tag:blogger.com,1999:blog-4291406944757322172024-03-08T06:47:18.104+01:00Változó múlt"Semmi sem változik gyorsabban, mint a változatlan múlt."Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.comBlogger124125tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-34783368911855764752021-01-18T13:20:00.002+01:002021-01-18T13:20:53.094+01:00A halál arkangyala<p>Ha már az előbb idéztük a francia forradalom egy mondatát: a gonoszok a gyengéket meg akarják vezetni, ezért szorulnak oltalomra, vizsgáljuk meg egy jó példán ezt a nyelvhasználatot. Valószínűleg az itt következő beszéd, Saint-Just, a Halál Arkangyala beszéből, amelyből egyfelől kiolvasható mindaz ami az ezután következő kettő-három évben Franciaországon, majd 150 év alatt egész Európán végigseper.<br />
</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/francia/50765.HR.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="344" data-original-width="800" height="275" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/francia/50765.HR.jpg" width="640" /></a></div><br /><p>Olvassuk el a beszédet, és figyeljünk a kiemelt részekre. A végén ajánlunk egy kis szellemi játékot.<br />
<br />
</p><table border="0">
<tbody>
<tr><td align="top" valign="top">J’entreprends, Citoyens, de prouver que le roi peut être jugé ; que l’opinion de Morisson, qui conserve l’inviolabilité, et celle du comité, qui veut qu’on le juge en citoyen, sont également fausses, et que le roi doit être jugé dans des principes qui ne tiennent ni de l’une ni de l’autre. Le comité de législation, qui vous a parlé très sainement de la vaine inviolabilité du roi et des maximes de la justice éternelle ne vous a point, ce me semble, développé toutes les conséquences de ces principes ; en sorte que le projet de décret qu’il vous a présenté n’en dérive point, et perd, pour ainsi dire, leur sève.
<br />
<br />
L’unique but du comité fut de vous persuader que le roi devait être jugé en aimable citoyen ; et moi, je dis que le roi doit être jugé en ennemi, que nous avons moins à le juger qu'à le combattre, et que, n’étant plus rien dans le contrat qui unit les Français, les formes de la procédure ne sont point dans la loi civile, mais dans la loi du droit des gens.
<br />
<br />
Faute de ces distinctions, on est tombé dans des formes sans principes, qui conduiraient le roi à l’impunité, fixeraient trop longtemps les yeux sur lui, ou qui laisseraient sur son jugement une tache de sévérité injuste ou excessive. Je me suis souvent aperçu que de fausses mesures de prudence, les lenteurs, le recueillement, étaient ici de véritables imprudences; et après celle qui recule le moment de nous donner des lois, la plus funeste serait celle qui nous ferait temporiser avec le roi. Un jour, peutêtre, les hommes, aussi éloignés de nos préjugés que nous le sommes de ceux des Vandales, s’étonneront de la barbarie d’un siècle où ce fut quelque chose de religieux que de juger un tyran, où le peuple qui eut un tyran à juger l’éleva au rang de citoyen avant d’examiner ses crimes, songea plutôt à ce qu’on dirait de lui qu’à ce qu’il avait à faire, et, d’un coupable de la dernière classe de l’humanité, je veux dire celle des oppresseurs, fit, pour ainsi dire, un martyr de son orgueil.
<br />
<br />
On s’étonnera un jour qu’au dixhuitième siècle on ait été moins avancé que du temps de Césarlà le tyran fut immolé en plein Sénat, sans autres formalités que vingttrois coups de poignard et sans autre loi que la liberté de Rome. Et aujourd’hui l’on fait avec respect le procès d’un homme assassin d’un peuple, pris en flagrant délit, la main dans le sang, la main dans le crime !
<br />
<br />
Les mêmes hommes qui vont juger Louis ont une République à fonder : ceux qui attachent quelque importance au juste châtiment d’un roi ne fonderont jamais une République. Parmi nous, la finesse des esprits et des caractères est un grand obstacle à la liberté ; on embellit toutes les erreurs, et, le plus souvent, la vérité n’est que la séduction de notre goût.
<br />
<br />
Votre comité de législation vous en donne un exemple dans le rapport qui vous a été lu. Morisson vous en donne un plus frappant : à ses yeux, la liberté, la souveraineté des nations sont une chose de fait. On a posé des principes ; on a négligé leurs plus naturelles conséquences. Une certaine incertitude s’est montrée depuis le rapport. Chacun rapproche le procès du roi de ses vues particulières ; les uns semblent craindre de porter plus tard la peine de leur courage ; les autres n’ont point renoncé à la monarchie ; ceuxci craignent un exemple de vertu qui serait un lien d’esprit public et d’unité dans la République ; ceuxlà n’ont point d’énergie. Les querelles, les perfidies, la malice, la colère, qui se déploient tour à tour, ou sont un frein ingénieux à l’essor de la vigueur combinée dont nous avons besoin, ou sont la marque de l’impuissance de l’esprit humain. Nous devons donc avancer courageusement à notre but, et, si nous voulons une République, y marcher très sérieusement. Nous nous jugeons tous avec sévérité, je dirai même avec fureur ; nous ne songeons qu’à modifier l’énergie du peuple et de la liberté, tandis qu’on accuse à peine l’ennemi commun et que tout le monde, ou rempli de faiblesse ou engagé dans le crime, se regarde avant de frapper le premier coup. Nous cherchons la liberté, et nous nous rendons esclaves l’un de l’autre ! Nous cherchons la nature, et nous vivons armés comme des sauvages furieux ! Nous voulons la République, l’indépendance et l’unité, et nous nous divisons et nous ménageons un tyran !
<br />
<br />
Citoyens, si le peuple romain. après six cents ans de vertu et de haine contre les rois ; si la GrandeBretagne, après Cromwell mort, vit renaître les rois, malgré son énergie, que ne doivent pas craindre parmi nous les bons citoyens amis de la liberté, en voyant la hache trembler dans nos mains, et un peuple, dès le premier jour de sa liberté, respecter le souvenir de ses fers ! Quelle République voulezvous établir au milieu de nos combats particuliers et de nos faiblesses communes ?
<br />
<br />
On semble chercher une loi qui permette de punir le roi : mais dans la forme de gouvernement dont nous sortons, s’il y avait un homme inviolable, il l’était, en partant de ce sens, pour chaque citoyen ; mais de peuple à roi, je ne connais plus de rapport naturel. Il se peut qu’une nation, stipulant les clauses du pacte social, environne ses magistrats d’un caractère capable de faire respecter tous les droits et d’obliger chacun ; mais ce caractère étant au profit du peuple, et sans garantie contre le peuple, l’on ne peut jamais s’armer contre lui d’un caractère qu’il donne et retire à son gré. Les citoyens se lient par contrat ; le souverain ne se lie pas ; ou le prince n’aurait point de juge et serait un tyran. Ainsi l’inviolabilité de Louis ne s’est point étendue au delà de son crime et de l’insurrection; ou, si on le jugeait inviolable après, si même on le mettait en question, il en résulterait, Citoyen, qu’il n’aurait pu être déchu, et qu’il aurait eu la faculté de nous opprimer sous la responsabilité du peuple.
<br />
<br />
Le pacte est un contrat entre les citoyens, et non point avec le gouvernement : on n’est pour rien dans un contrat où l’on ne s’est point obligé. Conséquemment, Louis, qui ne s’était pas obligé, ne peut pas être jugé civilement. Ce contrat était tellement oppressif, qu’il obligeait les citoyens, et non le roi : un tel contrat était nécessairement nul, car rien n’est légitime de ce qui manque de sanction dans la morale et dans la nature.
<br />
<br />
Outre ces motifs, qui tous vous portent à ne pas juger Louis comme citoyen, mais à le juger comme rebelle, de quel droit réclameraitil, pour être jugé civilement, l’engagement que nous avons pris avec lui, lorsqu’il est clair qu’il a violé le seul qu'il avait pris envers nous, celui de nous conserver ? Quel serait cet acte dernier de la tyrannie que de prétendre être jugé par des lois qu’il a détruites ? Et, Citoyens, si nous lui accordions de le juger civilement, c’estàdire suivant les lois, c’estàdire en citoyen, à ce titre il nous jugerait, il jugerait le peuple même. Pour moi, je ne vois point de milieu : cet homme doit régner ou mourir. Il vous prouvera que tout ce qu’il a fait, il l’a fait pour soutenir le dépôt qui lui était confié ; car, en engageant avec lui cette discussion, vous ne lui pouvez demander compte de sa malignité cachée ; il vous perdra dans le cercle vicieux que vous tracez vousmêmes pour l’accuser.
<br />
<br />
Citoyens, ainsi les peuples opprimés au nom de leur volonté s’enchaînent indissolublement par le respect de leur propre orgueil, tandis que la morale et l’utilité devraient être l’unique règle des lois. Ainsi, par le prix qu’on met à ses erreurs, on s’amuse à les combattre, au lieu de marcher droit à la vérité.
<br />
<br />
Quelle procédure, quelle information voulezvous faire des entreprises et des pernicieux desseins du roi ? D’abord, après avoir reconnu qu’il n’était point inviolable pour le souverain, et ensuite lorsque ses crimes sont partout écrits avec le sang du peuple, lorsque le sang de vos défenseurs a ruisselé, pour ainsi dire, jusqu’à vos pieds, et jusque sur cette image de Brutus, qu’on ne respecte pas le roi. Il opprima une nation libre ; il se déclara son ennemi ; il abusa des lois : il doit mourir pour assurer le repos du peuple, puisqu’il était dans ses vues d’accabler le peuple pour assurer le sien. Ne passatil pas, avant le combat, les troupes en revue ? Ne pritil pas la fuite au lieu de les empêcher de tirer ? Que fitil pour arrêter la fureur de ses soldats ? L’on vous propose de le juger civilement, tandis que vous reconnaissez qu’il n’était pas citoyen, et qu’au lieu de conserver le peuple il ne fit que sacrifier le peuple à luimême.
<br />
<br />
Je dirai plus : c’est qu’une Constitution acceptée par un roi n’obligerait pas les citoyens ; ils avaient, même avant son crime, le droit de le proscrire et de le chasser. Juger un roi comme un citoyen ! Ce mot étonnera la postérité froide. Juger, c’est appliquer la loi. Une loi est un rapport de justice : quel rapport de justice y atil donc entre l’humanité et les rois ? Qu’y atil de commun entre Louis et le peuple français, pour le ménager après sa trahison ? Il est telle âme généreuse qui dirait, dans un autre temps, que le procès doit être fait à un roi, non point pour les crimes de son administration. mais pour celui d’avoir été roi, car rien au monde ne peut légitimer cette usurpation ; et de quelque illusion, de quelques conventions que la royauté s’enveloppe, elle est un crime éternel, contre lequel tout homme a le droit de s’élever et de s’armer ; elle est un de ces attentats que l’aveuglement même de tout un peuple ne saurait justifier. Ce peuple est criminel envers la nature par l’exemple qu'il a donné, et tous les hommes tiennent d’elle la mission secrète d’exterminer la domination en tout pays.
<br />
<br />
On ne peut point régner innocemment : la folie en est trop évidente. Tout roi est un rebelle et un usurpateur. Les rois mêmes traitaientils autrement les prétendus usurpateurs de leur autorité ? Ne fiton pas le procès à la mémoire de Cromwell ? Et, certes, Cromwell n’était pas plus usurpateur que Charles Ier ; car lorsqu'un peuple est assez lâche pour se laisser mener par des tyrans, la domination est le droit du premier venu, et n’est pas plus sacrée ni plus légitime sur la tête de l’un que sur celle de l’autre.
<br />
<br />
Voilà les considérations qu’un peuple généreux et républicain ne doit pas oublier dans le jugement d’un roi.
<br />
<br />
On nous dit que le roi doit être jugé par un tribunal comme les autres citoyens... Mais les tribunaux ne sont établis que pour les membres de la cité ; et je ne conçois point par quel oubli des principes des institutions sociales un tribunal serait juge entre un roi et le souverain ; comment un tribunal aurait la faculté de rendre un maître à la patrie, et de l’absoudre, et comment la volonté générale serait citée devant un tribunal.
<br />
<br />
On vous dira que le jugement sera ratifié par le peuple. Mais si le peuple ratifie le jugement, pourquoi ne jugeraitil pas ? Si nous ne sentions point tout le faible de ces idées, quelque forme de gouvernement que nous adoptassions, nous serions esclaves ; le souverain n’y serait jamais à sa place, ni le magistrat a la sienne, et le peuple serait sans garantie contre l’oppression.
<br />
<br />
Citoyens, le tribunal qui doit juger Louis n’est point un tribunal judiciaire : c’est un conseil, c’est le peuple, c’est vous : et les lois que nous avons à suivre sont celles du droit des gens.
<br />
<br />
C’est vous qui devez juger Louis ; mais vous ne pouvez être à son égard une cour judiciaire, un juré, un accusateur ; cette forme civile de jugement le rendrait injuste ; et le roi, regardé comme citoyen, ne pourrait être jugé par le citoyen avant son crime ; il ne pouvait voter ; il ne pouvait porter les armes ; il l’est encore moins depuis son crime. Et par quel abus de la justice même en feriezvous un citoyen, pour le condamner ? Aussitôt qu’un homme est coupable, il sort de la cité ; et, point du tout, Louis y entrerait par son crime. Je vous plus : c’est que si vous déclariez le roi simple citoyen, vous ne pourriez plus l’atteindre. De quel engagement de sa part lui parleriezvous dans le présent ordre des choses ?
<br />
<br />
Citoyens, si vous êtes jaloux que l’Europe admire la justice de votre jugement, tels sont les principes qui le doivent déterminer ; et ceux que le comité de législation vous propose seraient précisément un monument d’injustice. Les formes, dans le procès, sont de l’hypocrisie ; on vous jugera selon vos principes.
<br />
<br />
Je ne perdrai jamais de vue que l’esprit avec lequel on jugera le roi sera le même que celui avec lequel on établira la République. La théorie de votre jugement sera celle de vos magistratures. Et la mesure de votre philosophie, dans ce jugement, sera aussi la mesure de votre liberté dans la Constitution.
<br />
<br />
Je le répète, on ne peut point juger un roi selon les lois du pays, ou plutôt les lois de cité. Le rapporteur vous l’a bien dit ; mais son idée est morte trop tôt dans son âme ; il en a perdu le fruit. Il n’y avait rien dans les lois de Numa pour juger Tarquin, rien dans les lois d’Angleterre pour juger Charles Ier : on les jugea selon le droit des gens ; on repoussa la force par la force, on repoussa un étranger, un ennemi. Voilà ce qui légitima ces expéditions, et non point de vaines formalités, qui n’ont pour principe que le consentement du citoyen, par le contrat.
<br />
<br />
On ne me verra jamais opposer ma volonté particulière à la volonté de tous. Je voudrai ce que le peuple français, ou la majorité de ses représentants voudra, mais comme ma volonté particulière est une portion de la loi qui n’est point encore faite, je m’explique ici ouvertement.
<br />
<br />
Il ne suffit pas de dire qu’il est dans l’ordre de la justice éternelle que la souveraineté soit indépendante de la forme actuelle de gouvernement, et d’en tirer cette conséquence, que le roi doit être jugé ; il faut encore étendre la justice naturelle et le principe de la souveraineté jusqu’à l’esprit même dans lequel il convient de le juger. Nous n’aurons point de République sans ces distinctions qui mettent toutes les parties de l’ordre social : dans leur mouvement naturel, comme la nature crée la vie de la combinaison des éléments.
<br />
<br />
Tout ce que j’ai dit tend donc à vous prouver que Louis XVI doit être jugé comme un ennemi étranger. J’ajoute qu’il n’est pas nécessaire que son jugement à mort soit soumis à la sanction du peuple ; car le peuple peut bien imposer des lois par sa volonté parce que ces lois importent à son bonheur ; mais le peuple même ne pouvant effacer le crime de la tyrannie, le droit des hommes contre la tyrannie est personnel ; et il n’est pas d’acte de la souveraineté qui puisse obliger véritablement un seul citoyen à lui pardonner.
<br />
<br />
C’est donc à vous de décider si Louis est l’ennemi du peuple français, s’il est étranger, si votre majorité venait à l’absoudre, ce serait alors que ce jugement devrait être sanctionné par le peuple ; car si un seul citoyen ne pouvait être légitimement contraint par un acte de la souveraineté à pardonner au roi, à plus forte raison un acte de magistrature ne serait point obligatoire pour le souverain.
<br />
<br />
Mais hâtezvous de juger le roi car il n’est pas de citoyen qui n’ait sur lui le droit que Brutus avait sur César ; vous ne pourriez pas plutôt punir cette action envers cet étranger que vous n’avez blâmé la mort de Léopold et de Gustave.
<br />
<br />
Louis était un autre Catilina ; le meurtrier, comme le consul de Rome, jugerait qu’il a sauvé la patrie. Louis a combattu le peuple : il est vaincu. C’est un barbare, c’est un étranger prisonnier de guerre. Vous avez vu ses desseins perfides ; vous avez vu son armée ; le traître n’était pas le roi des Français, mais le roi de quelques conjurés. Il faisait des levées secrètes de troupes, avait des magistrats particuliers ; il regardait les citoyens comme ses esclaves ; il avait proscrit secrètement tous gens de bien et de courage. Il est le meurtrier de la Bastille, Nancy, du ChampdeMars, de Tournay, des Tuileries : quel ennemi, quel étranger nous a fait plus de mal ? Il doit être jugé promptement : c’est le conseil de la sagesse et de la saine politique : c’est une espèce d’otage que conservent les fripons. On cherche à remuer la pitié ; on achètera bientôt des larmes ; on fera tout pour nous intéresser, pour nous corrompre même. Peuple, si le roi est jamais absous, souvienstoi que nous ne serons plus dignes de ta confiance, et tu pourras nous accuser de perfidie.
</td>
<td align="top">
<span style="background-color: white; color: navy;">
Arra vállalkozom, polgártársak, hogy bebizonyítsam, le
het ítélkezni a király fölött ; hogy Morisson nézete, mely fenn
tartja a sérthetetlenséget, úgyszintén a bizottság nézete,
mely szerint a királyt állampolgárnak kell tekinteni, egy
aránt hamis; be akarom bizonyítani, hogy olyan elvek sze
rint kell fölötte ítélkezni, amelyek nem egyeznek sem az
egyik, sem a másik nézettel.
<br />
<br />
A Törvényhozási Bizottság, amely nagyon józanul ismer
tette önök előtt a királyi sérthetetlenség alaptalan voltát és
az örök igazság elveit, úgy látom nem fejtette ki az ezekből
az elvekből fakadó összes következményeket ; így a rende
lettervezet, amelyet önök elé terjesztett, nem az említett
elvekből következik, s hogy úgy mondjam, kiszívja erejüket.
<br />
<br />
A bizottság egyetlen célja az volt, hogy meggyőzze önö
ket: a királyt mint egyszerű állampolgárt kel! elítélni; én
pedig azt mondom, hogy mint ellenséget kell elítélni, sőt,
nem is annyira elítélnünk kell őt, mint inkább harcolnunk
ellene, s mivel egyéb nem található ama szerződésben, mely
minden franciát egyesít,?? az eljárás formáit nem a polgári
jog szabja meg, hanem az emberi jogok törvénye.
<br />
<br />
Ilyen megkülönböztetések híján belefúlunk az elvtelen
formákba, melyek büntetlenséghez segítenék a királyt, túl
hosszú ideig ráirányítanánk a figyelmet; vagy pedig az
igazságtalan, illetve szertelen szigor maradandó foltja bé
lyegezné meg elítéltetését. Gyakran megfigyeltem, hogy ál
óvatos, halogató, fontolgató döntések jelentik az igazi meg
gondolatlanságot; s annál, hogy hátráltatjuk törvényeink
meghozatalának pillanatát, csak az lenne végzetésebb, ha
elodáznók a király ügyét. Talán eljön a nap, amikor azok
az emberek, akik éppoly távol állnak előítéleteinktől, mint
mi a vandálokéitól, csodálkozni fognak a század barbárságán, melyben valamiféle vallási tettnek számított egy
zsarnok elítéltetése, melyben a nép az elítélendő zsarnokát
előbb állampolgári rangra emelte, s csak azután vizsgálta
meg bűneit, inkább törődve azzal, hogy az emberek mit
fognak szólni hozzá, mint azzal, hogy mit kell tennie. S az
emberiség utolsó osztályának, vagyis az elnyomók osztályá
nak egyik vétkes tagját pedig megtette gőgjének vértanú
jává.
<br />
<br />
Az utókor csodálkozni fog egykor azon, hogy a XVIII.
század kevésbé volt haladó, mint Caesar kora: ott a zsarno
kot a szenátus kellős közepén koncolták fel, minden formaság
mellőzésével, pusztán huszonhárom tőrdöféssel, s minden
törvény nélkül, csupán Róma szabadsága nevében. És ma
tisztelettudó eljárást indítunk egy nép gyilkosa ellen, akit
vérbe mártott, bűnbe mártott kézzel tetten értek!
<br />
<br />
Akik ítélkezni fognak Lajos fölött, ugyanazoknak kell
egy köztársaságot megalapozniuk : ámde, akik bármi fontos
ságot tulajdonítanak egy király igazságos megbüntetésének,
sohasem fognak köztársaságot alapítani. Körünkben a szel
lemnek és a jellemeknek a finomsága nagy akadálya a sza
badságnak; megszépítünk minden tévedést, s az igazság
legtöbbször csak ízlésünk káprázata.
<br />
<br />
Törvényhozási Bizottságuk példát mutatott erre a fel
olvasott beszámolóban. Morisson még csattanósabb példát
nyújt: az ő szemében a szabadság, a nemzetek szuverenitása
kész tény. Az elveket megállapítottuk, de a legtermészete
sebb következtetéseket elhanyagoljuk. A beszámoló óta
némi bizonytalanság mutatkozott. Mindenki a maga sajátos
nézőpontjából figyeli a király perét, egyesek mintha attól
félnének, hogy később megszenvednek bátorságukért ; mások
még le sem mondtak a monarchiáról. Emezek rettegnek az
erény példájától, mely egybekovácsolná a közszellemet és az
egységet a köztársaságban ; amazokból végképp hiányzik az
erély. Az egyremásra jelentkező viszálykodás, álnokság,
rosszindulat és düh vagy ügyes csapda, hogy fékezze egyesült
erőinknek azt a fellendülését, amirc szükségünk van, vagy
pedig az emberi szellem tehetetlenségének jele. Nekünk tehát
vakmerően kell célunkra törni, s ha köztársaságot akarunk,
igen komolyan kell hozzálátnunk. Mi valamennyien szigor
ral, sőt, mondhatnám, heves szenvedéllyel ítéljük meg önma
gunkat ; csak a nép és a szabadság erélyének megváltoztatá
sára gondolunk, s közben aligalig vádoljuk a közös ellensé
get, s mindenki a másikra néz, mielőtt rámérné az első csa
pást, mert egyeseket gyöngeség tölt el, mások viszont ma
guk is érdekeltek a bűnben. Keressük a szabadságot; és egy
más rabszolgáivá válunk! Keressük a természetet, és olyan
felfegyverzetten élünk, mint a dühödt vademberek! A köz
társaságot, a függetlenséget és az egységet akarjuk, de
egymás között meghasonlunk és kíméletesen bánunk egy
zsarnokkal!
<br />
<br />
Polgártársak, ha a római nép hatszáz év erénye és király
gyűlölete után, ha NagyBritannia Cromwell halála után,
minden erélye ellenére, újjászületni látta a királyokat, akkor
nem kelle rettegniök a mi jó polgártársainknak, a szabadság
barátainak, ha azt látják, hogy kezünkben megremeg a
bárd, s a nép, szabadságának első napjától, tiszteli bilincsei
nek emlékét? Milyen köztársaságot akarnak megteremteni
külön csatáink és közös gyöngeségeink közepette ?
<br />
<br />
<i>Úgy tűnik, keressük a törvényt, mely megengedné a király
megbüntetését: De ama kormányzati formában, melyet ma
gunk mögött hagytunk, ha volt egyetlen sérthetetlen ember,
akkor az ő volt, s ebben az értelemben sérthetetlen volt min
den állampolgár számára; de természetes kapcsolatot nem
ismerek többé nép és király között.</i> Megeshet, hogy egy
nemzet, megállapítva a társadalmi szerződés pontjait,
olyan jelleggel ruházza fel elöljáróit, hogy képesek tisztelet
ben tartani az összes jogokat és kötelezni rá mindenkit; de
mivel ez a nép javát szolgálja, ám a nép ellanében nincsen
biztosítéka, sohasem válhat fegyverré a nép ellen olyan
megbízatás, melyet a nép kényekedve szerint ad vagy Visz
szavon. Az állampolgárok szerződésben kötelezik el magu
kat; a felség nem kötelezi el magát, a fejedelemnek nincs
bírája és zsarnokká lesz. Ezért Lajos sérthetetlensége meg
szűnt bűnével és a felkeléssel; illetve, ha továbbra is sérthe
tetlennek tartanák, sőt, ha ezt egyáltalán kérdésessé tennék,
ebből az következnék, polgártársak, hogy nem lehetett vol
na megbuktatni, s joga lenne bennünket a nép felelősségére
elnyomni.
<br />
<br />
Az egyezség az állampolgárok közötti és nem a kormány
zattal kötött szerződés: hiábavaló a szerződés annak szá
mára, akit az nem kötelez semmire. Következésképp Lajos,
aki nem vállalt kötelezettséget, nem vethető alá polgári
ítélethozatalnak. <i>Ez a szerződés olyannyira erőszakos volt,
hogy csak az állampolgárokat kötelezte, nem pedig a ki
rályt ; az efféle szerződés szükségszerűen semmis, mert semmi
sem törvényes, ami híján van az erkölcs és a természet szen
tesítésének</i>. —
<br />
<br />
S ezeken az indokokon kívül, melyek mind arra késztetik
önöket, hogy ne mint állampolgárt ítéljék el Lajost, hanem
mint lázadót, vajon milyen jogon kívánhatná ő, hogy a vele
kötött egyezség alapján?! polgárilag ítélkezzenek fölötte,
amikor világos, hogy megsértette a velünk szemben vállalt
egyetlen kötelezettséget, azt, hogy nem veszejt el bennün
ket. A zsarnokságnak miféle utolsó cselekedete lenne, ha
azt követelné, hogy az általa eltiport törvények alapján hoz
zanak ítéletet fölötte? És ha hozzájárulnánk, polgártársak,
hogy polgárilag, azaz törvényesen, azaz, mint állampolgárt
ítéljük el, akkor e címen ő ítélkeznék mifölöttünk, elítélné
magát a népet.
<br />
<br />
A magam részéről nem látok középutat : ennek az embernek
uralkodni vagy meghalni kell. Be fogja bizonyítani önöknek,
hogy mindazt, amit tett, azért tette, hogy a reá bízott letéte
ményt megóvja; mert ha belebocsátkoznak vele ebbe a vi
tába, nem tudják számon kérni tőle leplezett rosszakaratát :
a vesztükbe fogja vinni önöket abban a circulus vitiosusban,
melyet saját maguk hoznak létre azért, hogy őt megvádolják.
<br />
<br />
Polgártársak, az elnyomott népek saját akaratukból ilyen
formán láncolják meg magukat feloldhatatlanul puszta gőg
jükkel, holott egyedül az erkölcsnek és a hasznosságnak kel
lene szabályoznia a törvényeket. Azután pedig saját téve
déseiken futnak akadályversenyt, ahelyett, hogy egyenesen
rátérnének az igazság útjára.
<br />
<br />
<i>Milyen eljárást, milyen vizsgálatot akarnak lefolytatni a
király vállalkozásairól és veszedelmes szándékairól ? Akkor,
amikor már felismerték, hogy a népfelség számára koránt
sem sérthetetlen, akkor, amikor bűnei már mindenhová fel
vannak jegyezve a nép vérével, akkor, amikor védelmezőik
vére, hogy úgy mondjam, már a lábaiknál patakzik és fel
fröcsköl még a Brutusképre is, akkor, amikor már nem tisz
telik a királyt </i>! Elnyomott egy szabad nemzetet ; ellenségének
nyilvánította magát; visszaélt a törvényekkel: meg kell
halnia, hogy biztosítsa a nép nyugalmát, miután le akarta
törni a népet, hogy biztosítsa a magáét. Nem állíttattae fel
a csapatokat szemlére az ütközet előtt? Nem futamodotte
meg ahelyett, hogy megakadályozta volna a lövöldözést ?25
Mit tett katonái eszeveszettségének csillapítására? S most
azt javasolják önöknek, hogy polgári eljárással ítélkezzenek
kal
fölötte, holott elismerik, hogy nem állampolgár, hogy nem
vigyázott a népre, hanem mindig csak feláldozta a saját ér
dekében.
<br />
<br />
<i>Sőt, többet is mondok: egy király által elfogadott alkot
mány nem kötelezi az állampolgárokat, joguk volt őt már a
bűne elkövetése előtt is proskribálni és elkergetni. Úgy ítél
kezni egy király fölött, mintha ő is állampolgár volna! Ez
meglepné a higgadt utókort. Ítélkezni annyit jelent, hogy
alkalmazzuk a törvényt. A törvény igazságszolgáltatási
viszony : de milyen igazságszolgáltatási viszony van az em
beriség és a király között? </i>Milyen közösség van Lajos és a
francia nép között, hogy még árulása után is kíméletesek
legyünk hozzá ?
<br />
<br />
<i>Akad olyan bátor lélek, aki más korban azt mondaná, hogy
egy király ellen nem kormányzásának bűneiért kell pert
indítani, hanem pusztán azért, mert király volt, hiszen ezt a
bitorlást semmi a világon nem törvényesítheti; s hogy bár
milyen illúziókkal, bármilyen hagyományokkal takarózik is
a királyság, az maga az örök bűn, mely ellen mindenkinek
joga van felkelni és felfegyverkezni: a királyság léte egyike
azon merényleteknek, melyet még egy egész nép elvakultsá
ga sem igazolhat. </i>Az ilyen nép az általa mutatott példával
a természettel szemben vétkezik, minden ember a természet
től kapta azt a titkos küldetést, hogy gyökerestől irtsa ki az
uralkodást az egész világon.
<br />
<br />
Nem lehet uralkodni ártatlanul: a képtelenség nagyon is
nyilvánvaló.<i> Minden király rebellis, minden király bitorló.
Maguk a királyok másképp bánnake hatalmuk állítólagos
bitorlóival?</i> Nem folytattake eljárást Cromwell emléke
ellen ? Pedig biztos, hogy Cromwell sem volt nagyobb bitorló,
mint I. Károly; mert ha egy nép elég hitvány ahhoz, hogy
zsarnokoktól hagyja vezetni magát, akkor a legelső jelentke
zőt is megilleti az uralom, és semmivel sem lesz szentebb
vagy törvényesebb akár az egyiknek, akár a másiknak a
kezében.
<br />
<br />
Íme, ezek azok a meggondolások, melyekről egy nemes
szívű és republikánus érzelmű népnek nem szabad megfe
ledkeznie, amikor egy király fölött ítélkezik.
<br />
<br />
Azt mondják nekünk, hogy a király ügyében törvényszék
nek kell ítéletet hoznia csakúgy, mint más állampolgárokéban... De a törvényszékek csupán az állam tagjai számára
létesültek, s én fel nem foghatom, hogy miképpen felejthe
tik el a társadalmi intézmények elveit annyira, hogy vala
mely törvényszék bíráskodhat egy király és a népfelség
között; s azt sem, hogy mi teheti képessé arra, hogy ismét
urat állítson a haza élére, felmentést adván neki, továbbá,
hogy miként idézhető törvényszék elé a közakarat.
<br />
<br />
Azt mondják majd önöknek, hogy az ítéletet a nép fogja
szentesíteni. De ha a nép szentesíti az ítéletet, miért nem a
nép ítélkezik ? Ha nem éreznénk ezeknek az eszméknek min
den gyöngeségét, akkor bármilyen kormányzati formát ho
nosítanánk is meg, rabszolgák lennénk; a népfelség sohasem
találná meg a helyét, sem a közhivatal a magáét, a népet
pedig semmi sem biztosítaná az elnyomás ellen.
<br />
<br />
Polgártársak, a törvényszék, melynek ítélkeznie kell Lajos
fölött, korántsem jogi törvényszék. Az ítéletet egy tanács
nak, a népnek, önöknek kell meghozniok. § az általunk kö
vetendő törvények az emberi jog törvényei. Önöknek kell
ítélkezniök Lajos fölött: de vele szemben nem vállalhatják a
bíróság, az esküdt, a vádló szerepét ; az ítélethozatalnak ez a
polgári formája igazságtalanná tenné azt; s a királyt, ha
állampolgárnak tekintjük, nem ítélhetik el ugyanazon aj
kak, melyek megvádolják. Lajos idegen közöttünk: bűné
nek elkövetése előtt sem volt állampolgár, nem volt szava
zati joga, fegyvert sem viselhetett, bűnének elkövetése
óta még sokkal kevésbé nevezhető állampolgárnak. És mi
lyen visszaélést követnének el önök magával az igazságszol
gáltatással, ha állampolgárrá tennék őt ahhoz, hogy elítél
jék! Mihelyt egy ember vétkes, kikerül az államközösségből,
<br />
<br />
Lajos viszont, s ez mindennek a teteje, éppen bűne által ke
rülne belé. Sőt, tovább megyek : ha a királyt egyszerű állam
polgárnak nyilvánítják, nem is tudják már támadni. Miféle
kötelezettségeiről beszélnének neki, a dolgok jelenlegi rend
jében?
<br />
<br />
Polgártársak, ha arra vágynak, hogy Európa megcsodálja
ítéletük igazságosságát, akkor azt ezen elveknek kell meg
határozniok ; a Törvényhozási Bizottság által javasolt elvek
viszont éppenséggel az igazságtalanság emlékművét alkotnák
meg. E perben minden formaság csak képmutatás; elveik
alapján fogják megítélni önöket.
<br />
<br />
Sohasem fogom szem elől téveszteni, hogy amilyen szel
lemben hoznak ítéletet a király fölött, ugyanolyan szellem
ben alapozzák meg a köztársaságot. Az ítéletük elmélete lesz
közhivatalaik elméletévé. És az ítéletükben megnyilvánuló
bölcsesség szabja majd meg az alkotmányban biztosított
szabadságuk mértékét.
<br />
<br />
<i>Ismétlem, nem ítélkezhetünk egy király fölött az ország,
illetve az állam törvényei szerint. </i>A jelentéstevő ezt helye
sen meg is mondta; ám ezen eszme túl korán elhalt lelké
ben, nem érlelődött meg gyümölcse. Numa törvényei semmit
sem tartalmaztak arról, hogy ítélkezhetnek Targuinius fö
lött; Anglia törvényei sem mondták ki, hogy elítélhetik
I. Károlyt: az emberi jogok alapján ítélkeztek fölöttük;
az erőszakot erőszakkal taszították vissza, kitaszítottak egy
idegent, egy ellenséget. Íme, ez törvényesítette ezeket a vál
lalkozásokat, nem pedig üres formalitások, amelyek csak
azon az elven nyugszanak, hogy az állampolgár a szerződés
ben elfogadja őket.
<br />
<br />
Sohasem fogom egyéni akaratomat szembeszegezni az
összesség akaratával. Azt akarom majd, amit a francia nép
vagy képviselőinek többsége akar: de mivel az én külön aka
ratom része ama törvénynek, mely még nem készült el, itt
nyíltan megmagyarázom nézeteimet.
<br />
<br />
Nem elég, ha azt mondjuk, hogy a szuverenitás független
a kormányzat jelenlegi formájától az örök igazságosság
rendje szerint, s ebből arra következtetünk, hogy a királyt
el kell ítélni ; fel is kell fejlesztenünk a természetes igazságos
ságot és a szuverenitás elvét arra a szellemi magaslatra,
melyben megilleti az ítélkezés joga. Sohasem lesz köztársa
ságunk, ha nem ügyelünk ezekre a megkülönböztetésekre,
amelyek a társadalmi rend minden részét a maguk természe
tes módján mozgatják, éppúgy, ahogy a természet az elemek
kombinációjából teremti meg az életet.
<br />
<br />
Azért mondtam tehát mindezt, hogy bebizonyítsam, AVI.
Lajost idegen ellenségként kell elítélni. Hozzáfűzöm még:
nem szükséges, hogy halálítéletét a nép szentesítse ;?f mert
a nép sugalmazhat ugyan a maga akaratából törvényeket,
hiszen ezek a törvények az ő javát szolgálják ; de minthogy
még a nép sem törölheti el a zsarnokság bűnét, az emberek
joga a zsarnoksággal szemben személyes, s a szuverenitás
semmiképpen sem kötelezhet egyetlen állampolgárt sem arra,
hogy megbocsásson a zsarnokságnak.
<br />
<br />
Tehát az önök dolga eldönteni, hogy Lajos ellenségee a
francia népnek, hogy idegene. Ha a többség felmentené a
királyt, akkor volna szükség arra, hogy ezt az ítéletet szente
síttessük a néppel; hiszen ha egyetlen állampolgárt sem
kényszeríthet a népfelség aktusa törvényesen arra, hogy meg
bocsásson a királynak, úgy még inkább áll az, hogy egy köz
hivatali aktus sem lehet kötelező a népfelségre nézve.
<br />
<br />
De siessenek ítélkezni a király fölött, mert nincsen olyan
állampolgár, akinek ne lenne ugyanolyan joga vele szemben,
mint Brutusnak volt Caesarral szemben ; s éppúgy nem bün
tethetik meg azt, aki elköveti e tettet ezzel az idegennel
szemben, mint ahogy nem rosszallották Lipát és Gusztáv?"
halálát sem.
<br />
<br />
Lajos egy második Catilina volt; a gyilkos azt hiszi majd,
amit a római konzul, hogy megmentette a hazát. Lajos har
colt a nép ellen, és vereséget szenvedett. Egy barbár ő, egy
idegen hadifogoly. Önök látták álnok szándékait; látták
hadseregét ; ez az áruló nem a franciák királya, hanem né
hány összeesküvő királya volt. Titkos újoncozást csinálta
tott, külön közhivatalai voltak ; az állampolgárokat rabszol
gáknak tekintette; titokban proskribálta az összes derék és
bátor férfiakat. Ő volt a gyilkos a Bastillenál, Nancyban,
a Marsmezőn, Tournayban, a Tuileriáknál;? milyen ellen
ség, milyen idegen okozott nekünk ennél több rosszat ? Azon
nal el kell ítélni; ez a bölcsesség és az egészséges politika ta
nácsa : a csalók valamiféle biztosítékra törekszenek. Igyekez
nek szánalmat kelteni; nemsokára majd meg is vásárolják
a könnyeket; mindent el fognak követni, hogy bennünket
érdekeltté tegyenek, sőt, korrumpáljanak. Emlékezzél reá,
nép, hogy ha a király valaha is felmentésben részesül, akkor
mi nem leszünk többé méltók bizalmadra és álnoksággal
vádolhatsz bennünket.
</span>
</td>
</tr>
</tbody></table><p> </p><p> A szellemi játék a következő legyen : olvassuk fel hangosan a <i>dőlt</i> betűs részeket eredeti formájában, majd a "király" szót behelyettesítve mondjuk népnevekkel, vallásnevekkel, a gazdagparasztok nevével stb. felolvassuk megint hangosan a szöveget. </p><p>Lehet, hogy máris többet értünk az elmúlt 200 év eseményeiből.<br /></p>Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-65792292567258040712021-01-18T12:45:00.000+01:002021-01-18T12:45:14.017+01:00Kellő távlatból értékelés<p style="text-align: right;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
[...] A mai olvasó kellő távlatból értékelheti <br />mindazt, ami Herczeg műveiben igazán jelentős[...]
</span>
<br />
</p><p style="text-align: justify;">A mottóban szereplő idézettel ajánlja a Szépirodalmi könyvkiadó Herczeg Ferenc 1985-ben egy kötetben <i>nem reprintben</i> kiadott két, értékes és zseniális visszaemlékezéseit. Azonban 1985-ben még sokkal elevenebben éltek a francia forradalom hagyományai, amelyek szerint a "rosszindulatúak a gyengéket félre akarják vezetni s ezek oltalomra szorulnak", így a neves jobb sorsra érdemes szerkesztő irodalomtörténésznek "gondozás" alá is kellett venni a szöveget.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/herczeg/h.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="424" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/herczeg/h.jpg" /></a></div><p style="text-align: justify;"></p><p style="text-align: justify;">A húzások a tartalmukon túl két dologban is érdekesek. Megmutatják - 1985-höz képest már kellő távolból - azokat a tabutémákat, amelyek szerint a baloldali (nemcsak a szocializmusbeli!) gondolkodásmód mindimáig tilt, mik azok a témák amikről sem beszélni, sem a vonaltól eltérni nem szabad. Másrészben a 362. oldalon lévő húzás indoka ("A szövegből itt az első kiadásban néhány sor rekonstruálhatatlanul kimaradt") villámfénnyel világítja meg azt a minden történészi, egyáltalán kutatói munkát mellőző mentalitást, amely az időszak történelmi munkáit jellemezte. Bizonyosan lehetett volna még a szöveg pontosításához példányokat találni, de nyugodtan feltételezhető: az a környezet, amelyben ez az újranyomtatott kiadás megjelent, valószínűleg már az újranyomás tényét is súlyos idegességgel fogadta.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/herczeg/herceg_ferenc_emlekezesei_i_ii.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="597" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/herczeg/herceg_ferenc_emlekezesei_i_ii.jpg" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"></p><p style="text-align: justify;">Az idézetekben szereplő oldalszámok az 1985-ös kiadás oldalszámai. A kihagyásokat ebben a kiadásban három pont jelzi. A kihagyott szöveget <b>vastag</b> az átfogalmazást, szócserét <i>dőlt</i> betűvel jelezzük. Az idézeteket a hozzájuk tartozó logikai blokkal mutatjuk be.,</p><p style="text-align: justify;">48. oldal :</p><p style="text-align: justify;"></p><p style="text-align: justify;"></p><p>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Én a hagyatékából szép meisseni csészéket és egy ezüstkosarú toledói pengét örököltem. A csészék mai is megvannak, <b>a kardot azonban elvitte a proletárdiktatúra.</b><br />
</span>
<br />
Az előbbi idézetnél a kihagyásjel teljesen hiányzik.</p><p><br />
170. oldal:</p><p><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Mivel nem akartam a műegyetemmel örökös vérbosszúba keveredni, azt mondtam ellenfelenek: szép technikus-vágás volt ! Ezzel megbékítettem őt is, a kollegáit is. A párbajnál egyébként Ferry Oszkár volt a segédem, ugyanaz a Ferry aki csendőrtábornok korában olyan embertelenül halálra kínoztak<b> a kommunisták.</b><br />
</span></p><p>
A kiemelt szó helyén három pont található az 1985-ös változatban.</p><p><br />
294.oldal</p><p>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Ami az antiszemitizmus vádját illeti, az alaptalan volt. Meg
tudom azonban érteni, hogy gyanúba keveredtem, mert valami
különös előszeretetet soha nem éreztem a zsidók mint olyanok
iránt, és ha ebből időközönként félreértés lett, nem törtem magamat, hogy tisztázzam. Nekem voltak zsidó barátaim, bennük
azonban nem a zsidót, hanem az embert kedveltem. <b>Bizonyos kollektív faji tulajdonságok, ha előtérbe lépnek nem rokonszenvesek nekem
és azt hiszem, más kereszténynek sem.</b> Nem
hinném, hogy az álláspontom igazságtalan volna, hiszen én sem
kívánom senkitől, hogy bennem a keresztényt ünnepelje, beérem azzal is, ha igazhivők és ebhitűek elfogadnak mint embert.
<br />
Különben érdekes, hogy míg fiatal koromban általában antiszemitának tartottak, és azt a liberális közvélemény elég gyakran
éreztette is velem, addig ma, bár a felfogásom egy milliméternyit
sem változott, inkább zsidóbarát hírében állok. Sainte-Beuve
mondta:Csak sokáig kell élni, hogy az ember mindent meglásson és mindennek az ellenkezőjét is.
</span>
295. oldal<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Nevezetes azonban, hogy a sajtó, amely <b>(az orosz GPU szakkifejezése szerint)</b> likvidálta a darabjaimat, olyan nagyszabású büntető expedíciót szervezett, amely nem állt arányban a kihágás nagyságával.
</span> </p><p>348. oldal</p><p>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
(a Turul léghajó) Különben pedig oda hajózott ahová a szél akarta, ha ugyan volt szél. Ha történetesen Romániában vagy Szerbiában kötött ki, abból sem lett baj, mindenütt vidám
érdeklődés és tiszteletteljes vendégszeretet fogadta. <b>(Ma ha Besztercebányára vagy Kolozsvárra repülne, tűz alá fognák a légelhárító ütegek)</b>
<br /></span></p>350.oldal<p><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Ekkor előlépett egy öreg gazda és azt mondta: , Majd
én beleülök. akkor nem eresztik el a legények. Mert én
vagyok a falu bírája és ha elrepülnélk, az örök csúfsága
lenne a községnek."
Ez elképesztően merész vállalkozás volt, mert az üreg,
amint kisült, eddigelé csak a képes lapban látott levegőhajót." Érvelése pedig, amely számba vette a szomszéd
falvak gúnyolódó kedvét, minden ízében magyar volt.
<br />
<b>Az útitársaságban volt egy cseh tüzértiszt, aki a hadsereg balloncsapatánál szolgált, ő elés érdekes néprajzi
adatokat tudott arról a hatásról, melyet a váratlanul megjelenő léghajó a népre tesz.
<br />
— Az oláh paraszt elszalad, ha léghajót lát. A. tót
keresztet vet magára. A német azt követeli, fizessék meg
a kárát. A magyar pedig mindenáron segíteni akar.</b>
<br />
Mikor a Turul legközelebbi útjára indult — egyszer
szált föl minden hónapban — az utasai közt volt Ordódy
Pál. A ballon ezúttal nem jutott túl a Vulkángyáron, a
szél nekisodorta a tetőnek, Ordódy kibukott és halálra
zúzta magát.
</span>
</p><p>
360. oldal</p><p><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Az a fanatikus lelkesedés és önmagát áldozatul kínáló szláv odaadás, mellyel a katonák legfőbb hadurukat köszöntötték, a díszmenetben elvonuló csapatok gyönyörű és félelmetes képe, a hallatlanul érdekes kozákfejek melyek Repin ismert képére emlékeztettek: mindez a győzhetetlen erő és mérhetetlen gazdagság benyomását keltette.<br />
Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy ez a ragyogó kép cárostul, vezérkarostul, püspöküstól <b>szennybe és vérbe fulladni </b> <i>pusztulni</i> fog, hát biztosan futóbolodnak nézem. </span></p><p>362.oldal</p><p><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Mögötte szentek és angyalok, valamennyiük arcán és <b> testtartásán rettegés, szégyen és gyász kifejezése. Senki</b> sem mer közeledni a haragos Megváltóhoz, csak az egy Boldogasszony áll mögötte, félénken kérlelő és simogató anyai gesztussal
</span>
<br /><br />
Az 1933-as kiadásban ez a szöveg a 180. oldal laplegalján található. Elképzelendő hogy milyen állapotban lehetett az a kötet, amely alapján az újranyomás készült: a lapalji margó legalább 6-8 cm.
<br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/herczeg/IMG_20210118_110958.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="534" data-original-width="712" height="300" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/herczeg/IMG_20210118_110958.jpg" width="400" /></a></div><br /><p>
367.oldal</p><p>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
A pánszlávizmus szerinte nem az orosz nép, hanem a dinasztia, a hivatalnoki és katonai arisztokrácia politikája, azok meg nagyobbrészt német, lengyel és tatár eredetűek, orosz vér csak kevés van bennük.
<br /><b> Azt azonban elismerte Komarovszky hogy az orosz népet épp a passzív természete teszi európai veszedelemmé, mert könnyen aláveti magát minden zsarnokságnak és ellenállás nélkül hajtatja magát a legigazságtalanabb háborúba is.<br /></b></span>
<br />
453. oldal</p><p><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
A választásokat tulajdonképpen Tisza István intézte, az ország az ő nevét kiáltotta és a geszti remete <b>gránitalakját</b> olyan népszerűség ujjongta és lobogta körül, amely neki egészen szokatlan volt és amellyel eleinte nem is igen tudott mit kezdeni.
</span>
ugyanott<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Úgy számított, hogy így megnyerheti a magyarokat is, a románokat is.<br />
<b>Tisza István tisztító viharként söpört végig az országon</b>. Kitűnt, népszónoknak is sokkal job mint a hordó tetején megőszült ellenfelei.<br />
</span>
<br />
464. oldal<br />
<br /><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Nekem a szörnyű operáció kezdetén az volt a benyomáson hogy az ellenzéki vezérek, <b> persze Justh és Károlyi Mihály kivételével</b> titokban helyeslik Tisza eljárását amellyel véget kíván vetni a törvényhozás szégyenletes tehetetlenségének, később azonban mégis valamennyien ellene fordultak, mert a vérbeli ellenzéki minden hatalommal szembe mer szállni, csak az utca hatalmával nem.<br />
</span>
<br />469.oldal<br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/herczeg/deaktamas_139725498_846173156224827_2129607235963101034_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="800" height="400" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/herczeg/deaktamas_139725498_846173156224827_2129607235963101034_n.jpg" width="400" /></a></div><br /><p><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
1922-ben — az én választókerületem akkor már Mare
Romáiaban volt és én ugy gondoltam reá, mint tengerbe
süllyedt városra <b>— bíztatást kaptam, hogy ne
lépjek fel másutt, mert ha Pécska visszakerül
Magyarországhoz, most már a negyvennyolcasok is reám szavaznak.</b>
Nem is léptem fel másutt. |
</span></p>Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-6492528259469335892020-06-28T20:44:00.000+02:002020-06-28T20:44:12.099+02:00MillerandnálLáttunk már példát Ady emberi minőségére, hogyan követelte a "geszti bolond, úrnak magyarnak egyként rongy" segítségét házasságához, de nem érdektelen publicisztikai munkáit is átnézni más szemmel. A <i>Jóslások Magyarországról</i> című kötet, amelyet Féja Géza szerkeszett - akinek sajátságos pályája az 1937-es bírósági ítélettől a háborús bűnösök listáján át vezetett a piedesztálra, tehát szintén adys, illetve gerinctelen huszadik századi - tartalmaz sok olyan cikket amelyre politikai okokból sokan hivatkoznak, de óvatosan nem ismertetik a teljes tartalmat.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/ady-endre-joslasok-magyarorszagrol-1_aghxxx5c.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/ady-endre-joslasok-magyarorszagrol-1_aghxxx5c.jpg" data-original-height="450" data-original-width="300" height="320" width="213" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
De adjuk át a szót Adynak, a Budapesti Napló 1907/83-as számából lássuk mi történt Millerandnál. Talán róla köztudott : ő azonos a Millerand levél szerzőjével, amelyet 1920. májusában küldött a magyar békedelegációnak azt kilátásba helyezve, hogy a békeszerződés hibái orvosolhatóak lesznek - mialatt egy másik, titkos levélben, a győztes hatalmak képviselőinek tudomására hozza, hogy erre egy másodpercig sem gondol komolyan.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/millerand.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/millerand.jpeg" data-original-height="256" data-original-width="197" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
Alexandre Millerand (1859-1943)</div>
<br />
Az idézet kiemelése tőlem származik.<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
MILLERANDNÁL<br />
<br />
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">Millerand bölcs ember, Millerand boldog ember, Millerand
várakozó ember. Nagyon piros, nagyon rövidnyakú, tömzsi és
eleven : ez a baja. De ha a guta meg nem üti, legalább is miniszter-
elnök lesz. Mivel azonban gőgös, bölcs, sok jövedelmű úr, lehet,
hogy nem. is kell már neki egy kis miniszterelnökség. Nagyobbra
lát, valószínűen többet akar az ebadta, ravasz szocialista, az
exminiszter. </span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
</span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">Amikor miniszterséghez jutott, ez nem volt kicsi szenzáció
Európában. Amikor az ortodox szocialisták kiátkozták, ez nem volt
nagy szenzáció — neki. Egy új, szociáldemokrata Jézus nem fogadná
öt jámbor, rajongó halásztanítványai közé. Más legény ez, a bona-
partei iskolából való : egy paraszti vérű, forradalmár XIV. Lajos.
Ezt olvasom le tisztán az arcáról: nem elhasznált race-nak az embere.
Akaratos, erős, egészséges, jóétvágyú, nagyravágyó. 5 ő maga sem
elhasznált ember, nem az semmiképpen. </span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
<div style="text-align: justify;">
Bejutni az elegáns palotába, mely a Palais-Bourbonhoz jel-
képes közelségben van, nem könnyű. Inasok között, vesszöfutásban
ér el az ember az elegáns várakozőterembe. S azután, mivel várakozó bajtársaink számosak, de unalmasak, képeket nézünk. Vegyes,
kissé megbízhatatlan ízlésre vallanak a képek, a szobrok, a csecse-
becsék. De vannak közöttük pompás darabok, a bútorok helyesek
s a szönyegek keletiek, régiek és igaziak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy titkárszobán s egy komoly titkáron vágjuk keresztül még
magunkat. Kedveskedve, apró , ravasz, kutató , kacagó és okos sze-
meit Íriss pillantásokkal belénk szegezve, jön elénk végre Mil-
lerand. </div>
<div style="text-align: justify;">
És mégis meg kell írnom, hogy Vörös László jut azonnal az
eszünkbe. Nem éppen forotgráfiai hasonlatosság miatt talán, de
föltétlenül ő, nem tudom miért, mégis. Szíves, gáláns francia, de
fagyaszt, ha a legmelegebben mosolyog is. Erejét, egészségét élvezi
valószínűleg titokban, állandóan. Ha ügyvédi dolgokról beszél,
ha újságügyről, ha politikáről. És keveset beszél, egy mosoly, egy
hunyorgás, egy-egy majdnem pajkos nyelés olykor az Ő ítélete.
Szinte mondja, mondja minden arcidege. Én nem akarok beszélni,
mert a beszéd elszólásokra csábít. 5 csak nem gondolja ön, hogy aki
esetleg elnöke leend a francia köztársaságnak, elkezd locsogni
mindenről, mint egy bőbeszédű kávéházi törzsvendég?k Tud
mindent, mint ahogy az ilyen erős és minden jóra felkészült
emberhez illik. </div>
<i>Mikor elzokogom neki Magyarország szomorú,
feudális állapotát, a ki sem épült magyar társadalom züllését, a
gazdasági és kulturális inséget, akkor is csak bólint mosolyogva.
Talán azt jelenti, hogy ő is tudja mindezt, talán mást</i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Voltaképpen második vizitem ez már nála. Köszönö vizit,
amiért a Budapesti Napló részére ezer dolga között s ezer princí-
piuma mellett is cikket adott annak idején. S mihelyt nem beszélek
vele kényesebb dolgokról, egyszerre beszédes lesz. Úgy búcsúzik,
mintha én most őt szörnyen leköteleztem volna. S hogy elmegyek,
még egy hosszú óráig érzem az irígylendő, ép, nagy egyéniség
léleknyomását. Ez az erő: ez a magát szabályozni tudő, az élet
adományaira okosan számító , akarni, hallgatni és várakozni képes.</div>
<br />
</span>
<br />
A történésznek objekítvnek kell maradnia, nem lehet érzelmeket kinyilvánítani. Hadd férjen azért bele ennyi: örökségnek még mindig itt van minden második sarkon Ady, József Attila, Dózsa György stb. utcák, az ideológiai utcanevek terhei, mialatt nincs közterületünk elnevezve mondjuk Pilinszkyről, Nagy Lászlóról, Sánta Ferencről, de említsük akár Jávor Pált, Tolnay Klárit, vagy az Ady-verseket tűzben szavaló Latinovits Zoltánt, aki talán épp a "szomorú, feudális ínség" álbűnét magára vevő társadalmi rétegből származása okán pusztította magát ...Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-555149311282803272020-06-05T19:26:00.002+02:002020-06-05T19:26:52.280+02:00Az 1907.27 törvénycikk (Lex-Apponyi) parlamenti vitáiból<div style="text-align: justify;">
Ismertettük már a Lex-Apponyi végrehajtási utasítását teljes terjedelmében, azonban nem érdektelen beleolvasni a parlamenti szócsatákba is. Szándékosan szubjektivitással emelünk ki bizonyos hozzászólásokat - mégpedig a kötelező magyaroktatás tárgyában - nem titkoltan azzal a céllal, lássuk milyen típusú és hangnemű felszólalások történtek. (Talán meglepő módon egyébként a tárgyalás tartama jó kétharmada inkább egyházi és a tanítói bérezéshez köthető témákról szólt.) Érdemes lehet végiggondolni, hogy magyar "elnyomás", "erőszakos magyarosítás" világa után a később az utódállamokban szerepet játszó politikusok parlamenti felszólalásaikban hogyan reagáltak volna hasonlókra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Katus László tollából <a href="http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_lex_apponyi/" target="_blank">született már jó elemzés</a> a nyelvtörvény parlamenten kívüli reakcióiról, azonban sajnos a két legfontosabb dolog - mondhatni mint rendesen - hibádzik az elemzésből. Az első szokásos a összehasonlítás Ausztriával, ahol valóban kevéssé változtak a nemzetiségi arányok, csak épp újfent elfelejtjük hogy Ausztria önálló tartományokból álló birodalom volt, évszázadok alatt kialakult regionális tradíciókkal. Vegyül észre az osztrák - nevezzük így - irredentizmus <i>hiányának tényét</i><b> </b>mondjuk Prágára vagy Krakkóra esetleg Lembergre, és vegyük észre a <i>létező tényét</i> Dél-Tirolra amelyről <a href="https://srbija.blog.hu/2012/05/05/del_tirol_az_akarat_diadala_olvasoi" target="_blank">már írtunk más fórumon</a>. A Dél-Tirol iránt tanúsított oszrák érzelmek pontosan azonos forrásból fakadnak amely az integer Magyarország irányában tanúsított érzelmek forrása.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meg kell értenünk a részben ebből következő másik hiányzó elemet : a Magyarország ellen miniumum a XVIII. század végétől tanúsított román, pánszláv szeparatizmust. A magyar államiság és kultúra azonban fix erővel kötődik időhöz, területhez. Bethlen István <a href="https://library.hungaricana.hu/en/view/NapiHirek_1928_03_1/?pg=128&layout=s" target="_blank">mondja ki a lényeget</a> : "Mi nem tartományokat vesztettünk el, bennünket feldaraboltak."</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel az ismerettel lássuk a parlamenti vita részleteit.</div>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><b>
1907. április 5.</b><br />
<br />
Meczner Béla [...] És most, t. ház, e szavaimmal mintegy összefűzve, összekapcsolva, méltóztassék megengedni, hogy ugy Polit Mihály t. képviselőtársamnak, mint összes nemzetiségi képviselőtársaimnak felelhessek e törvényjavaslattal szemben tanúsított állásfoglalásukra. (Halljuk ! Halljuk !) </span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/BALPART_0156_cr.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/BALPART_0156_cr.jpg" data-original-height="777" data-original-width="746" height="320" width="306" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><span style="font-size: 85%;"><a href="https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=25554" target="_blank"><i>Meczner Béla</i></a></span></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
</span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">Én, t. ház, e törvényjavaslat egyik legnagyobb, legszebb indokát, egyik legkiemelkedőbb, legmagasztosabb jellegét abban látom, hogy a magyar nemzeti érdekeknek, a magyar nemzeti szempontoknak megerősítését, a magyar nemzeti nyelv terjesztését, érvényesülését a lehető legszilárdabban, legerősebben, de hozzáteszem, a lehető leghumánusabban akarja érvényesíteni. Oly humánus alakban, hogy egyáltalában nem tudom felfogni azt az óriási felzúdulást, azt a nagy demonstrácziót, a melyet önök e javaslattal szemben kifejtettek és kifejteni óhajtanak. Az önök heves ellenzésének ezen jogosultságát és igazságát senki sem fogja elismerni. (Élénk helyeslés.) Ez a javaslat a nemzetiségeknek, vagy önöknek, mint nemzetiségi képviselőknek érzékenységét egyáltalában nem sérti. Igaz ugyan, hogy e javaslatban egy erős törekvés van, a melyet azonban sem önöknek, sem senkinek . . . (Zaj. Elnök /<i>Justh Gyula</i>/csenget.) <br />
Vlád Aurél: Természetellenes törekvés. <br />
Elnök: Eelkérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. A
közbeszólást tiltják a házszabályok és ha méltóztatnak továbbra is zavarni a szónokot, névszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselőt.</span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/081_176_pix_Page_23_kep_0001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/081_176_pix_Page_23_kep_0001.jpg" data-original-height="800" data-original-width="677" height="320" width="270" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><a href="http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=69352" target="_blank"><i>Justh Gyula</i></a></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br />
Meczner Béla: A mint mondottam, van ennek a javaslatnak egy nemes inteneziója, a melyet azonban sem önöknek, sem egyáltalában senkinek nem szabad kétségbevonnia. <br />
Vajda Sándor: Azt mi ítéljük meg. <br />
Meczner Béla: A magyar haza minden egyes lakosának a magyar haza iránti szeretetéből és hódolatából kifolyó kötelessége a magyar nemzeti nyelv elsajátítása. <br />
Vlád Aurél: Ezt tagadjuk ! (Zaj.) <br />
Elnök (csenget): Vlád Aurél képviselő urat kérem, hogy csendben hallgassa a szónokot. <br />
Meczner Béla: E törvényjavaslatban általában nincsen semmi sérelem.
Ebben csupán a mód és alkalom van meghatározva és erélylyel keresztülvive, a melylyel a magyarországi népiskolákban a magyar gyermekek a magyar nyelvet elsajátítsák, önök elől t. képviselőtársaim egyáltalában nincs elzárva az ut, hogy saját nyelvüket tovább fejleszszék. Hozzanak nagyobb áldozatokat, virágoztassák fel kultúrájukat, ezt a jogot soha senki nem vonja meg önöktől. Arra azonban egyáltalában nincs joguk, hogy mindenféle demonstrácziókkal huzzákhalaszszák e javaslat tárgyalását akkor, a mikor 22.000 tanító várja ezt a fizetésfelemelést. Arra egyáltalában nincsenek feljogosítva, hogy az önök híveit, vagy a mint Maniu képviselő ur mondotta, az önök népét izgassák. És engedje meg Maniu t. képviselőtársam, a ki az állami tanítókról szóló javaslat tárgyalásánál többször mintegy kihivólag használja ezt a kifejezést: »az én népem«, hogy erre én is megjegyzést tegyek. Magyarországon sem nemzetiséget, sem egyes vidékeket külön csoportosítani, külön elnevezéssel illetni egyáltalában nem lehet. Magyarországon, hazánkban ez a fogalom, ez a kifejezés »néjx<, a magyar nemzet minden egyes polgárát és lakosát illeti, a melyhez tartozom én is, és Maniu Gyula t. képviselőtársam is. (Helyeslés.) <br />
Vlád Aurél: Hazafias teória !
<br />
[...]
Goldis László [...] Megvádolja a t. előadó ur a felekezeteket, hogy nem a kultúrát ápolják, hanem a nemzetiséget. Bűn-e az, hogy pl. a görög-keleti román egyház, a mely az alaptörvényben is görög-keleti román nemzeti egyháznak van beiktatva, a mint Polit t. barátom is kifejtette, bün-e az, ha a görög-keleti román nemzeti egyház az ő felekezeti iskoláiban a román kultúrát is, a román nemzetiségi kultúrát és érdekeket is, a tőle telhető erővel, anyagi áldozatokkal műveli és ápolja? (Mozgás.) </span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/goldis.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/goldis.jpg" data-original-height="404" data-original-width="646" height="200" width="320" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><i>Vasile Goldis</i></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br />[...]
Sajátságos, hogy épen azokról a padokról hangzott fel az állami oktatás kizárólagosságának szüksége, a melyekről azt mondják, hogy a demokráczia szolgálatában állanak. (Zaj.) Én, t. ház, nem ismerek különféle nemzetiségi, felekezeti demokrácziát, mert szerintem a demokráezia csak egy lehet. Azok, a kik meg akarják vonni a szülőtől azt a jogot, hogy gyermeke nevelésére befolyást gyakorolhasson, nem igazi demokraták, mert a demoszhoz elsősorban a szülő tartozik. Az a démosz pedig, a mely nem a családhoz tartozik, anarchista démosz. Az igazi nép alapját a család kell hogy képezze. A hol a család kötelékeit bontogatják, ott az állami élet igazi alapjait bontogatják. (Igaz 1 Ugy van !) Tehát a demokrácziának nem őszinte barátai azok, a kik azt mondják, hogy el kell venni a társadalomtól, a szülőtől, a felekezetektől azt a jogot, hogy a nevelésre befolyást gyakorolhasson.
<br />[...]
De fel fogom olvasni az önök által igen nagyrabecsült és általunk is igen tisztelt személyiségnek szavait, a ki, fájdalom, nemrég elhunyt, s a ki igen szépen fejezte ki azt a gondolatot, hogy a gyermeket nem lehet másképen fejleszteni, mint azon mag szerint, a mely neki az életet adta. (Halljuk! Halljuk! a nemzetiségiek padjain.) Epén ugy, a mint nem lehet a körtefának megparancsolni, hogy almát teremjen, épen ugy nem lehet a román gyermeket ugy formálni, hogy magyar legyen. (Ellenmondások és derültség halfelől. Helyeslés a nemzetiségiek padjain.)
<br />[...]
Ausztriában az iskolai alaptörvény kimondja, hogy minden népnek gyermeke a saját anyanyelvén tanittassék az elemi iskolában. Ugyanezt kimondja Belgiumban a »Réglement de programme-type«. Belgiumban tulaj donképen csak községi iskola van. 1897-ben az állam egyprogrammtipust szerkesztett a népiskolák számára, ez a legújabb iskolai törvény. Ennek kereteiben minden község maga intézkedik községi iskolájáról. Itt a harmadik fejezetben ki van mondva, hogy az előadási nyelv a flamand, franczia vagy a német, a szerint, a mint a községi viszonyoknak legjobban megfelel. <br />
Tehát Belgiumban is, a hol három nemzetiség lakik együtt, szintén a pedagógiai igazság dominál, ott a gyermekeket az elemi népiskolában a saját anyanyelvükön oktatják. <br />
[...]
Egy múltkori beszédemben kimutattam, hogy mióta a dánokat ilyen erőszakos utón akarják elnémetesiteni, azóta a nemzeti érzület még jobban lángra kapott Schleswigben és Posenben a dánok és lengyelek között, olyannyira, hogy ma már a kis gyermekek is kény telének sztrájkba lépni. (Derültség. Zaj.) <br />
T. ház ! Gondoljuk meg jól, hogy Magyarországon is elkövetkezhetik az az idő, a mikor, — ha ilyen erőszakos módon akarják önök elérni azt, hogy a magyar nyelvet mindenki tanulja meg, — a helyett, hogy — a mint mindannyian kívánatosnak tartjuk — a magyar nyelvet megszerettetnék, gyűlöltté teszik azt, és itt is megteremthetik a sztrájkot, a mitől az isten óvjon meg bennünket.<br />
[...]
Sokszor gondolkoztam azon, hogyan lehetne röviden, rövidre fogva kifejezni a nem magyar nyelveknek joghatárait Magyarországon. És találtam egy szerenesés formulát, a mely, azt hiszem, teljesen preczize kifejezi azokat a határokat, (Halljuk ! Halljuk !) a melyeken belül okvetlenül el kell ismerni a nem magyar nyelveknek jogosultságát Magyarországon. <br />
Ezt én akkép fejezem ki, hogy : minden nép a maga nyelvén műveltessék, minden nép a maga nyelvén nyerje meg a maga közigazgatását és minden nép felett a maga nyelvén bíráskodjanak. (Zaj.) Hogyan értem én ezt? Ugy értem, hogy az oktatás az illető nép nyelvén történjék, kizárólag az elemi oktatás, de a felsőbb fokokban is, egész az akadémiai képzésig, nevezetesen a középiskolákban is gondoskodás történjék arról, hogy az illető nép a saját anyanyelvén is művelhesse magát. (Zaj.) Ez vonatkozik a művelődésre. Micsoda jogot követelünk mi a nem magyar nyelveknek? Azt, a melyet a törvény is különben kiköt, hogy minden növendék a maga anyanyelvén nyerjen oktatást, az állami iskolák kizárólagos oktatási nyelve csakis a gyermekek anyanyelve lehessen. <br />
De menjünk tovább, A közigazgatástól azt követeljük, hogy a közvetlen érintkezés a néppel annak a nyelvén történjék, ugy Írásban, mint szóban. Megköveteljük azt, hogy attól a hivatalnoktól intézményszerűieg kívánják meg, hogy a nép nyelvét értse, de ne bízzák kényére-kedvére.
<br />[...]
Ez a magyar haza mindazoké, a kik itt laknak. Épen ugy hazája ez a szerbeknek, a kik itt laknak, mint a románoknak, a tótoknak. (Felkiáltások : Mint magyar állam/polgároknak!) <br />
Igazán nem hazafias dolog azt a gondolatot ébreszteni fel a magyarországi nem magyar népeknél, hogy saját hazájukban saját nyelvükön nem boldogulhatnak. Ez olyan képtelenség, a melynek párját nem találom sehol. (Zaj.) <br />
Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Az idő amúgy is előrehaladt, ne méltóztassanak tehát a szónokot zavarni. <br />
Goldis László : Azt a különös helyzetet teremti ez, hogy Magyarországon a polgárokat két osztályba lehet osztani. Vannak
I.
osztályú és
II.
osztályú polgárok. (Felkiáltások : Ezt már hallottuk !) Azon szerencsétlen nem magyar népek ugyanis, a melyek egész tömegekben nem tudnak magyarul, ahhoz, hogy
I.
osztályú polgárokká lehessenek, meg kell, hogy tanuljanak még egy második nyelvet. Hol van itt a jogegyenlőség ? Hiszen akkor a magyaroktól is meg lehetne kívánni, hogy tanuljanak meg németül is. Azt mondják, hogy erre azért van szükség, hogy a nép gyermekei is hozzájuthassanak az állam jótéteményeihez, hát én nem tudom, hogyan lehet a nyelv utján jótéteményekhez jutni. <br />
[...]
Egy olyan embertől mégis fogok felolvasni valamit, a ki nagy soviniszta hirében áll, és ez Jancsó Benedek, a kiről tudjuk, hogy erős magyar érzésű ember, sőt a soviniszta áramlatnak is kifejezője. Ez »A dákóromanizmus és a magyar kulturpolitika« czimű művében ezeket irja (olvassa) : »Mentől többet és behatóbban foglalkozom a román nemzetiségi kérdéssel, annál szilárdabb lesz bennem a meggyőződés, hogy a magyar nemzetnek a legtávolabbról sem áll érdekében kisérletet tenni, hogy a románságot nemzetiségétől megfoszsza.« (Felkiáltások : Ezt nem is akarja senki!)<br />
»Sőt ellenkezően, egyenes érdekünk, hogy a románok e hazában, mint románok és mint magyar állampolgárok egyformán jól érezzék magukat. . .« (Helyeslés a baloldalon.) — tehát nem mint magyarok, hanem mint románok — (olvassa) : ». . . hogy nemcsak önerejükön, de a magyar állam és nemzet segítségével is erősödjenek nemzetiségben, vagyonban és kultúrában és hogy mindezért a nyújtandó testvéri támogatásért, a mi jól felfogott érdekünk tőlük sem többet sem kevesebbet nem követelni, mint tiszta hazafiságot és őszinte ragaszkodást a magyar államhoz«. (Élénk helyeslés. Zaj.)
[...]Üres beszéd az, hogy mi veszélyeztetjük a magyarságot és az államot. (Ellenmondások.) Soha a román népnek semmiféle tettével nem lehet azt bizonyitani, mintha a hazának romlására tört volna. (Ellenmondások.) <br />
<br /><b>
1907. április 6.</b><br />
<br />
Manojlovics János [...]
Mi, t. képviselőház, nemcsak nem ellenezzük a magyar nyelv tanítását, sőt ellenkezőleg, szeretjük, ha népünk megtanul magyarul. A mi népünk pl. oly helyen, a hol más nemzetiségek is laknak, elsajátítja azok nyelvét s nem szokatlan, hogy írni olvasni nem tudó földmives 3—4 nyelvet beszél; megtanulja nem az iskolában, hanem az élet iskolájában. <br />[...]
Ara legyen az iskola is a nép segítségére a nyelv elsajátításában, de a nyelvtanulás ne legyen akadálya az általános elemi ismeretek elsajátításának. Jelen törvényjavaslat következményeképen azonban én népünk szellemi hátramaradottságát, pozitív tudásának csökkenését látom és azt, hogy népünk ekkép korlátoltabb gondolatait nemcsak magyar nyelven nem fogja tudni szabatosan kifejezni, hanem egyetlenegy nyelven sem. <br />
metódus. Mi a magyar nyelv megtanulása felé irányzott törekvést nem ellenezzük, de igenis ellenezzük azt, hogy a magyar nyelv megtanulása mint eredmény, a nem állami népiskolák létének conditio sine qua non-ja legyen. Annyi tantárgy mellett, a melyek magukban véve is a gyermekek túlterheltsége folytán vagy redukálandók lennének, vagy a modern államok mintájára hat évről nyolczra lennének megosztandók, még azt is megkövetelni az elemi iskolától, hogy egy nyelvre tökéletesen megtanítsa a gyermekeket, nem egyéb, mint oly feltételhez kötni a nem állami iskoláknak létét, a melynek ők megfelelni nem képesek, szóval, ez is gróf Csáky szavai szerint: az államosításnak egy burkolt neme. <br />
Mindez csak azért történik, mert önök abban a tévhitben vannak, hogy a hazaszeretetnek terjesztése csakis a magyar nyelv terjesztésével érhető el, hogy a magyar nyelvnek terjesztése, térfoglalása egyúttal a magyar állameszmének is térfoglalása, hogy hazafi csak oly magyar állampolgár lehet, a Id magyarul beszél.
[...] <br />
Leitner Adolf: T. ház ! Goldis t. képviselőtársam azt a szemrehányást tette a nem nemzetiségi képviselőknek, hogy rendszerint olcsó dicsőséget akarnak szerezni azzal, hogy folyton támadják a nemzetiségeket. Hát én igazán sávesen kerülném el a vitákat, azonban én ugy találom, hogy a mai viszonyok között, a midőn a nemzetiségek mindig olyan nagyon élére állitj ák ezt a kérdést, úgyszólván kötelessége mindenkinek, a ki felszólal, hogy ezen kérdésben is kifejezze álláspontját és megmondja nézetét. (Helyeslés a baloldalon.) Az ő ellenzésük a javaslattal szemben nézetem szerint egyedül és kizárólag azon alapszik, hogy ők tartanak attól, hogy e törvényjavaslat a magyar nyelv intenzivebb tanítását fogja maga után vonni. A többi kérdések, a melyeket ők felhoznak, csak dekoráczióképen, mellékesen érintik a dolgot. A mi nekik fáj, az tisztán az, hogy félnek a magyar nyelv hatékonyabb tanításától. (Felkiáltások a nemzetiségiek fadjain : Dehogy fáj !) </span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/BALPART_0304_cr.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/BALPART_0304_cr.jpg" data-original-height="800" data-original-width="690" height="320" width="275" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><i><a href="https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=025677" target="_blank">Leitner Adolf</a></i></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br />
Én, t. ház, bármennyire nehezemre esik, kénytelen vagyok kimondani, hogy az általam nemzetiségi képviselőtársaim részéről észlelt ez a jelenség engem azért érint olyan nagyon szomorúan, mert ez mindinkább meggyőződésemmé érlelte azt a hitet, hogy az ő idegenkedésük a magyar nyelvtől azonos a magyar állameszmétől való idegenkedéssel. (Felkiáltások a nemzetiségiek fadjain : Nem igaz !) <br />
Nagyon sokszor történnek itt olyan nyilatkozatok, a melyek valósággal Magyarország megfenyegetését tartalmazzák, ugy hogy gondolkozóba esik az ember és azt kérdezi, hogy hát ha nekem valakivel közös házam van, hogyan fenyegethetem meg őt azzal, hogy felgyújtom a házat. (Helyeslés a baloldalon és jobbfelöl.)<br />
<br />
[...] Popovics György : Mi koaleált nemzetiségi képviselők küzdünk népeink javáért és iparkodunk önöket, t. képviselőtársaim, meggyőzni, hogy ügyünk igaz és igazságos is. Lehet, hogy egyelőre semmiféle eredményt nem érünk el, de azért ügyünk még nem veszett el, mert jönni kell egy jobb kornak, melyben az igazság hazánkban is győzni fog, valamint mindig győzött a világtörténelemben. Lehet az is, hogy ez a küzdelem még sokáig fog tartani és sok ártatlan áldozatot fog követelni, de lehet az is, hogy e küzdelemben még sok köny és, Isten ments, vér is fog folyni, míg az igazság győz. <br />
Sümegi Vilmos: Szóval: fenyeget. Megfenyegeti a magyar nemzetet. <br />
Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Halljuk <br />
I
Halljuk !) A képviselő ur ugy állította fel a kérdést, hogy lehetséges az, hogy ha ez a törvényjavaslat elfogadtatik, vér is fog folyni. <br />
Popovics György: Nem ! Nem ! (Zaj.) Mást mondtam. <br />
Elnök: Ne méltóztassék ily állításokat itt megkoczkáztatni, mert meg nem engedhetem, hogy a törvényjavaslat el vagy el nem fogadásának következményeiről ily fenyegető szavak hangozzanak itt el. (Zaj.) <br />
Popovics György : Méltóságos elnök ur, eszemben sincs valakit fenyegetni, az nem is természetem és nem is volna értelme. <br />
Elnök : De nem is lehet megengedni. <br />
Popovics György: Azt mondtam : lehet, hogy ez a küzdelem még sokáig fog tartani, (Zaj.) hogy még sok köny és, Isten ments, én nem óhajtom, de talán vér is fog folyni. De mindez nem tőlünk függ, hanem az ország mindenkori kormányától és különösen a magyar államférfiak bölcseségétől és előrelátásától fog függni. (Mozgás.) <br />
Elnök: Tökéletesen igy értettem az imént is a t. képviselő urat. Másként ezt magyarázni nem lehet, mint ugy, hogy ha e törvényjavaslat elfogadtatik, akkor, bár nem kívánja, de megtörténhetik, hogy vér fog folyni e miatt. Engedelmet kérek, azt meg nem engedhetem, hogy itt ily fenyegetés elhangozzék. Rendreutasítom a képviselő urat. (Elénk helyeslés.)</span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /><b>1907. április 8.</b></span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br />
Vajda Sándor : Mi nem vagyunk ebben a kényelmes helyzetben. Nekünk nap-nap után érvényesítenünk kell a létért való nehéz küzdelemben ugy egyéni, mint nemzeti tulajdonságainkat; nehéz, keserű harczban keU erőnket edzenünk. És kérdem, ha majd évtizedek múlva folytatódni fog ez a harcz a magyarság és a nemzetiségiek között : lesz-e köszönet a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban, vagy sem ? Én azt hiszem, akkor, a mikor erre a nagy harczra kerül a sor, épen ennek a törvényjavaslatnak fogja köszönhetni a magyarság, ha nem lesz annyira edzve és előkészítve a küzdelemre, mint a mennyire edzett és előkészített lesz a mi népünk. (Mozgás.) <br />[...]
Nem szeretek senkit sem támadni, de nem jó, ha az ember üvegházban lakik és a szomszédját kritizálja, hogy kővel dobálózzék. Ha nem lett volna olyan nagy a kivándorlás tőlünk, kérdés, nem lett-e volna nálunk is akkora gyúanyag, mint Romániában ? És egyről biztosithatom a t. képviselőházat, hogy Romániában vannak oly államférfiak és van oly generáczió, a mely meg fogja teremteni a jövő nagy Romániát. . . (Zaj.) <br />
Szász József: Miért nem megy oda ? <br />
Vajda Sándor ... az által, hogy deinokráczia tekintetében vetélykedni fog bármely liberális országgal, (Zaj.) mig a mi országunk akkor is elmaradottságban fog leiedzeni, mint a középkorban. </span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /><b>
1907. április 9.</b></span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br />
Pop Cs. István :
Ne csodálkozzék a t. képviselőház azon, hogy sokan szólunk ehhez az ügyhöz. Tekintsék csak meg a régi naplókat és megtalálják, hogy még a hetvenes években is, mikor sokkal kisebb jelentőségű törvényről volt szó, mindenki, a ki a nemzetiségiek közül az ellenzéken volt, hosszasan védte álláspontját, sőt azok a románok, a kik a kormánypárton foglaltak helyet, a legnagyobb nyugalommal, majdnem minden tételnél felszólaltak és megnyugtató nyilatkozatokat kaptak. Pedig akkor csak arról volt szó, hogy a magyar nyelvet, mint tantárgyat bevezették a népiskolába és nem volt meg az, a mit most a bizottság szigoritani akar és szigorított, hogy annak a népiskolába járó gyereknek magyar nyelven nem saját szükségleteinek megfelelőleg kell beszélnie, hanem tökéletesen kell magyarul tudnia. </span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/cicio-pop.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/cicio-pop.jpg" data-original-height="477" data-original-width="636" height="238" width="320" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br />
[...]
önök tudják, hogy milyen szegények vagyunk minden vonalon, különösen Erdélyben ; ujjaikon számlálhatják meg azokat a vagyonos román embereket, a kik egy jóravaló itteni kereskedővel vagyon tekintetében versenyezhetnének. És ennek daczára talán nincsen széles Magyarországon olyan faj, a mely annyit áldozna a kultúrának, mint épen a román. (Zaj.) Ez a faj évszázadok óta teljesiti ezt a nagy kulturális missziót és egyetlenegy konkrét eset sem merült fel, a mely igazolná a hazafiatlanság vádját. És ha ez így van, akkor ezzel a kulturális munkájával megérdemelte azt, hogy az állam legalább három-négy évig előlegezze a bizalmat, a mig organikus törvénynyel véglegesen rendezzük közolrtatásügyünket. A román nép ma 3500 népiskolát tart fenn és áldoz erre a czélra évenként 2 millió koronát. <br />
Trefort Ágost, a nagy soviniszta az 1861 május 22-iki országgyűlésen ezeket mondotta (olvassa) : »Bocsánatot kérek, ha felszólalásom kiindulási pontjául egy, a tárgytól talán távolfekvő eszmét használok: a státus-mindenhatóság eszméjét.* Ezt melegen ajánlom a mélyen t. közoktatásügyi miniszter ur szives figyelmébe. <br />
»Ezen eszme kútforrása legnagyobbrészt a politikai bajoknak a kontinensen; mert ezen eszméből fejlődött ki azon nézet, miszerint az adminisztrácziónak mindenbe avatkoznia kell akként, hogy az az embert születésénél megragadja és a sírig üldözi, magáról azt tartván, hogy ő az egyedük üdvözítő. Sola administratio salvifica. E tan apostolai a Szent István koronája országaiban irgalmatlanul, experimentáltak s nehéz meghatározni, vájjon műtételeiknél az erkölcsi és jogérzet hiánya, vagy pedig a politikai ügyetlenség vitte-e a főszerepet. Viszont a mi a többi Magyarország területén élő népfajokat illeti — én azok fejlődését nemzetiségi irányban nem akarom akadályozni, mert valamint a nemzetiségek elnyomatása a szabadsággal össze nem fér, ugy rossz és czélttévesztő politika. Szerbek, oláhok, németek, szlávok és rutének vigyék saját municzipális ügyeiket saját nyelvükön, használják az iskolákban azon nyelvet, a mely nekik tetszik. En a nemzetiségek benső kifejlődését ugy kívánom tiszteletben tartani, mint a vallást, mibe avatkozni a státusnak joga nincs« <br />[...] Mi a jelen törvényjavaslattal megtámadva látjuk anyanyelvünket ós autonómiánkat. Még nem találkozott széles e világon pedagógus, a ki azt mondotta volna, hogy az elemi népiskolákban a tudás első ismereteit másképen lehetne tanítani, mint az anyanyelven. [...]<br /><br />
</span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><b>1907. április 10.</b><br />
<br />
Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Nagyon röviden óhajtok szólni a javaslatról, mert hiszen tulaj donképen teljesen letarolt mező előtt állunk. A mi a javaslatban kifogásolni való volt, azt az előttem beszélt szónokok elmondották, a mi jó volt, azt kiemelték. A javaslatot én pártom nevében elfogadom, (Helyeslés.) elfogadom pedig különösen azért, mert tulaj donképeni főczélját, a nem állami tanitók anyagi helyzetének javítását eléri, és a valláserkölcsi nevelést határozottan biztosítja.
Ez a vita meggyőzött bennünket arról, hogy Magyarországon tulaj donképen milyen végtelen nehéz azon a téren, a mely akár a vaUást, akár az oktatást érinti, olyan törvényjavaslatot alkotni, (Ugy van !) a mely egy sereg ellenkező érdeket ne érintene. [...]</span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/BALPART_0244_cr.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/BALPART_0244_cr.jpg" data-original-height="800" data-original-width="760" height="320" width="304" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><i><a href="https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=025634" target="_blank">Simonyi-Semadam Sándor</a></i></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">Es a mennyiben ezen törvényjavaslat ellen aggályaink vannak — és nem tagadhatjuk el, hogy vannak aggályaink — azok tulaj donképen két főcsoportra oszlanak. Az egyik csoportba az tartozik, a mit a financziális téren való szűkmarkuságnak szabad talán nevezni, a nélkül, hogy erősebb kifejezést akarnék használni; a másik szempont pedig az, a mely a felekezetek autonómikus jogkörét érinti. Mert nem tartom sérelemnek azt, a mit a nemzetiségiek felpanaszolnak. Mert ha a magyar nyelv terjesztésének és a magyarság szupremácziájának bármiképen is meg tudjuk adni az
alaj>ját, akkor hajlandók vagyunk az emiitett sérelmeket elszenvedni, hajlandók vagyunk mindannyian áldozatokat hozni azért a nagy eszméért, a melyet a nemzetiségi képviselők elutasitanak. <br />
T. ház! Ez- a törvényjavaslat nem magyarosit valami erősen. Nem tesz mást, mint, hogy a legkisebb jogos magyar igényeket a legszűkebb mértékben megvalósítani törekszik. (Igaz! TJgy van!) Mert hiszen az kétségtelen dolog, hogy a nemzetiségeknek a legprimitívebb kötelességük azzal az állammal szemben, a melyben kultúrájukat ezer esztendőn át sértetlenül megóvták, a melyben ily hosszú időn át soha egyetlenegy falut erőszakkal meg nem magyarosítottak : hálájuknak azt a minimális részét róni le, hogy gyermekeik saját nemzetiségi anyanyelvükön kivül tanulják meg az ország nyelvét is. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ez a törvényjavaslat nem zárja ki a nemzetiségiek anyanyelvének érvényesülését, ós önöknek csak hasznukra fog válni, — hasznára a nemzetiségi ajkú népnek is — ha megtanulnak magyarul.Én attól félek, t. ház, hogy csupán olyan szempontok vezetnek itt egynéhány urat, hogy ők lehessenek jövőre is kizárólagos vezetői és barátai a nemzetiségi népnek, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) hogy ahhoz a néphez a magyar ember, a ki csak magyarul tudna velük beszélni, ne férkőzhessek, s ne mutathassa meg neki, hogy ez a haza édes hazájuk nekik is, nemcsak minekünk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.)
[...] <br />
Bethlen István:
A mi a román nemzetiségi kérdést illeti, legyen szabad érintenem — legalább röviden — azon okot is, a mely ezt előidézte. Meggyőződésem szerint első és főoka ennek a román független királyság kialakulása. (Mozgás a baloldalon.) A mikor mi a nemzetiségi törvényt megalkottuk, és azelőtt is, a román királyság két fejedelemségre oszlott, a mely fejedelemségek török fenhatóság alatt állottak és három európai nagyhatalom állandó küzdőteréül szolgáltak.
1866-ban — tehát körülbelül azon időben, mikor mi a nemzetiségi kérdéssel intenzive kezdtünk foglalkozni — választották meg a jelenlegi királyt fejedelemmé, a ki képes volt nemzete függetlenségét kivívni és képes volt a munka terén is Romániát számottevő állammá növelni.
Elképzelhetetlen az a lélektani hatás, a melyet ez az egy tény hazai románjaink lelkében előidézni képes volt. (Halljuk ! Halljuk !) </span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/bethlen-de-bethlen-no-frame-111344.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/bethlen-de-bethlen-no-frame-111344.jpg" data-original-height="800" data-original-width="511" height="320" width="204" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><i>Bethlen István. László Fülöp festménye</i></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">A román királyság születése napján megszűnt románjaink lelkében a hit és az a meggyőződés, hogy a magyar liberális törvényeknek az életben való alkalmazása,
esetleg ezeknek alkotmányos, parlamentáris utón liberális irányban való reformja: nemzetiségüknek elérhető legfőbb biztositéka volna. A magyar haza értéke csökkent szemükben a mellett az államkép mellett, a melyet a független Románia tárt eléjük, a hol a nemzetnek nem kel] megelégednie a jogok egy részletével, hanem a hol megvan a jogok teljessége, sőt ennél több : a hatalom teljessége is. [...]Abban a mértékben, a hogyan emelkedett ennek a független Romániának presztizse a hazai románok szemében, abban a mértékben hagytak ők fel a nemzetiségi politikával és tértek át egy más politikára, a mely ma a magyar fajjal szemben agresszív jellegű, (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) és elsősorban is arra törekszik, hogy az ország keleti részén először társadalmilag, azután kuíturailag és ha lehet, nyelvileg is egy egységes területet alkosson, (Igaz ! ügy van ! a haloldalon.) hogy erről a területről minden más elemet, főleg a magyart kiszorítson, kipusztítson, hogy ezen terület azután, egy kedvező alkalomkor, a független román királysággal veszély nélkül egyesíthető legyen.<br />[...] : A szomszéd román állam álmodozói a román királyság határainak kitolásáról álmodoznak a Tiszáig. A román királyságban Erdély elfoglalására vonatkozólag a Tiszáig plánumokat csinálnalí. Ez elvitázhatatlan tény, a mit
egyszerű tagadással megdönteni nem lehet. Romániából e tervre pénzzel és röpiratokkal készítik elő a világot.* »Mi a mi czélunk — t. i. a bent lévő románokra czéloz — mi a teendőnk '? Támogatni a román államot az ideál megtestesitési munkájában. A munka fel van osztva, ők künn, mi benn. Rágni a magyar alkotmányosság fájának kérge alatt, mint a féreg : megtámadni az ép fát. Mi bizton rághatunk, mert a fakéreg megóv minden bajtól. Majd egyszer megőrölvén, ledöntjük tövestől. Munkánk sikerülni fog, mert sokan vagyunk, sokan pusztítunk abban a fában.« <br />
Bozóky Árpád : Mi pedig szamarak vagyunk. <br /><br />
</span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><b>1907. április 12.</b></span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br />
Apponyi Albert :
Kezdjük a magyar nyelv tanításán. A magyar nyelv tanításának követelményeivel szemben —• a melyet én res judicata-nak tekintek, (Helyeslés a baloldalon.) mert hiszen ezt a kötelezettséget nem ez a törvényjavaslat állapította meg, hanem megállapította, miként mindjárt ki fogom fejteni a t. ház előtt, a magyar törvényhozás az intézkedések egész sorozatával. Mondom, a magyar nyelv tanításának követelményével szemben t. képviselőtársaim egy igen
egyszerű, de sokszor igen hatásos módszert követnek. Ez a hatásos módszer abban áll, hogy ha egymásután többen, értelmes és a dologhoztudás egész látszatával felfegyverzett férfiak mint axiómát állítanak valamit, akkor az ötödik-hatodik állitásnál már olyan érzés lepi meg a hallgatóságot, hogy ennek bizony igaznak kell lennie vagy legalább kell hogy legyen benne valami, mert különben ennyi apodikticzitással, ennyi bátorsággal hogy állítanák ?! </span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/apponyi-2438-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tisza/apponyi-2438-1.jpg" data-original-height="800" data-original-width="626" height="320" width="250" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><i>Apponyi Albert. László Fülöp festménye</i></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">így szerepelt nemzetiségi t. képviselőtársaim ajakán az az axióma, hogy a többnyelvű tanítás az elemi iskolában pedagógiai nonsens, merénylet a növendékek ellen. Ezt annyiszor ismételték, (Zaj. Halljuk!- Halljuk!) hogy a végén magam is kételkedni kezdtem, nem vagyok-e merénylő pár százezer nem magyarajku gyermekkel szemben, a kiket én ezen torturának kiteszek? (Derültség.) <br />
De egy kis körültekintés a művelt Európában, sőt a magunk hazájában, megnyugtatott engem és nem állottam aztán többé olyan fekete színben önmagam előtt, mint a hogy eleintén gondoltam. (Derültség.) Itt, régi képviselőtársamnak, Polit Mihálynak akarok egy kis örömet szerezni, (Halljuk! Halljuk!) a ki már régóta odautasit minket, hogy legyen Magyarország egy keleti Svájcz. E tekintetben konczessziókat vagyok hajlandó neki tenni, (Halljuk! Halljuk!) és emlékezetébe idézem, hogy majdnem minden svájczi kantonnak iskolájában a többnyelvűség divik az oktatásban. (Igaz! TJgy van!)
Egy adatot akarok különösen kiemelni, (Halljuk! Halljuk!) mert ennek, bár kis területre vonatkozik, nagy az analógiája a mi helyzetünkkel. Divik ugyanis a többnyelvűség az oktatásban nemcsak azon három nyelv között, a melyek Svájczban hivatalos nyelvekül vannak elismerve, a német, íranczia és olasz nyelvek között, de ott van Graubündten kanton, a hol él egy kis faj, a mely nyelvre rokon a mi románainkkal, a ladin faj, annak vannak iskolái, saját nyelvükön fentartott iskolák, de azokban az iskolákban a német nyelvnek, mint a kanton többsége nyelvének oktatása kötelezővé tétetett kantonális törvénynyel. (Igaz! TJgy van!) íme a merénylőknek már egyik csojtortja áll mellém. (Éljenzés és taps. Mozgás a középen. Halljuk! Halljuk!) <br />
Svédországban és Norvégiában a svédeken és norvégeken kivül vannak még lappok és finnek. Nem beszélek a lappokról, miután tudva lévő, hogy a kultúrának meglehetősen alacsony fokán álló nép torz', de beszélek a finnekről, akik igen magas nemzeti kultúrával birnak. (Igaz! Ügy van!) Vagy tízezer finn él Svédországban ós ezek külön előkészitő tanfolyamon mennek át, hogy azután a tisztán svéd nyelvű iskolákba bejuthassanak és a svéd állami nyelven nyerhessenek oktatást. íme megint, még pedig egy a kultúra magas fokán álló ország, mely
merénylők sorába^ lépett és mellettem ül a vádlottak padján. (Élénk helyeslés.) <br />
Belgiumban 6751 népiskola van. Ezek közül franczia nyelvű 3895, flamand 2783. A franczia tannyelvű 3895 iskola közül 2306 iskolában még a flamand nyelv is taníttatik, pedig ez nem államnyelv Belgiumban. Tehát ime, 2306 iskolával mint merénylő Belgium is odakerült a vádlottak padjára. (Éljenzés és taps.) <br />
Ha már most a külföldet elhagyjuk és hazai viszonyainkat nézzük, akkor azt fogjak találni, hogy Magyarországnak 14.000 iskolája közt van tisztán magyar nyelvű 7285, tisztán más, t. i. nem magyar, de egy-tannyelvű iskola van 3234. (Felkiáltások: tíok!) 3542 olyan iskola van ezen kivül, a mely a gyermekekkel szemben elköveti azt a butító merényletet, hogy állami kényszer nélkül, tisztán pedagógiai indokokból vagy — nem tudom — talán öngyilkossági hajlamokból, (Derültség) vagy merénylési perverzitásból több tannyelvet tanit. (Éljenzés és taps.) <br />
T. képviselőház! így nézünk ki ezzel az axiómával, a mely szerint az anyanyelv mellett még egy más nyelvnek a tanitása az iskolában merényletet képez a gyermek értelmisége ellen. [...] : Mennyire igazam volt abban a feltevésemben, mely szerint a törvényjavaslatnak legkeményebb bírálói azt valószínűleg el nem olvasták, vagy legalább figyelemmel el nem olvasták, — minek is olvassanak el valamit, a miről az ítélet már előre készen volt ('Derültség.) — annak bizonyítékául itt van Popovics képviselőtársam, a ki feljajdult, hogy hány tantárgyat fog kelleni magyarul tanulni, a polgári jogok és kötelességek ismeretét, a hazai földrajzot és a hazai történelmet. <br />
Én nem tartanám szerencsétlenségnek, hogy ha ezek a tantárgyak csakugyan magyaml adatnának elő, de a törvényjavaslatban ez nincs benne. (Derültség.) Csak az van benne, hogy a miniszter által kiadott tanterv szerint tanitandók, általa jóváhagyott tankönyv szerint, (Mozgás a középen.) és az indokolásban benne van, hogy ebben a tantervben szándékozom intézkedni, mire nézve ? Arra nézve, hogy ezeknek a tárgyaknak előadása. a magyar nyelvismeret megerősítésére is szolgáljon ; hogy ezek a tantárgyak kizárólag magyar nyelven adassanak elő, az a törvényjavaslatban nincs benne, és a mi a törvényjavaslatban nincs benne, arra alapította t. képviselőtársam felszólalását.<br />
</span>
<br />
<br />
A témára még visszatérünk.
Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-2275336016631442882020-02-25T15:19:00.002+01:002020-02-25T15:19:36.722+01:00Revizionista emlékműA <i>Nemzet Vértanuinak 1918-1919</i> emlékműnek csak nem hagynak békét, az egyik legfüggetlenebb hírportál egyik alapítója nemrég épp revizionista emlékműnek nevezte. De vajon mit lehet revideálni?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/IV.%20K%C3%A1roly%20kir%C3%A1ly%20koron%C3%A1z%C3%A1sa%20(1916)%20analitikus%20v%C3%A1ltozat-380245313.mp4%2000_29_052019-12-24-19h28m58s787.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/IV.%20K%C3%A1roly%20kir%C3%A1ly%20koron%C3%A1z%C3%A1sa%20(1916)%20analitikus%20v%C3%A1ltozat-380245313.mp4%2000_29_052019-12-24-19h28m58s787.jpg" data-original-height="440" data-original-width="800" height="220" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Hollán Sándor államtitkár az 1916-os koronázási filmen<br />
</span></div>
<br />
Hollán Sándor államtitkárt 1919. április 22-én lőtték a Dunába a Lánchídon. A Lenin-fiúknak még nem volt meg a kellő tapasztalata mint későbbi nyilas testvérkéiknek, a két holttest a híd láncain fennakadt, úgy kellett a Dunába bökdösni.
<br />
<br />
Egyébként a koronázási film jópár részvevőjének sem jutott sokkal jobb sors. Tisza István sorsa közismert, de lássunk másokat is:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/IV.%20K%C3%A1roly%20kir%C3%A1ly%20koron%C3%A1z%C3%A1sa%20(1916)%20analitikus%20v%C3%A1ltozat-380245313.mp4%2000_41_512020-01-01-18h59m03s160.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/IV.%20K%C3%A1roly%20kir%C3%A1ly%20koron%C3%A1z%C3%A1sa%20(1916)%20analitikus%20v%C3%A1ltozat-380245313.mp4%2000_41_512020-01-01-18h59m03s160.jpg" data-original-height="440" data-original-width="800" height="220" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Frentiu püspök 1952-ben, a máramarosszigeti börtönben halt meg.<br />
</span>
</div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/IV.%20K%C3%A1roly%20kir%C3%A1ly%20koron%C3%A1z%C3%A1sa%20(1916)%20analitikus%20v%C3%A1ltozat-380245313.mp4%2000_42_042020-01-01-18h59m16s129.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/IV.%20K%C3%A1roly%20kir%C3%A1ly%20koron%C3%A1z%C3%A1sa%20(1916)%20analitikus%20v%C3%A1ltozat-380245313.mp4%2000_42_042020-01-01-18h59m16s129.jpg" data-original-height="440" data-original-width="800" height="220" width="400" /></a></div>
<br />
Radu Demeter vagy Demetriu Radu püspök pontosan egy évvel és 11 hónappal később a nevezetes gyulafehérvári gyűlésen kezdeményezi Erdély Romániához csatlakozását. Három évvel 11 hónappal és 10 nappal később pedig felrobbantják a fél bukaresti parlamenttel együtt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/IV.%20K%C3%A1roly%20kir%C3%A1ly%20koron%C3%A1z%C3%A1sa%20(1916)%20analitikus%20v%C3%A1ltozat-380245313.mp4%2000_41_442020-01-01-18h58m56s406.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/IV.%20K%C3%A1roly%20kir%C3%A1ly%20koron%C3%A1z%C3%A1sa%20(1916)%20analitikus%20v%C3%A1ltozat-380245313.mp4%2000_41_442020-01-01-18h58m56s406.jpg" data-original-height="440" data-original-width="800" height="220" width="400" /></a></div>
<br />
Miklósi István püspököt három évvel előbb, postán feladott pokolgéppel próbálták felrobbantani. Dehát 1913 még a boldog békeidők korszaka, térjünk vissza 1919-be, Csornára.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/csorna.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1919/csorna.jpg" data-original-height="710" data-original-width="800" height="564" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
Így emlékezik az egyik túlélő, Marton Pál csendőrőrmester, a Csendőrségi Lapok 1931 február 10-i számában:<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
[...]Június 8-án bántalmazásomat még embertelenebbül
és még kegyetlenebbül megismételték. Azt akarták kivenni belőlem, hogy az ellenforradalom kitörése napján
mit beszéltem telefonon gróf Cziráky Józseffel. Később
azzal akartak reámijeszteni, hogy a postáskisasszonyok
mar beismerték, hogy én és Pajer Cziraky gréffal be-
szélgettiink, de én, természetesen, ennek dacára is ta-
gadlam.
<br />
Ezután egy Kolárt nevű vádbiztos elé vezettek engem és néhai Glaczer Ferenc tartalékos százados urat.
Kolárt hivatalos formaságokat utánozva, kijelentette,
hogy aznap délután mindkettőnket fel fognak akasztani.
A halálos ,ítétet" kihirdetése után két-két vöröskatona
kísért vissza, de már nem a községi fogdába, hanem a
csornai prépostság tulajdonát képező ököristállóba. A
vöröskatonák nem motoztak meg az elfogatásom alkal-
mával s ezért egy töltött pisztolyom még nálam maradt.
Gondolkoztam, hogy lelőjem-e vele a kísérőimet, de aztán
kilátástalannak találtam a dolgot, hogy majd a kivégzés
alkalmával fogom megkísérelni magamat a pisztollyal ki-
szabadítani, vagy pedig, ha az nem lenne lehetséges.
agyonlövöm magamat vele, mielőtt felakasztanának.
<br />
Aznap 15 óra tájban megjelent a siralomházzá ala-
kított ököristállóban Szamuelly Tibor, a vörös főhóhér,
pribékjei társaságában s azt kérdezte tőlem, hogy mit
beszéltem az ellenforradalom napján Pintér Pál kapuvári
járásőrmesterrel ? Én azt feleltem, hogy semmit. Erre ő
megfenyegetett, hogy ha a lábamnál fogva felköttet
majd az istálló padlására, akkor mit fogok mondani? Azt
frleltem, hogy akkor is azt, amit most. Sarkonfordult
és otthagyott. Kiment az istálló elé, széket tétetett ma-
gának a trágyadomb mellé s mégegyszer maga elé ve-
zettette az . elítélteket" s megkezdette mégegyszer az ,íté-
letek" kihirdetését. Néhai Glaczer Ferenc tartalékos szá-
zados urat hatodmagával halálra ítélte, többünket rövidebb-hosszabb fegyházra. Én 25 évi fegyhazat kaptam.
<br />
A halálraítélteket Szamuelly a pribékjeivel aznap
16—17 óra között a templom előtt levő fákra felakasztatta.
</span>
<br />
<br />
Hogy mi szorulhat revízióra, az talán már sokak számára egyre világosabb.Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-1758350460889361132020-01-20T15:26:00.000+01:002020-01-20T15:26:59.685+01:00Széles társadalmiNem segít - sőt kifejezetten ront - a történetírói megítélésen bárminemű érzelem kinyilvánítása, de néha nem tehetünk mást.<br />
A baloldali társadalomkritikai folyóirat, amelynek főszerkesztője az ELTE professor emeritusa (ez a cím nem automatikus, az egyetemnek kell adnia) a Tanácsköztársasággal foglalkozó számában az írások <i>"nemcsak elhelyezik történetileg a magyar kommunista forradalmi
kísérletet a maga korában, hanem felvázolják [...] széles értelmiségi és
társadalmi hátterét."</i><br />
Segítsünk mi is a folyóirat által említett úgynevezett neohorthysta történetírásnak, és illusztráljuk néhány halotti anyakönyvvel az említett hátteret.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/szabone.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/szabone.JPG" data-original-height="236" data-original-width="800" height="187" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 11.22px;">Tapolca, Szabó Jánosné, halál oka: elvérzés vetélés után - hasbarúgták a viselős asszonyt a hős kommunisták. Kerékjártó Kálmán direktóriumi elnök túszokat szedett. őket székely katonák szabadították ki egynapos fogság után.</span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 11.22px;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/fules19a7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/fules19a7.jpg" data-original-height="203" data-original-width="800" height="162" width="640" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 11.22px;"><br /></span>
<br />
Entzbruder Dezső két áldozatáról,<span style="background-color: white; color: #222222;">Drimmel Máriáról és Buczolich Jánosról már írtunk. Nem árt felidézni emléküket : kiderült, hogy gyilkosukhoz a minden szempontból jobb sorsa érdemes Baranyi Ferenc verset írt. Lássunk egy részletet belőle : <i>"</i></span><i><span style="color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif;"><span style="font-size: 13.2px;">Ne lőj a zongoristára/</span></span><span style="color: #222222;">elég, ha a kezét töröd./</span><span style="color: #222222;">Csak a kezét, hogy meg ne sántuljon!/</span><span style="color: #222222;">Csak a kezét, hogy bukjon fel/</span><span style="color: #222222;">a billentyűsoron!/[...]</span><span style="color: #222222;">Semmi, ami ripityává zenghetné/</span><span style="color: #222222;">az eszmélet tétova előremozdulásának/</span></i><span style="color: #222222;"><i>nyúlós rettegésből kövesült, néma torlaszait!"</i> Entzbruder halálának körülményei tisztázatlanok, bizonyos, hogy fehérek ölték meg, a kommunista hagyomány szerint kalapáccsal összetörve a kezét.</span><br />
<span style="color: #222222;">Lehessen a történetíró ennyire szubjektív: ha igaz volt a kalapácsozás - a két ártatlan gyerek véréért legalább ennyi jár.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/hejszan.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/hejszan.JPG" data-original-height="220" data-original-width="800" height="176" width="640" /></a></div>
<span style="color: #222222;"><br /></span>
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;">Páhi, az 1911-ben született Hejszán Ferenc "ellenforradalmár". Neve rajta van a <i>megosztó </i>emlékművön.</span></span><br />
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/prokaye.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/prokaye.JPG" data-original-height="249" data-original-width="800" height="198" width="640" /></a></div>
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"><br /></span></span>
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;">Eger, az 1910-ben született Prókai Erzsébet.</span></span><br />
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/racalmas.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/racalmas.JPG" data-original-height="405" data-original-width="800" height="322" width="640" /></a></div>
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"><br /></span></span>
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;">Rácalmás. 22 és 17 éves áldozatok.</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/solt.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/solt.JPG" data-original-height="511" data-original-width="800" height="408" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"><br />Solt. Huszonéves egyszerű parasztok az áldozatok.</span></span><br />
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/kecel.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/kecel.JPG" data-original-height="154" data-original-width="800" height="122" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"><br /></span></span>
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;">Solt. A húszéves Szabó József után még a 161-es számig sorjáznak az áldozatok. </span></span><br />
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/szeleveny.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/szeleveny.JPG" data-original-height="219" data-original-width="800" height="174" width="640" /></a></div>
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"><br /></span><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"> Szelevény. A 17 éves Varga Nándor az áldozat.</span></span><br />
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/szekszard.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/szekszard.JPG" data-original-height="207" data-original-width="800" height="164" width="640" /></a></div>
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"><br /></span></span>
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;">Szekszárd. A halott az 1909-ben született Klézl Julianna. Fejlövés.</span></span><br />
<span style="color: #222222;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 11.22px; text-align: center;"><br /></span></span>
<span style="color: #222222;"><span style="color: black; font-family: "times new roman"; font-size: small;">Szerintünk a kérdéskör illusztrálásához ennyi épp elég volt.</span></span>Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-28496137815240175632019-12-24T09:01:00.000+01:002019-12-24T09:01:13.257+01:00Finom históriaDas Interessante Blatt, 1924. szeptember 11.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/annoshow1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/annoshow1.jpg" data-original-height="800" data-original-width="565" height="640" width="450" /></a></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Der Genöarm als SittenkommWr.
Im fashionablen «Mischen B a deorte Balatonfüred am Plattensee mißt ein inspizierender Gendarm das ihm zu k « rz sch e in en d e
Badekleid einer Dame, um festzustellen, ob es den polizeilichen Vorschriften noch entspricht. (S. S. 5.)<br />
<br />
</span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/annoshow.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/annoshow.jpg" data-original-height="800" data-original-width="562" height="640" width="448" /></a></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br />
Der Gendarm alsSittenrichterrJmBadeorteBalaton.
füred am Plattensee wird eine Dame, deren Bade
kostüm nach den polizeilichen Borschristen zu kurz ist. aus
dem Bade entfernt. (Siehe Titelbild und Seite 5.)
</span>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/CsL1925%2001sz.%20jan1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/CsL1925%2001sz.%20jan1.jpg" data-original-height="800" data-original-width="576" height="640" width="460" /></a></div>
<br />
Csendorségi Lapok, 1925. január 1.<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
A csendor mint erénycsosz.
<br />
Ez alatt a cím alatt a Bécsben megjeleno <a href="http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?aid=dib&datum=19240911&zoom=33" target="_blank">Das Interessante Blatt" címu képes hetilap 1924.évi 37. számában</a> az itt látható két képet közölte:
az egyiket a címlapon, a másikat a lan belsejé
ben. A képeket szószerint a következo szöveggel
kisérte:
<br />
Magyarországon, úgy mint Franciaország
ban a hölgyek fürdoruháját illetoleg hirtelen fel
éledt az erkölcsösség, jólíehet ettol még a külön
ben oly szemérmes Anglia és Amerika is megki
méltettek, Rendori rendelkezések pontosan elo
írják a fürdozo hölgyek fürdonadrágjának hosz
szát. Ez Balatonfüreden, az ismert! magyar fürdo
helyen mindenféle mulatságos jelenetre vezetett.
Cimképünk azt a rendkívül kínos hivatalos eljá
rást mutatja be, mikor egy csendor egy hölgy
fürdoruháját a legpontosabban leméri és mivet
az igen rövid, szép viselojét a fürdo strandjáról
eltávolítja, felöltözfetteti és személyi adatainak
megállapítása végett a legközelebbi kapitányságra
viszi. Természetes, hogy ezek a rendszabályok sok
derültséget keltettek, de sok bosszúságot is okoz
tak, ami a magyar fürdohelyek látogatottságának
aligha van elonyére."
<br />
Nem tudjuk, hogy bosszankodjunk vagy nevessünk-e mindezeken? Ha a hivatalos vizsgálat
nem is állapította volna meg, akkor sem kellene
bizonyítgatnunk, hogy a bécsi lapban emlí
tett. vagy abhoz hasonló rendszabályok Magyar
ország egyetlen helyén sem voltak kiadva.
a csendor tehát sehol és semmiképen sem jöhetett
abba a nevetséges helyzetbe, hogy hölgyek fürdo
nadrágjait méregessé vagy hogy valakit azért, mert
úszónadrágja rövid, fürdoruhában elovezessen.
<br />
Mi. akik mindezekkel tisztában vagy unk, legfeljebb elmosolyodunk annak nauivitásán, aki ezt
a kacsát elhitetni igyekszik, de nem szabad el
felednünk, hogy ennek a tekintélyes képes lap
nak a világ minden részében sok ezer laikus
olvasója van, kik között bizonyára szép számmal
akadtak olyanok. akik ezeket a színpadias hir
állítása képeket komolyan vették és na hozzájuk
fuzött magyarázatot elhitték.
<br />
Nem vagyunk hivatva arra hogy a magyar
közigazgatás vagy a magyar fürdök jó hírnevét
ilyen naivitásokkal szemben amegvédelmezzük. de
már a magyar csendor nevetségessé tételét szó nélkül nem hagyhatjuk.
<br />
Kétségtelen, hogy a közölt képek eredeti
fényképfelvételek reprodukciói, at felvételek azombanban nem Balatonfüreden készültek. tehát ket
eset lehetséges. Vaury külföldön készültek ezek a
képek, azzal az átlátszó célzattal, hogy a magyar fürdoöhelyeket ilyen tisztésségesnek sehogy sem nevezbeto módon kompromittálják, vbagy pedig ittho vett reá egy jókedvü fúrdózó társaság egy tapasztalatlan, fiatal csendort, hogy magát tréfából ezekben a kitalált helyzetekben lefényképeznt
vnggenlje És ot képekkel azatán valaki visszaélt.
<br />
Akárbogy történt vs a dolog, a magyar csend
örség jó hírneve okvetlen megköveteli, hogy a való tényállás kideríttessék, nyért felkérjük olvasóinkat, hogy ha valaki e felvételek történetet
vagy na képeken szereplo szegnélyek valamelyiket
ianeri, azt velünk közölni szíveskedjék.<br />
</span>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/csl25.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/csl25.jpg" data-original-height="378" data-original-width="472" height="320" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
Csendorségi Lapok, 1925. május 15<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
A mult ér augusztus 90-án egy pestmegyei
község melletti kis folyócskátan, egy budapesti
társaság fürdozött. Ez a társaság reú wett egi
helyi szolgálatban éppen arra portyázott fiatal
csendort arra, hogy magát egy akkor kitalált és
mesterségesen beállítatt helyzetben lefényképezni
engedje. A képnek — melyeket f. évi 1. számunk
ban , 4 csendor mint erénycsoszo cím alatt közöl.
tünk — a fényképezo uiságíró révén külföldre I-r
rültek, annak dokumentálására, hogy milyen bru
tálisan bánik rl a magyar csendorség a fürdo
vendégekkel — Balatonfüreden. Az ügy illetékes
helyre került; a Telliismeretlen és nagyon ís át
látszó hátteru tréfa" szereploi megkapják, amit
megérdemelnek; az eset tehát minket ebbol a
szempontból tovább nem érdeket. De tanulhatunk
belole. Mindenekelott azt. hogy a szolgálatban
álló csendor nem való a fényképezogép elé. Nem,
azért, mintha a csendorség bármilyen szolgálati eljárása a nyilvánosságot vagy a megöröükítést
nem tűrné: hanem azért, mert a nagyképű szi nészi pózokban rejlo komolytalanság sehogy sem
állik a csendor szolgálatának komolyságához. Aki
fényképet akar maaáról csináltatni. ám tegye
meg szolgálaton kívül, akkor könnyebb is harál.
súgjas arent vii, mint kalapban és szyeógyi
4 másik tanulság pedig az, bagy a csendor igy sem lehet elég bizalmatlan azokkal szembeni akiket nem ismer, mert semmivel sem élnek eaz azemberek oly könnyen, mint a mások jóhíszeműségéért, A mi csendorünket például azzat vették rá a fényképezésre, hogy a képeket egy Magyarország javára indítandó prortaganda céljaból fogják felhasználni és azokkal a magyarság seátjánt
erkölesíiségét fogják a külföldnek bemutatni. Mikar aztán a képek készen voltak, nevetséggé tettek minket velük a külföld elott. Jó tehát addig résen lenni, mert nem mindenki magyar, aki magyarul beszél. <br />
</span>
<br />
<br />
Magyarság, 1932. szeptember 4.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1935/magyarsag1932.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1935/magyarsag1932.JPG" data-original-height="757" data-original-width="434" /></a></div>
<br />
<br />
Csendorségi Lapok, 1932. szeptember 15.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/siofok.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/siofok.jpg" data-original-height="657" data-original-width="373" /></a></div>
<br />
Csendorségi Lapok, 1932. október 1.<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Finom história.
<br />Egy angol lapban megjelent fényképet közöltünk a mult számunkban. Azt ábrázolta, hogy egy
magyar csendor Siófokon elovezet két hölgyet, mert
a fürdoruhájukat nem találta elég erkölcsösnek.
<br />
Hadd mondjuk el ennek a fényképnek a tör
ténetét.
<br />
Grósz Bernát fotóriporter az elmult nyáron
Siófokon tartózkodott. Többek között egy angol lap
vállalat részére is fényképeket szállítván, szeretett
volna Siófokról is elhelyezni valamit a lapjában. De
mit? Javában töprengett és portyázott felajzott
masinájával a strandon, amikor egyszerre — óh,
Gondviselés! — csendor jelent meg a látóhatáron.
Petrák Miklós örmester bajtársunk közeledett fürdo
ügyeleti szolgálatban.
<br />
Grósz mesternek mentoötlete támadt. Le fog
fényképezni az angoloknak egy magyar csendori
brutalitást. Legalább megtátja a külföld, mi minden
lehetséges azon a Magyarországon. Hogy a csendor
nem hajlandó az o kedvéért botrányt rendezni?
Ugyan kérem, ki fog ilyen csekélységeken fenn
akadni ma, a fototechnika századában?<br />
<br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/csl32.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/csl32.jpg" data-original-height="537" data-original-width="749" height="458" width="640" /></a></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
<br />
Grósz Bernát úr odalépett két fürdoruhás
hölgyhöz, akiknek a fürdöruháját még Siófokon is
elég liberálisnak találta. Közölte velük zseniális tervét
s felkérta oket, sétáljanak a csendor mögött 8 amikor
a fényképezogép elé érnek, lépjenek hirtelen kétoldalt
melléje, mintha elozni akarnák. A pillanat alatt,
amíg egy vonalban lesznek a csendorrel, o le fogja
öket hátulról fényképezni.
<br />
Így is történt. Petrák ormester a második fordulónál két hölgyet hallott maga mögött beszél
getni. Élénkebben haladtak, mint o s annyira el voltak merülve a beszélgetésbe, hogy talán észre sem
vették ot, csak az utolsó pillanatban váltak széjjel,
hogy megelozzék. Egy kissé mintha meg is lökték
volna a karját, Grósz úr pedig, gyakorlott fotográfus létére, nagyszeruen eltalálta a másodpercnek
azt a századrészét, amikor a pillanatzár kiváltóját
meg kellett nyomnia.
<br />
A vállalkozó szellemu hölgyek egyike Neumann
Regina budapesti kisasszony volt, a másiknak a ne
vét. nem sikerült megállapítani. Kikérdezése alkal
mával a kisasszony beismerte, hogy az egész csak
úgynevezett , trükkfelvétel" volt s arról a csendor
nek egyáltalán nem volt tudomása. Beismerte, hogy
öt soha csendor elo nem vezette, egyébként pedig
hivatalosan is megállapítást nyert, hogy Siófokon
sem az idén, sem pedig tavaly fürdoruha miatt
nem hogy elovezetés, de még figyelmeztetés sem
történt.
<br />
Rólunk, magyarokról az utolsó tíz esztendoben
annyi hazugságot terjesztettek külföldön, hogy azok
között ez a legújabb siófoki hazugságocska már
igazán semmiséggé törpül. Túlságosan veszélyesnek
sem tartjuk, mert bizonyos, hogy legalább kétszer
annyi angol helyeselt a csendornek, mint ahány a be
kísért hölgyeken sajnálkozott. Közerkölcseinket sem
féltjük a fürdoruhától. Ha, rajtunk állana, megenged
nok, hogy mindenki addig vetközodjék, amíg az
ízlése, jobban mondva, az izléstelensége megengedi.
A közündor, amelyet így lehetne a leghamarább
felébreszteni, hatásosabb lenne minden erkölöss .
rendeletnél. Nem foghatja tehát senki reánk, hogy
ósdi, ásatag elvek beszélnek belolünk és hogy ma
radi ellenségei vagyunk a modern higiéniává elolé
pett közpucérságnak. Egyet azonban mégsem ér
tünk. Mit akart Grósz Bernát úr elérni ezzel a
felvétellel?
<br />
Ha öt vagy tíz sillinget akart vele keresni,
máris belátjuk, hogy ebbe nem lehet beleszólásunk.
Az üzlet — üzlet. Ma, amikor világnézetté emelték
az élet minden erkölcsi és anyagi javainak abból az
egyetlenegy szempontból való kettéosztását és érté
kelését, hogy lehet-e rajtuk keresni vagy sem, ak
kor igazán nem lenne életrevaló dolog akár csak egy
tízsillínges üzletrol is lemondani, csak azért, mert
akadhat valaki, aki nem fog miatta kezet az
emberrel.
<br />
De az is lehet, hogy Grósz úr valóban kevesli
a kilencvenötszázalékos meztelenséget, amit Siófo
kon látni lehet és az angol közvélemény útján akart
nyomást gyakorolni a magyar kormányra minden
nemu közszemérem sürgos hatályon kívül helyezése
érdekében. Értésünkre kívánta adni, hogy Magyar
országnak nincs helye addig a kultúrnemzetek sorá
ban, amíg Schwarczné nem mutogathatja azt a test
részét, amelyiket akarja. Ebben az esetben is élén
ken helyeselünk. Valóban hallatlan korlátozása ez a
Schwarczné emberi méltóságának. Bezzeg ÁAngliá
ban! Ott, ugyebár, a ladyk már fügefalevelet is
csak télen viselnek, a gentleman pedig, ha nagyon
elegánsan akar egy fürdohelyen vacsorázni, este ís
legfeljebb zoknit vesz és cilindert. Tökéletesen iga
zat adunk Grósz úrnak: hol vagyunk mi ettol —
még Siófokon is!
<br />
Lehetséges aztán még egy harmadik eset is:
Grósz úrnak nem volt más célja, mint rossz hírét
kelteni Magyarországnak. Ha Így van, ügyesen csinálta: nincs paragrafus, amit ráhúzhatnánk. Kár.
</span>Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-88555196517224036822019-06-18T13:06:00.001+02:002019-06-18T13:06:04.407+02:00Béla király leveleNem jelent túlságosan jót általában ha a mellékelt levélről írnak. Sajnos mostanában is sok hasonlóságot lehet felfedezni olyan időkkel melyek sorsdöntő válságokat generálnak, most sincs másképp. A levelet most Joó Tibor, a budapesti ostromban elhunyt tudós 1941-es Mátyás és birodalma című kötetéből idézzük.<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/matyas/jootibor.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/matyas/jootibor.jpg" data-original-height="640" data-original-width="708" height="360" width="400" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Ennek a koncepciónak első
írásbeli emléke IV. Béla királyunknak egy 1253-ban írott
levele IV. Innocent pápához. Miután a tatárok tíz évvel
azelött elpusztították az országot, most újabb támadásuk
fenyegetett. A király a fenyegető veszély elhárítására az
északkeleti határra vonult, s innen, Sárospatakról írja leve-
lét a szellemi Európa és a kereszténység fejéhez segítségért,
tudatában lévén annak, hogy itt nem pusztán Magyaror-
szág, hanem az egész Nyugat érdeke forog kockán.
Ebben a csodálatos levélben -gazdag politikai irodal-
munk egyik legelső remekében - bele van már foglalva az
az egész érzés- és gondolatvilág, keserűségeknek, elszántsá-
goknak, telátásoknak és terveknek egész rendszere, mely
az európai magyar magatartásának kísérete ezer év óta.
Nemzetünk történelmének kevés fontosabb dokumen-
tuma van.
<b>Magyarország - </b>írja a király - <b>a tatárok pusztítása
folytán legnagyobbrészt pusztasággá vált és a hitetlenek
úgy veszik körül, mint a karámot a kerítés.x Felsorolja a
keleti és déli szomszédokat, majd a nyugati szomszédra tér
rá, skitől hitünk azonossága folytán remélhetné ez az ország
valaminő segítség gyümölcseit, de ehelyett a háború töviseit
kénytelen érezni, s aki váratlan rablásokkalragadja el ennek
az országnak a javait. Ezért, ám mégis főleg a tatárok miatt,
kiktől félni a háború tapasztalatai tanítottak meg tennün-
ket, mint ahogy más népeket is, kiken hasonlóképpen átvo-
nultak, főpapjaink és országunk előkelőinek megkérdezése
után jónak láttuk Krisztus helytartójához fordulni, mint á
keresztény hit végső veszedelméten egyetlen és utolsó védel-
mezőhöz, hogy te ne következzék rajtunk s még inkább
mibennünk rajtatok és a többi keresztényen az, amitől
tartunk. Naponta érkeznek ugyanis hírek a tatárokról, ezek
pedig nemcsak ellenünk jönnek, akikre legjobban harag-
szanak, mert olyan szörnyű pusztításra sem akartuk alá-
vetni nekik magunkat, míg a többi erejüket megismert nép
adófizetőjük lett, föleg országunk keleti szomszédai... a
tatárok összeesküdtek az egész kereszténység ellen, s amint
több szavahihető tanutól hallottuk, erősen eltökélték, hogy
rövidesen egész Európa ellen fordítják megszámlálhatatlan
seregeiket. Attól is félünk, - </b>írja a király, kinek népe egy-
szer már megpróbálta, mit jelent ellenállni, - <b>hogy a tatá-
rok közeledtére a mieink majd vonakodnak ellenségként
viselni a tatárok kegyetlenségét s félelmükben akaratunk
ellenére is meghódolnak, amint ezt az előbb említett szom-
szédaink tették, hacsak az apostoli Szentszék körültekintő
gondoskodása előrelátóan és hathatósan meg nem erősíti
országunkat, hogy megbátorítsa a benne lakó népeket.
Mindezt főleg két okból írtuk meg, - </b>folytatja a király, sitt
ragyog fel teljes tudatossággal a felelősség érzete és elfoga-
dása, a gondviselésrendelte szerep vállalása, - <b>hogy ne
vádolhassanak bennünket sem a lehetőségek elmulasztása,
sem gondatlanságunk miatt.c Ime, a magyar király tudja és
vállalja azt, hogy őt vád érheti, ha mulasztást követ el
országának, mint Európa kapujának védelmében. S ő büsz-
kén és keserűen hivatkozhat rá, hogy va lehetőségek elmu-
lasztása dolgában azt mondjuk, hogy megtettük mindazt,
amit lehetőségeink között tapasztalataink alapján ebten a
dologban tenni lehet, amikor személyünket és javainkat
kitettük a tatárok akkor még nem ismert erejének és gonosz-
ságának. Hanyagságunkért sem vádolhat senki tennünket.
Mikor a tatárokkal országunk területén harcoltunk még,
megkerestük ebben az ügyben az egész kereszténység három
legfőbb udvarát, úgymint a tieteket, melyet minden keresz-
i tény az összes udvarok úrnőjének és mesterének tart,s a
császárit, melynek alá is vetettük volna magunkat, ha az
említett veszedelem idején számbajöhető segítséget és oltal-
mat adott volna nekünk. Megkerestettük a francia királyi
udvart is. Ám nem kaptunk egyiktől sem semminő vigaszt
vagy segítséget, csak szavakat.</b> </span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/matyas/bela.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/matyas/bela.jpg" data-original-height="560" data-original-width="630" height="355" width="400" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"> Mindez nem vet valami túlságosan jó fényt va keresztény-
ség három legfőbb udvaránakx politikai előrelátására És lelki-
ismeretére, annál inkább azonban a magyar királyéra. Ő íme
hajlandó lett volna függetlensége feláldozásával is hozzá-
járulni Európa nagy politikai egységének megteremtéséhez,
a császár hűbéreséül szegődve, ha látta volna a hajlandó-
ságot ennek az egységnek a fejében a hivatásával járó fele-
lősség vállalására. De méltatlan kézbe nem helyezhette, s
nem is helyezte Európa kulcsát. Ő megpróbálta teljesíteni
hivatását úgy, amint módjában volt, érezve S hirdetve,
hogy kedve ellen való kényszerhelyzet ez a mód. Ezzel
kezdődik az az egyezkedő keleti magyar politika, melyért
később annyi lenézésben, gáncsban és szidalomban része-
sült nemzetünk, különösen azok részéről, akik belehaj-
szolták.
<b>
JMi tehát ahhoz folyamodtunk, amihez tudtunk. A
kereszténység javáért megaláztuk királyi fenségünket, s két
leányunkat két orosz vezérhez, a harmadikat a lengyel
herceghez adtuk feleségül, hogy az ő révükön s más keleti
barátaink révén megtudjuk a soká lappangó híreket a tatá-
rokról, hogy Így bizonyos mértékig könnyebben állhassunk
ellen a tatárok próbálkozásainak és fondorlatos magatartá-
sának. A kunokat is befogadtuk országunkba, S fájdalom,
pogányokkal védjük manapság országunkat és pogányokkal
rontjuk a hitetleneket. A keresztény hit védelme céljából
továbbá kun leányt adtunk elsőszülött fiúnkhoz feleségül,
hogy így nagyobb bajt kerüljünk el s módunk legyen a
nák 3
kunokat megkereszteltetni, amint ezt több csetben már meg
is tettük. a
Az örök és legmélyebb magyar keserv hangja ez. Oly
hű európainak lenni, mint senki más, érezni, hogy nekünk is
Európa a hazánk, máshol nincsen immár számunkra hely, s
ugyanakkor érezni e haza többi népeinek idegenkedését,
azt, hogy nem fogadnak be, hogy taszítanának, ki, keletre.
Csak az áldozatot fogadják el kegyesen. sKívánjuk, hogy
mindezekből nyilvánvaló legyen Szentséged előtt, - </b>írja a
keresztény király a kereszténység fejének, - <b>hogy ilyen
súlyos helyzetten Európa egyetlen fejedelmétől, vagy egyet-
len nemzetétől sem kaptunk semmiféle segítséget . . . a
Pedig hogy Eölcsen és célravezetően tudná e segítséget
felhasználni, annak a levél következő részlete fényes bizony-
ságát szolgáltatja. Csak a johannita lovagok rendje fogott
fegyvert, shogy országunkat és a keresztény hitet a pogá-
nyok és eretnekek ellen védelmezzer, - </b>folytatja. S most
kifejti a király a védelem útját és módját. Ez a terv talán
legfontosabb pontja IV. Béla levelének, mert itt mutat rá
Magyarországnak, a Közép-Duna tájának geopolitikai jelentő-
ségére. A johannitákat, írja, a Duna mentén helyezte els a
folyamot várakkal is megerősítette. <b>Ezzel a hellyel kapcso-
latban azt reméljük, hogy ha Isten a mi és az említett test-
vérek tettei által segítséget nyujt s az Apostoli Szentszék
kegyességet méltóztatik mutatni, a johanniták segítségével
a Dunától egészen a konstantinápolyi tengerig támogathat-
juk majd a keresztény hit hajtásait s így a latin császárság-
nak és a Szentföldnek is lehet majd nyujtani segítséget . . .
A mi több ízben is belátott nézetünk ugyanis az, hogy üdvö-
sebb nekünk is, egész Európának is, ha a Dunát várakkal
erősítjük meg. Ez ugyanis az ellenállás vize, aga contra-
díctionis.n Ez a kifejezés méltó, hogy szállóigévé váljon. S
hogy mily fontosnak tartotta a király e felismerés elfogad-
tatását, mutatja a buzgalom, mellyel bő példákat idéz. Itt
védték a római birodalmat, ss mi is itt álltunk ellen tíz hóna-
pig a tatároknak, holott nem voltunk felkészülve és súlyos
vereség is ért bennünket s országunkat nem védte akkor
jóformán sem vár, sem védősereg. Ha országunkat elfoglal-
nák a tatárok, amitől Isten mentsen, nyított kapu lenne az
számukra más keresztény országok felé, egyrészt azért, mert
itt nincs útban tenger a keresztények felé, másrészt mert
itt alkalmasabban tudják elhelyezni nagyszámú családjukat
és szolganépeiket, mint bárhol másutt.</b> E szavak Magyar-
ország európai jelentőségét örök időkre érvényes módon
fejezik ki, s vészkiáltásként sikoltanak a fülekbe, melyek
hallanak. A család elhelyezésében pedig ki ne ismerne rá az
élelmezés problémájára? A civilizáció fejlődésével termé-
szetesen nem szükséges ide települni családostól, a nyers-
anyagot el lehet szállítani, de a probléma változatlan: e
táj az utánpótlás bázisa. <b>Jusson eszünkbe Attila, - </b>foly-
tatja, oIsten ostoránakk késő unokája, hűséges fiaként annak
az Európának, mely ellen egykor őse hadakozott, - <b>aki
keletről jött nyugat meghódítására s Magyarország közepén
ütötte fel szállását, s mindazok, kik nyugatról harcoltak a
császárok ellen, hogy keletet meghődítsák, tármint is szervez-
ték meg seregüket, azt országunk határai közt helyezték el.c
Miután így látja a helyzetet a király, nem csoda, ha
arra sürgeti a pápát, hogy ne a keresztesek által alapított
életképtelen stengerentúli részeketr segítse, mert sha ezeket
elvesztenők, amitől Isten ments, nem ártana annyit Európa
lakóinak, mint ha a mi országunkat elfoglalnák a tatárok.
Istent és embert hívjuk tanulságul, - </b>kiált a levél, - <b>hogy
ennek a dolognak oly nagy a fontossága és szükségessége,
hogy ha nem tartottak volna vissza az út különböző vesze-
delmei, - </b>e veszedelmek az ellenséges nyugati szomszéd
és Velence hadai képéten leselkedtek, - <b>nemcsak a való-
ban elküldött követeket küldtük volna, hanem személye-
sen járultunk volna Szentséged látaihoz, hogy egész Európa
színe előtt hirdessük helyzetünket... Nyissa meg tehát
Szentséged atyai szívét és küldjön komoly segítséget jelentő
fegyveres csapatot a hit védelmére és a köz javára ilyen
nagy üldöztetés idején. Ha ebben a nagyon is meghallgat-
ható és a Római Egyház összes híveire olyan nagy fontos-
ságú kéréssel elutasíttatnánk, kénytelenek lennénk a szük-
ségtől kényszerítve nem édes fiakként, hanem mint mos-
toha gyermekek, mintegy az atyai nyájból kirekesztve, kol-
dulni a segedelemért.
</b>
Tegyük túl magunkat a levél érzelmi hatásán és pusztán
a tényeket nézzük. Ha meg akarja magát tartani Európa,
csakis itt, Magyarország területén, a Középduna táján teheti
meg. Amint IV. Béla felismerte, itt az agua contradictionis.
Itt szegülhet ellen Európa mindkétfajta támadásnak, mely
lényegére tör: itt védheti ki az egységes szellemére irányuló
csapásokat és itt háríthatja el a nemzeti sokfélesége ellen
támadó egyeduralmat. Ha egy nagyhatalom itt megveti a
lábát, övé Európa. Ha egy hatalom, melynek Európában
másutt is országa van, még ezt a területet és népeit is magáévá
teszi, oly fölényes erőre s oly kimeríthetetlen tartalékra tesz
szert, hogy semmi sem állhatja útját további terjeszkedésé-
nek s végül egész Európa fölötti uralmának. Ha e hatalom
nem európai nemzet, akkor vége Európának teljesen. Ha
európai, akkor is vége lényege szerint, mert megszűnik nem-
zeti sokfélesége és annak termékeny, harmonikus feszültsége.
</span>
Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-20729847283695256832019-06-18T12:34:00.000+02:002019-06-18T12:34:37.227+02:00Kaba<div style="text-align: right;">
<i>S ha elbeszéli úgy, amint</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Megértük ezeket mi mind:</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Akad-e majd,</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ki ennyi bajt</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Higgyen, hogy ez történet?</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>És e beszédet nem veszi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Egy őrült, rémülésteli,</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Zavart ész meséjének</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Petőfi: Szörnyű idő</i></div>
<br />
1919. áprilisban, mialatt az Entzbruderek az ország nyugati végén gyilkolták a gyermekeket, az ország (akkori) közepén a román katonaság rendez irgalmatlan vérfürdőt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/horthy/bertalansandor.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/horthy/bertalansandor.jpg" data-original-height="722" data-original-width="518" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Az 1928-ban még ismeretlen személyazonosságú Bertalan Sándor.
</span>
</div>
<br />
Hogy milyen események színhelye volt Kaba, hiteles részletességgel ma sem tudjuk. A korabeli lapokban az eseményekről semmilyen tudósítás nincs. Gonda Ferenc pontosabban nem említett helytörténeti munkája szerint a 26-ra virradó éjjelen csata fejlődött ki a magyar és a román hadsereg között, reggelre a románok a települést elfoglalták.<br />
Az utána következő, történészi hitelességű bizonyosságot már csak az anyakönyvek adják.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/kaba1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/kaba1.jpg" data-original-height="800" data-original-width="553" height="640" width="442" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 13.6px; text-align: center;">Sarkadi László földműves, Vass Lajos kisbirtokos, Vass Lajosné, Balogh József káplán, Böszörményi Róza tanítőnő, Juhász Lajos földműves </span><br />
<br />
Böszörményi Róza a messzi Nagyharsányból került ide 1911-ben.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/kaba2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/kaba2.jpg" data-original-height="800" data-original-width="551" height="640" width="440" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 13.6px;">I. Nagy Sándor földműves, Rosenfeld Ábris asztalos, Káhám Ábrahám talmudista, Balla Antalné, Palotai Ferenc földműves, Palotai Ferencné</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/kaba3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/kaba3.jpg" data-original-height="800" data-original-width="548" height="640" width="438" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 13.6px; text-align: center;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 13.6px; text-align: center;">Purcsin József földműves, Sarkadi János földműves, Tőzsér Eszter, Balogh Lajosné, Kun Sándor kertész, Krusvics Gyula kertész</span>Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-33583747433545583862019-04-21T17:56:00.001+02:002019-04-21T17:56:32.102+02:00FidibusCsaládi történet következik. Mégis, valahogy az egész huszadik századi sorsunk benne lesz. A történet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fekvő dokumentumokban nyugodott eddig. A szöveg eredeti helyesírással, a történethez nem illő egyes személyes részek elhagyásával, a korabeli, ma már ismeretlen rövidítések feloldásával így szól nagyapám saját tollából :<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
</span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/r4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/jaror/r4.jpg" data-original-height="543" data-original-width="800" height="427" width="640" /></a></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
<br />
Az alábbiakban olyan esemény történetét ismertetem amelyről mint befejezett tényről kevesen tudnak.<br />
A volt csendőrség híradó osztályának néhány tagja tudatosan és nagy kockázattal tevékenyen támogatta azt az ellenálló mozhalmat amely a felszabadítást és a szövetséges hatalmak mielőbbi győzelmét elémozdította. Ebbe a bizalmas természhíetű munkába híradó részről be volt avatva Bartos Ödön őrnagy, híradó osztály parancsnok, dr. Kara László százados, műszaki alosztály parancsnok, Deák Kálmán zászlóshelyettes, e levél írója akkor még főtörzsőrmester, Tassányi István főtörzsőrmester. Két utóbbi mint a forgalmakat lebonyolító rádiótávírász és Arányi Gyula őrmester szerb fordító és küldönc.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/deak1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/deak1.jpg" data-original-height="429" data-original-width="654" height="414" width="640" /></a></div>
<br />
A történetből természetesen csak azt tudom leírni amiről akkori parancsnokom, Bartos őrnagy tájékoztatott és amit én végrehajtottam. 1944. január 10-ike körül parancsnokom magához hívatott és ezeket mondotta: Kudar ezredes úr /államvédelmi központtól/ az országnak sulyos helyzetéből való megmentése érdekében felkért hogy egy rádió adóállomást és megbízható távírászokat bocsássak rendelkezésére hogy Titóékkal az összeköttetést ilyen módon felvehesse. Ismerve gondolkodásmódjukat és gyakorlott szaktudásukat, erre a célra magát és Tassányit szemeltem ki. Saját bőrünket visszük a vásárra, de látjuk, hogy a német csak propagandából és visszavonulásból áll, valamit tenni kell. Titóéknak kb. 800 km-re működő Kan hívójelű rádióállomással 72 méteres hullámhosszon kell felvenni az érintkezést naponta 9, 15 és 20 órakor. Saját hívójelünk WPK ugyancsak 72 méteren. Nyílt nyelven semmit sem szabad közölni, csak kódexjelekkel. Erre holnaptól a 150 wattos adóval kezdje meg a kísérleteket, azután a forgalmakat Tassányival felváltva végezzék.. A kísérlet eredményét esetenkint nekem, ha nem volnék itt, akkor távbeszélőn Kudar ezredes vagy Korondy százados úrnak jelentse, de burkoltan, csak annyit, hogy a kísérlet eredményes, vagy eredménytelen.<br />
A kísérlet néhány napon belül nem is sikerült s ezügyben Bartos személyesen tárgyalt Budapesten tartózkodó szerb tisztekkel. Ennek eredményeképpen január 10-én ellenállomásommal, Kannal sikerült az összeköttetést rádión felvennem.<br />
A továbbítandó rejtjelezett rádiótáviratokat zártborítékban Deák vagy Tassányi főtörzsőrmester sajátkezű felbontására közvetlenül kaptuk Kudar Lajos századostól vagy Korondy József (<i>sic! Helyesen Korondy Béla)</i> századostól. Ugyanígy az általunk felvett rejtjeles táviratokat zártborítékban Kudar százados vagy Korondy százados sajátkezű felbontására címezve azonnal vitte Arányi őrmester a Böszörményi úti laktanyából az államvédelmi központba.
Három hónapon keresztül csináltam ezt a kockázatos munkát. Sok éjjelembe is került ez az idő mert ha nappal a különböző zavarok miatt nem tudtuk Kannal egymást megéryeni, akkor éjjeli forgalomban állapodtunk meg, amikor jobb volt a terjdedés kevesebb volt a zavaró állomások száma. Izgulva játszottam a morsejeleket a billentyűn mert ki voltam téve annak, hogy a németek iránymérővel bemérnek és rajtaveszítünk s a szolgálati szabályzat hadicikkelyeit reánk illesztik. Mégis vállaltam ezt a fontos összekötő szerepet, mert meggyőződésem és előrelátó ösztönöm volt az, ami a bíztató erőt kölcsönözte. De bátorított az is hogy nem kell begyulladni, mert bármelyik orosz parancsnokságnál Kannra hivatkozni jó lesz.<br />
Március 19-én a német megszállás reggelén Kudar százados telefonon ezt mondta: Fidibus, mint megsemmisíteni. Néhány nap múlva a Gestapo Bartost kikérdezte. Az én kikérdezdésem is kilátásba volt helyezve, de nem tudom miért, elmaradt. Megúsztuk, mivel gyanuba kerültünk, a további működést a laktanyából megszüntettük, de Bartos adókészüléket bocsátott Kudar ezredes rendelkezésére továbbra is, amiről én már többet nem tudok.
Rangban nem voltam sok, szaktudásbeli képességemhez mérten úgy érzem mégis sokat tettem, mert közreműködésem biztosította annak lehetőségét, hogy akkor Budapesten tartózkodó szövetséges tisztek személyesne tárgyalhattak illetékes magyar urakkal.<br />
Az eddig írtakat bizonyítani tudja Korondy József őrnagy. Jelenleg valamelyik minisztériumban van beosztva. [...] Kudart úgy tudom a nyilasok sajnos kivégezték. Tudott még az esetről Faragó altábornagy, felügyelő, Újszászi vezérőrnagy államvédelmi központ vezetője és dr. Nyerges százados. Én csak Kudar ezredessel és Korondy századossal álltam levélben és távbeszélőn összeköttetésben.<br />
[...]<br />
Jelenleg a Pockingi magyar táborban vagyok. Németországba nem a simpáthia hozott. 1944. szeptemberében a híradó osztályt a bombatámadások elől Rábapordányba telepítették. Itt ért bennünket az a rendelkezés hogy a családoknak is kötelezővé tették a Németországba való kitelepülést. Hadbírói eljárás volt a férfiak számára kilátásba helyezve ha családjukat nem küldik ki. Családjaink sírva indultak el bizonytalanságba. Semmit nem tudtunk róluk mindaddig, amíg 1945. áprilisában utánuk nem jöttünk mert családunk ismeretlen sorsa erre serkentett.<br />
Most hazatérés előtt állok. Odahaza lakásom: [...] mint értesültem butoraimmal együtt aknatalálatoktól megsemmisült. Egyéb értékem és vagyonom sem volt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/deak2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/deak2.jpg" data-original-height="213" data-original-width="687" height="194" width="640" /></a></div>
<br />
1932. óta vagyok a híradó alakulatnál és azóta mindig a Böszörményi úti laktanyába voltam beosztva ahol rádiótávírászi, nyilvántartói munkát végeztem. 1944. VIII. 20-án tiszthelyettessé történt kinevezésem után a pesti híradó szárnyhoz kerültem beosztott tisztként.<br />
Hazulról érkező hírek szerint a szüröigazoló állomásokon minden volt csendőrt kivétel nélkül visszatartanak és internálják. Mint híradós, beosztásomnál fogva sem vettem részt semmiféle politikai vagy zsidók elleni akciókban. Ilyen vonatkozásban teljesen mentesnek tudom magamat. Jövő hó folyamán szándékozom hazamenni. Most nem ugynevezett protekciót, hanem szerkesztő úr jóindulatátú befolyását arra kérem, hogy a felszabadítás érdekében kifejtett három hónapi kockázatos munkám fejében adassék meg az az előny, hogy a szüröigazoláson akadály nélkül átjuthassak és a végleges igazolásom soronkívül megtörténhessen, hogy az országot építő munkában mint szabad ember vehessek részt.<br />
<br />
Maradok mély tisztelettel
<br />
Deák Kálmán sk. </span><div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valamit a szereplők utóéletéről.Az ismertebb emberek közül Faragho Gábor 1953-ban 63 évesen, Újszászy mindmáig nem tisztázott körülmények között halt meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kudar eltűnik a kitöréskor, vélhetően a nyilasok gyilkolják meg, a levélben élőnek vélt Bayer századost egészen biztosan ők.</div>
<div style="text-align: justify;">
Korondy Bélát a Rajk-per katonai mellékperében, Pálffyékkal együtt akasztják fel 1949 októberében.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nyerges Recskre kerül, 1956-ban külföldre távozik. Kara 2002-ben halt meg, 88 éves korában, Floridában. Bartos Németországban maradt. Tassányit igazolják, 1965-ben halt meg 59 éves korában.</div>
<div style="text-align: justify;">
A ma 113 éve született Deák Kálmánt szerencsére nem igazolják, így nem veszik vissza kívánsága szerint a közigazgatásba vagy a rendőrséghez.(Ha a "szerencsére" kifejezésen csodálkoznánk, a kulccsszavak: rádió, Tito, rejtjelezés - ennél sokkal kevesebb juttatta Korondyt a bitófára) 1951-től a MÁV-nál dolgozik, az <a href="http://wangfolyo.blogspot.com/2011/10/attunes-oktoberi-vonatok.html" target="_blank">1962-es baleset</a> egyik életmentője. Fáradt szíve 1983-ban állt. meg.</div>
Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-23438946357928604542019-04-17T21:20:00.000+02:002019-04-17T21:20:10.277+02:00A kormányzói intézményI 2. A kormányzó.<br />
I. A KORMÁNYZÓ JOGKÖRE. — A koör- .:
mányzó a király helyettese. Mint láttuk (114. 1.) p
alkotmányunk történetében a nemzet ismételten
fölélesztette a kormányzói intézményt olyankor. ;
amikor a királyi hatalom gyakorlása ideiglenesen ;
akadályokba ütközött. I i
Mivel IV. Károly király 1918 nov. 13-án .az ;
államügyek vitelében való minden részvételről"
lemondott, a királyi hatalom gyakorlása megszűnt
és még akkor is szünetelt, amikor az 1918-19. év;
torzforradalmak után 1919 aug. 7-én nemzeti kor-
mány vette kezébe a hatalmat. Így az 1920 febr.
16-ára összehívott nemzetgyűlésnek első feladata
volt, hogy intézkedjék az államfői teendők ellá-
tásáról.
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/horthy/horthyesku1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/horthy/horthyesku1.jpg" data-original-height="556" data-original-width="800" height="444" width="640" /></a></div>
<br />
Ez olyképen történt, hogy a nemzetgyűlés az
1920:I. tc.-ben kimondta: mindaddig, , amíg az
államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét végle-
gesen rendezi és ennek alapján az államfő tisz-
tét tényleg átveszi, az államtői teendők ideiglenes
ellátására a magyar állampolgárok közül titkos
szavazással kormányzót választ" (12. §). Így a kor-
mányzó megbízatásának időtartamát nem határoz-
ták meg. A nemzetgyűlés 1920 márc. 1-én 141 kö-
zül 131 szavazattal Horthy Miklós volt cs. és kir.
altengernagyot, a nemzeti hadsereg fővezérét
választotta meg Magyarország kormányzójává
(1920:II. tc.).
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/horthy/horthyesku2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/horthy/horthyesku2.jpg" data-original-height="664" data-original-width="800" height="530" width="640" /></a></div>
<br />
A kormányzót a nemzetgyűlés az 1920-I. tc.-
el általában a királyi hatalomban foglalt jogok al-
kotmányos gyakorlásával ruházta föl (13. §). Egy-
úttal azonban felsorolta azokat a koronás királyt
megillető jogokat, amelyeknek gyakorlásából a
kormányzót kizárta. Sokkal szűkebben állapította
meg a kormányzó jogkörét, mint amilyen jogkört
Magyarország előbbi kormányzói, így Hunyadi
János (1446—1452) és Szilágyi Mihály (1458) gya-
koroltak (1446:VI. te.).
<br />
Azóta néhány törvény igyekezett a kormány-
zó jogkörét kiterjeszteni. Így már az 1920-XVII.
te. megadta a kormányzónak azt a jogot, hogy az
országgyűlést elnapolhassa, de legfeljebb 30 nap-
ra. Az 1933:XXIII. te. ezt a korlátozást is meg-
szüntette, de a kormányzónak is épen úgy, mint
egykor a királynak, az elnapolt vagy feloszlatott
országgyűlést olyan időben kell összehívnia, hogy
az országgyűlés az évi költségvetést az év végéig
megszavazhassa. Az 1920-I. te. szerint a kormány-
zó a törvényt csak egyszer küldhette vissza 60
nap alatt az országgyűlésnek. Az 1937:XIX. tc.
szerint vétójogát két ízben és hat-hat hónapi idő.
közben gyakorolhatja. Az 1920:I. tc. megadta a
nemzetgyűlésnek a jogot, Hogy a kormányzót, ha
az alkotmányt vagy a törvényeket megszegi, fele-
lősségre vonhassa. Ezt a rendelkezést az 1937:XIX,
tc. hatálytalanította.
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/horthy/horthyesku3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/horthy/horthyesku3.jpg" data-original-height="704" data-original-width="800" height="562" width="640" /></a></div>
<br />
Bár a kormányzó jogállása eredetileg megfe-
lel a régensének, és ilyenképen a király helyettese,
amióta azonban a királyi trón nincs betöltve, a
kormányzó nem a király személyét, hanem a ki-
rályi intézményt helyettesíti. Most tehát a kormányzó államfő. Ebből azonban nem következik,
hogy Magyarország államformája köztársaság. A
kormányzó és a köztársasági elnök jogállása közt
lényeges különbség, hogy a kormányzó tisztének
tartama nincs időhatárhoz kötve, és hogy felelős-
ségre nem vonható. A kormányzó jogállásának a
királyi intézményt helyettesítő jellege azt fejezi
ki, hogy a kormányzói intézmény csak átmeneti,
ideiglenes jeilegű és nem jelent államformát. Ma-
gyarország tehát államformájára nézve ma ís ki-
rályság, jóllehet az államfői méltóságot ideiglene-
sen kormányzó tölti be. Ma a kormányzó jogállá-
sa körülbelül megfelel a koronázatlan király jog-
állásának. A koronás király jogosítványaival
szemben a kormányzói jogkör korlátozásai a
következők:
<br />
1. A kormányzónak nincs törvényszentesítési
joga, hanem csak törvénykiállítási joga (promul-
gatio) és törvénykihirdetési joga (publicatio).
<br />
2. Nemességet nem adományozhat, de címe-
ket, kitüntetéseket, rendjeleket alapíthat és ado-
mányozhat.
<br />
3. Az apostoli királyt a római katolikus egy-
házzal szemben megillető ú. n. legfőbb kegyúri jo-
got nem gyakorolhatja. Ez azonban nem jelenti a
király főkegyúri jogának megszűnését. .
<br />
4. A kormányzó csak az országgyűlés hozzá-
járulásával izenhet háborút és köthet békét.
<br />
5. A honvédséget az ország határain kívül
csak az országgyűlés hozzájárulásával alkalmaz-
hatja. Ha azonban közvetlen veszély fenyeget, a
kormány felelőssége és az országgyűlésnek kése-
delem nélkül kikérendő utólagos hozzájárulásával
a honvédségnek az ország határain kívül való al-
kalmazását is elrendelheti (1920:XVII. te.).
<br />
6. A kormányzó általános kegyelmezési joga
korlátozott, a minisztereknek és a legfőbb állami
számvevőszék elnökének kegyelmet csak törvény
adhat (1920-XVII. te.).
<br />
7. A kormányzó személye sérthetetlen, és
ugyanolyan büntetőjogi oltalomban részesül, mint
a király, azonban a ,szentség és , felségiség"
minősége nem illeti meg. Külső méltóságát jelentő
áró) , főméltóságú" (celsitudo, Durchlaucht, Séré-
nité).
<br />
8. A kormányzónak nincs udvartartása. Ré-
szére az országgyűlés tiszteletdíjat állapít meg. A
kormányzó mellett a hivatali tennivalókat a kor-
mányzói kabinetiroda látja el, amely szervezett-
leg megegyezik a király kabinetirodájával.
<br />
Egyébként a kormányzó a királyi hatalmat
ugyanolyan korlátok közt gyakorolja, mint a ki-
rály. Így különösen felelős miniszteri közreműkö-
déssel. Személyes jogállására azonban a kormány-
zó lényegesen különbözik a királytól, mert nem
alkotóeleme az államnak, hanem ő is állampolgár,
aki magánminőségben az államhatalomnak van
alávetve.
<br />
Amikor az 1920-I. tc.-ben Hunyadi János kor-
mányzóságának és a köztársasági elnökök jogállá-
sának figyelembevételével szabályozták a kor-
mányzó jogkörét, nem gondolták, hogy a közjogi
provizórium oly hosszú lesz, hogy szinte állandó-
sulni látszik. Épen ezért vált szükségessé a kor.
mányzó jogkörének kiterjesztése, amit részben
az 1920:XVII. és 1933:X.XIII. tc., főleg pedig a
kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormány. — .:
zóválasztásról szóló 1937:XIX. tc. foganatosított.
Ide sorozhatjuk azonban még a felsőházról szóló
1926:XXII. te.-et is, amely biztosította a kormány-
zónak felsőházi tagok kinevezési jogát és úgy in.
tézkedett, hogy ha a kormányzói tisztség az állam-
fői hatalom gyakorlásának végleges rendezése előtt
üresednék meg, akkor a halaszhatatlan államfői
teendőket a minisztertanács látja el. Ugyancsak
ide sorozhatjuk a kormányzóhelyettesről szóló
1942:II. te.-et, valamint az 1942:XXI. tc.-et, amely
kibővítette a kormányzónak kinevezési jogát a
felsőházba.
<br />
Mindezeknek figyelembevételével mondhat-
juk, hogy a mostani kormányzói intézmény olyan
sui generis államfői jellegűvé változott, hogy kü-
lönbözik mind a régensség, mind a gyámkormány-
zóság eddigi alakjaitói. Ennek a változásnak be-
következésében a legnagyobb része a kormányzó
érdemének van: az ő történelmi érdemeit ország-
lásának huszadik évfordulóján a magyar ország-
gyűlés törvénybe iktatta (1940:II. tc.).
<br />
H. A KORMÁNYZÓI TISZT MEGÜRESE-
DÉSE ÉS A KORMÁNYZÓVÁLASZTÁS. —
Mivel az 1920:E. tc. a kormányzói méltóságot egy-
előre meg nem határozott időhöz kötötte, az 1997:
XIX. te. a jogfolytonosságot azzal is meg akarta
őrizni, hogy biztosította a kormányzónak az utód-
ajánlási jogot, amellyel némi befolyást gyakorol
utódjának választására. Utódjául ellenjegyzés nél-
kül lepecsételt borítékban három nagykorú magyar
állampolgárt ajánlhat. A boríték egy-egy példá-
nyát a miniszterelnök jelenlétében adja át megőr-
zés végett a Kúria elnökének és a két koronaőrnek.
érvénytelen a kormányzó utódajánlása, ha három-
nál több vagy kevesebb személyre szól.
<br />
A kormányzói tiszt megüresedése és az új.
kormányzó eskütétele közé eső időre az 1937:XIX.
te. országtanácsot rendel a kormányzói hatalom
gyakorlására. Ez tehát a felsőházi törvényben ter-
vezett minisztertanácsS helyébe lépett azzal az
indokolással, hogy az államfői tisztet a végre-
hajtó hatalom élén álló kormány még átmenetileg
sem töltheti be. Az ilyen hatalomegyesítés ugyanis
veszélyeztetné az államhatalmi ágak egyensúlyát.
Az országtanács tagjai: a miniszterelnökön és az
országgyűlés két házának elnökén kívül Magyar-
ország hercegprímása, a Kúria és a Közigazgatási
Bíróság elnökei és a honvédvezérkar főnöke. Az
országtanács az országgyűlést fel nem oszlathatja.
el nem napolhatja és üléseit be nem rekesztheti.
A kormányt vagy valamelyik tagját nem mentheti
föl állásától. Gondoskodik róla, hogy a kormány-
zóválasztó országgyűlés legkésőbb a kormányzói
tiszt megüresedésétől számított nyolcadik napon
összeüljön. I<br />
A kormányzóválasztás az országgyűlés két
házának együttes ülésében történik. Ha a kor-
mányzó élt utódajánlási jogával, a nyilatko-
zatát tartalmazó borítékot az ülésen fölbont-
ják. Majd az együttes ülés szavaz titko-
san, hogy kíván-e más jelöltet is állítani. Az
országgyűlés jelöltjeinek azt a három személyt
kell tekinteni, akire a legtöbb szavazat esett. Ezek
közül kiesik a jelöltségből az, aki nem kapott leg-
, alább 50 szavazatot. A jelöltek közül választják
meg titkos szavazással általános többséggel a kor-
mányzót.
<br />
A kormányzó tisztét csak akkor gyakorolhat-
ja, ha az országgyűlésen esküt tesz az alkotmány
és a törvények megtartására, az ország független-
ségének és területi épségének védelmére. Ez az
eskü ugyanolyan alkotmánybiztosíték, mint a ki-
rályi hitlevél és király eskü.
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/horthy/horthy1920.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/horthy/horthy1920.jpg" data-original-height="800" data-original-width="759" height="400" width="376" /></a></div>
<br />
III. A KORMÁNYZÓHELYETTES. — A
nagy sietséggel megalkotott 1920-I. te., amely a
válságos korszakban annak idején szinte , magyar
királyi köztársaságot" teremtett, egyebek közt
abban is hiányos volt, hogy nem gondoskodott a
kormányzó helyettesítéséről. A kormányzói jog-
kör fokozatos kiterjesztésének egyik lényeges ál-
lomása volt a kormányzóhelyettesről szóló 1942:
H. te. Ez kimondja, hogy addig, amíg a kormány-
zót tisztének személyes ellátásban távollét, beteg-
ség vagy más ok akadályozza, valamint némi kor.
látozással a kormányzói tiszt üresedésekor is, kor-
mányzóhelyettes lássa el a kormányzói tisztet. A
kormányzóhelyettes ilyenkor a kormányzó nevé-
ben annak valamennyi jogát gyakorolhatja az
utódajánlási jog kivételével
<br />
A kormányzóhelyettes azonban a kormányzó
megbízottjaként is eljárhat. Némely kormányzói
teendőket olyankor is elvégezhet, amikor a kor-
mányzói hatalmát maga a kormányzó gyakorolja.
A megbízást a kormányzó csak miniszterelnöki
ellenjegyzéssel adhatja és bármikor visszavonhat.
ja. A kormányzói hatalom egységének biztosítását
célozza, hogy a kormány mindíg köteles közzé-
teni és az országgyűlésnek is bejelenteni, hogy a
kormányzói jogkört a kormányzóhelyettes melyik
naptól kezdve gyakorolja, és melyik napon veszi
át ismét a kormányzó átengedett jogkörét, A kor-
mányzóhelyettes tisztét csak a megválasztásáról
és eskütételéről szóló törvény kihirdetése után
gyakorolhatja. Tiszte pedig az új kormányzó
eskütételével megszűnik. Ha a kormányzói szék
megüresedésekor kormányzóhelyettes működik,
az országtanács hatásköre csak a kormányzó-
választás előkészítéséhez szükséges teendőkre ter-
jed ki. Ez hirdeti ki az új kormányzó megválasz-
tásáról és eskütételéről szóló törvényt is.
<br />
Kormányzóhelyettest a nagykorú magyar
állampolgárok közül az országgyűlés két háza
együttes ülésében választ, de csak a kormányzó
kívánságára. A kormányzó megválasztásra legföl-
jebb három személyt ajánlhat, de ajánlhat egyet
is. (Ezzel szemben utódajánlási joga — mint lát-
tuk — csak akkor érvényes, ha három személyt
ajánl.) A kormányzóhelyettes megválasztásához
a kormányzó megerősítése szükséges. A kormány-
zónak tehát döntő befolyása van a kormányzó-
helyettes kiválasztásában. Az országgyűlés keze
itt sokkal kötöttebb, mint a kormányzóválasztás-
ban. Jelölési joga csak kisegítő akkor, ha a kor-
mányzó nem élt jelölési jogával. Ekkor is legalább
150 névaláírás szükséges egy személy ijeiölésénez.
Ilyenkor a választás közfelkiáltással is történhe-
tik. Ha azonban szavazásra kerül sor, akkor a tör-
vény minősített szavazást rendel. Általános szava-
zattöbbséget kíván, föltéve, hogy a szavazatok
száma az ülés megnyitásakor jelenlévő tagok szá-
mának kétharmadát meghaladja.
<br />
A kormányzóhelyettest ugyanaz a cím és
büntetőjogi védelem illeti meg, mint a kormány-
zót.
<br />
Magyarország kormányzója 1942 febr. 15-én
a miniszterelnökhöz intézett kéziratában kifejezte
azt az óhaját, hogy az országgyűlés kormányzó-
helyettest válasszon. Ajánlási jogával nem élt.
Erre az országgyűlés 1942 febr. 19-i együttes ülé-
sében közfelkiáltással a kormányzó fiát, vitéz
nagybányai Horthy Istvánt, a Magyar Államvas-
utak elnökét választotta meg kormányzóhelyet-
tesnek. A kormányzó a választást megerősítette,
s a kormányzóhelyettes még ugyanezen az ülésen
az esküt letette. A választást az 1942:III. tc. iktat-
ta törvénybe.
Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-75476410916914524202019-04-04T21:48:00.000+02:002019-04-04T21:55:58.634+02:00Teleki Pál "ismeretlen" búcsúleveleTeleki Pál "ismeretlen" búcsúlevele 1941. április 4-én délután teljesen ismert volt a Pester LLoyd reggeli kiadásának olvasói előtt.
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/teleki1929.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/teleki1929.jpg" data-original-height="424" data-original-width="392" height="400" width="368" /></a></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Ein ’charakteristisches Schreiben Telekis
Der persönliche Sekretär des Ministerpräsidenten Ministerialrat Peter lucre, der auch intimer Freund des Grafen Paul Teleki war und sehr lange Zeit an der Seite des Ministerpräsidenten gearbeitet hat, verwahrt ein Schreiben, das Graf Teleki an ihn noch am 8. Januar 1929 gerichtet hatte, mit der Bestimmung, Ministerialrat Incze möge dieses Schreiben im Fälle des Ablebens des Grafen Paul Teleki sofort öffnen. Ministerialrat Incze hat dieses Schreiben jetzt geöffnet und sein Inhalt beleuchtet in sehr charakteristischer Weise die Individualität des Grafen Paul Teleki.
Graf Paul Teleki richtete in dem Schreiben an Incze das Ersuchen, seine Beerdigung möge in der einfachsten Weise in aller Stille um 7 Uhr früh stattfinden. Das Schreiben enthält een folgenden Satz: „An meiner Beerdigung sollst außer dem Geistlichen nur Du teilnehmen. Durch Magyar Távirati Iroda soll veröffentlicht werden, daß niemand einen Kranz schicke und auch niemand an dem Leichenbegängnis teilnehme. Die Pfadfinder und die Universitätshörer sind kurz dahin zu verständigen, daß sie daheim bleiben. Die Universität ist zu verständigen, daß man mich nicht vom Universitätsgebäude aus beerdige. Auch die Professoren mögen daheim bleiben. Man möge mich je eher in die Leichenhalle bringen, damit ich zu Hause nicht störe. Traueranzeigen sollen nicht gedruckt werden. Auf meinem Grab soll weder jetzt noch später ein Grabstein errichtet werden.
</span>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
Az, hogy a történésszakma egy része tökéletesen feladja a kutatás legalapvetőbb elvi szükségszerűségeit - és aki ezt betartja, mint Borhi László, elvtelenül, nemtelenül támadja - ebben a történetben nyilvánul meg leginkább. A most szenzációként tálalt "nem ismert" tények mindegyike benne van a Teleki-kérdés kiváló kutatójának, Tilkovszky Lórántnak több könyvében. Az említett búcsúlevél is, például a Teleki Pál titokzatos halála c. kötetben.
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/tilk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/tilk.jpg" data-original-height="600" data-original-width="800" height="238" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/teleki1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/teleki1.jpg" data-original-height="384" data-original-width="788" height="155" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
A kormányzó
arra az álláspontra helyezkedett, hogy Teleki 1929-ben írásba
foglalt, Incze Péternek , halálom esetén felbontandó" utasítás-
sal megőrzésre átadott azon végrendelkezését, hogy temetése
anyilvánosság teljes kizárásával történjék, nemlehetérvényesíteni, mert a rendelkezését annak idején mint magánember tette,
viszont most, mint az ország miniszterelnöke halt meg, s ahhoz
illő temetésben kell részesülnie. Át kellett hidalni továbbá azt
a nehézséget, amelyet az öngyilkosság ténye jelentett az egy- §
házi szertartással történő temetés tekintetében. [...]
<br />
<br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/teleki2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/teleki2.jpg" data-original-height="264" data-original-width="800" height="105" width="320" /></a></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
<br /><br />
A szó igazi értelmében —.
búcsúlevélnek csak a feleségéhez és a kormányzóhoz i</span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">ntézett
nevezhető. Ez utóbbihoz egy lemondólevél társult. Ezek
a haláleset színhelyén, a hálószobában voltak találhatók. Teleki —
levele fiához, Gézához, és befejezetlenül maradt levele Apor
Gáborhoz nem tekinthetők a halálesettel közvetlen kapcsolat-
ban lévőknek, bár nagyon fontosak annaka helyzetnek megvilá-
gítása révén, amelyben a tragikus esemény bekövetkezett. Ez
utóbbiak dolgozószobája íróasztalán voltak fellelhetők. Az
Incze Péterhez írt levél, amelyben Teleki halála esetére rendel-
kezett, nem tartozott ehhez az irategyütteshez: 1929-ben kelet-
kezett, és azóta Incze magánál őrizte.[...] </span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/teleki3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/teleki3.jpg" data-original-height="540" data-original-width="800" height="215" width="320" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
<br />
A magyar sajtó semmiféle búcsúlevélről nem tett
mlítést, ellenben a kormány német nyelvű félhivatalos lapja,
iPester Lloyd — nem lehetetlen, hogy éppen ködösítési szán-
skkal — rövidesen hírt adott egy 1929-ből keltezett, halála ese-
in felbontandó Teleki-levélről, amelynek tartalma a lap sze-
fot skarakterisztikus módon világítja meg Teleki egyénisé-
Bt". Ebben a csak vázlatosan ismertetett, furcsa, mindenkivel
szemben ingerült kiábrándultságot tükröző levélben, amelyet
annak idején barátjára, későbbi személyi titkárára, Incze
Péterre bízott, arra utasítja őt, hogy rajta és a papon kívülsenkit
seengedjenrészt venni temetésén. Eza sajtóközlemény feltétle-
nül alkalmas lehetett annak a beállításnak alátámasztására,
hogy régóta lelki beteg volt.
</span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/teleki4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/teleki4.jpg" data-original-height="380" data-original-width="752" height="161" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/teleki5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/teleki5.jpg" data-original-height="420" data-original-width="800" height="167" width="320" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-20226491678236501792019-02-16T12:48:00.000+01:002019-02-16T12:48:30.821+01:00A megosztó emlékmű<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
A Ságvári téren éktelenkedő Ellenforradalmár-emlékművet, amely az új, demokratikus Magyarország mártírjainak megcsúfolása volt, a főváros ifjúsága ledöntötte talpazatáról, hogy ezentúl eggyel kevesebb emlék őrizze a reakció hőseinek dicsőségét.
<br /><a href="https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6020" target="_blank">Mafirt krónika, 9.</a></span>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/Magyar_Vilaghirado_1943_1016-_VCLDFoovA8.mp4%2000_07_322018-12-22-11h31m00s154.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/Magyar_Vilaghirado_1943_1016-_VCLDFoovA8.mp4%2000_07_322018-12-22-11h31m00s154.jpg" data-original-height="360" data-original-width="480" /></a></div>
<br />
Körülbelül ebben a stílusban olvashattunk nemrég az egyik történelemhamisító blogon erről az emlékműről -amelynek a valódi elnevezése A Nemzet Vértanúinak (emlékműve) 1918-19 - valamint az egyik "független" hírportálon is megjelent az említett blog szerzőjétől egy álszakmai elfogult írás. (A szerző a saját blogján véleménycikknek nevezi. Szerinte az emlékmű a maga korában is megosztó volt, mert hiányoztak a <i>fehérterror</i> áldozatainak nevei.)<br />
Nem véletlen a hangosság. Az elmúlt hetven évben Füredi Rikárd szobrászművész alkotta emlékművön szereplő áldozatok története teljesen feledésbe merült, és még mindig erős a szellemi áramlat, amely nem akarja hogy ezek a halottak számokból újra emberré legyenek. (Zárójelben egy mondat erejéig el kell térni a szorosan vett témától: még mielőtt az 541 nevet megörökítő emlékmű alkotójáról, Füredi Rikárdról is beindulna "művészietlenség", "tehetségtelenség" stb. mantrája, jó tudni: a többek között a Milleniumi emlékmű néhány királyszobrának, Jókai Mór, Kacsóh Pongrác síremlékének, Könyves Kálmán, XII. Károly svéd király szobrának alkotójáról van szó.)<br />
Változtassuk tehát újra emberré a számokat, idézzük fel csak a kép bal felső sarkában levő nevek mögötti történeteket, amely az 1919-ben meggyilkolt papok egy részének története.<br />
Szedeniker Antal plébános ügyében adjuk át a szót a korabeli kiadványoknak, például a Népszavának, amely kis hiányossággal így ismerteti a történteket:<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"> „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A soproni Vörös Hadsereg egy karhatalmi századát, mely Füles községben kiszállott, a fölizgatott gazdák egyrésze fegyveresen meg akarta támadni. A kísérletet a katonák megakadályozták, rendet teremtettek és a szerdán délután Sopronból kiszállott forradalmi törvényszék már ítéletet is hozott a lázadásban résztvett főcinkosok fölött.
Enzbruder katonai biztos összeszedte a falu legényeit, kiválogatta közölök a leggazdagabb emberek fiait és kijelentette, hogy azon esetben, ha nem adják ki azokat, akik a lázadást szították, valamennyiüket agyonlöveti. A legények erre bevallották, hogy a lázadás értelmi szerzője Szedeniker Antal, a falu plébánosa volt, azonkívül megneveztek több
mint
tizenöt embert, 'akik a fegyveres támadásban
aktiv
resztvettek. </span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/nepsz19ap11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/nepsz19ap11.jpg" data-original-height="302" data-original-width="800" height="240" width="640" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><i>Népszava, 1919. április 11.</i></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><i><br /></i></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"> A forradalmi törvényszék Zsitvay Lajos elnöklete alatt ítélkezett a bűnösök fölött. A vádat Bors László képviselte. A tárgyalásokat Szedeniker plébános ügyével kezdték meg. A plébános eleinte tagadta, hogy része lett volna a lázadás kezdeményezésében, a tanuk azonban bebizonyították, hogy a történteknek ő volt az értelmi szerzője. A forradalmi törvényszék Szedeniker Antal plébánost golyó általi halálra ítélte és az ítéletet, fél órával annak kihirdetése irtán, éjjel 12 órakor, a gróf Ziehy-féle kastély előtti térségen végrehajtották.
A forradalmi törvényszék a további tizenöt cinkostársat egytől hat évig terjedő fegyházra ítélte. Az elítélteket megvasalva Sopronba hozták. A vármegyében rend van. A forradalmi törvényszék csütörtökön folytatta tárgyalásait Fülesen.
</span><br />
<br />
Az említett hiányosság Entzbruder ténykedéséből az az apróság, hogy ő szavatartó ember volt. Talán észrevesszük a cikkből, hogy egyszerre a falusiak milyen készségesek lettek a kérlelhetetlenül igazságos forradalmi törvényszék felé. Valószínűleg segített ebben az, hogy Entzbruder beváltotta amit igért: <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9THZ-WN?i=593" target="_blank">két gyereket</a>, a 13 éves Drimmel Máriát és a 15 éves Buczolich Jánost agyonlövette.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/fules19a7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/fules19a7.jpg" data-original-height="203" data-original-width="800" height="161" width="640" /></a></div>
<br />
Kósa József Jászkarajenő plébánosa volt. A történteket minden forrás körülbelül ugyanúgy idézi fel: a plébános <span style="background-color: white; color: navy;">Homyik Károly káplánnal együtt hazaindult, két vöröskatona szegődött a nyomukba, s behatoltak a plébániára. A folyosóról balra nyílott az iroda, itt tartózkodott Kosa József. Az egyik Lenin-fiút, az írástudatlan, huszonkilenc éves Dobák Imrét később azonosították. Meg kell halnotok! - kiáltotta egyikük.
A plébános kezét imára kulcsolva, szelíden azt mondta:
„Isten rendelése ellen nem cselekedhetünk. Csak öt percet adjanak, hogy megáldhassuk egymást."
„Erre nincs szükség" - kiáltotta Dobák Imre, s lelőtte a plébánost. A zajra a káplán kiszaladt a szobájából, letérdelt a földön fekvő plébános mellé, és elmondta fölötte a föloldozás szavait. Erre Dobák visszalépett a folyosóról, s lelőtte Homyikot is. Mivel a lövés nem volt halálos, még egyszer belelőtt.</span><br />
<br />
Nagy Jenő <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9TM6-276?i=560" target="_blank">lovászpatonai plébános</a> esete különlegesebb, őt a Tanácsköztársaság bukása után pár nappal gyilkolták meg.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/lovaszp19a4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/lovaszp19a4.jpg" data-original-height="217" data-original-width="800" height="172" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">A patonai munkástanács megrémült, nem hitt a tanácsköztársaság bukásában, s a munkástanács elnöke Győrbe, majd Pápára futott, ahonnét 28 vörös katona társaságában másnap éjféltájban tért vissza Patonára. A falut fölriasztották, s a munkástanács elnökének vádjaira néhány fiatalembert összefogtak, többeket megsebesítettek.
Negyedikén hajnali négy órakor ötletszerűen kiadták a jelszót: most menjünk a csuhásért. Sortűz alá vették a plébánia ablakait, betörték a lakás ajtaját, mire Nagy Jenő revolverével kétszer rájuk lőtt. Erre a vörös katonák behatoltak s egyikük keresztüllőtte a fiatal plébánost. Két órán át élt még ezután Nagy Jenő. Ö maga mondta el gyóntatójának a szentségek felvétele előtt a gyilkosság részleteit. « Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet » — ezek voltak az utolsó szavai.</span><br />
<br />
Gyilkosa meglett. 1920 március 3-án így tudósít Az Est:<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">A veszprémi törvényszék halálraítélté Mayer Lajos győri születésű asztalossegédet, a ki a kommunizmus alatt agyonlőtte Nagy Jenő lovászpatonai plébánost. A halálos ítéletet a Kúria helybenhagyta és így az itéletet a minap végre is hajtották. Az eredetileg réggel hét órára kitűzött kivégzés azonban csak kilenc- órakor történt meg,; mert az .elitéit védőügyvédje, dr.Fehér Dezső Horthy Miklós kormányzóhoz fordult táviratilag kegyelemért s erre várták a választ. Az elutasító válasz fél kilenckor megérkezett,mire az elitéltet kivégezték. </span>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
Trubinyi Lajos Tamási környéki Dunamocs község plébánosa volt. 1919-ben Tamási község története különlegesen tragikus, tökéletes példája a mondásnak: az erőszak csak nagyobb erőszakot szül.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/tamasi19-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/tamasi19-1.jpg" data-original-height="648" data-original-width="800" height="516" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">Tolnatamási és Dunamócs község vasárnap emlékezik meg kegyeletesen az 1919-iki ellenforradalom vértanúiról. Tolnatamásiban a vörösök Kéri Józsefet, Schiller Jánost és <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9THN-W3D?i=662" target="_blank">Molnár Jánost</a> felakasztották, <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9THN-WML?i=665" target="_blank">Kiss A. József </a>magyarkeszi lakost pedig válogatott kínzásokkal ölték meg. A vörösökkel vivott ütközet után a terroristák <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GTHN-75T?i=663" target="_blank">Madarász József </a>községi rendőrt, <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9THN-WS2?i=666" target="_blank">Berta Pál </a>mészárost és Ulrich Imre asztalosmestert végezték ki.<br />
</span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/tamasi19-3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/tamasi19-3.jpg" data-original-height="479" data-original-width="800" height="382" width="640" /></a></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
<br />
Dunamócs községben a vörösök Trubinyi János római katolikus plébánost akasztották fel. A két község megemlékezésén résztvesznek a hatóságok és testületek képviselői Is, valamint a környékbeli lakosság.</span><br />
<div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/tamasi19-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/tamasi19-2.jpg" data-original-height="531" data-original-width="800" height="424" width="640" /></a></div>
<br />
A fehérek "természetesen" bosszút álltak a június 1-én történtekért. <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GTHN-WWK?i=667" target="_blank">Augusztus 18</a>-án tíz embert akasztottak fel Tamásiban, közöttük Molnár György direktóriumi elnököt, Gyenis Antal forradalmi törvényszék elnököt. Utóbbi személye az amúgy is szimbólumokkal terhelt történelmünkben is jól példázza a tragédiából tragédiába vezető utat: öt évvel azelőtt az ő lányát vette feleségül egy akkor még teljesen ismeretlen református lelkész, Tildy Zoltán. A később a szocializmust elismerő Tildy hihetőleg nem gondolt arra, hogy 1919 júniusában is már azokat gyilkolták, akikért állítólag az ő rendszere dolgozott.<br />
<br />
A Duna-Tisza közi ellenforradalom története több okból több bejegyzést is megér majd, hiszen szinte szabályos polgárháborús helyzet állt elő. Kalocsán forrt a levegő, a vörösőrök és a <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-99ZW-FF5H?i=165" target="_blank">lakosság között lövöldözés</a> alakul ki júniusban, <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-99ZW-FF2F?i=168" target="_blank">Schwarz Mór kereskedőt </a>június 23-án gyilkolják meg a dunapataji úton.<br />
Vélhetően <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-996M-J6RN?i=69" target="_blank">Szabó József vörösőr</a> lelövése indíthatta meg a tűztengert.<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">Kalocsáról jelentik: Több rendbeli gyilkosság vádja alatt letartóztatták és a kalocsai ügyészség fogházába kísérték Sós István szentmártonkátai születésű terroristát. Sós mint terrorlegény szerepelt a rémuralom idején s a keceli ellenforradalom alkalmával lelőtte </span><a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QSQ-G96M-J6PS?i=71" style="font-size: 85%;" target="_blank">Vajay László káplánt</a><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">, Árvay András földmivest és Vén András öregcsertői gazdát</span><br />
<br />
A 28 éves pap mellett <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-996M-J6TH?i=70" target="_blank">Orcsik István</a>, Lajkó András, Palásti Mihály, Halász József, Sajdik György, Ónodi Imre, <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-996M-J65N?i=72" target="_blank">Salacz Gergely</a>, <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QSQ-G96M-J6GQ?i=73" target="_blank">Borbélyi János</a>, <a href="https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-L96M-J62P?i=74" target="_blank">Lajkó József</a> földmíveseket és még sok sok más földművest gyilkolt le a Tanácsköztársaság, a munkások és a parasztok állama.
<br />
<br />
Vermes Gyula esete valószínűleg a naiv jólelkű emberről szól. A halálozás pontos körülményei nem tisztázottak, de mindegyik korabeli tudósítás erőszakos halálról szól. Hogy valóban vörösök, vagy szerbek lehettek, abból a szempontból mindegy, hogy a két áldozat életét semmi nem adhatta vissza.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/vermesgyula.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/vermesgyula.jpg" data-original-height="800" data-original-width="726" height="320" width="290" /></a></div>
<br />
Így írt a Dunántúl:
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Vermes és Hollóssy Jtemelése
Pécs, október 2.
(A Dunántúl tudósítójától.) Egy héttel ezelőtt a demarkációs vonalon túl egy erdőben két egymás melleit fekvő holttestre akadtak. Két jóbarát volt, akiket együtt avatott vértanúvá a vörösök golyója. Vermes Gyula pécsi származású papot, a keresztény szociálista párt budapesti főtitkárát és Hollóssy Ádám hírlapírót sikerült bennük felismerni, akikről julius 12. óta senki sem tudott semmit. A demarkációs vonal kőzelében támadhattak rájuk a vőrös katonák, akik lemészárolták és kirabolták őket. A holttestek temetetlenül maradtak az erdőben és csak hosszú idő múlva akadtak rájuk a környéken lakók. A holttesteken csak ruhafoszlányok és a kiszáradt csontok jelezték az egykori embert. Vermes zsebében megtalálták az atyjának, Vanicsek József nyugalmazott postafőtisztnek Budapesten nemrég bekövetkezett haláláról szóló gyászjelentését s ennek az alapján ismerték fel.</span><br />
<br />
Kutsera Ferenc szentendrei plébános esete sem deríthető fel már történészi igényeséggel elvárható bizonyossággal, a korabeli tudósítások csak abban egyeznek meg, hogy meggyilkolása után holtteste napokon át feküdt temetetlenül az 1919-es őrült időszak nyári forróságában.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/kucseraferenc.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/kucseraferenc.jpg" data-original-height="488" data-original-width="444" height="320" width="291" /></a></div>
<br /></div>
Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-25301392334429467592018-11-14T20:55:00.000+01:002018-11-14T20:59:31.699+01:00Marx 90 - dr. Wolfner Pál<table>
<tbody>
<tr><td><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik,
hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével
érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól.
A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész
világot nyerhetnek.
<br />
</span>
</td>
<td><span style="background-color: white; color: black; font-size: 85%;">
Die Kommunisten verschmähen es, ihre Ansichten und Absichten zu
verheimlichen. Sie erklären es offen, daß ihre Zwecke nur erreicht
werden können durch den gewaltsamen Umsturz aller bisherigen
Gesellschaftsordnung. Mögen die herrschenden Klassen vor einer
kommunistischen Revolution zittern. Die Proletarier haben nichts in ihr
zu verlieren als ihre Ketten. Sie haben eine Welt zu gewinnen.<br />
</span>
</td>
</tr>
</tbody></table>
<br />
Ez a pár mondat a Kommunista Kiáltványból pontosan elég arra, hogy választ kapjunk a marxizmus <i>erkölcsi</i> elfogadhatóságára. Ép etikájú ember számára az erőszak elfogadhatatlan, körítsenek mellé bármilyen felsőbbrendű magasztos célt - ahogy a trendi gondolkozók a marxizmus esetében ezt mindig meg is teszik, az Európában uralkodó forradalmi hangulatra hivatkozva, - mint ahogy Marx és Engels későbbi munkássága sem változtatta alapvetően ezt a célt. Érdekes módon nem adatik meg ez a kedvezmény a Georges Sorelt Svájcban hallgató Mussolini számára, aki a <i>Gondolatok az erőszakról </i> című kötettől inspirálva alakítja ki a fasizmus politikai erőszakrendszerét, és a kommunistákkal utcai harcokat vívó nácik sem kapják meg valamiért ezt a fajta megértést.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1956/A_tanu_1969-9IhN_pUTlb0.mp4%2000_44_532018-11-10-14h12m18s770.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1956/A_tanu_1969-9IhN_pUTlb0.mp4%2000_44_532018-11-10-14h12m18s770.jpg" data-original-height="272" data-original-width="640" height="272" width="640" /></a></div>
<br />
<center>
<i style="color: navy; font-size: 13.6px; text-align: center;">A tanú. Bacsó Péter filmje, 1969.</i>
</center>
<br />
De nem kell a huszadik század vérfürdőihez előremenni, hogy tartalmas marxizmuskritikát kapjunk.1906-ban a marxista magyar Wolfner Pál, 1908-ban pedig a német antimarxista Werner Sombart azonos, <i>Szocializmus</i> című könyve jelent meg magyarul, és ismertet terjedelmes cáfolatot a marxizmus nagyon sok összetevőjéről. A két mű legfontosabb értéke természetesen a megjelenés ideje: mi, az utódok bölcsességével fájdalmasan olvashatjuk a pontos előrelátó cáfolatokat a <i>tökéletes, megcáfolhatatlan </i> eszmével szemben.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/rakosi/wolfner.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/rakosi/wolfner.jpg" data-original-height="518" data-original-width="800" height="258" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
A munkások helyzete az ötvenes évek alatt tényleg siralmas volt, a trade-unionok hatása még nem
mutatkozott, a kisipar csakugyan pusztult, a tőke
részvénytársaságok és más nagy vállalatok alakjában valóban kezdett bizonyos koncentrikus formákat találni. Marxot ezek a közvetlen tapasztalatok
vezették, amikor azután a fentebb felsorolt elméletek alakjában formulázta őket. De a fejlődés azóta
rácáfolt. Az, amit előre látott, részben alig, részben
pedig egyáltalában nem valósult meg.
<br />
Marx abból indult ki, hogy a nagytőke teljesen
tönkreteszi a kisüzemet. Az ipari forradalom első
hullámzása a kisipar egy részét csakugyan tönkretette, de a teljes pusztulás azért nem következett
be. Ellenkezőleg, éppen a legutolsó évtizedek statisztikája azt bizonyítja, hogy a kisüzemben elfoglaltak száma határozottan szaporodik. A marxizmus egyik kritikusa kimutatja, hogy például Németországban 1882-1895 között a kisiparosok száma
10 százalékkal, a kiskereskedők száma majdnem
50 százalékkal emelkedett. A marxizmus hivei ezzel
szemben azzal érvelnek, hogy ezek az arányszámok
csak látszólagosak. Az úgynevezett kisüzemek óriási
többsége teljes függőségben van a gyáraktól, egyszóval a nagytőkétől. Ha a felületes szemlélő bizonyos külső függetlenséget találni vél is bennük,
voltaképpen éppen annyira rabszolgái a tőkének,
mint a gépteremben dolgozó munkás.
<br />
A kisüzem tehát nem tünt el. De nem követ
kezett be Marx másik előfeltétele sem, a nagytőke mindig kevesebbkézben való összpontosulása.
18542ben Berlinben mindössze hat olyan ember élt,
kinek vagyona a három millió márkát meghaladta.
volna. Ha ebből a hatból hatszázharminckilenc lett.
Minden nagyobb városban hasonló fejlődést látunk.
Ez az arány semmi esetre sem bizonyít a nagy
vagyonok csökkenése mellett, ellenkezőleg. Marx
követői erre azt válaszolják, hogy nem a vagyonok
számában, hanem a termelés formájában van a
lényeg. Nem az a fontos, hogy a kapitalisztikus
termelés előnyeit hat vagy hatszáz ember élvezi-e,
a kérdés súlypontja abban rejlik, hogy az ipari termelés kartellek és trösztök alakjában tényleg mindjobban centralizálódik. Semmi sem bizonyítj a annyira
Marx igazságait, mint a trösztök és kartellek folytonosan növekedő térfoglalása. Az óriási német
villanyos ipar mindössze két nagy társaságban
van szervezve. Még bámulatosabb az amerikai fejlődés. A legutolsó statisztika szerint közel kilencezer
még nemrég önálló iparvállalat rna néhány trösztbe
van egyesítve, melyek nem kevesebb mint húsz
milliard dollár tőkével rendelkeznek.
<br />
A tőkehalmozódás és a kisipar pusztulásának
előfeltételei tehát - Marx kritikusai szerint - egyáltalában nem következtek be. De még sokkal
kevésbbé következett be az a másik fejlődés, mely
Marx elméleteinek szempontjából még az előzőknél
is fontosabb, tudniillik a munkások teljes elszegényedése. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is a kérdést, bármennyi elfogultsággal közeledjünk is feléje,
nyilvánvaló, hogy éppen az ellenkezője történt
mindannak, amit Marx előrelátott. Senki sem állithatja, hogy Európa bármelyik iparos államában
a munkásosztály helyzete ma rosszabb volna, mint
ötven évvel ezelőtt. Az összes hivatalos és nem hivatalos kimutatások szerint a bérek mindenütt meg-
kétszereződtek. A tanult munkások életviszonyai
ma egészen mások, mint a század első felében.
A munkástörvényhozás mindig több és több kedvezményt biztosít számukra. A munkaidő folytonosan kisebb lesz. Az ipari telepek versenyeznek
egymással a munkásjőléti intézmények megteremtésében. Egészséges és tetszetős munkásházak épülnek. A műhelyek mellett fürdők, öltözők állnak
rendelkezésre. A nagyobb városokban a munkásság
kulturális szükségleteiről is mindig több és jobb
gondoskodás történik. Külön színházak olcsó helyárak mellett jó és modern művészetet nyújtanak.
Ingyenes népkönyvtárak megkönnyítik a művelődést. Ingyenes vagy egészen olcsó tanfolyamok
rendszeresen tanitanak. Egyszóval, aki a mai angol,
német, francia vagy belga munkás helyzetét az
ötven év előtti viszonyokkal összehasonlítja, bármennyire marxista legyen is, kell hogy belássa
Marx tévedését.
<br />
És tévedett Marx akkor is, amikor azt hirdette,
hogy az általános elszegényedés mindnagyobb arányú
lesz. Igaz, a század első évtizedeiben ez a tendencia mutatkozott. A viszonyok azonban megváltoztak.
Éppen Angliában, ahol a tizenkilencedik század
elején a panperizmus megdöbbentő arányszámait
láttuk, lényegesen javul a. helyzet, még pedig nemcsak abszolute, hanem relatíve is. A pauperek
száma csökken. Míg a nyolcvanas évek átlaga. a
kilencszázezret is meghaladta, a kilencvenes években ez a szám alig éri el a nyolcszázezret.
A marxizmus védelmezői természetszerűen ezt
az okoskodást sem fogadják el. Igaz, a munkabér emelkedett. De vajjon nem drágultak-e meg
az életviszonyok is? Vajjon nem lettek-e drágábbak az élelmiszerek? Nem lettek-e drágábbak
első sorban a lakások? Igaz, a munkásjőléti intézmények száma növekedik. De vajjon nem-e a
kapitalísztikns világrend vonaglását kell ebben
látni, amely ilyen szurrogátumokkal próbálja végzetét elhárítani. A kritika nem látja a munkásság
helyzetének rosszabbodását. De vajjon a nagytőke
tagadhatatlan szaporodása, a tröszt- és kartell-szervezetek nern választják-e el a munkásokat még
jobban a termelési eszközöktől, mint az ötven év
előtti gyárak? Vajjon mi lényegesebb a munkásság
életében : az, hogy a proletár vasárnap fekete kabátban egy-egy pohár sört megihat-e, vagy hogy a termelési eszközök birtokához közeledjék-? A fekete
kabát talán megvan, de ez még nem fejezi ki a,
helyzet javulását. A munkásmüvelődés intézményei
szaporodnak. De vajjon mit bizonyít ez? Csak azt,
hogy maga a munkásság felismerte e tényezők fontosságát és saját filléreíből tartja fenn őket.
Az előfeltételek hamisak, hamis a belőlük
levont következtetés is, - érvel tovább a kritika.
A gazdasági fejlödés másképpen alakult, mint
ahogy azt Marx elöre meghatározta, a nagy összeomlás tehát sohasem fog elkövetkezní. A gazdasági válságok tana. szintén megcsalta Marxot.Bármi
legyen is e válságok oka kétségtelen, hogy pusztító
erejükből fölyvást veszítenek. A harmincas negyvenes évek válságainak egészen más következményei voltak, mint akár csak a legutolsönak, mely
a. kilencvenes évek alatt folyt le. A rázködtatás
sokkal kisebb, a lefolyás sokkal enyhébb mint ötvenesztendövel ezelött volt.
Az összeomlás kérdésében a marxisták is
tettek már bizonyos engedményeket. Még tizenöt-
húsz évvel ezelött is mindig úgy beszéltek róla,
mintha közvetlenül küszöbön állana. Bebel annyira
ment, hogy a Kladderadatsch-ot, ahogy ezt a katasztrófát elnevezte, pontosan, naptári terminusokra
jövendölte meg. A terminusok elkövetkeztek, és a
Kladderadatsch nem következett be. De - hirdetik a marxisták - ha az eddigi számítások nem is.
váltak be, a jövöben azért nem fog elmaradni.
</span>Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-10326942886997495292018-11-14T20:53:00.002+01:002018-11-14T20:53:42.026+01:00Marx 90 - Sombart<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
1. A koncentráció (központos-ulás) elm-életét Marx Louis
l'tlanetől vette át, akinél ez már megvan, csakhogy Marx sok
elmés részlettel kiegészítve elevenítette föl. Ez. az elmélet azt
tanitja, hogy a kapitalista gazdasági rendben a tőkés vallal;
kozás a verseny kényszere által elsősorban megsennnisiti a
kapitalizmus előtti termelésmódo-kat, az önálló kis termelőket
főlszívja", további folyamatában. aztán ,,egy tőkés" elpusztít
sok tőkést", ,,a nagyszamu tőkést kisajátítja a kevésszamn
tőkés", azaz a nagy valalatok a. kicsinyek felett, a nagyok
felett a még nagyobbak diadalmaskodnak, így tehat a fejlődés
az igen nagy gazdasági vállalatok egyeduralma felé sedrődík.
Ez az elmélet egészében helyesnek bizonyult. Sőt Louis
Blanc és Marx jövendölése teljes pontossággal beigazolódott,
ugy hogy a. legnagyobb csodálattal kell adóznnnk e illet'nre-
tikusok éleslátása-inak. ll-Tindenokelőtt _- mint tudjuk - az
utolső husz esztendőben a tőkének oly összehalmoződasa jől't
létre a kartellek és trösztök révén (ezeket a formákat bla-UK.
tmfmeszetesen még nem is ismerhettek aminőt Marx legmeré-
szebb almalmn sem láthatott előre.
merikai Egyesült-Államok, hol az óriás Vállalatok fejlődése
a legtisztábban foly le. A legujabb statisztika szerint ott most
néhány trösztben 8664 előbb önálló vállalat van egyesítve,
amelyeknek tőkéje 20 milliárd dollárra (: 99 milliárd ko-
rona) rug. Ebből csupán csak a. 7 ,,nagyobb" ipari trösztre,
amelyekbe össze-véve 1528 előbb önálló vállalat olvadt be,
2663 millió dollár (: 13,182 millió korona) a. 6 nagy egye-
sitett vasutvállalatra 9017 millió dollár (446635 millió korona)
tőke esik!
Mindennek ellenére a Marx-féle koncentráció-elmélet
csak lényeges megszorítással hozható ősszhangzásha a tudomány mai állásával. </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1956/A_tanu_1969-9IhN_pUTlb0.mp4%2000_45_102018-11-10-14h13m47s244.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1956/A_tanu_1969-9IhN_pUTlb0.mp4%2000_45_102018-11-10-14h13m47s244.jpg" data-original-height="272" data-original-width="640" height="272" width="640" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><i>A tanú. Bacsó Péter filmje, 1969.</i></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">E megszorítások a következők:
Előszőr: Marx a tőke központosulásának előrehaladását
kétségele-nül nagyon is gyorsnak tartotta. Som a kapitalizmus
előtti gazdasági formák főlemésztése nem megy végbe oly
gyorsan, mint ő hitte, sem a nagy Vállalatok előnyomulása
nem oly általános (még azon területeken sem, ahol a tenden-
oia erre általában már megvan), mint ahogy ő föltette. Ma
még (t. i. az utolsó népszámlálás szerint) a ,,kis üzemben"
dolgozók (1-5 személy) száma Németországban (a mezőgaz-
daság kivételével) 4,770.669, amig az ősszes ,,üzemekben" dol-
gozók szám-a valamivel meghaladja a 10 milliót, így tehát a
kis üzemek most is még csaknem: felét foglalják magukban az
összes ipari népességnek, a kereskedelemnél pedig kétharma-
dán is felül. Sőt a kis üzemi népesség- 1882-től 1895-ig sza-
porodott 10%-a1, a kereskedelem és közlekedésnél 49.9%-al.
Hasonlók a viszonyok más országokban.
Joggal hozták föl, ( De?" modeme Kapitalisfmus címü
müvemhen magam; is megpróbáltam! tüzetesen bizonyítani)
hogy ez a, ,,kis üzem-" a, tökétöl sokszorosan függö helyzetben
van. De ha így van is: a Marx-féle közpo-ntosulási elméletnek
gátlón állanak utjában. Hasonlóképp áll a dolog a kapitalista
vállalatok lfejlődésével, Ezek is sokkal lassubb tempóban kőz-
pontosnlnaln mint ahogy Marx gondolta. Áll az, hogy a nagy
vállalatok gyorsabban szaporodnak, mint a középszerüek és
szaporodásuk részben csakugyan emezeknek a rovására is
történik. De a közepes nagyságu vállalatoknak eltűnéséről a
jelenben megint nem lehet még szó. 1895-ben a "közép-üzemű
ben" (ismét a mezőgazdaság kizárásával) még csaknem
ugyanannyi ember dolgozott. mint a nagy üzemben: kerek
21Áz millió 3 millióval szemben. És a középüzemnél a szapo-
rodás 1882-től 1895-ig 763070, azaz csaknem ugyanannyi,
mint a ,.nagy üzemnél" (887070).
Másodszor: a koncentráció elmélete általában nem al-
kalmazható a mezőgazdasági termelés területére. A statisztika
tanusitja, hogy a sik földön éppenséggel semmi tendencia
nincs még a parasztgazdaságo-k mellőzésére sem, nemhogy a
középbirtokok növelésére. Tudjuk, hogy inkább az ellenkező
irányzat mutatható ki: a gazdasági egyedek megkisebbitése.
Igy például Németországban a törpe birtokokra (5-20 hek-
tár) az összes főldterületből eső százalék 1882-től 1895-íg
valamelyest emelkedett (28'6-ról 29'O%-ra), a közép- és nagy-
birtokokra (20-100 hektár és 100 hektáron felül) eső száza-
lék pedig csökken egy keveset: 80'9-rő1 30'4%-ra, illetve
25'6-ról 25'5-1'9. El lehet mondani: nagyban és egészben a
birtokeloszlás és üzemszervezet a mezőgazdaságban változat-
lan marad. Sőt az amerikai Egyesült-Államokban, a kapita-
lizmus igazi hazájában, hol gátlón nem: befolyásolhatja a fej-
lődést történelmi tradició, lényegükben ugyanigy állanak a
dolgok. Odaát is eddigelé inkább azt a törekvést tapasztaljuk,
hogy
a, farmokat meg,-kisebbitsék, Az egy farm által művelés
alá vett föld területének átlaga 1850-ben, 1860-ban 3 így to-
váhb mindig a cenzus-(ivet véve 1900-ig: 81'5, 5143; öí'i'T, 531,
GTA-, 4941: áol'e-1*e-t*) tosz ki. Tehát. semmi nyoma. a. kont'fontrá-
oiós irányzatnak.
Azt is mondották - és többé-kevésbbé jogosan - hogy
á Inozőgázdák csupán csak látszólag önállúk, valóságban bál]-
jai a tőkének, amely őket. mindenféle formában (mint kül-
osöntöke, mint beruházási töke stb.) kizsákmám'oljá, Mog-
lehot. De a kizsákmányolás nem koncentráció. Ez egy oh; tisz-
tán meghatározo-tt jelenség, hogy nem lehet csi'lrni-csávárni.
És koncentráció nem történik a rnezöga-1z.f'láság ];üró-he'n, leg-
alább ott nom, ahol a szorosabb értohamhon wit mezőgazda-
sági üzemröl van szó; efelől a legcsokólyohb kétség sem
támadhat.
[...]
ges és reális képzetet fűzte-k: .,A modern munkás, ahelyett,
hogy az ipar haladásával emelkednek, mind mélyebben sü-
lred sajat osztályának föltételei ala. A munkas pauperré vá-
lik és a pauperizmus még gyorsabban fejlödik, mint a népes-
ség és gazdagságú Az elmélet ili; érteltm'ihen hatarozottan
téves. A i'nunkasesztály helyzete a kapitalista. fejlödés folya-
man javul, talan (söt. nagy valószínüséggel) lassabban. mint.
a felsöbb rétegeké, de javuel. Ezt igazolták az- utóbbi évek
mindazon vizsgálódásai? amiket nem felülete-s és célzatos, ha.-
ncm lelkiismeretes és szép-itgetésssl msg sem gyanusühato Irok
végeztek.
Franciaországra nézve az Office. du T-raeafil egyik an-
kétje a következö eredményt állapította meg: a munka-
bér 1850 óta megkétszerezödött, a nőknél 1'02 frankról 2'20
frankra, a férfiaknál 2'07 frankról 4 frankra emelkedett.
Az életfentartás költségei az idő óta nem emelkedtek lénye-
gesen: egy negyedrésznyinél semmiesetre sem többel.
A szocialista Sidney W'ebb az angol munkások. helyze-
tének fejlödés-tét 1837-töl 1897-ig a következőleg foglalja
össze: A munkabérek megkétszerezöríltek. Az élelmiszerek
(tejet és hust kivéve) 1897-ben általában olcsóbbak: mint
1837-ben. Csak a hazbérek emelkedtek. ,,De a hazbérnek ez
az emelkedése még távolról sem éri el a képzett munkás bér-
emelkedését, aki heti munkabérén magának és c.s::1flá._rljá.nal§
sokkal többet szerezhet meg a eivilizéeiébél. és kényelemből.
mint amennyit nagyatyja elérhetett." Igaz, hogy Webb az-
után azt véli, hogy Angliában a nyomorral küzdök száma
1897-ben. nagyobb, mint 1837-ben, már tudniillik abszolut
értelemben, de csekélyebb az össznépességbez való arányán
han. Meglehet. W'ebb ezt. nem bizonyitotta be, mert Nagy-
Brittaniának nincs általános statisztikája a jövedelmek-
ről. Webb csupán Charles Booth becsléseire alapítja itéletet.
Néi'i'ietországban lenyegeben szintén hasonlók a viszo-
nyok. Kétségtelen: hogy a. munkásság zöme ina jobban él
(azaz nagyobb mennyiségü javakkal rendelkezik, mint 50
vagy-f 100 év elött); ketsegtelen az is, hogy a szegények és
nyomorgök kisebb százalékát teszik az össznepességnek
(vajjon számuk abszolut véve emelkedik-e, vagy csökken.
alig lehetne biztosan i'i'iegállapitani); ez legalább az utolso
evtizedröl bizonyos. Igy a szász királyságban az 500 márká-
nál kisebb jövedelmű egyének 1879-ben meg 51-51 százalé-
kát tettek a lakosságnak, 1894-ben már 36159, 1900-ban pea
dig csak 28-29 százalékát. Poroszországban 900 niárkánál
dig csak 28-29 százalékát.. Poroszországban 900 márkánál
kisebb jövedelemmel birt 1892-ben még 70-270/0, 1900-ban
már csak 62'4-1 százaléka. a népességnek.*)
Végül bizonyára téves az az állítás is, hogy a "paupe-
rizmus még gyorsabban fejlödik, mint a nepesseg és gazdag-
ság." - A szegények száma, Angliában, a, kapitalizmusnak
Marx szemeben klasszikus földjén, amely első sorban lebe-
gett mindig szeme előtt, az utolsó emberöltő alatt még a.b-
szolut véve is csökkent: az lBSl-SB-ig terjedö évek alatt.
számlált 918.966-ról az 1891-95. evek alatt 787.144-1'e szál-
lott le, vagyis a.. pauperek'nek az össznepességben való bá-
nyada, a fentebbi eveknek megfelelőn 3'93%-1"ól 2'65%-ra
esett, Az utolsó evtizedben Nagy-Brittania egyesült kiraly-
sagaban a pauperek abszolut száma meglehetösen egyforma
maradt, ennélfogva az össznepességben való százalékuk
csökkent: 1889-93. évek alatti 26'4%-ról 1900-04. évek
alatti 24'ö%-ra. E számadatok helyes megítélésénél kellő
mértékben tekintetbe kell vennünk aszege'nysorsn kelet-
európaiaknak az utolsó évtized alatt tapasztalt, nagyaran yu
het-'ánclorlását is.
[...]
Marx-iéle evolucif'iweh'nélet "- puszta eáfolgatasa, vagy vé-
delmezése körül, hanem a. marxizmus egész módszerének
jogosultságát vonja kétségbe. Marx ,,taflomamtoss szocializ-
must akart az ,,utöpista" szocializmussal szeinbeallitaai.
Most lielattak, hogy ez alapjaban aha-sam vallalkozas volt.
Man-x alkotásának világtörténelmi jelentösége (amennyiben
az a szocializmusnal szamba jöhet) nem annak ,,tndoma-
nyos" jellegében rejlik, hanem a szocialis mozgalomnak a
történeln'ii fejlödés és az érdek realis alapjára
történeln'ii fejlodés és az érdek realis alapjára való helyezé-
séhen, aminek a. tudománvhoz semmi köze. A szocializmus
szükségességének ___,tudotnanvos" beigazolásara forditott ki-
sérletet pedig ,,ell'iibazr'ittnak" kellett elismerni. Mert vala-
mely szocialis törekvésnek, egyr rnegteremtendt'i uj rendért
vivott. harcnak __,l'ielvességét" sohasem lehet tudomanyos ér-
vekkel eldönteni. A tudomanynak nincs más feladata, mint-
hogy a tapasztalati. világ okozati Összefüggését kiderítse.
Átlépi müködési körét., ha valamely követelményt, egy jöven-
dőbeli dolgot akar "hely-esnek" vagy akar csak ,,sziikségesnék
hobimnvitani." Valamelv gyakorlati törekvés bizonyara
igen jól felhasználhatja a maga céljaira a tudományos meg-
ismerést. De a. gyakorlati törekvés sohasem tudományos
megismerés. Nem az szentesiti, hogy ,,igaz", hanem, hogy
értékes" és ,,erös". ,,Tuflománvos szocializmus" önmaga-
ban való ellentmondás, ,.faból vaskarika". Alaposan szét
kellett tehát valasztani egymástól a tudományt és szocializ-
l'l'üust. Csak ugy juthatott megint jogaihoz mind a kettö. Igy
lehetett csak egyforma erövel szolg-álni a tudmnánvnak és a
szocializmusnak
lehetett csak egyforu'la erövel szolg-álni a, tudom-anyum; es a
szociálizmusnak.
De az ujabb szociálisták emancipálú törekvése nem ál-
lott meg ennél a pontnál. Ha már egyszer föloldozták a, szo-
ciálista hitvallást f*hhfíl a tudnmiánynya] kötött ttll'n'lÓRZ(*f9HP-
nes házasságból, önként következett, hogy ezt a szétválasz-
tást az egész világfelfogáson vigyék keresztül. A marxizmus
kritikája ezen a ponton összetalálkozott a világfelfogás es
természettudomány elkülönítésére irányuló törekvésekkel.
Mindkét esetben a tudomány illetékességi körét kellett
kijelölni és megmutatni, hogy idegen területre csap át a tu-
domány, ha a reális értékeknek és a hitnek világára általá-
nosan érvényes törvényeket akar felállítani. Mindenekelőtt
az volt tehát a feladat, hogy a vallási meggyőződést a tudo-
mány bilincseiből kiszabadítsák. Ezzel pedig lényegesen
megváltozott a szocialisták helyzete a vallás problémáival
szemben. A modern szociálizm-uson még nem-rég is erősen
kidomborodtak a vallásellenes vonások. Ennek kétségtele-
nül megvoltak a politikai okai is. Minthogy a vallást és egy-
házat nem választották el elég élesen egymástól, az egyház
pedig (a kontinentális-európai államokban) általában az
uralkodó monarchikus-kapitalista rendszerrel azonosnak
látszott, ennélfogva az egyházi intézmények elleni gyülöle-
tüket átvitték az Istenre is, aki igazán nem tehetett róla,
hogy az egyház szolgái a kapitalizmust az ő nevében védel-
mezték. De ezek inkább csak külső okozói a vallásellenes-
ségnek, amelyek mellett még kétségtelenül mély, benső okok
is közrehatottak, hogy a szocialistákat a vallástól elidegenit-
sék. Ök azt hitték, hogy ha jó szocialisták akarnak lenni,
ugy! a Marx-féle világnézetet szőröstül-bőröstül le kell nyel-
niök. Marx világfelfogásában pedig - hatásaként a kor-
nak, melyben előállott (Feuerbach!) - a vallási problémák
iránti közömbösség, hogy ne mondjuk idegenkedés, döntö
fontossagu szerepet játszott. De mivel ez az egész világnézet
helytelenül a "tudomány" köpenyét öltötte fel, a tudomány
pedig természeténél fogva objektiv igazságot hirdet, ennél-
fogva az ,:atheizmus" is ilyen Objektív igazság gyanánt tünt
föl, melyet nem lehetett megtámadni anélkül, hogy egyszer-
smind a tudomány és szocializmus (amiket egynek vettek)
szellemet is meg ne bántsák. Mihelyt feloldották vilagfelfo-
gásukat a tudomany bilincseiböl, az egyénnek a valláshoz
való viszonya is azonnal szabaddá. lett. Megértették, hogy a
tudománynak a szocializmushoz épp oly kevés a köze, mint
a tudománynak a valláshoz: meg a szocializmusnak a va]-
lashoz, vagy az egyháznak a valláshoz. Mai napság már leg-
feljebb csak félművelt szocialistak körében hallhat az em-
ber igazában vallásellenes nyilatkozatokat. A szocializmus
theoretíkusai, mikor fölszabaditottak magukat a marxiz-
mus rendszeréből, lelkükben ismet megtalálták a békét.
[...]
És végül még egy dolgot akarok emliteni, amelyet sze-
rintem szintén igaztalanul rónak nagyon gyakran az osz-
tályharc terhére: az emberi gyűlöletet minden más osztály-
beli iránt. Azt hiszem: ugy érzelmi, mint ethikai szempont-
ból, a szociális harc elválasztó volta mellett nem kellene el-
felejtkezni az általános emberinek egyesitö erejéről.
Érzelmi szempontból: Mert az emberek, akik egymás-
sal harcolnak, alapjaban mégis csak emberek, egyforma
örömökkel és szenyedésekkel, akikre nézve Isten és világ,
születés-halál, ifjusag-vénség, szerelem és baratsag, hüség
és hitszegés, egészség-betegség ugyanazokat a legfőbb és leg-
nagyobb értékeket jelentik, amelyek mellett minden szocia-
lis rend csak elenyésző, hiu külsőség.
Lám, gyülöliink, pereiünk, kétféle a hajlam, a nézet.
Közbe te őszülsz és közbe megőszülök én".*)
Az ellenfélben is meg lehet becsülni, söt szeretni az
embert. Ki nem tapasztalta ezt saját magán?
És ethikai szempontból: Éppen annak az osztálynak,
amely a régi humanista eszményeknek akar megint tiszte-
letet szerezni, nem az emberiesség eszméjét kell-e követni
vezércsillagul? Mit gonöolnak? Pclgártársaik egy részét
gyűlölni fogják lelkük legmélyéből egészen addig a pilla-
natig, míg meg nem szerzik a ,,közhatalmat" és akkor majd
egyszerre az ellenkezőjére tudják változtatni ezt a gyülöl-
séget. Lelkeset'lnek az emberi nagyr közösségért és az embe-
rek háromnegyed részét kirekesztik szívükből csak azért,
mert ezek esetleg más politikai alapelveket vallanak, vagy
más gazdasági érdekek szerint igazodnak? Különös egy hu-
manizmus lenne! De ne higyjék, hogyr az az elkeseredett, hara-
gos, mord és epés jelleg, amely ma sok (semmiesetre sem
valamennyi) ország szociálistáiba belerőgződött, az osztály-
harc természetéből következik és ne higyjék, hogyr aki itt a
lelkiismeretükhöz szól, (megelőzöm. a kritikusok ellenveté-
seit, amiket már elöre látok) az osztályharc fegyverét akarja
kicsavarni a munkásság kezéből és visszatérést hirdet az
igazi szocializmushoz", a ,,melyről pedig Marx megmon-
dotta már" stb. ahogy ezek a kritikai clischéek szoktak
hangzani.
De ha ama magasabb, humánus álláspontra helyezke-
dünk, önként áll elö a követelmény, hoga'r a szociális haro
is tisztességes fegyverekkel vivassék, ne mérgezett nyilak-
kal. Mennyit értekeznek ez ellen mind a két félen! Az ellen-
félre milyen szivesen fognak rá
nal. menny" WW-.WM_
félre milyen szivesen fognak rá becstelenséget vagy más al-
jas inditó okot. Már külsökép is a véleménYnyilvánitás
hangneme milyen visszataszító, milyen sértő, milyen durva
csaknem mindig." És így kell ennek lenni? Szükségképpen
ngütt jár ez a saját álláspontunk erélyes védelmezésével?
Azt hiszik, hogy tán veszítenek azzal valamit, ha fölteszik,
hogy a másik tábor magatartását is becsületesség és igazsá-
gosság elvei vezérelhetik? Én nem hiszem. Éppen az, ki el-
vileg a harc alapján áll, aki az egész történelemben mindig
a harcot tekinti minden végbemenő dolog legbensőbb mag-
vának, az könnyen Vivhatja meg becsületesen ezt a harcot
és az ellenfélnek éppen oly tiszta motívumokat tulajdonit-
hat, mint saját magának.
Hiszen felfogása szerint a szociális harc nem oly szük-
séges-e, mint a zivatar a fülledt levegöben? Aki a harcot a
gonosz emberek mesterségesen előidézett művének tartja,
az még gyanithat természetesen olyat, hogy a harc felidézőit
becstelen, aljas indító okok vezették e gaz csinyre, a társa-
dalmi béke elvetemült, galád megzavarására. De aki megér-
tette, hogy a harc a szociális élet alakulásából szükségkép-
pen, önként áll elő, hogy nem egyéb, mint ellentéte két állás-
pontnak, amelyeknek mindegyikét egyformán a körülmé-
nyek összetalálkozása hozta létre, létre kellett hoznia, aki e
két különböző álláspontnak megfelelö világ- és életfelfogás
különbségét az életföltételek különbségének szükségképpen
való eredményeül tekinti, annak csakugyan arra a. meggyő-
ződésre kell jutnia, hogy az ellenfél ugyanolyan okokból all
a helyén, mint ő, hogy nem egyéni aljassag, hanem. a sors
kényszerítő ereje állította azt oda, ahol az ő ellenségévé kel-
lett lennie. Akkor, azt hiszem, könnyű lesz megbecsülnie
benne az embert, mert nem gyanusítaní, gyalazni kívánja
az ellenfelét, hanem meg akar vele harcolni, nyíltan és be-
csületesen. A népek háborujában tudunk dicsekedni a genti
konvencióval, mint a fejlett kultura gyümölcsével és orszá-
gunk kebelében az ellenfél becsülése nélkül, tisztességtelen
fegyverekkel, kíméletlenül rontunk egymásra, mint a bar-
bárok.
Erre nézve az angol fejlödés példát adhat. Megmu-
tatja, míként kell a szociális életben pallérozott harcot foly-
tatni. Remélem, a kontinensen is elismerik majd a harc neme-
s'ebb formáját. mert az osztályharc lényegének mélyebb föl-
fogásából szükségképpen áll elő.
E dologban éppen a németek minden más nemzetnek
mögötte maradnak. A német proletariátus körében megint
Marx szerencsétlen szelleme müködik. Mert a legutolsó szo-
ciáldemokrata riporter, aki valahonnan Galicia homályából
bujt elő, ha semmi egyebet nem sajátított is el Marxból, de
a maró írásmódot bizonyára elleste. És ugyanez áll a pol-
gári lapnál dolgozó legutolsó riporterről is: mikor a szociál-
demokráciáról van szó, a leghitványabb bánásmódot még
mindig elég jónak tartják.
Ezzel szemben Lassalle szavaira hivatkozom:
Igazság és méltányosság még az ellenséggel see-m-
ben is - és illő, hogy főként a munkásság vésse ezt mélyen
a lelkébe - legföbb kötelessége az ember-nek."
Akkor, - de csakis akkor - ha az emberség és erköl-
csösség e parancsait követjük, ha a nemes felbuzdulások
végül mégis felülkerekednek a gyűlölség aljas szenvedélyein,
az osztályharc nem rombolója, hanem teremtője lehet a kul-
turanak és műveltségnek. Akkor, - de csakis akkor - igaz
a mondás: ,,wólsgog meg návzmv": a harc atyja minden-
nek, tehát a jó dolgoknak is.
</span>Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-6642928083107352442018-11-14T20:50:00.002+01:002018-11-14T21:03:40.167+01:00Magyarország, nemAz 1938-as forró őszi napokban, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a Felvidék egy része visszatér, a még csehek vezérelte szlovák politika és rádió természetesen mindent megpróbált, hogy robbanjon a helyzet. A lenti hírek meglehetősen egyhangúan zsidóznak, a híreket <a href="https://library.hungaricana.hu/en/view/Radiofigyelo_1938/?pg=0&layout=s" target="_blank">Ku jellel jegyző MTI-s rádiófigyelő</a>, a sok nyelven beszélő Kugel Ernő jegyezte, aki többszörös csodával határos módon élte túl a vészkorszakot.<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
<br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/19381010.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/19381010.jpg" data-original-height="309" data-original-width="738" height="265" width="640" /></a></span></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
1938 okt 10
Ezután beszámolt a rádió arról, hogy a kassai gimnazisták " bolsevista tüntetést " rendeztek s a következőket közölte;
A zsidó-bolsevista propaganda következményei..már ^Kel
et-Szloven
szkóban is éreztetik hatásukat. 1 kass
ai premontrei gimnázium tanulói
akiknek tó'bb mint 50 zsidó, ma reggel igazi zsidó módon nyilvánít
o
t
ták néze
teikét. Amikor hétfőn reggel az intézetre felvonták a szlovák ":.;észlót, a bolsevista zsid ó tanulók a magyar himnuszt kezdtek énekelni ,és felszólították az intézet vezetőségét, hogy azonnal távolítsa el a lobogót helyéről. A magyar tanuló ifjúság a zsidó-bolsevista ifjúsággal együtt tartott és be akart nyomulni a premontrei rend templomába. Csak a szlovák hivek lélekjelenlétének köszönhető, hogy sikerült meghiúsítani ezt az otromba támadást.
<br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/19381013.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/19381013.jpg" data-original-height="363" data-original-width="768" height="302" width="640" /></a></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
<br />1938 okt 13
Í}
a
/?
J
, .
L
besztercebányai rádió este /.30 orai szlovák nyelvű adásában hangoztatta, hogy a Magyarország melletti tüntetéseket ugy Szlovons zk óban, mint Kárpátal Ián megvár zsidó körök vezették. ' rt^ij^
!• magyar zsid-ó körök álland-éan rémmeséket találnak ki zsidóknak a szlovákok által való bántalmazásár ól. Az egyik ilyen rémese arre-1 szól, hogy
G
szlovák gárdisták - " egyikfaldozata haldoklik. Egy másik zsidót állítólag a rendőrségen ugy bántalmaztak, hogy beleőrült. Gondoskodás történt arról, hogy ezt az áldozatot orvosok vizsgálják meg , a Kii megállapították, hogy a „már táron" semmi sebe sülé* non található. Csupán magyar nemzeti szinü szalagot visel, A hatóságok szigorú utasitást kaptak, hogy minden hasonló rémeset alaposan vizsgáljanak meg. Megállapítást nyert, bogy mindezek a remmesék zsidó körökből származnak, Reméljük, hogy a magyarok sem örülnek túlságosan ilyen módszereknek.
<br />
<br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/19381021.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/19381021.jpg" data-original-height="306" data-original-width="765" height="256" width="640" /></a></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
<br />1938 okt 21
Ku/Ku A s z. 1 o v • n s z k o i németnyelvű adásban
18.50 órakor a Német *art hireit közvetítette. Közölte, hogy a szlovenszkói zsidók az egész vonalon hatalmas méretű propagandát kezdtek a Magyarországhoz való visszacsatolás mellett
r
mert egyetlen reménységüket és megmenté süket Budapesttől várják. Magatartásukat a szlovák kormánynak a zsidók ellen irányuló rendelkezései.okozzák. A Hliníca-gárda éppen ezért minden szükséges intézkedést megtett annak} érdekében, hogy ilyen és hasonló akciókat már csirájukban s
4
elfojtsanak.
Ugyanebben az adásban közölte, hogy a kormányteendőkkel tuliágosan elfoglalt Tiso helyett Sivák József képviselőt bizták még a szlovák néppárt ügyvezető alelnökségével,/Megjegyzés:Sivák eddig is alelnök
<br />
<br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/19381026.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/19381026.jpg" data-original-height="348" data-original-width="741" height="299" width="640" /></a></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
<br />1938 okt 26
/Durcsánszky beszédének folytatása./ Ta/BJ Jegyezze meg mindenki, hogy Pozsony sohasem volt magyar, sem pedig Kassa, Nyitra és a többi vitás terüle t. Elfogadbat'atlan számunkra az a kivánság, hogy a területi rendezéseket 1910-es statisztika alapján eszközöljük, mert ebbe a statisztikába a zsidókat magyaroknak irták be, amc* / lehetetlen helyzet.
Az uj határt ugy fogjuk megvonni, hogy
1
éppen
annyi magyar maradjon nálunk, mint amennyi szlovák fog Magyarországon élni. Ez a kölcsönösség fogja mindkét kisebbségnek jogait legjobban biztositani, mert mi pontosan annyi jogot fogunk adni magyarjainknak, mint amennyit a szlovák kisebbség fog élvezni Magyarországon.
<br />
<br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/19381029.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/19381029.jpg" data-original-height="300" data-original-width="771" height="248" width="640" /></a></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
<br />1938 okt 29 -»A magyarok újra olyan rabszolgákat akarnak csinálni a szlovákokból,mint amilyenek voltak ezeréven keresztül a magyar uralom alatt. Azzal a Jelszóval csalják az egész világ közvéleményét, hogy » mindent viss za".Pedig bennünket szlovákokat sem hízelkedéssel, sem érőszakkal nem kaphatnak vissza. A magyar propaganda ügynökei, akik közöttünk garázdálkodnak^elsősorban a zsidók.Jó magyar hazafiaknak
"kar ják magukat feltűntetni ,me rt lát j ák,hogy Szlovenszkóban kicsúszott a talaj a lábuk alól. Azt hiszik,hogyha a magyaroknak Szlovákiát sikerül: megkaparintani, akkor ok is megmenekülnek .Azt üzenjük a túloldalra a magyaroknak,hogy mi szlovákok nem kivánkozunk a
^zsidó bárók ós grófok
országába,mert ott még a becsületes magyar parasztot meg má is
1
kiszipolyozzák.Katonák! Szlovák fiuk! Ne üljetek fel a propagandának,védjétek hatarainkat,amelyeket a magyarországi zsidó mágnások" a sajnálat3?améltó magyar katona segítségével veszélyeztetik.
<br />
<br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/19381101.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/19381101.jpg" data-original-height="331" data-original-width="800" height="264" width="640" /></a></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
<br />
1938 november 1
A pozsonyi adó . este 9- Ör^kor^jeiente tio, hogy ma délután Kassán zsidó-marxista Esőcselék gyűlt össze a kis állomás környékén,kis zászlócskákkal kezükben, amelyeken piros,fehér,zöld diszi^ tés mellett ott díszelgett ez a felirat: vissza a liberális Nagymagyarországhoz</span><span style="background-color: white; color: navy;"><span style="font-size: 11.56px;">.</span><div style="font-size: 85%;">
<div>
Amióta a szlovák kormány megalakult tagjai non egyizben már kihangsúlyozták n kormány és a szlovák nemzet felfogását a zsidó kérdésben. A szlovák kormány határozottan leszögezte, hogy a zsidókérdést minden rendelkezésére álló eszközzel a legrövidebb időn belül megoldja. Ez a megoldás nem téveszthető össze </div>
<div>
Mag yar országon kiadott úgynevezett zsidótörvénnyel, amely csak arra volt jó, hogy a magyar kormány ezzel a belső jobboldali irányzatot leszerelje, azonban a törvényben lefektetett pontok közül nemcsak hogy ezideig a kormány nem valósított meg semmit, de nincs is szándékában,de hatalmában sem^ezt keresztül vinni, Haji talmában azért nincs, mert a kormány intézkedéseit Magyarországon előbb a szabadkőműves zsidó-páholyok bírálják fölül és csak, ha azok a kormány intézkedéseivel mog vannak elégedve,a rendelet, vagy törvény csak azu* Vp -őiettae *a, </div>
<div>
A kassai zsidók i \ * ismerik a magyarországi állapotokat és a zsidók ottani uralmát azért kivánkoznak a magyar uralom alá. Magyarországon a zsidók otthon érzik magukat. </div>
A mai kassai zaidótüntetések nbsp;amelyeken alig pár kassai :' ' .i. gót te tagja. VíHU : roszt, szintén azt a látszatot akarta kelteni, hogy a zsidók jó magyar hazafiak. Jellemzi ezeket a zsidótüntetésoket az, hogy amikor a tűzoltóság motoros autója kirobogott a tüntetések színhelyére, hogy fecskendővel szétkergesse őket, nem akadt dolga,</div>
</span><br />
<br />
Azonban ne higgyük, hogy ez a bő lére eresztett zsidózás a korabeli szellem hatása lett volna. Húsz évvel azelőtt, amikor a jelszó ugyancsak ez volt: Magyarország, nem - a helyzet szintén produkált érdekes megnyilvánulásokat.
<br />
A Ferences levéltárból már láttuk a csíkmegyeieknek szóló plakátot. A szlovákoknak szóló szintén nem érdektelen.<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"> <a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/pocsl.jpg" imageanchor="1"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/pocsl.jpg" data-original-height="800" data-original-width="604" height="640" width="483" /></a> </span><br />
<br />
Emeljük csak ki a középső részt :<br />
<!--
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"> Pamäte, Sima“ .. k
ts A i l , ĎQleko, mfz Dolnej Zemi,' až prilnových hraniciach rumůnskych bude ležať, pre veľkú
ſ náisIon-.dsk od ýlasti _nevyslobodená slovenská 'BékéŠ-Čaba. Jej nesvitne Slniečko svobody
(ai; můsfme “* postarať, aby sa. I tam našíncom neviedlo zle) _, čabianskí Slováci nebudú pri
stsg /Wls.ſlégbo./áté-M- len prétom na jeho ruke. Každý čabiansky Slovák to vedel i počas vojny,
a predsa iodtiai'
b'oll stntoční. šuhaj; v našom zahraničnom vojsku, lebo "Vedeli, že i za vojny večná
spravodlivosť dum ím len jeden rozkaz: ' . _ . ř
Blť sa za osvabodenie
-„_l _ .- , zotrocengěw Sůcwenaka.
A-Iítet'o Sľováci z “rubriky hrnuli sa do radov Československého anska vo Fran'-
“Acůzskll; Boli \Slqváci \! Rusku & šli k 'čeghým le'giám &. hrdinsky b/ojovali proti népriáteľom,
i ' alebo uvedelih'že' ích Víťazstvo znamená-:
7 " ' v 4 svob'odlié Tatry, svobodné siovenské stance,» šuobodna
s!ovansků sumu,“ svobodný szovénský život, suchodný
českosiovenšký štáť bez džentvěkóu, bez amatérského
ŕ_ ůradnlctva, bez židovškai nadvlády a bez vykorisťovania
Alkeď by boli bývali Slováci rQ-ebáxĺs'v Ati-ake,“ manat" boli by šli bojoval: po boku
i sjbratmi Čechmi. aby všade na Slovensku zaviala
naša zásšava, záruka .\;ci'neš budúcnosti. ' : “ . "€. _ Š.;
mága?) Dol'cý širáky pred týĺĺito ln-dinami: stáva im! Árhanba, věčné hanba foam;
Ido py-podveduaý úlisnou rečou ', * „V
A o.
reä svoj oklamal!
7 Nie sme dáš; sme mužůvěa!
Nedámc sa klamat úiisnůu rcčqu, chceme sporladaný na; štát _šaskoslovousuý.
[kto Je proti nemu, ! keby to bol vlastný brat, - - \ v
i . __ - Je preása, mamm mapa-late] am!-_
Ták cítime'my a-tak musite cítiť iYy!
Slovenský Sokol : “Manley.
-->
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/navlady.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/navlady.jpg" data-original-height="274" data-original-width="800" height="217" width="640" /></a></span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Tehát szabad Tátrát, szabad szlovák járásokat, szabad szlovák iskolát, szabad szlovák életet, szabad csehszlovák államot dzsentrik, magyar urak, zsidó befolyás és ember ember általi kizsákmányolás nélkül.<br />
</span><br />
<br />
Ez az utóbbi pár tétel így együtt talán meglepő lenne, ha nem láttunk volna példákat már a vörösödő és barnuló barátságokra. De nemsokára még felidézünk pár még hajmeresztőbb példát a csehszlovák parlamentből, későbbről.
Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-92148221158023993522018-11-14T19:56:00.000+01:002018-11-14T19:56:44.958+01:00A halálpontos jóslatTragédiánk nyitányának századik évfordulóján több helyen hallhatunk újra a fegyverletétel szükségességéről, módjáról, helyességéről, mit hogy kellett <i>volna</i> tenni és így tovább és így tovább. Egyetlen egy dologban nem lehet vita: 1918 őszén minden felelősnek pontosan tudnia kellett, hogy mi fog következni, a magyar tragédia mérete teljesen előrelátható volt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/romania1914.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/romania1914.jpg" data-original-height="364" data-original-width="596" height="243" width="400" /></a></div>
<br />
A Pesti Napló 1914. július 18-i száma idéz a Novoje Vremja című lapból egy meg nem nevezett román politikussal készített interjút. A cikk nemcsak a román diplomácia hihetetlen ügyességét világítja meg villámfényszerű erővel, de bizonyíték: lehetett tudni, hogy mi készül, teljesen, nyilvánvalóan, pontosan. 1918 őszének felelősei a lent leírt helyzetre való lehetséges válaszadás helyett mindennel foglalkoztak, ami felesleges - elméleti doktrínerkedésből, a gyakorlati érzék teljes hiányából indult a magyar katasztrófa. <br />
Az eredeti Novoje Vremja cikket közben természetesen keressük tovább.<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 80%;">
[...]<br />
A ,,Novoje Vremja“ munkatársa Bukarestben járt és egy igen kiváló román politikussal, aki jelen volt a konstanzai találkozáson, beszélt Románia jövőjéről és arról, hogy fog kialakulni a jövő politikai helyzete. Ez a politikus Ausztria-Magyarországról úgy nyilatkozott, hogy rövid időn belül el fog pusztulni. <br />
[...]<br />
Ha a hármasszövetség győz, nehezen remélhető, hogy kapunk valamit és ha Bulgária a hármasszövetség mellett fog harcolni, feltétlenül követelni fogja Dobrudzsát. Abban az esetben pedig, ha a másik fél győz. szóval abban az esetben, ha Auszlria.- Magyarországot felosztják. megkapjuk Magyarországnak azt a részét, ahol románok laknak, de csak akkor, ha Oroszország lemond róla. Ha nem kapunk Erdélyből semmit se, Románia csaknem végleg el fog pusztulni, mert Besszarábia és Bukovina déli része még nem elég ahhoz, hogy teljesen megerősödjünk. Mi nagy, hatalmas állam akarunk lenni és hogy az legyünk, nagy területre is van szükségünk. <br />
-- Éppen ezért várunk türelemmel addig, amig tényleg nem látjuk, hogy a nagyhatalmak egymás ellen fámádnak. Addig senkivel se akarunk kikötni. <br />
[...]</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/PestiNaplo_1914_07__pages445-445.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1914/PestiNaplo_1914_07__pages445-445.jpg" data-original-height="800" data-original-width="556" height="320" width="222" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 80%;"><br />
— Gondolja csak el, micsoda nagy reményei vannak Romániának: Erdély és környéke és Besszarábia, Bukovina déli részével. A magyarországi románság négy millió, a besszarábiai egy millió, ami ránk nézve döntő jelentőségű. Hogy miért kell nekünk feltétlenül Erdély, annak a következő okai vannak. A magyarországi románság a magyar viszonyok folytán sokkal intelligensebb, előrehaladottabb, mint az itteni. Erdély kulturális helyzete, kedvező gazdasági viszonyai hozták magukkal, hogy az oltani románok nyugodtabb, jobb életet élnek, mint az itteniek. Ezzel szemben Besszarábia igen szegény és kultúrában. Besszarábiával mi csak egy területet és egy nagy tömeget kapnánk, amelyből igen kevés hasznunk lenne. Olvassa napról-napra a lapokban, hogy a cár vissza akarja adni Besszarábiát és azt, hogy Románia csak ennek megtörténtével lenne igazi barátja Oroszországnak. Ez tévedés. Először azért, mert Románia egyáltalán nem akar csak Besszarábiával megelégedni, másodszor pedig most már nem igen szoktak béke idején földel adományozni egymásnak az országok. Száz év előtt ajándékozott Oroszország Ausztriának egy területet, amelynek oroszok a lakói. Meg is köszönte neki. A jelen mutatja. Ez volt az utolsó eset, amikor csak úgy — ajándékozlak az országok béke idején. Mi Besszarábiával egyáltalában nem leszünk gazdagabbak. Ha kapunk, kapjunk annyit, hogy élni tudjunk. <br />
[...]<br />
— Nem szimpatizálunk a némettel, mert a germán jellem és élet nem felel meg természetünknek. Nálunk az élei francia mintára megy. A francia irodalmat és művészetei szereljük s a francia életet, mert a mi természetünk, éppen úgy, mint az orosz, igen közel áll az övékéhez. De azért nem vagyunk ellenségei és kiváló kereskedelmét, iparát igen nagyra becsüljük. Politikáját nem helyeseljük, de azért nem vagyunk vele ellenséges viszonyban c léren se. Hogy mennyire nem, mutatja az a felejthetetlen nap. mikor Vihnos császár táviratilag üdvözölte királyunkat, hogy megteremtette a békét azzal, hogy a bukaresti szerződést létrehozta. Nyíltan megvallom, nem vagyunk Németország ellenségei, de nem is szeretjük. Mi sokkal közelebb állunk Oroszországhoz. <br />
— Az egyetlen ország, mely mindenképpen ellenségünk úgy nekünk, mini Oroszországnak, Ausztria-Magyarország, meri ez az ország mindig csak casus belli marad számunkra, mig fennáll. Egészen biztos, hogy csak Ausztria-Magyarország az oka annak a nagy felfordulásnak, ami fennáll. Állandóan a háború vágya él, jóllehel szomszédjai mindent megtesznek, csakhogy elkerüljék a fegyverek összemérését. <br />
Véleményt mondott arról is a politikus, hogy Ausztria-Magyarország feltétlenül belepusztuLna-e egy nagy háborúba. <br />
— Ez természetes, — mondta — meri szomszédjai folyton erősödnek, mig ő belső
bajaival, küzdelmeivel lévén elfoglalva, nem képes fejlődni. Olyan politikát folytat, amelylyel állandóan sértegeti szomszédait, ami a végén nagyon nagy bajt zudit a nyakára.
</span>
<br>
1918-ban ezek a sorok már négy esztendősek voltak ...Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-15340752579378349822018-03-24T20:03:00.000+01:002018-03-24T20:03:50.577+01:00Teschen : a lengyel-csehszlovák viszonyAz 1918-as és 1938-as évfordulók igen sok olyan eseményre emlékeztetnek, amelyek a változó múlt leginkább változó részei, így a centenárium és a nyolcvan év bőséges inspirációt ad majd nekünk.<br />
Volt már szó a tescheni terület 1938-ig vezető útjáról, de úgy véljük, hasznos lehet, ha még további forrásokat is közzéteszünk.
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/teschen/tes1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/teschen/tes1.jpg" data-original-height="202" data-original-width="500" height="257" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Magyar Szemle 28. kötet (1936. 9-12. sz.)<br />
<br />
Szvatkó Pál: A lengyel-csehszlovák viszony
<br />
A két állam megszületett, itt volt egymás mellett s úgy fejlődött, ahogy az uralkodó nemzet természete itt is, ott is meghatározta. Ebben az időben robbant be az egymást nehezen értő testvérek közé a reális ellentét, az első elválasztó politikai probléma, a tescheni kérdés, amely már a béketárgyalások idején felkavarta és felnagyította a lengyelek és a csehek kölcsönös animozitását. <br />
[...]
A TESCHENI TERÜLET a régi osztrák Szilézia része. A vitás föld körülbelül 2000 négyzetkilométer kiterjedésű s a nyugati Beszkidek és a sziléziai síkság között fekszik, de kicsinysége ellenére igen fontos, mert szénben rendkívül gazdag. A középkorban Teschen szabad hercegség volt s a lengyel Piastok uralkodtak benne, de 1348 és 1355 óta bizonyos jogi kapcsolatban állt a cseh királysággal, míg 1653-ban a Habsburg-család birtokába került. A hercegség lakossága szláv eredetű, de hogy milyen szláv, nehéz megállapítani. <br />
1 A szlávok nemzeti ébredése után, a mult század második felében a csehek és a lengyelek egyforma hévvel vetették magukat az őslakosok megnyerésére : a csehek kultúrában és szervezésben adtak többet, a lengyelek számbelileg győztek s a galíciai lengyel munkások beszivárgásával nyelvileg túlsúlyba kerültek a területen. A világháború végén a csehek és a lengyelek nem tudtak megegyezni abban, hogy a Teschen város körüli vidék melyik új államhoz tartozzék s ezért az államfordulatkor, 1918 november 5-én ideiglenesen elhatározták, hogy a vitás területet ketté osztják: Frydeket a csehek kapták, Bilskot és a szűkebb értelemben vett Teschent a lengyelek, míg Freistadt területét ugyancsak felosztották, azaz a két nemzeti tanács megegyezése alapján a mai csehszlovák Teschen-vidék nagy része tulajdonképpen a lengyeleké lett. A demarkációs vonal nem sokáig állt fenn : a lengyelek választásokat írtak ki egész Teschen területére, mire a cseh csapatok 1919 január végén, amikor a lengyelek másutt voltak elfoglalva, meglepetésszerűen a Visztuláig megszállották Teschen lengyel kézen levő részét, s ha a nagykövetek tanácsa nem lép közbe, a puccs nyomán lengyel-cseh háború tör ki. Ekkor keletkezett a két fiatal állam között a súlyos és orvosolhatatlan ellentét, amelyet a sorozatos látszólagos kibékülések sem tudtak eltüntetni. A tárgyalások már 1919 februárjában megindultak, de az 1919 szeptember 27-re tervezett tescheni népszámlálást egyik fél sem volt hajlandó megvalósítani. A nagykövetek tanácsa a Spa-i konferencia javaslatára végre 1920 július 28-án döntött a tescheni kérdésben, míg a többi kisebb vitás ügyben csak 1923-ban hozott ítéletet. A tanács döntése a cseheknek volt kedvező, mert az 1918-as megegyezéssel ellentétben annak a területnek nagy részét, amit a csehek 1919 elején erőszakkal megszálltak, Csehszlovákiának juttatta s magát Teschen városát is két részre osztotta az Olza folyó segítségével. Ezt a sérelmet a lengyelek sohasem felejtik el, hiszen a Csehszlovákiának adott új területen túlnyomóan lengyelek laktak. Azonkívül a terület gazdaságilag is rengeteget jelentett. Az évek során pedig növelte az ellentétet, hogy Varsó meggyőződése szerint a csehek igazságtalanul bánnak a kezükbe került lengyel kisebbséggel.
<br />
A csehszlovákok szerint a tescheni földön 80.000, a lengyelek szerint 250.000 lengyel lakik. Honnan e nagy különbség a számításban? Az inkább csehszlovák párti Tapié a csehszlovák népszámlálások alapján kiszámítja, hogy Teschen vidékén körülbelül 150.000 olyan ember él, akire a lengyelek igényt tarthatnak. Az 1921-es csehszlovák népszámlálás külön nemzetiségként kezeli a nyelvüeg a lengyelek és a csehek között álló tescheni szláv őslákókat, a „Slonzákokat" („sziléziaiak"), akik előbb mindig lengyeleknek vallották magukat, mint az 1910-es, pártossággal ezen a vidéken valóban nem vádolható, osztrák népszámlálás igazolja. Az 1921-es csehszlovák népszámlálás a vidéken 75.837 lengyelt és 47.314 slonzákot tüntet föl, míg Tapié szerint 24.072 slonzák cseh nemzetiségűnek vallotta magát. Az 1931-es csehszlovák népszámlálás már valamennyi slonzákot csehszlováknak nevezi s csak 81.737 lengyelt ismer el, ami mód felett felháborította a lengyeleket és számos ellenvéleményre adott okot.
<br />
A kisebbségi helyzeten kívül Teschent a lengyelek számára kívánatossá teszi a terület mérhetetlen gazdagsága is. Csehszlovákia kőszénkészletét a tudósok 6-489 millió tonnára becsülik, s ebből 6*143 millió tonna Teschen vidékén van. Hatalmas gyártelepek uralkodnak Teschen körül: Witkowitz, Ostrau, a Banská a Hutní Spolecnost tíineci gyára, a régi Albert Hahn művek Oderbergben, amelyek idővel német kézből csehszlovák, illetve francia kézre mentek át. A csehszlovák acéltermelés 70 százaléka, a vastermelés 60 százaléka a kis tescheni területen bonyolódik le, ami rávilágít a vidék hallatlan értékére, de csehszlovák szempontból az is nélkülözhetetlenné teszi az országrészt, hogy itt fut át a régi kassa—oderbergi fővonal, máig az egyetlen vasúti összeköttetés Prága és a köztársaság keleti része között.
<br />
Az 1919-ben és 1920-ban keletkezett konfliktust az 1925 április 23-án Skrzynski lengyel és Benes csehszlovák külügyminiszter között kötött varsói szerződés sem tudta lényegesen enyhíteni, annak ellenére, hogy igyekezett rendezni a kisebbségi problémát és átmenetileg megnyugvást teremtett. De a két nemzet között az ellentétet állandóan ébren tartja és fűti a tescheni lengyelekkel szemben követett bánásmódról való kétféle felfogás. A lengyelek tíz év óta hangoztatják, hogy a csehek nem tartják meg az 1925—26-os szerződést. 1930-ban például sokkal kevesebb lengyel iskolaköteles volt a tescheni vidéken, mint 1916-ban, pedig akkor a lengyelség is „osztrák elnyomatásában élt. Egyáltalán a lengyel kisebbség kevesebb iskolával rendelkezik a köztársaságban, mint a régi Ausztriában, míg a csehek tiszta lengyel vidékeken egymásután állították föl 8—10—12 cseh iskolaköteles számára a cseh tannyelvű iskolákat.
<br />
A tescheni kérdést két új külföldi mű ismerteti részletesen. A csehpárti V. Tapié említett műve (Le Pays de Teschen, Paris 1936) és a lengyelpárti Kurt Witt: Die Teschener Frage, Berlin, 1935 (Volk u. Reich Verlag).
<br /><br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/teschen/tes2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/teschen/tes2.jpg" data-original-height="190" data-original-width="518" height="234" width="640" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">Magyar Szemle 33. kötet (1938. 5-8. sz.)Gogolák Lajos: Cseh emlékiratok a békekonferencia előtt<br />
<br />
A ív. EMLÉKIRAT atescheni kérdést elemzi. Teschen birtoka szerinte a lengyelek számára másodrendű kérdés, de életkérdés a cseheknek. Történeti jogon a cseh koronához tartozott mindig, őslakossága a cseh, a lengyelek csak utóbb hatalmasodtak el. A 426.370 lakosból 233.850 (54 85%) a lengyel, 115.604 (27-11%) a csehszlovák és 76.916 (18-04%)
a német. A lengyel többség mesterséges, a valóságban nincsen meg és nagy számát a helytelen népszámlálási eljárásnak köszönheti. A sziléziai bennszülötteket ugyanis, akik átmenetet jelentenek a csehek
és a lengyelek között, a lengyelek magukhoz számítják ; a nép magamagáról azt mondja, hogy „morvául" beszél, azaz úgy, mint Morvaországban ; ha lengyelnek tartják, sértésnek veszi. 1848-ig itt kizárólag a cseh nyelv és a cseh kultúra uralkodott és ma is az a helyzet, hogy a katolikus reakciótól félő lengyel protestánsok a csehek mellett állanak. Csehszlovákiának a területre a kiterjedt szénvidékek miatt van szüksége és főkép a kassa—oderbergi vasútvonal miatt, mely Szüézián át Prágát és Morvaországot életérként köti össze Nyugat- és KeletSzlovenszkóval a rendkívüli jelentőségű jablunkai hágón át; ha ezt a vonalat Csehszlovákia nem tudná megszerezni, veszélyben lenne a Szlovenszkóval való közvetlen érintkezés. Lengyelország találhat magának kárpótlást Porosz-Sziléziában is. Az emlékirathoz csatolt további mellékletek a lengyelek előretörését Teschen felé teszik bírálat tárgyává és orvoslást követelnek.
<br />
Magyar Szemle 21. kötet (1934. 5-8. sz.)Tomcsányi János: A cseh-lengyel viszály
<br />
A békekonferencián Lengyelországot azok képviselték, akik előzőleg
az Oroszország keretén belül megalkotandó lengyel autonómia
hívei voltak s csak később orientálódtak a függetlenség felé. Ezekben
inkább élt a szláv szolidaritás gondolata s azért, de a helyzet kényszere
következtében is, 1918 november 5-én a cseh-lengyel határra vonatkozólag
szerződést kötöttek a csehekkel, hogy így előzetesen egymás
közt megegyezve, könnyebben védhessék meg a konferenciához fűződő
érdekeiket. A szerződésben a sziléziai határt a néprajzi viszonyoknak
megfelelően állapították meg, mert máskép még a szláv testvériség
felé hajló Dmowski sem írta volna alá. Mihelyt azonban a lengyeleknek
Lwówban (Lemberg) nehézségük akadt az ukránok lázadása miatt,
a csehek — szerződés ide, szerződés oda — fegyveresen megtámadták
a lengyeleket, hogy a szénben gazdag Karwin-medencét a lengyelektől
elragadják, tekintet nélkül annak tisztán lengyel lakosságára. A szorongatott
Lengyelország, hogy egész figyelmét Lwówra összpontosíthassa,
beleegyezett abba, hogy a minden jogalap nélkül újabban vitássá tett
területen népszavazást tartsanak s a nagyhatalmak ennek eredménye
alapján döntsenek az országrész sorsa fölött. A cseheknek
azonban rossz kilátásaik voltak a népszavazás eredményét illetően.
Nehogy tehát kitűnjék a nép csehellenes hangulata, s ez esetleg okot
adjon más területen is a népszavazás elrendelésére, azon mesterkedtek,
hogy a szavazást meghiúsítsák. Erre csakhamar meg is jött az
alkalom. Lengyelország élet-halálharcot volt kénytelen vívni a szovjettel.
Csehország felhasználta a lengyelek ottani elfoglaltságát és
rávette a nagyhatalmakat, hogy a vitás területet a lengyelekre rendkívül
hátrányos módon megosszák. Ez olyan tőrdöfés volt Lengyelország
hátába, amelyet bizonyos szempontokra való figyelemmel lehet
ugyan eltűrni, de elfelejteni nem lehet.<br />
A volt osztrák Szilézia megosztásával mintegy 200.000 lengyelt
kebeleztek be a cseh államba. A cseh népszámlálás ismert módszerei
vei ezt a számot sikerült ugyan 75.000-re leszállítani, de a statisztikából
eltüntetett lengyelek a valóságban mégis élnek s abszolút többséget
bizonyítanak az urnák előtt olyan községekben is, amelyekben a
népszámlálás húsz százalékot sem talált, akárcsak a magyar Kassán.
Ezeknek a lengyeleknek a cseh államhoz való tartozásuk kezdetétől
sem volt valami gyöngyéletük. Akár a magyarokat, őket is háttérbe
szorították és megkárosították minden lehető alkalommal. Mellőzték
őket a földreformnál, tisztán lengyel községekben cseh „kisebbségi"
iskolákat állítottak s ezekbe beerőszakolták a lengyel anyanyelvű
tanulókat, lengyel plébániákra cseh papokat erőszakoltak, a lengyel
nemzetiségű lakóknak nem ismerték el cseh állampolgárságukat, szóval
velük is megízleltették mindazon keserűségeket, amelyek felvidéki
magyar testvéreinknek állandó táplálékát képezik a csehszlovák köztársaság
megalakulása óta<br />
[...]<br />
A lengyel lakosság üldözéssé fajult zaklatásának ürügyéül a csehek
azt a körülményt használták fel, hogy a lengyelek a Teschenért
vívott harcok tizenötödik évfordulója alkalmából a város cseh részén,
zárt helyen szerény emlékünnepet tartottak. A cseh sajtó irredentáknak
kiáltotta ki a csehországi lengyeleket s ebben a kormánypárti
lapok jártak elől. Iszonyú műfelháborodást keltettek. A Fridekben
székelő cseh takarékpénztár felmondta a lengyeleknek folyósított kölcsönöket,
néhány az állammal kapcsolatban lévő vállalkozás elbocsátotta
lengyel munkásait. Az állami hivatalnokoknak megtiltották a
lengyel nyilvános helyiségek látogatását. Mindez nem volt elegendő.
A félhivatalos szervként működő cseh iskolai Matica a légionárius
egyesülettel és öt más szervezettel karöltve nagy népgyűlést hívott
össze Teschenbe, hogy tüntessen a lengyelek állítólagos irredentizmusa
ellen.<br />
A tüntetésre ingyen vasúti jegyekkel és díjtalan automobilokon
szállították a vidéki lakosságot. A népgyűlésnek Spacek képviselő
volt a vezérszónoka. Szóval minden arra mutatott, hogy a tüntetést
a kormány megbízásából rendezik. Spacek koalíciós képviselő beszédében
erősen támadta nemcsak a csehországi lengyeleket, hanem
az egész lengyel nemzetet. Azzal vádolta meg ismételten, hogy soha
nem teljesítette a szláv közösséggel szemben fennálló kötelezettségét.
Egyszerűen tagadásba vette, hogy Csehországban lengyel kisebbség
volna. Akik magukat lengyeleknek nevezik, azok önös egyéni célokat
szolgálnak (!) s Csehországban annyi joguk van, amennyit megérdemelnek
[...]<br />
Benes külügyminiszter adta a sértettet, felháborodott azon, hogy
a lengyel félhivatalos fenyegető hangot használt, de hajlandónak nyilatkozott
az ügy megvizsgálására. Lapjai azonban továbbra is támadják
Lengyelországot, a tót irredenta támogatásával vádolják s hallani
sem akarnak arról, hogy az ügyet kölcsönös megegyezéssel intézzék el.
Csehország belső ügyeibe senki sem avatkozhatik. Hajlandók azonban
az ügyet népszövetségi eljárás tárgyává tenni.<br />
A lengyel sajtó is szilárdan kitart álláspontja mellett. Szerinte
a népszövetségi eljárás abban áll, hogy egy délamerikai köztársaság
képviselőjét teszik meg előadóvá, ki aztán hosszasan vizsgál, terjedelmes
jelentéseket szerkeszt, mik után a döntést elnapolják, míg egészen
elmerül az akták tengerében. Erre az útra nem lehet rácsalni Lengyelországot.
<br />
</span>Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-23685458812056250452018-02-18T14:02:00.000+01:002018-02-18T14:02:56.208+01:00Rankó, a hős<br />
Herczeg Ferenc novelláiból már ismerünk távoli tájakról és a változó múltról szóló történetet, de természetesen vannak bőségesen olyanok, amelyekből a közvetlen környezetünkről tudunk meg többet. A most következő novella tömör mestermű, szinte minden félmondatából újabb elveszett történet kerekedhetne ki. Legfontosabb értéke azonban, hogy kivételesen itt segít a szépirodalom: végigolvasva megértjük a délszláv lelket, azokat a mozgatórugókat amelyek a Balkán történéseit közvetlenül, Európa történelmét közvetetten meghatározták az elmúlt 150 évben.<br />
És tényleg gondolkuzzunk el, miért tűntek el a népdalok Mátyás királyról ... <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/horthy/Herczeg_Ferenc.tif.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/horthy/Herczeg_Ferenc.tif.jpg" data-original-height="800" data-original-width="656" height="640" width="523" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /> </span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">Rankó, a hős.<br />
<span style="background-color: white; color: black; font-size: 90%;"><br />
Vasilija Radojcic - Mito Bekrijo. előadja: Tanja Savić <br /><br />
<object data="http://www.deakt.hu/player.swf" height="48" id="audioplayer1" type="application/x-shockwave-flash" width="300">
<param value="http://www.deakt.hu/player.swf" name="movie"><param value="playerID=1&soundFile=http://kep.deakt.hu/valtozomult/delszlav/Tanja%20Savic%20-%20Mito%20bekrijo%20-%20Novogodisnji%20program%20-%20(TvDmSat%202012)-si0RlUJ9FaM.mp3" name="FlashVars">
<param value="high" name="quality"><param value="true" name="menu"><param value="transparent" name="wmode"></object><br />
<br />
</span>
<br />
Gyalog mentem át Szentpéterről Szerb-Almásra.
A bánsági róna arra olyan lapos, akár az asztal.<br />
Mikor keresztbe szegtem a végtelen hosszú nyárfa
sort, amely az uradalmi földeket elválasztja a paraszt
birtokoktól, hangos éneket hallottam. Egy kisleány
ült az árok partján, pettyes borjút legeltetett és közbe
teli torokkal, de sok zenei érzéssel nótázott. A kisleány
szerb volt. Valaha szerb világ volt erre le a Dunáig,
de most már csak négy-öt faluban misézik a pópa; a
svábok megették őket földestül. Ezen a vidéken a szerbeknek csodálatos zenei tehetségük van. Két ökölnyi
gyerkőc, ha összeül a kerítés tövében gajdolni, pompásan tud egymásnak kontrázni.
<br />
Annyit megértettem a kisleány énekéből, hogy
valami Rankó Iván nevű hős dicsőségét zengi. Ki ez
a_Rankó? Meglehetősen ismerem a délvidékiek történelmét és legendáit, de Rankó hírét még nem hallottam. Lehet, hogy fegyvertársa volt a nagy Králevics Márknak. A mi magyar népünk ajkán csodálatosképpen már egyetlen nóta sem él, amely Kinizsi, Toldí.
vagy akár Hunyadi emlékét hírdetné, a szerb nép
dalok pedig még olyan vitézekről is tudnak, akik mint
zsoldosok harcoltak Angoránál a mongol ellen. Szomorú és egyhangú nóták, szövegük azonban rendesen nagyon szép.
<br />
Megszólltottam a kislányt. Ő azonban zavarba
jött, felugrott és nevetve elszaladt a borju után. Kócoshajú leány volt. térdig érő tulipiros szoknyát viselt.
de annyi öntudatlan kecsességgel futott, hogy a pillagó
üldöző Psychére kellett gondolnom. .A pillangót
itt egy tarkaszörü, meghatóan bamba tekintetű borjú
pótolta.<br /> </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div align="center">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/delszlav/Karaevski-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/delszlav/Karaevski-1.jpg" data-original-height="400" data-original-width="600" height="265" width="400" /></a></div>
<a href="http://www.rasen.rs/2018/01/krasovani-banatski-srbi-katolici/?%D0%BF%D0%B8%D1%81%D0%BC%D0%BE=lat#.Wok_jdvZiSr" target="_blank"></a><br />
<div align="center">
<a href="http://www.rasen.rs/2018/01/krasovani-banatski-srbi-katolici/?%D0%BF%D0%B8%D1%81%D0%BC%D0%BE=lat#.Wok_jdvZiSr" target="_blank">Krassovai szerb katolikus parasztok, 1894.</a></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br />
Az uradalmi malom alatt osszetalálkoztam a tiszttartóval. Ez a szerb úriember a falu csendes téli estéin
a vármegye egyik legolvasottabb emberévé művelődött. A malomból jött éppen. Esztendők óta minden
hétfőn odament, hogy elcsapja Marsics uramat, a molnárt, A molnár ugyancsak esztendők óta minden vasárnap leitta magát a fekete földig, ilyenkor tisztára megbolondult és ordítozva fogadkozott, hogy agyonlövi
az uraságot. Hétfőn aztán zokogva bocsánatot kért
a tiszttartótól és esküdözött, hogy ez sohasem fog
többet megtörténni vele. Igy aztán valahogyan csak
megvoltak egymással.
<br />
A tiszttartó arca még főtt a haragtól.<br />
- Borzasztó, hogy mennyi mérge van az embernek
ezzel a betyárral! De most nincs többé pardon! Fel
mondtam neki és nem bánom, ha éhen vész is a porontyaival.<br />
Jó. jó! - gondoltam. - Nem olyan könnyű
túladni az uradalmi molnáron!<br />
El akartam terelni a szót Marsics uramról. akinek most ugyancsak fájhatott a feje a tegnapi bortól.<br />
- Mondja, uram, ismeri maga a szerb népdalokat?<br />
- Egyéb az én dolgom uram! - morogta.<br />
- Hát akkor nem is tudja, hogy kicsoda Rankó Iván?<br />
- Már hogyne tudnám, hiszen az én zsellérem, almási ember.<br />
- Rankó, a hős? Akiről a nóta. szól?<br />
- Itt hamar nótába szedik az embert! <br />
- És mért hős Rankó?<br />
- Megölte a feleségét, vagy két esztendővel
ezelőtt.<br />
- Akkor most fegyházban hűsöl az istenadta?<br />
- Hogyisne! Nincs esküdt a városban, aki el
merné itélni a vádlottat, ha a nóta egyszer megtette
hősnek. Egyébként magam is esküdt voltam a pörben.<br />
- Maga is fölmentette?<br />
- Persze!<br />
- Mondja csak, hogy volt az eset?<br />
- Rankó egy gesztenyesi oláh fátát vett feleségül
. . . Az ilyen eset nagyon ritka a mi falvaínkban,
nem becsülik itt sokra a román hitsorsosokat...<br />
- Szép volt legalább?<br />
- Na! - A gesztenyesi vászpncselédek mind
egyformák: nem csúnyák, de olyan - hogy is mondjam csak? - fekete, nedves szemük van ét; nagy fehér
foguk. Huszonötesztendős korukban már vénasszonyok. . . A többi parasztasszony errefelé a hátán
hordja a terhet, a gesztenyesiek mindent a fejükön
visznek, azért van olyan gyertyaegyenes, úri tartásuk...<br /><br />
<table>
<tbody>
<tr><td><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/delszlav/banat2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/delszlav/banat2.jpg" data-original-height="414" data-original-width="236" height="400" width="227" /></a></div>
</td><td><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/delszlav/banat1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/delszlav/banat1.jpg" data-original-height="720" data-original-width="461" height="400" width="255" /></a></div>
</td>
</tr>
</tbody></table>
<br />
- Haszontalan asszony volt, persze?<br />
- Mint minden gesztenyesi vászoncseléd
...A krassói oláhok, akik jó gazdák és tiszteséletű parasztok
ugyancsak lenézik ezt a falut. Azt hiszem különben hogy ennek a népnek a romlottsága a városi fürdővendégek
lelkén szárad . . . Rankó szomszéd összel esküdött,
rákövetkező tavasszal már faképnél hagyta Milka -
ez a volt a fiatalasszony neve ! - valami fiatal
suhanc kedvéért. A haszontalan párocska egész nyáron át
künn tanyázott valami gazdátlan csőszkunyhóban....<br />
- Rankó szerette az asszonyt?<br />
- Isten tudja! Parasztember ilyenekben nagyon
szemérmetes és nehezen kiismerhető... Tudja, mit
mondok? Ha a maguk irodalmi parasztjai, a népszínműviek. akik szerelemről meg búbánatról kornyikálnak
eljönnének ide a falvakba, hát futóbolondnak
néznék őket... Annyit tudok, hogy Rankó szomszéd minden vasárnap mise után elment a csőszkuny
hóba és kérlelte a feleségét, hogy jöjjön haza. Szerelemről aligha beszélt neki, hanem annál többet a tehenéről, a két malacáról, meg a baromfiról, amelyek nem
lehetnek el asszony nélkül . . . Milka azonban a szeme
közé nevetett.<br />
- Ilyen pipogya ember volt a hős?<br />
- Még sokkal pipogyább, ha úgy akarja ...
Ősszel katonának vittén Milka gavallérját és akkor
az asszony kéretlenüls is hazajött.
Rankó örömmel fogadta.
A szerencsétlen ember akkoriban úgy dolgozott akár az igásló, csakhogy teleaggathassa cifra rongyokkal asszonyát.
Rákövetketkező tavasszal Milka megint otthagyta az urát. A radványi Veisz ispánjához
szegödött el cselédnek vagy micsodának . . . A zsidó
ispán szép szál legény volt, afféle mulatós, falusi szoknyahős ... Rankó szomszéd most már az ispán portája
körül kuncsorgott minden vasárnap és ha szerét
ültette. megint beszélt Milkával a tehénról, a malacairól
és az aprómarhákról .. . . A télen megházasodott
az ispán elvette egy krassói borügynök leányát és az
új menyecskének persze az volt az első dolga, hogy
kizavarja a furcsa cselédet a házból...
<br />
- És Rankó megint visszafogadta?<br />
- Vissza az; később még négy ízben. Mert a
főtárgyaláson bebizonyosodott, hogy Milka, minden
egyebektől eltekintve, össze-vissza hatszor hagyta faképnél
az urát . .. Utolsó szeretője megint az ispán
volt. Az ispán ugyanis összekülönbözött apósával a
hozományon és mérgében hazaküldte neki a leányát.
Milka akkoriban megint ott páváskodott egy ideig a
tiszti lakban . . . Ez a dolog is véget ért, amikor az
ispán megbékült a feleségével és bérletet vett túl a Du
nán. Milka akkor egy szép selyemkötényt kapott és
egyszerre csak ott dúdolgatott megint Rankó udvarán...
Abban az időben úgy látszott, mintha megelégelte
volna a kalandozást. Nem bomlott többet a legényekkel, megült az ura mellett, sőt törődött is a gazdaságával<br />
- És miért kellett meghalnia?<br />
- Végíghallgattam a főtárgyalást, meg is értettem a dolgot, de megmagyarázni nem tudnám. Ezek:
a délszlávok egészen másfajta emberek ám, mint a mi
magyarjaink. Nincs talán nép, amely annyit el tudna
tűrni, mint ez, de nincs is nép, amely olyan kicsiségok
miatt kirúgná a hordó fenekét . .. Egyébként pedig
az a nézetem a tulajdon fajtámról, hogy nagyobb mértékben áll a titokzatos erők hatása alatt, amelyeket
együttvéve végzetnek szoktunk nevezni . . . Rankónak
akkoriban megházasodott valami rokona a faluban.
A lakzi persze nagy parádéval jár nálunk. Milka ki is
csípte magát a lakodalomra, és magára vette a piros selyemkötényt
amelyet a zsidó ispántól kapott. Rankó
szomszédnak szemet szúrt a kötény, ebből aztán egy
kis perpatvar kerekedett.. Az asszony, aki pedig az
utóbbi időben nagyon hajlott az ura szavára, ezúttal
sehogy sem akart engedni, otthagyta Rankót és egyedül ment a lakodalmas házba... A piros selyemkötény
rajta volt ...
<br />
- És Rankó?<br />
- Rankó szomszéd kiment az istállóba, meg
köszörülte a baltáját, azután az asszony után ment is
agyonverte az egész lakodalmas nép szemeláttára.
Amikor elkészült a véres munkájával, leoldotta Milka
derekától a piros selyemkötényt, bevitte a konyhába
és megégette. Azután megcsókolta Mílkát, megcsókolt
mindenkit, aki a házban volt, azt mondta: Szerb
testvérek, imádkozzatok érettem ! - és elment egyenesen a csendörök után. A bíróságnál azzal védekezett, hogy
a szive parancsolta így. Meg kell jegyeznem. hogy
szerb parasztembemck több a szíve, mint más ember
fiának. Neki az ereje, a tisztessége, a lelke is a szívében
van. Az éhség sem a gyomrát, hanem a szívét bántja
Az ügyész persze faggatta, miért nem szólalt meg
a szíve, amikor a felesége még idegen emberekkel
hejjehujjázptt, de Rankó nem tudott rá válaszolni.
Az esküdtek megértették azonban így is és a nép is
masertgtte és nótázva dicsőíti..<br />
Időközben a tiszttartóval ketten a faluba érkeztünk
Elfogadtam a meghívását és betertan hozzá a tiszti lakba.
<br />
A kapu alatt egy tucat parasztember ácsorgott.
A tiszttartót várták nagy türelmesen.
<br />
- Magának nagy szerencséje van. - mondta a
gazdám - ott a hös!<br />
<br />
<br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/delszlav/Karaevski.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/delszlav/Karaevski.jpg" data-original-height="550" data-original-width="450" height="640" width="521" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Egy zömök kis parasztocskára mutatott, aki süvegével a kezében, szerényen állott a többi mellett. Ingujjban volt, feketepaszomántos fehér darócnadrágot
viselt és plrosszárú bocskort, mint a többi. A tiszttartó
az én kedvemért odaszólította:<br />
- Rankó szomszéd. bejössz holnap a szekereddel? <br />
- Bejövök, uram.<br />
- Mennyi lesz a napszám? <br />
- Amennyit jó szivvel ád az úr.<br />
Furcsának találtam ezt a választ, mert nincs a
világon ember. aki annyira szeretne alkudozni meg
cigánykodni, mint az idevaló fuvaros.<br />
- És ha jó szívvel semmit sem ad a tiszttartó úr? -
kérdeztem.<br />
Akkor a Krisztus szeretetéért fuvarozok -
válaszolt Rankó, rámvetve komoly, nagy szemét.<br />
Egy szivart akartam neki adni, de nem fogadta el.<br />
- Hogy élsz meg ha ingyen dolgozol a gazdag embernek? - évődtem vele tovább.<br />
Rankó kissé éneklő hangon válaszolt:<br />
- Az Úr, aki felruházza a mezők liliomát ...<br />
- Jól van, Rankó szomszéd, látom már, hogy nazarénus vagy ...
- Megláttam az örök világosságot ! <br />
- Ez a szegény ember leszámolt a lelkiismeretével
a maga módja szerint. - mondtam magyarul
a tiszttartónak.<br />
Bementünk a házba. A lépcsőn megállott a gazdám.
<br />
- Mondok egy furcsa dolgot! Ha a főtárgyaláson bűnösnek
mondtam volna Rankót, akkor a fejemre
gyújtották volna a házat. Ha azonban most lemegyek
udvarra és megbotozom, akkor holnap nevetni
az egész falu rajta és nekem semmi bántódásom nem lesz. Rankónak. a hősnek nótáját pedig
a lelkesedéssel tovább fogják énekelni.
<br />
- Mi következik ebből?<br />
- A hős dicsősége nem Rankó tulajdona. hanem
népé. Ez a nép természeténél fogva valósággal szomjazza a hősöket Mivel nem jut neki ilyenekből, tehát
úgy segít magán, ahogyan tud ...
<br />
- És mi értelme ennek?<br />
- Ami minden ideálnak.<br />
Az előszobában egy kanári madár köszöntött minket hangos csattogással.
A konyhában pedig a mosogatóleány megint Rankónak, a hősnek bús nótáját dalolta.
</span>Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-51347183594333827612018-02-18T13:56:00.002+01:002018-04-11T15:07:40.331+02:00TovábbfejlesztésA "tót nemzet nincs" kapcsán már volt szó a magyarországi értelmiség bizonyos rétegeinek viselkedéséről, ha kritikátlan hazugságok átvételéről van szó, de lehet, hogy mégis meg kell követnünk egy kicsit őket. Nem biztos, hogy tudatosan, de úgy tűnik, hogy e hülyeség továbbfejlesztett változatának átvétele nekik is sok lehet - noha nem biztos, hogy inkább ez csak nyelvi akadály lehet.<br />
Az <a href="https://library.hungaricana.hu/hu/collection/mnl_mti_radiofigyelo/" target="_blank">MTI Rádiófigyelőjének jelentései</a> ugyancsak maga a Változó Múlt, nagyon jó forrás arra, hogyan is terjedt a gátlástalan propaganda. Az 1938. október 9-i jelentésben ezt olvashatjuk:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tot/mti38o9.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tot/mti38o9.JPG" data-original-height="148" data-original-width="800" height="118" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
A Lidové Noviny
megemlékezik arról, hogy 1914-ben, közvetlenül a háború kitörése előtt, Tisza István gr, a nemzetiség elnyomásának nagymestere kijelentette, hogy "szlovák nemzet nem létezik". Ha most egy pillantást vetünk Szlovákiába azt látjuk, hogy egészséges nemzet éli ott viharzó, gazdag nemzetiségű életét, Ha tehát egy számot nem tevő népecske 20 év alatt olyan érett nemzetté fejlődhetett, melynek kéviselői nemzetközi tárgyalásokat folytatnak, Ez a tény az elmúlt 20 év csehszlovák politikájának legfényesebb szószólója.
</span>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu//valtozomult/tot/lido38o9.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu//valtozomult/tot/lido38o9.JPG" data-original-height="345" data-original-width="800" height="275" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
Itt is <a href="http://www.digitalniknihovna.cz/mzk/view/uuid:fdf1b7a0-3d14-11dd-8a5d-000d606f5dc6?page=uuid:b9586070-3b67-11dd-85f4-000d606f5dc6" target="_blank">van valóban a cikk,</a> Ferdinand Peroutka tollából.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tot/lidotisza.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/tot/lidotisza.JPG" data-original-height="515" data-original-width="676" height="486" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Roku 1914, krátce před válkou, rozhlížeje se po Slovensku řekl hrabě Tisza, velký mistr v utlačováni: Slovenského národa již není. Pohleďte nyní do týchž prostor, jak tam kypí bujný slovenský život národní. To jest dílo ničeho jiného, než dvaceti let česko slovenské republiky. Slovenský národ, které ho prý již nebylo, se vzkřísil a obrodil. Slo venské vědomi za dvacet let svobody tak zmohutnělo, že nikým již nemůže býti vyhla zeno. Slovenský nacionalismus, který na po čátku tohoto století slovenšti vlastenci s ná mahou shledávali po vesnicích, tak se rozvi nul, že si někdy i uměle vyhledával nepřítele a spatřoval jej v Češích. Ztráceje za maďařského režimu jednu vrstvu inteligence po druhé, byl slovenský národ jako tělo bez hlavy. Ze škol, které postavila republika, vyšla tak početná slovenská inteligence, že může obstarali všechny věci národní. Neodnárod- nili jsme jediného Slováka. Ze slovenského národa, který byl na vyhynutí, stalo se ná rodní těleso kypící živou silou. Toto jsou naše skutečné účty se Slováky. Není žádné tragické viny, která by Slováky a Čechy ne přátelsky oddělovala od sebe. Byla ne dorozuměn! na té i na oné straně. Ale co zna menají všechna nedorozumění proti základ nímu směru, který šel к obrozeni slovenské ho národa a který se tak liší od onoho uspo kojení, s kterým říkali Maďaři před čtvrt stoletím: Slovenského národa již není. Stát, jenž toto národní obrozeni usku tečnil, může nejlépe zajistili i další národní život. Důkazy o po měru к slovenskému národu byly během po sledního století se strany Čechů a Maďarů již podány. Žádná propaganda nemůže tuto skutečnost zatemniti.
</span>
<br />
Le lehetne fordítani szószerint a cikket, azonban a rádiófigyelő munkatársa a lényeget már leírta helyettünk. Az utolsó pár gondolatot azonban nem írta le a figyelő, ami egy rövidke elmélkedés a szlovák nemzetről hogyan él a magyarok és csehek mellett, zárva azzal: a tényeket nem tudja elfedni a propaganda.<br />
Bizony, így van ez.
Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-15264704977269277062018-02-18T13:15:00.001+01:002018-04-11T15:01:59.642+02:00Lázadó fotográfiákA <a href="http://maimanohaz.blog.hu/2018/01/14/ezredvegi_fotok_valogatas_tabak_lajos_1904-2007_lazito_fotografiabol" target="_blank">lázító fotográfiák</a> mindig <a href="http://wangfolyo.blogspot.hu/2012/09/feny.html" target="_blank">hazudnak</a>. Ha az igazságot mondanák, nem kellene lázítaniuk, nem kellene hangoskodva "elmagyarázni" mondandójukat (Sőt nem is kéne elmagyarázni semmit, önmagukért kellene beszélniük).<br />
A Képes Történelem sorozat alapkoncepciója volt a lázító fotográfia, természetesen gondosan elfedve mindent, ami a lázítás - illetve akkori szóhasználattal: forradalom - koncepciójába belezavart volna. Nem véletlenül volt a nagy kép és a kevés magyarázat - nagyon nagy öngólok születhettek volna.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/2018-02-18%2011.10.48.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/2018-02-18%2011.10.48.jpg" data-original-height="600" data-original-width="800" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
<div align="center">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Tabák Lajos képei bőven belefértek a sorozat hamisító koncepciójába<br /><br />
</span>
</div>
<br />
A sorozat Fortélyos félelem igazgat című darabja talán a legkevésbé szűkölködő az ilyen típusú képekben. Nem véletlenül, hiszen Magyarország két világháború közötti történetét igyekszik a forradalmi koncepciókhoz hamisítva bemutatni. Például innen lett közismert Escher Károly képe:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/2018-02-18%2011.11.27.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/2018-02-18%2011.11.27.jpg" data-original-height="600" data-original-width="800" height="300" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/2018-02-18%2011.14.48.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<br />
Azonban a fotó eredeti felbukkanásának helye valószínűleg több mint meglepő lesz.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/2018-02-18%2011.14.48.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/2018-02-18%2011.14.48.jpg" data-original-height="600" data-original-width="800" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
A Királyi Magyar Automobil 1940 őszén tett közzé egy felhívást, amelyet a Híd című folyóirat - a korabeli középosztály igényes lapjáról van szó, Zilahy Lajos főszerkesztésében - október 11-én ismertetett. Az emlékirat megállapítja:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/kmac.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/kmac.jpg" data-original-height="589" data-original-width="800" height="292" width="400" /></a></div>
<i>"...a legmesszebbmenökig antiszociálisnak:kell tekintenünk azt a gondolkodásmódot, amely úgy emberileg. mint hatóságilag elfogadható kereseti forrásnak tekinti közlekedesi eszközök emberi erővel való vontatásat csak azért. mert az emberí munkaerő bizonyos esetekben és helyzetekben az állatinal is olcsóbb." </i>és követeli az ilyen típusú foglalkoztatás megtiltását.<br />
Nehezen elképzelhető, hogy a KMAC tagjai annak a szellemiségnek hívei lennének mint amelyek a lázító fotográfiák Csokoládé-kényszerképzetű készítőit fűtötték. Ez annál is valószínűbb, mivel a Fortélyos félelem... képanyagában az autó eléggé gyakran előfordul, mint a dőzsölő úri osztály szimbóluma.<br />
A sorozat szerkesztői vékonyabb jégre is merészkedtek különösebb félelemérzet nélkül. Az I. világháború történe című részben látható az alábbi fotó:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/2018-02-18%2011.10.19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/2018-02-18%2011.10.19.jpg" data-original-height="600" data-original-width="800" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
Lehet, hogy a sorozat szerkesztői különösebb ellenőrzés nélkül vették át a képet valami szovjet forrásból, azonban a történelemtudomány szempontjából ez csak a vak ló bátorsága. Ez a kép például nem is fotó, nem 1917-18-ban és nem háborúsújtotta területen készült.<br />
Melekesz városa Tatárföldön, félúton Kazany és Ufa között található. 1922 első <a href="http://youtu.be/zHyIoxE0QW0" target="_blank">Kino Pravda</a> híradója itt készült, a város éhező gyermekeiről szóló, elég láthatóan lázító céllal készült filmriport. Sajnos az inzertek csak tényközlésre szorítkoznak, így nem tudhatjuk miért nyomorognak a szovjethatalom negyedik évében. De témánk szempontjából nem is fontos igazán, hiszen lehet, hogy csak valamilyen újabb hazugság derülne ki.<br />
<br />
<img src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/Dziga Vertov Kino-Pravda 1 19-3h02m33s220.jpg">
<br>
<img src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/Dziga Vertov Kino-Pravda 1 1922-zHyIoxE0QW0.mp4 0008172018-02-18-12h25m46s158--2-2h25m46s158.jpg" ><br>
<img src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/Dziga Vertov Kino-Pravda 1 1922-zHyIoxE0QW0.mp4 0008182018-02-18-12h25m54s243--2-2h25m54s243.jpg" ><br>
<img src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/Dziga Vertov Kino-Pravda 1 1922-zHyIoxE0QW0.mp4 0008442018-02-18-12h25m19s147--2-2h25m19s147.jpg" ><br>
<img src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/Dziga Vertov Kino-Pravda 1 1922-zHyIoxE0QW0.mp4 0008492018-02-18-12h25m14s96.--1-12h25m14s96.jpg" ><br>
<img src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/Dziga Vertov Kino-Pravda 1 1922-zHyIoxE0QW0.mp4 0008552018-02-18-12h25m07s32.--1-12h25m07s32.jpg"><br>
<img src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/Dziga Vertov Kino-Pravda 1 1922-zHyIoxE0QW0.mp4 009102018-02-18-12h24m53s140--2-2h24m53s140.jpg" ><br>
<img src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/Dziga Vertov Kino-Pravda 1 1922-zHyIoxE0QW0.mp4 0009242018-02-18-12h24m39s0.j-----12h24m39s0.jpg" /><br>
<img src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/Dziga Vertov Kino-Pravda 1 1922-zHyIoxE0QW0.mp4 0010022018-02-18-12h24m01s135--2-2h24m01s135.jpg" /><br>
<img src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/_Dziga Vertov Kino-Pravda 1 1922-zHyIoxE0QW0.mp4 0008152018-02-18-12h25m57s1--12-12h25m57s17.jpg" /><br>
<br />
<br />Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-84610030086112288622017-11-12T14:43:00.002+01:002017-12-27T09:51:53.637+01:00A csokoládé<div style="text-align: justify;">
<!-- cirill -->
A "<a href="http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?aid=st1&datum=19171117&seite=14&zoom=33" target="_blank">maxmimalista hatalomátvétel</a>" - a <a href="http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?aid=st1&datum=19170707&seite=11&zoom=33" target="_blank">bolsevikeket fordította így</a> félre szinte az egész világ sajtója akkor - századik évfordulóján a lehető legjobb megemlékezés megismerni azt a könyvet, amelynek létezéséről alig tudtunk, de ez a könyv határozta meg mindazt a sok rettenetet, ami később velünk történt. Pünkösti Árpád <a href="http://mek.oszk.hu/05300/05372/05372.htm#5" target="_blank">kiváló Rákosi-trilógiájában</a> felhívja rá a figyelmet, ezért is érthetetlen, hogy semmit nem foglalkoztak sem akkor, sem most az itt ismertetendő kötettel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alexandr Taraszov-Rogyionov 1922-ben megjelent <i>A csokoládé</i> című könyve a cseka vezérről szól, aki az Ügy érdekében könyörtelenül elpusztít másokat, és ha ő kerül az Ügy szempontjából bűnbe, hát elpusztítja saját magát is. A mű olvasása közben a pár percen belül fellépő legelső legbiztosabb érzés az unalom, ezért is lenne érthetetlen az a nagy hatás, amit a magyar kommunistáknál kiváltott, azonban az agyat acélbilincsként szorító marxista monománia a magyarázat maga, és jó tükör is egyben azoknak az erkölcsi és emberi értékéről, akikre hatást tett.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/239781.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/239781.jpg" data-original-height="454" data-original-width="297" height="400" width="261" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A könyvet 1930-ban adta ki a Monde kiadója (igen, ez azonos a mai Le Monde sajtótermék kiadójával) Katona Fedor azaz Karikás Frigyes fordításában. A Korunk szerkesztőségében - amely később a Svejket is kiadja, ugyancsak Karikás fordításában - Gereblyés <a href="http://epa.oszk.hu/00400/00458/00255/1930_06_5222.html" target="_blank">László így </a>lelkendezik : <i>
A hős sorsának minden mozzanatát fojtogató izgalommal éli át az olvasó. És Zugyin példája mindenkiénél beszédesebb a mi számunkra, a magyar forradalom, a magyar forradalom történetének alapos ismerői számára. Mint falat kenyér az éhezőnek, ugy kell nekünk a felemelő, a proletáretikát sugárzó példa.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy a könyvnek a hatására hány ártatlan emberéletet oltottak ki, csak találgathatjuk. A legismertebb Lakatos Imre esete, aki a mozgalom érdekében 1944. <a href="http://epa.oszk.hu/00100/00186/00003/9913long.htm" target="_blank">augusztusában az öngyilkosságba</a> kergette Izsák Éva nevezetű fiatal lányt, valószínűleg csak a jéghegy csúcsán egy szilánk.</div>
<br />
<table>
<tbody>
<tr>
<td><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/izsakeva.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/izsakeva.jpg" data-original-height="218" data-original-width="800" height="107" width="400" /></a></div>
<br /></td>
</tr>
<tr>
<td><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Izsák Éva halotti anyakönyvi kivonata, 1944. "A debreceni királyi ügyészség 1944. 5447-1 szám alatt bejelentette, hogy folyó hó 4-én a debreceni nagyerdőben elhalt ismeretlen női hulla fekszik kb. 155. centiméter, arc kerek, haj rövidre nyírott gesztenyebarna, épp úgy mint a szemöldök is. A nyakon semmi sem látszik, az arcon különös ismertetőjel sem látható. dr. Deák Sándor anyakönyv vezető.
</span>
</td>
</tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hogy erről a könyvről 1989-ig nem hallottunk túl sokat (mi több: magyarországi kiadásban meg sem jelent addig), valószínűleg nem azért volt, mert az <a href="https://nekropole.info/ru/Aleksandr-Tarasov-Rodionov" target="_blank">írót is</a>, a <a href="https://nekropole.info/ru/Fedor-Karikash" target="_blank">fordítót is</a> elérte megérdemelt sorsa: tarkólövés Sztálin börtönében 1938-ban. Sokkal inkább azért, mert egyértelmű, közvetlen, kétségbevonhatatlan cáfolata annak az álelméletnek, amely ma is tartja magát: a kommunizmus mint eszme jó, csak a megvalósítása hibás. Látható a könyvből, hogy a megvalósítás legeslegelső perceiben, már az eszme által indíttatva és generálva olyan cselekményeket követnek el, amelyekre nincs mentség, ép erkölcsű ember számára nincs magyarázat.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/trod.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/trod.jpg" data-original-height="297" data-original-width="225" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Taraszov-Rogyionov utolsó ismert fényképe, 1938. </span></div>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"> </span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Lássuk tehát a legfontosabbnak tűnő részleteket a könyvből, Kun
Miklós professzor 1989-es, Karikás-féle átdolgozott fordításából, az
orosz szöveggel együtt. Úgy érezzük, illusztrációnak a lehető legjobbak a
szintén érdekes pályát befutott Ilja Ehrenburg művéből készült <i>Jeanne Ney szerelme </i>című film képei, a filmet G. Pabst rendezte 1927-ben.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_18_522017-11-12-13h39m15s22.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_18_522017-11-12-13h39m15s22.jpg" data-original-height="540" data-original-width="720" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_21_482017-11-12-13h36m49s90.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<table border="0">
<tbody>
<tr>
<td><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Да, написано: «Полагаю освободить… Следователь Верехлеев».<br />
Зудин вздыхает устало и обмокнутой ручкой пишет вверху: «Дело прекратить…»<br />
— Как его фамилия?<br />
— Чоткин.<br />
«Да, Чоткин», — он сам видит это ясно.<br />
«Чоткина освободить. Зудин».<br />
<br />
[...]<br />
<br />
— Ах, сволочи! — злобно и сочно выплюнул Зудин. — Вот мерзавцы!.. Ну, скажи, как не расстреливать этих иуд, эту мразь?! Кацман убит!.. Нет Абрама! Убили! — Зудин глубоко и устало вздохнул. — Напоролся, рискнул, обнаружил себя раньше времени, — мычал он себе под нос. — Ах, как жалко, как жалко, Горст, Кацмана! Нет больше Абрама! — метался весь взорванный Зудин.<br />
Горст молчал, стиснув губы.<br />
— Ну, постой: я устрою им бенефис! Я сейчас проеду к вокзалу, а вы составьте скорей телеграмму в Москву, копию ЦК, я сейчас подпишу. Да надо позвонить Игнатьеву… А где Фомин?.. Да подайте сейчас же мне список, сколько арестованных за нами сидит. Надо сотнягу прикончить на память! Бедный Абрам!.. Ну, постойте, вы узнаете, дьяволы, как убивать рабочих вождей!.. Вот тут несколько дел… — Зудин злобно швырнул со стола папки с делами. — Эту мразь не отпускать! На террор ответим террором. За личность ударим по классу!<br />
Под сердцем у Вальц похолодало. Убийство Кацмана, внезапный шквал дикой злобы, налетевший на Зудина, ей был страшен. А тут еще бешено брошенная, попавшая в общую кучу папка с невинным Чоткиным.
</span>
</td>
<td>Igen, ide van írva javaslom szabadlábra helyezését, Verehlejev vizsgálóbíró.<br />
Zugyin fáradtan felsóhajt, tollát a tintatartóba
mártja és fölülre odaírja: A vizsgálatot beszüntetni.
<br />
Hogy hívják az illetőt?
<br />
Csotkin.
<br />
Igen, Csotkin - maga is látja.
<br />
"Csotkint szabadlábra helyezni. Zugyin."
<br />
[...]
<br />
Az aljasok! - és Zugyin gyűlölködve kiköpött.
Aljas bitangok! Hát nem kell halomra lőni ezeket a
údásokat, ezt a söpredéket? Kacmant megölték!.
Abram nincs többé! Megölték! - és Zugyin'mélyen,
fáradtan felsóhajtott. - Biztos váratlanul beléjük futott, és kockáztatott, korán fölfedte magát. Gorszt,
annyira sajnálom, de annyira. .. úgy fáj a szívem érte. .. Abram nincs többé! Nincs! - Zugyin feldúltan
rohangált a szobában.
<br />
Gorszt összeszorított szájjal hallgatott.
<br />
Na megállj, banda, csinálok én nektek lakodalmat. .. Most rögtön megyek a pályaudvarhoz. Maga
minél előbb szövegezzen meg egy táviratot Moszkvába, a másolatot a központi bizottságba, mindjárt aláírom. Telefonálni kell Ignatyjevnek... Hol van Fomin? Adja ide a névsort, kik vannak nálunk fogva
tartva? Százzal végezzenek közülük. .. Abram emlékére! Szegény Abram !. .. Pokolfajzat. . . ezt még megkeserülitek! Majd megtanítlak én benneteket, elveszem a kedveteket attól, hogy munkásvezetőket gyilkoljatok! Itt van néhány ügy - és Zugyin dühösen
lesöpörte az asztalán lévő aktákat, ezt a szemetet ne
eresszétek ki! A terrorra terrorral felelünk. .. Az
egyén elleni merényletért az osztályt tesszük felelőssé!
<br />
Valcban meghűlt a vér. Rettenetes volt számára.
Kacman halála, a váratlan, vad gyűlölethullám,
amely Zugyint elöntötte. És hozzá még a veszett dühvel odavágott dosszié, amellyel az ártatlan Csotkin a
többiek közé került.
</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_21_482017-11-12-13h36m49s90.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_21_482017-11-12-13h36m49s90.jpg" data-original-height="540" data-original-width="720" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
<table border="0">
<tbody>
<tr>
<td><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
— Я приехал к вам, товарищ Игнатьев, — говорит он сухо и намеренно громко, чтоб слушал и Шустрый, — я приехал поставить вас в известность, что я покидаю свой пост! — и он уже лезет в карман за телеграммой.<br />
— Мы это знаем, — говорит спокойно Игнатьев.<br />
«Знаем? Мы?» — недоумевающе взвешивает в уме Зудин, обводя глазами обоих.<br />
— Тем лучше! Если ваши товарищи настолько искусны и планомерны в своей милой травле, что заранее предугадывают ее результаты, — это делает кой-кому своеобразную честь! — он язвительно усмехается. — Я телеграфирую сейчас об уходе моем в Вечека и апеллирую в Оргбюро: пускай разберет.<br />
— Оргбюро это дело тоже уже знакомо, товарищ Зудин, — сухим голоском сверлит Игнатьев, — а вот как раз и посланный оттуда для разбора, — товарищ Шустрый.<br />
Шустрый, наслаждаясь впечатлением, протягивает ему свой мандат. Да, за подписями, — чего уж там! — важных лиц, он, Шустрый, командируется сюда с чрезвычайными полномочиями для разбора дела его, Зудина. И Зудин нервно подергивается. Им овладевает жуткая оторопь. Значит, враги его не дремали и не шутили, — успели даже сочинить за спиной какое-то «дело». Поделом наивным простофилям, верящим в братскую честность старых товарищей по партии. Оказывается, и тут надо: на войне, как на войне!<br />
Что-то привычно прочное, стародавне построенное в мировосприятии Зудина неожиданно стремительно рушится, рассыпаясь с грохотом и треском, точно падает старая большущая башня лесов, давно заготовленная для еще не начатого здания. И после обвала остается лишь груда серых обломков и облако пыли — тень сухой гордости.
</span>
</td>
<td>Azért jöttem magához, Ignatyjev elvtárs
mondja szárazon és szántszándékkal hangosan, hogy
a Fürge is hallja -, hogy közöljem, lemondok a tisztségemről. - És már nyúl is a zsebébe a táviratért.
<br />
Tudjuk - mondja Ignatyjev nyugodtan.
<br />
Tudjuk? És ki az a mi ?" Zugyin értetlenül próbál
rendet teremteni a gondolatai között, és csodálkozva
néz hol az egyikre, hol a másikra.<br />
Annál jobb! Ha elvtársai olyan rafináltan és
tervszerűen keverik a mérget, hogy már jó előre tisztában vannak az eredménnyel is - nos, a maga módján becsületükre válik! - És csípősen mosolyog.
Mindenesetre táviratilag jelentem a Cseka országos
központjának a lemondásomat, és egyben a párt szervezési osztályához fordulok, vizsgálják ki az ügyet.
<br />
A szervezési osztály már ismeri az ügyet, Zugyin
elvtárs - veti közbe Ignatyjev szárazon. - Éppen ők
küldték ki Fürge elvtársat, hogy vizsgálja ki.
<br />
A Fürge átnyújtja a megbízólevelét; láthatólag élvezi a hatást, amelyet az elhangzott szavak Zugyinra
gyakoroltak. Igen, kétség nem férhet hozzá, e fontos
emberek aláírásával éppen őt, Fürgét küldték ki,
hogy teljhatalmú megbízottként kivizsgálja Zugyin
ügyét.
<br />
A Cseka-elnök idegesen rángatózni kezd, hirtelen
rettenetes zavar lesz úrrá rajta. Tehát az ellenségei
nem aludtak, nem kukoricáztak a háta mögött, még
valami ,,ügyet" is összeeszkábáltak ellene. Úgy kell
neki, amiért olyan naiv volt, és hitt a régi elvtársak
testvéri becsületességében. Szóval még az ilyen kapcsolatokban is készen kell állni: ha háború, akkor legyen háború.
<br />
Zugyin világszemléletében hirtelen, szélsebesen,
nagy recsegés-ropogás közepette összetört valami réges-régen kialakult és simogató bizonyosságot adó érzés. Megroppant és úgy omlott össze, ahogyan egy jó
ideje felhalmozott, hatalmas farakás hull szerteszét,
amelyet egy még el sem kezdett nagy ház építéséhez
készítettek oda. Az alázúduló görgetegből csupán egy
halom szürke törmelék meg a porfelleg - a megrendült büszkeség árnyéka - maradt.
</td>
</tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_22_382017-11-12-13h36m00s115.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_22_382017-11-12-13h36m00s115.jpg" data-original-height="540" data-original-width="720" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<table border="0">
<tbody>
<tr>
<td><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
— Только теперь я начинаю понимать, что здесь какое-то кошмарное недоразумение на основе пустяковых фактов, — с трудом выцеживает Зудин. — Кем оно состряпано и зачем, надо разобраться. Я не был бы старым с 903 года неизменным членом партии, прошедшим тюрьму и ссылку, если б не верил в силу партии, в ее справедливость, в ее разум.<br />
Шустрый зло улыбается.<br />
— Может быть, вы все-таки ответите прямо на вопрос: в получении каких именно даяний от Вальц и других лиц признаете вы себя виновным?<br />
— О, не беспокойтесь, я отвечу вам вполне искренне и чистосердечно.<br />
— Давно бы так. Только от степени вашей искренности и будет зависеть ваша дальнейшая судьба.<br />
— Меня мало интересует моя судьба. Я дорожу нашей судьбой.<br />
— Вот это уже гораздо лучше, и я это сейчас же отмечу в протоколе в ваш плюс. Итак?<br />
— Итак, я знаю, что жена приняла как-то раз от Вальц пару шелковых чулок себе… впрочем, кажется, две пары… наверное не помню, — и Зудину вспоминается только жилистая нога полураздетой жены и снимаемый с ноги хрустящий чулок. — Кроме того, она взяла от нее две пары детских чулочков и несколько плиточек шоколада, который поели ребятишки. Вот и все. Ни о каких других даяньях от Вальц или от кого-либо других мне не известно, и я таковых вещей не предполагаю.<br />
— Восхитительно. Сначала ни от кого ничего, потом оказывается — от Вальц через жену. Сначала пару чулок, затем вспомнилась вторая пара, потом еще две. Благодатное устройство памяти! Но это, впрочем, так, к слову.
</span>
</td>
<td>- Most kezdek rájönni, hogy itt valami borzalmas
félreértésről lehet szó, jelentéktelen adatokat nagyí-
tottak fel - préseli ki magából Zugyin erővel. - Valaki
összetákolt belőlük egy ,,ügyet", végére kell járni,
hogy miért. De nem lennék 1903 óta egyfolytában
párttag, aki megjárta a börtönöket, a száműzetést, ha
nem hinnék ennek a pártnak az erejében, az igazságosságában és józanságában.
<br />
A Fürge kárörvendően mosolyog.
<br />
- Talán lenne szíves mégis egyenesen a kérdésemre
válaszolni? Milyen ajándékok átvételében ismeri el a
bűnösségét? Valctól és más személyektől.
<br />
- Ne aggódjon, őszintén és becsületesen felelni fogok a kérdésére.
<br />
- Már régen meg kellett volna tennie, csakis attól
függ a további sorsa, hogy mennyire lesz őszinte.
<br />
- Az én sorsom nem számít, nekem csakis a mi sorsunk a fontos.
<br />
- Ez már sokkal jobban hangzik, mindjárt be is
veszem a jegyzőkönyvbe, a javára szól. Tehát?
<br />
- Tehát tudom, hogy egy alkalommal a feleségem
elfogadott Valctól egy pár selyemharisnyát a maga
számára. .. Különben azt hiszem, két pár volt. .. nem
emlékszem pontosan. . . - és Zugyin előtt feltűnt a félmeztelen felesége, az eres lába, amint lehúzza a zizegő
selyemharisnyát. - Azonkívül a feleségem elfogadott
tőle két pár gyermekharisnyát és néhány tábla csokoládét, amit a gyerekek meg is ettek. Ez volt minden.
Se Valctól, se mástól nem tudok más ajándékról. És
kizártnak tartom, hogy ilyenek lettek volna.</td>
</tr>
</tbody></table>
<br />
Mintha csak Rajkot hallanánk 1949-ben.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_24_172017-11-12-13h34m30s235.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_24_172017-11-12-13h34m30s235.jpg" data-original-height="540" data-original-width="720" height="300" width="400" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<table border="0">
<tbody>
<tr>
<td><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
— Настоящее дело, товарищи, — начал Шустрый, картинно качаясь на стуле и бросая горох колких взглядов на Зудина, — настоящее дело является необычным в практике нашей партийной жизни и революционной борьбы.<br />
Руками он держался за листы бумаг, которые быстро время от времени перебрасывал, низко склоняясь над ними, чтобы сейчас же вслед за этим буравить смолистым огнем убежденнейших глаз то Степана, то Зудина. И голос его звенел и бился в пустынных углах потолка, как в степи колокольчик.<br />
— Перед вами сидит здесь не рядовой работник, не неопытный юнец, а один из старейших членов партии, революционер с 1903 года, — растягивает Шустрый, — и вот, в ответственный момент революции этот герой дошел до того, что, находясь на важнейшем советском и партийном посту, каковым является должность председателя губчека, он из грязных, своекорыстных целей обманул данное ему доверие рабочего класса, развратил и разложил вверенный ему аппарат бдительного ока пролетарской диктатуры, сам первый подав кошмарный пример хищного взяточничества, разврата, пьянства и окружив себя достойными сподвижниками из агентов наших злейших контрреволюционных врагов. Еще очень многое из деяний гражданина Зудина следствием не раскрыто, но и того, что обнаружено, вполне достаточно, чтобы не оттягивать дальше ваш справедливый революционный приговор.<br />
Я извиняюсь, что несколько горячусь и немножечко выхожу из роли объективного докладчика, — мямлит Шустрый, потупясь и, очевидно словив что-то во взгляде Степана, — но, товарищи, когда приходится говорить о подобных омерзительных вещах, трудно удержаться от возмущения!
</span>
</td>
<td>- A most tárgyalt ügy, tisztelt elvtársak - kezdte a
Fürge, miközben a széken hintázva egy-egy szúrós
pillantást vetett Zugyin felé -, a most tárgyalt ügy
nem közönséges eset: olyasmi, ami nemigen szokott
előfordulni a mi pártéletünkben és forradalmi harcunkban.
<br />
A kezével egy papírcsomóra támaszkodott, a lapo-
kat időnként átrendezte, mélyen föléjük hajolt, hogy
mély meggyőződést tükröző szemével hol Sztyepan-
ra, hol pedig Zugyinra lövelljen villámokat. És hangja úgy zengett és halt el az üres sarkokban, minta harangszó a pusztában.
<br />
Önök előtt nem egy közönséges pártmunkás,
nem egy tapasztalatlan ifjú, hanem pártunk régi tagja ül, aki 1903 óta végez forradalmi munkát - nyújtja
el a Fürge a szót -, és ez a hős a forradalom egyik
döntő pillanatában arra vetemedett, hogy egy olyan
szovjet- és pártposzton, mint a kormányzósági Cseka
elnöke, alantas, kapzsi céloktól vezéreltetve visszaéljen a bizalommal, amelyet a munkásosztály helyezett
bele. Megrontotta, elzüllesztette a rábízott apparátust, a proletárdiktatúra éber szemét. Maga járt elöl
jó példával" a korrupcióban, a bujálkodásban, a részegeskedésben, és hozzá méltó munkatársait legádázabb ellenforradalmár ellenségeink ágensei közül válogatta ki. Zugyin polgártárs sok más bűne még nincs
teljesen fölfedve a nyomozó közegek által, de az, ami
már megállapíttatott, tökéletesen elég arra, hogy
Önök, tisztelt elvtársaim, nyugodt lelkiismerettel
meg tudják hozni ebben az ügyben igazságos, forradalmi ítéletüket.
<br />
Bocsánatot kérek, hogy izgatott lévén, kissé gyakran kiesem az objektív Vizsgáló szerepéből - mondja
fejét lehorgasztva a Fürge, s közben szemmel láthatólag Sztyepan arcán figyeli szavai hatását -, no de tisztelt elvtársak, amikor ilyen undorító dolgokról vagyok kénytelen beszélni, nehéz visszatartanom magam a felháborodástól.
</td>
</tr>
</tbody></table>
<br />
Mintha csak Alapi Gyula ügyészt hallanánk a Rajk-perben, vagy Olti Vilmost a Standard-perben.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_23_312017-11-12-13h35m15s182.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_23_312017-11-12-13h35m15s182.jpg" data-original-height="540" data-original-width="720" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
<table border="0">
<tbody>
<tr>
<td><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
— Что я предлагаю? А первым делом не уминать зря невозвратное время, которого нет. Сейчас никого ни в чем не разубедишь и разубеждать уже некогда. Все товарищи — на боевых участках. Враги наседают. Надо сейчас же поднять всех рабочих и кинуть их в бой, — иначе город погиб. И тут рассусоливать нечего, Тут нельзя рассуждать, что вот был, дескать, когда-то хорошим товарищем. Если он спотыкнулся сейчас в основном и тем внес разложенье в наши ряды, в нашу спайку с рабочею массой, — выход один. Кровь рабочего класса для всех нас дороже, чем кровь одного.<br />
Шустрый стойко кивнул головой. А Вася Щеглов дрожко подернулся, как намокшая осенью птица, и его остренький носик еще больше отточился. Выпятив губы, Степан торопливо что-то писал на листочке бумаги, свернул, как записочку и, поманив Шустрого, отдал ему, пошептав что-то на ухо. Тот деловито убег, а в приоткрытую дверь подуло сырым сквозняком. Стало зябко, и Вася поежился.
<br />
— Да, в здоровую яму попал он! — продребезжал он, вздыхая. — Но ведь можно же все-таки не убивать его, а как-нибудь этак…<br />
— То есть как же? — не понял Степан.<br />
— Ну, хоть так. Взять там, что ли, к примеру, и объявить что его расстреляли, а на деле сплавить его тишком куда-нибудь за границу, на подпольную работу, подальше — ну, там, в Америку какую-нибудь, что ли.<br />
— Хочешь партию поднадуть? — зло усмехнулся Степан. — Нет, товарищ Василий, мы политиканством не занимаемся. Не скрывать это надо, а на деле на этом партию надо открыто учить.
</span>
</td>
<td>Hogy mit javasolok? Először is, ne pazaroljuk
feleslegesen az időt, amiben úgyis igen szűkölködünk.
Most már semmivel sem tudunk senkit sem más belátásra bírni, és nem is érünk rá ilyesmivel foglalkozni.
Valamennyi elvtársunknak a harcszakaszokon a helye. Nyakunkon az ellenség. Talpra kell állítanunk az
egész munkásságot, és harcba kell vetnünk - különben a város elesik. Nincs időnk a sopánkodásra. Hogy
így meg úgy, valamikor milyen jó elvtárs is volt ez a
Zugyin. Ha most megbotlott, és botlásával megbontotta sorainkat, éket vert közénk és a munkástömegek
közé - egyetlen megoldás maradt csak. A munkásosztály vére mindnyájunk számára drágább, mint egy
ember vére.
<br />
A Fürge energikusan bólintott. Vászja Scseglov
pedig jobban remegett, mint ősszel egy ázott veréb, és
hegyes orra még inkább kihegyesedett. Sztyepan ajkát csücsörítve sebtében felírt valamit egy papírlapra, összesodorta, mint egy levélkét, és a Fürgének int-
ve, a kezébe csúsztatta, miközben valamit a fülébe
súgott. Az buzgón kiszaladt, és a félig nyitott ajtón
nyirkos léghuzat áramlott be. Hideg lett, és Vászja
összehúzta magát.
<br />
Hát igen, Zugyin szépen beleesett a verembe!
dünnyögte nagyokat sóhajtva. - Nem lehetne mégis
életben hagyni valahogy.
<br />
Hogyan, hogyan? - értetlenkedett Sztyepan.
<br />
Úgy valahogy, hogy például kihirdetnénk, hogy
agyonlőttük, valójában pedig suttyomban külföldre
csempésznénk, illegális munkára, minél messzebb
talán Amerikába.
<br />
Be akarod csapni a pártot? - nevette el magát
gonoszul Sztyepan. - Nem, Vaszilij elvtárs, ilyen
mesterkedéssel mi nem foglalkozunk. Nem rejtegetni
kell az ilyesmit, hanem nyilvános okulásra kell felhasználni.
</td>
</tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ez a most idézett szövegrész nagyon fontos. Rendkívül hitelesen ábrázolja a még működő humánus normális viselkedést, a teljes embertelenség megállítására tett tétova kísérletet. Bő negyedszázaddal később ez már csak az átverésre lesz alkalmas: a Rajk-perben felakasztott Szalai Andrással elhitetik, hogy külföldre kerül, mint <a href="http://mek.oszk.hu/05300/05372/05372.htm#9" target="_blank">Szűcs Ernő röhögve meséli</a> a kivégzéskor, bajuszt is növeszt álcázásul. A Standard-perben kivégzett Geiger Imrétől is megkérdik még akasztása reggelén, hogy<a href="http://mek.oszk.hu/05300/05384/05384.htm" target="_blank"> jó lesz-e a szürke csempe</a> a laboratóriumba - neki ez a csalétek, ha vall.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_22_212017-11-12-13h36m14s250.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_22_212017-11-12-13h36m14s250.jpg" data-original-height="540" data-original-width="720" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<table border="0">
<tbody>
<tr>
<td><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
— Ну-с, так вот, — встрепенулся Степан, снова прищуря глаза и обращаясь к секретарю, — запишите-ка такого рода постановление: «Бывшего предгубчека Зудина… за отрыв его от рабочих и партийных масс… и за прием на службу в чека… белогвардейской шпионки и взяточницы… бывшей балерины, гражданки Вальц… от которой Зудин принял для семьи своей чулки и шоколад… и за недостаточный надзор за вверенным ему… Зудину, аппаратом губчека, следствием чего… явилось взяточничество сотрудника, гражданина Павлова… и других, следствие по делу которых еще продолжается»… — Написали? Так вот: «Каковыми преступлениями своими он, Зудин… подорвал доверие рабочих масс к советской власти… и в острый момент белогвардейского наступления… внес губительное разложение в дружный фронт трудящихся… — вышеупомянутых: Зудина, бывшего предгубчека, а также сотрудника его, Павлова… и бывшую балерину Вальц… расстрелять… Точка. Приговор привести в исполнение немедленно. Члены судебной комиссии…» — Готово?
</span>
</td>
<td>Hát akkor - Sztyepan felriadt, és hunyorgó szemével a titkárra nézett - írja a határozatot, valami ilyesfélét : Zugyint, a kormányzósági Cseka volt elnökét.
a munkásoktól, a párttag tömegektől való elszakadása miatt. .. és azért, mert felvett a Csekába dolgozni
egy Valc nevezetű volt balerinát, fehérgárdista kémet, aki megvesztegetéseket fogadott el, illetve zsarolt ki az ügyfelektől, akitől Zugyin harisnyákat és
csokoládét fogadott el a családja számára, valamint
azért, mert nem gyakorolt kellő felügyeletet a gondjaira bízott munkatársak felett, és ennek következtében
más korrupciós jelenségek is mutatkoztak, mint például Pavlov ügye és más esetek, amelyekben még folyik a vizsgálat. Leírta?... Az elkövetett bűnökkel
Zugyin megingatta a munkásság bizalmát a szovjetrendszerben, és a fehérgárdisták támadása miatt kialakult nehéz helyzetben megbontotta a dolgozók
harcos egységét. Ezért a rendkívüli bíróság Zugyin
Alekszej Ivanovicsot, valamint munkatársait, Pavlovot és Valcjelena volt balerinát. . . főbelövésre ítéli.
Pont. Az ítélet azonnal végrehajtandó. A Rendkívüli
Bizottság tagjai. Megvan?!
</td>
</tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_22_232017-11-12-13h36m12s232.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_22_232017-11-12-13h36m12s232.jpg" data-original-height="540" data-original-width="720" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table border="0">
<tbody>
<tr>
<td><span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
«А может быть, в самом деле, никак нельзя было не шельмовать! Ведь, в сущности, важно только одно, — чтобы дело, дело скорейшего счастья всех людей не погибло. Вот что единственно важно, а все другое…» — и Зудин задумался.<br />
«Ну, что бы было, если бы его расстреляли и потом рассказали бы всем, что убили хорошего товарища? Как бы это было нелепо. Никто ровно бы ничего в этом деле не понял, а главное, никто бы в это не поверил. Сказали бы — если не виноват, тогда зачем же было убивать? Значит тут что-то не так! — И все стали бы думать совершенно не о том, о чем надо было думать».<br />
«И лукаво смеялись бы те, что, прижав робко ушки, жадно тащат по своим одиночным щелям жирные крохи зернистой икры и бутылки вина, намазывая рты голодающим глиной под хохот игривых своих „секретарш“. Иль таких нет?!»<br />
«А сколько есть честнейших товарищей, которые так охотно подбирают, только из любви к искусству, все эти объедки шоколада, всех этих балерин, чтобы бережно хранить эту рухлядь, этот мусор минувшего, как святую культуру прошедшего, катаяся в ней, как сыр в масле, и не замечая в орлином гнезде пауков. И для этой „культуры“ вырывается, может быть, последняя черствая корочка у тысячей новых, еще неизведанных, худеньких жизней, таких молодых, таких лепестковых и так безвременно обреченных теперь на голодную верную смерть. Как не крикнуть всем этим старьевщикам дерзко и смело в лицо, да так, чтобы крик это звякнул кровавой пощечиной:<br />
— Смотрите на Зудина! Был такой негодяй, ради прошлого на одно лишь мгновенье позабывший о будущем. Он убит всеми нами, как презренная тварь, как собака! Вас не прельщает его участь?! Так бросайте ж скорей все старье, всякий хлам, как бы ни был он красив и ценен, и думайте только о будущем! О будущем и настоящем!»<br />
«А может быть, — подумал Зудин, — найдутся и такие, и работой и бытом совсем оторвавшиеся от масс одиночки, что начнут мудрить и придумывать, — чем черт не шутит! — как бы спасти революцию… от масс, от рабочих, от бунта, и додумаются… до балерин с шоколадом. И за гаванской сигарой, студя шоколад в тонком фарфоре, играя массивной цепочкой жилета, они будут мычать так спокойно гладко выбритым ртом:<br />
— Мы, коммунисты…<br />
Что?! А Зудин?! Или этого подлеца, ради вас изувеченного, вы позабыли?!<br />
Нет, пусть эта ничтожная, жалкая личность вопьется вам всем в мозг, как отвратительный клещ, и станет отныне символом предательства, низости, подлости по отношению к честнейшему и чистейшему делу постоянной и вечной революции ради счастья всех обездоленных людей. В этом упрямом и вечном движении вперед и только для будущего, и только для счастья несчастных, — весь коммунизм, и ради этого стоит и жить, и погибнуть!»<br />
Зудин гордо и весело распрямился, сверкнул дерзко искрами глаз и, быстро сев прямо на стол, стал от нетерпенья барабанить по нему пальцами.<br />
Там вдали, за рекой, уже струились черною рябью бесконечные колонны рабочих, и над ними весенний воздух гулко звенел и качался от мощного пенья «Интернационала».
</span>
</td>
<td>Talán valóban nem lehetett másképp elintézni
ezt a megtorlást. Végeredményben mégiscsak az ügy
a fontos. Az, hogy az emberek minél előbb boldogok
legyenek, és az ezért folyó harc. ne torpanjon meg.
Csak ez a fontos, minden egyéb. .. - Zugyin mélyen
elgondolkozott.
<br />
Mi lenne például, ha közzétennék, hogy őt agyonlőtték és utána elmesélnék mindenkinek, hogy egy
tisztességes kommunistát öltek meg? Micsoda ostoba
história volna! Senki nem értené mi történt, és ami a
fő, senki se hinné el. Azt mondanák az emberek: ha
nem bűnös, akkor miért kellett agyonlőni? Ahá, itt
nincs valami rendben! És mindenki másra gondolna,
nem arra, amire kellene.
<br />
És ravaszul vigyorognának azok, akik félénken befogva a fülüket odahaza magányukban kaviárt esznek és bort vedelnek, mialatt az éhes tömegek ajkát
sárral tömnék be a játékos ,,titkárnőik" hahotái közepette. .. Hiszen ilyenek is vannak épp elegen.
<br />
És mennyi rendes, tisztességes ember van közöttük,
aki a kultúra iránti szeretetében szívesen kotorászik a
régi társadalom szemetében, és ha itt-ott ,,kultúrát"
lát, mohón ráveti magát egy szelet csokoládéra, meghatódik egy balerinától, és féltve őrzi ezt a régi szemetet, mint a régi társadalom szent kultúráját, közben
pedig a sasfészekben nem veszik észre a mérges pókot,
amely lecsapni készül rá. És ezért a kultúráért föláldoznak ezer és ezer még meg sem nyilatkozott életet
és akaratuk ellenére keserves éhhalálra ítélik azokat,
akiknek életéért harcba szálltak. Persze hogy durván
és bátran oda kell kiáltani ezeknek a régiségkereskedőknek a szemébe, mint egy véres pofont: Nézzétek
Zugyint! Volt egy ilyen alj as ember, aki ha egy pillanatra is, a múltért megfeledkezett a jövőről. Megöltük, mint egy veszett kutyát ! Nem térít-e észre benneteket a sorsa?! Dobjatok el hát gyorsan minden régi
limlomot, legyen az bármilyen szép, és gondoljatok a
jövőre. A jelenre és a jövőre!
<br />
Az is lehet - gondolta Zugyin -, hogy akadnak
olyanok is, akik a munkájukban, de a hétköznapi életükben is teljesen elszakadtak a tömegektől és bűnös
magányukban azon spekulálnak, miképpen kellene
megmenteni a munkástömegektől, a tömegek felkelésétől a forradalmat. És addig spekulálnak, amíg egész
törvényszerűen bele nem ütköznek egy balerinába
vagy egy szelet csokoládéba. így aztán havannaszivart füstölve a szép porceláncsészéből isszák a csokoládét, és kövér ujjaikkal a hasukon függő vastag
aranylánccal játszanak, miközben fényesre borotvált
szájukkal olyan angyali nyugalommal tudják mondani: ,,Mi, kommunisták
<br />
Nos, hát Zugyinról, erről az aljasról, akit érettetek feszítettünk a keresztre, róla megfeledkeztetek?
<br />
Nem! Hadd legyen e sajnálatra méltó élet pusztulása valamennyiőtök tanítója. Hadd nyúljon ez a példa tüzes fogával az agyatokba, mint az árulás, az aljasság, a kisszerűség szimbóluma. Legyen mindenki
számára figyelmeztetés, aki a maga kis öröméért akár
csak egy pillanatra is megfeledkezik az emberiség legtisztességesebb ügyéről, az elnyomott embermilliókról, a forradalomról. Éljetek állandó, szent előrehaladásban a boldogtalanok boldogulásáért, a kommunizmusért, mert ezért érdemes élni. .. de érdemes elpusztulni is.
<br />
Zugyin fölállt, kiegyenesedett, és szeme büszkén,
merészen csillogott. Néhány lépést téve, hirtelen
mozdulattal az asztal tetejére ült, és türelmetlenül
dobolni kezdett az ujjaival.
<br />
Ott távol, a folyón túl már gyűltek a munkások,
beláthatatlan fekete sorokba rendeződtek. A tavaszi
levegő hangosan zengett, áradt az Internacionálé.
</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_23_102017-11-12-13h35m34s114.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/jeanneney1_23_102017-11-12-13h35m34s114.jpg" data-original-height="540" data-original-width="720" height="300" width="400" /></a></div>
Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-32574411166561579312017-10-27T15:13:00.002+02:002017-10-27T15:13:53.026+02:00A félelem béreGeorges Arnaud regényének 1953-as filmváltozata olyan nagy siker volt az egész világon, hogy az eredeti regényt számtalan nyelvre lefordították. Magyarul 1960-ban jelent meg először, Pödör László fordításában.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<img src="http://www.studiolum.com/wang/deaktamas/aha/fb.jpg" />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hogy egy ilyen típusú könyvből lesz ami ki fog maradni, az szinte természetes. A fordító bizonyosan szolid jóindulatból hagyta ki a veretes spanyol káromkodásokat, viszont vannak <i>dőlt betűvel jelzett </i>olyan kihagyások amelyek eléggé elgondolkodtatóak.<br />
<br /></div>
<table border="0">
<tbody>
<tr>
<td align="justify" valign="top"><span style="font-size: 85%;">
D'autres : Lewis, un Anglais pédéraste qui ne voulait que des Noirs pour amants et dont l'apparence évoquait des idées de respectabilité forcenée ; Juan Bimba, un ancien dynamitero de la guerre d'Espagne, expulsé du Mexique <i>où il avait été jugé peu conformiste par ses compatriotes staliniens</i>. Cacahuète, Pedro l'Américain, Deloffre l'ancíen ministre de France à Caracas, Steeves de Bogota... En tout, une vingtaine qui, tous, auraient tant voulu s'en aller.</span>
</td><td align="justify" valign="top"><span style="color: #666666; font-size: 85%;">
És a többiek: Lewis, a pederaszta angol, akinek csak néger szeretők kellettek, s amellett valami különös, őrült, tiszteletet parancsoló külseje volt; Juan Bimba, a spanyol polgárháború egykori dinamitos a:narchistája, akit kitiltottak Mexikóból <i>ahol elítélték kissé koncepciózusan a sztálinista elvtársai</i>; Cacalhuete, az amerikai Pedro, Deloffre, Franciaország egykori caracasi követe, a bogotai Steeves . . . Összesen vagy húszan, akik mind nagyon, de nagyon szerettek volna innen odábbállni.</span>
</td>
</tr>
<tr>
<td>...</td>
<td>...</td>
</tr>
<tr>
<td align="justify" valign="top"><span style="font-size: 85%;">
- Venez, vöus autres ! lance-t-il à ses copains. On le trouvera bïen...<br />
- Je reste aux camions, répondit seui Luigi. On ne peut en pas les laisser seuls comme ça...<br />
Les autres emboîtent le pas à Bimba.<br />
<br />
Ils n'ont pas eu à chercher bien loin. Tout naturellement le prêtre s'était réfugié dans son église. C'est Íà qu'ils l'ont débusqué, blotti dans l'ombre d'un pilier.<br />
<br />
- Sors de là, lui a dit Gérard. Mais l'Espagnol s'est interposé :<br />
<br />
- Non. Ici. Dans sa tanière. Dans son coupegorge. Dans la maison de son maître. T'en fais pas ,salope ! Peut-être qu'il descendra de sa croix pour prendre ta défense, l'autre fumier.<br />
<br />
Le prêtre était plus mort que vif. Mais il ne fit pas un geste pour se protéger, ne dit mot. D'un coup de pied dans la poitrine, Bimba l'écroula à la renverse.. Puis il se jeta sur lui, le retourna face contre terre et, le saisissant aux oreill2s, se mit à lui frotter le visage contre le sol de ciment. De toutes ses forces. Longtemps.<br />
<br />
-- Arrête, dit le Roumain. Tu seras bien avancé quand tu l'auras tué. Tu ne profiteras même pas de ta prime.<br />
<br />
Mais Bimba ne lâcha prise que bien plus tard. Le vieux, qui, au début, avait crié, ne respirait plus qu'à peine.<br />
<br />
<i>Avant de quitter l'église, l'Espagnol arracha le crucifix du maître-autel et s'en servit comme d'une masse pour défoncer la porte du tabernacle. II dispersa les hosties à la volée entre les travées de prie-Dieu et cracha dans le ciboire.</i><br />
<br />
<i>- Je voudrais avoir envie de chier, grogna-t-il.</i><br />
<br />
Quand Luigi, qu'ils retrouvèrent aux camions, apprït tout cela, il soupira.<br />
<br />
- Ça ne nous portera pas chance... murmurat-il.
</span>
</td>
<td align="justify" valign="top"><span style="color: #666666; font-size: 85%;">- Gyertek csak velem! - szól oda a pajtásainak. - Majd megtaláljuk valahol . . .
<br />
- Én az autók mellett maradok - tiltakozik egÿedük Luigi. - Nem hagyhatjuk csak úgy magukra ôket . . .<br />
A többiek Bimba nyomába szegodnek.<br />
<br />
Nem kellett soháig kutatniuk. A pap természetesen a templomába menekült be. Ott bukkantak rá; egy oszlop árnyékában bújt meg.<br />
<br />
- Gyere csak ki onnan - mondta neki Gérard. De a spanyol közbelépett:<br />
<br />
- Ne bújjon ki. Maradjon csak bent. Az odujában. A zsiványbarlangjaíban. A gazdája házában. Sose izgulj, szemét alak. Hátha az istened leszáll a heresztjérol, hogy megvédjen.<br /><br />
<br />
A pap nem volt se eleven, se holt. De egyetlen védekező mozdulatot sem tett, és meg se mukkant. Bìmba belérúgott, ettõl hanyatt esett. Aztán rávetette magát, arcát a föld felé fordította, megragadta a fülénél fogva, és elkezdte a betonhoz dörgölni. Teljes erejébôl. Jó sokáig.<br /><br />
<br />
- Hagyd már abba - mondta neki a román. -- Sokat érsz azzal, hogy megölöd. Még majd a pénzednek sem veszed hasznát.<br />
<br />
De Bimba csak jóval késobb engedte ki a markából.Az öreg pap eleinte ordított, de most mar alig lélegzett.<br />
<br /><i>A templomból való kilépés előtt a spanyol leszaggatta a keresztet a főoltárról, és mintha csak misézne, széttörte az oltáriszekrény ajtaján. Szétszórta az ostyákat Isten házának oszlopai között és beleköpött az áldozati ostya tartójába.<br /><br />- De szeretném ha lenne kedvem leszarni - dörmögte.</i><br />
<br />
Mikor Luigi az autók mellett mindezt meghallotta sóhajtott egy nagyot.<br />
<br />
- Nem hoz ez ránk szerencsét . . . - dünnyögött magában.</span></td>
</tr>
</tbody></table>
</div>
<br />
Nem tartom nagyon valószínűnek, hogy a cenzort a gyilkosság, templom- és vallásgyalázás konkrét leírása zavarta volna. Azt viszont sokkal inkább, hogy Bimba alakja - a spanyol polgárháború hőse, akit a sztálinista elvtársai elítéltek - nagyon is emlékeztetett a hatvanas évek néhány korabeli vezetőjére...Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-22612836054538857232017-09-30T12:13:00.002+02:002017-12-27T09:51:55.034+01:00Átfordítmány<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Titus Popovici, aki Strainul-jában megírta a Maniu-gárdisták székelyföldi vérengzését, ezt mondta később: "Keserű szemrehányásokban volt részem. - Hogy írhattál ilyesmit, még ha megtörtént is? Nem gondoltál arra, hogy milyen színben tűnünk fel,<i>mi, románok</i>?"<br />
<br />
Száraz György: Egy furcsa könyvről<br />
</span>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A mottónak választott kötet az egyik legjobb példája annak, hogy az a siker, amelyet a román politika, diplomácia elért - és amelynek párja nincs az európai történelemben - csak azzal volt lehetséges, amit ők magukért a <i>sacre egoismo </i>nevében megtettek: minden eszközzel. A magyar politika, diplomácia mindmáig ennek a fordítottját műveli, húszfelé figyelve, elvont elvi politizálással minden lehetséges - a kudarc leginkább -, csak eredmény nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A minden eszközzel kifejezés szinte minden európai ország diplomáciai kelléktárában szó szerint értendő. A most következő példát alapmintául is állíthatjuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Említettük már Catherine Horel könyve kapcsán (amelyről majd szólnunk kell újra hamarosan): addig ne várjunk semmilyen változást a magyarkép bármilyen megjelenésében, amíg törtnészeink több európai nyelven, maguktól nem képesek olyan publikációkat kiadni, amelyek a valós képet mutatják. A román diplomácia ezt már legalább a XIX. század közepe óta tudja: akkor kezdett el például leveleket kapni Romániából egy vidéki orvostanonc, aki hatodrangú önjelölt újságíróként mindenféle radikális cikkeket írogatott. A Romániából érkező levelekben, amelyeket ez az orvos, bizonyos Georges Clemenceau kapott, volt szó mindenről: Erdélyről, magyarokról, keleti latinokról stb. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt a nemes hagyományt követte a <i>Revue de Transslyvanie </i>1941-45 között francia (!!) nyelven - ekkor Franciaország megszállt ország, nem tényező ! - foglalkozott erdélyi kérdésekkel, és majd mint látjuk többször is, sem a félrefordítás, sem a hazudozás nem jelentett különösebb akadályt. Az 1944-es folyamban Victor Jinga tollából jelent meg a <i>Note espace et l'espace de autres</i> című iromány, amit a korabeli divatos szóhasználattal valószínűleg a <i>A mi életterünk és mások élettere</i> címen lehetne jól fordítani. Szerzőnk a 39. oldalon ezeket írja:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/vjinga.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/vjinga.jpg" data-original-height="619" data-original-width="800" height="308" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Plus près de nous, le publiciste magyar Joseph Csetényi a écrit
dans le « Pesti Hirlap » du 8 avril 1928: <i>« La base économique faisait
défaut à l’ancienne Hongrie. Dans le domaine économique, le Traité
de Trianon n’a pas créé une situation nouvelle, mais a consacré
des réalités déjà existantes»</i></span><br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">Legutoljára Csetényi József magyar publicista írta a Pesti Hírlap 1928. április 8-i számában:<i> "A gazdaság alapjai hiányoztak a régi Magyarországon. Gazdasági tekintetben a trianoni béke nem hozott új helyzetet, mindösszesen szentesítette az addigra előállt valós helyzetet."</i></span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/cset1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/cset1.jpg" data-original-height="286" data-original-width="728" height="249" width="640" /></a></div>
<br />
Nos, a lapban valóban ott van a cikk, de természetesen nemhogy a mondat, de maga a gondolat is hiányzik az írásból, valószínűleg a lenti jobb kolumnás részlet ihlette a szerzőt erre az apró hamisításra.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/cset2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/2vh/cset2.jpg" data-original-height="313" data-original-width="740" height="268" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table>
<tbody>
<tr><td><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1944/p2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1944/p2.jpg" data-original-height="800" data-original-width="539" height="200" width="134" /></a></div>
</td><td><a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1944/p1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1944/p1.jpg" data-original-height="800" data-original-width="537" height="200" width="133" /></a>
</td>
</tr>
</tbody></table>
<br />
A teljes cikk elolvasható a két fenti lapra kattintva, azonban mi nem gondoljuk, hogy anno szerzőnk végigolvasta volna. Cikkének szellemiségéből kiindulva ugyanis nem ajánlhataná Csetényi cikkét, amely a következő gondolatokkal zárul :<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 85%;">
Alkalmazkodni, alkalmazkodni,a magyar életproblémát fel nem ismerni: ez az ami Trianont
szülte és ami Trianont fenntartja. Mihelyt az önállóság gondolata. a magyarság hivatásának tudata
utat tör. mihelyt a magyar problémák elemi erővel
követelik megoldásukat, az alkalmazkodás szellemével együtt meghalt Trianon szelleme és elkövetkezik
magyar nemzet gazdasági és politikai feltámadásának korszaka.
</span>Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-429140694475732217.post-15905861713997768292017-09-19T11:39:00.005+02:002017-12-27T09:51:56.162+01:00Megérteni Trianont<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 95%;">
Trianonban
csak
írásba foglalták
azt,
amit
a
valóságban
már
végrehajtottak
rajtunk.
Ha
nem
engedtünk
volna
be
ide
senkit,
akkor
azt foglalták
volna
írásba.
<br />
<br />
Csendőrségi Lapok, 1932. 10. szám
<br />
<br />
Mert tessék megtudni, — én ezt urbi et orbi hirdetem — tudja meg az egész világ, tudja meg Románia, hogy ameddig egy magyar ember él, ameddig egy magyar emberben csak egy csepp vér van,
addig küzdeni fog Magyarország integritásáért,
(Ugy van ! a szélsöbaloldalon.)
addig küzdeni fog
Erdélynek megvédéséért és tudja meg Románia,
hogy ha megtámad minket, akkor az erdélyi havasokon nem embereket fog találni, hanem tigriseket,
mert mi ugy fogjuk megvédeni Erdélyt, mint tigrisek, akiktől el akarják rabolni legdrágább kincsét,
testének testét, vérének vérét.
(Elénk
helyeslés,
éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.)
<br />
<br />
Károlyi Mihály napirend előtti felszólalása a képviselőházban, 1916. augusztus 10.
<br />
</span>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Szóltunk már Magyarország utolsó utáni utáni lehetőségéről - amit Kun Béla és valószínűleg Kunfi Zsigmond
együttesen játszott el - és majd később írunk a tragédia előtti előtti figyelmeztetésről, 1916 augusztusáról, amikor kétszázezer (!) ember menekült el a betörő románok elől, semmilyen ellenállást nem tanúsítva. Azonban most arról a pontról írunk, amely a legélénkebben mutatja Károlyi tehetetlenségét és tehetségtelenségét. Ez a plakát a budapesti ferences levéltárból, megdöbbentő élességgel mutatja a passzivitásra való felszólítást, a "várjuk békén sorsunkat" tragédiáját, amelynek a végén Trianon áll. Fontos megjegyezni, hogy a szövegben szereplő fegyerszünet még a padovai, Diaz-Weber féle megállapodás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/csikvm.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/csikvm.jpg" data-original-height="800" data-original-width="534" height="640" width="425" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 95%;">
A fegyverszüneti feltételek szerint az ellenséges hatalmak kikötötték azt, hogy országunk azon részeit, ahol zavargások mutatkoznak
és a rend felbomlott, fegyveres csapatokkal megszállhassák.<br />
<br />
Kikötötték maguknak, hogy a megszállás tartama alatt az illető
vidéken seregük eltartása céljából rekvirálhassanak.<br />
<br />
Polgártársak! Bizonyára nem kell nektek hosszasan magyarázni,
hogy ez mit jelent! Marháitokat, élelmiszereiteket melyekből magatoknak
is kevés van, meg kell osztanotok a megszálló seregekkel és azokért
ez a kifosztott ország nem fog tudni semmiféle kárpótlást nyujtani.<br />
<br />
Ne adjatok tehát okot a rend megbontásával arra, hogy ez a
megszállás bekövetkezzék, térjetek vissza békés munkátokhoz és örizzétek meg nyugalmatokat. Ez esetre még lehet reményünk, hogy el tudjuk a katonai megszállást kerülni.<br />
<br />
Mindenki lehet, a ki a rendet megzavarja, saját
erdekei ellen s a varmegye
egesz nepenek erdekel ellen cselekszik es
sajat testvereivel szemben fogja vise1ni a
felelősséget.
Csíkszereda, 1918. év november 7-en.
</span>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Mint köztudott, ezt a fegyverszünetet aztán - teljesen feleslegesen - felváltotta a november 13-i belgrádi fegyverszünet, és az ország megindult a katasztrófába. Pedig aznap történt olyasmi, ami nem került az újságok címoldalára, pedig fontos esemény volt. Egy új főhadnagy kezdte meg munkáját a török hadügyminisztériumban, akit nagyon hamar megismert az egész világ.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/ata.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/ata.jpg" data-original-height="623" data-original-width="486" height="320" width="249" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A hivatalos mainstream történészi álláspont szerint - tipikus példaként az utólagos okoskodásra - nincs értelme összehasonlítani a török lehetőségeket a magyar helyzettel, Musztafa Kemál helyzetét Károlyival . Válaszként minden kommentár nélkül lapozzuk fel a Pesti Hírlap 1919. december 2-i számát.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/pkemal.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/pkemal.jpg" data-original-height="526" data-original-width="426" height="640" width="518" /></a></div>
<br />
<br />
Zárásként ebben a témában nagyon nem illő és nem kegyeletes viccet idézni, de nem tehetünk mást. Károlyi hősködő kijelentése már a kortársaknak is szemet szúrt, a bevezetőben idézett beszéd után a Borsszem Jankó című vicclapban ez jelent meg 1916. szeptember 17-én (tehát már az invázió után!):<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/borssz1916.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://kep.deakt.hu/valtozomult/1vh/borssz1916.jpg" data-original-height="336" data-original-width="430" height="311" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: navy; font-size: 95%;">
Az ország területén tartózkodó tigrisek. Károlyi
Mihály gróf lelkes iölhivására, a budapesti Állatkertben kongresszust tartottak. A nagygyűlés elnöki
tanácsot. a tanács pedig kéttagú deputációt küldött
ki azzal a megbízatással. hogy Károlyinak a tig-
risek elszántságát bejelentse. A két tigris-küldött
fölkereste Károlyit. aki oldalán dr. Halász Lajossal.
minden politikai titkok, tudójával fogadta.<br />
Mi tigrisek - szóltak a fenevadak - elhatároztuk. hogy tigris-mivoltunkhoz képest fogjuk
védeni Erdélyt a betörő oláhok ellen.<br />
Károlyi bólintott. Halász buzgón jegyzett.
<br />
Fölajáljuk tehát tigristestvéreink életét ési
vérét. - folytatták - de mi ketten. fájdalom, nem
mehetünk a harctérre. Tetszik tudni, méltóságos:
uram, mink állatkerti, tehát fővárosi alkalmazottak.
vagyunk s mint ilyenek nélkülözhetetlenség címén
föl vagyunk mentve.
</span>
Tamas DEAKhttp://www.blogger.com/profile/16891198380147472201noreply@blogger.com0