"Tót nemzet nincs"

Nem tudom, van-e még nemzet a földkerekségen a magyarén kívül amelynek értelmisége minden habozás, kritika nélkül hajlandó átvenni az őt végletekig dehonesztáló, rosszindulatú rágalmakat. Minden további nélkül hajlandóak mindent elhinni, nem leellenőrizni és ismételni, anélkül, hogy a legelemibb logikai szabályokat követve végiggondolnának bármit is.

A dualizmus kori nemzetiségi politikát - ahogy majd lenti idézetekből is láthatjuk - brutálisnak, elnyomónak, identitásmegfosztónak állítják be mindmáig. Eleve a népszámlálási adatok tükrében az állítás nevetséges (az összes magyarországi nemzetiség a dualizmus idejében létszám és részarány tekintetében minimum stagnált, de inkább nőtt) azonban a következőkben ismertetett példa is bizonyíték arra, hogyan tesszük tönkre saját tisztánlátásunkat, és az ilyen legendák hátterének ki nem derítésével hogyan mérgeződik továbbra is a szomszéd népekkel a magyarság viszonya.

Borsody István írja a Visszatért Felvidék adattára c. 1940-es könyvben :

Ebben az időben hangzott el a szlovákokat annyira bántó kijelentés, hogy „tót nemzet nincs", ekkor zárják be a három szlovák tannyelvű középiskolát Zniováralján, Nagyrőcén és Túrócszentmártonban és oszlatják föl a Maticát, ezekben az években keseríti el a szlovákokat Apponyi iskolatörvénye, ebben a kicsinységek miatt feleslegesen túlfeszített légkörben történik a sajnálatos csernovai incidens, amelyet Scotus Viator, Tolsztolj, Denis és Björnson segítségével világgá kürtölt a cseh-szlovák magyarellenes propaganda.

Sziklay László szlavológus, irodalomtörténész levele Illyés Gyulához, 1966. október 27.

Meghökkenve figyeltél fel, amikor megemlítettem a szlovákoknak ma is élő ellenszenvét 1874–75-tel, a három szlovák tanítási nyelvű középiskola s a Matica (egyetlen akkori irodalmi-kulturális egyesületük) bezárásával kapcsolatban. Ekkor mondta ki Tisza Kálmán a magyar parlamentben: „Tót nemzet nincs.” Ami a magyar–szlovák viszonyban ez után az időpont után következik, ezekhez a szégyenteljes dolgokhoz kapcsolódik. A hetvenes években, sőt hosszú ideig még azután is, kisvárosi-falusi értelmiség volt a szlovák nép vezetője, szűk, provinciális perspektívával, előbb a cár atyuskától, majd az igen jól politizáló, komoly nyugat-európai és amerikai kapcsolatokkal rendelkező cseh nagypolgárságtól várva a felszabadulást. 1918 után ez be is következett, de nem járt együtt a szlovák értelmiség magyarságszemléletének megváltoztatásával. A kiegyezés korának otromba „nemzeti” politikájából az „ezeréves elnyomás” legendája lett, s hiába nevelték fel nagyrészt kispolgári és paraszti elemekből az új szlovák értelmiséget, amelynek az elődök papi mentalitásához már kevés köze volt, a legenda megmaradt, 1945 után pedig csak egyre nőtt. A két háború között jelentős költők egész sora (köztük elsősorban közös barátunk, Ján Smrek) tolmácsolta szlovákul a magyar költészet legjavát úgy, hogy mi ezt mind a mai napig nem tudtuk nekik a megfelelő színvonalon, illetőleg kellő számban viszonozni. De ez – sajnos – csak néhány kiváló írástudónak – mondhatnám – „magánügye” volt; a tömeg továbbra is azt hitte, hogy csupa Tisza Kálmán vagy Trefort Ágoston él a Duna másik partján; a szlovák közember tudatában a „magyar” szó a grófot, a szolgabírót, a szlovák nyelvű istentisztelet ellen agitáló püspököt jelentette.

Tisza Kálmán, Ellinger fotóján.

Természetesen, ha azonnal az elemi logika szabályai szerint végiggondoljunk mindent, azonnal rájöhetünk, hogy Tisza semmi ilyet nem mondhatott. A parlamentben ott ül mellette Deák Ferenc, Jókai Mór, elképzelhető az, hogy a újonnan kinevezett miniszterelnök ilyen kaliberű emberek jelenlétében ki merne jelenteni ilyet anélkül, hogy miniszterelnöki és politikusi pályája azonnal ne törne darabokra? Természetesen nem.

Tisza valójában Szvetozár Miletics képviselő hozzáintézett interpellációjára válaszolt, itt láthatjuk azt a mondatot, ami a meg nem történt kijelentéssé nőtt :

Az interpelláló képviselő személye - aki délszláv képviselő!  - pontosan megmagyarázza mit értett Tisza a "nem talált "szláv nemzet alatt : a pánszláv mozgalmat. Bonkáló Sándor professzor idézi a legtalálóbb mondatát Ján Kollárnak, a pánszláv gondolat szellemi atyjának : "Co si ty? Rus; co ty? Srb; ty? Cech; co ty? Jat Polak jestem. Ditky moje ! Svornost' ! Nechte to, mluvete : Slavjan." (Mi vagy te? Orosz ; hát te? Szerb; hát te? Cseh; és te? Lengyel vagyok.Gyermekeim ! Egyek legyetek ! Mondjátok : szláv !)
Tehát Tisza pontosan a fordítottjára utalt: talált szerbet, szlovákot, de a "szláv" nevű népet nem.

Lássuk tehát az elhangzottakat teljes terjedelmükben a Képviselőházi Naplóból. Miletics Szvetozár  1875. december 4-én nyújtotta be interpellációját :

Miletics Szvetozár J. Kriehuber litográfiáján.

Miletics Szvetozár: T. ház! A belügyminister úrhoz a szláv, vagyis „slovenska matica"-egylet feloszlatása iránt interpellatiót szándékozván intézni; megjegyzem, hogy az indok, mely arra vezetett az interpellatióban ben van foglalva; a tényekre nézve pedig elvárom a felvilágosítást.

Beöthy Algernon jegyző: (Olvassa az interpellatiót.)

Interpellátio a belügyminister úrhoz : Miután a hivatalos lapban a „Budapesti Közlönyben* folyó évi november 30-án következő tartalmú hivatalos tudósítás jelent meg: „a turócz-szentmártoni 1863-ik évben alakult „szláv maticza egylet" szabályellenes működés és kezelés miatt a magyar királyi belügyminister folyó év november hó 12-én 4873. eln. szám alatt kelt rendeletével feloszlattatok,* — azon indokból: mert ezen eljárás oly culturintézetre alkalmaztatott, mely szellemi érdek tekintetében igen nagyfontosságú egy egész nemzetiségre nézve, mely 1863-ban ő Felségének helybenhagyásával, mi több. oltalma alatt megalakult, mely azon idő óta több mint tiz éven át az egyidejű kormányok szemeláttára minden szemrehányás vagy feddés nélkül működött, és mely most — hir szerint — kihallgatás nélkül saját szabályszerinti közegeitől megfosztatott; mert ezen mérv az associatiónak igen fontos jogába vág, mely a különféle nemzetiségeknek Magyarországban mivelődési tekintetben az 1868. évi XLIV. törvényczikk 26. §-a szerint különösen biztosíttatott; mert az ilyen mérv minden nem magyar nemzetiségnél aggodalmat szülhet ós kétkedést vonhat maga után, annál is inkább, miután. minister ur hir szerint magával az intézet vagyonával is rendelkezett a „szláv maticza" illető alapszabályai 34. §-a ellenére, mely szerint ezen egylet feloszlatása esetére, ennek utolsó gyűlése lett volna illetékes az egyleti vagyon megőrzése tekintetében rendelkezni; következő interpellatiót intézek a belügyminister úrhoz:

1. Miben áll a „szláv maticza egylet" szabályellenes működése és kezelése?

2. Vajon e tekintetben valami úton-módon fegyelmi vizsgálat tartatott-e ? és különösen vajon az egylet közegei kihallgattattak-e és pedig a „szláv maticza" közgyűlése az egylet- működése és igazgatósága kezelés tekintetében? és ha igen minő eredménynyel ? ha nem: miért nem hallgattattak ki?

3. Vajon az egyletnek .illető közegei előbb valamikor megintettek-e valami rendetlenség vagy visszaélés miatt? és ha nem, mivel menti minister ur azon eljárását, mely szerint az egyletet azonnal feloszlatta s igy magát az egyletet büntette, és az alapítás czélját meghiúsította, a helyett, hogy az egylet közegeit rendre utasította volna és a bűnösöket, mennyiben ilyenek léteznének, felelősségre hívta, vagy hivatta volna ?

4. Min alapszik a beiügyministernek illetősége egy cultur — a közoktatási ministerium alá tartozó egyletre nézve, minő a „szláv maticza" ?

5. Kikérte-e belügyminister ur ő Felségének engedélyét az ő Felsége által engedélyezett és megajándékozott „szláv maticza" feloszlathatására?

6. Igaz-e, hogy minister ur maga intézkedett, ki fogja és hogyan fogja tovább kezelni a „szláv maticza" egyleti vagyonát? s ha igen : miért nem járt el az egyleti alapszabályok 34. §-a értelmében, t. i. az egylet közgyűlését miért nem hallgatta ki?

7. Kész-e minister ur minden a szláv maticzávali eljárásra és ennek feloszlatására vonatkozó iratokat betekintés és eljárásának megbirálása végett a ház asztalára letenni?

Budapesten, 1875. deczember hó 3. Dr. Miletics Szvetozár Titel kerületi képviselő.

Elnök: Ki fog adatni ezen interpellátio a belügyminister urnak. 

Tisza Kálmán 1875. december 15-én válaszolt.

Tisza Kálmán ministerelnök a belügy ér: T. ház; Mielőtt magokra a képviselő ur által a szláv matica-egylet föloszlatás érdemében hozzám intézett kérdésekre válaszolnék, kötelességemnek tartom a t. ház előtt elmondani; minő előzetes intézkedések tétettek, minő előzetes eljárás követtetett, mielőtt a korhiány és illetőleg én, mint belügyminister, rászántam magamat arra, hogy ezen fontos lépést megtegyem, a minő m mindig, ha egy egyletnek működése betiltatik és fölfüggesztetik.

Még az 1874. évben, tehát mielőtt én a kormány tagjává lettem: a szláv maticza működése iránt felmerült többféle jelenségek alapján, az akkori belügyminister egy belügyministeri küldött által megvizsgáltatta a matieza működését. E működésről a jelentés már az én kezeimhez jött. Nem tagadom, már ezen jelentós talán elég alapot szolgáltatott volna arra, hogy megtegyem akkor, mit most novemberben tettein meg; az az, hogy ez egylet működését megszüntessem. De épen, mert a dolgot fontosnak tartottam, előzetesen még egy részletesebb vizsgálatot rendeltem el az egylet szellemi működését illetőleg épen ugy, mint az egylet vagyoni kezelésére vonatkozólag. Csak is, midőn ezen vizsgálatok alapján megerősíttetett mindaz, mi az előzetes vizsgálatból már — azt lehet mondani — kitűnt: intézkedtem az egylet feloszlatása iránt.

Még mielőtt a kérdésekre felelnék, a képviselő ur indokolását tekintve, meg kell jegyeznem, hogy nem áll az. mintha a szláv maticza egész mostanáig minden szemrehányás vagy feddés nélkül működött volna; mert kiadványaiból még 1868-ban boldogult báró Eötvös kénytelen volt két tankönyvet, mint hazaellenest, az iskolákból kitiltani: 1874-ben pedig hasonló helyzetbe jött a mostani közoktatásügyi minister. S gondolom, már azon körülmény maga, hogy valamely névleg a közművelődés előmozdítására szóló intézet oly tankönyveket akar az iskolákba beplántálni, melyek a magyar állam, mint állam ellen vannak intézve, s melyeknek czélzata Magyarország polgárai egy részének kebelében gyűlöletet támasztani a, magyar állam ellen: már elég jellemző arra, hogy⁷ még ha semmi egyéb ok nem forogna is fenn, az ilyen egylet működése zavartalanul meg nem hagyható, s hogy annak igy haladni nem szabad. (Igaz, ugy van)

De távolról sem ennyiből áll az, mi a mati-cánál elkövettetett. Még megjegyzem, miként az előbbeniekből is kitűnik, hogy igen jól tudom én, hogy az 1868. 44. t.-ez, 26. §-a a* mivelődési ezé-lókból való egyesülést Magyarország nem magyar-ajku nemzetiségei számára rnég külön is biztosítja : de igen jól tudom azt is, hogy biztosítja a törvényes kormány felügyeleti jogának épségben tartásával ; biztosítja tehát ugy, hogy éljenek ezen joggal ugy, mint 3, magyar állam polgárainak, bármely nyelvűek legyenek is. élniök kell De sem Magyarország törvényhozása, sem semmi ország törvényhozása ezen a világon nem engedte meg soha es nem fogja megengedni soha, hogy a jogot, mely valakinek adatik: magának az államnak, aláásására igyekezzenek felhasználni. (Élénk helyeslés.)

Azt kérdi a t. képviselő ur, miben áll a szláv matica egylet szabályellenes működése és kezelése? A szláv matica egylet alapszabályai határozottan kimondják, hogy minden néven nevezendő politikai, vagy vallásos iránytól és mozgalomtól tartózkodnia kell. De ha megnézzük az egyletnek egész működését: arról fogunk meggyőződni, hogy ezen egylet fenállása óta jóformán nem tett egyebet, mint hogy egy bizonyos politikai iránynak igyekezett szolgálni, még pedig azon politikái iránynak, mely mint pánszláv irányzat ismeretes széles e világon. Kiadványaiban szerepelnek azon általam jelzett iskolai kézikönyvek: továbbá szerepelnek történeti ezikkek, a melyeknek elseje épen ugy, mint utolsója nem' áll egyébből, mint a történelemnek elferditéséből, a magyar fajnak leggyalázatosabb színben való odaállitásából és izgatásból, hogy a szlávok, kik annyira fölötte állanak a magyar fajnak: igyekezzenek a magyar uralom alól menekülni (Mozgás) De ezen kívül 1867. év augusztusban — erről is a matica jegyzőkönyvei tanúskodnak, — midőn két horvát utas ott megjelent, a jegyzőkönyv bizonyítéka szerint ugy üdvözöltet-tek, mint a kik a magyarországi pánszláv agitatió előmozdítására jöttek; ugy lettek tárt karokkal fogadva a matica által, 1874-ben pedig a zágrábi egyetem megnyitásánál a küldöttség, a melynek jelentése a matica évkönyvei bizonylata szerint nemcsak megjegyzés nélkül tudomásul vétetett; de melynek a matica szellemének hü kifejezéseért még köszönet is szavaztatott, a küldöttség, mondom, elnöke által — mert a többi nyilatkozatokra, bár a Matica hivatalos közlönyei azokat is közlik, nem reflektálok — ugy nyilatkozott, hogy a zágrábi egyetemet a magyar pánszlávok — ezen szóval ólt — magukénak is tekintik és reményük, hogy a magyar pánszlávokra is jobb idők fognak viradni és kimondja továbbá, hogy a magyar pánszlávok nem dicsekedhetnek saját jogaikkal, mert élvez-niök kell a magyar szabadság keserű gyümölcseit. (Élénk mozgás) Kötetekre menő lehetne, ha tetszik ily tartalommal a Matica jegyzőkönyveiből és nyomtatványaiból idézni. De ha még hozzáveszem, hogy nem volt széles Európában olyan, részint átalában pánszláv, részint szláv szempontból magyar ellenes összejövetel, vagy mozgalom, a hol magát a Matica részint küldöttei által, kik rendesen igen jó útiköltséggel is elláttattak, részint levélben vagy üdvözlő iratokban ne képviseltette volna: azt hiszem, hogy az mindenesetre tisztán áll, hogy a Matica alapszabályainak azon rendelkezése, hogy politikával nem szabad foglalkoznia, létele egész ideje alatt megszegetett.

De a Matica alapszabályai ezenkívül azt is megmondják, hogy addig, mig meg nem erősödik, tisztviselői ingyen fognak szolgálni. A Matica meg nem erősödött; sőt még az alapítók egy része alapítványával adós maradt; de a tisztviselőknek már 1866-ban és azóta folyvást aránylag meglehetős nagyságú fizetések utalvány ozt attak. A Maticának továbbá mint irodalom és művészet pártoló társulatnak alapszabályai szerint tudományos nyomtatványokat kellett volna kiadni. Igaz is, hogy fordított erre bizonyos összeget: de már mindjárt a kezdetben jövedelmének meglehetősen tetemes részét ösztöndijak kiosztására fordította; hol ismét természetesen a Matica vezetéséhez" közel állók gyermekeiről nem igen feledkeztek meg. (Derültség) Egy-átalában a vizsgálati iratok szerint az összesen 70 és egynehány ezer forinttal rendelkezett Matica költségeiből 14.000 frtot tesz az, a mi szabályellenesen lett kiadva. Tisztán áll tehát, hogy az alapszabályok sem szellemi tekintetben, sem a vagyonkezelés szempontjából meg nem tartattak.

Azt kérdi második kérdésében'a t. képviselő ur:

„Vajon e tekintetben valami úton-módon fegyelmi vizsgálat tartatott-e és különösen: vajon az egylet közegeik kihallgattattak-e, — és pedig a „szláv maticza" közgyűlése az egylet működése és igazgatósága kezelés tekintetében? és ha igen, minő eredménynyel? ha nem, miért nem hallgattattak ki?" — és a 3-ik pontban: Vajon az egyletnek illető közegei előbb valamikor megintettek-e. valami rendetlenség vagy visszaélés miatt és ha nem ? mivel menti a minister azon eljárását, mely szerint az egyletet azonnal feloszlatta s igy magát az egyletet bűntette és az alapítás czélját meghiúsította, a helyett, hogy az egylet közegeit rendre utasította volna és a vétkezőket, a mennyiben ilyenek léteznének, felelősségre vonta, vagy vonatta volna?¹'

Ezekre nézve t. ház, megjegyzésem az, hogy az egylet egyes közegeinek feleletre vonása és ily szempontból az egyes közegeknek kihallgatása nem volt ezen vizsgálatnak feladata: mert e vizsgálat feladata volt magának az egyletnek működését megbírálni és arra nézve az adatok megszereztettek az egyletnek nyomtatványaiból, kiadványaiból, jegyzőkönyvei- és összes hivatalos irataiból' Épen mert az egylet egész működésében találtatott alapszabályaival ellenkező eljárásúnak és irányzatában meg nem engedhetőnek, kellett első sorban az egylet működését beszüntetni (Élénk helyeslés.)

De legyen megnyugodva a t. képviselő ur, hogy a mennyiben ezen iratok alapján arra is mutatkoznék alapos gyanú, hogy az egyleti közegek egyike vagy másika még különösebb figyelmet is érdemel: nem fogom elmulasztani, hogy a kiérdemelt figyelmet reáforditsuk. (Élénk helyeslés és Derültség a középen.)

Negyedik kérdése a képviselő urnák: „Min alapszik a belügyminister illetősége egy cultur-, a közoktatásügyi minister alá tartozó egyletre nézve ; minő a szláv „Matica" ?

Megvallom, a képviselő urnák ezen kérdésén csodálkozom, mert ón azt hittem, hogy ő tudja azt, hogy minden egylet fölött azon irányban: megtartja-e alapszabályait és nem követ-e az alkot-mánynyal s a haza érdekeivel ellentétes irányt, a felügyelet első sorban a belügy minister t illeti. A cultusminister felügyelhet ós felügyel culturalis szempontokból; de azon egyéb szempontokból a, belügyministeré a felügyelet. (Helyeslés.)

így megítélheti a t, ház. Ítélhet e felett bárki: helyesen cselekedtem-e ón, midőn a „Maticát" feloszlattam, de tisztán és határozottan a belügyminister hatáskörében cselekedtem,

Azt is kérdi a képviselő ur : „kikérte-e a belügyminister ő Felségének engedélyét az ő Felségé által engedélyezett és megajándékozott szláv „Matica" feloszlathatására" ?

Erre egyszerűen azt felelhetem, hogy parlamentalis kormányforma mellett a kormánynak meg vannak saját teendői, meg van saját jogköre s e jogkörben addig működik, mig egyfelől a törvényhozás támogatja, másfelől a fejedelem bizalmával tiszteli meg. Nem az egyes tényekhez kell rendes közigazgatás keretében külön megegyezés; de kell az egész irányzatnak helyeslése, a fejedelem részéről (Helyeslés) és hozzá tehetem, és a t. képviselő urat biztosithatom, hogy Magyarországnak fejedelme mindig és mindenkor helyesli, ha erélyesen elbánnak azokkal, kik eltérve az engedélyezett czéltól, haza ellenes czélokat követnek; vagy mint ez hasonlólag szintén történt, a jóhiszemű adakozók filléreit más czélokra fecsérlik. (Átalá-nos élénk helyeslés.)

Azt is kérdi a t. képviselő ur: „Igaz-e, hogy a minister ur maga intézkedett, ki fogja és hogyan fogja tovább kezelni ,.a Szláv Matica" egyleti vagyonát s ha igen. mért nem járt el az egyleti alapszabályok 34. §-a — helyesebben 35. §-a — értelmében t. i, az egylet közgyűlését mért nem hallgatta ki? En óhajtottam volna t. ház, hogy tehessem azt, hogy az alapszabályokban emiitett tullajdonosnak adjam át a „Matica'^- megmaradt' vagyonát: de ezt engedelmet kérek, nem tehettem. mert az alapszabályokban, mint meggyőződtem róla, miután' hitelesen leforditattam azokat, mert a bemutatott forditásban némileg máskép állott (Mozgás), -mondom miután meggyőződtem róla, hogy e vagyon a szláv nemzet vagyonaként van megemlítve ; én kerestem Magyarországon e tulajdonost, de azt meglelni nem tudtam. (Altalános élénk helyeslés és tetszés.)

De, hogy mennyire kíméletesen és ép az egyesületi jogra való figyelemmel s figyelemmel arra, a mihez Magyarországon minden ajkú nemzetiségnek joga van, jártam el: mutatja az, hogy feloszlató rendeletemben határozottan kimondtam, hogy e vagyon, melynek némely része még most is könnyelmű elhelyezés miatt veszélyeztetve van, biztositta tván. az állam központi pénztárában fog kezeltetni s kamatoztatni azért, hogy ha alakul az eredetileg kitűzött czél, az az: igazán működési, culturalis és szépművészeti czél szempontjából egy egyesület, mely mind alapszabályaiban, mind alapitóiban garantiát nyújt aziránt, hogy ily visszaélések ne ismétlődhessenek: azt annak rendelkezésére bocsáthassam. (Altalános helyeslés.)

A t. képviselő ur utolsó kérdése ez: „Kész-e a -minister ur minden a Szláv Maticzávali eljárásra s ennek feloszlatására vonatkozó iratokat betekintés és eljárásának megbirálása végett a ház asztalára letenni ? Én t. ház olynemü vizsgálatokat és oly tényekre kiterjedő vizsgálati iratokat, mint a minőkről itt szó van, a t. ház asztalára ugy lete-hetőknek, hogy azokban mindenkinek túrkászni és keresgélni lehessen: lehetőnek nem tartom (Helyeslés); de bármely perczben kívánja is a t. ház, hogy egy választmány, vagy küldöttség előtt mindannyi okiratot felmutassak: azon perczben kész vagyok és csak örülni fogok a magam részéről, hogy ha ez ügy minden részletével a hivatottak, minél nagyobb körében, megismerkedjenek. (Helyeslés.)

Ezekből áll t. ház válaszom a képviselő ur kérdéseseire. Azt gondolom, hogy eléggé kimutattam, hogy ezen egyesület szabályaival is ellentétesen politikai actióba lépett, politikai aetiónak eszközévé lett, és pedig oly politikai actiónak eszközévé, a minőhez. hasonlót a világ semmi államában megtűrni nem szoktak. (Helyeslés.) Kimutattam, hogy a vagyonkezelés ós az alapszabályokban megmondott czéllal ellenkező irányban történt sok tekintetben. S mindezek után azt hiszem s ugy érzem, hogy igen is hibáztam volna, ha mindezekkel szemben az egyletnek működését tovább is megtűrtem volna. (Élénk helyeslés.)

Én t. ház, az egyleti működés szabadságát nagyra becsülöm ; de a szabadság nem fajulhat szabadossággá (Helyeslés.) és a jog nem terjedhet oda, hogy magát azt, a ki a jogot adja: az államot támadja meg (Élénk általános helyeslés), s épen azért, midőn most feleletem* befejezésével a t. házat arra kérem, hogy feleletemet tudomásul venni méltóztassék, hagy ezt teljesen öntudatosan tehesse: kötelességemnek tartom nyilvánítani, hogy addig, mig ezen a helyen leszek, minden hasonló irányú egylettel hasonlóan fogok elbánni. (Hosszan tartó élénk helyeslés.)

Miletics Szvetozár: T. ház! Én előre tudtam, hogy interpeliatiommal nemcsak, hogy semmi eredményt nem fogok elérni; hanem ellenkezőleg, hogy a minister urnák a dicsőség par-nasussára egy lépcsőt csinálok, (Derültség) s alkalmat szolgáltatok dicsőítésére, hogy mily hazafias tettet követett el, s mily veszélytől mentette meg az országot.

A nem magyar nemzetiségi ügy a magyar kormányoknak a megtett visszaélésekre vagy teendő visszaélésekre nézve fölmentő levéllé vált. Ha a magyar kormány valamit tesz, vagy elmulaszt valamit, a mi képes volna a magyar nemzetnél elégületlenséget sőt elkeseredtséget előidézni; — vagy a lajthántuli, vagy pénzügyi, vagy adminis-trativ politikában valami visszaélést elkövet: tegyen csak a nemmagyar nemzetiségek ellenében valami véráldozatot a chauvinizmus oltárára, és biztos lehet, hogy más bűneit elnézik, azokért nem csak hogy nem szidják, hanem a nemmagyar nemzetiségen elkövetett erőszakoskodás miatt, még dicsőséget is arat.

Ezen tapasztalat némely nem magyar ajkú képviselőt arra indított, hogy hallgasson, hogy a ministernek takaróul szolgáljon s engedje a visszaéléseknek, az erőszakoskodásoknak poharát csordultig megtelni. (Zaj a középen.) De én azt tartom, hogy a hallgatás nem használ; hanem erkölcsileg ártana is, a mennyiben utólag kitűnt, hogy azok. kik védelem nélkül magukat tiporni hagyják: megérdemlik, hogy tiportassanak. Ezen szempontból én a rokon szláv nemzetiség

érdekében interpellatiót intéztem a ministerelnök úrhoz egy tette iránt, mely nagy indignatiót, sőt fegyver zörejt okozott (Közbeszólás: Nem áll.l Zaj a középről.) És intéztein hozzá két kérdést. Az első kérdéssel t. i hogy miben áll a Maticának szabályellenes működése? megakartam tudni azon adatokat és tényeket, melyek a ministerelnök urat arra indították, hogy a Matieát beszüntesse, hogy megítélhető: vajon ezekben foglaltatik-e oly alap-szabályellenes működés, mely az egylet feloszlatására indíthatta a minister urat. A t. minister elnök ur két tényt hozott fel először azt, hogy a Matica az alapszabályokat megsértve, tisztviselőinek fizetéseket adott, és ösztöndíjakat osztott ki. A ministerelnök ur helyesen tette volna, hogy ha az alapszabályok illető passusát idézte volna; minthogy azonban ő nem tette; én fogom azt tenni ós kimutatni, hogy ilyen értelmű czikk nincs az alapszabályokban. Az alapszabályok 30.§-a igy szól olvassa: „Mihelyt vagyona és jövedelme engedi, a szláv Matica pályadíjakat fog tűzni tudományos és művészi müvekre: az olyan férfiakat, kik kizárólag az irodalomnak és tudománynak szentelik magokat: állandóan ki fogja tartani, és időről időre segíteni fogja a nemzeti tudósokat, és művészeket. Az állandó fizetés, és időszerűit! segélyezés ezen kiadásait megalapítja saját erejéhez mérten a Maticza közgyűlése.

A 31. §. következőleg: hangzik (olvassa) „Míg a Maticza vagyona kellőleg nem szaporodik, és meg nem erősödik: a Maticzának minden tisztviselője fizetés nélkül szolgál."

Midőn 1862—1866-ig a Matica vagyona, mely ma 100,000 frt. 60,000 írtra nőtt, akkor, miután annak elnöke Moises püspök Szentmártonban nem tartózkodott: akkor megszavaztatott az alelnöknek évi 600 frt. és pedig csupán azért, mert Szakolezából Szentmártonba átköltözött; a Matica titkárának és egyszersmind a Matica közlönye szerkesztőjének megszavaztatott évenként 700 írt; a pénztárnoknak 200 frt. Mind ezeket a közgyűlés határozta el az alapszabályok lentebbi szakaszai értelmében.

Mindezen közgyűlések jegyzőkönyvei előterjesztve voltak az államhatalomnak betekintés végett és ez sohasem tett semmi kifogást ellene, amint hogy már csak azért sem lehetett volna. mert a közgyűlésnek arra joga volt és mert a fizetések ugy is mérsékeltek voltak. Ha volna is abban valami szabályellenes: abból még nem következnék, hogy ez elegendő indok legyen az egylet feloszlatására és ha a határozat szabályellenes : azt meg lehetett volna semmisíteni; az illetőket felelősségre vonni, megtérítésre kényszeríteni, a jövőre nézve pedig az egyletet meginteni, és csak azután feloszlatni: ha rósz és helytelen utón haladt volna.

A másik tény, a melyet a ministerelnök ur felhozott: az. hogy az egylet pénzéből 14.000 frt szabályellenesen költetett el. A ministerelnök ur nem emiitette meg: miben áll a szabályellenes kiadás, azért nehéz dolog arra megjegyzést tennem. A ministerelnök által fölemlitett szabályellenes kiadás kétségkívül a Matica házának megvétele körüli eljárásra vonatkozik; csakhogy az alapszabályok 29. §-a értelmében a Maticzának gondoskodni kellett arról, hogy egy házat szerezzen; s minthogy Turocz-Szent-Márton városában egy ház eladó volt: a Matica közgyűlése elhatározta, hogy e ház. mely 14.000 frtba került, megvétessék, és a szükséges összeg jótékony adakozás utján szereztessék meg.

Turocz-Szent-Márton városa szintén adakozott egy bizonyos összeget, és mikor ezen tartozást, a háznak adásvevése folytán compensando leirni, és a többi összeget hozzáfizetni kellett volna: a pénztárnok nem akarta a könyvbe beiktatni a nélkül, hogy előbb Paulini-Tóth ur, "mint elnök és Fran-cisci a jótékony adakozások gyűjtője egy kötelezvényt állítson ki arról, hogy a kellő összeg jótékony adakozásokból össze fog gyűlni és meg fog téríttetni.

A rósz évek következtében lehetetlen volt ez összeget összeszerezni, és igy a közgyűlés megengedte, hogy a hiányzó összeg a Matica alapjából fizetessék ki. Ebből áll azon eljárás, a mi a Matica feloszlatásának indokul nem szolgálhatott.

Felhozta továbbá a ministerelnök ur, hogy a Matica szabályaival ellenkezőleg pán-szláv tüntetésekben vett részt küldöttségei által, a mi a horvátországi egyetem megnyitása ünnepélyére vonatkozik.

Az igaz, hogy az alapszabályokban nem áll az, hogy a Matica ilyen küldöttségeket küldhet; de nincs is megtiltva ; és ha valahol, ugy itt áll azon szabadelvű elv. hogy a mi nem tilos: az szabad. Igy tesznek minden más tudományos egyesületek. Nem tudom, miként lehet ezt vétségnek tekinteni és pedig magyar állani ellenes lépésnek tekinteni. Nem tudom, — nem emlékszem arra, — a mit a küldöttek egyike és pedig toastban mondott; de ha az valamit csinált volna: akkor gondolom őt kellett volna felelősségre vonni, és hogy ha ott valami törvényellenes cselekvény követtetett volna el: akkor őt kellett volna megbüntetni és nem a Maticát felosztatni.

Én t. ház, nem is tudom, hogy lehet ezt tüntetésnek tekinteni, és pedig magyar állam ellenesnek; különösen ha csak nem minden államellenes és különösen ha' minden magyar államellenes, a mi nem magyar, vagyis a mi szláv. De a minister elnök ur maga is tudta, hogy a felhozott tények csak ürügyek és üres állitások, és hogy ezek bizonyítékok nélkül még nem alkalmasak arra, hogy a Matica egylet feloszlatását indokolnák: azután hozzátett még a minister elnök ur még valamit, a mi kézzel meg nem fogható, de mivel ijesztgetni lehet t. i. az élénk képzelődő tehetségnek mumusait. Azt mondja ugyanis, hogy a szláv Matica csak irodalmi czé-lokra állíttatott fel; de ez egyletnek irodalmi tevékenysége, megalakulása óta nem terjedt egyébre csak oly czikkekre és tettekre, a melyek a magyar állam eszméjét ócsároltak, s a magyar nemzet ellen gyűlöletet szítottak és a mely minden irányban és nyilatkozásában tisztán a panszla-vismus eszméjét képviselte.

Én nem tudom; miben áll a magyar állam eszméje és miben különbözik más jogi és cultur államok eszméjétől és czélzataitól. Én nem ismerek §-t, a mely a magyar állami eszme ellenes kihágásokat meghatározná; azt sem tudom : mit jelent a panslavismus. különösen a mai időben, midőn maga G-ortsehakof is biztosította Andrássy grófot, hogy a panslavismus agyrém. (Nagy derültség.) Én meg vagyak győződve, hogy a nem magyar nemzetiségek közül egy sincs a magyarság ellen: mig ez saját nemzetiségi köréhez tartja magát, vagy mig szellemi, morális és materialis culturának természetes és megengedett befolyásával terjeszkedik.

De a minister urnák — ugy látszik — a magyarsága ugyanaz, a mi a nem magyar nemzetiségek magyarosodása, és szerinte mindaz ellensége a magyarságnak: a ki saját nemzetiségót ápolja, védi és őrzi azon nemzet elárasztása ellen, a melynek kezében van az állami hatalom és cul-tura eszköze. Ezen értelemben a felső magyarországi szlávok nemzetiségi léte és fejlődése mái-magában annyit jelent, mint panslavismus. De ez még nem elegendő ok arra, hogy a nem magyar nemzetiségek cultur intézetei feloszlattassanak.

Azon iratokat nem az egylet irta; hanem -egyesek, és ezekre nézve vannak sajtó és más törvényczikk és büntetések.

Hanem igenis — azt beismerem — volt egy kis rendetlenség, melyet a szláv Matica rágalmazói emlitettek; de a melyet csodálkozásomra a ministerelnök ur nem emiitett, és ez az, hogy a könyvben fel volt jegyezve N. N. 500 frt és a rágalmazók már azt hitték, hogy ez az agitátiók végett adott kölcsön legyen. Ez az N. N. senki más nem volt, mint a boldogult deákkör elnöke Justh József, kinek hazafisága kétségenkivül áll, és a ki mégis akarván a saját nemzetisége culturalis czéljaira valamit tenni, 500 frtot adott és időközben kamatait fizette; de ezt félt nyíltan tenni. Oly nagy a terrorismus, mely alatt nyög a szlávok saját nemzetisége irányábani érzülete.

En részemről tökéletesen meg vagyok győződve arról, hogy a Matica feloszlatásának oka nem vétkei vagy szabály ellenes működése vagy közlései, hanem azon rendszer kifolyása, mely Magyarországot a magyar nemzetiséggel azonosítja nem csak politikailag, hanem a cultura terén is, melynek czélja a nem magyar nemzetiségek fejlődésének forrását betemetni. Azon eszme kifolyása ez. melynek nem a salus publica, hanem a magyar nemzetiség sarasa a supprema lex.

De van egy különös oka is, miért üldöztetnek különösen a felső magyarországi szlávok.

A kárpátok Magyarország oszlopa, a szlovén nép Magyarországnak Sámsona. E népnek már rég lenyíratott a haja, melyben nemzeti, szellemi ós erkölcsi ereje fekszik, t. i. saját nemzetiségét szerető és ápoló intelligenciája. A magyar nemzetiség szláv vérből kapta legnagyobb államférflait, vezéreit és tudósait. E Sámsonnak nő a haja: az az intelligentiája felvilágosodik és felvilágosítja a népet. És innen lepte meg önöket, uraim! a félelem, .ugy hogy sietnek, hogy még az alapot is megdöntsék, .melyen a szláv nép haja: intelligentiája nő. Hinc illae irae, hinc illae lacrymae. (Eláll!)

Az alapra nézve a minister ur annyit felel, hogy kamatoztatni fogják a pénzt s más egyletnek adják, mely valóban mivelődési czélokat fog ápolni. De a minister ur nem felelt kérdésemre : miért nem cselekedett az alapszabályok 35. §-a értelmében, mely így szól: „hogy ha a Szláv Matica-egylet akár mi okból egészen feloszlanék, az egész bármi néven nevezendő vagyona a szláv nemzet vagyis nép (Derültség.) tulajdonába megy át, mely oszthatlan és senki által el nem idegeníthető.

Ezen esetben ama vagyon fentartását meghatározza a Szláv Matica utolsó közgyűlése." Szláv nyelven „narod" mindakettőt, t. i. „nemzetet" és „népét" is jelent és habár egyiknek sincsen természetes vagy legális állandó orgamuna, a mi azt jogi személyivé tenné: abból még nem következik, hogy megszűnik a jogosultság, a nemzetiségi cultura czéljára, mely (nagy zaj. Eláll) czél minőségét, valamint az alap kezelési módját, a Mati-cának utolsó közgyűlésén kellett volna meghatározni. Ha az ugy menne, hogy a minister átadhatja az alapot saját kénye kedve szerint egy uj egyletnek, akkor átadhatja ő azt egy oly egyletnek is, mely az ő kedve szerint olyan egyénekből alakíttatnék, kik épen azon czél ellenében dolgoznának. melyért az alapítók pénzüket hozzáadák.

Tisztelt minister ur, azon kérdésemre, hogy miért oszlatta fel a Maticát a fejedelem Ő felsége tudta és beleegyezése nélkül: azt telelte, hogy ez az ő administratió teendőihez tartozik. De én azt gondolom, hogy már a dolognak fontossága és azon tekintet, hogy a Matica-egylet 0 felségejóvá hagyásával és oltalma alatt alakult és hogy 0 felsége arra 1000 frtot is ajándékozott és mert a dolog az egész nemzetiség cuitur érdekébe^ vág, elég volt arra, hogy a Matica feloszlatása 0 felségének tudta és beleegyezése nélkül ne történjék. De a minister ur a Szláv Maticát Ó felségének háta mögött semmisítette meg.

Én tehát a felelettel nem vagyok megelégedve és kérem a t. minister ur válaszát napirendre tűzetni és fentartom magamnak, hogy akkor a tárgyhoz bővebben hozzászólhassak.

Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Midőn az interpellációra feleltem, készakarva mellőztem igen sokat, hogy nagyon hosszadalmas ne legyek; de mellőztem azért is, mert én csak any-nyit akartam felhozni, a mennyi elég eljárásom igazolására, és mellőztem mindazokat, a miket e szempontból szükségeseknek nem tartottam: de amik itt talán némi ingerültséget szülhettek volna. Ez az oka, hogy hallgattam szerződésekről, melyek kivétettek azoktól, kik szabályellenesen ösztöndijakat kaptak s a melyben kötelezik magukat, hogy egész életökben tartózkodni fognak az ellenségekkel, vagyis a magyarokkal való közreműködéstől. (Általános mozgás.) És hallgattam sok más ilyes-, ről, melyeket mellőztem azért, mert az előbb érintett szempontokból nem tartottam szükségesnek itt elmondani. Most is csak igen röviden és csak azokra szorítkozom, a miket a most hallottak után mellőzni, azt tartom, nem lehet. >

Az egyik az,  s ezt fölemlítem azért, hogy elmondhassam iránta nézetemet, — hogy sem azt nem mondottam, hogy a fejedelem tudtával sem azt, hogy a fejedelem tudta nélkül történt a föl-oszlatás s kijelentem azt is, hogy sohasem fogok sem a képviselő urnák, sem senkinek ilynemű kérdésére: sem igen-t, sem nem-et mondani. (Élénk helyeslés és tetszés.) A ház és a fejedelem elleni tiszteletlenség az; a mit a képviselő ur itt akar. (Élénk helyeslés a középen.)

Különben arról biztosithatom a képviselő urat, — és ez az, a mit főleg elmondani akartam, — hogy épen ugy, a mint hiába keresné bizonyítékát a nem magyar ajkúak véráldozatainak, melyekről beszélt, mert a magyar ember türelme igen nagy és sokat elnéz: épen ugy hiába fogná keresni azt az indignatiót, és elégedetlenséget Magyarország felvidékének szláv ajkú lakosainál, a melyről szólott. (Helyeslés.) A Matica működéseinek betiltása, a pánszláv irány elitélése nem fáj azon két milliónyi népnek, mely ott lakik; az csak néhány embernek fáj (Helyeslés a középen.) ki nagyravágyó, önző, piszkos czéljaiért félre akarja vezetni azt a népet. (Zajos tetszés)Én, t. ház, nem akarom a képviselő urnák ; sámsoni hasonlatait folytatni, sem pedig a féle-| lemről, a melytől szólott, nem akarok beszélni; | csak egyre figyelmeztetem a képviselő urat: ne-| künk magyarokul nem szokásunk félni, de a jelen I esetben nincs is reá ok; mert egyes emberek még soha veszedelmet nem csinálhattak: ha a nép millióit megóvni lehetett azon egyes emberek mételyes befolyásától; (Élénk tetszés.) de midőn a képviselő ur itt oly nagy hangon, s mondhatni kirívóan he-| lyezi magát szembe a magyar nemzettel és a ma-j gyár állammal, utoljára is azt fogom hinni egy | bizonyos példabeszéd szerint, a mely azt tartja, j hogy némely állatok, mikor félnek, nagy lármát i szoktak csapni: hogy a képviselő urat félelem kör-j nyezi. (Derültség.),

Nem akarván a t. ház idejét rabolni, ismételve kérem, hogy feleletemet tudomásul venni méltóztassék. (Élénk tetszésnyilvánítások.)

A téma lezárásaként keresve sem lehetne jobb gondolatokat találni, mint Borsody István további gondolatait az említett kötetből : 

 De talán közeljárunk az igazsághoz, ha az ellentétek okát inkább a hozzánemértésben és tájékozatlanságban, mint a magyarok és szlovákok egymás iránti rosszindulatában, összeférhetetlenségében, vagy gyűlölködésében keressük. A nagy megoldatlan kér dés súlya alatt egyik fél sem tudott fölemelkedni a tárgyilagosság, a józan ítélet és belátás olyan fokára, hogy az erők természetes összecsapását el lehetett volna kerülni. A világháborúelőtti szlovák-magyar viszonyra két körülmény jellemző: az öntudatos szlovákok eltávolodása a magyar gondolattól és az ezzel párhuzamos hozzáilleszkedés a csehek által propagált csehszlovák egységhez, a másik oldalon pedig a szlovák származásúak el magyarosodása és beleilleszkedése a magyar állam társadalmi struktúrájába, amely bárki számára lehetővé tette, származásra való tekintet nélkül, a legmagasabb érvényesülést és emelkedést, ha nyelvben és műveltségben, szellemben és gondolkodásban alkalmazkodni tudott az uralkodó magyar mértékhez. Ez a liberalizmus ideje és nemzetiségi tekintetben az asszimiláció kora Magyarországon. A liberalizmustól csak azt lehet számon kérni, hogy liberális volt-e — és az asszimiláció korát csak azzal lehet mérni, hogy tényleg lehetővé tette-e az asszimilálódást. . . Furcsa dolog a liberalizmus korszakát utólag azzal vádolni, hogy liberális volt és az asszimiláció korszakának szemére vetni, hogy megengedte az asszimilációt. . . Ilyen ferde szempontok szerint szeretik sokan elmarasztalni hazánk háborúelőtti állapotait, pedig korok értékét sohasem lehet későbbi idők eszméi szerint megállapítani. Még egyetlen korszak sem hozott végső megelégedést, egyetlen eszme sem tudta megoldani az emberi együttélés összes kérdéseit: a liberalizmus és asszimiláció kora sem tartalmazott örökérvényű igazságokat, a maga módja szerint azonban kétségtelenül sok igyekezettél sietett hazánk Európától messze elmaradt helyzetén segíteni és nem egészen eredménytelenül, ezt egy nyugodtabb és tárgyilagosabb korban köszönettel fogjuk megállapítani.