Kánya Kálmán

Több kérdés érkezett, hogy valóban Kánya Kálmán látható-e ezen a képen, amelyet Mauthausenben - hittük eddig, de nem, Niederdorf-Villabassa községben a Praggs szállóban - fényképeztek amerikai katonák, és a youtube-on valamint a criticalpast.com-on látható.

Nos, groteszk is lenne, ha a változó múltnak egy megváltozott darabja visszaváltozna, így számunkra továbbra is úgy tűnik, hogy ő van a képen.

Kánya Kálmán 1942-ben nyugdíjba ment, ez alkalommal a Tolnai Világlapja közölt méltatást, és egy láthatóan nem 1942-es fényképpel (valószínűleg a külügyminiszteri kinevezési képével) búcsúzott tőle. Ugyanebben a lapban 1943 februárjában van róla egy aktuális kép egy emlékvacsorán, amin csak a fejformája látszik, a kép is, a nyomtatás is elmosódott. Van róla azonban mozgókép, a Magyar Világhíradó 993-as számában.

Ez sem segít sokat, tehát lássuk az érveket, ellenérveket.

Mi szól az ellen, hogy Kánya Kálmán látható a képen :

• Első és legfontosabb írásként a fellelhető halotti anyakönyvi kivonata, amelynek másolata a familysearch.org-on is megtekinthető:
  
  
  
  
  
  
  A bejegyzés azonban egy írásbeli bejelentésre hivatkozik név nélkül, így a pontos ellenőrizhetősége kétséges. A visszaemlékezések szerint a Sziklakórházban halt (volna) meg, amely valóban az első kerületi anyakönyvi hivatalhoz tartozik.
• Sok megbízható(nak tűnő) tanú visszaemlékezik arra, hogy látta a Sziklakórházban, ápolták is, és tanúi voltak halálának. Dobai Miklós például így ír :
  
  
  Élete vége felé egészsége egyre romlott. Súlyos vesebaj gyötörte, mint egykor Gömbös Gyulát. Még hivatali idejében, sokszor órákig görcsökben fetrengett a dolgozószobában felállított kanapén, majd a görcsök elmúltával visszaült íróasztalához, s dolgozott tovább. Idővel kórházi ápolásra szorult, ami a front közeledtével egyre nehezebbé vált. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, Sopronkőhidára került, ahonnan már csak meghalni engedték haza. Budapest ostromát a Budán lévő Szikla-kórházában vészelte át, ott is halt meg, a Budai vár eleste után 1945. február 28-án. A szovjet megszállást lényegében nem élte meg. Eltűnt a magyar közélet egéről, melyet sokáig üstökösként világított be, ahogy eltűnt az élete során összegyűjtött – sokak szerint mesés – vagyona is. Sírja, nyughelye ismeretlen.
  
  Korecz Katalin gróf Andrássy Ilonáról :
  
  
  A grófnő mesélte annak idején kolléganőinek Budapest 1944 – 1945-ös ostroma idejéről a következőt: „A ’halott’ felült. Erre az egyik beosztottja: ’Intéző testvér, a hulla inni kér!’ ’Hát akkor adjon neki’ – mondta Ilona.” A beteg kapott inni és nem sokkal azután meghalt. A leírt szituáció igen jellemző volt a kórházban uralkodó állapotokra, illetve a grófnő talpraesett, közvetlen stílusára is. Szintén Andrássy Ilona mesélte korábban Korecz Katalinnak, hogy Kánya Kálmán volt külügyminiszter (1933-38) a Sziklakórházban halt meg az ostrom után, 1945 februárjában. Ez a tény már korábban ismert volt számunkra visszaemlékezésekből, kontrollforrásként megerősítésre került.
  
  Persze vannak teljesen elképesztő, nyilvánvalóan valótlan "visszaemlékezések" is :
  
  
  Sok szidást kapott, mesélte anyánk, mert a rábízott Kánya Kálmán, a valamikori külügyminiszter, beszámíthatatlanná válva mindig pucérra vetkőzött, jött a főnővér, Horthy Istvánné ellenőrizni, s többször úgy találta a miniszter urat, anyaszült meztelen. Ezt már mosolyogva mesélte anyánk, hogy ő rávágott a külügyminiszter fenekére, és sokadszorra ismét felöltöztette.
  
  Horthy Istvánné, ahogy az közismert, 1944. október 17-től 1945 májusáig apósával tartózkodik német fogságban Weilheimben.
• Az emberi fül nagyon ritkán, szinte soha nem változik, és az kétségtelen : a két ember füle nem azonos típusú.
  
  
  
  

Lássuk azokat az érveket, amelyek inkább azt igazolják, hogy a képen valóban Kánya Kálmán lehet :

• Első és nem utolsósorban a feltűnő hasonlatosság.
• Kállay Miklós említi, hogy Sopronkőhídán még beszélt a súlyosan beteg Kánya Kálmánnal, "nagy elégtétel volt nekem amiket mondott". Kállay november 19-én hagyta el a török követséget, "két hétig" (tehát kb. dec. 2) a Margit körúti katonai fogházban volt, majd "egy este" onnan valószínűleg több napos úton Sopronkőhidára vitték. Számunkra nem tűnik életszerűnek, hogy egy súlyosan beteg ember pont azt a megoldást választja, hogy a két hadsereges ostromnak nekifeszülő városban akarjon meghalni, vagy épp gyógyulni. Külön kérdés, hogy a decembertől már záruló gyűrűn hogy engednek át egy súlyos beteg embert.
• Kállay az emlékirataiban valóban megemlíti mindazokat akikkel együtt raboskodott, például Igmándy-Hegyessy Gézát is, aki messziről fel is ismerhető a filmen. Igmándy a testőrség parancsnoka volt, tehát nem jelentéktelen ember. És az amerikaiak mégis őt nem, de ezt a másik személyt fontosnak tartották egy közelképre, ugyanúgy mint a miniszterelnököt, a belügyminisztert és a kormányzó fiát. Talán épp azért, mert halálhírét hallották?
  
• A filmen szereplő úr láthatóan beszélget magyarokkal és amerikaiakkal, tehát mind a két nyelvet valamilyen szinten ismernie kell - feltételezve hogy a magyar Schell Péterrel magyarul beszél, aki egyébként felvidéki birtokosként szlovákul is tudott. A közeli beszélgetést mutató egyik képen mintha azt mondaná a vélelmezett Kánya Schellnek: "Te tudod ezt? Igen igen."
  Tudomásunk szerint Kánya Kálmán az egyik - nyelvileg is - legképzettebb magyar diplomata volt, Barcza György külön meg is említi az amúgy elég csipkelődő hangulatú visszaemlékezéseiben, tehát semmilyen gondot nem okozhatott neki a nemzetközi társaságban kommunikálás.

Tehát ... mégis több dolgok vannak ...? Reméljük majd fény derül a titokra.