Piave

...Minél indokoltabb kedvező itéletem összes fegyveres erőm valamennyi részének katonai értéke, odaadó szolgálatkészsége és egyhangu összemüködése fölött, annál inkább kell és akarom annak fennálló és jóknak bizonyult intézményeit fentartani.
[...]
Közös és egységes, mint a milyen, maradjon hadseregem: ezen erős hatalom az osztrák-magyar monarkhia megvédésére minden ellenség ellen.
Esküjéhez hiven fog összes fegyveres erőm a komoly kötelességteljesités utján továbbhaladni, áthatva az egyetértés és összhangzat azon szellemétől, mely minden nemzeti sajátságot tisztel és minden ellentétet megold, valamennyi néptörzsnek különös előnyeit a nagy egész javára forditva
Kelt Chlopyban, 1903. évi szeptember 16-án.
Ferencz József s. k.

A hírhedt chlopy-i hadparancs. 

... düh rohanta meg, hogy torkába fulladt a hang. Végre mégis erõt vett magán s ordítozni kezdett:
- Gyõzni ? Csak a németek tudnak ! . . . Ellenséget ingoványba fullasztani? Csak a németek tudnak!...
Csaknem robbant a méregtől, amint végigpillantott a holtrafáradt, rá sem hederítõ, éhes és rongyos századon:
- De ilyen összetételû hadsereggel, hol az uralomra hivatott német népelemen kívül még tizenhárom nemzetiségû akad ? Uram Istenem, mit kezdjen az ember ennyi néptörzzsel ? Gyõzni ? Frászt !
Úgy üvöltött, mint a tébolyult s szablyát rántva, kardlapozni kezdte a császárvadászokat, amiért nem adóztak neki különösebb figyelemmel :
- Csorda ! Csor-daa-aaa ! S ilyen teheneket vezessek én elhatározó rohamra ?

 

Komáromi János: A nagy háború anekdotái 

A közhiedelemmel ellentétben a Monarchia katonai és politikai helyzete 1918 nyarán az átlagember számára kifejezetten rózsásnak tűnt. A Monarchia túl volt a román, az ukrán és az orosz győztes békén, és csapatai mindenhol az ellenség földjén álltak.

A beavatottak azonban már tudták, hogy a háború utolsó, mindent eldöntő fordulatai előtt állnak. A hadsereg szelleme már össze sem hasonlítható az 1914-essel, a dezertálások napirenden, és februárban már az elitalakulat, a flotta is fellázad. A döntéshozók előtt ugyan világos, hogy egy nagyarányú győzelem helyreállíthatná a hadsereg morálját, azonban a német hadvezetőség nyomása ellenére is csak a nyárra, júniusra   készítik el el a piavei támadás tervét. Károly király és a tábornokok nagyrésze is félszívvel döntött a támadás mellett, tökéletesen tisztában voltak a téttel.

Ennek fényében rendkívül érdekes a támadással megbízott Svetozar Boroevic és Horthy Miklós "csörtéjének" története, amit először a téma kiváló kutatója, dr. Csonkaréti Károly publikált a kilencvenes évek elején.

Horthy Miklós. Lühnsdorf Károly rajza, 1937.

Svetozar Boroevic, Oskar Bruch rajza, 1915.

Az 1918-ban 50 éves Horthy Miklós sorhajókapitányt Károly király február 27-én kinevezte ellentengernaggyá és a flotta parancsnokává. A kinevezés teljesen egyértelműen addigi hadi tevékenységének szólt : tizenegy tengernagyot és huszonnégy rangban idősebb sorhajókapitányt előzőtt meg - nem véletlenül. Az őt megelőző 60 éves Maximilian Njegovan és az őt előző 67 éves Anton Haus tengernagyokkal ellentétben az új főparancsnok kifejezetten támadó szellemű, aki nem riadt vissza a kifejezetten szemtelen akcióktól sem.

A K.u.K flotta polai kikötője. Részlet Schoch Frigyes páratlanul értékes fotógyűjteményéből a fortepan.hu-ról.

 

Április 5-én Veith József sorhajóhadnagy néhány tengerésszel partraszállt Anconában, kikémlelendő az új olasz fegyvereket. A bátor tengerészek már visszafelé tartottak, amikor észrevették őket és fogságba kerültek. (Pontosabban észrevették őket az olaszok számtalanszor előbb is, csakhogy az olaszul beszélő osztrák-magyar egyenruhás tengerészeket angoloknak nézték. Nincs elírás: a bátor és szemtelen tengerészek a saját egyenruhájukban közlekedtek az olasz bázison.)

Az ügynek volt egy olyan következménye, amely később lett nagyon súlyos: a bázis parancsnokának, Luigi Rizzo korvettkapitánynak záros határidőn belül helyre kell hoznia a hibáját, különben hadbíróság elé áll.

Májusban Horthy barátját, a flotta vezérkari főnökét, norwalli Konek Emil sorhajókapitányt Udinébe küldi és rajta keresztül egy rendkívül figyelemreméltó tervet ajánl Svetozar Boroevic tábornagynak, az Isonzó hadseregek főparancsnokának.

Konek Emil, 1907. Itt még csak a hágai békekonferencián követ.

 
 A terv alapelemei :

1. A tengerparton, illetve a Pó folyón 30,5-es illetve 24-es ágyúkkal felszerelt cirkálók hátbatámadó jelleggel tüzérségi támogatást adnak a szárazföldi támadáshoz, valamint
2. Az otrantói szorosban a szárazföldi támadással egyidejűleg a flotta másik fele szintén támad, és áttöri az antant blokádját.

A terv első részére alkalmasak voltak a mintegy 6-7 méter merülési mélységű, megfelelő fegyverzettel ellátott cirkálók, ilyen volt például a Kaiser Karl VI, a  Sankt Georg.

SMS Sankt Georg, mellette SMS Kaiser Karl VI.

Seine Majestet Schiff  Kaiser Karl VI.

SMS Erzherzog Karl. Részlet Schoch Frigyes páratlanul értékes fotógyűjteményéből a fortepan.hu-ról.

Konek Emil rendkívül udvarias és tisztelettudó hangnemben írta meg emlékeit küldetéséről, de a sorok között pontosan kiolvasható: Boroevic az első pontot gyakorlatilag gondolkodás és mérlegelés nélkül elutasítja. A 62 éves tábornagy, aki valóban eredményes védekező taktikával a legstabilabb frontszakasszá tette az olaszt, valószínűleg azok csoportjába tartozhatott, akiket végtelenül irritált a "fiatal" parancsnok karrierje és annak harcias, támadó, "vagány" ötletei. Közölte Konek Emillel, hogy valóban nagy segítség lenne a tüzérség, de ő ezt nem merné igénybe venni, mert a tengeralattjárók és aknák nagy veszteségeket okozhatnak a flottának. Konek Emil - ma úgy mondanánk - szakmai érvekkel próbált hatni a tábornagyra: az aknák ellen aknaseprő hajókat vetnének be, a flotta rombolói és torpedónaszádjai pedig az akció időtartamára távol tudják tartani a tengeralattjárókat - mindhiába. Boroevic unhatta már a huzavonát, mert közölte : semmilyen segítségre nincs szüksége, biztosra veszi a támadás sikerét.

A második pontot, amely lényegileg teljesen súlytalan hadművelet a cél szempontjából, elfogadja és "meleg szavakkal kívánt szerencsét a 'fiatal, nagynevű flottaparancsnoknak' " (Konek Emil szavai, amelyekből pontosan tükrözhető Boroevic valódi véleménye.)

A piavei csata végeredményét Csonkaréti Károly így foglalta össze : "Boroevic a június 15-22 között zajló csatát csúnyán elvesztette, 150.000 embere esett itt el." Horthy a Szent István csatahajóval meglepetésszerű támadást intézett - volna az otrantói szorosban, de a hajót Luigi Rizzo motorcsónakjával megtorpedózta és elsüllyesztette, így nem kellett hadbíróság elé állnia.

A piavei csata politikai utóélete is tanulságos. Az Országgyűlésben Urmánczy Nándor képviselő (akinek jósikafalvi kastélya majd októberben kerül tragikusan a figyelem középpontjába) meginterpellálta Szurmay Sándor hadügyminisztert, említve többek között azt a hadnagyot ("56-ik gyalogezrednek Stiny nevű hadnagya"), aki átszökött és elárulta a tervet, majd így folytatta: "... az előre vonuló csapatok, csakhamar teljesen érintetlen és a tüzérségi hatástól teljesen megkímélt ellenséges vonalakba ütköztek, melyek mögött több hadosztályból álló erős angol és olasz csoport állott ellenlökésre készen." és ezzel zárt: "Mi készek vagyunk ugy mint eddig, továbbra is önfeláldozással, kitartással barczolni. De a könnyelműen, meggondolatlanul felidézett, felesleges véráldozatoknak legyen vége. Ennek pedig csak egy útja van : az osztrák hadvezetőséget sprengolni kell!". A vita hangnemére és tartalmára Wekerle Sándor miniszterelnök csak ezt jegyezte meg: "Ami a vizsgálatot illeti, erre nézve megjegyzem, hogy ilyen vizsgálatokat nyilvánosan tárgyalni sehol a világon nem szokás."

Horthy Miklós csak harmincöt év múlva tudta Boroevic "kölcsönét" törleszteni. Emlékirataiban írja: a flotta a jugoszláv nemzeti tanácsnak történő átadásának ötlete tudomása szerint horvát tábornokoktól származott - holott ezt már az 1926-os Pilch Jenő-féle  Horthy Miklós c. könyvben is - helyesen - if.j. gróf Andrássy Gyulának tulajdonítják. Az első világháború sok tekintetben még lovagias küzdelem volt: egy lovagias úriember egy övön aluli ütést nem hagy megtorlatlanul.