Nem jelent túlságosan jót általában ha a mellékelt levélről írnak. Sajnos mostanában is sok hasonlóságot lehet felfedezni olyan időkkel melyek sorsdöntő válságokat generálnak, most sincs másképp. A levelet most Joó Tibor, a budapesti ostromban elhunyt tudós 1941-es Mátyás és birodalma című kötetéből idézzük.
Ennek a koncepciónak első
írásbeli emléke IV. Béla királyunknak egy 1253-ban írott
levele IV. Innocent pápához. Miután a tatárok tíz évvel
azelött elpusztították az országot, most újabb támadásuk
fenyegetett. A király a fenyegető veszély elhárítására az
északkeleti határra vonult, s innen, Sárospatakról írja leve-
lét a szellemi Európa és a kereszténység fejéhez segítségért,
tudatában lévén annak, hogy itt nem pusztán Magyaror-
szág, hanem az egész Nyugat érdeke forog kockán.
Ebben a csodálatos levélben -gazdag politikai irodal-
munk egyik legelső remekében - bele van már foglalva az
az egész érzés- és gondolatvilág, keserűségeknek, elszántsá-
goknak, telátásoknak és terveknek egész rendszere, mely
az európai magyar magatartásának kísérete ezer év óta.
Nemzetünk történelmének kevés fontosabb dokumen-
tuma van.
Magyarország - írja a király - a tatárok pusztítása
folytán legnagyobbrészt pusztasággá vált és a hitetlenek
úgy veszik körül, mint a karámot a kerítés.x Felsorolja a
keleti és déli szomszédokat, majd a nyugati szomszédra tér
rá, skitől hitünk azonossága folytán remélhetné ez az ország
valaminő segítség gyümölcseit, de ehelyett a háború töviseit
kénytelen érezni, s aki váratlan rablásokkalragadja el ennek
az országnak a javait. Ezért, ám mégis főleg a tatárok miatt,
kiktől félni a háború tapasztalatai tanítottak meg tennün-
ket, mint ahogy más népeket is, kiken hasonlóképpen átvo-
nultak, főpapjaink és országunk előkelőinek megkérdezése
után jónak láttuk Krisztus helytartójához fordulni, mint á
keresztény hit végső veszedelméten egyetlen és utolsó védel-
mezőhöz, hogy te ne következzék rajtunk s még inkább
mibennünk rajtatok és a többi keresztényen az, amitől
tartunk. Naponta érkeznek ugyanis hírek a tatárokról, ezek
pedig nemcsak ellenünk jönnek, akikre legjobban harag-
szanak, mert olyan szörnyű pusztításra sem akartuk alá-
vetni nekik magunkat, míg a többi erejüket megismert nép
adófizetőjük lett, föleg országunk keleti szomszédai... a
tatárok összeesküdtek az egész kereszténység ellen, s amint
több szavahihető tanutól hallottuk, erősen eltökélték, hogy
rövidesen egész Európa ellen fordítják megszámlálhatatlan
seregeiket. Attól is félünk, - írja a király, kinek népe egy-
szer már megpróbálta, mit jelent ellenállni, - hogy a tatá-
rok közeledtére a mieink majd vonakodnak ellenségként
viselni a tatárok kegyetlenségét s félelmükben akaratunk
ellenére is meghódolnak, amint ezt az előbb említett szom-
szédaink tették, hacsak az apostoli Szentszék körültekintő
gondoskodása előrelátóan és hathatósan meg nem erősíti
országunkat, hogy megbátorítsa a benne lakó népeket.
Mindezt főleg két okból írtuk meg, - folytatja a király, sitt
ragyog fel teljes tudatossággal a felelősség érzete és elfoga-
dása, a gondviselésrendelte szerep vállalása, - hogy ne
vádolhassanak bennünket sem a lehetőségek elmulasztása,
sem gondatlanságunk miatt.c Ime, a magyar király tudja és
vállalja azt, hogy őt vád érheti, ha mulasztást követ el
országának, mint Európa kapujának védelmében. S ő büsz-
kén és keserűen hivatkozhat rá, hogy va lehetőségek elmu-
lasztása dolgában azt mondjuk, hogy megtettük mindazt,
amit lehetőségeink között tapasztalataink alapján ebten a
dologban tenni lehet, amikor személyünket és javainkat
kitettük a tatárok akkor még nem ismert erejének és gonosz-
ságának. Hanyagságunkért sem vádolhat senki tennünket.
Mikor a tatárokkal országunk területén harcoltunk még,
megkerestük ebben az ügyben az egész kereszténység három
legfőbb udvarát, úgymint a tieteket, melyet minden keresz-
i tény az összes udvarok úrnőjének és mesterének tart,s a
császárit, melynek alá is vetettük volna magunkat, ha az
említett veszedelem idején számbajöhető segítséget és oltal-
mat adott volna nekünk. Megkerestettük a francia királyi
udvart is. Ám nem kaptunk egyiktől sem semminő vigaszt
vagy segítséget, csak szavakat.
Mindez nem vet valami túlságosan jó fényt va keresztény-
ség három legfőbb udvaránakx politikai előrelátására És lelki-
ismeretére, annál inkább azonban a magyar királyéra. Ő íme
hajlandó lett volna függetlensége feláldozásával is hozzá-
járulni Európa nagy politikai egységének megteremtéséhez,
a császár hűbéreséül szegődve, ha látta volna a hajlandó-
ságot ennek az egységnek a fejében a hivatásával járó fele-
lősség vállalására. De méltatlan kézbe nem helyezhette, s
nem is helyezte Európa kulcsát. Ő megpróbálta teljesíteni
hivatását úgy, amint módjában volt, érezve S hirdetve,
hogy kedve ellen való kényszerhelyzet ez a mód. Ezzel
kezdődik az az egyezkedő keleti magyar politika, melyért
később annyi lenézésben, gáncsban és szidalomban része-
sült nemzetünk, különösen azok részéről, akik belehaj-
szolták.
JMi tehát ahhoz folyamodtunk, amihez tudtunk. A
kereszténység javáért megaláztuk királyi fenségünket, s két
leányunkat két orosz vezérhez, a harmadikat a lengyel
herceghez adtuk feleségül, hogy az ő révükön s más keleti
barátaink révén megtudjuk a soká lappangó híreket a tatá-
rokról, hogy Így bizonyos mértékig könnyebben állhassunk
ellen a tatárok próbálkozásainak és fondorlatos magatartá-
sának. A kunokat is befogadtuk országunkba, S fájdalom,
pogányokkal védjük manapság országunkat és pogányokkal
rontjuk a hitetleneket. A keresztény hit védelme céljából
továbbá kun leányt adtunk elsőszülött fiúnkhoz feleségül,
hogy így nagyobb bajt kerüljünk el s módunk legyen a
nák 3
kunokat megkereszteltetni, amint ezt több csetben már meg
is tettük. a
Az örök és legmélyebb magyar keserv hangja ez. Oly
hű európainak lenni, mint senki más, érezni, hogy nekünk is
Európa a hazánk, máshol nincsen immár számunkra hely, s
ugyanakkor érezni e haza többi népeinek idegenkedését,
azt, hogy nem fogadnak be, hogy taszítanának, ki, keletre.
Csak az áldozatot fogadják el kegyesen. sKívánjuk, hogy
mindezekből nyilvánvaló legyen Szentséged előtt, - írja a
keresztény király a kereszténység fejének, - hogy ilyen
súlyos helyzetten Európa egyetlen fejedelmétől, vagy egyet-
len nemzetétől sem kaptunk semmiféle segítséget . . . a
Pedig hogy Eölcsen és célravezetően tudná e segítséget
felhasználni, annak a levél következő részlete fényes bizony-
ságát szolgáltatja. Csak a johannita lovagok rendje fogott
fegyvert, shogy országunkat és a keresztény hitet a pogá-
nyok és eretnekek ellen védelmezzer, - folytatja. S most
kifejti a király a védelem útját és módját. Ez a terv talán
legfontosabb pontja IV. Béla levelének, mert itt mutat rá
Magyarországnak, a Közép-Duna tájának geopolitikai jelentő-
ségére. A johannitákat, írja, a Duna mentén helyezte els a
folyamot várakkal is megerősítette. Ezzel a hellyel kapcso-
latban azt reméljük, hogy ha Isten a mi és az említett test-
vérek tettei által segítséget nyujt s az Apostoli Szentszék
kegyességet méltóztatik mutatni, a johanniták segítségével
a Dunától egészen a konstantinápolyi tengerig támogathat-
juk majd a keresztény hit hajtásait s így a latin császárság-
nak és a Szentföldnek is lehet majd nyujtani segítséget . . .
A mi több ízben is belátott nézetünk ugyanis az, hogy üdvö-
sebb nekünk is, egész Európának is, ha a Dunát várakkal
erősítjük meg. Ez ugyanis az ellenállás vize, aga contra-
díctionis.n Ez a kifejezés méltó, hogy szállóigévé váljon. S
hogy mily fontosnak tartotta a király e felismerés elfogad-
tatását, mutatja a buzgalom, mellyel bő példákat idéz. Itt
védték a római birodalmat, ss mi is itt álltunk ellen tíz hóna-
pig a tatároknak, holott nem voltunk felkészülve és súlyos
vereség is ért bennünket s országunkat nem védte akkor
jóformán sem vár, sem védősereg. Ha országunkat elfoglal-
nák a tatárok, amitől Isten mentsen, nyított kapu lenne az
számukra más keresztény országok felé, egyrészt azért, mert
itt nincs útban tenger a keresztények felé, másrészt mert
itt alkalmasabban tudják elhelyezni nagyszámú családjukat
és szolganépeiket, mint bárhol másutt. E szavak Magyar-
ország európai jelentőségét örök időkre érvényes módon
fejezik ki, s vészkiáltásként sikoltanak a fülekbe, melyek
hallanak. A család elhelyezésében pedig ki ne ismerne rá az
élelmezés problémájára? A civilizáció fejlődésével termé-
szetesen nem szükséges ide települni családostól, a nyers-
anyagot el lehet szállítani, de a probléma változatlan: e
táj az utánpótlás bázisa. Jusson eszünkbe Attila, - foly-
tatja, oIsten ostoránakk késő unokája, hűséges fiaként annak
az Európának, mely ellen egykor őse hadakozott, - aki
keletről jött nyugat meghódítására s Magyarország közepén
ütötte fel szállását, s mindazok, kik nyugatról harcoltak a
császárok ellen, hogy keletet meghődítsák, tármint is szervez-
ték meg seregüket, azt országunk határai közt helyezték el.c
Miután így látja a helyzetet a király, nem csoda, ha
arra sürgeti a pápát, hogy ne a keresztesek által alapított
életképtelen stengerentúli részeketr segítse, mert sha ezeket
elvesztenők, amitől Isten ments, nem ártana annyit Európa
lakóinak, mint ha a mi országunkat elfoglalnák a tatárok.
Istent és embert hívjuk tanulságul, - kiált a levél, - hogy
ennek a dolognak oly nagy a fontossága és szükségessége,
hogy ha nem tartottak volna vissza az út különböző vesze-
delmei, - e veszedelmek az ellenséges nyugati szomszéd
és Velence hadai képéten leselkedtek, - nemcsak a való-
ban elküldött követeket küldtük volna, hanem személye-
sen járultunk volna Szentséged látaihoz, hogy egész Európa
színe előtt hirdessük helyzetünket... Nyissa meg tehát
Szentséged atyai szívét és küldjön komoly segítséget jelentő
fegyveres csapatot a hit védelmére és a köz javára ilyen
nagy üldöztetés idején. Ha ebben a nagyon is meghallgat-
ható és a Római Egyház összes híveire olyan nagy fontos-
ságú kéréssel elutasíttatnánk, kénytelenek lennénk a szük-
ségtől kényszerítve nem édes fiakként, hanem mint mos-
toha gyermekek, mintegy az atyai nyájból kirekesztve, kol-
dulni a segedelemért.
Tegyük túl magunkat a levél érzelmi hatásán és pusztán
a tényeket nézzük. Ha meg akarja magát tartani Európa,
csakis itt, Magyarország területén, a Középduna táján teheti
meg. Amint IV. Béla felismerte, itt az agua contradictionis.
Itt szegülhet ellen Európa mindkétfajta támadásnak, mely
lényegére tör: itt védheti ki az egységes szellemére irányuló
csapásokat és itt háríthatja el a nemzeti sokfélesége ellen
támadó egyeduralmat. Ha egy nagyhatalom itt megveti a
lábát, övé Európa. Ha egy hatalom, melynek Európában
másutt is országa van, még ezt a területet és népeit is magáévá
teszi, oly fölényes erőre s oly kimeríthetetlen tartalékra tesz
szert, hogy semmi sem állhatja útját további terjeszkedésé-
nek s végül egész Európa fölötti uralmának. Ha e hatalom
nem európai nemzet, akkor vége Európának teljesen. Ha
európai, akkor is vége lényege szerint, mert megszűnik nem-
zeti sokfélesége és annak termékeny, harmonikus feszültsége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése