Der Genöarm als SittenkommWr. Im fashionablen «Mischen B a deorte Balatonfüred am Plattensee mißt ein inspizierender Gendarm das ihm zu k « rz sch e in en d e Badekleid einer Dame, um festzustellen, ob es den polizeilichen Vorschriften noch entspricht. (S. S. 5.)
Der Gendarm alsSittenrichterrJmBadeorteBalaton. füred am Plattensee wird eine Dame, deren Bade kostüm nach den polizeilichen Borschristen zu kurz ist. aus dem Bade entfernt. (Siehe Titelbild und Seite 5.)
Csendorségi Lapok, 1925. január 1.
A csendor mint erénycsosz.
Ez alatt a cím alatt a Bécsben megjeleno Das Interessante Blatt" címu képes hetilap 1924.évi 37. számában az itt látható két képet közölte: az egyiket a címlapon, a másikat a lan belsejé ben. A képeket szószerint a következo szöveggel kisérte:
Magyarországon, úgy mint Franciaország ban a hölgyek fürdoruháját illetoleg hirtelen fel éledt az erkölcsösség, jólíehet ettol még a külön ben oly szemérmes Anglia és Amerika is megki méltettek, Rendori rendelkezések pontosan elo írják a fürdozo hölgyek fürdonadrágjának hosz szát. Ez Balatonfüreden, az ismert! magyar fürdo helyen mindenféle mulatságos jelenetre vezetett. Cimképünk azt a rendkívül kínos hivatalos eljá rást mutatja be, mikor egy csendor egy hölgy fürdoruháját a legpontosabban leméri és mivet az igen rövid, szép viselojét a fürdo strandjáról eltávolítja, felöltözfetteti és személyi adatainak megállapítása végett a legközelebbi kapitányságra viszi. Természetes, hogy ezek a rendszabályok sok derültséget keltettek, de sok bosszúságot is okoz tak, ami a magyar fürdohelyek látogatottságának aligha van elonyére."
Nem tudjuk, hogy bosszankodjunk vagy nevessünk-e mindezeken? Ha a hivatalos vizsgálat nem is állapította volna meg, akkor sem kellene bizonyítgatnunk, hogy a bécsi lapban emlí tett. vagy abhoz hasonló rendszabályok Magyar ország egyetlen helyén sem voltak kiadva. a csendor tehát sehol és semmiképen sem jöhetett abba a nevetséges helyzetbe, hogy hölgyek fürdo nadrágjait méregessé vagy hogy valakit azért, mert úszónadrágja rövid, fürdoruhában elovezessen.
Mi. akik mindezekkel tisztában vagy unk, legfeljebb elmosolyodunk annak nauivitásán, aki ezt a kacsát elhitetni igyekszik, de nem szabad el felednünk, hogy ennek a tekintélyes képes lap nak a világ minden részében sok ezer laikus olvasója van, kik között bizonyára szép számmal akadtak olyanok. akik ezeket a színpadias hir állítása képeket komolyan vették és na hozzájuk fuzött magyarázatot elhitték.
Nem vagyunk hivatva arra hogy a magyar közigazgatás vagy a magyar fürdök jó hírnevét ilyen naivitásokkal szemben amegvédelmezzük. de már a magyar csendor nevetségessé tételét szó nélkül nem hagyhatjuk.
Kétségtelen, hogy a közölt képek eredeti fényképfelvételek reprodukciói, at felvételek azombanban nem Balatonfüreden készültek. tehát ket eset lehetséges. Vaury külföldön készültek ezek a képek, azzal az átlátszó célzattal, hogy a magyar fürdoöhelyeket ilyen tisztésségesnek sehogy sem nevezbeto módon kompromittálják, vbagy pedig ittho vett reá egy jókedvü fúrdózó társaság egy tapasztalatlan, fiatal csendort, hogy magát tréfából ezekben a kitalált helyzetekben lefényképeznt vnggenlje És ot képekkel azatán valaki visszaélt.
Akárbogy történt vs a dolog, a magyar csend örség jó hírneve okvetlen megköveteli, hogy a való tényállás kideríttessék, nyért felkérjük olvasóinkat, hogy ha valaki e felvételek történetet vagy na képeken szereplo szegnélyek valamelyiket ianeri, azt velünk közölni szíveskedjék.
Csendorségi Lapok, 1925. május 15
A mult ér augusztus 90-án egy pestmegyei község melletti kis folyócskátan, egy budapesti társaság fürdozött. Ez a társaság reú wett egi helyi szolgálatban éppen arra portyázott fiatal csendort arra, hogy magát egy akkor kitalált és mesterségesen beállítatt helyzetben lefényképezni engedje. A képnek — melyeket f. évi 1. számunk ban , 4 csendor mint erénycsoszo cím alatt közöl. tünk — a fényképezo uiságíró révén külföldre I-r rültek, annak dokumentálására, hogy milyen bru tálisan bánik rl a magyar csendorség a fürdo vendégekkel — Balatonfüreden. Az ügy illetékes helyre került; a Telliismeretlen és nagyon ís át látszó hátteru tréfa" szereploi megkapják, amit megérdemelnek; az eset tehát minket ebbol a szempontból tovább nem érdeket. De tanulhatunk belole. Mindenekelott azt. hogy a szolgálatban álló csendor nem való a fényképezogép elé. Nem, azért, mintha a csendorség bármilyen szolgálati eljárása a nyilvánosságot vagy a megöröükítést nem tűrné: hanem azért, mert a nagyképű szi nészi pózokban rejlo komolytalanság sehogy sem állik a csendor szolgálatának komolyságához. Aki fényképet akar maaáról csináltatni. ám tegye meg szolgálaton kívül, akkor könnyebb is harál. súgjas arent vii, mint kalapban és szyeógyi 4 másik tanulság pedig az, bagy a csendor igy sem lehet elég bizalmatlan azokkal szembeni akiket nem ismer, mert semmivel sem élnek eaz azemberek oly könnyen, mint a mások jóhíszeműségéért, A mi csendorünket például azzat vették rá a fényképezésre, hogy a képeket egy Magyarország javára indítandó prortaganda céljaból fogják felhasználni és azokkal a magyarság seátjánt erkölesíiségét fogják a külföldnek bemutatni. Mikar aztán a képek készen voltak, nevetséggé tettek minket velük a külföld elott. Jó tehát addig résen lenni, mert nem mindenki magyar, aki magyarul beszél.
Magyarság, 1932. szeptember 4.
Csendorségi Lapok, 1932. szeptember 15.
Csendorségi Lapok, 1932. október 1.
Finom história.
Egy angol lapban megjelent fényképet közöltünk a mult számunkban. Azt ábrázolta, hogy egy magyar csendor Siófokon elovezet két hölgyet, mert a fürdoruhájukat nem találta elég erkölcsösnek.
Hadd mondjuk el ennek a fényképnek a tör ténetét.
Grósz Bernát fotóriporter az elmult nyáron Siófokon tartózkodott. Többek között egy angol lap vállalat részére is fényképeket szállítván, szeretett volna Siófokról is elhelyezni valamit a lapjában. De mit? Javában töprengett és portyázott felajzott masinájával a strandon, amikor egyszerre — óh, Gondviselés! — csendor jelent meg a látóhatáron. Petrák Miklós örmester bajtársunk közeledett fürdo ügyeleti szolgálatban.
Grósz mesternek mentoötlete támadt. Le fog fényképezni az angoloknak egy magyar csendori brutalitást. Legalább megtátja a külföld, mi minden lehetséges azon a Magyarországon. Hogy a csendor nem hajlandó az o kedvéért botrányt rendezni? Ugyan kérem, ki fog ilyen csekélységeken fenn akadni ma, a fototechnika századában?
Grósz Bernát úr odalépett két fürdoruhás hölgyhöz, akiknek a fürdöruháját még Siófokon is elég liberálisnak találta. Közölte velük zseniális tervét s felkérta oket, sétáljanak a csendor mögött 8 amikor a fényképezogép elé érnek, lépjenek hirtelen kétoldalt melléje, mintha elozni akarnák. A pillanat alatt, amíg egy vonalban lesznek a csendorrel, o le fogja öket hátulról fényképezni.
Így is történt. Petrák ormester a második fordulónál két hölgyet hallott maga mögött beszél getni. Élénkebben haladtak, mint o s annyira el voltak merülve a beszélgetésbe, hogy talán észre sem vették ot, csak az utolsó pillanatban váltak széjjel, hogy megelozzék. Egy kissé mintha meg is lökték volna a karját, Grósz úr pedig, gyakorlott fotográfus létére, nagyszeruen eltalálta a másodpercnek azt a századrészét, amikor a pillanatzár kiváltóját meg kellett nyomnia.
A vállalkozó szellemu hölgyek egyike Neumann Regina budapesti kisasszony volt, a másiknak a ne vét. nem sikerült megállapítani. Kikérdezése alkal mával a kisasszony beismerte, hogy az egész csak úgynevezett , trükkfelvétel" volt s arról a csendor nek egyáltalán nem volt tudomása. Beismerte, hogy öt soha csendor elo nem vezette, egyébként pedig hivatalosan is megállapítást nyert, hogy Siófokon sem az idén, sem pedig tavaly fürdoruha miatt nem hogy elovezetés, de még figyelmeztetés sem történt.
Rólunk, magyarokról az utolsó tíz esztendoben annyi hazugságot terjesztettek külföldön, hogy azok között ez a legújabb siófoki hazugságocska már igazán semmiséggé törpül. Túlságosan veszélyesnek sem tartjuk, mert bizonyos, hogy legalább kétszer annyi angol helyeselt a csendornek, mint ahány a be kísért hölgyeken sajnálkozott. Közerkölcseinket sem féltjük a fürdoruhától. Ha, rajtunk állana, megenged nok, hogy mindenki addig vetközodjék, amíg az ízlése, jobban mondva, az izléstelensége megengedi. A közündor, amelyet így lehetne a leghamarább felébreszteni, hatásosabb lenne minden erkölöss . rendeletnél. Nem foghatja tehát senki reánk, hogy ósdi, ásatag elvek beszélnek belolünk és hogy ma radi ellenségei vagyunk a modern higiéniává elolé pett közpucérságnak. Egyet azonban mégsem ér tünk. Mit akart Grósz Bernát úr elérni ezzel a felvétellel?
Ha öt vagy tíz sillinget akart vele keresni, máris belátjuk, hogy ebbe nem lehet beleszólásunk. Az üzlet — üzlet. Ma, amikor világnézetté emelték az élet minden erkölcsi és anyagi javainak abból az egyetlenegy szempontból való kettéosztását és érté kelését, hogy lehet-e rajtuk keresni vagy sem, ak kor igazán nem lenne életrevaló dolog akár csak egy tízsillínges üzletrol is lemondani, csak azért, mert akadhat valaki, aki nem fog miatta kezet az emberrel.
De az is lehet, hogy Grósz úr valóban kevesli a kilencvenötszázalékos meztelenséget, amit Siófo kon látni lehet és az angol közvélemény útján akart nyomást gyakorolni a magyar kormányra minden nemu közszemérem sürgos hatályon kívül helyezése érdekében. Értésünkre kívánta adni, hogy Magyar országnak nincs helye addig a kultúrnemzetek sorá ban, amíg Schwarczné nem mutogathatja azt a test részét, amelyiket akarja. Ebben az esetben is élén ken helyeselünk. Valóban hallatlan korlátozása ez a Schwarczné emberi méltóságának. Bezzeg ÁAngliá ban! Ott, ugyebár, a ladyk már fügefalevelet is csak télen viselnek, a gentleman pedig, ha nagyon elegánsan akar egy fürdohelyen vacsorázni, este ís legfeljebb zoknit vesz és cilindert. Tökéletesen iga zat adunk Grósz úrnak: hol vagyunk mi ettol — még Siófokon is!
Lehetséges aztán még egy harmadik eset is: Grósz úrnak nem volt más célja, mint rossz hírét kelteni Magyarországnak. Ha Így van, ügyesen csinálta: nincs paragrafus, amit ráhúzhatnánk. Kár.
