A turóci föderalisták.
Saját tudósitónktól. —
Turóc-Szent-Mártoii, aug. 21.
Hogy mi mindent főztek a tót vezérek, cseh vendégeikkel egyetemben a legutóbhi konventikulumaikon, melyeknek a Zsivéna közgyűlése adta meg a cégért, csak lassan-lassan fog kiderülni. Mindamellett azt hiszem, hogy e tanácskozásoknak egyelőre mégis csak a legnevezetesebb szülötte az a momerandum, melyet részletesen kidolgoztak s melyet állítólag az országgyűlés elé akarnak terjeszteni. E memorandum nem kevesebbet kér, mint a föderalizmust Magyarországon s minthogy a bolondságnak is megvan a maga rendszere : pontozatokba foglalja szépen, hogy miképpen kívánja ezt a gondolatát .megvalósítani. Ä memorandumon egészen megösmerszik a cseh sugalmazók hatása. Kívánják, hogy nyelvterületeJc szerint oszszák fel az ország adminisztrációját, törvénykezését, tanügyét; kívánnak tót minisztert, tót főispánokat, főbirákat. «Diplomáciái nyelvnek» nagylelkűen a magyart választják meg, de amellett minden nyelvterületnek saját színeket követelnek a magyar nemzeti szinek mellé. A kultuszminisztériumba minden nyelvnek saját külön osztályt, mely felügyeljen és vezessen a saját ügyeiben. Aztán saját külön minisztert is minden nemzetiségnek. A részletekre nézve egyelőre csak a tiszta és vegyes tót területekre van kidolgozott tervük. Tót főispánt és tót törvénykezési nyelvet kívánnak például Árva-, Liptó-, Trencsén- és Turócmegyék számára s a tót nyelv jogainak megfelelő érvényesítését a következő kevertnyelvü területeken: Bars, Hont, Nyitra, Pozsony, Sáros, Szepes. De beszéljen maga helyett a tót memorandumnak erre vonatkozó része. íme a pontozatok :
Magyarország diplomáciái nyelve magyar ; ez a kormány, a felsőbb bíróságok nyelve, ezt használják a megyei és az állami hatóságok egymás közt való érintkezésükben, ez reprezentálja Szent István birodalmát kifelé, de a nyelvi Tcerületek belíigyeiben valamennyi országos nyelv egyenjogú. Ez egyenjogúság külső jeléül minden polgár az állam zászlója mellett saját nyelve (?) zászlaját használhatja. (A tót fehér-vörös-kék.)
2. Az egyes nyelvkerületek: megyék, törvényhatóságu városok, községek, első és másodfokú törvényszékek, továbbá állami intézmények úgymint posta, vasút, közép-, szak-, polgári és népiskolák, alsóbb egyházi és világi hivatalok hivatalos nyelve az az országos nyely, mely a kerületben 80 százaléknál többet vall hívének. Ezek a tisztanyelvü kerületek. Az egyes 'kerületekben az a nyelv a hivatalos, melyet a lakosságnak legalább húsz százaléka magáénak vall: ennélfogva az ilyen kerületek hivatalnokai kötelesek birni a kerületükben élő hivatalos nyelveket, vagy a kört nyelvismereteik szerint osztják meg. A hivatalok főnökei ilyen helyeken mindenütt abból a nemzetiségből választandók, mely többségben van, de föltétlenül tudniok kell a többi nyelvet is. Ahol egy nemzetiség csak 5—20 százalékkal van képviselve, legalább egy tisztviselő legyen, ki e nyelvet teljesen bírja. Tolmács segítségével csak ott lehet működni, hol a kérdéses nyelvet a népesség 5 százalékánál kevesebb vallja a magáénak.
3. A nép-, polgári-, szak- és középiskolák tannyelve kerületük hivatalos nyelve, még pedig 80 százalék mellett kizárólagosan, kevert kerületekben arányosan felosztva, vegyesen a tantárgyak szerint.
A kerület minden nyelve általánosan kötelező tárgy.
A magyar nyelv kötelező valamennyi iskolában, kivéve a népiskola első és második osztályát, ahol pedagógiai szempontból kizárólag az anyanyelven folyik a tanítás. A közoktatásügyi minisztériumban minden nyelvnek saját külön osztálya van, mely felügyel és vezet saját ügyében.
4. Hogy túlkapások egyes nemzetiségek rovására ne essenek, minden nemzetiségnek saját külön minisztere van nyelve védelmére, mely a nyelvügyi törvények és rendeletek pontos végrehajtására felügyel, nemzete érdekeit védi és képviseli a kormánynál, országgyűlésen stb. Statisztikai kimutatás szerint tót főispán alatt tót lenne az adminisztráció, a törvénykezés és a tanítás nyelve Árva-, Liptó-, Tren- csén-, Zólyom- és Turócvármegyékben. Kevert, tót-magyar megyék, hol túlnyomó lévén a tót elem, tót főispán alatt: Bars-, Hont-, Nyitra-, Pozsony-, Sáros- és Szepes- megyéhben.
17. § Minden iskola és minden tanitó, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a valláserkölcsös gondolkodást tartozik kifejleszteni és megerősiteni. Ennek a szempontnak az egész tanitásban érvényesülni kell; külső kifejezésül minden iskolában, jellegkülönbség nélkül, ugy a főbejárat fölött, mint megfelelő helyen a tantermekben Magyarország czimere helyezendő el, a tantermekben a magyar történetből vett falitáblák alkalmazandók, nemzeti ünnepeken pedig az épületen a magyar nemzeti czimeres zászló tüzendő ki. E jelvényeken kivül csak a törvényhatóság és a község czimere és az iskola községi, illetőleg felekezeti jellegét a törvényesen megállapitott kitételekkel megjelölő magyar nyelvü külső felirat és a tantermekben az illető hitfelekezet egyházi főpásztorainak arczképei, vallási jelvények, valláskegyeleti képek, és az oktatáshoz szükséges tanszerek alkalmazása van megengedve, melyek azonban idegen történeti vagy földrajzi vonatkozásokat nem tartalmazhatnak és csakis hazai készitmények lehetnek. A vallás- és közoktatásügyi minister a tárczája terhére gondoskodik arról, hogy az összes iskolák a magyar czimerrel és zászlóval, valamint az iskolafentartó hatóság meghallgatásával megállapitandó magyar történeti képekkel elláttassanak. E történeti képek a tantermekben kellő módon elhelyezendők és a tanitó tartozik jelentőségüket a nyelv- és értelemgyakorlatok, továbbá a földrajz és történelem tanitása során a gyermekeknek megmagyarázni.
A 1907. évi XXVII. törvénycikk , a Lex Apponyi a leginkább hazugságokkal terhelt történet a XX. századi eleji Magyarországon. A legfőbb bizonyíték erre a .tydzen hetilap fent idézett címlapja: mintha a Lex Apponyi a Benes-dekrétumokkal, a magyarság kollektív büntetésével, vagyonának elkobzásával egyenértékű élmény lenne a Gens Hungarica nemzetiségei számára !
Nos, próbáljunk belemenni a részletekbe, és vizsgáljuk meg, mi is ez valójában.Elsőnek vegyük nagyító alá a törvény eme mondatát, a legérzékenyebb mondatot, amelyre sok rágalom és hazugság épül :
19. § A nem magyar tanitási nyelvü elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi minister által a hitfelekezeti iskolafentartó meghallgatásával megállapitott tanitási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mérvben tanitandó, hogy a nem magyar anyanyelvü gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és irásban érthetően ki tudja fejezni.
Természetesen elképzelhető az "ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes" logikával felfogható erőszakos asszimilációs kísérletnek az idézett paragrafus, azonban sokkal egyszerűbb ha megismerjük a törvényhez kiadott tantervet, amelyet most teljes terjedelmében közzéteszünk. A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban című dokumentum önmagáért beszél. Pár mondat bőven elég a tartalom egésze jellemzésére:
Az elvetett kisded magnak melegségre és világosságra van szüksége, hogy terebélyes fává növekedhessék. Az idegenajkú népiskolai tanuló zsenge lelke a tanítótól várja a nevelésnek azt a melegségét és a tanításnak azt a világosságát, amelynek segítségével a magyar nyelv ismeretét megszerezheti. S ez az új ismeret csak így válik a gyermeknek egész életére szóló kincsévé. Bármilyen nyelven beszéljünk is, valamennyien tagjai vagyunk e hazában az egységes és felbonthatatlan magyar nemzetnek. A magyar nyelv az állam hivatalos nyelve, s közös törvényeinken kívül a legerősebb kapocs, amely bennünket, akik itt egymásra utalva élünk, összetart. Ez tanít meg rá, hogy egymást megértsük, megértsük, megbecsüljük, megszeressük s a haza és a nemzet szolgálatában egyesüljünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése