Filozófiánk

2013. november 10., vasárnap

Horthy Miklós testvérei

Írtunk már arról, hogy miért lehetetlen jópár történelmi kérdést korrekt szakmai szempontok szerint tárgyalni manapság. Ehhez tartozik a Horthy-korszak, sőt szorosan véve Horthy Miklós személye is. A most következő elemzés is pontosan azt a tételt igazolja majd, hogy a függőleges és vízszintes vertikumok képeit mindig egyszerre kell nézni, csak ez vezethet szélesebb és érdekesebb összefüggések feltárására.


A kenderesi kastély a harmincas években.

A kenderesi Horthy-család a közhiedelemmel ellentétben már a századforduló környékére fel tudott mutatni jópár olyan közéleti karriert, amely egyáltalán nem volt egyértelműen könnyen elérhető. A Kenderesre Ramocsaházáról, Kárpátalja vidékéről 1857-ben benősülő idősebb Horthy István rendkívül furcsa, titokzatos embernek tűnik. Az 1860-as évek alföldi csendjében, Kenderesen elhatározza - máig nem tudni milyen lelki hatástól vezérelve - a fiait egyszerre neveli hagyományosan gazdásznak, de ugyanakkor egyetemi diplomát, nyelvtudást, professzionális szakosodást vár el tőlük (Horthy Miklós németül, angolul, franciául, olaszul és horvátul beszélt folyékonyan). Idősebb Horthy István minden visszaemlékezés szerint karakteres, határozott, self-made-man típusú ember - például a birtokon nem tartott intézőt, minden ilyen feladatot maga végzett - aki ugyanakkor nézeteit tekintve rendkívül konzervatív, például István fia lovaglószenvedélye és szerinte túlzott lószeretete kifejezetten idegesíti.


A képek 1945-ben tudomásunk szerint megsemmisültek.

Ez a hívő református ember teljesen tudatosan építi fel gyermekei iskoláztatását, francia és német nyelvtudást a svájci nevelő, Bonnaeveau valamint a debreceni gimnázium és a soproni, eredetileg evangélikus eredetű Lähne-intézet ad. Ezek elvégzése után négy fiú  a jogi egyetemre, kettő pedig a haditengerészethez kerül. Hogy a téli alföldi estéken vagy a nyári forróságban teljes(nek tűnő) vidéki elzártságba kicsoda, miért és hogyan hozta ezt az ötletet - mindmáig teljes rejtély. Pedig valószínűleg ugyanez a forrás lehet az, amely a Horthy-fiúk néhány, a korabeli környezetét vélhetően alaposan megijesztő dolgait is megmagyarázza : például a kerékpározást. (Az 1870-es években, a magyar Alföld közepén vagyunk, ne felejtsük.)

Idősebb Horthy István is épít politikai karriert, ha nem is annyira a felső ezer köreiben mint fiai. Református hitéleti és politikai tevékenységében támogatja barátja, a vele egyidős  Tisza Kálmán, aki 1890-ig miniszterelnök. Horthy István résztvesz a megyei életben és Tiszával való barátsága soha nem törik meg, annak ellenére, hogy Tisza politikai lavírozásának néha ő is áldozatul esik. 1894-ben Horthy István megkapja a főrendiházi tagságot, amely nevének ismertséget, de hírnevet még nem biztosít. Barátjával, Tiszával egy évben, 1904-ben hunyt el. Fia, Tisza István sem szakította meg a barátságot : valószínűleg neki is köszönhető, hogy 1899-ben Horthy Miklóst bízzák meg a delegációk közötti tárgyalások tolmácsolásával, ami igazi karrierjének első lépcsőfoka volt.

Horthy Miklós egy 1917-es újságcikkben, viszont a kép maga 1910 körül készült.

Idősebb Horthy István első fia a család hagyományai szerint Szent István után az István nevet kapja, 1858. december 20-án születik. Debrecenben, a református kollégiumban elvégzi tanulmányait, és 1878-ban a budapesti jogi egyetemre kezd járni, amit be is fejez. Ezekután hivatásos huszár lesz, és a korabeli K. u. K. reglama és schematismus szép lassú tempójában megkezdi az előrelépést. Meg is házasodhat, 1891. májusában Latinovits Margit katymári földbirtokoslány lesz a felesége. Az idősb Istvánt eleinte rendkívüli módon idegesítő lovasszenvedély folyamatosan segíti a karrierben : megkapja azt a lehetőséget hogy Károly Ferenc József főherceget, a majdani IV. Károly királyt taníthatja lovagolni, és jóval később vendégül is láthatja. Az 1890-es években még messze nem volt előrelátható, hogy a gyerek főherceg lesz majdan a Monarchia ura, de a Habsburg-főhercegek ismeretsége sosem rossz. Emeljük ki, mert fontos: ezt a kegyet egy "nyakas" református kapja az aulikus katolikus udvartól!  Az első világháborúban harcol, 1916-ban tábornok lesz. 1919 áprilisában a Lenin-fiúk túsza, de megmenekül. A trianoni béke miatt gyakorlatilag újra kell kezdenie az életét : felesége birtoka a jugoszláv határszélre kerül, ott nemzetbiztonsági okokból nem tartózkodhat. Gyömrőn telepednek le, a református Teleki család szomszédságában, és lehet, hogy ugyanolyan településfejlesztő szerepet játszhattak volna, mint Miklós öccse tette Kenderesen.





Horthy István tábornok 1927 körül

A szándék megvolt, kastélyt vesz - azonban a gazdasági világválság miatt az ekkor már özvegy Horthy Istvánnak el kell adnia a gyömrői kastélyt, majd felváltva élt Budapesten és Bécsben. Felsőházi tag lesz, 1928-ban a tiszántúli kerület református egyházgondnoka. A tapasztalt tábornok is közreműködött szürke eminenciásként a háttérben a fontosabb kérdésekben, de  megjelenései mindig társasági jellegűek voltak - pontosan ugyanúgy, ahogy miniszterelnökségük után Bethlen István és Károlyi Gyula tették. A tábornok 1937. szeptember 23-án, Bécsben hunyt el.
Horthy István 1935 körül


Valószínűleg az utolsó kép: Frigyes főherceg temetésén, 1936 december

A Horthy család nem szerette minden ügyét a nyilvánosság elé kiteregetni. A szinte túlzott szemérem minden kellemetlennek érzett családi eseményt részleteiben hermetikusan elzárt, például a kormányzó fiának, ifjabb Miklósnak és Paulette lányának válását. A szemérem érthető, ha a család valószínű fekete bárányáról, Zoltánról esik szó, akiről sokáig nem tudott a történettudomány semmit, bizonyosságot pedig még gyakorlatilag ma sem.
Horthy Zoltán 1860. július 7-én született, és 1878-ban István bátyjával együtt kezdi a jogi egyetemet Budapesten. Körülbelül ez az a pont egyben, ahonnan el is vesztjük nyomát a hivatalos dokumentumokban. A Magyar Nemzetségi Zsebkönyv szerint 1904 táján körül Tiszaföldváron lakott, internetes források szerint 1903-ben megnősült, Eiler Herminát vette feleségül, akivel 1905-ben született Márta leányuk. Horthy Zoltán 1940. szeptember 15-én hunyt el. E sorok írója is sokat kutakodott utána, és Csaba barátom ötlete nyomán egy 1898-as kétsoros újságcikk előkerülésével valószínűleg megoldódott ez a rejtély is.


Árverési hirdetmények, Országos Hírlap, 1898. január 20.


Bizony, nagyon úgy tűnik, hogy Horthy Zoltán személyében egy klasszikus régi vágású békebeli jogászgyereket találunk, aki valószínűleg a könyvek forgatása helyett vagy a Piatnik-bibliát verte vagy a turflapot böngészgette. Egyáltalán nem volt ezzel egyedül: Zilahy Lajos is ír saját magáról és azokról az elképesztő könnyelműségekről amit illett egy századfordulós joghallgatónak elkövetni a Családi levelesláda című remek munkájában.


Nem ütik a jogászt agyon !

Egyébként Barcza Gábor tiszaföldvári polgármester tájékoztatása szerint városukban volt Horthy-kaszinó, ez azonban - a korabeli értelemnek megfelelően - társasági összejövetel helyszíne volt. Tiszaföldvár minden iratanyaga a második világháborúban megsemmisült, így ez a rejtély már nem lesz valószínűleg világosabb. Idősebb Horthy István kemény természetét ismerve, aki még virgonc, eleven, betöretlen kiscsikómód viselkedő Mikós fiát is meg tudta nevelni, elképzelhetjük a családi jelenetet 1898 januárjában -  lehet jobb is, ha a feledés köde szitál továbbra  e történet részletein.

Horthy Béla, aki 1862. április 15-én született, körülbelül olyan szerepet játszott Horthy Miklós karrierjében, mint  Joe Patrick Kennedy Junior JFK-val kapcsolatban. Ha ez a fiú 1882. május 29-én, egy tengerészeti gyakorlaton, az apróddá avatása előtt nem szenved halálos combsérülést, amelyet a villámgyorsan idősb  Horthy Istvánnal Fiumébe utazó sebész sem tud kezelni, akkor lehet, hogy az egész család története máshogy alakul. A történelemtudomány azonban csak azzal foglalkozhat, ami megtörtént, így Horthy Béla rövid élete és tragikus sorsa nem engedhet meg mélyebb elméletgyártást.


Kb. 1882.
 
A két leány, az 1863. december 22-én született Paula férjhez megy Graefl Jenőhöz, és fiatalon, 1906-ban meghal, a másik lány, Erzsébet, 1871. október 10-én született,  férjhez megy Péchy Györgyhöz (valamint szerez egy feleséget Miklós öccsének) majd Arthur Czerninhez és 1955. március 13-án hunyt el Keszthelyen. Vajon hányan tudhatták a Rákosi-korszak Magyarországán, hogy a kormányzó testvére még itt él ...?

Az 1873. január 28-án született Horthy Szabolcs került abba a szerepbe, hogy hivatásos politikus legyen, de a Kennedy-hasonlat sok értelemben rá is igaz. Ő örökölte apja közéleti karrierépítő tehetségét, de egyben kemény természetét is. A berlini és kolozsvári jogi egyetem elvégzése után ledoktorál majd a 67-es párthoz igazol, de ezt épp rosszkor teszi. 1905-ben, az "előrehozott" választásokon a 48-as ellenzék nyer. Természetesen Ferenc József egy 48-as kormányt nem hajlandó kinevezni így közel fél évtizednyi politikai iszapbirkózás, obstruálás és tehetetlen erőszakoskodás keződik a magyar politikai életben. A vármegyerendszer a napi ügyeket probléma nélkül kezelte, viszont a nagyon fontos és súlyos kérdésekben nem születhetett döntés - ennek tragikus következményei tíz év múlva érnek be. Ez idő alatt Horthy Szabolcs Kenderesen és Tiszaföldváron gazdálkodik. A karakteres, sok tekintetben erőszakos jogászdoktor csak 1910-ben (de életkorban nagyon fiatalon, 37 évesen) lesz Jász-Nagykun-Szolnok megye főispánja - cáfolva egyébként a tévvélekedést, hogy egy főispán "hivatalból katolikus". Beiktatásán jelen volt Horthy Miklós fregattkapitány, a király szárnysegédje, Horthy István őrnagy (ketten a királyi udvarból !) és a legkisebb öcs, Horthy Jenő.A kinevezést erős politikai hátszéllel érte el, és működésének összegzése, amelyet Bencsik Gábor idéz, tökéletesen jellemző : pártemberként érkezett, és páratlan igaz embernek megismerve távozott.
Horthy Szabolcs főispánsága alatt épült a szolnoki mai Szigligeti színház, cukorgyár, közép- és felső iskolák, Tisza-hidak - de ugyanakkor kíméletlenül túllépte hatáskörét is sokszor: a szolnoki rendőrkapitányt lemondásra szólítja fel, a polgármestert adminisztratíve leváltja, a vasutasokat hatalmi szóval küldi szavazni. Úgy tűnik tehát, hogy egy nagyon ambíciózus emberről van szó, aki felismeri azokat a területeket ahol fejlesztés kell, de könyörtelenül átlép mindazokon, akik szerinte az útjában vannak.
Főispánságának vége a (családot később is sújtó) teljesen értelmetlen áldozathozatal példája: az első világháborúban a gyávaság vádját elkerülendő önkéntesnek jelentkezik - István bátyja és Tisza István kifejezett tiltása ellenére - és 1914 november végén hősi halált hal Lengyelországban. Hamvai csak 1929-ben kerülnek a kenderesi családi sírboltba. Így az ő története is befejezetlen marad Béla bátyjáéhoz hasonlóan.

dr. Horthy Szabolcs, 1910

Az 1877. január 8-án született Horthy Jenő a második Jenő volt a sorban, a gyermekként elhunyt Jenő bátyja (1874. november 27-1876. január 9.) után. Valószínűleg a legkisebb gyermek tökéletesen boldog sorsa jutott neki: a jogi egyetemmel ő is megpróbálkozik, de ímmel-ámmal tanulgat, a vizsgákon Berlinben elbukik, Debrecenben folytatja. A sportszeretetet ő is örökli, és a vadászat mellett kötelezi el magát. Mivel egészen a huszadik század végéig a vadászat számított a legfontosabb informális összekötő kapocsnak (Az összes Horthy-fiú és Ferenc József is szenvedélyes vadász volt) olyan körökkel került kapcsolatba, akiknek a világszemlélete pontosan azzal az előnnyel bírt ami a hátránya is volt: konzervatív, a szélsőségektől mentes, arisztokratikus világszemlélet. Barátai közé tartozott gróf Széchenyi Zsigmond, a Bánffyak, Zichy Jenő, Maderspach Viktor, az "angol beteg" Almásy László, Kittenberger Kálmán. Horthy Jenő utazásaival és vadászzsákmányaival nagymértékben támogatta a múzeumi gyűjtemények anyagait, finanszírozott afrikai túra- és kutatóutakat.

Horthy Jenő, a legaktívabb szürke eminenciás (vagy mediátor?)


Horthy Miklós és Horthy Jenő a Király-díj futamán, 1937 május

Horthy Jenő folyamatosan közvetítette azokat a politikai impulzusokat, amelyeket ez a high society képviselt, ő maga is Bethlen lányt, gróf Bethlen Béla unokatestvérét, Rózsát vette feleségül 1906 januárjában. A magyar arisztokrácia túlnyomó többsége náci-, kommunista-, orosz- és németellenes volt, az angolszász politikai, gazdasági és életvitelstílust favorizálta. Horthy Jenő a vadászatokon és egyéb társasági összejöveteleken pontosan tájékoztatta akkor már kormányzó bátyját minden politikai véleményről, ami ezekben a körökben megfogalmazódott. Nem véletlen, hogy a Gestapo 1944. március 19-én elsőnek pontosan ezeket a történelmi neveket viselő arisztokratákat tartóztatta le és vitte Mauthausenbe. Horthy Jenő a háború után Svájcban élt, Lausanne-ban hunyt el 1953. november 20-án.


A Horthy-család emigrációban, jobbra Horthy Jenő, 1948.

2013. november 6., szerda

A Kennedy-kor hajnala

A hatvanas évek Amerikája összeforrt a Kennedy névvel. Túlzás nélkül állítható: annak ellenére, hogy a Kennedy-család politikai elképzelései a maguk korában nehezen, vagy egyáltalán nem valósultak meg, az átlagember számára a hatvanas évek legmarkánsabban jelenlévő arcai a Kennedy-családból érkeznek. Szimbolikus életük, a családot sújtó tragédiák sora, az őket körüllengő rejtélyek az érdeklődés középpontjában tartja nevüket.

De hogy honnan is indult a Kennedy-kor, legalább annyira tanulságos, mint amennyire nem közismert.

A Kennedy-család a huszadik század fordulóján  már jelentős vagyont, és politikai tapasztalatot mondhatott magáénak. A fiatalon meghalt ír hívő katolikus bevándorló fia, Patrick Kennedy - inkább protestánsokra jellemző módon - a fillérek félretételéből és kemény munkából alapítja meg kocsmáit, később kereskedelmi érdekeltségeit, így anyagi függetlenedésével együtt lehetővé válik, hogy a politikának is éljen. 1884-től képviselő, 1889-től szenátor lesz. Fia, Joseph Patrick Kennedy ilyen környezetbe születik bele, ugyanúgy a közélet és az üzlet iránti érdeklődéssel nő fel Bostonban.

Joe Patrick Kennedy és Rose Elizabeth Fitzgerald

Az ifjú pár, 1914

A közéleti nagyívű célok azonban egyáltalán nem könnyen érhetőek el a Kennedy család számára. A protestáns Amerika nehezebben fogadja  és viseli el őket, például a helyi érdekérvényesítés középpontjainak számító Country-club-oknak nem tagjaik. A pénzükre sokan pályáznak, de a személyük nagyon sok helyen nem kívánatos.Az "amerikai álom" viszont abban különbözik sok mástól, hogy a legelképzelhetetlenebb dolgok sikerülhetnek : 1914-ben feleségül vehet egy olyan nőt, Rose Fizgeraldot (aki egyébként 1995-ben, 104 éves korában hunyt el) akinek szintén ír katolikus családja a példa, hogy minden fal áttörhető: a rendkívül művelt Rose apja volt szenátor, képviselő, Boston polgármestere. Joe Patrick kitűzi a célt : az ír katolikusok hagyományosan nagy létszámú, kilencgyermekes  családjából a négy fia törjenek minél magasabbra a közéletben. (Ezt a célt egyébként egyik lánya, a most 85 éves Jean Ann Kennedy, volt ír nagykövet is eléri.)


Joe Patrick és Rose, kb. 1934

Joe Junior és Jean Ann, kb. 1936.
Itt a kisebbnek sikerült több.

A Kennedy-család amatőrfilmje

A legfontosabbal, a családi összatartással soha nincs semmilyen probléma. A filmekről, képekről sugárzó "Egy mindenkiért - mindenki egyért" valódi érzéseket mutat be. A család amúgy sem az a típus aki könnyen feladja: minden őket ért tragédia után megkapják az obligát riporteri kérdést: akarnak tovább politizálni? A válasz mindig az : a Kennedy-család feltett célja a közéletben maradni. Pedig tragédia a közismert eseteken kívül volt épp elég :Rosemary Kennedy egy vitatott szükségességű műtét miatt megnyomorodik, Joe Junior, Kathleen repülőgépbalesetben hal meg és Ted Kennedy is él túl repülőgépkatasztrófát és a politikai karrierjébe kerülő autóbalesetet.

Kathleen Kennedy

Térjünk vissza azonban idősebb Joe-hoz aki belefog az üzleti életben mindenbe amit a törvények engednek (és Costello gengsztervezér szerint abba is, amit nem). Lesz (Amerikában a legfiatalabb) bankelnök, foglalkozik tőzsdével és szeszkereskedelemmel, ingatlanügyletekkel, hollywood-i filmproducerkedéssel, ez utóbbinál Gloria Swansonhoz fűzik kapcsolatok, amiket a sajtó és a pletyka a szájára vesz - ugyanúgy mint harminc évvel később fiaiét Marilyn Monroe-val kapcsolatban. Tény, az üzletben eléri amit akar : az ötvenes évek közepére ő számít az USA leggazdagabb emberének.


A gazdag ember és a kedvese, vajon valóban az?

Már 1938-ban azonban megkapja történetünk szempontjából a legfontosabb kinevezését: ő lesz az USA követe Nagy-Britanniában. Joe Senior azonban nem birkózik meg a feladattal túl jól: folyamatosan melléfog a diplomácia világában, támogatja Chamberlain appeasement-politikáját, nem nézné jó szemmel az Egyesült Államok belesodródását a háborúba és így tovább. Egyre fogy körülötte a levegő, a Roosevelt-adminisztráció 1940 novemberében haza is rendeli. Egyvalaki profitált a történetből, ekkor még tudtán kívül: John, a második fia.

Robert Kennedy első "interjúja" a család angliai utazása előtt, 1938.
A magabiztosság alapkövetelmény volt a családban, nem meglepő, hogy az apa a fiát ezzel "gyakoroltatja".

Joe Senior és Joe Junior : ekkor még senki nem sejtheti, hogy nem ő lesz az utód,. Apa és fia Chamberlain miniszterelnökkel.


Már késő: az ilyen típusú látogatások nem hozták helyre a diplomáciai hibákat.

Pedig a nagyobb feladat Joe Juniorra szállt, mint elsőszülött fiú ő "kapta" a feladatot : törjön ő a legmagasabbra, legyen akár az első katolikus Mr. President. Joe Junior ennek megfelelően végezte iskoláit, illetve igyekezett résztvenni minden közéleti ténykedésben, tapasztalatgyűjtésben. A demokrata konvenicóban mint küldött már résztvesz 1940-től, és ekkortól jár jegyben Athalia Ponsellel akit szintén egy mindezidáig ismeretlen merénylő gyilkol meg 1974-ben.

Joe Junior mindig dolgozik, és intézkedik, ha kell a családi floridai nyaralás közepén is.
A Kennedy-család amatőrfilmje, kb. 1936.


John, a kisebbik fiú még nem dönti el véglegesen, mivel foglalkozna. A környezete olyan típusú embernek jellemzi, mint aki "mindig csinál éppen valamit". Apja mellett a londoni követségen gyűjtheti is a tapasztalatokat, például az SS Athenia 1939. szeptember 3-i elsüllyesztése után ő szervezi meg az utasok kártalanítási ügyeit, találkozik is velük. Könyvet ír a közelmúltról "Why England slept"  címmel.


John Fitzgerald Kennedy, kb. 1939.
A Kennedy-család amatőrfilmje.

Az SS Athenia utasaival szemben. A feladat nem egyszerű.


Az ifjú politológus-író

A mosoly ismerős, de a kép ritkaság : JFK kalapban.

Azonban az első tragédia nagyon hamar bekövetkezik. Az USA hadbalépése után Joe Senior fiai belépnek a hadseregbe, talán túl is kompenzálandó apjuk  hibás diplomáciai lépéseit. John a haditengerészethez kerül, és súlyosan meg is sebesül, egész életére kiható szövődményekkel. Joe Junior a légierőhöz kerül és 1944. augusztus 12-én halálos balesetet szenved : repülőgépén felrobban a szállított hadiszer. Ez a tragédia eldönti John Fitzgerald Kennedy, és közvetve Robert Fitzgerald Kennedy sorsát is : nekik kell megvalósítani a közéleti minél jelentősebb szerep elérését.


A tengerész túlélt, a repülős nem.

A háború után meg is kezdődik a politikai szerep építése.John 1946-tól képviselő, majd hat év után megcélozza a szenátust, ahová gondosan felépített apró részletekkel, jó imázzsal a legkönnyebb eljutni. Minden lépést, minden esélyt megragad hogy bejusson, mindenhol jelen van, mindenkivel megtalálja a hangot. 1952-től szenátor és jönnek a nehézségek : betegségei kiújulnak, nagyon sokat van távol az üléstől. Ezeket az eseteket is, és szép ifjú "gently-spoken radiant" feleségét is sikerül az imázsépítésbe belevonni.

 
 
 

Így kell imázst építeni : mindenkire figyelni kell, kézfogások, charme.

 

Jacqueline Lee Bouver és John Fizgerald Kennedy házasságkötése, 1953. szeptember 12.

Tökéletesen kihasználják a televízió adta lehetőségeket is. Apró magánéleti, háziasszonyi, hétköznapi epizódokkal tarkított műsorok szólnak Kennedy szenátorról. A műsorok hatását és karakterépítő erejét jól jelzi, hogy az elnöki hivatali időben is készül egy "Séta a Fehér Házban Mrs. Kennedyvel" című film.Az operatőrök a Kennedy-család tagjairól jellegzetes, egyéni filmkockákat készítenek, tökéletesen ráérezve kisugárzásukra. Robert Kennedy az ötvenes évek második felétől jelenik meg a közéletben, de ő inkább a háttérbeli kapcsolatok építésével foglalkozik - a filmesek erre is bravúrral éreznek rá. Ezt a technikát hamarosan bátyja is eltanulja.

 
 

Így is lehet, sőt egy igazságügyminiszternek talán csak így lehet kapcsolatokat építeni.

 

 
Az elnök és alelnök között nem teljesen ideális a viszony, de a kamera csak a képet láthatja, a részletek nem tartoznak senkire.

1958-as szenátori újraválasztása után, a kiépített kapcsolatrendszerrel, és egyedi karakterével már érezhető lett: megcélozhatja a a Fehér Házat. Tökéletesen jól jellemzi a hatvanas évek Amerikájának nagy változások előtti feszült hangulatát az, hogy alelnökjelöltneknek egy olyan karakterű embernek kell lennie Lyndon Baines Johnson személyében, aki inkább hasonlít a verseny másik résztvevőjére, Richard Nixon volt alelnökre (és későbbi leendő elnökre). Eisenhower elnök megjelenése, életkora is tökéletes ellentétben áll a hozzá képest fiatal, napbarnított jelölttel. A választási kampány csúcspontjának a televíziós "vitát" tartják - de itt a vita idézőjelbe kívánkozik, mert a jelöltek minimálisan reagálhattak egymás mondókájára, a kérdéseket a stúdióban újságírók tették fel. Nehezen dönthető el, hogy a mai szemmel rendkívül előnytelenül kamerázott jelöltek produkciója mennyiben befolyásolta a választókat, valószínűbb, hogy a "fiatal" és "idős" karakter küzdelme volt a szembetűnő - pedig Nixon mindössze hat évvel volt idősebb Kennedynél.

1960 novemberében, az az alig 112 ezer szavazattöbbség már azt jelentette hogy a Kennedy-kor hajnala elmúlt : a napfény kisütött, a célt elérte a család. Viszont valószínűleg mindenki sejtette : ez még tényleg csak a történet eleje.


Ezen a kopott filmrészleten úgy tűnik, mintha Jacky ugyanazt a tragikus emlékű rózsaszín Chanelt viselné, mint azon a tragikus novemberi napon. A beiktatási ceremónia kosztümje azonban fehér volt.

2013. szeptember 23., hétfő

1919. Tanácsok országos gyűlése

A proletárdiktatúra idején, az Országgyűlés helyett tartották 1919. június 14. és 23. között a Tanácsok országos gyűlését. A jegyzőkönyvekből most következő szubjektív válogatásban igyekszünk olyan szemelvényeket közreadni, amelyek elgondolkodtatóak, néhol szórakoztatóak és - remélhetőleg - további kutatásra ösztönzőek.



Rákosi Mátyás, a tolmács

"Elnök : [ ... ] átadom a szót Morgari elvtársnak. (Élénk taps.)
Morgari elvtárs (francia nyelven mond be­szédet).
Elnök : Morgari olasz elvtárs beszédét Rákosi elvtárs fogja tolmácsolni.
Rákosi Mátyás: Elvtársak! Morgari elv­társ szerencséjének tartja, hogy az olasz proleta­riátus nevében üdvözölhet minket. [...]
Elnök : Átadom a szót Rotter elvtársnak, a müncheni forradalmi munkás-és katonatanács volt elnökének. (Élénk éljenzés és taps.)
Rotter Ferdinánd (németül beszél).
(Az elnöki székel Barna Jenő foglalja el.)
Elnök : Tisztelt elvtársak ! Tekintettel arra, hogy sok vidéki érkezett, Rákosi elvtárs lefor­dítja Rotter elvtárs beszédét.
Rákosi Mátyás : Elvtársak ! Az előttem szó­lott bajor elvtárs (Nagy zaj, felkiáltások : Hall­juk ! Halljuk !) abból az országból jön, ahol a kommunizmust a porosz militarizmus csizmája eltaposta.[...]
Elnök: Következik Janusek cseh küldött. (Halljuk ! Halljuk !)
Janusek Antal (cseh nyelven beszél).
Elnök: Fordítja majd Rákosi elvtárs.
Rákosi Mátyás : Elvtársak ! Janusek elv­társ a legélesebben elitéli azokat a kegyetlen­ségeket, amiket a cseh-szlovák imperialisták hadserege elkövet azért, hogy tovább is a kapi­talisták rabigájában tartsa Felső-Magyarorszá­got.[...]"


Zsidókérdés

"Varga Jenő [...] Már most, elvtársaim, én magam elismerem, hogy ez uj bürokrácia közel sem az az ideális szerv, amelyet mi szeretnénk látni, elismerem, hogy igen sok oda nem való ember került bele, igen sok tulfiatal ember (Ugy van!), igen sok tudatlan ember (Ugy van !), igen sok politikailag oda nem való ember, (Ugy van! Ugy vant Zaj. Felkiáltások : Atyafiság ! Kitűnő családok ! Dobják ki a zsidókat I) egy csomó ügyes csirke­fogó (Ugy van! Állandó zaj.), akik márólholnapra ugy váltották a politikai meggyőződé­süket, mint a váltó ruhájukat (Ugy van ! Ugy van!), egy csomó csirkefogó, aki lopott, csalt és visszaéléseket követett él (Ugy van ! Ugy van! Taps. Felkiálltások: Most is csal! Nem a mi hibánk! Állandó zaj.), de ezeket az elemeket, ahogy azt Lenin mondta Oroszországban, mint a forradalom tetüit és piócáit el kell távolítani. (Ugy van! Ugy van!) Elvtársaim, ez a munka folyamatban van.
Ha megfigyelik a dolgokat, láthatják, hogy sikerül nekünk egyre jobban és jobban bevonni ebbe az uj bürokráciába, vezető állásba a szak­szervezetek régi kipróbált vezetőit... (Felkiál­tások: Ezzel kellett volna kezdeni! Hozzáértés legyen a mérvadó! Zaj.) Arra kérem önöket, elvtársaim, hogy egyszerre csak egy kiabáljon közbe, mert igy nem tudok felelni senkinek sem. (Egy hang: Az nem fontos.)
Elnök : Vannak az elvtársak között olyanok, akik állandóan közbeszólnak. Figyelmeztetek általánosságban arra, hogy türtőztessék kissé magukat, mert különben névszerint volnék kény­telen az illetőket megnevezni."
"Kun Béla: [...] Hogyan harcoljon tehát az a vörös hadsereg, hogyan legyen annak a vörös hadseregnek hangulata, mikor itt a tanács­kongresszuson és a pártkongresszuson antiszemita izgatás, pogrom-agitáció történik ? (Ugy van ! Ügy van!) Én, elvtársak, nem fogom szégyellni zsidó létemre ezzel a kérdéssel leszámolni. Zsidó volt az apám, ellenben én nem maradtam zsidó, mert szo­cialista lettem, kommunista lettem, (Ugy van ! Úgy van !) de ugy látszik, sokan, akik más vallás­ban, keresztény vallásban születtek, megmarad­tak keresztényszocialistáknak, (Ugy van ! Ugy van !) Ha itt ezen a kongresszuson történhetik pogromagitáció, akkor mit csodálkozunk azon, hogy különböző tanácsintézményekből indul ki a pogromagitáció, a Központi Takarékpénztárból, a közellátási népbiztosság tisztviselői köréből, a Máv. gépgyár tisztviselői köréből. (Ugy van !
Ugy van !) Ne csodálkozzunk akkcr, hogy a fron­ton megrendül a munkásság bizalma, ha ilyen történhetik ebben az országban"
"Vágó Béla népbiztos: Meg kell magyarázni t. elvtársaim, a künn dolgozó parasztságnak, hogy a zsidónak nem lenne sem fehér kenyere, sem tyúkja, sem kalácsa, ha a paraszt nem adna neki. ( Ugy van ! Ugy van !) A birtokos paraszt és a zsidó szövetsége az, amit a vidéken le kell törni, (Ugy van ! Ugy van !) de nem azzal a módszerrel, amely módszer itt uralkodik, hogy : odaállunk a kisgazdák, odaállunk az arisztokraták, odaállunk a papok politi­kája mellé és zsidóellenes hangulatot csinálunk, szitunk: és támogatunk a tanácskongresszuson, ha­nem ki kell menni a faluba és fel kell világositani a parasztságot, hogy ott is ki kell törnie az osz­tályharcnak a szegény és a gazdag között. "

A szesztilalom problémái

"Hamburger Jenő: [...]  Már most, ami az idei bor kérdését illeti, e tekintetben a helyzet ugy áll, hogy 2x1/4 millió hektoliter bor áll ezidőszerint rendelkezésünkre. (Egy hang : Eladjuk, ugy-e ?) Ez horrendum kvan­tum ; s ha a csehek nem vittek volna el Tokajból meglehetős mennyiséget, akkor ez a kvantum még egy negyed millióval több volna. Ennek a bor­kvantumnak értékesítése a tanácskormány szem­pontjából mindaddig rendkivül fontos, amig körü­löttünk imperialista államok vannak. Mert hiszen abban a pillanatban, amint Ausztriában, Jugoszláviában, Cseh-Szlovákországban tanácsköztársaság van, ott is azonnal életbelép az alkoholtilalom, ami természetes is, és azonnal megszűnik az értékesítés lehetősége. Ennélfogva ennek a bornak értékesíté­sével igenis sietnünk kell azért, mert nem folyat­hatjuk el, nem dobhatjuk ki (Mozgás.), mivel rekompenzációs szempontokból fontos, minthogy igenis óriási vagyont képvisel."
"Malomhegyi Dezső: [...]   A széntermelés hanyatlásának főoka a szesz hirtelen elvonása a munkásoktól. (Zaj.) Csak tessék ezen gondolkozni, elvtársaim. Ez nemcsak a bányamunkásokra áll, hanem áll a nehéz vasipari munkásokra is. En dolgoztam vasolvasztóban és voltam lent a bányák mélyén is. Ott a vasolvasztóban, ahol félig meztelenül, 40 fokos melegben dolgo­zik a munkás, ha egy fél napig állandó szomjúságát vizzel öblögeti le, akkor egy fél nap múlva kolerát kap. Minden pohár bortól pedig erőre kap és ezzel szomjúságát valóban csillapitani tudja. (Felkiál­tások : Tévedés ! Zaj.) Az ital nem luxus-cikk, ha­nem életszükségleti cikk annál a kohómunkásnál.
,{Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Mindez vonatkozik a bányamunkásokra is. Tessenek lemenni egyszer a bányák mélyébe (Igaz ! Ugy van !), arra a nyirkos, sáros talajra, s majd meg fogják látni, hogy ha ott vizzel élne a bányamunkás, akkor egy pár nap alatt kidőlne és nem tudna dolgozni, nem tudna termelni. Kérem az igen t. tanácsgyülést, hogy ezt a dolgot jól szívlelje meg.  Amit a kohómunkásokra és a bányamunká­sokra mondtam, vonatkozik a mezőgazdasági mun­kásokra is. Annak a mezőgazdasági munkásnak, aki napkeltétől napnyugtáig dolgozik a legforróbb nyárban, életszükséglete egy pohár bor, mert ez vizén élve, csak ugy kidőlne, mint a bányamun­kások vagy a kohómunkások"

Akasztás

"Topa János:  [...] Emiitette Varga elvtársam, hogy a termelőbiztosok az iparban olyan visszásságokat követ­nek el, mert nincsenek tisztában az ő hivatásuk­kal. Ez fennáll a falura is. Nem akarom sem a földmivelésügyi népbiztosságot, sem a szakszervezetet érinteni, azonban tény az, bogy falun is .azoknak a földbirtokosoknak csemetéi, akiknek esetleg bizonyos befolyásuk van itt a fővárosban, ha ketten voltak a birtokon, akkor az egyik az egyik kikergetett uraságos birtokába, a másik a saját magunk birtokába tétette be magát termelő­biztosnak s ma ki van nevezve, egyenesen egy harmadik uradalomnak rovására, vagy egy másik vagy a közvetlen községnek rovására, mert olyan panamákat csinál, hogy nekünk szinte arcpiritó dolog, ha rágondolunk, hogy még a mi kormány­zatunkban, a mi korszakunkban is lehetséges ilyen utálatos, ilyen gyalázatos panamákat csi­nálni. (Mozgás. Égy hang : Miért nem akasztják fel ?) Hogy miért nem akasztják fel? Akkor sok akasztófának kellene az országban állania (De­rültség.) és sok akácfának és egyéb fának kellene elpusztulnia."
Kun Béla: [...]  Egyetértek Böhm elvtárssal abban is, hogy a diktatúrának milyen kezelésre van szüksége. A diktatúrának olyan kezelésre van szüksége, hogy a módszereket mindig konkrété alkalmazza és ebben a konkrét alkalmazásban legyen meg a kö­vetkezetesség. (Élénk helyeslés.) Nem kell félni attól, akár ki legyen is az, akárhonnan kerüljön ki, akármilyen helyet foglaljon el, felkötni, elv­társaim, (Hosszantartó zajos helyeslés és taps.) amikor ilyeneket csinál. (Ugy van ! Ugy van !)
Korbély Lajos : De ne ígérni, hanem felhúzni !"

Agitátorok

"Jankovics Lajos: [...] Majd a másik napirendi tárgynál teszem ezt, most csak röviden kivánom megemliteni, hogy igenis, ezek az agitátorok rontották el a falu népét.(Igaz ! Ugy van!) Mert ahogy a vidéki direktóriumok megkezdték munkájukat, ugyanolyan szépen, a rendes meder­ben folytathattuk volna is azt a munkát, azonban kijöttek, mint a sáskahadak a vidékre az agitátorok (Igaz ! Ugy van !) és felborították a rendet teljesen. (Igaz ! Ugy van !) Kimentek a falura és mindegyik azzal kezdte, hogy a templomból mozit csinálunk. (Mozgás és zaj.) Elvtársaim ! Hivatkozom Szántó Béla elv­társra és a többiekre, hogy amikor kérdezték, hogy a vallással stb. mi lesz, akkor azt mondották, hogy ugy lesz, mint Pesten, majd mozit csinálnak a templomokból. (Zaj.) Elvtársaim ! Ezek súlyos taktikai hibák.
Egy hang : Az ilyen állatot le kell tartóztatni azonnal !
Jankovics Lajos (Veszprém) : Én nem azért mondom el ezeket, mintha bárkinek szemre­hányást akarnék tenni, vagy akármelyik népbiztos elvtársnak kellemetlenkedni akarnék, hanem hogy ezek meg ne történjenek a jövőben. (Helyeslés.)"

Következetesség

"Kun Béla: [...] Elvtársaim ! Ami ma helyes, az helytelen lett volna akkor, ami akkor helyes volt, az helytelen lenne ma. És én újból csak arra hivatkozom, az öreg Liebknechtnek ama mondására, hogy a tak­tikánkat, ha kell, 24 órában huszonnégyszer vál­toztatjuk meg. (Ugy van ! Ugy van !) Amit én ma kijelentek és amit ma itt helyesnek tartok, azt 24 óra múlva a viszonyok megváltoztathatják és 24 óra múlva egészen mást tarthatunk helyes­nek, egészen mást tarthatunk a proletariátus ér­dekében valónak, a proletariátus érdekeit előmoz­dítónak."

Burzsoázia

"Erdélyi Mór népbiztos : Kérem, elvtársak, ami az osztályárat illeti, én ezt itt ebben a tekintetben szó nélkül alá nem irom, nem irom alá azért, mert az osztályárhoz szükséges bizonyos osztályok létezése is. (Igaz! Úgy van!) Az osztályárhoz szükséges az osztály jövedelem is, ha pedig mi arra törekszünk, — és én a kommunizmusnak egy magasztosabb formáját az egész emberiség felszabaditásában látom és nem egy uj osztály létesítésében, ..
Szamuely Tibor népbiztos : A burzsoáziát nem szabadítjuk fel ! Súlyos tévedés ! (Nagy zaj. Fel­kiáltások: Ne társalogjanak bele a beszédbe! Halljuk! Halljuk!)
Erdélyi Mór népbiztos : Kérem, elvtársak, én nagyon jól tudom azt, hogy a burzsoáziát nem szabadítjuk fel, mert hiszen az nem volt rabságban eddig sem; mi voltunk rabságban.
Szamuely Tibor népbiztos : Majd lesz ezután.
Erdélyi Mór népbiztos : Mi önmagunkat szaba­dítjuk fel, de én a magam részéről sohasem írtam alá azt, hogy a burzsoáziát le kell gyilkolni.
Szamuely Tibor: Csak el kell nyomni! (Zaj. Felkiáltások: Halljuk Erdélyit! Elnök csenget.)
Erdélyi Mór népbiztos: Én, elvtársaim a kommunizmust abban látom, felmagasztosulva, hogy azt, akit még ma burzsoának nevezünk, mun­kába kényszeritjük, (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) és a magunk eszméjének elfogadására birjuk és kényszeritjük is, hisz hatalmunkban van, hogy kényszeritsük. (Igaz! Ugy van!)
Szamuely Tibor népbiztos : A kérlelhetetlen elnyomatás eszközével és nem az álhumanizmussal."



"Bűnös Budapest"

"Landler Jenő: [...] Nem kivánok semmi mást ennek a piszkos, hitvány, rongy Budapestnek, minthogy négy hétig éljen a cseh vagy román elnyomatás alatt. (Ugy van ! Ugy van !) Nem kivánok mást, mint ennyi ideig élvezze a román vagy francia protektorátust. Meg vagyok győződve, hogy azután zum Kreuz gekrochen imádkozna azért, hogy beléphessen a vörös hadseregbe és a proletárdiktatúrának becsü­letes hive lehessen. (Ugy van! Ugy van!)"

Privátszféra

"Molnár György: [...] Egy egész adathalmaz van kezeim között, amelyet az illető népbiztos elvtársnak, -mint kuriózumot át fogok adni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Meg kell val­lanom, hogy mi bizony a postán a levéltitkot nem tartjuk szentségnek, megnézzük a gyanús leveleket felbontjuk, megvizsgáljuk, (Élénk helyeslés.) és igy jutott Somogymegyében ez a levélcsomó is ke­zünkbe, amely azt bizonyítja, elvtársaim, hogy a papság igenis dolgozik (Igaz ! Ugy van !) még pedig olyan eszközökkel, hogy ha mi ezt el­nézzük, ha ezt megengedjük, — mert hiszen lát­szólag bűnt el sem követnek, — akkor az lesz a vége elvtársaim, hogy perczek alatt le fog égni az egész ország, de egész biztos, hogy pillanatok alatt lángbaborul az egész Dunántúl. (Igaz ! Ugy van !)
Egy hang : Papot még nem akasztottunk !"