[...] A mai olvasó kellő távlatból értékelheti
mindazt, ami Herczeg műveiben igazán jelentős[...]
A mottóban szereplő idézettel ajánlja a Szépirodalmi könyvkiadó Herczeg Ferenc 1985-ben egy kötetben nem reprintben kiadott két, értékes és zseniális visszaemlékezéseit. Azonban 1985-ben még sokkal elevenebben éltek a francia forradalom hagyományai, amelyek szerint a "rosszindulatúak a gyengéket félre akarják vezetni s ezek oltalomra szorulnak", így a neves jobb sorsra érdemes szerkesztő irodalomtörténésznek "gondozás" alá is kellett venni a szöveget.
A húzások a tartalmukon túl két dologban is érdekesek. Megmutatják - 1985-höz képest már kellő távolból - azokat a tabutémákat, amelyek szerint a baloldali (nemcsak a szocializmusbeli!) gondolkodásmód mindimáig tilt, mik azok a témák amikről sem beszélni, sem a vonaltól eltérni nem szabad. Másrészben a 362. oldalon lévő húzás indoka ("A szövegből itt az első kiadásban néhány sor rekonstruálhatatlanul kimaradt") villámfénnyel világítja meg azt a minden történészi, egyáltalán kutatói munkát mellőző mentalitást, amely az időszak történelmi munkáit jellemezte. Bizonyosan lehetett volna még a szöveg pontosításához példányokat találni, de nyugodtan feltételezhető: az a környezet, amelyben ez az újranyomtatott kiadás megjelent, valószínűleg már az újranyomás tényét is súlyos idegességgel fogadta.
Az idézetekben szereplő oldalszámok az 1985-ös kiadás oldalszámai. A kihagyásokat ebben a kiadásban három pont jelzi. A kihagyott szöveget vastag az átfogalmazást, szócserét dőlt betűvel jelezzük. Az idézeteket a hozzájuk tartozó logikai blokkal mutatjuk be.,
48. oldal :
Én a hagyatékából szép meisseni csészéket és egy ezüstkosarú toledói pengét örököltem. A csészék mai is megvannak, a kardot azonban elvitte a proletárdiktatúra.
Az előbbi idézetnél a kihagyásjel teljesen hiányzik.
170. oldal:
Mivel nem akartam a műegyetemmel örökös vérbosszúba keveredni, azt mondtam ellenfelenek: szép technikus-vágás volt ! Ezzel megbékítettem őt is, a kollegáit is. A párbajnál egyébként Ferry Oszkár volt a segédem, ugyanaz a Ferry aki csendőrtábornok korában olyan embertelenül halálra kínoztak a kommunisták.
A kiemelt szó helyén három pont található az 1985-ös változatban.
294.oldal
Ami az antiszemitizmus vádját illeti, az alaptalan volt. Meg
tudom azonban érteni, hogy gyanúba keveredtem, mert valami
különös előszeretetet soha nem éreztem a zsidók mint olyanok
iránt, és ha ebből időközönként félreértés lett, nem törtem magamat, hogy tisztázzam. Nekem voltak zsidó barátaim, bennük
azonban nem a zsidót, hanem az embert kedveltem. Bizonyos kollektív faji tulajdonságok, ha előtérbe lépnek nem rokonszenvesek nekem
és azt hiszem, más kereszténynek sem. Nem
hinném, hogy az álláspontom igazságtalan volna, hiszen én sem
kívánom senkitől, hogy bennem a keresztényt ünnepelje, beérem azzal is, ha igazhivők és ebhitűek elfogadnak mint embert.
Különben érdekes, hogy míg fiatal koromban általában antiszemitának tartottak, és azt a liberális közvélemény elég gyakran
éreztette is velem, addig ma, bár a felfogásom egy milliméternyit
sem változott, inkább zsidóbarát hírében állok. Sainte-Beuve
mondta:Csak sokáig kell élni, hogy az ember mindent meglásson és mindennek az ellenkezőjét is.
295. oldal
Nevezetes azonban, hogy a sajtó, amely (az orosz GPU szakkifejezése szerint) likvidálta a darabjaimat, olyan nagyszabású büntető expedíciót szervezett, amely nem állt arányban a kihágás nagyságával.
348. oldal
(a Turul léghajó) Különben pedig oda hajózott ahová a szél akarta, ha ugyan volt szél. Ha történetesen Romániában vagy Szerbiában kötött ki, abból sem lett baj, mindenütt vidám
érdeklődés és tiszteletteljes vendégszeretet fogadta. (Ma ha Besztercebányára vagy Kolozsvárra repülne, tűz alá fognák a légelhárító ütegek)
Ekkor előlépett egy öreg gazda és azt mondta: , Majd
én beleülök. akkor nem eresztik el a legények. Mert én
vagyok a falu bírája és ha elrepülnélk, az örök csúfsága
lenne a községnek."
Ez elképesztően merész vállalkozás volt, mert az üreg,
amint kisült, eddigelé csak a képes lapban látott levegőhajót." Érvelése pedig, amely számba vette a szomszéd
falvak gúnyolódó kedvét, minden ízében magyar volt.
Az útitársaságban volt egy cseh tüzértiszt, aki a hadsereg balloncsapatánál szolgált, ő elés érdekes néprajzi
adatokat tudott arról a hatásról, melyet a váratlanul megjelenő léghajó a népre tesz.
— Az oláh paraszt elszalad, ha léghajót lát. A. tót
keresztet vet magára. A német azt követeli, fizessék meg
a kárát. A magyar pedig mindenáron segíteni akar.
Mikor a Turul legközelebbi útjára indult — egyszer
szált föl minden hónapban — az utasai közt volt Ordódy
Pál. A ballon ezúttal nem jutott túl a Vulkángyáron, a
szél nekisodorta a tetőnek, Ordódy kibukott és halálra
zúzta magát.
360. oldal
Az a fanatikus lelkesedés és önmagát áldozatul kínáló szláv odaadás, mellyel a katonák legfőbb hadurukat köszöntötték, a díszmenetben elvonuló csapatok gyönyörű és félelmetes képe, a hallatlanul érdekes kozákfejek melyek Repin ismert képére emlékeztettek: mindez a győzhetetlen erő és mérhetetlen gazdagság benyomását keltette.
Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy ez a ragyogó kép cárostul, vezérkarostul, püspöküstól szennybe és vérbe fulladni pusztulni fog, hát biztosan futóbolodnak nézem.
362.oldal
Mögötte szentek és angyalok, valamennyiük arcán és testtartásán rettegés, szégyen és gyász kifejezése. Senki sem mer közeledni a haragos Megváltóhoz, csak az egy Boldogasszony áll mögötte, félénken kérlelő és simogató anyai gesztussal
Az 1933-as kiadásban ez a szöveg a 180. oldal laplegalján található. Elképzelendő hogy milyen állapotban lehetett az a kötet, amely alapján az újranyomás készült: a lapalji margó legalább 6-8 cm.
367.oldal
A pánszlávizmus szerinte nem az orosz nép, hanem a dinasztia, a hivatalnoki és katonai arisztokrácia politikája, azok meg nagyobbrészt német, lengyel és tatár eredetűek, orosz vér csak kevés van bennük.
Azt azonban elismerte Komarovszky hogy az orosz népet épp a passzív természete teszi európai veszedelemmé, mert könnyen aláveti magát minden zsarnokságnak és ellenállás nélkül hajtatja magát a legigazságtalanabb háborúba is.
453. oldal
A választásokat tulajdonképpen Tisza István intézte, az ország az ő nevét kiáltotta és a geszti remete gránitalakját olyan népszerűség ujjongta és lobogta körül, amely neki egészen szokatlan volt és amellyel eleinte nem is igen tudott mit kezdeni.
ugyanott
Úgy számított, hogy így megnyerheti a magyarokat is, a románokat is.
Tisza István tisztító viharként söpört végig az országon. Kitűnt, népszónoknak is sokkal job mint a hordó tetején megőszült ellenfelei.
464. oldal
Nekem a szörnyű operáció kezdetén az volt a benyomáson hogy az ellenzéki vezérek, persze Justh és Károlyi Mihály kivételével titokban helyeslik Tisza eljárását amellyel véget kíván vetni a törvényhozás szégyenletes tehetetlenségének, később azonban mégis valamennyien ellene fordultak, mert a vérbeli ellenzéki minden hatalommal szembe mer szállni, csak az utca hatalmával nem.
469.oldal
1922-ben — az én választókerületem akkor már Mare
Romáiaban volt és én ugy gondoltam reá, mint tengerbe
süllyedt városra — bíztatást kaptam, hogy ne
lépjek fel másutt, mert ha Pécska visszakerül
Magyarországhoz, most már a negyvennyolcasok is reám szavaznak.
Nem is léptem fel másutt. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése