Előjegyzett menekült

Láttuk már Zilahy Lajos Földönfutó városról szóló bejegyzésben, hogy hova érkezett a magyar középosztály amikor a vagonlakásokba kényszerült, de nem esett elég szó, hogy honnan is érkeztek a vagonokba üldözöttek. A MÁV levéltár szíves közreműködésével előkerült az említett bejegyzésben szereplő dédapám, Deák Kálmán teljes vasutas karrierje, amelyből tökéletesen meg fogjuk érteni, mi is volt a a belle époque, a boldog békeidő, milyen környezetből érkeztek ezek az emberek az előjegyzett menekült státusszal jelzett különböző várólistákra.

Deák Kálmán MÁV pecsétes igazolványa, 1921. A (családi) történet hőse 1879-ben született, A népiskolában négy osztályt végzett, csak magyarul beszélt. 1899-1902 között a "7. Pioneer Bataillon"-ban szolgálta katonaéveit, 1902. augusztus 24-én szerelt le őrvezetői rangban. 1903. május 15-én lépett a vasút szolgálatába, állomáshelyei a trianoni diktátumig jórészt a korabeli Krassó-Szörény vármegye területén voltak, váltóőr, majd 1909. október 3-tól távírász.,Érdekes lenne tudni, hogy idegennyelv-tudás híján hogy kommunikált ezen a német-horvát-románlakta vidéken. Gyermekei, az én nagyszülőm, tökéletesen beszéltek németül és románul is magyar anyanyelvük mellé. MÁV nyugdíjra 1903. december 1-vel lett jogosult. 1904. június 2-án nősült meg, öt gyerekéből három érte meg a felnőttkort. A legtanulságosabb eleme az iratpaksamétának a bérlista. 1903. május 15-december 23 között még nem kap fix fizetést, csak 1 korona 60 fillér (kb. 1600-1800 2015-ös forint) napidíjat. Ezután 500 korona (500-550.000 ft) évi fizetést kap, majd 1904. január 1-től ezt felemelik 700 koronára (700-750.000 ft), a nősülés után december 1-gyel ez 800 koronára emelkedik. Látjuk és értjük tehát a korabeli igyekezetet a nősülésre és családalapításra, ha egyszer ez közel dupla akkora jövedelmet hoz.  1908. május 1-én 900 koronára emelkedik a fizetés, és az addig kötelezően igénybevett szolgálati lakás helyett évi 200 korona albérleti hozzájárulást kap. Az emelkedés további üteme : 1912. május 1-én 1000 korona (1.500.000 ft), 1916. május 1-gyel 1100 korona. Egy mázsa búza átlagára ekkortájt 15-20, mázsa kukorica 9-12, egy kiló sertéshús, 1,50-1,60 korona, a tej literje tíz fillér volt. Egy bányamunkás körülbelül 5, egy kohómunkás 3 koronát kapott egy napra, nyugdíjjog nélkül. Összehasonlításul egyébként : egy körülbelül harmincéves magánbankhivatalnok ekkortájt havi 250 korona körül keresett.

Deák Kálmán bátyja, György az Almádi gőzös fedélzetén, belle époque-s nyaraláson, 1913. Ő 1899. október 5-én lépett MÁV szolgálatba, és a kép készítésének idején állomásfőnökként 1600 korona évi fizetésre és 250 korona lakbértámogatásra volt jogosult. Így tökéletesen érthető, miért is viselte büszkén a vasutasegyenruhát a hajókiránduláson is. Az Almádi gőzösről további képek itt.

Láthatjuk tehát, hogy mekkora törést jelent ennek az osztálynak Trianon, nem véletlenül szépültek meg az emlékek később. A család 1921. június 1-től december 17-ig vagonban lakik, hivatalos titulusuk ekkor lesz előjegyzett menekült, 1927-ig gyakorlatilag évente az új kinevezésekkel kénytelenek költözködni szerte az országban (Rákosszentmihály, Rákosrendező, Méntelek, Győrszentiván, Nyergesújfalu). Deák Kálmán ez idő alatt 960 aranykorona fizetést kap, ez 19.080.000 inflációs koronának felel meg. Utána nyugdíjba vonul (48 éves, a korabeli férfi átlagéletkor kb. ugyanennyi volt.) Valószínűleg e kis történetben szereplő személytelen számok eléggé jól megmutatják, miért is volt aranykor valóban az első világháború előtt időszak és megmutatják azt az anyagi erőfeszítést is, amellyel a húszas évek magyar társadalma, mintegy harmadik honalapítást végrehajtva megalapozta a trianoni csonka ország működését.