Meglepő szemle

1940 legfontosabb magyarországi eseménye az erdélyi országrész visszatérése volt. A Magyar Világhíradó 863,864,865 száma bőséggel megmutatja az euforiát amellyel lakosság a bevonuló magyar közigazgatást és hadsereget fogadta. A bevonulás látványos lezárása volt a szeptember 15-i kolozsvári díszszemle, ahol természetesen az egyenruhák sokasága uralta a képet, közöttük egy olyannal, ami talán meglepő lehet.

Az 1989 előtti történetírás előszeretettel hangsúlyozta, hogy a tengelyhatalmak ellenfelei már nem fogadták el  a második bécsi döntést. A 865-ös híradó egyik filmkockája hatásosan cáfollja ezt az állítást is.

Richard C. Partridge amerikai és Dimitar Bratanov bolgár katonai attasé

A kapcsolatok azonban hamar hűvösödnek, mert az 1940 októberében, bő egy hónappal ezután bemutatott Kelet felé című film fennmaradt kópiájából a katonai attasék képe már hiányzik. De egészen biztosan elhihetjük: a jelenlévők többsége a kakastollas és bocskaisapkás egyenruhát látta legszívesebben itt.

Cigányrendeletek

A vándorcigányok szinte kerek évszázadnyi idő alatt jelentettek súlyos közbiztonsági problémát. Beazonosíthatatlanságuk, többtíz fős létszámuk állandó kockázati tényező volt a az - akkor még - sűrűn lakott tanyák lakóinak. A kóborcigányokkal kapcsolatos rendelkezésekből előszeretettel idézik a lentebb található 1916-os rendeletet, viszont az utána következő kettőt már kevésbé. 

Azokból egyértelműen kiderül az államhatalom kétségbeesett kísérletezgetése a letelepítésükre - ami nem járt sikerrel, a kóborcigányok életformáját gyakorlatilag csak a szovjet hadsereg szünteti meg.

Pedig a letelepítés sikere nagyon nagy pozitív, mindmáig tartó hatásokat eredményezett volna - mint láthatjuk, cigányokból akár csendőrtisztek is lehettek ...

A m. kir. belügyminisztér- 15000-1916. B. M. számú körrendeletének kivonata.
Tárg y: Cigányok eltiltása a szokásos kóborlástól.

1. §. Kóborcigánynak kell tekinteni mindazt a cigányt, aki nem tudja beigazolni, hogy rendes lakóhelye van.
3. §. A kóborcigányok tartózkodási helyéül kijelölt község elöljárósága, vagy a Városi hatóság köteles az odakísért kóborcigányok elhelye- zéséről, élelmezéséről és ellenőrzéséről - szükség esetén a csendőrőrs vagy a m. kir. rendőrség megfelelő megerősítésével - gondoskodni. A községi elöljáróság a csendőrőrs megerősítése végett az illetékes hatóság- hoz fordul. A község elöljárósága kóborcigányoknak megtörtént elő- állításáról [odakíséréséről], a további intézkedések megtétele végett, a járási tőszolgabírót haladéktalanul értesíti.
A községi elöljáróság [rendörhatóság) az odakísért kóborcigányok- tól igazoló okmányaikat, értéktárgyaikat, fegyvereiket vagy fegyverül használható tárgyaikat, vonóállataikat és járóműveiket - elismervény mellett - elveszi és őrizetbe helyezi.
A kóborcigányok vonóállatait az elhelyezésüktől távolabb eső, elkülönített helyen kell további intézkedésig őrizet alatt tartani. Állataikat, különösen lovaikat sürgősen szigorú állatorvosi vizsgálat alá kell venni.
Lovat, öszvért vagy szamarat kóborcigány csak különösen indokolt esetben és csak az elsőfokú rendőrhatóság engedélyével szerezhet és azokra szóló marhalevelet kóborcigány nevére csak rendőrhatósági enge- dély alapján szabad kiállítani vagy átírni.
11. §. Köteles a községi elöljáróság (városi hatóság] minden olyan nyilvántartott cigánynak (férfinak, nőnek), aki tizenkettedik életévét be töltötte, nevére szóló és személyleírását is tartalmazó cigányigazolványt díjtalanul kiállítani.
Ezt az igazolványt a nyilvántartott cigány köteles gondosan megőrizni és állandóan magánál hordani, ha pedig elvesztené, helyette haladék- talanul másodlatot kérni.
12. Magánosok kóborcigányt igazolvány nélkül semminő munkára sem alkalmazhatnak.
Minden nyilvántartott cigányt csak annak a községnek határában szabad munkára alkalmazni, melynek területére szóló hatállyal igazolványát kiállították. Más község határában a nyilvántartott cigány csak hatósági rendeletre vagy engedély alapján vállalhat munkát és alkalmazható munkára.
Rendőrközegek ellenőrzése céljából a nyilvántartott cigánytól igazol- ványának felmutatását bármikor követelhetik.
13. §. A községi elöljáróság vagy a rendőrhatóság engedélye nélkül Ha a tartózkodási helyéül kijelölt község nem volna kipuhatolható, őt újra nyilvántartásba kell venni, összeírási ívén és nyilvántartó lapján azonban feltűnő módon fel kell jegyezni, hogy ismeretlen helyen már egyszer nyilvántartásba volt véve.

A m. kir. belügyminisztér- 25700/1928. B. LI. szárnu kötrendeletének kivonata.

T á r g y: A kóborcigányok hatékonyabb megrendszabályozása és újabb adatgyűjtés elrendelése.

1. A rendőrhatóságnak kötelességévé teszem, hogy az országban tartózkodó kóborcigányok felkutatása iránt a szükséges intézkedéseket hatóságuk területén haladéktalanul tegyék meg. Ezeket az intézkedéseket a szükséghez képest időnként meg kell ismételni.
2. A kóborló cigányokat, akár munkakerülésből üzik a vándorlást, akár munkakeresés vagy valamely foglalkozás címe alatt teszik azt, kötelesek a közbiztonsági szervek, bárhol találják is őket, azonnal feltartóztatni és fegyveres kísérettel a legközelebbi rendőrhatósághoz előállítani.
3. Kóborló cigányok és hasonló elbírálás alá eső más elemek csoportjainak az ország határán való belépését vagy egyenkint beszivárgását nbárhol kíséreljék is meg azt - feltétlenül meg kell akadályozni.
A határőrizet kijátszásával az ország területére bejutott ily csopor- tokat, ha a határhoz közel kerülnek kézre, rövid úton fegyveres kísé- rettel lehetőleg ugyanezen az úton kell az országból eltávolítani, amelyen bejöttek. A határtól távolabb eső helyen feltartóztatott ily csoportok tagjaival szemben, ha magyar állampolgárságuk nincs kellően igazolva, a szükséges egészségügyi és büntetőintézkedések megtétele és végrehaj- tása után ki kell az ország területéről utasítani és haladéktalanul kitoloncoltatni.
Ha pedig a kóborlás miatt előállított cigányok vagy más személyek itteni illetőségi vagy lakóhelye kétségtelenül megállapítható, a rendőr- hatóság a toloncszabályzat alapján kíséret mellett illetőségi vagy lakóhelyükre való toloncolásukat köteles elrendelni.
6. A rendőrhatóságoknak és közbiztonsági szerveknek köz- és állategészségügyi szempontból különös gondot kell fordítaniok arra is, hogy a kóborcigányrok vagy más kóborló csoportok a vásároknak még csak a közelébe se juthassanak.

Budapesten, 1928. évi június hó 23-án.
A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 141.113-1931. K. M. számú körrendelete.

T á r g y: Cigányok részére vándoripari és házalási engedély kiadása.

A cigányok kóborlásával járó közbiztonsági szempontból jelentős veszélyekre való tekintettel s hogy a kóborcigányok letelepedését célzó rendelkezések által elérhető eredmény ne kisebbíttessék, kívánatos, hogy a letelepült cigányok vándoripari és házalási tevékenysége bizonyos korlátok közé szoríttassék.

Ennélfogva miheztartás, továbbá az I. fokú iparhatóságok megfelelő utasítása végett a következőket közlöm Címmel:

1.' Cigányok részére a jövőben vándoripari és házalási engedély csupán annak a vármegyei törvényhatóságnak területére korlátozva adható meg, amely tőrvényhatóság területén az illetőnek rendes lakóhelye van. Önként értetődik, hogy ha a vándoripari vagy házalási engedélyt kérelmező cigány törvényhatósági joggal felruházott városban lakik, a vándoripari vagy házalási engedély, - amennyiben az említett tevékenység a város területén meg van engedve - a város területére s egyben azon vármegyei törvényhatóság területére is vonatkozik, amely vármegyében az illető város fekszik.
2. A vándoripari vagy házalási engedéllyel rendelkező cigányok foglalkozásuk gyakorlása közben csupán egyedül járhatnak, segédet még a házaló cigányok sem tarthatnak, családtagiaikat nem vihetik magukkal és foglalkozásuk gyakorlása céljából járómüvet nem használhatnak.
Egyben felhívom Cím figyelmét a vándoripar és a házalás gyakorlása és az említett engedélyek meghosszabbítása tekintetében közbiztonsági szempontokból figyelembe jövő azoknak a következményeknek szigorú érvényesítésére is, amelyeknek a már ezidőszerint fennálló rendelkezések értelmében érvényt kell szerezni.

Budapesten, 1931. évi április hó 27-én.


A m. kír. belügymíníszter v 192304-4931. B. M. számú körrendelete,

T á r g y: Cigányok vándoríparí és házalási engedélye.

A m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr 141113/1931. K. M. sz, kör- tendeletével a cigányok vándoripari és házalási tevékenységének olyan korlátokat szabott, melyek alkalmasak arra, hogy a jövőben egyes cigány- családoknak és csoportoknak ily jogosítványokra alapított és a közrend szempontjából aggályos kóborlását lehetetlenné tegyék.

Felhívom Címedet, hogy az alárendelt hatóságoknak és közegeknek tegye szigorú kötelességévé az említett rendeletben foglaltaknak ellenőrzését s utasítsa azokat, hogy ha a tiltott kóborláson ért cigányoknál vándorípari, vagy házalási engedélyt találnak, azt tőlük minden esetben vonják be, továbbítsák a kiállító hatósághoz s javasolják ott az engedély visszavonását. l,

Budapesten, 1931. évi augusztus hó 24-én.

Mi az oka, hogy a' Külföldiek, és Hazánkban lakó Idegenek többnyire balul Ítélnek a Magyar Nemzetről

Tudományos Gyűjtemény 7. évfolyam, 1823, 9. szám. Semmilyen egyéb kommentár nem szükséges.

Mi az oka, hogy a' Külföldiek, és Hazánkban lakó Idegenek többnyire balul Ítélnek a Magyar Nemzetről.
Mikor derűi fel a' Magyarnak az idegen becsmelésektöl , ócsárlásoktól tiszta ege? miiior szűnnek meg azon alacsony vádak , rágalmazások, mellyekkel Nemzetünket olly gyakra«^ olly méltatlanul érdeklik az Idegenek? mikor, oszlanak szét a' Küiiöldieknek Felölünk való ba3 vélekedéseik ? mikor fogják ök méltónak tartani a' Magyart 5 hogy ötét a' csinosabb , 's mí-» veitebb Nemzetek' sorába helyhezlessék? Régi időtől fogva tartanak ezek az előítéletek, 's meddig fognak még Nemzetünk' rövidségére tartani ; előre nem láthatni. Nem olly közönséges ugyan a' vád, hogy nem találtatnának Kül* földön is Magyarnak pártfogói, 's becsülöi , mert a' Külföldieknél is , ezen tárgy' tekéntetében , vágynák előítéletek nélkül , igazat szerető férfiak * kik valamint kinek kinek a' Nemzetek közül, megadják a' magáét érdeme szerént$ úgy a' Magyartól sem tagadják el az igaz nemzeti érdemet, mint hibáit is öszénte kimondják, mellyeket észrevettek. Előítéletektől szabad , a* józan ész' világánál vi'sgálják ők a* Magyart úgy; mint más Nemzeteket, mellyekre vi'sgálódásaik terjeszkednek. Ezek ellen nincs semmi panaszom, mert: az érdemet érdemnek, a' hibát hibának vallani kell otthon úgy ; mint Külföldön. És egy Rüllöldi , a' ki igazán, teljes mivoltában esmér egy Nemzetet, éles ésszel, és nem rosz szívvel bir, azt tartom: olly tökéletes ítéletet tehet egy Nemzet' hibáiról, mint egy nyílt eszű Hazafi, de kit gyakran a* Haza' szeretete 5 Nemzete eránt való tisztelete, annyira el ragadnak ; hogy a' hibákat , csak hunt szemmel nézi el.
Melly kevés számmal mindazáltal , legyenek azok a* ííülfÖldiek , kik az érdem pontjából esmérnék a' Magyart, bizonyítják írásaik, mellyekben nem sok vigasztalót lehet olvasni a* Magyarokról. Mikép' Ítéljen Magyar Nemzetről a' többi Népek' serege ; leginkább pór nép , arra a' mindennapi tapasztalás eléggé tanít bennünket; hogy rosszul. Ennek közönségesen véve , rosz a' vélekedése Magyarról , ú^y; mintha Katekizmusban tanulná a' bal ítéleteket Nemzetünkről. A' mi pedig legsajnossabban érdekel , az : hogy azok az idegenek legigazságtalanabbak eráuta , kik Hazája kebelébe letelepedtek. Ide jönnek hozzánk üres kézzel, egy hát-bútyorral, befogadjuk őket, kipihenik magokat, megtetszik nekik az élés módja, torkig tömik magokat; az áldott föld* adományival , meggazdagodnak , polgárokká , társainké lesznek , és mi a' köszönet mind ezekért ? az : hogy gyalázatokat halmoznak szegény fejünkre , morognak polgári szerkeztetésünk ellen ; mellynek oltalma alatt vágynák, mellynek javaival élnek, ócsárolják szokásainkat, gúnyolják, nevetilt rendtartásainkat ; mellyeknek czélját által nem látják. A'mi Nyelvünk nekik durva ;melíyböl tíz szót nem értenek, a* mi Levegőnk egészségtelen ; mellvben jobban még is érzik magokat, jobb egésséggel bírnak, mint mikor hozzáült vártdorlottak. A' mi Országunk kellemetlen puszta tartomány; mellynek vidékeit csak onnan esmérik , hogy keresztül futottak az Ország' némelly részein, vagy legfeljebb vásári útakból esméretessek elöltök annak tájéki Egy magyar parasztnál nincsen ostobább, nyomorultabb ember, a' Világ hátán; az ő szemük előtt, egy al-földi Csikós, vadabb az ő gondolkodások' módja szerént, ámbár mi ember evő népnél , szóval : a' Magyar egy idomtalan , faragatlan , vad Nemzet, mellynél csak imitt amott 'a' Míveltségnek jelei pislognak; mellyeket ők gyújtottak, lllven többnyire a' beszedjek, hozzánk költözött Idegeneknek. Nem czélom azokat vbesiédemmel érdekelni , a' kiket vitézség , tudó-dornány , pnlg-ári érdemek, művészi ipafkodás, sok jeles lettek, nemes szív, és az új Hazához való háládatosság annyira lekötöttek 5 hogyannak hasznos, megbecsülhetetlen polgár' tagjaivá lettek , hanem azokról szóllok a' háladatlan Pribékekről, kik megfelejtkezvén azon kötelességökröl ; mellyel tartoznak az őket befogadó Ország' Népéhez , azt szüntelen becsmérlik. Forduljon meg az ember a' nagy Házaknai, a* közönséges helyeken , jelenjen meg ámbár mi féle társaságokban , utazzon a' merre akar 5 gyalázó beszédeket hall mindenütt, minden órában, főkép' a' népessebb Városainkban. Ereszkedjék az ember egy Idegennel a' beszélgetésbe, első gondja ennek értésére adni a* Magyarnak$ melly csekély vélekedéssel legyen Nemzetünkről. Tudatlansággal, idom talár) sággal vádolja a' Nemzetet, azt állítgatván 5 hogy a' Magyarnak szüksége van Külföldre , a' honnan nemessebb csemetéjét szedhesse. Illyés száz sértésekkel tellyes beszédet hallani nem ritkaság.
Mi ennek az oka? sok, igen sok, melly résszerént bennünk 5 résszerént más kútfőben veszi eredetét. Erről szóllani^ nem az én dol* gom, csak mennyire magunk okozzuk a* helytelen beszédeket; arról röviden értekezni tárgyúl vettem. Sokan jó szándékjokkal állanak elö az illyes esetekben ; én is. S reménylem , kéméllést érdemelni fogok, ha, nem az igaz néző pontból, szemlélem a' dolgot.
Az én véleményem tehát ez: hogy a' kis* sebbítö beszedeknek önnön magunk okai vagyunk annyiban 5 a' mennyiben keveset vélek gondolni látszatunk. Mivel csendes vérrel halgatjuk azokat $ kik minket kissebbílenek , gyaláznak , nem czáfoljuk rágalmazásaikat , sött gyakran helybe hadjuU fullánkos sértődéseiket, 's mintegy tapsolunk nekik halgatásurtkaf ; ka a' Nemzet ellen szabadon kikelnek. Ok ezt félénkségnek , gyávaságnak magyarázván, szemtelenebbek 's pajkossabbak lesznek, és okkal; mert a' kissebbítést hideg vérrel el szenvedni ; nemes szívhez nem fér, valamint, mást pajkosságból ingerelni; nem a' nemes szív tulajdona. Látnák ők, hogy mi az ö beszédjeikre érzéketlenek nem vagyunk, hogy mi a' csípős mondásokra felelettel készen állunk, látnák; hogy a* Magyart sértegetni, nem olJy könnyű dolog, bizonnyal nem olly szabad féket eresztenének szájoknak. Vágynák némellykor ollyak közöttünk , kiknek helyén van a' szívok , kik jól tudják , miben aljon Országunk dolga, tudva vágynák elöltök azok az akadályok , mellyek a' Nemzet' valódi kifejtödését hátráltatják , esmérik gy.o keressen a' Nemzetet , 's ennél fogva az Illendőségnek sérelme nélkül , megtorkolják az idegen krákogó varnyút , 's tapasztalásból tudom; hogy az illyek jelenlétükben nem merik tátni szájokat a' Nemzet' gyaláztatására. Ott vartyognak tehát csak , hol tudják , hol őket békevei, és ellenmondás nélkül fogják halgatni. Nem vólna tanácsossabb őket minden versengés nélkül bővebben a* Magyarral megesmérkedtelni ? azt, a' mi bennünket érdekel, nekik megmagyarázni , és a' Magyar Nemzet' a' Miveltség' útján hátra-maradá.sának igaz okait, nekik megfejtegetni, hogy a' Nemzetet ne vádolj ák ott, a' hol nem ö a' vétkes P Okét, az előadott alkalmatossággal, az Ország esméretére vezetgetni, 's ha szükséges, röviden értésökre adni, hogy a' Magyar valamint mást bántani nem szerel ; úgy mástól is nem jó néven veszi a' sértéseket? Egy volna ez a' módok kÖzüf, őket jobb úira téríteni, hogy mértékletessebben tatokijának ítélni Magyarokról. Ha fenntebb han* gal beszelnek magokról , el nem kell mellőzni? bogy igen is , sok derék Külföldiek megfordultak nálunk, 's most is forognak köztünk, kik hasznára, díszére voltak Országunknak, kik jó polgárokká lettek , 's derék Hazafiakká, kikről a' Nemzet jól emlékezik, kiket szeret, becsül. Nem tagadja a' Magyar az illyes eseteket soha, háládással viseltetik ahoz, a' ki azt megérdemlette. Nagy lelkű Fejedelmeink, bőven megjutalmazták az ollyakat , kik a' Hazának szolgáltak. Bizonyítják ezt számtalanszor Történetíróink , sok fényes Nemzetségek, 's erösétik a" mindennapi esetek. Nem esett tehát ingyen fáradozások , mellyet a' Haza javára teltek. Deí az illyes esetekből nem lehet támasztani azt avélekedést, mintha a* Magyar úgy szőrűit vólna Külföldre; bogy semmi szépnek, jónak, 's az igaz Míveltségnek útján, magában nein tudna el menni. Abból , hogy sok derék férfiak megjelentek nálunk, kiktől sok jót tanúltunk, nem leket azt következtetni ; mintha ők egyedül lettek volna Tanító-mestereink. Hiszen ez, nem, csak Magyarral történt , rnás Nemzeteknél is így van a' dolog. Egy Nemzet tanítja a' másikat a' maga találmánnyaira ; emez pedig aztat, a' magáéra, Igy volt ez, és lesz mindég. Egyik Nemzet mintegy kölcsön adja némelly jeles embereit a' másiknak -, és azokért más jeleseket kap. Magyarok közül is válalkoztak sokan, kik a' Külföldön derekassan vitézkedtek, nagy tudományokról el híresedtek , müvészkedtek , 's magoknak hírt nevet szerezvén ; Nemzetünk dicsőségére az Idegenek között forogtak: Méltatlan beszédek tehát, hogy a' Magyar csak Külföldnek köszönheti minden Míveltségét. Vitézségével tudta ezeket a' Földeket magáévá tenni; Nevének dicsőségét is fenn tarthatja , csak sokan legyenek Magyarok közül , kik azt egész szívvel , igaz lélekkel akarják. De fájdalom! hogy ez nincs úgy , mert vérző szívvel meg Kell vallanunk; hogy sokan, igen sokan vágynák Hazánkfiai közül , pedig ollyak , kik a' Hazának legtöbb , legszebb javaival élnek , 's a' kik , még is a' helyett , hogy tágas tehetségeik szeréut elö mozdítanák azt , a' mi a' Nemzet' miveltetésére szolgálna; inkább akadáloztatják Pzt , kik előtt mind az , a' mi bonni , kevés becsben van, kikben a' Haza'szeretete el aludt.
És igy ez második fö oka annak; hogy az Idegenek alkalmatosságot kapnak Nemzetünkről csekély módon vélekedni. 'Tudva vagyon jól ; mikép' kényeztetik a' gazdagabb Magyar Uraságok, vagyonossabb Polgárok , a' Külföldi embereket , kiknek elég azt mondaniok ; hogy Külföldiek, és mindenfelé két kézzel ragadtatnak, ha egyébb eránt is, semmi jeles tulajdonsággal sem bírnak , tudva vagyon , mi mohon kapnak , főkép' a' mi első rangú Asszonyaink , mind azon, a' mi Külföldi , a' kiknek nincs izükre semmi; a' mi a' magyar kézből jön, a' mi magyar fejből veszi eredetét. Jól esmérik már ezen gyengeségöket a' mi Naggyainknak az Idegenek , bészénlelik magokat külömbféle név alatt a' főbb Házakba, látják; hogy a' Magyarnak fele sem az a' kelete : a' mi az övéké, látják ; hogy őket a' Magyarnak mindenütt eleibe teszik, mert: legyen a' Magyar kétszer ollyan ügyes; mint ök, birjon tízszer annyi tudománnyal; mint ök , adja nyilván való jeleit okosságának , bölcs által látásának, alkalmaztassa magát az udvarisághoz az illendőséghez ; bár mint akarja, minden iparkodása haszontalan. iEgy idegen bohóskodásival , haszontalan üres csevegésével , csacskaságával , alacsony csapodár hízelkedésével $ többet nyer,.nagyobb becsben tartatík , több tekéntetet szerez magának tmint egy mívelt érzésű Magyar. Megsejdítik ezt hamar az Idegenek , és igen el hitetik magokkal , hogy ök érdemlik meg az elsőséget. Mi következik ebből ? az : hogy a' Külföldiek kénteleníttetnek nem jól Ítélni Nemzetünkről , mellynél az ollyan emberek ; kik nem a' leg, jobb színben esméretesek voltak a' bonniak előtt, annyira kapósak. Más következese ennek az: hogy az illy Jövevények, szerencse próbái lók, semmit sem mulasztanak el, a' mi által magokat szükségessekké tegyék , gyakran a'legalább való eszközökhez nyúlnak ; hogy magokat fenn tartsák. A* magyar Nevet szabadon sértegetik , olajat öntenek a' tűzre , és nevelik azon bal Ítéleteket , mellyekkel teli vágynák sok előkelő Asszonyainknak a' fejők, kik áltáljában azt hiszik ; hogy a' Magyar soha sem olly alkalmatos ámbár mire ; mint egy Külföldi. Zavart ész! esmérni kell a' Magyart gyökeressen, és el oszlik a' bal ítélet.
Mellynek harmadik fö okát teszi az: hogy a* Magyar Nyelv nem abban a' tekéntetben tartatik, mint azt a' Nemzet java kívánná. Ugyan is mikép ítélhet egy hazafiúsággal bíró Külföldi felölünk , ha látja olly kevés becsét Anya nyelvünknek tulajdon Országunkban ; hogy azt a' csínossabb társaságokból is kizárjuk , és egy Külfölditől , ha negyvön esztendeig lakik köztünk ; nem kívánjuk meg, hogy beszéljen magyarúl? mit várhatunk az Idegenektől, ha látják , hogy mi az idegen Nyelvek' megtanúlását cl múlhatatlan szükségesnek tartván ; azoknak a' legszebb , legtöbb időnket szenteljük ? ha mi az idegen nyelveket nem azért tawúljuk$ hogy azoknak segedelmével bővebben a' Tudo-: mányokkal megesmérkedjünk , hanem , a' mini töbnyire megesni szokott ; hogy az által holmi jött ment embereknek kész szolgálatunkat mutassuk, hogy velők beszélhessünk. Jó, hasznot ígérő, dicséretes az első czél, de nem a' második. Nem méltó a' Magyarhoz magát úgy megftlacsoriyttaní ; hqgy azokhoz alkalmaztassa magát, kik kenyeret jönnek hozzá keresni. Tanúlják ök ; az ö nyelvét , nem ö; az övéket. Kimondhatatlan kárára van ez Nemzetünknek : mert ínit mondjak arra, hogy a' Magyar, midőn így neki veti magát az idegen nyelvek' tanúlásán,ak; a' magáéval olly keveset gondol, vagy legalább nem ápolgatja azt úgy; mint illendő, volna nem tellyes tehetsége szerént, el annyira : hogy lia némelly derék szívű, mély belátással bíró, igaz Hazafiúságtól lelkesített Férfiak nem lettek vólna, Js most is nem lennének; a' kik a' magyar nyelv fenn tartásán törekednek , ha az Országl ó-szék annak tanítását nem sürgetné , nem parancsolna ; igen sínlodö állapotban voln^ Nyelvünk. A' csinossabb nevelésű Asszony Nem, nagyobbára nen* tud magyarul , vagy ha tud is; nem akar beszélni, a' rjiagyar nyelv' nfiegveté? sének nyilván való jeleit adja mindenütt. Szóljon az ember egy városi polgár Asszony Szer mélyhez magyar nyelven, azonnal félre húzza száját, fintorgatja orrát, mint ha , jó Isten tudja , mi baja lenne. így kevésre méltóztatják nyelvünket sok első rangú Asszonyságok , mi pedig, ne talán füleiket sértsük, legottan készek vagyunk a' németf nyelvel , és hogy a' nagy Világban jártosságunkat mutassuk; franczia szóval ís elö állunk, vagy olaszúl pergiink. Mi csuda tehát, ha az Idegenek illy rosszúl alkalmazíatott készség-Síik el, tapasztalván j nem tartják szükségesnek, magokat nyelvünk tanulására adni, hanem szinte megkívánják tőlünk, hogy kedvükért tanuljuk meg az ö nyelvüket. Micsoda felfordult dolog ez? hol találjuk ezt, a* Világnak melly Tartományában ? Vessük szemeinket a' legmíveltebb Nemzetekre , é>j a' legidomtalanabbakra , akadunk e' ollyanra ; melly Így gondolkodna, melly így kész volna magát eltagadni, és az Idegenek kedvének feláldozni? Tegyük fel: egy a' viszontagságoktól üldöztetett Magyar csoport kénteleníttetnék Franczia , Német, Török Tartományokban menedék helyet keresni , 's le is telepedne ott valahol , azután pedig az oda való lakosoktól azt kívánná, hogy ha vele akarnak beszélni; tanuljanak magyarul. Váljon minémü kedvel vennék a' bonniak ezen kívánságot ? nem akarom kimondani , könnyű el gondolni. Nem tehetnénk így mi is ; nem adhatnánk értésükre az Idegeneknek, hogy jó néven vennénk ; ha tanulnák nyelvünket, nem kívánhatnánk méltán az Idegenektől ; hogy szabják magokat szokásainkhoz , nyelvünkhez? csak lelkessen akarnók, bizonyossan tellyesedne igazságos kívánatunk. Akarjuk , mondom akarj uk, és meg lesz, a' mi után sóhajtozunk , de az ollyan gondolkodás módja mellett, a' minémü uralkodik, melly szerint, csudáltatik valaki ; ha nem tud németül , ha francziáúl nem beszél ; nem számláltatik a' esinossabb nevelésű emberek közé, ha magyarul nem tud, vagy nem akar szóllani; fel se veszik, így ugyan soha sem érjük el azt a' nagy «zeit , melly után egy Nemzetnek törekedni kell ; hogy Nemzet maradjon. A' melly Nemzet nem kedveli, nem becsüli Nyelvét; az nem ragaszkodik tulajdon szokásaihoz, hanem az idegenek után kapkod j a' melly Nemzet így cselekszik; az hamar kivetköződik ahból , a' mi neki tulajdona volt , el veszti különösségét, más "Nemzetekkel öszve foly , és oda a' Nemzetisége! Nem a' folyók, nem a' hegyek határozzák a' Nemzeteket egymástól ; hanem a' Nyelv, &' szokások, régen van mondva, és bölcsen.
Hát a' Nevelés miként mozdítja elö a' Magyar nyelvet? Csak nem régen szokásban vólt, tninden előkelő Házokhoz idegen Országokból Nevelöket hozatni , a' mi most is meg van a' Leány Növendékeknél. Ebből az a' különös kár íiáromlik, hogy a' Nevendékek vagy soha sem tanúihatnak magyarúl, vagy ha tudták is Dajkáik oldala mellett a' magyar nyelvet, lassan el felejtik azt, mert nincs gyakorlások. Az idegen Nevelök érdemüknek, nem kötelességüknek tartják , ha megengedik ; hogy Nevendékjeik néha néha magyarúl megszóllamjanak , ha egy két órát egy hétben engednek nekik a' magyar nyelv' tanúlására. De azt , hogy ők magok megtanúlnák ezt a' nyelvet; tellyes lehetetlen megnyerni tolok , én legalább egyet sem esmértem közülök , mind a' két nemből , hogy idegen létére , érdemesnek tartotta vólna Nyelvünket tulajdonává tenni. Micsoda Hazafiakat , és Haza leányokat nevelhetnek az illyes emberek! nagy a' látatja, de nincs köszönet benne. A.' férfi Nevelök még a' deák nyelvet sem tudják gyakran , a' melly nyelven még" is Hazánkban rendszerént tanítatnak a' Tudományok. Miképen segéthetik , igazgathatják tehát az Ifjakat ; ha nyilván való oskolákba járnak ?ha pedig otthon tanitatnak ; kéntelenek a' Szülék ahoz értő Magyart is rendelni fiaik mellé , hogy az Országló-széktöl kiszabott Systema szerént tanítassanak. De már a' Magyar Nevelőnek fele sern az a' becse, az a' jutalma; a' mi az idegené, a' ki addig- hever, és bőrének él , még a' Magyar ielkessen fáradozik , izzad Nevendéiije formáitatásában. Hogy pedig az idegen Nevelő a' tudatlanságát el palástolja , a' kiszabott tudományos tárgyoktól el vonja az Ifjú kedvét; mint oskolás, szükségtelen dolgoktól, és holmi haszontalan tárgyak tanúlásával foglalatoskodtatja az Ifjat, mellyeknek csekély, vagy semmi hasznát nem veszi , sőt gyakran kárát valja. így kell a' Magyarnak, hol Nevendékje' nyakasságával , hol az idegen Nevelőnek alattomos fortéljaival küszködnie. El csigázzák ezek az emberek az Ifjak* gondolkodása módját, megvesztegetik érzéseiket , öszve habarják értelmöket, megutáltatják velők tulajdon Hazájokat , kifeszétik az Ifjak' Caracterét, dibdábságra el vesztegetik velők a' drága időt, és mikor vége van a' Nevelésnek , tudatlanok az Ifjak mindenben, a' mi őket jó Hazafiakká tenne , 's készek a' született Magyarokból ; gondolkodásokra nézve, a' nem Magyarok , a' kuresok, kik el vesztették izlésöket mind az eránt , a' mi Hazai, tapasztalhatni ezt, mind férfi, mind leány Nevendékjeinkben. így el készülve , alig várják azt az időt, mellyben Külföldre a' képzelt Paradicsomba kiszaladhassanak. Jó volna ez, jó, és dicséretre méltó , mert a' Külföld' esméretéböl sok haszon háromolhat Hazánkra , csak hogy az maga módjával , 's rendivel történne meg. El készülnének előbb gyökeressen erre az Ifjak, hogy ne árulják Hazájokról tudatlanságokat , mellyet sem polgári szerkezteidére , sem természeti , sem történeti tekintetére nézve eléggé esmérni nem tanultak, úgy, hogy a' Külföldiek gyakran többet tudnak mondani Országunkról; mint az illyen utazók. Azok a 5 kik eként ntaznak , többnyire gazdagok , mert a Szegényebb sorsúaktól ; kik díszére lehetnének a' Hazának , ez ki nem telik. Az Idegenek pedig megesmérkedvén az ilíyes utazókkal , ekép ítélhetnek: ha illyen a' java; míllyen a' töb"bie P Nincs köszönet tehát benne, hogy utaz-* lak, tudatlanok mentek tíiilföldre, tudatlanok térnek Hazájokba vissza. Legfeljebb tudják megmondani : miként múlatták magokat, .hány Frinék karjai közt olvadoztak , mennyi pénzt fecsérlettek el , micsoda legújjabb szabása volt az Öltözötnek, Parisba lételökkor. Ebből azt lehet következtetni; hogy a' Külföldiek nem a* legjobb oldalról esmérkednek meg velünk, a* mi útazó Urfiaink által. De ez , azoknak rövidé ségök nélkül legyen mondva; kik a* Hazának valódi hasznára, diszére útazásokat tettek, a' \ Haza'javára, szerzett esméreteiket fordították^ kik most is nyers jó emlékezetben vágynak.
Mind ezeket tekéntetbe vévén , mit gondolhatnak felölünk a* Külföldiek , ha azt halják ; hogy nálunk az ollyan Idegenek által neveltetik az Ifjúság, kikre ők ezt soha sem merték volna bízni ? mert: egynéhányat , ha kiveszszük ; micsoda emberek legyenek az idegen Nevelök, elégképen tanít arra a 5 tapasztalás. Mi féle gondolatokkal lehetnek a* Külföldiek nyelvünk eránt, ha tapasztal ják , hogy sokan vágynák fő Rendüekböl , a' kik nem tudnak magyarul ? nem de, azt kell nekik gondolniok: hogy a' mi nyelvünk valami tökélletlen zavarék ? melly a' jobb ízlésű embereknek innyük szerént nem lehet, hogy az ollyan nyelv; mellyen valamit tanúlni nem lehet. Ha pedig jobb itéletr tel vágynák nyelvünk felöl, nem magyarázhatják ennek általunk kevésre becsülését arra: hogy Ne rnzetiségünkel keveset gondolunk P hogy jóként a' feledékeiíység tengerébe merülni sie^ itfink , mellylöl olly számos, olly híres Népek MBI nyeleítettek ? Szomorú kilátás ! es még- is eltol tarthat a' Magyar Nemzet, ha megveti azokat a' veszedelmeket, mellyek ötet fenyege-r tik, és a' mellyek mindenkor természetes következési az el fajúit Nemzeti Caracternek, Több okai is vannak az Idegenektől Magyarok felöl származott vádaknak , és bal Ítéleteknek , mellyeket, a' kiszemeskedni , és gondolkodni szeret; könnyen el találja, a' ki pedig sajnálja az Hlyeknek vi'sgálódásibari fáradságát, ki to-^ íiet róla? ha nem lát olt; a' hol világos van.
Ezek a' vádak , bal Ítéletek el múlnak : ha Nyelvünket minden kigondolható módon, minden tehetségünk szerént gyarapítani, mívelni fogjuk, ha az Idegeneknek értésükre adjuk, hogy jó néven vennénk; ha magyarul tanúinának beszélni, ha nyelvünket közönségesebbé tenni iparkodunk, el nem múlaszlván az idegen nyelvek' tanulását, mellyeknek tagadhatatlan a' hasznok. Ha azon Férfiainkat, Asszonyainkat, a' kikel jelessebb elme, tisztább érzés, neme sebb gondolkodás megkülómböztet ; tiszteletben tartjuk, ha azokat, kik a' Haza javára, díszére, hasznára valamit tesznek, találnak fel; méltó tekéntetben tartani , és őket érdemök szerént megjutalmazni, el nem múlaszlják leg-? inkább azok, a' kiknek tehetségűkben van. Ha azon, a' mi Külföldi, nem olly szerfelett kapunk; hogy tulajdon becsünket el felejtsük. 11a a' méltatlan vádak' hallására érzéketlenek nem leszünk, hanem a' bennünket oesárlóknak minden kéméléssel felelünk, 's őket igazabb gon-> dolkodásra igazítjuk , ha pedig szemtelenebbek ; nyersen is az igazat megmondjuk. Bátor szívvel mondhatjuk azt: hogy a' Magyar jobb vélekedést érdemel j de otet esmérni kell ; hogy az igaz Magyar szereti Hazáját, Nemzetét, 's hív Fejedelméhez , hogy belőle nagy Tudós válik, jó katona, bátor vitéz , bölcs kormányozó, ügyes művész, szorgalmatos kéz-míves, iparkodó gazda, csak alkalmatossága el ne zárattassék. Mert, hogy a' Magyar a' legmélyebb, a* leg el vontabb Tudományokra jeles előmenetellel adja magát, és azokat olly mélyen meréti, mint akár melly Nemzet; bizonyítják azt a' Külföldön is el híresedet Tudóssaink. A' kellemetesebb Tudományokban pedig , melly hatalmas lépésekkel mehet a' Magyar; bizonyságul vannak Nemzetünktől kedvelt , 's a' Külföldiektől is magasztalt Poétáink, Tudva vagyon az is: hogy a' Magyarok közül derék , híres Művészek válalkoztak a' Szép Mezterségeknek minden ágaiban. Miként álja a' Hadakat a* Magyar, tudja a' Világ, bizonyítják ezt halhatatlan emlékezetben élő nagy Hadi Vezérjeink, és a' Magyar Vitézeknek dicsőséges hadi tetteik. Mi bölcsen tudja a' Magyar polgári Alkotmánynak kormányát igazgatni ; erre tanítanak a' Történet' írók, és erösétik ezt, még életben lévő sok érdemes nagy Férfiak. De még ollyak is voltak Magyarok között, kik messze földeken , a Világnak minden részeiben , tulajdon el szántokhói utazásokat tettek, noha a' Magyarnak nem tulajdona ez, mert nincs alkalmatosság reá; hogy távul lévő Tartományokat keressen , nem csalogatja őtet a' tenger ; hogy azontúl is szerencsét vadásszon, Hazájába talál mindent , nincs szüksége vándorlásra. Meg kell mondani az Idegeneknek ; hogy a' Magyar Parasztban , kit ök olly nyomorúlt állatnak vélik; sok jeles tulajdonságok , józan természeti ész vagyon, melly álmélkodásra ragadja gyakran a' Vele beizéílöu Hogy az , ö tolok félig ember-Miképpen lehessen az embernek magát az Égi-háborúban megoltalmazni.
' Tapasztalásként történt , 's történik gyakran , hogy tsekély dolgokon tett észrevételek nagy, 's egyszer'srnind helyes következtetésekre hozták, mostan is hozzák az Ember értelmét, eszét. — így ama híres Természet-vizsgálót Newtont a' gyakor alma esésen végbe vitt vizsgálódás arra határozá , hogy az Egésznek közönséges erejét legjobban magyarázná ; jeles Theoriáját, melly alapja a' Természet, 's a' Tsillag vizsgáló Tudományoknak , megállapítaná; és ezt a' homályos léteit at említett Tudományokban több ezer esztendők el folyása után első napfényre helyheztetné , derítené. Innen lett, hogy ezután igen helyesen minden Világ Alkotmányok (Szisztémák) alkatlatnának, szerződnének, 's formáltatnának. — Nem esmérellenek továbbad a'Tudós' Világ elölt Coluinbus (Colombo) Kristófnak észrevételei a' Világ nagy Tengere mellett, a' meilyektö! fogva egy legnagyobb földünk részének feltalálására vezettetett. így ama setét tömlötzben több esztendeig a' nyomorúsággal vívó, 's küszködő a* pók rnunkálkodásin , 's mozdulásain (mert ez /vala egyedül társa) tett próba-vételei melly nagy Tudományt a' Tudós Világgal megesmértettek , a' melly az idö változásainak megesmérésére tanít bennünket. így végtére más több észrevételek az emberi Nemzetre számtalanszor nek tartatott Csikós, olly természetes ügyességgel bir , a' millyent fél Világon nem találhatni. Foghatóvá kell az Idegeneknek tenni ; ho cry a' Magyar levegő az ember egésségét táplálj:» , hogy — Magyarországban ollyan Vidékek, kellemetes Tájékok vágynák, mellyekhez haso i'ókat nem minden Külföldön találni, szóval ; hogy Magyar ország minden tekéntetben áldott föld , mellyben a' Magyar, Polgári-alkotásának merrfartása , Rendtartásaihoz , szokásaihoz ragaszkodása, mind annak, a' mi Nemzeti, szerelete, és iparkodása által boldogul élhet. De midőn így az Idegenekkel beszélünk ; el ne felejtkezzünk arról : hogy az eggyes embernek, nem szabad megállapodni Tőkéi 1 élesedésének fele útján ; annál kevesebbé szabad ezt tenni , egy egész Nemzetnek. És, ha sokan voltak Nemzetünk közül, kik a' Hazának éltek, és élnek, kikkel Nemzetünk méltán büszkélkedik, még többen is lehetnek; csak akarjuk , mert: a' Magyar alkalmatos mindenre, a' miben fsz emberi ész foglalatosságát találhatja, a' mire az emberi tehetségek kiterjeszkedhetnek. Nincs semmi nagyítás beszédemben , igazak ßzövaim tapasztalásból vannak merítve 5 IPjket mondottam
Kovácsóczy Ádám.

Menekülők Észak-Afrikába(n)

Rengeteg, magát okosnak gondoló és ráadásul híres embertől nyert megosztást a Vlora hajóról 1991-ben készült fotó azzal a felirattal, hogy ez a nácik elől Észak-Afrikába menekülő európaiakat ábrázol. Azt, hogy a megosztók a legelemibb forrásellenőrzéseket sem tartották be - mit várjunk azok után, mikor nemrég hallhattunk Mussolini antifasizmusáról - én a magam részéről nem minősítem, megtette már más régen a megfelelő modorban és stílusban.

Viszont a téma maga érdekes, hiszen minden idők egyik legjobb és leghatásosabb filmje, a Casablanca is pontosan erről szól. Így aztán érdemes megnézni mit is tudhatunk meg e témában. A két térkép a Pesti Hírlap 1941-es évkönyvéből származik.

A területet az 1880-as évektől az 1950-es évekig három nagy gyarmattartó birodalom uralta. A mai Marokkó, Algéria, Tunézia egy része francia, Tunézia maradéka és Líbia 1911-ig török majd olasz, Egyiptom 1918-ig török majd angol fennhatóság alá került. Marokkó északi csücske a tízes években spanyol fennhatóság alá került, egy bizonyos Francisco Franco nevezetű tiszt is kitünteti magát ezekben a harcokban. Nem érdektelen a terület tízes évekbeli részletesebb története sem, erről magyarul sajnos csak Geoffrey Barraclough kissé túlságosan angolos modorban megírt kötetete elérhető.

A háború kitörésekor fontos propagandisztikus érv volt e terület nagysága a tengelyhatalmak győzelmi esélyei ellen. Egyiptom maga is, mint angol protektorátus 1939. szeptemberében hadat üzen Németországnak.

Az 1940-es júniusi összeomlás a francia mandátumterületeket e legkritikusabb időben elzárta Franciaországtól. A Nemzetgyűlés jópár tagja még az utolsó pillanatokban el tudott jutni Oránba, azonban a német fegyverszüneti szerződés nem véletlenül kötötte ki: a francia kereskedelmi hajók nem futhatnak ki kikötőikből, a francia flotta összpontosuljon kikötőkben és a francia mandátumterületeken lévő német állampolgárokat adják ki. Az országon belül - egyébként kifejezett tiltás ellenére - a bombázások és hadműveletek elől mintegy egymilliónyi civil menekült. Jórészük maradt országon belül és vissza is tértek lakóhelyükre a fegyverszünet beállta után.

 

Bombázás elől menekülők, Journal de Guerre, 1940

A francia flottát Oran kikötőjében vonták össze, ahol 1940. július 3-án az angolok a Katapult hadművelet keretében ultimátum után megtámadták a flottát, a hadihajók jórészét elsüllyesztették, mintegy 1300 tengerész halt meg. (Pearl Harborban 17 hónappal később 2500)

 

Lángban álló francia hajók, Orán, Mérs el Kebir, 1940. július 3. Journal de Guerre

 

Francia tengerészek mentőcsónakokban, Mérs el Kebir, 1940. július 3. Journal de Guerre

Az észak-afrikai közigazgatás viszonylag hamar helyreállította az együttműködést az anyaországgal, azonban ez a terület nem lett senki számára értékesebb, aki a háború elől menekülne - főleg mivel Franciaország területén ekkor már nem zajlottak háborús cselekmények, és a párizsi, nantes-i légitámadásokat, valamint az 1942. augusztusi hamvába holt dieppe-i partraszállási kísérletet leszámítva 1944. júniusáig nem folyt harci cselekmény. 

Épp itt, Francia Észak-Afrikában keződik előbb a háború: de Gaulle kísérletet tesz 1940 szeptemberében dakari partraszállásra (sikertelenül) majd 1942. november 8-án az angol-amerikai csapatok partraszállnak Marokkóban, villámgyorsan (10-én) eljutnak Oránba, 12-én Casablancába. Oránban 1943-tól működik egy kisebb francia emigráns kormány is.

Egyiptomról már szóltunk: az ide menekülés lehetőségét gyakorlatilag az "útban lévő" Olaszország a kezdetektől elzárja, majd amikor a német hadsereg elfoglalja Krétát, a környék hadi jelentősége megnő. A német légierő rendszeresen bombázza Máltát és felügyeli a térség hajóforgalmát, ami ekkorra már teljesen hadijellegű forgalmat jelent.

Ha valaki a háború elől végül épp Líbiába menekült volna, nyugalmat bizonyosan nem lelt, viszont szemtanúja lehetett Rommel, a Sivatagi Róka és Montgomery tábornok párbajának.

Olaszország hadbalépése után csak a nyugati front elcsendesedésével kezdődnek meg a harci cselekmények ezen a vidéken. (Afrikában más területen az olaszok Szomáliában és Abesszíniában harcoltak az angolokkal). A legtöbbet szenvedő környék az olasz Cirenaica: Bengázi városát 1941 január-április és 1941 december-1942 febuár között elfoglalják az angolok.

 

Az olasz hadsereg visszatérése Bengáziba, 1942. február. Luce híradó

Visszaszamarazó, -tevegelő, -bicikliző, -gyalogló arab lakosság Bengázi környékén, 1942. február, Luce

Bengázi ekkor teljesen olasz város volt, nem véletlenül választotta Agosto Gennina ezt a települést a Bengasi című háborús dráma színhelyéül. (A film női főszereplője egyébként a magyar Tasnády-Fekete Mária volt, Radványi Géza filmrendező felesége, Márai sógornője)

Angol megszállási emlék... Bengáziban minden forgalom szigorúan a baloldalion. 1942 február, Luce

A környék lakosságát a harci cselekmények miatt természetesen többször is evakuálni kellett.

Bengázi lakosságának "önkéntes" ajándéka, megköszönendő a felszabadítást. 1942. február, Luce

A csata 1942 nyarán véglegesen eldől amikor a német-olasz erőknek már nincs lehetőségük arra, hogy komolyabban védjék a területet, az el-alameini csata után már egyébként is más prioritások kötik le Hitler és a többi stratégiai tervező figyelmét.

Összefoglalva: ez a terület sem elérhetősége, sem az itt zajló események miatt nem volt alkalmas arra, hogy nagyon nagy számú európai menekülőt fogadjon be. (Nem is gondolkozott semelyik politikai erő, sem a lakosság ebben). A második világháború alatt - ahogy tulajdonképpen a Casablanca meséje maga is mondja - sokkal ésszerűbb döntés volt valamelyik semleges (Svájc, Svédország, Portugália) vagy nem hadviselő (Spanyolország, esetleg Törökország) felé venni az irányt.

Zaklatás

Hogy a Tanácsköztársaság elhallgatott történéseiről, változtatott múltjáról külön blogot is készíthetnénk, ez nem lehet kérdéses. Azonban most csak egy rövidke cikkdarabot mutatunk be, amely pontosan azt az akkor még szokatlannak ható eleven rémületet mutatja be, amelyet a tanácsállam módszerei a lakosságban keltettek.

Népszava, 1919. július 1.

Mussolini, az antifasiszta

Igencsak szép példája látható a legminimálisabb történelmi ismeretek nélküli "ismeretterjesztésnek" az alábbiakban, ez is illeszkedik a mostani időhöz, ahol rengeteg történelmi butaságot, valótlanságot politikai okokból gátlástalanul propagálnak. Az, hogy néhány történész belép ezek mögé, legyen az ő felelősségük. Szerencsére azonban a sánta kutya mindig lassú, és néha látványos formában is be lehet érni.

Az egyik leglátogatottabb portál kifejezetten tanítani szándékozó rovatában látott napvilágot az alábbi :

Nagyon ritka, ámbár nem egyedi az az alkalom amikor egy félmondatban sikerül ennyi valótlanságot, inparlamentálisan szólva ökörséget összehordani.

Mussolini helyzete 1943. júliusig a külvilág számára betonbiztosnak tűnik. Hitler egy percig sem aggódik szövetségese miatt, ekkortájt épp másvalaki, Horthy Miklós miatt érzi magát rosszul aki az 1943. áprilisi klessheimi első találkozón diplomatikusan, néhol bumfordian visszautasítja Hitler minden követelését, nem mondatja le Kállay Miklós miniszerelnököt és nem vezet be a zsidók megjelölésére vonatkozó intézkedést. Júliusban a stáb már több egyéb terv mellett Magyarország megszállásán dolgozik.10-én az amerikaiak partra szállnak, és Szicília nehéz terepviszonyai között haladnak előre.Mussoliniben egyes források szerint felmerül a gondolat, hogy valahogy megpróbálja kivezetni Itáliát a háborúból azonban 19-i Hitlerrel találkozásakor jelenlegi tudásunk szerint nem tesz semmilyen kezdeményezést.

Kállay Miklóssal 1943. áprilisában

Július 19. után alig egy héttel az olasz rádió váratlan közleményt sugárzott.

 

Attenzione... Attenzione... Sua Maestà il Re e Imperatore ha accettato le dimissioni dalla carica di Capo del Governo Primo Ministro Segretario di Stato presentate da Sua Eccellenza il cavaliere Benito Mussolini; ed ha nominato Capo del Governo Primo Ministro Segretario di Stato Sua Eccellenza il cavaliere maresciallo d'Italia Pietro Badoglio
 

Figyelem ... Figyelem .. Ő Felsége a király és császár elfogadta őexcellenciája lovag Benito Mussolini lemondását miniszterelnöki tisztségeiről és kinevezte őexcellenciája lovag Petro Badoglio tábornagyot a kormány fejévé.

1943. július 25. 22 óra 47 perc. 

 A fasiszta Nagytanács e nap délutánján formálisan, szavazással megfosztja Mussolinit a miniszterelnöki poszttól.Ez természetesen egyáltalán nem ment sem simán sem érzelemmentesen. Mussolinivel szembefordul a teljes Nagytanács, saját veje, Ciano gróf is.

  A magyar rádió híradása 1943. július 26. Felovasó Natter Gitta.

Mint ismert, a Duce ezek után ház őrizetbe kerül, amitől testlileg és lelkileg teljesen destabilizálódik, úgy véljük a fizikai megőrülés sem túlzó kifejezés állapotára. Kiszabadítása után minden cselekedetét a dühödt bosszúállás hajtja. Szeptemberben, a kiszabadításakor, amelyet a Deutsche Wochenschau 681-es számában teljes terjedelmben filmre vett, Otto Skorzenyvel készített selfie már sok mindent előrejelez.

Tehát:

• 1943 őszén a szövetségesek  nemhogy tervezték a partraszállást de már a félszigeten magán is harcoltak, nemcsak Szicíliában
• Mussolini nem fordult szembe Hitlerrel, inkább magával Mussolinivel fordult szembe a környezete. Késő ősszel már javában építette a Salói Szociális Köztársaságot
• Nem adta magát meg senkinek
• Olaszország déli része valóban a németek ellen fordult, a Salói Szociális Köztársaság azonban a Duce haláláig német szövetséges maradt.

Ma is tanultunk valamit.

Kun Béla nagy esélye

Talán  meglepőnek hangzik de 1919 nyarán Kun Bélának és Rákosi Mátyásnak minden esélye megvolt arra, hogy Magyarország legnagyobb alakjai közé emelkedjenek. A Károlyi-kormányzat kretén tehetetlensége miatt elvesztegetett fél év után a Tanácsköztársaság hadserege visszafoglalja a Felvidék java részét és minden esélye adott volt arra, hogy ezzel megerősödve sokkal kedvezőbb területi helyzetből tehessük meg a következő lépéseket.
Hogy mi történt ebben a kritikus időben, ezt a csehszlovák parlamentben 1928. március 23-án felszólaló Major képviselőtől tudjuk, aki a Munkás című újság egyik betiltott cikkét olvassa fel. A forrás abszolút egyedinek tűnik, ilyen részletességgel még nem tudtunk erről a sorsdöntő időről.

"Szlovenszkó kiürítése. írta : Hirossik Török Gergely.

Eperjesen voltam. Mint az előrenyomuló vörös hadsereg által felszabadított területek kormányzótanácsi biztosa. Helyesebben, mint az akkor már megalakult szlovák tanácsköztársaság belügyi népbiztosa. A rendes száIlásom ugyan Kassán volt, de egy-egy napra mindig fel kellett ugratnom egy rozoga kis Ford-kocsin Eperjesre. Itt ért a kora délelőtti órában a telefonhívás: azonnal jöjjek le Kassára, vár Landler. Fontos közölnivalója van.
Egy óra múltával Kassán voltam. A Schalkházban találkoztunk: Landler szomorú és levert volt. Bizalmasan közölte velem, hogy Pesten már úgyszólván elhatározott, hogy elfogadjuk a Clémenceau-jegyzékben foglalt követeléseket. Azaz, kiürítjük a vörös hadsereg által elfoglalt szlovenszkói területeket és visszavonulunk Miskole fölé. Egyben arra kért, hogy ennek megfelelően tegyem meg a szükséges intézkedéseket.
Nem akartam hinni a füleimnek. De Landler rezignáltan megisnlételte, hogy bizony ez az álláspont Pesten. Erre elővettem az érveimet és bizonyítgatni kezdtem, hogy ez őrültség. Rámutattam arra, hogy a hadsereg harci szelleme odavész ezáltal; hivatkoztam a nagyszerűen folyó sorozásokra a fölszabadított területelen; hivatkoztam további céijainkra: a forradalom továbbvitelére; hivatkoztam az ellenség minimális ellenállóképességére; hivatkoztam a nagyszerű szlovenszkói proletariátusra amely nekünk megbecsülhetetlen erőgyarapodást jelent, mert már megkóstolt egy ellenséges inváziót; hivatkoztam a bekövetkezendő belpolitikai következményekre és hatásokra a magyar proletariátusnál stb. Egy teljes órán keresztül egyebet sem tettem, mint mindazt elmondtam, ami hirtelenében az eszembe jutott és ami a kiürítés ellen és a Clémenceau-jegyzék elutasítása mellett szólt.
S Landler csak hallgatott. De arcáról leolvastam, hogy minden érvem a szívéből jön, mindennel egyetért. Nem is igyekezett cáfolni. S amikor már kifogytam a szuszból, megszólalt. Elmondta, hogy Pesten úgy a kormányzótanácsban, mint a pártvezetőségben ez az uralkodó hangulat. Főként a szociál-demokraták, élükön Böhmmel, a főparancsnhokkal és Kunfival az örökkön félővel és remegővel, képviselik ezt az alláspontot. De mondotta - hajlanak erre az álláspontra egyes kommunista tagjai is a kormállyzótanácsnak és a pártvezetőségnek. Úgy látja, hogy ezen már nem lehet változtatni. Akármennyire is egyetért velem.

Sorsdöntő pillanatok voltak. Láttam, hogy Landler, az örökkön optimista, már feladta a reményt, hogy valamit ebben az ügyben elérhessünk. De én sermniképpen sem akartam belenyugodni, hogy Szlovenszkót kiürítsük. S ekkor támadt egy ötletem. Eszembe jutott, hogy mi, szlovenszkóiak, voltaképpen szlovák tanácsköztársaság vagyunk. És ha már Pesten olyan nagyon a kiürítés mellett vannak, ám jó, fogadják el a Clémenceau által szabott feltételeket, de mi, akik Szlóvenszkón vagyunk, mi bizony nem vonulunk ki, hanem tovább folytatjuk a harcot. Pest adja át nekünk a Szlovenszkón lévő vörös hadsereget, mi elnevezzük szlovák vörös hadseregnek. Közben folytatjuk a sorozásokat és az előnyomulást. Nem engedünk időt az ellenségnek a lélekzetvételhez. És ha majd a francia imperializmusnak ez nem tetszik, úgy forduljon hozzánk. De mindenképpen időt nyerünk és az idő nekünk, értünk dolgozik . . . Mondókámnak még jóformán a végére sem értem, amikor Landler felugrott és ragyogó arccal válaszolta: ťEzt megcsináljuk!Ť Nyomban hivatta Rákosi Mátyást, aki akkor, Sátoraljaújhelyről jöttében, Kassán tartózkodott. Közölte vele a tervet.

Rákosi egyetérett. Megbeszéltük, ki lehetne a megalakítandó szlovák vörös hadsereg főparancsnoka. Megállapodtunk Münnich Ferenc személyében. Hivattuk Münnichet, aki akkor a Kassán levő VI. hadosztály politikai megbizottja volt. Örömmel csatlakozott hozzánk, annál is inkább, mert a Rab Ákos parancsnoksága alatt lévő VI. hadosztály már amúgyis zúgolódott amiatt a tétlenség miatt, amire Böhmék parancsa kárhoztatta. A szlovák kormányzótanácsnak Kassán tartózkodó és elérhető tagjai pedig száz percentig helyeselték a tervet.
Hát eddig rendben lettünk volna. Miután azonban Pest hallgatólagos hozzájárulása és támogatása nélkül nem válthattuk valór a ezt a tervet, elhatároztuk, hogy Landler nyomban, Pestre megy és úgy a kormányzótanácsban, mint a pártvezetőségben minden erejét megfeszíti, hogy a terv elfogadtassék. Egy ór a múltával külön vonat - mozdony és egy személykocsi - prüszkölt Pest felé. Rákosi, és ha jól emlékszem, Münnich kísérték Landlert Pestre. Én Kassán maradtam, megtenni az előkészületeket a szlovák vörös hadsereg jövendő eredményes harcaihoz.
Másnap reggel megkaptam a hírt: Pesten nem fogadták el tervünket, öt napon belül ki kell ürítenünk Szlovenszkót. Ami ezután következett, azt ismerjük mindannyian."