Kis lak áll ...

"Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele."

"Węgry i Polska to dwa wiekuiste dęby, każdy z nich wystrzelił pniem osobnym i odrębnym, ale ich korzenie, szeroko rozłożone pod powierzchnią ziemi, i splątały się, i zrastały niewidocznie. Stąd byt i czerstwość jednego jest drugiemu warunkiem życia i zdrowia".

Stanisław Worcell (1849)

Mélyebbek a gyökerek, mint gondoljuk.

2012. március 23-án, a Lengyel-magyar barátság napján vetítette a televízió a Przemysł című dokumentumfilmet, Kerényi László 2007-es alkotását. A filmben Kowalskyné Székfy Ibolya idegenvezető mesélt el egy történetet, amire azonnal felkaptam a fejem.

1914. végén  elég furcsán állt a Monarchia szénája az észak-északkeleti fronton. A sok támadás vontatottan haladt, szeptember végén elesik Lemberg, de elfoglalják Łódzot. Körülzárul a Przemysł körüli gyűrű  de ugyanakkor a limanovai csata a "vörös ördögök" hősies harcaként vonult be a történelembe és később sok-sok ház falát díszítette e csata emléklapja.

Ezidőtájt, egy valószínűleg havas, rosszkedvű vasárnapon történt, hogy magyar katonák értek be egy lengyel faluba a harci tevékenység folyományaként. A kis faluban, a katolikus Lengyelországban - hiszen vasárnap volt - javában zajlott az istentisztelet, és a hívek lelkesen, harsogóan énekelték a Mária-énekeket amely természetesen kihallatszott az utcára.

 Zolkiew.A lengyel templom bejárata.

A magyar katonák döbbenten álltak meg, amikor felismerték a dallamot.

Petőfi Sándor: Távolból. Előadja Szeleczky Zita.

Kis lak áll a nagy Duna mentében; Oh mi drága e lakocska nékem! Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája. Bár maradtam volna benne végig! De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat. Kínok égtek a szülőkebelben, Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem; S kínja lángi el nem aluvának Jéggyöngyétől szeme harmatának. Mint ölelt át reszkető karával! Mint marasztott esdeklő szavával! Oh, ha akkor látok a világba: Nem marasztott volna tán hiába.

Szép reményink hajnalcsillagánál A jövendő tündérkert gyanánt áll, S csak midőn a tömkelegbe lépünk, Venni észre gyászos tévedésünk. Engem is hogy csillogó reményem Biztatott csak, minek elbeszélnem? S hogy mióta járom a világot, Bolygó lábam száz tövisre hágott. ...Szép hazámba ismerősök mennek; Jó anyámnak tőlök mit izenjek? Szóljatok be, földiek, ha lészen Útazástok háza közelében. Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse - - Ah, ha tudná, mily nyomorban élek, Megrepedne a szive szegények!

A dal természetesen azonnal felidézte a magyar katonák honvágyát, akik sapkájukat levéve beléptek a templomba, és könnyeikkel küszködve csatlakoztak az éneklőkhöz. A faluban így nem folytak harcok és a lengyelek és a magyarok újra, sokadszorra egymásrataláltak.

Eddig a történet, amit persze sok idős bácsi, néni, mint szemtanú gyerek megélt és megidézett.

Megvallom, nekem nagyon tetszett a történet, de rögtön szöget ütött a fejembe : miért pont ezt, a  Magyarországon népdalnak tulajdonított dallamot hallották volna a katonák? Kétségtelen, hogy a dallam szerkezete kissé eltér a közismert magyar népdalokétól, de elképzelhető az, hogy egy vallásos ének adta volna az ihletet Petőfinek? Sokan nem tudják azt, hogy Petőfi előszeretettel írt verseket már létező dallamokra, így egyáltalán nem elképzelhetetlen hogy most ez  adta az ihletet.
Az Internet korában az ember már rossz reflexből a keresők felé nyúl. Én is így tettem, és a legváltozatosabb kulcsszavakkal, a legváltozatosabb oldalakon próbáltam utalásokat találni arra, hogy "Mária ének, Petőfi, Magyarország", de persze sikertelenül.
Azonban eszembe jutott a kalandos módon megismert Wojtek, aki idegenvezető is, környékbeli is. A várakozás teljesült: érdeklődő kérdésemre, hogy ismeri-e a "Kis lak áll dallamát", válasza rövid, és egyértelmű volt.

Tak, to pieśń patriotyczna i religijna "Ojczyznę wolną racz nam zwrócić Panie".
Igen, ez egy vallásos, hazafias ének : "Uram, szabad hazánkat hozd vissza még nekünk."

Küldött is hozzá linket, így kiderült, hogy ez a dal szövegvariánsa a régi lengyel himnusznak, amely "Isten ki Lengyelhont..." kezdettel ismert.

Boże, coś Polskę przez tak liczne wieki Otaczał blaskiem potęg i chwały, Coś ją osłaniał tarczą swej opieki Od nieszczęść, które przygnębić ją miały, Przed Twe ołtarze zanosim błaganie: Ojczyznę wolną pobłogosław, Panie!  Ty, któryś potem tknięty jej upadkiem Wspierał walczących za najświętszą sprawę, I chcąc świat cały mieć jej męstwa świadkiem W nieszczęściach samych pomnażał jej sławę.  Przed Twe ołtarze zanosim błaganie: Ojczyznę wolną pobłogosław, Panie!  Wróć nowej Polsce świetność starożytną, Użyźnij pola, spustoszałe łany, Niech szczęście, pokój na nowo zakwitną, Przestań nas karać, Boże zagniewany! Przed Twe ołtarze zanosim błaganie: Ojczyznę wolną pobłogosław, Panie!   Powstała z grobu na Twe władne słowo Polska, wolności narodów chorąży. Pierzchnęły straże, a ponad jej głową Znów swobodnie Orzeł Biały króży ! Przed Twe ołtarze zanosim błaganie: Ojczyznę wolną pobłogosław, Panie!

Isten, ki Lengyelhont oly számos éven Övezted fénnyel és dicső karoddal Megóvtad őt a számtalan veszélyben S ő bátran küzdött az ostromló bajjal; Szent oltárodnál térdrehullva kérünk: Szabad hazánkat, ó, add vissza nékünk! Te, valamiért ezután őt szenvedéssel sújtván támogatta harcát a legszentebb ügyekért És látván a világ az ő hősíességét Szenvedéseiben fokozza dicsőségét Szent oltárodnál térdrehullva kérünk: Szabad hazánkat, ó, add vissza nékünk! Vissza régi dicsőségét az új Lengyelországnak Legyen élet mezőkön, pusztult vidéken Legyen boldogság, virágozzék újra béke Szűnjék meg bűnhődésünk, ó haragvó Isten Szent oltárodnál térdrehullva kérünk: Szabad hazánkat, ó, add vissza nékünk! Feltámadt a sírból, szavad hatalmára Lengyelország, szabad nemzetek zászlóvivője. Viharverte őr, és feje felett körözzön újra a szabad Fehér Sas! Szent oltárodnál térdrehullva kérünk: Szabad hazánkat, ó, add vissza nékünk!

A dőlt betű Gyalui-Boér György fordítása.

Persze az olvasó joggal teheti fel a kérdést, hogy nem véletlenről van szó? Én azt gondolom nem, ha például meghallgatjuk ezt a lengyel dalt, ami nálunk magyarnótaként ismert ...

Hej bystra woda - Siklawa együttes



Mélyebbek a gyökerek, mint gondoljuk...