Revizionista emlékmű

A Nemzet Vértanuinak 1918-1919 emlékműnek csak nem hagynak békét, az egyik legfüggetlenebb hírportál egyik alapítója nemrég épp revizionista emlékműnek nevezte. De vajon mit lehet revideálni?

Hollán Sándor államtitkár az 1916-os koronázási filmen

Hollán Sándor államtitkárt 1919. április 22-én lőtték a Dunába a Lánchídon. A Lenin-fiúknak még nem volt meg a kellő tapasztalata mint későbbi nyilas testvérkéiknek, a két holttest a híd láncain fennakadt, úgy kellett a Dunába bökdösni.

Egyébként a koronázási film jópár részvevőjének sem jutott sokkal jobb sors. Tisza István sorsa közismert, de lássunk másokat is:

Frentiu püspök 1952-ben, a máramarosszigeti börtönben halt meg.

Radu Demeter vagy Demetriu Radu püspök pontosan egy évvel és 11 hónappal később a nevezetes gyulafehérvári gyűlésen kezdeményezi Erdély Romániához csatlakozását. Három évvel 11 hónappal és 10 nappal később pedig felrobbantják a fél bukaresti parlamenttel együtt.

Miklósi István püspököt három évvel előbb, postán feladott pokolgéppel próbálták felrobbantani. Dehát 1913 még a boldog békeidők korszaka, térjünk vissza 1919-be, Csornára.

Így emlékezik az egyik túlélő, Marton Pál csendőrőrmester, a Csendőrségi Lapok 1931 február 10-i számában:

[...]Június 8-án bántalmazásomat még embertelenebbül és még kegyetlenebbül megismételték. Azt akarták kivenni belőlem, hogy az ellenforradalom kitörése napján mit beszéltem telefonon gróf Cziráky Józseffel. Később azzal akartak reámijeszteni, hogy a postáskisasszonyok mar beismerték, hogy én és Pajer Cziraky gréffal be- szélgettiink, de én, természetesen, ennek dacára is ta- gadlam.
Ezután egy Kolárt nevű vádbiztos elé vezettek engem és néhai Glaczer Ferenc tartalékos százados urat. Kolárt hivatalos formaságokat utánozva, kijelentette, hogy aznap délután mindkettőnket fel fognak akasztani. A halálos ,ítétet" kihirdetése után két-két vöröskatona kísért vissza, de már nem a községi fogdába, hanem a csornai prépostság tulajdonát képező ököristállóba. A vöröskatonák nem motoztak meg az elfogatásom alkal- mával s ezért egy töltött pisztolyom még nálam maradt. Gondolkoztam, hogy lelőjem-e vele a kísérőimet, de aztán kilátástalannak találtam a dolgot, hogy majd a kivégzés alkalmával fogom megkísérelni magamat a pisztollyal ki- szabadítani, vagy pedig, ha az nem lenne lehetséges. agyonlövöm magamat vele, mielőtt felakasztanának.
Aznap 15 óra tájban megjelent a siralomházzá ala- kított ököristállóban Szamuelly Tibor, a vörös főhóhér, pribékjei társaságában s azt kérdezte tőlem, hogy mit beszéltem az ellenforradalom napján Pintér Pál kapuvári járásőrmesterrel ? Én azt feleltem, hogy semmit. Erre ő megfenyegetett, hogy ha a lábamnál fogva felköttet majd az istálló padlására, akkor mit fogok mondani? Azt frleltem, hogy akkor is azt, amit most. Sarkonfordult és otthagyott. Kiment az istálló elé, széket tétetett ma- gának a trágyadomb mellé s mégegyszer maga elé ve- zettette az . elítélteket" s megkezdette mégegyszer az ,íté- letek" kihirdetését. Néhai Glaczer Ferenc tartalékos szá- zados urat hatodmagával halálra ítélte, többünket rövidebb-hosszabb fegyházra. Én 25 évi fegyhazat kaptam.
A halálraítélteket Szamuelly a pribékjeivel aznap 16—17 óra között a templom előtt levő fákra felakasztatta.

Hogy mi szorulhat revízióra, az talán már sokak számára egyre világosabb.