Preces meae non sum dignae,
Sed tu bonus fac benigne,
Ne perenni cremet igne.
Sed tu bonus fac benigne,
Ne perenni cremet igne.
Mozart: Requiem
"Mi, akik akkor láttunk téged, soha nem felejtünk el. Egy nemzet szabadsága lángolt benned.
Bár úgy hozná a sors, hogy harcaidat mind ilyen győzelemmel harcold végig, Hogy megismerhessünk téged, megszoríthassuk a kezed, és megköszönjük neked a Szabad Magyar Rádiót." - idéztük nemrég a Szabad Magyar Rádió cikkíróját. A Vöröshajú Lány, valahol az égi magasban megérezte hogy írtunk róla. A tegnapi postánkkal beérkező Magyar Szemlében Jásdi István családi emlékei között feltűnt ő is - immár csak holtan. Jásdi édesanyját, Gajárszky Magdolnát versre ihlette a tragédia. A vers szövegében előforduló tényszerű adatok mellett az érzésvilág ugyanaz, amelyet az előzőekben láttunk, az azonosság itt is kétségtelen.
Bár úgy hozná a sors, hogy harcaidat mind ilyen győzelemmel harcold végig, Hogy megismerhessünk téged, megszoríthassuk a kezed, és megköszönjük neked a Szabad Magyar Rádiót." - idéztük nemrég a Szabad Magyar Rádió cikkíróját. A Vöröshajú Lány, valahol az égi magasban megérezte hogy írtunk róla. A tegnapi postánkkal beérkező Magyar Szemlében Jásdi István családi emlékei között feltűnt ő is - immár csak holtan. Jásdi édesanyját, Gajárszky Magdolnát versre ihlette a tragédia. A vers szövegében előforduló tényszerű adatok mellett az érzésvilág ugyanaz, amelyet az előzőekben láttunk, az azonosság itt is kétségtelen.
Mami, akit kislány korában Dutka Ákos versírásra biztatott és 16 éves kori zsengéi megjelentek az akkori lapokban, ekkor írja meg A vöröshajú lányt:
A pesti utca szürke padlatán
Feküdt a vöröshajú lány
Köpenye fehér, – orvos, ápoló?
Segítő szívét érte a golyó
Alig élhetett húsz tavaszt talán
És már ott hevert
Az aszfalt nyoszolyán.
Mellén keresztben összetett keze,
Őszirózsák és személyije.
Álltam kövülten, néztem dús haját,
Ahogy álmodott örök éjszakát
Ott az Astoria szürke szegletén,
Békével arcán, lezárt két szemén.
Jaj mennyi, mennyi vöröshajú lány
Bukott a földre, hogy fel ne keljen
Azon a vörös, véres éjszakán!
Sosem vajúdtak, szültek magzatot,
maradtak örökre szép fiatalok.
Röpke múltjaikból
Lettek holnapok,
Csillagtalan éjből
Fénylő csillagok,
Hullott csillagok.
Gajárszky Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése