Mit ettem a héten?

A Horthy-korszak megítélésében mindmáig bőven szerepet játszik az a tudatos (ál)szociográfiai propaganda, amelyre példát többek között Müller Miklós fotói kitűnően adnak, általánosításra és nem-kutatásra, nem-gondolkodásra buzdítva. Etalon még az elítélés forrásául használni Illyés Gyula: Puszták népe (amely legfeljebb szépirodalmi műnek értelmezhető), illetve Szabó Zoltán: A tardi helyzet című köteteit is.
Szabó Zoltán azonban kiváló szociográfusként többször megjelentetett olyan cikkeket is, amelyek sokkal árnyaltabb és elgondolkodtatóbb forrásul szolgálnak Az itt következő íráshoz semmilyen kommentár nem szükséges : az, hogy a szocializmus erőletett modernizációja és területileg homogenizáló kísérlete ellenére 1990 után egészen pontosan a cikkben szereplő földrajzi területek mentén újra ugyanazok a problémák alakultak ki, nem lehet véletlen. És ha újra kialakultak, akkor nem függnek a társadalmi rendszertől.
A cikk a Magyar Szemle 1935, októberi, 98-as számában jelent meg.

HÉT FALU TÁPLÁLKOZÁSI VISZONYAI

Egy szociográfia munka egészének keretében végzett részletkutatás eredményeit kívánjuk ez összefoglalásban bemutatni. Hangsúlyoznunk kell, hogy egy teljességre törekvő gyüitő- és kutatómunka egyik részletének összefoglalásáról van szó, a felhozott adatok nem általános, inkább helyi érvényűek A hét vizsgálat alá vett falu nem jelenti az ország egészét és ha táplálkozási viszonyokról szólunk, az kizárólag e falvakra vonatkozóan történik.A tények és ismeretlenségek irdatlan tömegével szembeni alázat kötelez bennünket arra, hogy e falvak vizsgálatai alapján ne kisértsünk meg általánosnak vélt következtetéseket levonni. Előre kell bocsátanunk azt is, hogy a felsorolt adatok okaira és következéseire e részlet kutatás egy kérdéscsoportra vonatkozó eredményein túl csak a teljes szociográfiai feldolgozás vethet világot. Éppen ezért ez összefoglalás keretében inkább a tények bemutatására, a falusi életrend táplálkozási részének megrajzolására szorítkozunk, semmint az okok és kapcsolatok vázolására.

Az adatok gyűjtése a következő módszer szerint történt: a Fiatal Magyarság Szociográfiai Munkaközösségének tanító-tagjai felszólittattak arra, hogy egy-egy osztályuk tanulóival irassanak dolgozatokat. E dolgozatokban a gyerekek beszámolnak arról, hogy mit reggeliznek, ebédelnek és vacsoráznak. A tanítók egy része tökéletesen átértve a felszólitás céljait, az iskolásgyerekek egészheti étlapjáról iratott dolgozatot, más része szintén értékes, de kevésbbé részletes keresztmetszetet adott egy-két nap táplálkozási listájának összefoglaltatásával. A felvétel április hónap folyamán történt. A munkát hét gyűjtő végezte, illetve végeztette el.Gyüjtésük anyaga összesen háromszázkilenc gyerek, illetve család étlapjáról számol be. Ez anyag összesen körülbelül két ezernégyszáz reggelit, ebédet és vacsorát sorol fel.

A kutatás egészében az alant bemutatott adatgyüjtés egy előzetes tájékozódás szerepét kapja. Ez előzetes tájékozódást elvégeztük eddig a vizsgált falvakbana táplálkozási viszonyokra, a könyv- és újságolvasási viszonyokra vonatkozóan. Ugyancsak az előzetes tájékozódás szem pontjai szerint folyt és befejeződött egy-egy adatgyüjtés, mely goromba kézzel, sok iráshibával írt eredeti dolgozatok és vélemény adások tükrében mutatja népünk könyvről, íróról, újságról és politikáról alkotott véleményeit. Ilyen jellegű részletkutatások eredményei után kerül sor a falu teljes és részletes szociográfiai felvételére, melyhez ez előzetes kutatások egyrészt kész adatokat, másrészt szempontokat adnak. Az egészben természetesen a részleteredmények, így a táplálkozási viszonyok adatai is, új színt és végleges értelmezést kapnak. A gyüjtött tények, adatok, a belőlük meglátható hibák és bajok nem egy-egy nagyjában-egészében egységes mezőgazdasági munkás vagy törpebrrtokos- vagy kisbirtokosréteg életrendjére világítanak rá hanem körülbelül adják a falu különböző anyagi állapotú lakosságának keresztmetszetét. Az iskolában csakúgy padot foglal a kubikos gyereke, mint a csendőrtrszthelyettesé, a törpebirtokos fia, mint a kereskedőé.

E miatt a gyűjtés nem egy homogén rétegről szóló, viszont bemutatja a falu társadalmi tagozódását. A dolgozatok mellé írt vázlatokban a tanító megadja a dolgozatíró gyerek családjának anyagi állapotát, az apa vagyonát. Azt, hogy hány hold földet művel, vagy mi a foglalkozása, de azt is, hogy mennyi állata, aprójószága van a családnak. Maguk a dolgozatok pedig megadják az egyes különféle anyagi állapotú rétegek életszintjének különbségeit, a falu szociális rétegeződését a terített asztal bőségében vagy szegényességében.

A begyűlt adatok hitelességéhez nemigen fér kétség. Hacsak a gyerek igazmondásával szemben nincsenek aggályaink. A gyere kével szemben, aki még elég fiatal ahhoz, hogy a szociális helyzet szégyenérzése vagy a szegénységének osztálytudata ne legyen fejlett ahhoz, hogy ennek befolyása alatt helyzetének adatain javítson vagy rontson. Természetesen a dolgozatok elsősorban azt bizonyítják, hogy a paraszti főzésről és ebédről alkotott ítéletek teljesen alaptalanok és hamisak. E közkeletű, minden tárgyi tudás nélkül való és talán éppen ezért meggyökeresedett elképzelések arról, hogy "jól él a paraszt", vagy "csak falun tudnak főzni", egyetlen támogató adatra nem találnak. E téren körülbelül ugyanaz a misztifikáció történt, mint a zenében és másutt is, hogy a közhit számára a vidéki-úri jelenítette meg a népit. Az olcsó étel, olcsó hús, olcsó tojás természetesen csak a városban olcsó, nem egy adat beszél arról, hogy a paraszti ember, ha van is tehene, hónapokig nem iszik tejet, hanem beviszi a szomszéd városba eladni. Mert kell a pénz adóra, sóra, gyufára. A Szalóczy Ilonok és Bódi Borbálák, Gomány Andrisok és Hegedüs Józsik támolygó betűi azon túl, hogy hiteles képet adnak a maguk többnyire lesujtó helyzetéről, együttesen falujuk keresztmetszetét adják. E keresztmetszetek egy-egy részletét mutatjuk be a következőkben. Álljanak itt sorjában Tard, Szín, Alag, Decs Budaörs, Tolcsva és Kőtelek községek étlap-adatai közül a legjel lemzőbbek és legszomorúbbak. 

TARD, FALU Mezőkövesd mellett. "Itt a táplálkozás dolgában nincs elütő különbség szegény és gazdag között. "Gazdag ember nincs is a faluban, mely mintegy 2317 lelket számlál s ennek ellenére is mindössze három embernek van 30-32 hold földje, de ezek is éppen olyan szegénynek és eladósodottnak érzik magukat, mint azok, akik DFB-földeken keserves munkával még az évi kenyérre valót sem tudják biztosítani" - írja a tanító. A falu magatermesztette gazdasági növényekből, napszámos, summás munkából él. Búzát, árpát, lencsét, tejet, vajat és állatokat szállítanak be Mezökövesdre. Jellemző, hogy a tanító beszél egy falubeliről, aki adóhátráléka miatt háromszor is bement Mezőkövesdre hizóját eladni. Mikor harmad- szorra sem sikerült túladnia rajta - "keserűségében maga fogyasz totta el". Álljon itt példaképpen szószerinti idézetben a tardi gye rekek néhány dolgozata heti étlapjukról: Gaál Sándor dolgozata: "Mit ettem a héten? Hétfőn reggel ettem kocsonyát, délbe káposztát, este káposztát. Keden reggel kenyeret, dére kenyeret estére sóskamártást. Szerdán reggel kenyeret, dére kenyeret estére tésztát. Csütörtökön reggel kenyeret dére kenyeret estére tésztalevest. Pénteken dére kenyeret estére kenyeret. Szombaton reggel kenyeret dére kenyeret estére vöröshagymát kenyérrel. Tejet nem ettem egész hónapba, mert nincs tehenünk osztan drága és nincs rá pénz. Húst azért nem ettem a héten mert drága és nincs rá pénz. Tojást nem ettem ebe a hónapba, mert édesanyám eladja Mezőkövesden." ("Apja G. Sándor földműves. Egyetlen gyerek. Egy hold OFB földjük van. Apja az évi kenyérrevalót aratással biztositja. Négymázsa búzát keres az aratással ; a konyhakerti veteményekről maguk gondos kodnak, babot, krumplit, zöldségfélét is termelnek, de csak annyit, amennyi egy évre elegendö. Hízót öltek. Tizennyolc kiló zsírja és 30 kiló szalonnája lett. Húst és zsírnakvalót nem vesznek. Apja és anyja a nap hat-hét órájában dolgozik. Most nem végeznek nehéz munkát, csak nyáron, aratás idején. A koszt természetesen ilyen kor sem javul: reggelre több kenyér, mint máskor, délre több leves, mint télen, estére pedig egy kis aludttej, ha van." - A tanító jegyzete.)

Gál Sándor dolgozata, A Magyar Retró című filmből

Tóth Piros dolgozata: "Mit ettem a héten? Hétfőn reggel egy kis darab sódart ettem, ebédre kocsonyát, estére kalácsot. Kedden reggel kenyeret, ebédre tejet és kenyeret estére kocsonyát ettem. Szerdán reggel lekváros kenyeret, ebédre kenyeret, estére sóskalevest. Csütörtökön reggel egy kisdarab szalonát és kenyeret, ebédre laskát, estére rántottlevest. Pénteken reggel tejet, kenyeret, ebédre kumpristésztát, estére bablevest. Szombaton reggel kenyeret, ebédre kenyeret, estére lebbencslevest. Húst azért nem ettem, mert nincs pénzünk, nincsen, hogy vegyünk. Tojást azért nem eszek, mert elvittük a bódban és sót vettünk rajta. Tejet azért nem eszek mert elaggya édesanyám és nekünk nem jut." (A tanító jegyzete: "Apja földműves, négy hold földjük van. Táplálkozáshoz egy évben Is kg zsirt, 32 kg babot és 78 kg krumpüt használnak. Apja és anyja a nap hét órájában dolgozik.")
Pálinkás József dolgozata, ö a harmadik "legvagy nosabb" gyerek a tardi dolgozatírók közül : "Mit ettem a hét napjain? Kedden reggel sódart reggeliztem és kalácsot ebédeltem, vacsorára pedig tejet és kenyeret ettem. Szerdán kocsonyát reggeliztem, ebédeltem kenyeret és szalonát, vacsoráztam babot. Csütörtökön reggeliztem kenyeret és szalonát, ebédeltem kenyeret, vacsoráztam sóskamártást. Pénteken kávét reggeliztem, kenyeret ebédeltem, vacsoráztam tejet és kenyeret. Szombaton reggeliztem kalácsot, ebédeltem főttojást. Estére pedig helyzet nem is ilyen sivár, a nagyobb változatosság csak látszat. Gyakori a "reggeli: kenyér, ebéd: tésztaleves, vacsora: száraz tészta" jellegű napi étlap, azaz ugyanannak a tápszernek variálása. Ha ehhez hozzátesszük a tanító jelentését arról, hogy a "leggazdagabb" kereskedő évente 60 kg cukrot árul ki a 2317-es lélekszámú faluban, hogy szövetkezet nem lévén, a falubeliek maguk mennek í be a hétkilométeres, térdig sáros úton Mezőkövesdre, kicsi három liter tejüket eladni, a szegénység mellé még a szervezetlenség, sőt talán szervezhetetlenség képét is megkapjuk. SZIN FALU (Abaúj megye) adatai is hasonló viszonyokat mutatnak. A megvizsgált 37 család közül nyolcnak van fizetéses jövedelme, ahol az apa csendőrtiszthelyettes, körkerülő, útkaparó állami fize téssel vagy egy helybeli fakereskedő cég alkalmazottja. Hat családnak l van 16-26 holdnyi nagyobb földje, tizenegy család fenntartója űz kis földjének művelése mellett valami ipart, nyolc családfő napszá mos, földtelen csordás, pásztor és négy dolgozatíró gyerek apja Amerikában él, illetve törvénytelen a gyerek.

Reggelire előfordult kávé 15 esetben, szalonna 10 esetben, tea 8 alkalommal, tej 7-szer, pirítóskenyér 4-szer, szárazkenyér, papri kás krumpli, tojás két-két családnál, káposzta egy alkalommal. Nem reggeliztek a vizsgált napon egy csordás családjánál.

Ebédre és vacsorára legtöbbet fogyasztott étel a krumpli (összesen 21-szer). Sorrendben a következő a bab és a húsleves (15-15 előfordulással). Tejet ittak vacsorára 1 1 családnál, szalonnát ettek 9 családnál. Nagyobb számban szerepel még a gombaleves (hat-ízben), a tea (ötízben), túróstészta (négyizben). Húst öt alkalommal evett két csendőrtiszthelyettes, egy asztalos és egy harangozó gye reke. Tészta (főtt tészta) összesen 13 alkalommal fordult elő és nyolc féle tésztát evett a falu.

Néhány étlap: Szalóczy Piros hatholdas gazda lánya irja: Mit reggeliztem? Regeliztem kávét. Délben ettem levest. Még pedig mijen levest? Bablevest etem. Este vacsoráztam. Még pedig mit? Tejet."

- Szász Ilon (apja földműves, családtagok száma nyolc, adósság 600 pengő) reggelizett piritóskenyeret, ebédelt szalonnát kenyérrel, vacsorált egy bögre teát. Madácsi István (apja cseléd) reggelizett teát, ebédelt kávét, vacsorált rántott levest.

Azontúl, hogy ezek az ebédek és vacsorák alig nevezhetők kielégítőnek és elegendő tápértékűeknek, bőségesnek pedig csak abban az esetben, ha a családfenntartó nem paraszti sorban él, hanem állami szolgálatban vagy valami ipara van - a kávé és tea előnyomulása feltűnő. A városi elképzelés, mely a falusi nyólc-tízfilléres tejárak eldorádójára gondol, döbbenve állhat meg e jelenség előtt. Különösen, ha figyelembe veszi, hogy tea alatt véletlenül sem szabad városi értelemben vett teát értenünk és - a tea és kávé falun ételszámba megy, egyedül jelentvén a reggelit vagy vacsorát, néha az ebédet is. Csak néha társul mellé kenyér vagy éppen a kávé mellé szalonna. A tápláló tejtermékek, így a nagy kalóriaértékű vaj is, teljesen hiányoznak a falusi étrendből. A túró is ritkán fordul elő túróstészta formájában, négyízben, ami négy százalékát teszi az összes ételek előfordulási számának.

ALAG ADATAI a többiektől eltérő eredményeket hoznak. Magyar József tanító jóvoltából 32 gyerek számol be egyheti étlapjáról. A dol gozatok összesen 289 reggeli, ebéd és vacsora listáját adják meg. A családok itt már nem a saját kis földjükön gazdálkodó vagy arató részre elszegődő földművesek, hanem a lovaregylet gazdasági alkal mazottai. De van közöttük éjjeliőr, borbély, asztalos, gyárimunkás, temetőőr, piaci árus, sőt kisüzetésű magántisztviselő is. Nagy részük átmenetet jelent a falutól a város perifériái felé. ]övedelmük pénzértékben megállapítható, van család, amelyiknek havi jöve delme 580 pengő, igaz ugyan, hogy tíz családtagra. Van, amelyik nek havi jövedelme hatvan pengő és van, amelyikről nem lehet megállapítani, honnan keresi a pénzt ételre, ruhára. Az egy sze mélyre eső havi jövedelemösszeg 60 pengőtől hat pengőig változik, akad olyan gyerek, akire a család teljes jövedelméből napi 15-20 fillér esik. Van olyan család, amelynek nyolc tagja 16. 5 négyzet méternyi területű lakásban lakik és van, amelyik tehenet, disznót tart. A tehéntartás lehetőségéből és a város hatásából magyarázható, hogy például a tejfogyasztás Alagon lényegesen nagyobb, mint a Pesttől távoleső néhány vizsgált faluban. (Alagon 10%, Tolcsván 7%, Tardon 6%.) Viszont a káros városi hatás Alagon abban nyi latkozik, hogy belép a reggelik sorába a feketekávé (6%), mégpedig üresen. Végeredményben az adatok e bonyolult szövevényéből az állapítható meg, hogy általános következtetések itt sem állhatnak helyt. A százalékszámok furcsa eloszlásának magyarázata nyilván ott van, hogy az alagi embernek a tehéntartás nem egyedül hozza a pénzt. A pénzt más úton is sikerül megkeresnie. Viszont a falusi embernek sokszor erre egyetlen módja a tej eladása. Aminek köz vetlen következménye, hogy ha bora is van és azt nem tudja eladni, a tej helyébe belép a bor a falusi reggeliken.

Ugyancsak a város közellétével magyarázható talán, hogy a jövedelem növekedésével nem áll egyenes arányban az ebédek és vacsorák szintjének növekedése. Amíg a szó igazi értelmében vett falun ez az arány a legtöbb helyütt pontosan megvan, Alagon a legjobb ebédeket a közepes jövedelmű családoknál találjuk és a leg jobb jövedelmű családok étlapja nívóban közelebb áll a legrosszabb jövedelmű családokéhoz, mint a közepes anyagi körülmények között élőkéhez. Egy példa: a tíz legjobb jövedelmű család hétköznapon 55-ízben evett egy tál ételből álló ebédet és 12-izben kétfogásosat. A tíz legrosszabb jövedelmű család ebédje 57-izben volt egyfogásos, 19-izben kétfogásos. A tíz közepes jövedelmű család 32-ízben evett ebédre egy tál ételt, 34-ízben két tál ételt. Bizonyitékul álljon itt néhány pestkörnyéki étlap

A gyerek apja asztalos, nyolc testvére van, ezek közül négy keres, anyja is jár dolgozni házakhoz. Egy személyre átlag havi 58 pengő esik.

Heti étlapja

	Reggeli:	Ebéd :	Vacsora:
vasárnap	feketekávé, kenyér	húsleves, galuska	u. a.
hétfő (ünnep)	kávé, kenyér	bableves	bableves
kedd	rántott leves	zsíros kenyér	paprikás krumpli
szerda	kenyér, kávé	bableves	tejberizs
csütörtök	rántott leves	zsíros kenyér	paprikás krumpli
pentek	feketekávé, kenyér	mákostészta	mákostészta
szombat	feketekávé, kenyér	babfőzelék	babfőzelék
vasárnap	feketekávé, kenyér	grízes tészta	krumplifőzelék

Egy közepes állapotú család, egy személyre körülbelül havi tizennyolc pengő esik. Apa külön el, anya mosónő. Étlap:

	Reggeli:	Ebéd :	Vacsora
vasárnap	kávé, kenyér	zöldségleves, sonka	sonka, kenyér
hétfő (ünnep)	kávé, kenyér	zöldségleves	savanyú káposzta
kedd	kávé, kenyér	káposztafőzelék	rántottleves
szerda	kávé, kenyér	rántott leves, lekváros gombóc	gombóc
csutörtök	kavé, kenyér	paradicsomleves, kel- krumplileves, főzelék	sárgaborsó
péntek	kávé, kenyér	krumplileves, sárga- tésztaleves, borsó	tejberizs
szombat	kave, kenyér	tejberizs	rántottleves
vasárnap	kavé, kenyér	húsleves, töltött paprika	töltött paprika

 DECS KÖZSÉG (Tolna megye, Sárköz) lakossága két egymástól élesen különböző csoportra különíthető.2 Az egyik réteget teszi a protestáns őslakosság, mely könnyü pénzért jutott földhöz pár év tizeddel ezelőtt a Duna ármentesítésekor felszabadult területeken. E gazdag, egykéző réteg, melyben egyes családok napokig tartó lakodalmakat ülnek s ahol nem ritka az olyan gazda, akinek 40-50 inge van, éles elkülönültségben él a bevándorlott katolikusok mellett. Ezeknek természetesen nincs nagyobb birtokuk, az egyke se ritkítja soraikat, életnívójuk pedig messze elmarad a protestáns őslakosság paraszti fényűzéseí és sokszor már dekadens passziói mellett. E réteg soraiból került ki az az 53 család, melynek étlapiáról a katolikus iskola tanulói beszámolnak. A beszámoló nem túlságosan vigasztaló, de aránylag még mindig elég jó viszonyokra mutat. Az 53 családnál 36-ízben ettek húst, ötizben ez a húsétel csirke, tíz alkalommal sonka, nyolc alkalommal szalonna, hét esetben kolbász, illetve "kalbász", ahogy a gyerekek írják szájukíze szerint. Huszonhétízben fordul elő főzelékféle, fel tünően kedvező számmal (hétízben) szerepel a salátafogyasztas. Levesek terén itt is, mint mindenütt a kruxnpli a "legnépszerübb", 46 leves közül 26 krumplileves. Százalékosan az összes fogyasztott ételek 15 százaléka hús, 19 százaléka leves, Iz százaléka fozelekfele, 7 százaléka tészta, 45 százaléka kenyér. Jelentős szegenysegre mütat, hogy a fogyasztott kenyér 75 százaléka és két gyereknél fordul elő naponta kétszer az üres kenyér minden nélkül reggelire és ebédre, illetve reggelire és vacsorára. Az 53 gyerek közül kettő semmit sem reggelizett a felvétel napján. Ezek egyikének beszámolója így fest: "Mit etem tegnap? Reggel semit. Délben borsoskalácsot. Vacsorára pedig káposztát."

BUDAÖRS az egyetlen a hét vizsgált falu között, melyből a gye rekek kielégítő étlapról számolnak be. A dolgozatok locsognak, mellé beszélnek az ebédeknek és a vacsoráknak. Megemlítik, hogy ezt vagy amazt az ételt szeretik vagy éppen nem szeretik, arról beszél nek, hogy azért nem uzsonnáztak, vagy tízóraiztak, mert nem voltak éhesek, pletykálkodnak az ízlésükről. Egyetlen egyszer sem fordul elő, hogy arról emlékeznének, mint a tardi gyerekek mind egyike, hogy valami "drága, osztán nincs rá pénz". Viszont annál többször az ilyen kitételek: "mamám tízórait tett a táskámba egy darab zsíroskenyeret. Ezt nem szeretem, de azért megettem" vagy tíz órakor ettem egy jó nagy darab zsíroskenyeret és egy tányér befőtt ringlót". Ha maguk az adatok nem beszélnének egy szinte polgári jómódról, már ez a locsogás, pletykálkodás is, a szeretem nem szeretem kérdésének a pedzése is elárulná, hogy e helyütt nincs baj a gyerekek ebédjével, vacsorájával, de tízóraijával és uzsonná jával se. Van olyan gyerek, aki málnaszörpöt ivott a vizsgált napon, kettő is van, aki narancsot evett, akad, aki nem találta elég édesnek a kávéját és több cukrot tett bele. Sőt olyan is, aki tíz üllért kapott a "mamától", hogy valami nyalánkságot vegyen rajta magának.

Róth Róza "Mit ettem tegnap egész nap" címmel így ír: Reggel egy bögre kávét és kiflit, tíz órakor két darab zsíros kenyeret ettem. Ebédre paradicsomfőzeléket, amit nagyon szeretek és lekvárat nyaltam. Uzsonára nem etem semit mert nem voltam éhes. Vacsorára egy tányér rántott levest ettem."

(A gyűjtő megjegyzése szerint "jómódú" család.)

Drixler T e r é z IV. osztályos elemísta kislány írja: "Reggel jó kávét ettem még akartam, de a testvérem is akart és neki hagytam. Istkolába szódavizet, kiflit és kolbászt vittem. Tíz órakor ezt mind megettem. Ebédre volt tejberizs. Ebből nem sokat ettem, mert nem volt jó édes. Akkor még zsíroskenyeret ettem. Uzsonnára is zsíros kenyeret. Vacsorára a gulyásból nem sokat ettem, mert nem szeretem." (A gyűjtő jegyzete szerint a család közepes anyagi viszonyok között él.)

Bokor Mária dolgozata, akit a gyűjtő a "szegények" csoportjába sorol: "Reggel kis bögrébe teát ittam és egy kis kenyeret hozzá. Tíz órakor egy nagy darab zsíroskenyeret ettem, mert nagyon szeretem. Ebédre sonkahúst ettem kenyérrel. Uzsonnára vajaskenyeret ettem. Vacsorára savanyútojást ettem és tésztát. A savanyútojást és tésztát nagyon szeretem."

Az első sajátság, ami e néhány szemelvényből is szemünkbe ötlik, hogy Budaörsön napi öt étkezés az általános, szemben a többi vizsgált falu leginkább napi háromszori étkezésével, mely télen sok helyütt csak kétszeri étkezésre csökken. Zsíroskenyér 65-ször fordul elő 57 gyerek étlapján, tehát átlag minden gyerek evett legalább napjában egyszer zsíroskenyeret. Jellemző a nagy nívókülönbségre, hogy például Decsen 53 család egynapi étlapja 243 fogást ("fogásnak" szamít a kenyér IS mas étel mellé) tüntet fel, Budaörsön Viszont 57 család egynapos étlapja 386 "fogásról" beszél. Ami annyit jelent, hogy Budaörsön a decsi gyerekeknél csak néggyel több gyerek 143 étellel fogyasztott többet. Szóval Budaörsön egy gyerek naponta átlag három tál vagy háromfajta étellel eszik többet, mint Decsen egy gyerek.

TOLCSVA az egyetlen község, melynek táplálkozási viszonyai úgy, ahogy megközelítik a budaörsi németek étlapjának szinvonalát. Össze hasonlitásképpen álljon itt egy táblázat, hogy egyes ételfajtákból mennyit fogyasztottak el Decsen, Tolcsván és Budaörsön körülbelül ugyanannyi (53-57) családnál.

	Leves	Főzelékféle	Hús- és húsféle	Tészta	Ital (tej, tea,kávé stb.
Decs	9-féle	12-féle	8-féle	10-féle	2..féle
	46-ízben	27-ízben	36-ízben	15-ízben	28-ízben
Tolcsva	13-féle	12-féle	8-féle	10-féle	4-féle
	46-ízben	22-ízben	14-ízben	14-ízben	53-ízben
Budaörs	5-féle	9-féle	10-féle	13-féle	4-féle
	34-ízben	24-ízben	45-ízben	27-ízben	64-ízben

De legjellemzőbbek e három falura a száraz- és a zsíros-, vajas-, lekváros- stb. kenyér fogyasztásának adatai

Decsen száraz kenyér előfordul 66-ízben, zsíros stb. kenyér 20-szor

Tolcsván száraz kenyér 74-ízben, zsíros stb. kenyér 14-szer

Budaörsön száraz kenyér 63-ízben, zsíros stb. kenyér 116-szor.

KÖTELEK KÖZSÉG Szolnokról harminc kilométernyire mu tatja még a legkedvezőbb viszonyokat a különleges helyzetű és falu számba alig vehető Budaörs mellett. A jász-kún-besenyő keverék nép a mult esztendőben aránylag egészen jól talált kereseti lehetőséget, kubikot a Tisza-átvágásnál, gátemelési munkáknál, egyebütt. A vi

szonyok, ha nem is rózsásak, de viszonylagosan, a többi falu állapotá hoz mérten kielégítőek. Ennek ellenére a tanító így ír: "teljesen kifogástalanul csupán egy gyermek, illetve annak a családja táplálko zik: egy zsidó kereskedő családja. Bár szegények, de változatos, tápláló, vitamindús étrendjük van." Viszont: "Abszolut nyomort is csupán alig néhány családnál állapíthatok meg: két napszámos földműves, egy iparos földműves és egy cigány családjánál (8%). A többség (90%) ha nem is helyesen, ha nem is kielégítően, de tűr hetően táplálkozik" írja Kádár Ágoston róm. kat. kántortanító, az adatgyüjtés mellé adott összefoglalásában. Az adatgyüjtés az anyagi állapot kategóriái szerint került csoportosítás alá. A vizsgált családok e szempont szerint négy, nagyjából egységes életnívójú csoportban mutathatók be. Ezek a csoportok: a tisztán a maguk földjéből élő gazdák; földműves-napszámosok kis földdel; OFB birtokkal, harmados kukorica földekkel; azok, akiknek egyáltalában nincs földjük, egyéb keresetük van; és azok, akik kis földjük mellett iparral vagy egyébbel foglalkoznak. E csoportok közül a két első, a maguk földjéből élő gazdáké és a kis földjük mellett minden munkát vállaló fóldműves-napszámosoké mutat sajátos jegyeket. Táplálkozási viszonyaikról álljon itt mindenekelőtt a tanító jegyzete

A csak a földjükből élő gazdák családjában a legnagyobb hiba, hogy főzésük egyhangú. Túlteng a húsétel, főzelék csak kevés, krumpli, káposzta, szárazbab, borsó nagyon ritkán akad. Gyakori a tészta leves-száraztészta összetétel. Nem _mindig főznek két tál ételt s ha főznek, az is egyfajta, mint a fenti példa mutatja. Módjukban állna jobban, változatosabban táplálkozni. Itt csakugyan elkelne a főzési tanfolyam, főzőkonyha lányoknak, fiatal asszonyoknak. A gyermekek táplálkozása az egyoldalúság ellenére kielégítőnek mondható, úgyszintén a gyermekek fejlődése is. Tejet rendszerint isznak mindennap.

Annál több kívánnivalót hagy hátra a földműves napszámosok csoportjának táplálkozása. A többség rendszerint csak egyszer főz naponta. Amelyiknek tehene van, ott még nincs nagy baj, de a többinél annál inkább. Ez kiüt aztán a gyerekeken is! Fejlődésük gyenge. A családok nagy része kukoricás vagy tiszta kukoricakenyeret eszik. Mulaszthatatlanul fontos lenne a gyerekek számára az iskolai tejellátás. Itt nem főzőtanfolyam kellene, hanem munkaalkalom, jó napszám! És főként gyors segítség a gyerekeknek!

Van azonban valami, ami közös mindenkinél : a cukor rettenetes hiánya! Feltűnő a zöldfőzelékek teljes hiánya! Egy családnál ettek sóskát, néhánynál zöldhagymát. Itt felvilágosítás, szoktatás kellene." Vizsgáljuk meg, hogyan csökken az ételek értéke az anyagi hely

zettel. Avizsgálatot az áttekinthetőség kedvéért végezzük a reggeliken. Eredmény: a rosszabb anyagi helyzetű családoknál a jövedelem csökkenésével egyenes arányban csökken a tej- és kávéfogyasztás, viszont a jövedelem csökkenésével növekszik a leves és a magában álló száraz kenyér fogyasztása. Míg a csak saját földjükből élő gaz dáknál a reggelik 33 százaléka tej, addig a földműves napszámosoknál tej csak a reggelik 12, százalékát teszi. A kávé a gazdák csoportjában 17 százalékos, a napszámosok csoportjában csak 5 százalékos szerepet kap. Ezzel szemben száraz kenyeret evett a napszámosok 33 száza léka, viszont a gazdáknál a száraz kenyér csak 10 százalékát teszi a reggelire fogyasztott ételeknek. A szegényebbeknél természetesen gyakoribb az olyan reggeli, mely az előző estéről maradt, így például (húsvét táján történt a felvétel) többször fordult elő a kocsonya mint reggeli. Mind a hét falu vizsgálatában nyert tapasztalatok arra adnak bizonyságot, hogy a tejfogyasztás bősége vagy soványsága jó mértéket ad a falu anyagi helyzetének és a táplálkozás szintjének becslésére.

CSUPÁN A TÉNYEK bemutatására, a kiszínezetlen, magukért szóló száraz adatok felsorolására szorítkozhattunk ez összefoglalás adott keretein belül. Az adatok felsorolásával és a kapcsolatok bemu tatásával, melyre ez alkalommal kevéssé térhettünk ki, a szociográüa feladata körülbelül véget is ért, hogy helyet adjon a szociálhigiéniá nak, mely a következtetéseket egészségügyi szempontból hivatott levonni és a gazdasági és egészségügyi politikának, mely az orvoslás módjait részleteiben is hivatott megállapítani. A kalóriabecslések közlésére felelőtlennek tartottuk volna kitérni, részint azért, mert a bevitt kalóriák megállapítása és értékelése a munkában fogyasztott kalóriamennyiség megállapítása nélkül kétes eredményeket adna; részint pedig azért, mert a dolgozat-étlapokban foglalt ételek elkészí téséhez használt anyagok kalóriabecslése, az anyagok megállapítatlan mennyisége miatt, jelentős hibák elkövetésére adott volna alkal mat. Nagyjában, Gortvay György megállapítása szerint "Az ételek nyilvánvalóan nem fedezik a kalóriaszükségletet. Egy 12-13 éves gyerek napi kalóriaszükséglete átlag 1800 kalóriára rúg, az adatok szerint elfogyasztott ételek pedig nagyrészt nem jelentenek többet napi 7-800 kalóriánál." ("Magyarország", 1935 május 16.)

Hogy egy-egy ilyen adatgyüjtés a jövőben jobb és vigasztalóbb eredményeket hozhasson, ahhoz az egész falusi életrend reformjára lenne szükség. Amig a termelés annyira egysíkú marad, mint ameny nyire egysíkú ma, addig az önellátásra berendezkedett, élelmiszer vásárlására sem anyagi sem lelki alkatánál fogva nem képes és nem hajlandó parasztságunk megmarad és meg kell hogy maradjon mai táplálkozási körülményei között. Egy-egy földreformszándék, mely földet esetleg juttat ugyan, de ezzel kezdeményezését már befejezett nek is véli, semmit sem segít. Mutatja, hogy éppen az OF B-földek terheivel birkózó parasztok sorsa a legnehezebb és asztala a legsze gényebb. A minőségtermelés ideája, mely időnként föl-fölmerül a javítani akarók gondolkodásában, talán egyetlen segítséget jelentene. De a reform, illetve átalakítás annyi jóakaratot és főként annyi mun kát és szakértést igényelne, amennyit ma még alig találhatunk hatá raink között. Eddig minden ilyen irányú munkának csupán a tudat lanság falán sikerült kis rést törnie és nem a tényekkel és lehetőségek kel számoló tudást megalapoznia. A kérdés gazdasági természetű alapjai csaknem olyan ismeretlenek, mint azok a módok, melyek a népi lélek ismeretében sikerrel találnák meg a hatás és nevelés útjait, és hiányzik a példa is, mely egy-egy kísérletben hazai éghajlatunk alatt bemutatná egy gyökeres és minden részletében átgondolt teljes reform lehetőségeit és eredményeit, akár egyetlen magyar falu kere teiben. Félő, hogy a lelkesedés a szándékban egyre tovább odázza a munkát a megvalósításban. Addig, ameddig akkorára nő majd a jobbágyi apáthia és minden szándékot lenéző közöny, hogy hiába fordul hozzá szándék és reform, legyen javító vagy rontó, gyökeresen segítő, vagy kényszerből kiegyező.

SZABÓ ZOLTÁN

Járőr orosz fogságban

Ez a cikksorozat, mely a Csendőrségi Lapok 1941 augusztus 1.-szeptember 1. közötti számaiban jelent meg, tehát alig egy hónappal a Szovjetunió elleni német támadás után. A cikk önmagában is nagyon érdekes képet ad a szovjet fogság és politikai rendőrség világáról. Képet kapunk arról is, hogy a szovjet kémszolgálat több mint kiválóan dolgozott : az Árpád-vonal épp csak megkezdett munkálatairól is tökéletes információkkal rendelkeztek gyakorlatilag azon melegében.
Az írásnak van azonban egy különlegesen fontos és szívszorító érdekessége : valószínűleg Forró Imre és Cseri József voltak egyedüli magyarként azoknak a lengyel tiszteknek fogolytársai akiket pár hónappal később meggyilkolnak Katynban, Harkovban. Külön fontos, hogy ez az írás még a katyni sírok feltárása előtt bő két esztendővel jelent meg, hitelessége, értéke ezért kiemelten figyelemreméltó.
Természetesen a korabeli helyesírást megtartottuk.

Járőr orosz fogságban. Irta: FORRÓ IMRE őrmester.

1939 szeptember l-én (sic! A szövegből később és a történetből következik, hogy október 1-én) a királymezői őrsön Cseri József próbacsendőr jarőrtársammal határszéli szolgálatba vezényeltek. Feladatom volt a Tarac völgyében az orvvadászok ellenőrzése és - ami még akkor nagyon időszerű volt. - a menekült lengyel katona ságtól a. lakosság által megvásárolt puskák felkutatása és őrizetbevétele, valamint annak a megállapitása, hogy az oroszok ott vannak-e már  a. határon. Vonaton indultam el az ott közlekedő Tarac völgyi erdei vasúton. amely Királymezőtől Procskáig a személyforgalmat is lebonyolítja. Igy azután Procskától már hajnali 4-6 útra közötti időben elér tem a Turbát-torkolathan levő vadászházat. Vasárnap hajnal és szarvasbőgés ideje lévén, nagyon időszerű volt. az orvvadászokra lest tartani. Alapos gyanú volt arra is. hogy orvvadászaink a lengyel hadsereg menekülő részeitől fegyvereket vásároltak, tudtuk: ezek kitűnőek 

 Magyarországra menekült lengyel seregtestek letett fegyverei.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n.

A vadászházhoz érve, felköltöttem a vadőrt akit a régebbi időből jól ismertem. Együtt indultunk a hegyek közé.
Az indulás előtt tanácsoltam, hogy a 16 éves iának, ki nagyon szeretett volna velünk jönni, adja oda a. másik puskáját és jöjjön az is velünk. Gondol tam. hogy annyival is nagyobb erőben leszük a kitűnő céllövö lengyel puskákkal vadászó orvvadászokkal szemben.
Portyázás közben a vadőr elmondotta, hogy most különösen fontos az orvvadászokat ellenőrizni, mert nagyszabású vadászat lesz október első napjaiban. Hallottam már erről én is -és ami igaz, igaz, nem nagy örömmel hallottam. Mert közel a határ. sok az orvvadász, sok a határon. átszökő titokzatos ember, erősen fedett a terep, a lakosság rokonszenvez az átjövőkkel . . . Könnyen lehetséges - merénylet. A Turbát-torkolati vadászház a határtól kb. 8 km-re van. A vadászterület attól északra van a. Pantir-magaslat, melynek egyik nyúlványa lengyel területre nyúlik út. a másik nyúlványának folytatása pedig azok a. magaslatok, melyeknek lábánál a Turbát-torkolati vadászház van. A Pantir magaslaton, a határtól mintegy 100 m távolságra. egy turistaház van egy kis tisztáson. A határról a sűrű növényzet miatt azt, látni nem lehet. Ebben az épületben a len gyeleknek kb. egy szakasz erejű őrsége tartózkodott és távbeszélővonallal érintkezésban voltak a. Raiffailován állomásozó egységükkel. Ez a turistaház, a fe dett megközelítési viszonyok folytán), kiválóan alkal mas volna egy merénylet előkészítésére . . . A merénylők megtámadhatják itt akár a vadászó. akár a vadászházban mulató, vagy pihenő személyeket. Sehol másutt a. környéken ilyen alkalmas hely nincsen. Éppen ezért elhatároztam, hogy minden körülmények között meg kell tudni., hogy az oroszok itt vannak-e már a határon és esetleg még azt is, hogy nincs-e valami merénylet készülőben. Szándékomat senkivel nem közöltem. még járőr-társammal se, csupán annyit, hogy kimegyünk a határra és megállapítjuk. hogy az oroszok itt vannak.-e már. Úgy 10 óra tájaban megpihentünk a Pantir déli részén. Onnan a vadőr sietve ment haza, mert határidős jelentése volt. Ezért nem jött tovább velünk, de a fiát otthagyta, mert én kertem, hogy jó lenne tolmácsnak, ha netán összetalálkoznánk a. határon az oroszokkal. A fiú velünk is maradt. Kevés pihenő után 12 órakar elértük a határvonalat. A határvonalon kettő, 3 - 3 főből álló határvadász járőrrel találkoztunk, kik a Turistaház közelében pihentek. Kérdeztem tőlük. hogy itt. van vannak-e már az oroszok, mire azt felelték, hogy még nincsenek. Erre azt mondottam. hogy majd megnézzük. Bementem a. turista házba, ott senkit nem láttam. A ház ajtai lakattal voltak bezárva. Az ablakokon betekintve, láttam, hogy bent a még ott maradt bútorzat (asztalok, padok, székek stb.) rakásra van dobálva, az összes diszitmények eltüntetve, a ház teljesen lakatlan. 

Lengyel páncélosok Magyarországon.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n

Közben előjött annak az orosz embernek a - körülbelül 18 éves - fia, aki a turistaház udvarán egy kis parasztházban lakik. Szintén azt mondotta, hogy nincsenek és nem is voltak ott még az oroszok. E néhány perces beszélgetés, nézelődés közben megjelent a tisztáson egy csomó orosz katona. Mint később megtudtuk, egy golyószórós raj volt, tiszt vezetése alatt. A tisztnek a gallérján egy téglaalakú rangjelzés volt és egy orvos is volt velük, amit az egymásközött való megszólításból állapítottunk meg. A raj fele altisztekből állott. Mi. mint a többi szomszédos határőrző szervek közegeivel, úgy velük is barátságosan: érintkeztünk. Gondoltam, hogy megkísérlem velük is felvenni, és fenntartani a szokásos érintkezést. A raj hozzánk érkezett. Udvariasan kölcsönösen bemutatkoztunk. Ök a. golyószórót tőlünk mintegy 8-10 lépésnyire (csővel felénk) letették, a karika alakú tárat rákapcsolták, tüzelésre kész állapotba helyezték. Amig a. magasabbak velünk kezet fogtak, addig a többiek körülállottak e a ruházatuk szép-jó minőségéről beszéltek. Közben a. parancsnok megfogta a puska szijamat és azt mondotta, hogy adjam oda a puskát. Én ez ellen - minden durvaság mellőzésével határozottan tiltakoztam és utaltam a tolmácsra, hogy majd annak közbejöttével megmagyarázom nekik. hogy mi azért jöttünk ide, hogy velük az érintkezést felvegyük. Ök azonban az érdeklődést és a választ figyelemre sem méltatták és követelték a. puskat, úgy hogy egyszerre mindhármunkét fogták a huzigálták. Közben még azt mondták, hogy ők nem akarnak semmit csak adjuk át a puskát míg ők a házat átnézik és ha nem csináltunk ott semmi rosszat, úgy mi is mehetünk haza,  ők is mennek haza. Látva, hogy egészen véletlenül az ő területükön állunk és ismerve az akkori diplomáciai helyzetet, fegyvert használni nem láttam helyesnek, engedtem az erőszakos követelésnek s így puskáink az oroszok kezeibe kerültek.
Ezután leültettek bennünket. a. húz udvarán levő szálfákra. A házat alaposan átvizsgálták, de közben mellénk négy szuronyos katonát állitottak. A ház átkutatása után megnézték, hogy nincs-e nálunk kézí gránát. Azután nagyjában megmotoztak, majd a járőr parancsnoka azt. mondotta, hogy ő nem enged het el bennünket, hanem bemegyünk Raffailovára, ahol' az ő parancsnoka bizonyára hazaenged, belátva teljes jóhiszeműségünket s azt, hogy nem szándéko san léptük át a határvonalat. A fiúnak pedig azt mondották, hogy várjon meg bennünket, majd estére visszajövünk

Szovjet katonák lengyel foglyokat kísérnek. Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.

Elindultunk a hegyről lefelé, Raffailova község irányába. A hegy lábánál vezető müúton két teher gépkocsi és kb. 20-30 orosz katona várt. Az egyik. ingósággal kevéssé megrakott gépkocsira ültettek ben nünket és még annyi katonát. amennyi odafért. A katonák szrosan közrefogtak bennünket és a gép kocsikkal Raffailován keresztül, megállás nélkül  Nadvornán hajtottak. Ott mindenünket elvették és a fogdába zártak.
Elképzelheti mindenki a lelkiállapotomat Mikor a nadvornai laktanya udvarán a gépkocsiról leszállottunk, rengeteg orosz katona vett körül bennünket. akik egymás közöitt szintén a ruházatunk jó minősegéről beszéltek. (Az ő ruházatuk messze elmaradt a mienk mögött.) Közben járőrtársam vízet kért. A katonák megkérdezték. hogy csája jó lesz-e. mire járőrtársam azt felelte, hogy jó. Azonnnal hoztak egy csészében  csáját, melyből járőrtársam egy keveset ivott és a többit pedig mint. értéktelen meleg vizet, kiöntötte. Ezt a körülálló katonák szin-te megrö könyödve nézték. A fogdában létünk ideje alatt. sokan jöttek meglátogatni, a tisztiállományú egyének csupán azt kérdezték, hogy tisztek vagyunk-e. (Oficir ? Oficir ?) Amikor a vacsorám részünkre behozták. egymásra. néztünk a csodálkoztunk, hogy ilyen ellátása van egy orosz katonának. A kenyér olyan volt. amilyent nálunk még látni sem lehet, egyébként m dig a burgonyaleves, úgylátszik, nemzeti eledelük, mert reggelire állandóan azt készítik és naponként majd-nem mindig ugyanaz az ebéd is.
Nadvornán állandóan kértem a. kihallgatásomat. de hiába. Majd 3-án, a késő délutáni órákban. 5 polgári egyénnel együtt tehet-gépkocsira ültettek, Sztaniszlavára szállítottak, hol az úgynevezett GPU vett át bennünket.. Ott még akkor este röviden kihallgattak arra vonatkozóg, hogy hogyan kerültünk oda. a mik vagyunk. Azután becsuktak bennünket egy irodahelyiségnek kinéző zárkába, a. polgári egyénekkel együtt. Itt egy asztalom s két székem Kivül egyéb nem volt. Itt voltunk két napig. Két nap múlva bevittek egy nagyobb irodahelyiségbe, ott tel jesen mezítelenre vetkőztettek a megvizsgálták még a végbelet is, hogy nincs-e nálunk valami. A ruházatunkról a gombokat és díszítményeket lemetélték. vagy leszaggatták. azután darabonként dobálták vissza: most. már felveheta'ük. Amikor a kalapomat fosztották meg a díszítményektől, az egyik polgári egyén magyarul azt mondogatta: "Hová lett Kun Béla.! Nem kell Kun Béla.? Kell burzsoázia!" A szigorú motozás után bezártak bennünket az öt polgári egyénnel együtt egy hat lépés széles és hosszú zárkába.
Másnap kihallgatásra vittek, hol a tolmácson kívül sok néző, különböző rangú GPU katona és néhány polgári egyén is volt. Ott. egy katonaügyész hallgatott ki, kinek a rangjelzése két téglaalakú vörös lap volt. (A rangjelzést a. köpeny vagy a zubbony gallérján viselik, ezek egytől-háromig menő vörös lapok, rézzel szegélyezve. A lapok tiszteseknél egyenlő oldalú háromszög, altiszteknél négyszög tiszteknél téglalapalakúak.) 

Szovjet tiszt beszélget lwówi lakosokkal.
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.

 
Az ügyész  a. tolmácssal szemembe mondatta hogy mi mint csendőrök. nagy hóhérok vagyunk idehaza. Az egyik polgári egyén azt mondotta rész ben magyarul, hogy mi vagyunk a. valódi. vérengző kapitalista ebek, fekete ördögök stb. Ennek a kihall gatásnak semmi komolyabb célja. nem volt. Azután visszakerültünk a zárkába.
Itt - milyen különös játéka a sorsnak - egyre-. másra őrskörletbeli lakosokkal jöttünk össze, fiatal kárpátaljai ukránokkal, akik azt hitték. hogy a szovjetben élni jobb. mint magyar honban Állandóan jöttek a kárpátaljai fiatalok, akik eleinte nagy ellenszenvvel viseltettek irányunkban de később mindjobban megszelídültek . . . Már eltelt kb. egy hónap és már azt kérdeztek, hogy vajjon mily-. büntetést kapnának, ha hazajönnének, mert ügyész azt mondotta nekik hogy odahaza agyonlövik őket, de a legenyhébb esetben is  kapnak vagy 10-12 évet.
Mi azután megmondtuk nekik, hogy legfeljebb 7-8 napig leszek elzárva, azzal el van intézve a ki szökésük. Több esetet megemlitettem neki, melyből láthatták hogy a magyar hatóságok nem olyanok. mint amilyenre előttük az orosz ügyész lefestette. Beszélgetés közben azt mondotta az egyik bustyaházai fiatalember, aki szicskatona volt és résztvett a huszti ütközetben, hogy összetett kezekkel adna hálát az Istennek, ha nem 7 nappal, hanem 7 hónappal meg úszhatná. ezt a tévedését. Október, november hónapokban valóságos nép vándorlásként jöttek a. kápátaljai fiatalok, de december hónapban már majdnem egészen megszűnt ez a. vándorlás. Járőrtársammal megjegyeztük. hogy úgylátszik. már észrevették odahaza a. szovjetparadicsom valódi ízét és azért állt meg ez a. nagy vándorlás

Lwówi munkások indulnak a Szovjetunió belsejébe dolgozni..
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.

A későbbi barátkozás során elmondották még nekünk az ott velünk egy zárkába került kárpátaljai fiatalemberek. hogy mindnyájan ami a tudattal jöttek Oroszországba., hogy ott a munkásember-nek nagyon jól megy a dolga. nagyon jók a kereseti le hetőségek, így majd onnan támogathatják az odahaza hagyott hozzátartozókat, vagy pedig pár év eltelte után pénzzel megrakodva, hazatérnek. Párhónapi ottlét után azonban már mondogatták. hogy rettene tesen csalódtak. vágytak vissza haza és megbánták. hogy a magyar hatóságokra, csendőrökre vádaskod bak. Az ügyésztől hazaengedésüket kérték. mim az Szibériával fenyegette meg őket Az egészségi állapotuk rendkivül hamar meg roppant. Volt, olyan, aki már egy hónap eltelte után leesett a lábáról. Egymásután húzkodtak ki ezeket közülünk az egészségügyi katonák és vitték a. leg felső emeletre, ott volt a fogház kórháza. Volt. olyan is, akit agyvérzéssel elvittek. a ruhája. ottmaradt, nem vitték utana, de nem is jött vissza többé azokért senki. Egy fejtífuszban szenvedő németmokrai fiatalembert betettek egy nagy, hideg zárkaba, ahol mindössze egy aszpirint kapott. Onnét kb. egy, hónap mulva majdnem teljesen megkopaszodva de életbenmaradva került ki. Orvosi kezelés helyett a szerencsére volt bizva.
Az elhelyezés azért volt rossz, mert nagyon sok ember volt egy márkában. A zárkában sem ágy, sem  takaró nem volt. Abban a zárkában, amelyikben mi voltunk elhelyezve, voltunk még ötvenhároman A sztaniszlavaj fegyház eléggé korszerű, ahol a lengyelek 3-400 embert őriztek, az oroszok azonban 3-4000-et zsúfoltak bele.
Amikor mi odakerültünk, akkor még csak a volt lengyel rendőrök. katonatisztek és csendőrök voltak összefogva. Utánuk - kb. 8-10 nap múlva - behoztak a zárkánkba 10 lengyel katonatisztet, köztük egy őrnagyot. Ök szintén ott feküdtek: velünk együtt a padlón, köpenyükkel takarózva. Megtört, elcsigázott. volt valamennyi. Nagyon féltek. Leplezték még a velünk szemben tanusított nagy barátságunkatt is. Egy alkalommal elmondtam nekik, hogy nálunk lehetetlen az, hogy egy tisztiállományú egyén így fetrengjen a szoba padlóján. Még olyant sem részesitenek ilyen - állathoz sem méltó - bánásmódban. aki egyébként talán érdemes is volna rá. Még az állat alá is tesznek, ha mást nem. legalább egy kis összesepert falevelet. E méltatlankodásom közben az egyik fiatal főhadnagy eltakarta előlem az arcát, hogy ne lássam a leguruló könnyeit. Majd néhány perc mulva azt mondotta (halkan, hogy a többiek ne hallják), hogy itt, már jó. örül, hogy így is van Elmondta, hogy őt az egyik helyőrségben 75 tiszt bajtársával összefogták és Sztaniszlaván a fegyház egyik 5x5 négyzetméter nagyságú zárkájaba zárták. hol három. napig nem kaptak még vizet sem. A zár kában egyre-másra estek össze. ezeket kiszedték közülük. A. három nap eltelte után kezdték meg a. kihallgatásukat. Aki a kihallgatás alkalmával nem adott kedvező választ. azt ököllel arculverték és ha az nem volt elég, akkor hátrakötött kezekkel a. gőz fütőtesthez kötötték, a. bokájára. drótot burkolták. a drót másik végét. a villanyégö helyére bekapcsolták, azután a kapcsolót - forgatták 

Menekült lengyel rendőr és tiszt Magyarországon.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n

Ezek után már nagyon is megértettem. hogy miért jelentkeztek egyeseken szinte hangos zokogás ban a keserűség terhei. Igy történt az többi között szentkarácsony estéjén is, mikor minket maguk közé véve, a karacsonyi énekeket. énekelték, miközben egyeseken olyan sirógörcsök vettek erőt, hogy köpe nyegeikkel takartak le őket a feltünés kerülése vé gett. Ezek az emberek a vallásosság terén példás magatartást tanusítottak. Minden reggel és este a zárka fala mellett sorba térdepelve, magasra tartott kezekkel imádkoztak. Élelmezésünk: reggelire a már említett minőségű csája, ebédre és vacsorára káposzta, takarmány répa, burgonya, félighajalt árpa stb. leves. A lengyelek és ukránok nagyon találóan káposztaviz, burgonyavíz stb.-nek nevezték ezeket. valóban az is volt. A,kenyér hasonlitott a rosszul sikerült házi szappanhoz.
Egy alsószinevéri családos ruszin, aki előadása szerint azért, szökött át., mert kommunista. volt és mert megverték a csendőrök, azt mondotta (mikor már a harmadik hónapját töltötte és mindennap várta a Szibériába indulást). hogy: ,,No ez aztán nagy iskola lesz nekem, de ha valahogyan megszabadulhatok és hazamehetek, egy hónapig folyton csak enni fogok és a kommunizmusra soha nem gondolok." A fogházat a GPU kezelte és annyira féltéke-, nyen őrködtek hogy utóbb már még a szakács is GPU-katona volt. Valószínüen észrevették, hogy a lengyel foglyoktól, kiket munkára alkalmaztak, sokmindent lehet megtudni.

 Menekült lengyel katonaság Magyarországon.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n

A látogatás, valaminek a be- és kivitele. ismeretlen fogalom, séta nem szokás, a fogoly nem dolgozhat. valóságos bútorként van időről-időre a zárkában. Az étkezésnél evőkanalat sem szabad használni. hanem úgy kellett a napi étkeket meginni. bár az nem ütközött nehézségekbe, mert a leves ismétlem - inkább víz volt.
A kihallgatásokra való kísérés alkalmával, a kb. 8 mm-es forgópisztoly csövét állandóan a fogoly hátának szegezve tartották úgy, hogy a csőtorkolat 20-30 cm-re lehetett, az őr ujja pedig állandóan a billentyűn volt... Az udvaron, folyosókon valósággal hemzsegtek a katonák. Szökésre még gondolni sem lehetett, mert a fogolykezelés terén őreink igazi mesterek November első napjaiban bekerült a zarkánkba két nadvurnai ukrán kommunista. Az egyik nagy helyi (falusi) szervező-vezető volt és sokat tevékeny kedett a kommunizmus érdekében, de mivel ukrán politikával (Nagyukrajna önállósága) gyanusitottak. a leghumánusabb körülmények között is le kellett töltenie 2 hónap vizsgálati fogságot. A világháború alatt Komáromban a lovasságnál szolgált. Én is komárommegyei vagyok. így nagyobb rokonszenvvel viselkedett velem szemben. Ez mondotta a következőket:
Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy mi vagyunk az a két csendőr, akit október 1-én Nadvurnára hoztak az oroszok, most pedig itt a fegyházban találkozunk. Október 5-én a nadvurnai nagy fürésztelepen egy szovjet katonatiszt kb. 500 munkás előtt nagyszabású programbeszédet mondott, melyben azt hangoztatta. hogy a kommunizmusnak egész Európa behódol. Bizonyság erre Magyarországnak (szerintük) a szovjettel szemben való rokonszenve is. Erre bizonyíték az is. hogy még soha egy kapitalista állam részéről sem fordult elő az, ami éppen most a magyar részéről, hogy a magyar csendőr (én és járőr tarsam) kezet fogott a szovjettiszttel. El is hoztak őket. hogy ne legyenek tovább rabjai a burzsoázia nak. Ezen beszédből a kommunista zárkatarsam azt a következtetést vonta le, hogy mi valahol tényleg élvezzük a szovjetparadicsom gyümölcseit. 

 Agitáció Boryslawban.
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből

Ebből azután láttuk, hogy a tiszti vezetők nem csak a katonákat tömik propagandával, hanem még a polgári lakosságot is. A katonákba tömött propaganda hatása már ott kiérzett. hogy amikor minket a kemény, fekete. fényesszegélyű kalapban megláttak, nem tudva. hogy kik és mik vagyunk, azt kérdezték: ,,A, burzsuj? burzsuj?" Azt sem tudták, hogy katonák vagyunk-e vagy sem.
Október 5-én a nadvurnai fűrésztelepen a velünk szemben való testvériségüket vázolták, ezzel szemben éppen azokban a napokban bántak velünk a legaljasabb módon. Hiába hangoztattam minden kihallgatás alkalmával, hogy az ő kívánságukra, a határ vonal helyszinen való bemutatasa végett jelentem meg náluk, ez csak mind falra borsó volt. Az ügyésznek pedig azon kérdésére, hogy hány embert vertem meg és kit hogyan kinoztam, hiaba akartam felelni. Nem engedte befejezni a mondanivalómat.
Ugy november közepe táján ismét elővezettek az ügyészség épületében kihallgatásra. Ekkor egy ismeretlen, de magyarul nagyon jól tudó tolmács volt alkalmazva. Ez a kihallgatás estétől majdnem reggelig tartott. A kihallgatást egy katonaügyész tartotta. kinek a rangjelzése egy téglaalakú lap volt. Jöttek ugyan az irodahelyiségbe még többen is. de azok csak valameddig kiváncsiskodtak és azután eltávoztak. Ezen a kihallgatáson a nálam volt. de mar az elfogáskor elvett összes tárgyakat átvizsgálták. A tolmács mindent elolvasott és amit nem értettek meg. arról nekem kellett felvilágosítást adni. A nálam volt két parancs és egy megkeresés közül az egyik parancs arról szólt, hogy a kárpátaljai fiatalok Szlovákiába szökdösnek át, azt meg kell akadályozni. A másik parancs pedig arról, hogy hír szerint Romániából kémkedésre és terrorcselekményre vállalkozó elemek jönnek Magyarország területére, azok után nyomozzunk. Ezen két parancs felett napirendre tér tek, de amikor a megkeresést elolvasták, mely négy elveszett birka kereséséről szólt, az ügyészek kigúnyoltak, hogy hát ez mi? A m. kir. csendőrség birkakereséssel foglalkozik? Amikor pedig a közbiztonsági állapotok és kérdések szóbakerültek, teljes tudatlanságot mutatva kérdezték, hogy hát mi az a közbiztonság, hogyan végezzük mi azt, az igazsagszolgáltatással karöltve hogyan dolgozunk mi.
A kihallgatás soran feltett kérdések között több olyan volt, amire nem is tudhattam valaszt adni. Pl. miért van olyan sok katonaság Aknaszlatinán? Miért készítik a Tisza völgyében az erődítéseket?

Az Árpád-vonal, innen

 Hol vannak tankcsapdák, aknák, hol vannak az utak, hidak felaknázva, hol mennyi szabadcsapat van Kárpátalján? Azok hol vannak elhelyezve, mi lyen az elhelyezésük és ki a parancsnokuk? Mit csinálnak a Nyíregyháza melletti táborban a kommunistákkal? Mind olyan kérdések voltak, melyekről nem tud hattam. Abban az időben szabadcsapatok Kárpát alján valóban nem voltak. A Tisza völgyében Rahó és Körösmező környékén soha nem jartam,a mi őrs körletünkben pedig semmiféle erődítés nem készült. A Nyíregyháza melletti kommunista táborról pedig akkor hallottam először, amikor ők említették. Természetesen minden nemleges valaszra az ügyész erős hangon azt mondotta, hogy (nyé pravda), nem igaz. Mikor azt kérdezték, hogy soroljam fel a pa rancsnokaim neveit és én azok közül csak az óra parancsnokom és szárnyparancsnokom nevét mond tam meg (amelyek az ügydarabjaimon olvashatóan meg is voltak) és a többire pedig azt mondottam. hogy azokat én már nem ismerem, minden további nélkül napirendre tértek válaszom felett, úgy láttam, elhitték azt.
Rendkivül érdekelte őket a besugókkal és a kommunistákkal való bánásmód. Jegyzeteim között sok név volt. Mindre azt mondták, hogy az az én besugóm. Ha. a név mellett valamilyen általuk érthetetlen szám (házszám) is volt, arra azt mondták, hogy annyi pénzt adtam annak a besugómnak. Most az után mondjam el, hogy melyik mit mondott, mert 50, 100, stb. pengőt nem adtam csak úgy semmiért, azok, akiknek sok pénzt adtam, azok annak megfelelő súlyos adatot is mondtak nekem. Az ügyész erre vonatkozó kérdéseit azon a kihallgatáson - a jegy zeteiből - többször visszakérdezte olyanformán. hogy amikor egészen más tárgyról volt a szó, min den további nélkül rátért erre. Valóság az, hogy nekem pénzelt besugóm soha nem volt. Nekik pedig azt mondottam, hogy nekem felesleges is volna a besugónak fizetni, mert arra nincs szükség, aki bűnös ember, arra mindenki megmondja nyíltan is, hogy mi a bűne. A kommunistákkal való bánásmódra pedig azt válaszoltam, hogy azok ellen szintén nem kell besugót alkalmazni, mert mi mindenkiről tudjuk, hogy ki mi volt.
Ezen kihallgatáson történt az is, hogy amikor a bilincset a járőrtáskámból kivették, nagyon csodálkoztak, hogy nekünk még ilyen is van, hogy lehet ilyent emberre tenni stb. (Megjegyzem, hogy 1940. január utolsó napjaiban egy Szilágyi Elek nevű erdőmérnököt. aki körösmezői lakos és a határon el tévedt, az oroszok elfogtak, par napig Nadvurna-n a fogdában tartották, kémkedéssel gyanusitották és megbilincselték. Megbilincselve a sztaniszlavai fog hazba szállították. Itt már lehetett emberre bilincset tenni, nekünk azonban nagy bűnül rótták fel, pedig megindokoltam azzal, hogy inkább megbilincselni, mint szökés közben lelőni.)
Minket kémkedéssel is gyanusitottak. Ugyan csak ezen a kihallgatáson azt mondta az ügyész, hogy ez az egész egy kicsinált munka, ez már így volt tervezve, hogy elfogatjuk magunkat a katonáikkal, azok majd össze-vissza hordoznak bennünket és úgy lesz alkalmunk kémkedni. Közben megjegyezte: De nem! Ott a cella, az majd megcsinalja önöket." Erős hangon követelte, hogy ki bízott meg bennün ket, mi volt a feladatunk és ha már nem volt szan dékunk az őrhelytől beljebb menni. az örhelyen (Turistaház) mégis mi érdekelt bennünket! Ezekért a jarőrtársamat már előzőleg sokkal keményebben ki hallgatták. Amikor tagadó választ adott, akkor azt mondotta neki az ügyész, hogy ha nem mond igazat, akkor agyonlövik, vagy enyhébb esetben beteszik az egyesbe és 5 napig csak vizet fog kapni. Ezeket az ügyész, az asztalt öklével verve mondotta. Azonban járőrtársam az előadását nem változtatta meg.
Én arra a kérdésükre, hogy miért mentünk út hozzájuk a határon, elmondottam, hogy a jaszinai őrségnél az érintkezést felvevő orosz tiszt kérte, hogy esetleges surlódások elkerülése végett ajánlatos lenne, ha a határt mi a helyszinen bemutatnánk. Valószinű ennek a jaszinai őrség parancsnoka eleget is tett. Erre a többi határszéli őrsök parancsnokai is igyekeztek ezen kérésnek eleget tenni. Éppen ezért az én parancsnokom is azzal küldött ki engem a határra, hogy amennyiben ott vannak már az oroszok. keressek velük kapcsolatot és a legnagyobb udvarias ság szemelőtt tartása mellett tegyek eleget a határ vonal bemutatásával kapcsolatos kérdéseiknek. Én annak valóban a legnagyobb udvariassággal akar tam eleget tenni. de sajnos - erre feleletül - az ő járőrük elfogott. A határon pedig azért mentem át. mert az ő őrhelyük a határtól alig 100 méterre van. oda belátni nem lehet és mert nem számítottam arra, hogy majd jön arrafelé közülök valaki. Egyébként pedig nalunk a környező szomszédallamok ha tárőrszervei a legtöbb esetben nagyon is barátságosan fogadtak bennünket. Megtörtént eseteket hoztam fel nekik arra, hogy több esetben a roman vagy cseh járőr bement a magyar őrsre, ott megvendégelték és azután visszakísérték azokat. Ezért nem vagyunk mi szokva a megtörtént esethez. A sztaniszlavai fegyház zárkai katonatisztekkel, (a tartalékosokat is beleértve). csendőrökkel, rendőrökkel (nyugdijasokat is beleértve). ukrán politikusokkal és a kárpátaljai szökevényekkel vannak tele, kiknek a bűnük csak annyi volt, hogy Nagyukraina önállóságáról álmodoztak.
November hónapban behoztak zárkánkba egy rendőrt. aki már négy éve nyugállományban van és olyan beteg volt. hogy mindennap a halálát vártuk. Majd amikor már valóban haldoklott, elvitték közü lünk, mire a "törzsvendégek" megjegyezték, hogy no ezt már nem viszik Szibériába. (A rendöröket, csendőröket nyiltan Szibériába, a katonatiszteket pedig ismeretlen helyre táborba szállítottak. Ez a művelet 1939 december végéig kb. teljesen befejezést is nyert. A katonatisztek közül néhányan ismeretlen okból visszamaradtak a fegyházban. A rendőrök közül pedig azok maradtak vissza, akiknek az előéletük tárgyalást igényelt. Ilyen két rendőr volt a zárkánkhan még 1940 február havában is. Az egyik - aki keve set magyarul is beszélt - már el volt ítélve golyó általi halálra, de az ítéletvégrehajtús bizonytaian idöre fel volt függesztve. A másiknak pedig kb. február 10-én való kihallgatása alkalmával az ügyész szintén gólyót igért. Akiket Szibériába kivittek. azok állítólag 10 évi kényszermunkára vannak itélve.) 

 Katyni tömegsírokban talált fényképek. Részlet a Katyni erdőben című filmből.

A velünk volt lengyelek elmondták, hogy elfogatásuk nem a lakásokon, hanem az utcán és úton-útfé len történt olyan módon, hogy akit felismertek, vagy gyanusnak véltek, ahhoz odasimult egy polgáriruhás egyén és megsúgta neki. hogy tartson vele, de ugyanekkor már másik kettő közre is fogta, ezzel figyelmeztették, hogy szökést ne kíséreljen meg! Az ilyen módon való elfogás sok esetben olyan finoman sikerült. hogy talán senki nem vette észre, bár az az utcán történt.

 Civil forgalomirányító Lwówban.
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből

A fegyhúzon kivüli állapotokról újonnan behozott fogolytársaink elmondották, hogy a megszállással valósággal megbénult minden, munkaalkalom nincsen és azért élelmiszerközpontokat kellett létesíteni. Jegyre adták a kenyeret.. Azonban az mennyiségileg és minőségileg csak arra jó. hogy az éhhaláltól. megmentse a nincsteleneket. A katonaságot úgy táplálták. hogy a helyhatóságoknak a katonai pa rancsnokság megadta az utasítást, hogy miből mennyit. szolgáltassanak be. Azok azután igyekeztek is előteremteni a kívánt mennyiséget. mert ellenkező esetben a katonák mentek és kíméletlenül elvittek mindent.
A fogházban a testápolás és tisztálkodás már eleve is lehetetlen volt. mert a felszerelés a foglyok létszámának még tizedrészére sem volt elég. A fogoly maradt abban a ruházatban, ahogy éppen fogságba jutott. Mi szintén abban az alsóruhában maradtunk kb. két hónapig. Egyszer aztán a. márka összes foglyaitól elvették az alsóruhat és elvitték mosatni. Amint visszakaptuk. attól kezdve-olyan sok lett a féreg, hogy a foglyok a padlón taposták szét. Januárban megsokalták ezt az állapotot és fertőtleníteni vittek bennünket. A fertőtlenítőben annyira összeégették a ruháinkat, hogy a jobb szövetek itatós papírként mentek széjjel. (ezért, amidőn átadtak minket a határon. az orosz határőrparancsnok a mi határőreinktől kért egy nadrágot, hogy a bizottság meg ne lássa, amint engem alsónadrágban adnak vissza. Egyébként az átadás előtt már tataroztak bennünket, megborotváltak, melegvízben fürösztöttek és a nadvurnai helyőrség parancsnoka - kinek a ha. táron való átadás végett lettünk átadva - nagy aggodalmát fejezte ki afelett, hogy hogyan nézünk ki és hogy sok minden hiányzik stb. A puskáink át adására vonatkozólag pedig azt mondotta az átadás kor. hogy azokat azért nem tudja jelenleg átadni. mert őt az átadáskor késön értesítették és így nem volt idejük a puskákat előkeresni. egyébként még az is akadály. hogy ő még csak most vette át Nadvurnát és így nem tudja, hogy az elődje mit csinált a puskáinkkal, azonban majd előkeresteti.)
A december közepetájon történt kihallgatásom alkalmával még egyszer és mar csak nagyjában elmondatták velem. hogy hogyan és miért kerültünk a sztaniszlavai fogházba. Egyúttal megkérdezték, hogy akarok-e Oroszországban maradni. Mikor én arra azt feleltem, hogy nem, akkor az ügyész arról kezdett beszélni, hogy amit itt látok, azt nem kell alapul venni. mert ez egy megszállott terület. amit még hadszíntérnek lehet tekinteni. Azonban bent Oroszorszagban nagyon szép az élet, úgy. hogy még Amerika sem áll ott, ahol ők, már ami a dolgozó osztály létét illeti. Náluk csak egy cél van: a dolgozó ember részére minél jobb létet biztosítani.
A járőrtársam ilyen irányú kihallgatása már jóval hamarább megtörtént, melyben az a legérdekesebb, hogy amikor azt mondotta. hogy nem akar ott maradni, eleinte azzal ijesztgették, hogy nem lesz ajánlatos hazamenni, mert otthon agyonlövik. Erre járőrtársam azt felelte, hogy ő azért csak hazamegy. Mondották neki azt is, hogy ha ott marad, napi 25 rubelt fog kapni, válasszon magának valamilyen munkát, amihez ért és onnan is támogathatja szüleit.
Utoljára január közepe táján vezettek elő kihallgatásra. Ekkor már tolmács nem volt, egy fiatal ügyész volt jelen, Az ügyész csupán annyit kérdezett, hogy mikor fogtak el, és hogy akarok-e haza menni. Mikor én azt mondottam, hogy akarok, akkor elémbe tett két negyedives, ciril betűk kel megírt és kitöltött űrlapot és azt mondotta. hogy ha akarok, akkor azokat irjam alá. Az űrlapo kat aláírtam, azután visszakisértek a zárkába. Ugyanilyen űrlapot még aznap járőrtársammal is aláirattak. Csak azután kezdtünk arra gondolni, hogy az űrlapok az ottmaradásról szóltak és azután már csak Szibéria következhetik. Bár már ez sem fájt. lényeg az volt. hogy csak a zárkából kiszabaduljunk, ha bárhova visznek is.
1940 január 17-én (sic! valószínűleg február hiszen szövegben feljebb van utalás februári eseményekre is)  egy katona beszólt a zárkába és a kettőnk nevét kérdezte. (Forró, Cseri je?) Mi rögtön jelentkeztünk, mire azt mondotta, hogy vegyük magunkhoz minden ruházatunkat és menjünk vele. Erre a lengyelek és még az ukránok is, akik egyébként ellenszenvvel viseltettek velünk szemben. óriási lelkesedéssel mondottak, hogy megyünk haza. A lelkesedés azért volt olyan nagy, mert mar a gyakorlatból tudtuk. hogy akit negyedives papirral ke restek, az kihallgatásra ment, akit pedig egy nagy névsorral kerestek. az szállítmányba ment, akit pedig egyszerű papir-szelettel, az valószínű haza ment. Nekünk még papírszeletet sem hoztak, azért a lengyel és ukrán fogolytársaink biztosra vették, hogy haza megyünk. Levittek bennünket egy magasföldszinti irodahelyiségbe, ott a még meglevő tárgyainkat hosszú és nagy hajsza után előtaláltak, felismerés végett bemutattak és átadták. A fogház udvarán levő rengeteg kéttonnás tehergépkocsik egyikére felültettek. A tehergépkocsiban ponyva volt, mi a ponyva egyik részére ültünk, a ponyva másik részét ránk hajtották. a ránk hajtott ponyva végére és szélére pedig a katonak ráálltak és ráültek. Igy utaztunk Sztaniszlavától Nadvuméig. A tehergépkocsiról semmit nem láthattunk. Amikor a gépkocsira ültettek, azt mondták, hogy betakarnak bennünket, mert hideg van...
Nadvurnára érve, átadtak bennünket ott, ahol 1939 október 1-én- bezártak.
Másnap megfürösztöttek, kissé megtataroztak, az átadó tiszt az irodájába magához kísértetett, megkérdezte, hogy nincs-e valami bajunk, nem hiányzik-e valami stb. Én egyes, feltűnőbb tárgyaim hiá nyáról említést tettem és a puskákat kértem. Hiába... Csak ígéretet kaptam. "Azután egy tehergépkocsira ülltettek, "gondosan" betakartak és nemsokára a magyar bizottság elnökének átadtak bennünket. Hála Istennek!

Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n