1920 - Életkezdés a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban

Amikor 1918. október 29-én a horvát szábor kimondta az elszakadást a Monarchiától, kevesen gondoltak arra, hogy ez az első alkalom utolsó is egyben, amikor a horvátok önállóan döntenek. Ugyanis a magyar történetírásban még egyelőre fel nem fedezett Szvetozár Pribicsevics - akiről Bajza József akadémikus írt sokat, és e bejegyzés alapja is Bajza cikkei - azonnal gyakorlatiasan kézbevette az irányítást Zágrábban. Behívta a szerb katonaságot és horvát szabadcsapatokat szervezett. Ez az erő elég hatásos volt ahhoz, hogy a horvát nemzeti tanács kimondja az egyesülést november 24-én. 1918. december 1-én a deklarációt egy küldöttség dr. Ante Pavelics (nem azonos az usztasa vezérrel)  vitte Sándor régens elé, aki elfogadta az egyesülési nyilatkozatot. A horvátok egy része december 5-én puccsal reagált, de ezt a szerbek már le tudták verni, így az egyesülést a szerb parlament 1918. december 29-én kimondta.

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság első kormányát Sztojan Protics vezette, ahol Pribicsevics belügyminiszteri rangot kapott. A 20 miniszter közül egyébként 13 volt szerb, 4 horvát, 1 bosnyák, 2 szlovén. 1919. január végéig leváltották az összes Monarchiából maradt tisztviselőt (utolsónak az 1917 óta hivatalban levő Mihalovics horvát bánt). Ugyan 1919. márciusától az ideiglenes nemzeti képviselet ellenőrizte a kormány munkáját, a valóságban azonban pártszervezéssel foglalkoztak. Ekkor alakultak ki a későbbi Jugoszlávia belpolitikáját meghatározó pártok : a szerb radikális, demokrata, földmívespárt, a horvát parasztpárt, valamit a régi jogpárt utódja, a szlovén néppárt, liberális párt és a Délszláv Muzulmán Organizáció.

Az ország azonnal megrázkódtatások sorozatát szenvedte el, így nem sok idő maradt a parlamenti kultúra kialakítására, a horvátok diplomatikus és erőszakos módszerekkel követelték az önrendelkezést. 1919. augusztus 19-én a Protics kormány megbukik, helyre a Davidovics kormány kerül.1920 február 17-én újra Protics alakít kormányt, de ez megint megbukik. A május 30-án megalakult Milenko Vesznics kormányzat megalkotja a választójogi törvényt, amelyben e kitétellel : akik a trianoni és a saint-germaini béke alapján opciós joggal bírhatnak, nem választhatnak - a magyarokat és a németeket gyakorlatilag kizárják a választásból. Így a november 28-án lezajlott választásokon sem a magyar, sem a német, sem a - hivatalosan el nem ismert - bolgár kisebbség egyáltalán nem kapott képviseletet.

1920 - Magyar életkezdés Erdélyben

Sorozatunk első, felvidéki részében már utaltunk arra, hogy - teljesen érthetetlen módon - az 1918-as magyar társadalom minimális aktivitással kezelte az ország egyre súlyosbodó helyzetét. Erdélyben, november 1-én, a pesti forradalom hatására Kolozsváron is megalakul a Nemzeti Tanács erdélyi bizottsága Apáthy István professzor vezetésével, utána közel két hónapig érdemlegesen nem történt semmi. (Ami azért is furcsa, mert Apáthy István későbbi tevékenysége azt mutatja, hogy a professzor nem volt passzív alkat.)

Nem indultak be az önvédelmi reflexek a belgrádi fegyverszünet hírére, a november 24-én meginuló román intervenció hírére sem, a gyulafehérvári gyűlés hírére sem. A passzivitás jelzésére két megdöbbentő adat : a gyulafehérvári gyűlés kb. húszezer embert tudott fegyverbe állítani, hasonlót az inváziót végző román hadseregéhez. December 22-én százezer ember tüntet Kolozsváron azzal a jelmondattal, hogy "Erdélyért életünket és vérünket" - két nappal később a román hadsereg minden különösebb fennakadás nélkül elfoglalja Kolozsvárt, január 17-én pedig le is tartóztatják Apáthy Istvánt (1920 januárban engedik csak szabadon)

Ezek után nem különösebb csoda, hogy ugyanazok az eszközök, amelyeket a cseh hatóságok alkalmaztak Szlovákiában, Erdélyben is különösebb gond nélkül végrehajthatóak voltak, a leventeper kivételével ellenállás nélkül. Sőt, még súlyosabb következményekkel is jártak: májusban a magyarok nem vettek részt a választásokon, így a politikai képviselet szervezése csak későn, december végén kezdődött meg. (Közben a Monitorul Oficial már közli szeptember 21-én a trianoni szerződés ratifikálását.) Kolozsváron Grandpierre Emil kezdődött a Magyar szövetség megszervezése, de a tényleges tevékenység csak 1921. júliusban kezdődik - amit egyébként októberben betiltanak. Januárban a munka újrakezdődhet, de a Szövetséget 1922. októberben végleg betiltják. 1922. februárjában közben hat mandátumot szerez a Ferencz József püspök vezette Magyar Nemzeti Párt a választásokon.

Az időhúzás, a nehézkesség meg is hozta  a maga eredményét : Bratianu 1923-as alkotmánya már - az egyébként érvényes kisebbségvédelmi szerződések ellenében - már egy homogén nemzetállamot definiál. Ezen már az sem segített, hogy a csucsai paktum október végén 28 parlamenti helyet biztosított a magyar pártoknak.

Egyes címek használatának megszüntetése.

A történeti szakirodalom sokáig az 1947. évi IV. törvényben  ("Egyes rangok és címek megszüntetéséről") vélte ismerni ezt az aktust, amellyel a kommunista párt az "egyenlőséget" hivatott elősegíteni. Azonban a minden tekintetben szellemi és sok tekintetben személyileg is azonos elődjük, a nyilaskeresztes párt ezt a kérdést már előbb rendezte.

Az ilyen típusú kapcsolatokról is lesz szó még természetesen.

Adás : 1963. november 24. 12 óra 18 perc.

Lee Harwey Oswald eltűnik a tolongó újságírók gyűrűjében az ajtó mögött

Amikor Jesse Edward Curry, Dallas rendőrfőnöke a képen látható módon izzadt 1963. november 22-én délután az újságírók gyűrűjében, valószínűleg mindenre gondolt, csak arra nem, hogy mintegy 36 óra múlva az amúgy is pocsék helyzete még sokkal rosszabb lesz.

A dallasi rendőrség tökéletesen felkészületlenül - ha majd a levéltárak jobban kinyílnak, lehet azt fogjuk mondani, szabotálva - várta az elnök látogatását. A politikai feszültségre jellemző volt Lyndon B. Johnson alelnök és Adlai Stevenson ENSZ-nagykövet fizikai inzultálása röviddel az elnök látogatása előtt, ezért J. E. Curry tett egy rendkívül komoly tévés  nyilatkozatot: a dallasi rendőrség kételyekre okot adó magatartása nem fog megismétlődni. Ehhez képest a legrosszabb rémálmai váltak valóra.

A tévések 22-e estétől azonnal ráugrottak a helyzetre és minden pillanatot el akartak kapni élőben amit csak lehet. A CBS-től Bob Huffaker, az NBC-től Tom Pettit tartózkodott a dallasi rendőrség épületében, ami gyakorlatilag azonnal megszűnt biztonságos és ellenőrizhető helyszínként üzemelni. A tévétársaságok kábeleztek, telefonvonalakat húztak be az épületbe. Amikor Lee Harvey Oswald csak pillanatokra is megjelent, azonnal megrohanták.

Tom Pettit lesi, ki jön ki az ajtó mögül. Oswald a kalapok ...

.... a filmkamerák ... és a mikrofonok mögött

Fred Rhenstein tévés rendező ki is mondta évtizedekkel később az igazságot: amíg Oswald nem válik "hivatalos" fogollyá, addig a jogai kétségesek, és minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy beszédre bírják és mutassák. Ebben a környezetben érthető módon a rendőrség képtelen volt még azt a keveset is csinálni, amit lehetett, és közeledvén az előzetes letartóztatás 48 órájának vége, megszületett a döntés: Oswaldot át kell szállítani a megyei börtönbe.

Ez a rabomobil szállította volna Oswaldot a megyei börtönbe.

Chet Hagan producer amint megtudta ezt a hírt, máris telefonálni kezdett, és győzködte főnökeit: ez az utolsó alkalom, hogy Oswald "élőben" adható, hiszen a börtönbe nem fogják a tévéstábokat beereszteni. Főnökeit valóban meggyőzte, de ő sem gondolta volna, hogy tényleg utoljára adnak "élőben" képeket Oswaldról.

Az átszállítás pontos időpontja nem volt másodpercre meghatározva, ezért a tévések és az újságírók déli 12 órától ellepték a rendőrség garázsának kijáratát, és kint is többezres tömeg várakozott.  Homer Venso kameramann és Red Walker hangmérnök buzgón készültek a közvetítésre.

A dallasi televízió közvetítőkocsija

A várakozó kíváncsiskodók sokezrei

 

Tom Pettit bejelentkezik

Zoom- és optikapróba

12 óra 18 perckor érkezik a hír, hogy Oswaldot pillanatkon belül elszállítják, már úton van a garázs felé.

Másodpercekkel a merénylet előtt, jobbra kalapban profilból Jack Ruby

Ezen a képen úgy tűnhet, mintha Oswald szemkontaktust talált volna Rubyval, valójában a Ruby előtt álló Tom Pettit kezdte el a kérdését és épp tolta volna Oswald orra alá a mikrofont. Figyeljük meg a képen, Ruby kalapja alatt mindez látható is.

12 óra 20 perckor Oswald megjelenik, Ruby félrelöki - többek közt - az épp kérdezni akaró Tom Pettit-et, és lő. A pánik és a felfordulás képei az NBC-n. A három legjellemzőbb mondat ami ismétlődik a pánik pillanatai alatt : Lee Harvey Oswaldot lelőtték ! Ezt nem hiszem el, hihetetlen! Ki tudna állni a képből?

Ugyanezek a képek  a CBS-től.

Tom Pettit és Bob Huffaker egymás mellett állva közvetítettek a pánik pillanatai után, látszólag ugyanabba a kamerába beszélve.

 

A második merénylőt azonban már profibban őrizték a tévések rohama elől. Egy villanó vaku, és az ajtó bezárul Ruby mögött.

A mentőautó villámgyorsan megérkezett, Oswaldot a Parkland Memoralba szállították, ugyanoda, ahová szinte percre pontosan 48 órával előbb Kennedy elnököt.

A mentő is a kamerák kereszttüzében.

Azonban már itt sem volt mit tenni, 13 óra 7 perckor, pontosan 48 órával és tíz perccel Kennedy elhunyta után feltételezett merénylőjét sem lehet már szóra bírni többet.

Villáminterjú magyarázandó a magyarázhatatlant.