Wednesday, 13 November 2013

Teschen, Těšín, Cieszyn - az út 1938-ig

Magyarországon ma már minden gondolkodó ember előtt abszolút világos, hogy a trianoni békeszerződéssel megvont határok számtalan, mindmáig ható tragédiának okozói, régiók, települések tönkretevői. A döntések abszurditásai, merev, azonnali hatalmi pozíciót biztosítani szándékozó gyakorlati megvalósításai, a tudatlanság, a nyers erő alkalmazása mindenki előtt feltárulhatott, aki a Kárpát-medence történelmét ismeri.

A soknevű város térképe, a középső kék csíknak még jelentősége lesz.

Viszont az kevéssé, talán egyáltalán nem ismert, hogy a versailles-i békekonferencia a győztes országokkal is "ki tudott szúrni", a győztes államok között is alkamazott a kreténséggel határos hatalmi politikát. A tescheni kérdés "rendezésének"  története tökéletesen ugyanazt az impotenciát,  a régió nem ismerését, és hatalmi arroganciát mutatja be, amelyet Magyarország szenvedett el. A történtek ismertetésében Szvatkó Pál és Gogolák Lajos kiváló cikkei is segítenek.

Határkő Cesky Tesin-ben.

Ez a csodálatos városka, német nevén Teschen, cseh nevén Těšín, lengyel nevén Cieszyn (mint Lembergben, itt is multikulturális vidéken járunk) 1653 óta Habsburg birtok, sőt, az a Frigyes főherceg volt Teschen utolsó hercege, akinek temetésén 1936 decemberében Horthy István tábornok is részt vett, és ez a Frigyes főherceg volt a Monarchia hadseregének főparancsnoka az első világháborúban hosszú ideig.


Frigyes főherceg, a Monarchia hadseregének parancsnoka 1856. júnus 4-1936. december 30.


A magyar vonatkozások nem érnek véget : Kossuth Lajos is járt a városban, és 1840-ben Liszt Ferenc több nagysikerű koncertet adott itt. Itt született valamint az első magyar gyártású hangosfilm, a Hyppolit a lakáj egyik főszereplője, Erdélyi Mici.
Ez a város földrajzilag is kedvező helyen, a sziléziai hegyvidék lábánál, gazdag, szép természeti környezetben fekszik, nem nagy csoda hát, hogy a boldog békeidőkben nagy fejlődésnek indult. Ez a fejlődés egészen 1918 végéig zavartalan volt, amikor a háború vége - annak ellenére, hogy két győztes, a csehszlovák és a lengyel hatalom határán feküdt - katasztrofális helyzetbe sodorta a várost is, a régiót is.


Teschen (Cieszyn) piactere a századfordulón



Cieszyn főtere 2013 júliusában. Ha a városháza ilyen mint a képen (mármint a régi bécsi városházának másolata, akárcsak Lembergben, Komáromban) akkor megnyugodhatunk : biztosan a Monarchia volt területén járunk.

A helyzet megértéséhez tudni kell egy ma már többé-kevésbé elfeledett dolgot: a lengyelek és a csehek kifejezetten utálták egymást a Monarchiában. A(z osztrák)lengyelek katolicizmusa, romantikus lelkülete, idealizmusa, harcra, csatára kész temperamentuma szöges ellentétben állt (áll?) a csehek vallás irányában közömbös, rossz esetben ateista, kissé földhözragadtsággal, Svejkhez hasonló hétköznapi örömöket kereső viselkedésével jellemezhető karakterhez. A csehek az 1870-es évek végéig rendkívül erős támaszai voltak a Monarchiának, nem véletlenül kellett Erzsébet királynénak, és fiának, Rudolfnak először a cseh nyelvet megtanulni. A cseh arisztokrácia töretlenül kitartott a dinasztia mellett (nem véletlenül menekültek a Habsburgok Olomuc/Olmützbe '48 októberében !) és ehhez képest gyakorlatilag semmilyen "jutalomban" nem részesültek. A lengyelek pedig a csúcsa is elértek, Agenor Goluchowski személyében közös külügyminisztert adtak a Monarchiának.

 

Agenor Goluchowski. Született Lembergben, 1849. március 25-én, ugyanott hunyt el 1921. március 28-án.

 A tescheni villamos 12 perc alatt járta meg a várost. Ma már nem létezik.


A lengyel hadsereg és polgári közigazgatás első képviselői Teschenben, 1919.


Eduard Benes, akinek politikai művészetét, érdekérvényesítő képességét, ékesszólását és egyúttal gátlástalanságát, hataloméhségét sem lehet kétségbe vonni, 1918 végétől tizenegy francia nyelvű emlékiratot küldött a békekonferenciának. A tescheni területnek, ennek a kb. 2000 négyzetkilométernyi (négy Budapest) vidéknek szentelte teljesen a négyes számút. Természetesen csak homályosan fedi fel az okot, miért is kéri ezt a területet: a majdani Csehszlovák Köztársaság szénkészletének 99%-a (6,1 milliárd tonna a 6,4 milliárdból) található ezen a területen, valamint a magyar emlékekből is ismert Kassa-Oderbergi vasút az egyetlen kapcsolat Szlovákia felé. Benes hivatkozik a cseh, pontosabban "morva" lakosság többségére (ami nem igaz, az itt lakók ún. "sziléziai", ślůnski nyelvet beszéltek, ami  inkább cseh helyesírású lengyel, és az őslakók az utolsó, 1910-es osztrák népszámláláson is lengyeleknek vallották magukat), 1848-ig a terület cseh kultúrájú volt és a cseh korona része (előtte viszont a Piast dinasztia uralkodott itt), és a protestáns lengyelek is inkább a csehek társaságát keresnék a katolikus elnyomással szemben.


Eduard Benes, 1919.

A dolog abszurditására jellemző : a 426.000 lakosból 1910-ben 234.000 vallotta magát lengyelnek 117.000 csehnek, 77.000 németnek. Ehhez képest a csehszlovák népszámlálás 1921-ben bevezeti a "sziléziai" fogalmát, így 76.000 lengyel mellé 47.000 sziléziait mutat, valamint további 24.000 "csehül beszélő sziléziait" - tíz évvel később a kategóriák megszűnnek, minden sziléziai "csehszlovák" lesz, és marad 81.000 lengyel.


A kérdéses terület térképe egy lengyel híradófilmen.

1918. novemberében a cseh és lengyel nemzeti tanácsok még meg tudnak állapodni: e vitás területet kettéosztják és a nagyobbik, lengyel többségű rész Lengyelországhoz kerül. A lengyelek azonban választásokat írtak ki az egész területre, mire a cseh csapatok 1919. januárjában megszállták a területet, épp mikor a lengyelek épp a Minszkbe érő Vörös Hadsereget figyelték némi aggadalommal. Kis híján lengyel-csehszlovák háború tör ki, de a Nagykövetek Tanácsa utasítást ad : szeptember 27-én népszámlálást kell tartatni és dönteni. Ez nem történik meg, helyette 1920. július 18-án  a Nagykövetek Tanácsa dönt: a trianoni ostobasággal pontosan analóg módon elismeri a cseh megszállást, magát Teschent pedig Komárom és Sátoraljaújhely mintájára, a Ronyva pataknál nem sokkal szélesebb Olzsa folyó mentén kettéosztja határvonallal. Így született meg lengyel szempontból Zaolzia, az "Olzsán túli terület" politikai fogalma.



A tescheniek feszült figyelemmel várják a híreket 1920 körül a piactéren.



A tescheni villamos utolsó járatainak egyike

"FIGYELEM! Államhatár. Tilos a folyóvízen átgázolni."


A történet folytatása is analóg a megosztott városok tragédiájával.  1925. áprilisában ugyan Benes immár külügyminiszter és Skrzynski, lengyel kollegája Varsóban egyezményt köt a vidékre vonatkozólag, de ezt csak látszólag tartják be. A csehszlovákok elkezdik a cseh iskolák építését  a lengyel  területeken - ugyanúgy mint a Felvidéken - és elkezdték kimutatni a lengyel nemzetiségű iskolakötelesek számának csökkenését. 1934. elején, a német-lengyel és szovjet-cseh közeledés idején a helyzet forrósodik: a lengyelek szerint a kisebbség helyzete elviselhetetlen, Malhomme és Klotz ostravai lengyel konzulok közvetlenül beavatkoznak az ügyekbe, ami természetesen súlyos diplomáciai helyzetet teremt. Leon Malhomme-nak ez a tevékenysége mások fantáziáját is beindította: 1939. nyarán rá hivatkozik a német propaganda, mint a népi németek elszánt üldözőjére Lengyelországban (nomen est omen) - az már nem zavart senkit, hogy a konzul akkor már súlyos betegen feküdt egy varsói szanatóriumban és 1940-ben meg is halt. 1935. július 18-án a lengyelek majdnem áttörték a határvonalat, mire a csehszlovák kormány statáriumot hirdetett, a lengyel "irredentákat perbe fogta, a Rota lengyel dal éneklését betiltotta, a lengyel újságokat úgyszintén.



A dal ugyan kifejezetten németellenes, de mit lehet tenni, ha egyszer ezzel kezdődik :

Nie rzucim ziemi skąd nasz ród!
Nie damy pogrześć mowy.
Polski my naród, polski lud,
Królewski szczep Piastowy.
Nem fogjuk elhagyni e földet, ahonnan vagyunk,
Nem adjunk nyelvünket eltemetni !
A lengyel nép, nemzet mi vagyunk,
a Piastok dinasztiájából.

Emlékszünk még ugye Benes négyes számú emlékiratára?





Az Olzsa folyó az első képeslapon elég komoly víznek tűnt, de nyáron csak ekkora ...



... ezért jutott szegénynek rács is.

1935. novemberében Benes (már köztársasági elnökként) javaslatot tett az ügy nemzetközi kivizsgálására és egy vegyes bizottság felállítására, a lengyelek ezt nem fogadták el. Benes változó magatartását befolyásolhatta az 1935. május 19-i csehszlovák választás, amiről majd írunk még részletesebben.

 


"Cieszyn szabad város érdekében kijárást a tengerre !" A felirat természetesen a cseh oldalon.

Körülbelül ilyen hangulatban érkezett el  München, ami visszajuttatta a vitás területet Lengyelországnak. Ez az esemény mindmáig hasonló jellegű aktuálpolitikai kommentárok tárgya, ahogy nálunk Magyarországon a az egy hónappal későbbi bécsi döntés. 1938. október 1-2-án szállták meg a lengyel csapatok a területet, amit a Polska Agencyja Telegraficzna kamerái is követtek.

 
 
 

A híd ma
 
A kanyar ma
 
 
 
Frantisek Hrabcik tábornok középen, balra a jellegzetes arcszőrzetű Tadeusz Malinowski tábornok
 
Bortnowski tábornok, a hivatalos főnök
 
"Üdvözlet! Mától örökké együtt !"
 
 
Rydz-Smigly marsall megérkezik Cieszynbe
 
 
 
 
A marsallnak még volt oka az örömre, ugyanúgy a pár nappal később idelátogató Jozef Beck külügyminiszternek is.
 
"Beck ezredes tér"
 
A Cesky Tesin-i városháza ma
 

  

"Üdvözlünk !"

11 hónap múlva következett a német megszállás, annak minden tragédiájával egyetemben.


A cieszyni zsidótemető, 2013
 


A Vörös Hadsereg 1945. áprilisában érte el Teschent, és ez egyúttal az 1920-as állapot visszaállítását is jelentette.







A zsidók után a németek is eltűntek a városból. A szocializmus évtizedei alatt a cseh rész beleszürkült a bányászvárosok Magyarországon is ismert hangulatába.


Ebben a városban járva, ha megpróbáljuk elképzelni, miféle procedúra lehetett a hídon átjutni útlevéllel, várakozással, vámolással, miegyébbel, ugyanolyan érzésünk lehet mint régen volt egy komárominak, esztergominak vagy sátoraljaújhelyinek, vagy mint ma egy máramarosszigetinek. Csak az ilyen helyeken tudjuk megérteni a változó múltbeli események korrekt megvilágításának fontosságát. 


Érettségiző lányok, 2013. E felvételeket a szerző készítette.

No comments:

Post a Comment