Filozófiánk

2017. szeptember 30., szombat

Átfordítmány

Titus Popovici, aki Strainul-jában megírta a Maniu-gárdisták székelyföldi vérengzését, ezt mondta később: "Keserű szemrehányásokban volt részem. - Hogy írhattál ilyesmit, még ha megtörtént is? Nem gondoltál arra, hogy milyen színben tűnünk fel,mi, románok?"

Száraz György: Egy furcsa könyvről


A mottónak választott kötet az egyik legjobb példája annak, hogy az a siker, amelyet a román politika, diplomácia elért - és amelynek párja nincs az európai történelemben - csak azzal volt lehetséges, amit ők magukért a sacre egoismo nevében megtettek: minden eszközzel. A magyar politika, diplomácia mindmáig ennek a fordítottját műveli, húszfelé figyelve, elvont elvi politizálással minden lehetséges - a kudarc leginkább -, csak eredmény nem.
A minden eszközzel kifejezés szinte minden európai ország diplomáciai kelléktárában szó szerint értendő. A most következő példát alapmintául is állíthatjuk.
Említettük már Catherine Horel könyve kapcsán (amelyről majd szólnunk kell újra hamarosan): addig ne várjunk semmilyen változást a magyarkép bármilyen megjelenésében, amíg törtnészeink több európai nyelven, maguktól nem képesek olyan publikációkat kiadni, amelyek a valós képet mutatják. A román diplomácia ezt már legalább a XIX. század közepe óta tudja: akkor kezdett el például leveleket kapni Romániából egy vidéki orvostanonc, aki hatodrangú önjelölt újságíróként mindenféle radikális cikkeket írogatott. A Romániából érkező levelekben, amelyeket ez az orvos, bizonyos Georges Clemenceau kapott, volt szó mindenről: Erdélyről, magyarokról, keleti latinokról stb.
Ezt a nemes hagyományt követte a Revue de Transslyvanie 1941-45 között francia (!!) nyelven - ekkor Franciaország megszállt ország, nem tényező ! - foglalkozott erdélyi kérdésekkel, és majd mint látjuk többször is, sem a félrefordítás, sem a hazudozás nem jelentett különösebb akadályt. Az 1944-es folyamban Victor Jinga tollából jelent meg a Note espace et l'espace de autres című iromány, amit a korabeli divatos szóhasználattal valószínűleg a A mi életterünk és mások élettere címen lehetne jól fordítani. Szerzőnk a 39. oldalon ezeket írja:

Plus près de nous, le publiciste magyar Joseph Csetényi a écrit dans le « Pesti Hirlap » du 8 avril 1928: « La base économique faisait défaut à l’ancienne Hongrie. Dans le domaine économique, le Traité de Trianon n’a pas créé une situation nouvelle, mais a consacré des réalités déjà existantes»

Legutoljára Csetényi József magyar publicista írta a Pesti Hírlap 1928. április 8-i számában: "A gazdaság alapjai hiányoztak a régi Magyarországon. Gazdasági tekintetben a trianoni béke nem hozott új helyzetet, mindösszesen szentesítette az addigra előállt valós helyzetet."



Nos, a lapban valóban ott van a cikk, de természetesen nemhogy a mondat, de maga a gondolat is hiányzik az írásból, valószínűleg a lenti jobb kolumnás részlet ihlette a szerzőt erre az apró hamisításra.



A teljes cikk elolvasható a két fenti lapra kattintva, azonban mi nem gondoljuk, hogy anno szerzőnk végigolvasta volna. Cikkének szellemiségéből kiindulva ugyanis nem ajánlhataná Csetényi cikkét, amely a következő gondolatokkal zárul :

Alkalmazkodni, alkalmazkodni,a magyar életproblémát fel nem ismerni: ez az ami Trianont szülte és ami Trianont fenntartja. Mihelyt az önállóság gondolata. a magyarság hivatásának tudata utat tör. mihelyt a magyar problémák elemi erővel követelik megoldásukat, az alkalmazkodás szellemével együtt meghalt Trianon szelleme és elkövetkezik magyar nemzet gazdasági és politikai feltámadásának korszaka.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése