"Nem veszünk el!"

Az 1849-es újságokat - már azt a keveset, amit az anno.at imgyenesen rendelkezésükre bocsát - mindig nagy élmény olvasni, nemcsak a kiváló szép magyar mondatok miatt, hanem azért is mert láthatjuk: akkor sokkal több kortárs látta a fától az erdőt, és gondolataik fájó aktualitással igazak lettek, életünket máig befolyásolják.
Lássuk az Esti Lapok 1849. július 7-i, utolsó lapszámát ...

Mont van idő épen : versengésrell Mont midőn minden ón uj veszélyt hoz: hazánkra, miért akarjátok : régit is fóltámasztani, a meghasonlást.
Egyik a polgári kormányt vádolja, másik katonait azon veszélyek bekövetkezteért, mik fejünk felett függenek.
Pedig nekünk nincs okunk egymásnak szemrehányúsokat tenni.
A magyar nemzet minden egyéne, :. legma- gasabbtól, : legkiseebbikig hiven becsületesen teljesítő honfiui kötelességeit.
A kormány .. hadsereg, a nép, az urak és a szegények , hadvezérek és a közkatonúk mind. mind úgy viselték magukut, miként hősök , mi ként hazafiak, miként becsületes emberek.
Nincs okunk rá , hogy azt mondjuk egymás- nnk : te és te voltál az oka, hogy mont veszélyben van Magyarország, te és te lész az oka, ha el- veszünk.
Nem veszünk el!
Átkozott az elme , melly e gondolatot megfogamzá.
Én hogy veszéljeink nagyok,annak Magyarországon senki nem oka, hanem oka az európai népek tétlen gyávasága, kik nyugodtan nézik, hogy a: utóoó határfal melly a szolgaság földét a szabadság fóldétól elválasztja miként  támadtatik meg barbarul, minden népjog ellenére.
Oka az európai dynastiák nyomoru uralko- dóvágya, kik nem félnek annyira muszkaországtól ; mint népeik szabadságérzetétöl.
De ha : külorszúgok népei nem tudnak ve- lünk egyetérteni, legalább mi mngunk értsünk egymás között egyet.
A magyart senki nem győzheti le, csak a magyar maga.
A journalisticának most a népet buzdítani kii- kötelessége, nem egymás közt versengeni.
Van nekünk ellenségünk elég ne keressünk azt magunk között.
Mig künn falvakban mezőkön a megye: fóld népe kaszákat élesit az ellenaég szívének, az alatt itt a fővárosban a litteratura vitézei vádoló czivakodaeokkal hangolják le a közönséget.
A Marczius Görgeiért szidja a kormányt.
A Republica a kormányát szidja Görgeit
Görgei újolag meg van erősítve a főtábor vezényletében , ém tehát nincsen mit perlekedni többé. () minden helyzetben fog tudni használni  a hazának.
 De azért, hogy valaki Görgei miatt a. kormányt megtámadja, nincs senkinek viszont Görgeit támadni meg s azt is eldisputálni tőle: hogy győzelme nem is gyözelem , hanem egy visszaverés
Az illyen mind két részről igazán igazságtalan és méltatlnn viták rossz vért csinálunk a népben.
Csak az a szerencse hogy a vidékre egyikünk lapja sem jár mindössze hatva példányban.
Oda jutottunk : hogy örülnünk kell rajta hogy a nép nem olvassa, mit írunk.