Nos, groteszk is lenne, ha a változó múltnak egy megváltozott darabja visszaváltozna, így számunkra továbbra is úgy tűnik, hogy ő van a képen.
Kánya Kálmán 1942-ben nyugdíjba ment, ez alkalommal a Tolnai Világlapja közölt méltatást, és egy láthatóan nem 1942-es fényképpel (valószínűleg a külügyminiszteri
kinevezési képével) búcsúzott tőle. Ugyanebben a lapban 1943 februárjában van róla egy aktuális kép egy emlékvacsorán, amin csak a fejformája látszik, a kép is, a
nyomtatás is elmosódott. Van róla azonban mozgókép, a
Magyar Világhíradó 993-as
számában.
Ez sem segít sokat, tehát lássuk az érveket, ellenérveket.
Mi szól az ellen, hogy Kánya Kálmán látható a képen :
- Első és legfontosabb írásként a fellelhető halotti anyakönyvi kivonata, amelynek másolata a familysearch.org-on is megtekinthető:
A bejegyzés azonban egy írásbeli bejelentésre hivatkozik név nélkül, így a pontos ellenőrizhetősége kétséges. A visszaemlékezések szerint a Sziklakórházban halt
(volna) meg, amely valóban az első kerületi anyakönyvi hivatalhoz tartozik.
- Sok megbízható(nak tűnő) tanú visszaemlékezik arra, hogy látta a Sziklakórházban, ápolták is, és tanúi voltak halálának. Dobai Miklós például így ír :
Élete vége felé egészsége egyre romlott. Súlyos vesebaj gyötörte, mint egykor Gömbös Gyulát. Még hivatali idejében,
sokszor órákig görcsökben fetrengett a dolgozószobában felállított kanapén, majd a görcsök elmúltával visszaült íróasztalához, s dolgozott tovább. Idővel kórházi
ápolásra szorult, ami a front közeledtével egyre nehezebbé vált. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, Sopronkőhidára került, ahonnan már csak meghalni engedték
haza. Budapest ostromát a Budán lévő Szikla-kórházában vészelte át, ott is halt meg, a Budai vár eleste után 1945. február 28-án. A szovjet megszállást lényegében nem
élte meg. Eltűnt a magyar közélet egéről, melyet sokáig üstökösként világított be, ahogy eltűnt az élete során összegyűjtött – sokak szerint mesés – vagyona is. Sírja,
nyughelye ismeretlen.
Korecz Katalin gróf Andrássy Ilonáról :
A grófnő mesélte annak idején kolléganőinek Budapest 1944 – 1945-ös ostroma idejéről a következőt:
„A ’halott’ felült. Erre az egyik beosztottja: ’Intéző testvér, a hulla inni kér!’ ’Hát akkor adjon neki’ – mondta Ilona.”
A beteg kapott inni és nem sokkal azután meghalt.
A leírt szituáció igen jellemző volt a kórházban uralkodó állapotokra, illetve a grófnő talpraesett, közvetlen stílusára is. Szintén Andrássy Ilona mesélte korábban
Korecz Katalinnak, hogy
Kánya Kálmán
volt külügyminiszter (1933-38) a Sziklakórházban halt meg az ostrom után, 1945 februárjában. Ez a tény már korábban ismert volt számunkra visszaemlékezésekből,
kontrollforrásként megerősítésre került.
Persze vannak teljesen elképesztő, nyilvánvalóan valótlan "visszaemlékezések" is :
Sok szidást kapott, mesélte anyánk, mert a rábízott Kánya Kálmán, a valamikori külügyminiszter, beszámíthatatlanná
válva mindig pucérra vetkőzött, jött a főnővér, Horthy Istvánné ellenőrizni, s többször úgy találta a miniszter urat, anyaszült meztelen. Ezt már mosolyogva mesélte
anyánk, hogy ő rávágott a külügyminiszter fenekére, és sokadszorra ismét felöltöztette.
Horthy Istvánné, ahogy az közismert, 1944. október 17-től 1945 májusáig apósával tartózkodik német fogságban Weilheimben.
- Az emberi fül nagyon ritkán, szinte soha nem változik, és az kétségtelen : a két ember füle nem azonos típusú.
Lássuk azokat az érveket, amelyek inkább azt igazolják, hogy a képen valóban Kánya Kálmán lehet :
- Első és nem utolsósorban a feltűnő hasonlatosság.
-
Kállay Miklós említi, hogy Sopronkőhídán még beszélt a súlyosan beteg Kánya Kálmánnal, "nagy elégtétel volt nekem amiket mondott". Kállay november 19-én hagyta el a török követséget, "két hétig" (tehát kb. dec. 2) a Margit körúti katonai fogházban volt, majd "egy este" onnan valószínűleg több napos úton Sopronkőhidára vitték. Számunkra nem tűnik életszerűnek, hogy egy súlyosan beteg ember pont azt a megoldást választja, hogy a két hadsereges ostromnak
nekifeszülő városban akarjon meghalni, vagy épp gyógyulni. Külön kérdés, hogy a decembertől már záruló gyűrűn hogy engednek át egy súlyos beteg embert.
-
Kállay az emlékirataiban valóban megemlíti mindazokat akikkel együtt raboskodott, például Igmándy-Hegyessy Gézát is, aki messziről fel is ismerhető a filmen.
Igmándy a testőrség parancsnoka volt, tehát nem jelentéktelen ember. És az amerikaiak mégis őt nem, de ezt a másik személyt fontosnak tartották egy közelképre, ugyanúgy mint a miniszterelnököt, a belügyminisztert és a kormányzó fiát. Talán
épp azért, mert halálhírét hallották?
- A filmen szereplő úr láthatóan beszélget magyarokkal és amerikaiakkal, tehát mind a két nyelvet valamilyen szinten ismernie kell - feltételezve hogy a magyar Schell Péterrel magyarul beszél, aki egyébként felvidéki birtokosként szlovákul is tudott. A közeli beszélgetést mutató egyik képen mintha azt mondaná a vélelmezett Kánya Schellnek: "Te tudod ezt? Igen igen."
Tudomásunk szerint Kánya Kálmán
az egyik - nyelvileg is - legképzettebb magyar diplomata volt, Barcza György külön meg is említi az amúgy elég csipkelődő hangulatú visszaemlékezéseiben, tehát semmilyen gondot nem okozhatott neki a nemzetközi társaságban kommunikálás.
Tehát ... mégis több dolgok vannak ...? Reméljük majd fény derül a titokra.
