Nem örökítjük meg annak az állítólagos ismeretterjesztő portálnak a nevét, amelynek szerzője képes volt leírni azt, hogy egy milleniumi emlékművet a szlovákok bosszantására állítottak a magyarok - az állítás mintha csak egy korabeli cseh-orosz-pánszláv propagandafüzetből ugrott volna ki. Lássunk inkább egy példát, hogy mivel is "bosszantották" a magyarok őket, annak apropóján, hogy megint kavarognak a dolgok a nyelv körül Szlovákiában például a Himnusz fordítása kapcsán.
Glósz Miksa Gyakorlati tót nyelvtan című kötete több kiadást is megért, a legutolsót az 1910-es években. Ebben, a 193. oldalon található egy Szózat fordítás Mácsay M. tollából.
 |
Bud verný vlastí, o Uhor, bud neohrožene, V nej ty máš kolísku, aj hrob v jej budeš mat lone. Mimo nej miesta ty nemaš, bár jako si tušiš; Ci ti usod praje, či nie : tu žít, umriet musíš. Toto je tá zem, kde sa krv dedov tvojich liala, Toto, kde zdedičená tisíc rokov chvála. Tu vlást vybojoval Arpád, tak jak je nehnutá. Tu zlámal meč Huňadyho tažké rabstva putá. Sloboda! tu vialy tvoje krvavé zástavy, Meč nám tých najlepších odňal, ktorých sme len mali, A po tolkom neštastí, a nesvárov bolasti: Ubity, lež nezrazený žije národ vlasti. Avk tebe vlast národov, svet, takéto má zvuky: „Zivot lebo smrt žiadaju tisícročná muky Nemožná, žeby, tolko sřdc, každô jak zrkadlo, A tolko vítazov za vlast darmo bolo padlo. Nemožná, žeby moc, rozum, a tak svätá vola, Pod tiskom kliatby vždy stont prinutená bola. Ešte musia prist, a ešte prídu lepšie časy, Za ktoré sa milionov vrúcne modlia hlasy. Abo, jak má byt, prinesie smrt zéhubnú prepast, Kde nad pohrebom stát bude v svej krvi celá vlast A národy, kolo hrobu zmizlého národu Nad padlými vlastencami horko plakat budú. |
Talán feltűnik rögtön az első sorban az Uhor kifejezés. Mi ez? Hiszen tudjuk, hogy Magyarország szlovák neve Madarska.
A régi Magyarországon - minden más állítással ellentétben - tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy az ország többnemzetiségű. Az ország állampolgárai egy egységes politikai nemzet, a Gens Hungarica tagjai mint állampolgárok, ehhez kell hűségesnek lenniük. (Felhívjuk a figyelmet, hogy ez nem azonos a Hungarus-tudat történetével) A közösség, pontosabban az állam, ami ezeket összefogja, Hungária: és ennek "magyar ajkú, tót ajkú" lakosai egyéni szinten minden jogot megkapnak ettől az államtól. Ezt az alakulatot nevezzük szlovákul Uhorskónak - és nem csak szlovákul.
Ezen a délszláv usztasa híradón is éles a megkülönböztetés, 1941.
A nehézségek éppen 1868-71 után kezdődnek, amikor egyértelművé válik, hogy hivatalosan a csehek kimaradnak a Monarchia vezetéséből. 1861 után egyébként kifejezetten jól alakul a viszony magyarok és nem magyarok között a történelmi területen: kifejezetten sok a barátkozás, érdeklődés történt, ennek szép, nagyvonalú példája az Eötvös-féle oktatási törvény. 1871 után azonban, amikor már egyértelmű lesz a csehek számára, hogy nem lesz trializmus, a cseh elit nekikezd a Monarchia tudatos rombolásának az orosz pánszlávval karöltve Az Eötvös-törvénnyel visszaélve állam- és magyarellenes propagandát folytatnak az iskolákban. A cél nyíltan csak 1916-tól, a hírhedt "Detruisez l'Autriche-Hongrie" röpirattal lesz egyértelmű, azonban az állam létének megkérdőjelezése az első pillanattól fogva jelen van. Nemzeti jogokat követelnek, kollektíven, a Monarchia egységes eszméjével homlokegyenesen. Az 1907-es Apponyi-féle népiskolai törvény - amellyel még fogunk foglalkozni - ezeket a tendenciákat fékezendő alakul ki, de már későn.
Tehát az ország, amelyre a szlovák fordítás hűséget kér ez a többnemzetiségű Magyarország, mint állam, és semmi esetre sem egy etnikai Magyarország, amely logikusan az asszimilációt is elvárná.
A választ 1918-ban megtudtuk.
