Mussolini, az antifasiszta

Igencsak szép példája látható a legminimálisabb történelmi ismeretek nélküli "ismeretterjesztésnek" az alábbiakban, ez is illeszkedik a mostani időhöz, ahol rengeteg történelmi butaságot, valótlanságot politikai okokból gátlástalanul propagálnak. Az, hogy néhány történész belép ezek mögé, legyen az ő felelősségük. Szerencsére azonban a sánta kutya mindig lassú, és néha látványos formában is be lehet érni.

Az egyik leglátogatottabb portál kifejezetten tanítani szándékozó rovatában látott napvilágot az alábbi :

Nagyon ritka, ámbár nem egyedi az az alkalom amikor egy félmondatban sikerül ennyi valótlanságot, inparlamentálisan szólva ökörséget összehordani.

Mussolini helyzete 1943. júliusig a külvilág számára betonbiztosnak tűnik. Hitler egy percig sem aggódik szövetségese miatt, ekkortájt épp másvalaki, Horthy Miklós miatt érzi magát rosszul aki az 1943. áprilisi klessheimi első találkozón diplomatikusan, néhol bumfordian visszautasítja Hitler minden követelését, nem mondatja le Kállay Miklós miniszerelnököt és nem vezet be a zsidók megjelölésére vonatkozó intézkedést. Júliusban a stáb már több egyéb terv mellett Magyarország megszállásán dolgozik.10-én az amerikaiak partra szállnak, és Szicília nehéz terepviszonyai között haladnak előre.Mussoliniben egyes források szerint felmerül a gondolat, hogy valahogy megpróbálja kivezetni Itáliát a háborúból azonban 19-i Hitlerrel találkozásakor jelenlegi tudásunk szerint nem tesz semmilyen kezdeményezést.

Kállay Miklóssal 1943. áprilisában

Július 19. után alig egy héttel az olasz rádió váratlan közleményt sugárzott.

 

Attenzione... Attenzione... Sua Maestà il Re e Imperatore ha accettato le dimissioni dalla carica di Capo del Governo Primo Ministro Segretario di Stato presentate da Sua Eccellenza il cavaliere Benito Mussolini; ed ha nominato Capo del Governo Primo Ministro Segretario di Stato Sua Eccellenza il cavaliere maresciallo d'Italia Pietro Badoglio
 

Figyelem ... Figyelem .. Ő Felsége a király és császár elfogadta őexcellenciája lovag Benito Mussolini lemondását miniszterelnöki tisztségeiről és kinevezte őexcellenciája lovag Petro Badoglio tábornagyot a kormány fejévé.

1943. július 25. 22 óra 47 perc. 

 A fasiszta Nagytanács e nap délutánján formálisan, szavazással megfosztja Mussolinit a miniszterelnöki poszttól.Ez természetesen egyáltalán nem ment sem simán sem érzelemmentesen. Mussolinivel szembefordul a teljes Nagytanács, saját veje, Ciano gróf is.

  A magyar rádió híradása 1943. július 26. Felovasó Natter Gitta.

Mint ismert, a Duce ezek után ház őrizetbe kerül, amitől testlileg és lelkileg teljesen destabilizálódik, úgy véljük a fizikai megőrülés sem túlzó kifejezés állapotára. Kiszabadítása után minden cselekedetét a dühödt bosszúállás hajtja. Szeptemberben, a kiszabadításakor, amelyet a Deutsche Wochenschau 681-es számában teljes terjedelmben filmre vett, Otto Skorzenyvel készített selfie már sok mindent előrejelez.

Tehát:

• 1943 őszén a szövetségesek  nemhogy tervezték a partraszállást de már a félszigeten magán is harcoltak, nemcsak Szicíliában
• Mussolini nem fordult szembe Hitlerrel, inkább magával Mussolinivel fordult szembe a környezete. Késő ősszel már javában építette a Salói Szociális Köztársaságot
• Nem adta magát meg senkinek
• Olaszország déli része valóban a németek ellen fordult, a Salói Szociális Köztársaság azonban a Duce haláláig német szövetséges maradt.

Ma is tanultunk valamit.

Kun Béla nagy esélye

Talán  meglepőnek hangzik de 1919 nyarán Kun Bélának és Rákosi Mátyásnak minden esélye megvolt arra, hogy Magyarország legnagyobb alakjai közé emelkedjenek. A Károlyi-kormányzat kretén tehetetlensége miatt elvesztegetett fél év után a Tanácsköztársaság hadserege visszafoglalja a Felvidék java részét és minden esélye adott volt arra, hogy ezzel megerősödve sokkal kedvezőbb területi helyzetből tehessük meg a következő lépéseket.
Hogy mi történt ebben a kritikus időben, ezt a csehszlovák parlamentben 1928. március 23-án felszólaló Major képviselőtől tudjuk, aki a Munkás című újság egyik betiltott cikkét olvassa fel. A forrás abszolút egyedinek tűnik, ilyen részletességgel még nem tudtunk erről a sorsdöntő időről.

"Szlovenszkó kiürítése. írta : Hirossik Török Gergely.

Eperjesen voltam. Mint az előrenyomuló vörös hadsereg által felszabadított területek kormányzótanácsi biztosa. Helyesebben, mint az akkor már megalakult szlovák tanácsköztársaság belügyi népbiztosa. A rendes száIlásom ugyan Kassán volt, de egy-egy napra mindig fel kellett ugratnom egy rozoga kis Ford-kocsin Eperjesre. Itt ért a kora délelőtti órában a telefonhívás: azonnal jöjjek le Kassára, vár Landler. Fontos közölnivalója van.
Egy óra múltával Kassán voltam. A Schalkházban találkoztunk: Landler szomorú és levert volt. Bizalmasan közölte velem, hogy Pesten már úgyszólván elhatározott, hogy elfogadjuk a Clémenceau-jegyzékben foglalt követeléseket. Azaz, kiürítjük a vörös hadsereg által elfoglalt szlovenszkói területeket és visszavonulunk Miskole fölé. Egyben arra kért, hogy ennek megfelelően tegyem meg a szükséges intézkedéseket.
Nem akartam hinni a füleimnek. De Landler rezignáltan megisnlételte, hogy bizony ez az álláspont Pesten. Erre elővettem az érveimet és bizonyítgatni kezdtem, hogy ez őrültség. Rámutattam arra, hogy a hadsereg harci szelleme odavész ezáltal; hivatkoztam a nagyszerűen folyó sorozásokra a fölszabadított területelen; hivatkoztam további céijainkra: a forradalom továbbvitelére; hivatkoztam az ellenség minimális ellenállóképességére; hivatkoztam a nagyszerű szlovenszkói proletariátusra amely nekünk megbecsülhetetlen erőgyarapodást jelent, mert már megkóstolt egy ellenséges inváziót; hivatkoztam a bekövetkezendő belpolitikai következményekre és hatásokra a magyar proletariátusnál stb. Egy teljes órán keresztül egyebet sem tettem, mint mindazt elmondtam, ami hirtelenében az eszembe jutott és ami a kiürítés ellen és a Clémenceau-jegyzék elutasítása mellett szólt.
S Landler csak hallgatott. De arcáról leolvastam, hogy minden érvem a szívéből jön, mindennel egyetért. Nem is igyekezett cáfolni. S amikor már kifogytam a szuszból, megszólalt. Elmondta, hogy Pesten úgy a kormányzótanácsban, mint a pártvezetőségben ez az uralkodó hangulat. Főként a szociál-demokraták, élükön Böhmmel, a főparancsnhokkal és Kunfival az örökkön félővel és remegővel, képviselik ezt az alláspontot. De mondotta - hajlanak erre az álláspontra egyes kommunista tagjai is a kormállyzótanácsnak és a pártvezetőségnek. Úgy látja, hogy ezen már nem lehet változtatni. Akármennyire is egyetért velem.

Sorsdöntő pillanatok voltak. Láttam, hogy Landler, az örökkön optimista, már feladta a reményt, hogy valamit ebben az ügyben elérhessünk. De én sermniképpen sem akartam belenyugodni, hogy Szlovenszkót kiürítsük. S ekkor támadt egy ötletem. Eszembe jutott, hogy mi, szlovenszkóiak, voltaképpen szlovák tanácsköztársaság vagyunk. És ha már Pesten olyan nagyon a kiürítés mellett vannak, ám jó, fogadják el a Clémenceau által szabott feltételeket, de mi, akik Szlóvenszkón vagyunk, mi bizony nem vonulunk ki, hanem tovább folytatjuk a harcot. Pest adja át nekünk a Szlovenszkón lévő vörös hadsereget, mi elnevezzük szlovák vörös hadseregnek. Közben folytatjuk a sorozásokat és az előnyomulást. Nem engedünk időt az ellenségnek a lélekzetvételhez. És ha majd a francia imperializmusnak ez nem tetszik, úgy forduljon hozzánk. De mindenképpen időt nyerünk és az idő nekünk, értünk dolgozik . . . Mondókámnak még jóformán a végére sem értem, amikor Landler felugrott és ragyogó arccal válaszolta: ťEzt megcsináljuk!Ť Nyomban hivatta Rákosi Mátyást, aki akkor, Sátoraljaújhelyről jöttében, Kassán tartózkodott. Közölte vele a tervet.

Rákosi egyetérett. Megbeszéltük, ki lehetne a megalakítandó szlovák vörös hadsereg főparancsnoka. Megállapodtunk Münnich Ferenc személyében. Hivattuk Münnichet, aki akkor a Kassán levő VI. hadosztály politikai megbizottja volt. Örömmel csatlakozott hozzánk, annál is inkább, mert a Rab Ákos parancsnoksága alatt lévő VI. hadosztály már amúgyis zúgolódott amiatt a tétlenség miatt, amire Böhmék parancsa kárhoztatta. A szlovák kormányzótanácsnak Kassán tartózkodó és elérhető tagjai pedig száz percentig helyeselték a tervet.
Hát eddig rendben lettünk volna. Miután azonban Pest hallgatólagos hozzájárulása és támogatása nélkül nem válthattuk valór a ezt a tervet, elhatároztuk, hogy Landler nyomban, Pestre megy és úgy a kormányzótanácsban, mint a pártvezetőségben minden erejét megfeszíti, hogy a terv elfogadtassék. Egy ór a múltával külön vonat - mozdony és egy személykocsi - prüszkölt Pest felé. Rákosi, és ha jól emlékszem, Münnich kísérték Landlert Pestre. Én Kassán maradtam, megtenni az előkészületeket a szlovák vörös hadsereg jövendő eredményes harcaihoz.
Másnap reggel megkaptam a hírt: Pesten nem fogadták el tervünket, öt napon belül ki kell ürítenünk Szlovenszkót. Ami ezután következett, azt ismerjük mindannyian."

Kánya Kálmán halála - ?

Noha úgy tűnik, a hasonlóságon alapuló tévedés Thyssen és Kánya Kálmán között megoldódott, azonban a történet talán így még izgalmasabb. Mi történt Kánya Kálmánnal 1944-45 fordulóján?

Kánya Kálmán a Garabonciás ősbemutatóján.  Magyar Világhíradó 993

A mostanság elfogadott történet igencsak hézagos és valószínűtlen. A következő pontokból áll :

• 1944. október 15. után pontosan ismeretlen időben a nyilasok/németek letartóztatják
• Sopronkőhidára kerül, itt százszázalékosan megbízható tanúk - Kállay Miklós, Jávor Pál, nagybaconi Nagy Vilmos, Vattay Antal - mind egyértelműen bizonyítanak.
• Az egészségi állapotára való tekintettel a nyilasok szabadon bocsájtják.
• Sok, hitelesíthetetlen visszaemlékezés szerint a Sziklakórházban, Budapest I. kerületében ápolják.
• 1945. május 16-án, a budapesti I. kerülteti anyakönyvben február 28-i dátummal, a Sziklakórház címével bejegyzik elhunytát, "szívizomelfajulás" -ban - ez a kor általánosan használt, semmitmondó haláloka. Például a tiszazugi tömegmérgezés legtöbb áldozata is így szerepel az anyakönyvekben.

Számunkra ez a történet nem életszerű, egyszerűen annyi illogikus és a kor ismert viszonyait figyelembe véve lehetetlen emberi és történeti elem van benne, hogy mindenképp vizsgálatra szorul. Lássuk, mik ezek az elemek. A vizsgálódásban nagyon sokat segít beosztottja, Hóry András Bukaresttől Varsóig című kötete, amelyben sok oldalon foglalkozik egykori főnökével.

 Hóry András és Kánya Kálmán, 1934. Magyar Világhíradó 565

Kánya Kálmán vesebetegségben szenvedett, Hóry szerint hasonlóan Gömbös Gyulához (aki azonban valószínűleg túlzott alkoholfogyasztás miatt lett beteg). Szakember tudná megmondani, hogy milyen sebességgel romolhat ilyen beteg állapota, azonban egy tény: az 1944. szeptember 10-i titkos tanácskozáson Kánya résztvesz, és erélyesen követeli a fegyverszünetet. Három hónappal később már súlyos állapotban kell lennie, mint láttuk korábban, Kállay Miklós december 2. után még Sopronkőhidán találja.

Kánya 1869-ben, Sopronban született. Nagyon nagy vagyont szerzett, volt háza Sopronban, saját villája Balatonalmádiban, bérelt villá(i) Budán.

Kánya-villa, Balatonalmádi, ma Bajcsy-Zsilinszky úti óvoda.

Deutsche Wochenschau, 1944. december 7.

Német légvédelmi őrhajó a Dunán, a háttérben a még ép Erzsébet híd.

Számunkra tökéletesen értelmetlennek tűnő döntés lenne  a legrosszabbat választani, a szó szoros értelmében ötpercre lévő szülőváros és az akkori fronthelyzetet figyeleme véve könnyen megközelíthető Balatonalmádi helyett Budára igyekezni, ahol épp milliós hadseregek készülnek egymásnak feszülni. Mint ismert, Hitler 1944.december 4-én fogadja Szálasit, és e találkozón kizárja, hogy Budapest nyílt város legyen. Ezek után aki tud, elmenekül a városból, például a naplóját 1944-ben is író Zimándi Pius.

Hogyan jut be a városba? Kánya a legismertebb politikusok közé tartozott, a revíziós sikerek miatt országszerte ismert lett. Nehezen képzelhető el akár a német, akár  szovjet katonaság részéről hogy nem ismerik fel, ha felismerik, hogyan jut be a városba? (Mindezt félholtan?) Bethlen Istvánt azonnal letartóztatták a szovjet katonai hatóságok, mihelyt megtudták, hol van.

Hogyan került a holttetem Sopronba? Kánya Kálmán sírja a  soproni Régi Szent Mihály temető VI. fal 19-20. helyén található védett sír. Hogyan, milyen körülmények között került volna vissza Budáról szülővárosába, amelynek környékén még a halála után bőven, április környékén is harcok folytak? Kánya agglegény volt, Hóry szerint a szintén élemedettebb korú von Richthofen bárónővel tartott kapcsolatot. A bárónő vállalta volna ezt a kockázatot?

Fritz Thyssen

Úgy tűnik talán megvan a biztos megfejtés, ki lehet a Kányára nagyon hasonlító úr. Ebben egyrészt egy nagyon jó kötet, Hans-Günter Richardi: Ostaggi delle SS nella Alpenfestung valamint ez a szerkesztett filmhíradó segített.

Fritz Thyssen - 99 %

Fritz Thyssen 1930

Fritz Thyssen, 1948

Kik még?

Előző posztunk közzététele után bukkantuk egy Wikipedia szócikkre, valamint a hivatkozásra amely egészen biztosan részben helyesen felsorolja a niederdorf-villabossai foglyok nevét. Ez alapján még egy személyt sikerült is azonosítani.

1. dr. Hlatky Endre,
2. Király Gyula csendőrezredes
3. ifj. Horthy Miklós
4. Igmándy-Hegyessy Géza
5. Kállay Miklós
6. báró Schell Péter
7. Kánya Kálmán (szerintünk)

Király Gyula 1944-ben

Király Gyula brazílai bevándorlási kártyája

A hiányzók tehát :
- Ginzery Sándor tüzérezredes
- Hatz József őrnagy
- Hatz Sámuel, H. József apja
- Ónody Dezső, ifj, Horthy Miklós titkára

Kánya Kálmán

Több kérdés érkezett, hogy valóban Kánya Kálmán látható-e ezen a képen, amelyet Mauthausenben - hittük eddig, de nem, Niederdorf-Villabassa községben a Praggs szállóban - fényképeztek amerikai katonák, és a youtube-on valamint a criticalpast.com-on látható.

Nos, groteszk is lenne, ha a változó múltnak egy megváltozott darabja visszaváltozna, így számunkra továbbra is úgy tűnik, hogy ő van a képen.

Kánya Kálmán 1942-ben nyugdíjba ment, ez alkalommal a Tolnai Világlapja közölt méltatást, és egy láthatóan nem 1942-es fényképpel (valószínűleg a külügyminiszteri kinevezési képével) búcsúzott tőle. Ugyanebben a lapban 1943 februárjában van róla egy aktuális kép egy emlékvacsorán, amin csak a fejformája látszik, a kép is, a nyomtatás is elmosódott. Van róla azonban mozgókép, a Magyar Világhíradó 993-as számában.

Ez sem segít sokat, tehát lássuk az érveket, ellenérveket.

Mi szól az ellen, hogy Kánya Kálmán látható a képen :

• Első és legfontosabb írásként a fellelhető halotti anyakönyvi kivonata, amelynek másolata a familysearch.org-on is megtekinthető:
  
  
  
  
  
  
  A bejegyzés azonban egy írásbeli bejelentésre hivatkozik név nélkül, így a pontos ellenőrizhetősége kétséges. A visszaemlékezések szerint a Sziklakórházban halt (volna) meg, amely valóban az első kerületi anyakönyvi hivatalhoz tartozik.
• Sok megbízható(nak tűnő) tanú visszaemlékezik arra, hogy látta a Sziklakórházban, ápolták is, és tanúi voltak halálának. Dobai Miklós például így ír :
  
  
  Élete vége felé egészsége egyre romlott. Súlyos vesebaj gyötörte, mint egykor Gömbös Gyulát. Még hivatali idejében, sokszor órákig görcsökben fetrengett a dolgozószobában felállított kanapén, majd a görcsök elmúltával visszaült íróasztalához, s dolgozott tovább. Idővel kórházi ápolásra szorult, ami a front közeledtével egyre nehezebbé vált. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, Sopronkőhidára került, ahonnan már csak meghalni engedték haza. Budapest ostromát a Budán lévő Szikla-kórházában vészelte át, ott is halt meg, a Budai vár eleste után 1945. február 28-án. A szovjet megszállást lényegében nem élte meg. Eltűnt a magyar közélet egéről, melyet sokáig üstökösként világított be, ahogy eltűnt az élete során összegyűjtött – sokak szerint mesés – vagyona is. Sírja, nyughelye ismeretlen.
  
  Korecz Katalin gróf Andrássy Ilonáról :
  
  
  A grófnő mesélte annak idején kolléganőinek Budapest 1944 – 1945-ös ostroma idejéről a következőt: „A ’halott’ felült. Erre az egyik beosztottja: ’Intéző testvér, a hulla inni kér!’ ’Hát akkor adjon neki’ – mondta Ilona.” A beteg kapott inni és nem sokkal azután meghalt. A leírt szituáció igen jellemző volt a kórházban uralkodó állapotokra, illetve a grófnő talpraesett, közvetlen stílusára is. Szintén Andrássy Ilona mesélte korábban Korecz Katalinnak, hogy Kánya Kálmán volt külügyminiszter (1933-38) a Sziklakórházban halt meg az ostrom után, 1945 februárjában. Ez a tény már korábban ismert volt számunkra visszaemlékezésekből, kontrollforrásként megerősítésre került.
  
  Persze vannak teljesen elképesztő, nyilvánvalóan valótlan "visszaemlékezések" is :
  
  
  Sok szidást kapott, mesélte anyánk, mert a rábízott Kánya Kálmán, a valamikori külügyminiszter, beszámíthatatlanná válva mindig pucérra vetkőzött, jött a főnővér, Horthy Istvánné ellenőrizni, s többször úgy találta a miniszter urat, anyaszült meztelen. Ezt már mosolyogva mesélte anyánk, hogy ő rávágott a külügyminiszter fenekére, és sokadszorra ismét felöltöztette.
  
  Horthy Istvánné, ahogy az közismert, 1944. október 17-től 1945 májusáig apósával tartózkodik német fogságban Weilheimben.
• Az emberi fül nagyon ritkán, szinte soha nem változik, és az kétségtelen : a két ember füle nem azonos típusú.
  
  
  
  

Lássuk azokat az érveket, amelyek inkább azt igazolják, hogy a képen valóban Kánya Kálmán lehet :

• Első és nem utolsósorban a feltűnő hasonlatosság.
• Kállay Miklós említi, hogy Sopronkőhídán még beszélt a súlyosan beteg Kánya Kálmánnal, "nagy elégtétel volt nekem amiket mondott". Kállay november 19-én hagyta el a török követséget, "két hétig" (tehát kb. dec. 2) a Margit körúti katonai fogházban volt, majd "egy este" onnan valószínűleg több napos úton Sopronkőhidára vitték. Számunkra nem tűnik életszerűnek, hogy egy súlyosan beteg ember pont azt a megoldást választja, hogy a két hadsereges ostromnak nekifeszülő városban akarjon meghalni, vagy épp gyógyulni. Külön kérdés, hogy a decembertől már záruló gyűrűn hogy engednek át egy súlyos beteg embert.
• Kállay az emlékirataiban valóban megemlíti mindazokat akikkel együtt raboskodott, például Igmándy-Hegyessy Gézát is, aki messziről fel is ismerhető a filmen. Igmándy a testőrség parancsnoka volt, tehát nem jelentéktelen ember. És az amerikaiak mégis őt nem, de ezt a másik személyt fontosnak tartották egy közelképre, ugyanúgy mint a miniszterelnököt, a belügyminisztert és a kormányzó fiát. Talán épp azért, mert halálhírét hallották?
  
• A filmen szereplő úr láthatóan beszélget magyarokkal és amerikaiakkal, tehát mind a két nyelvet valamilyen szinten ismernie kell - feltételezve hogy a magyar Schell Péterrel magyarul beszél, aki egyébként felvidéki birtokosként szlovákul is tudott. A közeli beszélgetést mutató egyik képen mintha azt mondaná a vélelmezett Kánya Schellnek: "Te tudod ezt? Igen igen."
  Tudomásunk szerint Kánya Kálmán az egyik - nyelvileg is - legképzettebb magyar diplomata volt, Barcza György külön meg is említi az amúgy elég csipkelődő hangulatú visszaemlékezéseiben, tehát semmilyen gondot nem okozhatott neki a nemzetközi társaságban kommunikálás.

Tehát ... mégis több dolgok vannak ...? Reméljük majd fény derül a titokra.

Jézus szíve

Van azért abban valami igazság, hogy talán előre lehetett - mondjuk úgy - érezni: a következő háború már más lesz, mint az eddigiek. A spanyol polgárháborúban már minden későbbről ismert elem megjelent, természetesen a baloldali történetírás minden ilyet kizárólagosan  a francóistákra tolt, megteremtve a mítoszt a jó köztársaságiakról és a rossz falangistákról. Azonban már 1936. július 28-án, alig tíz nappal azután hogy "Spanyolország fölött az ég felhőtlen" lett, amikor még alig indultak meg a harcok, a köztársaságiak egy olyan minősíthetetlen demonstratív cselekedetet vittek véghez, amely eleve lezárt minden esélyt bármilyen emberségre. A történteket José Francisco Guijarro írásaiból idézzük fel.

Ezen a napon ugyanis, filmfelvevővel és puskákkal felfegyverkezve köztársasági milicisták érkeztek a Getafében, az Angyalok dombján található Jézus Szíve szoborhoz. Ezt nem őrizte már senki, az öt fiatalt, aki az emlékműre vigyázott, már 23-án meggyilkolták. A milicisták tüzet nyitottak a szoborra, amelyet azonban csak minimális károsodás ért. Az akciót gondosan filmre vették. A baloldali történetírás az ilyen történeteket vagy elhallgatja, vagy legalább olyan lelkesedéssel próbálja tisztára mosni, mint ahogy a szélsőjobb szokta a nácikat. Ha anarchista forrást olvasunk, általában az a magyarázat: a buta vallásosság elleni demonstrációról van szó, azonban arra azért vannak más eszközök is. Másik érv szokott lenni a katolicizmus elleni demonstráció, ezt az érvet annullálja az a tény, hogy nem katolikus szimbólum, hanem Jézus egyházaktől független személye volt a célpont. (A Cerro de los Angelesen egyébként több katolikus templom is van). Egyáltalán a demonstráció teóriáját meg elmossa mindaz, ami később történt  a szoborral meg annak kapcsán: később dinamittal is megdobálták, az újságokban a "zavaró dolog eltüntetéséről" cikkeztek, Getafe tanácsa meg átnevezte a dombot Vörös Dombnak.

ABC, 1936.július 30. Új Spanyolország készül ! Az ABC ekkor még nem monarchista lap volt, mint ma.

Tehát, lehet különböző módokon mentegetni meg magyarázni ezt a dolgot, azonban a dolog filozófiai jelentése világos: most olyan játék következik, amelyben eleve elutasítunk mindent ami a krisztusi filozófiához köthető, sőt, ennek erőszakos elpusztítása a célunk. Egy bizonyos viszont: innentől teljesen felesleges azt keresni, hogy miért zúdult mindaz a szörnyűség Spanyolországra, ami a polgárháborúban és utána megtörtént. A magyarázat ott van a képen.