Álmodozás

Látogassa meg a  Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogatja meg Önt - rendszerváltás előtt vicc
 

"De las telenovelas" - válaszolta a román kislány a kérdésre, és igaza volt.  Bármit, amit hatékonyan szeretnénk megtanulni, vagy megtaníttatni, csak szorgalmas, mindennapos gyakorlással vihetjük véghez, vagy legalább is azzal nyerjük a rövidebb időt az eredmény eléréséhez. Ha meg olyan eszközünk van, mint a mozgókép, külön szerencse.

Tudták ezt már 1940-41-ben a Szovjetunióban is, és így nem elégedtek meg csak egy darab lengyelellenes filmmel,  amelyet régi olvasóink már ismernek. A sorozat következő darabja, a Мечта (Álmodozás) társadalomkritikai dráma ugyan,  de máris megmutatjuk azokat az elemeket,  amelyek egyértelműen a lengyelellenes propaganda részeinek tekinthetők, főleg úgy hogy ezek az elemek részben szinkronizáltak a Keleti szél-lel. A két alkotás nem egy súlycsoport - de kár volna feledni hagyni akármelyiket is.

Álmodozás

Az Álmodozás című film készítésének körülményei kissé misztikusak.  A filmet ugyan az IMDB szerint 1943 szeptemberében mutatták be a Szovjetunióban (ki tudja, hogy még máshol külföldön valaha egyáltalán) de egészen bizonyos, hogy 1941-ben készült.  1943-ban a lengyelek és a szovjetek már szövetségesek, de miért is mutatnak be egy lengyelellenes filmet, ha egyszer már szövetségesek? A válasz roppant egyszerű: ekkor teszi a lengyel emigráns kapitalista kormány Sztálint felelőssé Katynért.

Több változata is elérhető a neten a film kópiájának,  és az egyik elején  film rendezője nyilatkozik : a filmet a történelmi nevezetességű 1941. június 22-én fejezték be. A rendező pedig nem más, mint Mihail Romm.

Mihail Romm 1901-71 Az Álmodozás  rendezője

Avram Room   1 894-1976 A Keleti szél  rendezője

Szinkronrendezés ...?

Tartok attól, hogy a misztikum itt jelen esetben csak egy udvarias csend Romm egyik olyan munkája felé, amihez illik udvarias csenddel viszonyulni. De most mi inkább törjük meg egy kicsit a csendet és nézzük az egyik változatát a film főcimének, amit a Moszfilm készített. Ha nem emlékeznénk  a Moszfilmra, segítünk.

Az egyik kópia így kezdődik :

Számomra az egyik legkedvesebb film az Álmodozás.  A Nagy Honvédő Háború előestéjén játszódik, és 1941. június 22. éjszakáján készült el..

... A legkedvesebb filmem. Újra látni a vásznon a művészeket mint Radevszkaját, Asztanovot, Pljatt-ot, Boludimant, Kuzminovát, Vojnikot - ez a boldogság ...

 A Lenin-renddel kitüntetett Moszfilm stúdió alkotása, 1941

Máris egyértelmű, mikor készült. Van olyan, amelyen csak ennyi van :

 A Lenin-renddel kitüntetett Moszfilm stúdió alkotása

A kópiákon a film kerettörténét ismeretető magyarázat is különbözik.

Ez az ukrán földek újraegyesítése előtti években történt. A legszegényebb nyugat-ukrajnai falvakból emberek ezrei indultak el a városba, munkát, és boldogságot találni.

Ez az 1933-as évben történt. A szegény nyugat-ukrajnai falvakból emberek ezrei indultak el a városba, munkát, és boldogságot találni.

A film egyébként kapható DVD-n ...

Filmünk a Wang folyó olvasói által már ismert városban, a csodák városában, Lwówban játszódik, mely a film végén már Львов-ra változik
.

Lwów, Latin székesegyház

Львов, Operaház

A történet főhőse Anna (E. Kuzmina), a parasztlány, aki felkerül a városba, amely néhány érdekes jellemzővel rendelkezik.

Két börtön	Négy gyár
Harminckilenc nyilvánosház	Kétszáznegyven üzlet

Az Álmodozás tulajdonképpen nem más, mint egy családi panzió, ahol lecsúszott, depressziós, a nyomorból kitörni nem tudó emberek alkotnak igazi kelet-európai társaságot, az ő sorsukat követjük figyelemmel.

A film elején : Marzenie ...

...a végén Мечта

A Keleti szél művészgárdájából viszontlátjuk a zseniális R. Pljatt-ot, akit később ismert meg jól Magyarország mint az A tavasz 17 pillanata  Schlag lelkészét. A Keleti szél-ben ő volt Mateusz, a lengyel hatalom arrogáns képviselője, itt Janeket, a bohém és jólelkű kocsist alakítja. Az ő segítségével máris látjuk a lengyel urak egyik újabb jellemzőjét, a hiú ficsúrkodást, amely azonban már a Keleti szél-ben is megjelent.

Mateusz intéző  a Keleti szél-ben
Stanisław Komorowsky üzletember az Álmodozásban (M. Asztanov)

Komorowsky ficsúr egyébként a ficsúrkodás miatt egyszer meg is járja a kávéházban...

-Hozza ki rendesen a kávémat !	- Jaj !

Megjelenik régi ismerősünk is, a Lengyel rendőr kiegészítve a Lengyel detektívvel, ez utóbbi viszont annyira buta, hogy meg lehet alázni, és a legegyszerűbb módszerekkel lehet átverni, ha épp keres minket. A Lengyel  rendőr tevékenységéről majd kicsit később.

А Lengyel detektív azonban tesz egy kézmozdulatot, ami majd  a végén nagyon fontos lesz. Anna itt még egy kávéházban dolgozik, és látszólag az élete a saját kis elvárásaihoz képest rendben van.

Janek, a bohém, jólelkű kocsis is a panzióban lakik, ahogy Lazar (A. Kiszljakov) mérnök, a tulajdonosnő fia, valamint Wanda (A. Vojcik), a felfelé (vissza)törekvő lecsúszott újságíró. Lazar mérnöknek vannak korszakalkotó tervei, amelyeket a vállalat nem fogad el, mert sértené a külföldi részvényesek érdekeit. A vállalat magatartása ugyan tipikus kapitalista magatartás is lehetne, de  a képsorok mindent elárulnak, amikor Lazar kijön a vállalat épületéből az elutasítás után.

A lengyel ezredes félretolja Lazart ...

Ugyanez a jelenet a muszteren :

Wanda házassági hirdetést ad fel, amire Stanislaw Komorowsky üzletember jelentkezik. Wandának sokkal szimpatikusabb lenne Lazar, de a jól szituált üzletember a kapitalista társadalomban jobb parti, elmegy vele sétálni. Lazar teljesen feldúlt lelkiállapotban ér haza mindeközben, és túlcsordul a pohár : azt hazudja, hogy elfogadták a tervét. Wandának három nap múlva választ kellene adnia Komorowskynak.

Háttérben a Latin templom	Háttérben a lwówi Városháza

Wanda meghallja, hogy Lazar tervét elfogadták, elmennek egy drága étterembe, ahol eléggé furcsa testtartással táncolnak az emberek. Természetesen kiderül, hogy Lazarnak nincs elég pénze, ami kevés is van, azt az anyjától lopta. Komorowsky megalázza. Wanda elrohan Komorowskyhoz és kiderül az üzletemberről  a szörnyű valóság ..

Wanda öngyilkos lesz ... a kereszt nem véletlenül jelenik meg. Emlékszünk, a Keleti szél fontos epizódmomentuma volt.

A kis közösség sokkot kap mindezektől, Janek Annával elmegy egy őrült kocsikázásra. Az ekkor látható képsorok megint egyértelművé teszik, hogy a fő probléma nem a kapitalizmus ...

Ezek után a két legkétségbeesettebb ember, Anna és Lazar elhatározza, hogy elmennek Lengyelországból .... el a Szovjetunióba ...

... de a céljukig nem jutnak el. Letartóztatják őket a határon...


... börtönbe kerülnek, ahol megjelenik a Lengyel rendőr, és akcióba is lép. Ahogy már tudjuk, a gyengébbek és a kiszolgáltatottak ellen kínzással és terrorral.

	Emlékszünk a lengyel detektív ugyanezen mozdulatára? Itt már a mozdulat vége : ütés és kínzás.

A film vége is ütős. Lazar hazakerül Lwówba, a panzióba,  Anna pedig eltűnik. Hosszú évek után eljön 1939 arany szeptembere és Anna előkerül.  Львов-ba bevonulnak a szovjet csapatok és Anna felkeresi az Álmodozás panziót, ahol Lazar megkérdezi, mi történt vele?

- Hol volt eddig Anna? - Dolgoztam. Egy gyárban.	- Szép gyár. Hol van ez, Katowice-ban, Poznanban?
- Ott dolgozott ??	- Igen. Elindultam, mentem, mentem ... és megérkeztem.

Ha azt gondolnánk, hogy a film legalább a desztalinizáció után dobozbeli pihenést kapott, az tévedés. Az egyik kópiának olyan befejezése van, ami egyértelműsíti : az előbb ismertetett egytértelműen lengyelellenes toposzok nem jelentenek problémát.

A téma folytatása még következik ...

Plusz egy óra Hitlerért

Láttuk már, hogy a gonzó "újságírás" "értékeként" hogyan lett Mussolini antifasiszta. A napokban egy újabb gyöngyszem látott napvilágot, amely - noha valóban teljesen beleépült a spanyol köztudatba - pár másodperces elemi logikát igénylő gondolkodás után kideríthető, hogy valótlan. (Az hogy ez a tudat miképp működik, éppen Magyarországról van kevés jogunk bírálni vagy firtatni, hiszen nálunk Kádár János mindmáig a legnépszerűbb történelmi alakok egyike.)

Az alábbi főcím látott világot a napokban : (a kép szerkesztett, de a lényeget tartalmazza)

Tehát Franco Hitler iránti szimpátiájából került volna a közép-európai időzónába. Hát, némi szarkazmussal szólva, így van, Hitler pont ilyen típusú ember volt, akit épp ilyen dolgokkal megértőbbé lehetett tenni. (Hejh, ha ezt mindenki tudta volna a vérzivataros időben!)

Tiszta szerencse, hogy a cikkíró nem tudott az 1940. októberi eléggé balul sikerült hendaye-i találkozóról.

Magyar Világhíradó, 872.

Hitler dühösen vonul az órányit késő Caudillo vonata felé.

Hitler, Eberhardt von Stohrer követ, Franco

Nem elég, hogy Franco késett, még olyat is tett, ami a Hitlerrel tárgyalók közül más senkinek soha nem sikerült: ő vitte a szót. A képen is látható von Stohrer báró és Ribbentrop visszaemlékezései szerint is dührohamokkal tarkított volt a visszaút, a továbbiakban a spanyolokat Hitler ezen a találkozón a maga részéről "leírta".

Még jó hogy a cikkíró erről nem tudott, mert tán ezt is beleszőtte volna az óraátállításos csomagba.

A valóságban természetesen nagyon is nemzetközi és háborús okok szabályozták a negyvenes években többször is lezajlott spanyolországi óraátállításokat. A századfordulón az európai vasúti közlekedést még eléggé megnehezítette a kaotikus időszámításrendszer, többszöri sokszor sikertelen kísérletek történtek az egységesítésre, nem sok sikerrel. Görögország például épp a kevés vasúthálózatára hivatkozva nem akart ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Spanyolországban is többször foglalkoztak a kérdéssel, lássuk a jelen esetben minket érdeklő időszakot. A Boletin de Estado 68-as száma közli az alábbi rendeletet, amely 1940. március 8-án jelent meg:

A lényeg: a más európai országok időzónájával való összehangolás érdekében 1940. március 16-án 23 órától 60 perccel kell előreállítani az órát,  nyári időszámítás formájában. A rendeletet meglehetősen későn adták ki más európai országokhoz képest, például az e történetben fontos szerepet játszó Franciaországban már egy hónappal előbb bevezették. Így tehát Spanyolország (és Franciaország) Greenwhich-hez képest egy órával előbbre járt.

La Vanguardia, 1940. március 8.

A nyár végére azonban történt egy s más.

A szaggatott vonal egyben a német nyári és a francia nyári időszámítás közti határ is ..

Franciaország eleste után a megszállt zónában bevezették a német nyári időszámítást is, így a német nyári időszámítás plusz kettő, a francia (és a spanyol) időszámítás plusz egy órával járt előbb mint Greenwhich.
Természetesen ez az állapot újratermelte a vonatközlekedés problémáját, még nehézkesebbé téve a kettéosztott Franciaországban a közlekedést.

Le Figaro, 1942. március 8. "Ne felejtsék el előreállítani az órát!"

1942 márciusában a vichyi zónában is a német időszámítás lett hatályos, tehát Spanyolország is változtatott. Május 2-től újabb hatvan perccel előreállították az órákat.

La Vanguardia, 1942. május 8.

Lehet, az egész szóbeszéd kialakulását az idézett lap szalagcíme ihlette:

Hitler és Mussolini megbeszélése Salzburgban

Mellette a fentebb is szereplő hír az óraátállításról

Természetesen a háború végén a spanyolok újra a franciák megváltozott időzónájához igazodtak.
Ez a történet is - sajnos - jól illusztrálja Borsányi György történészprofesszor megállapítását: "A rémhírek esetében sosem az a fontos, hogy megfelelnek-e a valóságnak, hanem csak az, hogy az emberek elhiszik-e. És ha elhiszik, közvéleményt formáló tényezővé válnak."
Kár, hogy a gonzó "újságírás" lényege épp ez.

Lex Apponyi

Pesti Napló, 1899. augusztus 21
A turóci föderalisták.
Saját tudósitónktól. —
Turóc-Szent-Mártoii, aug. 21.
Hogy mi mindent főztek a tót vezérek, cseh vendégeikkel egyetemben a legutóbhi konventikulumaikon, melyeknek a Zsivéna közgyűlése adta meg a cégért, csak lassan-lassan fog kiderülni. Mindamellett azt hiszem, hogy e tanácskozásoknak egyelőre mégis csak a legnevezetesebb szülötte az a momerandum, melyet részletesen kidolgoztak s melyet állítólag az országgyűlés elé akarnak terjeszteni. E memorandum nem kevesebbet kér, mint a föderalizmust Magyarországon s minthogy a bolondságnak is megvan a maga rendszere : pontozatokba foglalja szépen, hogy miképpen kívánja ezt a gondolatát .megvalósítani. Ä memorandumon egészen megösmerszik a cseh sugalmazók hatása. Kívánják, hogy nyelvterületeJc szerint oszszák fel az ország adminisztrációját, törvénykezését, tanügyét; kívánnak tót minisztert, tót főispánokat, főbirákat. «Diplomáciái nyelvnek» nagylelkűen a magyart választják meg, de amellett minden nyelvterületnek saját színeket követelnek a magyar nemzeti szinek mellé. A kultuszminisztériumba minden nyelvnek saját külön osztályt, mely felügyeljen és vezessen a saját ügyeiben. Aztán saját külön minisztert is minden nemzetiségnek. A részletekre nézve egyelőre csak a tiszta és vegyes tót területekre van kidolgozott tervük. Tót főispánt és tót törvénykezési nyelvet kívánnak például Árva-, Liptó-, Trencsén- és Turócmegyék számára s a tót nyelv jogainak megfelelő érvényesítését a következő kevertnyelvü területeken: Bars, Hont, Nyitra, Pozsony, Sáros, Szepes. De beszéljen maga helyett a tót memorandumnak erre vonatkozó része. íme a pontozatok :
Magyarország diplomáciái nyelve magyar ; ez a kormány, a felsőbb bíróságok nyelve, ezt használják a megyei és az állami hatóságok egymás közt való érintkezésükben, ez reprezentálja Szent István birodalmát kifelé, de a nyelvi Tcerületek belíigyeiben valamennyi országos nyelv egyenjogú. Ez egyenjogúság külső jeléül minden polgár az állam zászlója mellett saját nyelve (?) zászlaját használhatja. (A tót fehér-vörös-kék.)
2. Az egyes nyelvkerületek: megyék, törvényhatóságu városok, községek, első és másodfokú törvényszékek, továbbá állami intézmények úgymint posta, vasút, közép-, szak-, polgári és népiskolák, alsóbb egyházi és világi hivatalok hivatalos nyelve az az országos nyely, mely a kerületben 80 százaléknál többet vall hívének. Ezek a tisztanyelvü kerületek. Az egyes 'kerületekben az a nyelv a hivatalos, melyet a lakosságnak legalább húsz százaléka magáénak vall: ennélfogva az ilyen kerületek hivatalnokai kötelesek birni a kerületükben élő hivatalos nyelveket, vagy a kört nyelvismereteik szerint osztják meg. A hivatalok főnökei ilyen helyeken mindenütt abból a nemzetiségből választandók, mely többségben van, de föltétlenül tudniok kell a többi nyelvet is. Ahol egy nemzetiség csak 5—20 százalékkal van képviselve, legalább egy tisztviselő legyen, ki e nyelvet teljesen bírja. Tolmács segítségével csak ott lehet működni, hol a kérdéses nyelvet a népesség 5 százalékánál kevesebb vallja a magáénak.
3. A nép-, polgári-, szak- és középiskolák tannyelve kerületük hivatalos nyelve, még pedig 80 százalék mellett kizárólagosan, kevert kerületekben arányosan felosztva, vegyesen a tantárgyak szerint.
A kerület minden nyelve általánosan kötelező tárgy.
A magyar nyelv kötelező valamennyi iskolában, kivéve a népiskola első és második osztályát, ahol pedagógiai szempontból kizárólag az anyanyelven folyik a tanítás. A közoktatásügyi minisztériumban minden nyelvnek saját külön osztálya van, mely felügyel és vezet saját ügyében. 
4. Hogy túlkapások egyes nemzetiségek rovására ne essenek, minden nemzetiségnek saját külön minisztere van nyelve védelmére, mely a nyelvügyi törvények és rendeletek pontos végrehajtására felügyel, nemzete érdekeit védi és képviseli a kormánynál, országgyűlésen stb. Statisztikai kimutatás szerint tót főispán alatt tót lenne az adminisztráció, a törvénykezés és a tanítás nyelve Árva-, Liptó-, Tren- csén-, Zólyom- és Turócvármegyékben. Kevert, tót-magyar megyék, hol túlnyomó lévén a tót elem, tót főispán alatt: Bars-, Hont-, Nyitra-, Pozsony-, Sáros- és Szepes- megyéhben.

17. § Minden iskola és minden tanitó, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a valláserkölcsös gondolkodást tartozik kifejleszteni és megerősiteni. Ennek a szempontnak az egész tanitásban érvényesülni kell; külső kifejezésül minden iskolában, jellegkülönbség nélkül, ugy a főbejárat fölött, mint megfelelő helyen a tantermekben Magyarország czimere helyezendő el, a tantermekben a magyar történetből vett falitáblák alkalmazandók, nemzeti ünnepeken pedig az épületen a magyar nemzeti czimeres zászló tüzendő ki. E jelvényeken kivül csak a törvényhatóság és a község czimere és az iskola községi, illetőleg felekezeti jellegét a törvényesen megállapitott kitételekkel megjelölő magyar nyelvü külső felirat és a tantermekben az illető hitfelekezet egyházi főpásztorainak arczképei, vallási jelvények, valláskegyeleti képek, és az oktatáshoz szükséges tanszerek alkalmazása van megengedve, melyek azonban idegen történeti vagy földrajzi vonatkozásokat nem tartalmazhatnak és csakis hazai készitmények lehetnek. A vallás- és közoktatásügyi minister a tárczája terhére gondoskodik arról, hogy az összes iskolák a magyar czimerrel és zászlóval, valamint az iskolafentartó hatóság meghallgatásával megállapitandó magyar történeti képekkel elláttassanak. E történeti képek a tantermekben kellő módon elhelyezendők és a tanitó tartozik jelentőségüket a nyelv- és értelemgyakorlatok, továbbá a földrajz és történelem tanitása során a gyermekeknek megmagyarázni.

A 1907. évi XXVII. törvénycikk , a Lex Apponyi a leginkább hazugságokkal terhelt történet a XX. századi eleji Magyarországon. A legfőbb bizonyíték erre a .tydzen hetilap fent idézett címlapja: mintha a Lex Apponyi a Benes-dekrétumokkal, a magyarság kollektív büntetésével, vagyonának elkobzásával egyenértékű élmény lenne a Gens Hungarica nemzetiségei számára !

Nos, próbáljunk belemenni a részletekbe, és vizsgáljuk meg, mi is ez valójában.
Elsőnek vegyük nagyító alá a törvény eme mondatát, a legérzékenyebb mondatot, amelyre sok rágalom és hazugság épül  :


19. § A nem magyar tanitási nyelvü elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi minister által a hitfelekezeti iskolafentartó meghallgatásával megállapitott tanitási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mérvben tanitandó, hogy a nem magyar anyanyelvü gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és irásban érthetően ki tudja fejezni.

Természetesen elképzelhető az "ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes" logikával felfogható erőszakos asszimilációs kísérletnek az idézett paragrafus, azonban sokkal egyszerűbb ha megismerjük a törvényhez kiadott tantervet, amelyet most teljes terjedelmében közzéteszünk. A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban című dokumentum önmagáért beszél. Pár mondat bőven elég a tartalom egésze jellemzésére:

Az elvetett kisded magnak melegségre és világosságra van szüksége, hogy terebélyes fává növekedhessék. Az idegenajkú népiskolai tanuló zsenge lelke a tanítótól várja a nevelésnek azt a melegségét és a tanításnak azt a világosságát, amelynek segítségével a magyar nyelv ismeretét megszerezheti. S ez az új ismeret csak így válik a gyermeknek egész életére szóló kincsévé. Bármilyen nyelven beszéljünk is, valamennyien tagjai vagyunk e hazában az egységes és felbonthatatlan magyar nemzetnek. A magyar nyelv az állam hivatalos nyelve, s közös törvényeinken kívül a legerősebb kapocs, amely bennünket, akik itt egymásra utalva élünk, összetart. Ez tanít meg rá, hogy egymást megértsük, megértsük, megbecsüljük, megszeressük s a haza és a nemzet szolgálatában egyesüljünk.