Átfogalmazvány

Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjára rengeteg ajándékot kapott, sok olyat is, ami nem járhatott volna neki joggal. (Nemsoká azt is látni fogjuk, mi mindentől fosztották meg jogtalanul.) Azonban még a kerek évforduló előtt is jutott neki olyasmi, ami nem illette meg. Az 1925-ös első Rákosi-per évfordulójára jelent meg A Rákosi per című kötet, amelyben megtalálhatjuk az Ujság 1925.november 17-i számának egy Rákosiról szóló rövidke karcolatát, vélhetően Fenyő Miksa tollából, azonban alaposan átírva és átfogalmazva, annyira, hogy a kötetben homlokegyenest ellenkező értelmet is kap.

De Rákosit, Vast és a többi kommunistát mindez nem ijeszti. Ők nem félnek az akasztófától. Ők nem saját életüket védik, hanem a proletariátus, a nép ügyét. Rákosi emelt fővel, a kommunizmusba vetett megingathatatlan hittel beszél a bíróság előtt. Magatartásával, szilárdságával és elvhűségével ezúttal ideiglenesen még az osztályellenséget is lefegyverzi. „Az Ujság” ebben az időben ezt írta:

„Nyiltan be kell vallanunk, hogy mi, megcsontosodott polgárok, kissé szégyelljük magunkat Rákosi és társai előtt. Ezek az emberek, akiket halálos veszedelem fenyeget, tudják, hogy nem számíthatnak kegyelemre, de egy szóval sem igyekeznek kisebbíteni azt, amit tettek. Semmit sem tagadnak és mindent vállalnak... Ilyenformán megfosztanak bennünket annak lehetőségétől, hogy megvetéssel nézzünk rájuk. Szégyelljük magunkat, hogy a kommunistáknak megvannak a maguk fanatikusai, akiknek számára az eszme többet ér életüknél. A burzsoá eszmének nincsenek fanatikusai.”

Rákosi és társai magatartása mély benyomást keltett Magyarország és a többi országok dolgozóiban. Mindenütt hatalmas tömegek tiltakoztak az ellen, hogy Rákosi és társai fölött statáriális bíróság ítéljen. A hadbíróság kénytelen volt engedni: határozatot hozott, hogy Rákosi és társai átadandók a polgári bíróságnak.

Az Ujság, 1925. november 17. A Rákosi Mátyások miatt — mi tagadás — mi megrögzötten polgári emberek egy kicsit szégyeljük magunkat. Mert ime, ezek az emberek, a halál árnyékában, érezve, tudva, hogy irgalomra nem számíthatnak, egy szóval sem zsugorítják össze bűnüket, nem tagadnak, nem vonnak vissza semmit s ezzel súlyos bűnt követnek el: lehetetlenné teszik, hogy megvessük őket. Szégyeljük, hogy a kommunizmusnak vannak fanatikusai, akiknek az eszme több, mint rongy életük, a polgári gondolatnak ellenben nincsen. Amit ezek az „eszméikért elkövettek, azt, ha helyt kell állni, letagadják. Annyi bűn esett meg s egyetlen egy bűnös sem akadt, aki mondta volna: igenis, azt tettem, mert meggyőződésemet szolgáltam, s amit tettem, annak elébe állok.