A tanú. Bacsó Péter filmje, 1969.
E megszorítások a következők: Előszőr: Marx a tőke központosulásának előrehaladását kétségele-nül nagyon is gyorsnak tartotta. Som a kapitalizmus előtti gazdasági formák főlemésztése nem megy végbe oly gyorsan, mint ő hitte, sem a nagy Vállalatok előnyomulása nem oly általános (még azon területeken sem, ahol a tenden- oia erre általában már megvan), mint ahogy ő föltette. Ma még (t. i. az utolsó népszámlálás szerint) a ,,kis üzemben" dolgozók (1-5 személy) száma Németországban (a mezőgaz- daság kivételével) 4,770.669, amig az ősszes ,,üzemekben" dol- gozók szám-a valamivel meghaladja a 10 milliót, így tehát a kis üzemek most is még csaknem: felét foglalják magukban az összes ipari népességnek, a kereskedelemnél pedig kétharma- dán is felül. Sőt a kis üzemi népesség- 1882-től 1895-ig sza- porodott 10%-a1, a kereskedelem és közlekedésnél 49.9%-al. Hasonlók a viszonyok más országokban. Joggal hozták föl, ( De?" modeme Kapitalisfmus címü müvemhen magam; is megpróbáltam! tüzetesen bizonyítani) hogy ez a, ,,kis üzem-" a, tökétöl sokszorosan függö helyzetben van. De ha így van is: a Marx-féle közpo-ntosulási elméletnek gátlón állanak utjában. Hasonlóképp áll a dolog a kapitalista vállalatok lfejlődésével, Ezek is sokkal lassubb tempóban kőz- pontosnlnaln mint ahogy Marx gondolta. Áll az, hogy a nagy vállalatok gyorsabban szaporodnak, mint a középszerüek és szaporodásuk részben csakugyan emezeknek a rovására is történik. De a közepes nagyságu vállalatoknak eltűnéséről a jelenben megint nem lehet még szó. 1895-ben a "közép-üzemű ben" (ismét a mezőgazdaság kizárásával) még csaknem ugyanannyi ember dolgozott. mint a nagy üzemben: kerek 21Áz millió 3 millióval szemben. És a középüzemnél a szapo- rodás 1882-től 1895-ig 763070, azaz csaknem ugyanannyi, mint a ,.nagy üzemnél" (887070). Másodszor: a koncentráció elmélete általában nem al- kalmazható a mezőgazdasági termelés területére. A statisztika tanusitja, hogy a sik földön éppenséggel semmi tendencia nincs még a parasztgazdaságo-k mellőzésére sem, nemhogy a középbirtokok növelésére. Tudjuk, hogy inkább az ellenkező irányzat mutatható ki: a gazdasági egyedek megkisebbitése. Igy például Németországban a törpe birtokokra (5-20 hek- tár) az összes főldterületből eső százalék 1882-től 1895-íg valamelyest emelkedett (28'6-ról 29'O%-ra), a közép- és nagy- birtokokra (20-100 hektár és 100 hektáron felül) eső száza- lék pedig csökken egy keveset: 80'9-rő1 30'4%-ra, illetve 25'6-ról 25'5-1'9. El lehet mondani: nagyban és egészben a birtokeloszlás és üzemszervezet a mezőgazdaságban változat- lan marad. Sőt az amerikai Egyesült-Államokban, a kapita- lizmus igazi hazájában, hol gátlón nem: befolyásolhatja a fej- lődést történelmi tradició, lényegükben ugyanigy állanak a dolgok. Odaát is eddigelé inkább azt a törekvést tapasztaljuk, hogy a, farmokat meg,-kisebbitsék, Az egy farm által művelés alá vett föld területének átlaga 1850-ben, 1860-ban 3 így to- váhb mindig a cenzus-(ivet véve 1900-ig: 81'5, 5143; öí'i'T, 531, GTA-, 4941: áol'e-1*e-t*) tosz ki. Tehát. semmi nyoma. a. kont'fontrá- oiós irányzatnak. Azt is mondották - és többé-kevésbbé jogosan - hogy á Inozőgázdák csupán csak látszólag önállúk, valóságban bál]- jai a tőkének, amely őket. mindenféle formában (mint kül- osöntöke, mint beruházási töke stb.) kizsákmám'oljá, Mog- lehot. De a kizsákmányolás nem koncentráció. Ez egy oh; tisz- tán meghatározo-tt jelenség, hogy nem lehet csi'lrni-csávárni. És koncentráció nem történik a rnezöga-1z.f'láság ];üró-he'n, leg- alább ott nom, ahol a szorosabb értohamhon wit mezőgazda- sági üzemröl van szó; efelől a legcsokólyohb kétség sem támadhat. [...] ges és reális képzetet fűzte-k: .,A modern munkás, ahelyett, hogy az ipar haladásával emelkednek, mind mélyebben sü- lred sajat osztályának föltételei ala. A munkas pauperré vá- lik és a pauperizmus még gyorsabban fejlödik, mint a népes- ség és gazdagságú Az elmélet ili; érteltm'ihen hatarozottan téves. A i'nunkasesztály helyzete a kapitalista. fejlödés folya- man javul, talan (söt. nagy valószínüséggel) lassabban. mint. a felsöbb rétegeké, de javuel. Ezt igazolták az- utóbbi évek mindazon vizsgálódásai? amiket nem felülete-s és célzatos, ha.- ncm lelkiismeretes és szép-itgetésssl msg sem gyanusühato Irok végeztek. Franciaországra nézve az Office. du T-raeafil egyik an- kétje a következö eredményt állapította meg: a munka- bér 1850 óta megkétszerezödött, a nőknél 1'02 frankról 2'20 frankra, a férfiaknál 2'07 frankról 4 frankra emelkedett. Az életfentartás költségei az idő óta nem emelkedtek lénye- gesen: egy negyedrésznyinél semmiesetre sem többel. A szocialista Sidney W'ebb az angol munkások. helyze- tének fejlödés-tét 1837-töl 1897-ig a következőleg foglalja össze: A munkabérek megkétszerezöríltek. Az élelmiszerek (tejet és hust kivéve) 1897-ben általában olcsóbbak: mint 1837-ben. Csak a hazbérek emelkedtek. ,,De a hazbérnek ez az emelkedése még távolról sem éri el a képzett munkás bér- emelkedését, aki heti munkabérén magának és c.s::1flá._rljá.nal§ sokkal többet szerezhet meg a eivilizéeiébél. és kényelemből. mint amennyit nagyatyja elérhetett." Igaz, hogy Webb az- után azt véli, hogy Angliában a nyomorral küzdök száma 1897-ben. nagyobb, mint 1837-ben, már tudniillik abszolut értelemben, de csekélyebb az össznépességbez való arányán han. Meglehet. W'ebb ezt. nem bizonyitotta be, mert Nagy- Brittaniának nincs általános statisztikája a jövedelmek- ről. Webb csupán Charles Booth becsléseire alapítja itéletet. Néi'i'ietországban lenyegeben szintén hasonlók a viszo- nyok. Kétségtelen: hogy a. munkásság zöme ina jobban él (azaz nagyobb mennyiségü javakkal rendelkezik, mint 50 vagy-f 100 év elött); ketsegtelen az is, hogy a szegények és nyomorgök kisebb százalékát teszik az össznepességnek (vajjon számuk abszolut véve emelkedik-e, vagy csökken. alig lehetne biztosan i'i'iegállapitani); ez legalább az utolso evtizedröl bizonyos. Igy a szász királyságban az 500 márká- nál kisebb jövedelmű egyének 1879-ben meg 51-51 százalé- kát tettek a lakosságnak, 1894-ben már 36159, 1900-ban pea dig csak 28-29 százalékát. Poroszországban 900 niárkánál dig csak 28-29 százalékát.. Poroszországban 900 márkánál kisebb jövedelemmel birt 1892-ben még 70-270/0, 1900-ban már csak 62'4-1 százaléka. a népességnek.*) Végül bizonyára téves az az állítás is, hogy a "paupe- rizmus még gyorsabban fejlödik, mint a nepesseg és gazdag- ság." - A szegények száma, Angliában, a, kapitalizmusnak Marx szemeben klasszikus földjén, amely első sorban lebe- gett mindig szeme előtt, az utolsó emberöltő alatt még a.b- szolut véve is csökkent: az lBSl-SB-ig terjedö évek alatt. számlált 918.966-ról az 1891-95. evek alatt 787.144-1'e szál- lott le, vagyis a.. pauperek'nek az össznepességben való bá- nyada, a fentebbi eveknek megfelelőn 3'93%-1"ól 2'65%-ra esett, Az utolsó evtizedben Nagy-Brittania egyesült kiraly- sagaban a pauperek abszolut száma meglehetösen egyforma maradt, ennélfogva az össznepességben való százalékuk csökkent: 1889-93. évek alatti 26'4%-ról 1900-04. évek alatti 24'ö%-ra. E számadatok helyes megítélésénél kellő mértékben tekintetbe kell vennünk aszege'nysorsn kelet- európaiaknak az utolsó évtized alatt tapasztalt, nagyaran yu het-'ánclorlását is. [...] Marx-iéle evolucif'iweh'nélet "- puszta eáfolgatasa, vagy vé- delmezése körül, hanem a. marxizmus egész módszerének jogosultságát vonja kétségbe. Marx ,,taflomamtoss szocializ- must akart az ,,utöpista" szocializmussal szeinbeallitaai. Most lielattak, hogy ez alapjaban aha-sam vallalkozas volt. Man-x alkotásának világtörténelmi jelentösége (amennyiben az a szocializmusnal szamba jöhet) nem annak ,,tndoma- nyos" jellegében rejlik, hanem a szocialis mozgalomnak a történeln'ii fejlödés és az érdek realis alapjára történeln'ii fejlodés és az érdek realis alapjára való helyezé- séhen, aminek a. tudománvhoz semmi köze. A szocializmus szükségességének ___,tudotnanvos" beigazolásara forditott ki- sérletet pedig ,,ell'iibazr'ittnak" kellett elismerni. Mert vala- mely szocialis törekvésnek, egyr rnegteremtendt'i uj rendért vivott. harcnak __,l'ielvességét" sohasem lehet tudomanyos ér- vekkel eldönteni. A tudomanynak nincs más feladata, mint- hogy a tapasztalati. világ okozati Összefüggését kiderítse. Átlépi müködési körét., ha valamely követelményt, egy jöven- dőbeli dolgot akar "hely-esnek" vagy akar csak ,,sziikségesnék hobimnvitani." Valamelv gyakorlati törekvés bizonyara igen jól felhasználhatja a maga céljaira a tudományos meg- ismerést. De a. gyakorlati törekvés sohasem tudományos megismerés. Nem az szentesiti, hogy ,,igaz", hanem, hogy értékes" és ,,erös". ,,Tuflománvos szocializmus" önmaga- ban való ellentmondás, ,.faból vaskarika". Alaposan szét kellett tehát valasztani egymástól a tudományt és szocializ- l'l'üust. Csak ugy juthatott megint jogaihoz mind a kettö. Igy lehetett csak egyforma erövel szolg-álni a tudmnánvnak és a szocializmusnak lehetett csak egyforu'la erövel szolg-álni a, tudom-anyum; es a szociálizmusnak. De az ujabb szociálisták emancipálú törekvése nem ál- lott meg ennél a pontnál. Ha már egyszer föloldozták a, szo- ciálista hitvallást f*hhfíl a tudnmiánynya] kötött ttll'n'lÓRZ(*f9HP- nes házasságból, önként következett, hogy ezt a szétválasz- tást az egész világfelfogáson vigyék keresztül. A marxizmus kritikája ezen a ponton összetalálkozott a világfelfogás es természettudomány elkülönítésére irányuló törekvésekkel. Mindkét esetben a tudomány illetékességi körét kellett kijelölni és megmutatni, hogy idegen területre csap át a tu- domány, ha a reális értékeknek és a hitnek világára általá- nosan érvényes törvényeket akar felállítani. Mindenekelőtt az volt tehát a feladat, hogy a vallási meggyőződést a tudo- mány bilincseiből kiszabadítsák. Ezzel pedig lényegesen megváltozott a szocialisták helyzete a vallás problémáival szemben. A modern szociálizm-uson még nem-rég is erősen kidomborodtak a vallásellenes vonások. Ennek kétségtele- nül megvoltak a politikai okai is. Minthogy a vallást és egy- házat nem választották el elég élesen egymástól, az egyház pedig (a kontinentális-európai államokban) általában az uralkodó monarchikus-kapitalista rendszerrel azonosnak látszott, ennélfogva az egyházi intézmények elleni gyülöle- tüket átvitték az Istenre is, aki igazán nem tehetett róla, hogy az egyház szolgái a kapitalizmust az ő nevében védel- mezték. De ezek inkább csak külső okozói a vallásellenes- ségnek, amelyek mellett még kétségtelenül mély, benső okok is közrehatottak, hogy a szocialistákat a vallástól elidegenit- sék. Ök azt hitték, hogy ha jó szocialisták akarnak lenni, ugy! a Marx-féle világnézetet szőröstül-bőröstül le kell nyel- niök. Marx világfelfogásában pedig - hatásaként a kor- nak, melyben előállott (Feuerbach!) - a vallási problémák iránti közömbösség, hogy ne mondjuk idegenkedés, döntö fontossagu szerepet játszott. De mivel ez az egész világnézet helytelenül a "tudomány" köpenyét öltötte fel, a tudomány pedig természeténél fogva objektiv igazságot hirdet, ennél- fogva az ,:atheizmus" is ilyen Objektív igazság gyanánt tünt föl, melyet nem lehetett megtámadni anélkül, hogy egyszer- smind a tudomány és szocializmus (amiket egynek vettek) szellemet is meg ne bántsák. Mihelyt feloldották vilagfelfo- gásukat a tudomany bilincseiböl, az egyénnek a valláshoz való viszonya is azonnal szabaddá. lett. Megértették, hogy a tudománynak a szocializmushoz épp oly kevés a köze, mint a tudománynak a valláshoz: meg a szocializmusnak a va]- lashoz, vagy az egyháznak a valláshoz. Mai napság már leg- feljebb csak félművelt szocialistak körében hallhat az em- ber igazában vallásellenes nyilatkozatokat. A szocializmus theoretíkusai, mikor fölszabaditottak magukat a marxiz- mus rendszeréből, lelkükben ismet megtalálták a békét. [...] És végül még egy dolgot akarok emliteni, amelyet sze- rintem szintén igaztalanul rónak nagyon gyakran az osz- tályharc terhére: az emberi gyűlöletet minden más osztály- beli iránt. Azt hiszem: ugy érzelmi, mint ethikai szempont- ból, a szociális harc elválasztó volta mellett nem kellene el- felejtkezni az általános emberinek egyesitö erejéről. Érzelmi szempontból: Mert az emberek, akik egymás- sal harcolnak, alapjaban mégis csak emberek, egyforma örömökkel és szenyedésekkel, akikre nézve Isten és világ, születés-halál, ifjusag-vénség, szerelem és baratsag, hüség és hitszegés, egészség-betegség ugyanazokat a legfőbb és leg- nagyobb értékeket jelentik, amelyek mellett minden szocia- lis rend csak elenyésző, hiu külsőség. Lám, gyülöliink, pereiünk, kétféle a hajlam, a nézet. Közbe te őszülsz és közbe megőszülök én".*) Az ellenfélben is meg lehet becsülni, söt szeretni az embert. Ki nem tapasztalta ezt saját magán? És ethikai szempontból: Éppen annak az osztálynak, amely a régi humanista eszményeknek akar megint tiszte- letet szerezni, nem az emberiesség eszméjét kell-e követni vezércsillagul? Mit gonöolnak? Pclgártársaik egy részét gyűlölni fogják lelkük legmélyéből egészen addig a pilla- natig, míg meg nem szerzik a ,,közhatalmat" és akkor majd egyszerre az ellenkezőjére tudják változtatni ezt a gyülöl- séget. Lelkeset'lnek az emberi nagyr közösségért és az embe- rek háromnegyed részét kirekesztik szívükből csak azért, mert ezek esetleg más politikai alapelveket vallanak, vagy más gazdasági érdekek szerint igazodnak? Különös egy hu- manizmus lenne! De ne higyjék, hogyr az az elkeseredett, hara- gos, mord és epés jelleg, amely ma sok (semmiesetre sem valamennyi) ország szociálistáiba belerőgződött, az osztály- harc természetéből következik és ne higyjék, hogyr aki itt a lelkiismeretükhöz szól, (megelőzöm. a kritikusok ellenveté- seit, amiket már elöre látok) az osztályharc fegyverét akarja kicsavarni a munkásság kezéből és visszatérést hirdet az igazi szocializmushoz", a ,,melyről pedig Marx megmon- dotta már" stb. ahogy ezek a kritikai clischéek szoktak hangzani. De ha ama magasabb, humánus álláspontra helyezke- dünk, önként áll elö a követelmény, hoga'r a szociális haro is tisztességes fegyverekkel vivassék, ne mérgezett nyilak- kal. Mennyit értekeznek ez ellen mind a két félen! Az ellen- félre milyen szivesen fognak rá nal. menny" WW-.WM_ félre milyen szivesen fognak rá becstelenséget vagy más al- jas inditó okot. Már külsökép is a véleménYnyilvánitás hangneme milyen visszataszító, milyen sértő, milyen durva csaknem mindig." És így kell ennek lenni? Szükségképpen ngütt jár ez a saját álláspontunk erélyes védelmezésével? Azt hiszik, hogy tán veszítenek azzal valamit, ha fölteszik, hogy a másik tábor magatartását is becsületesség és igazsá- gosság elvei vezérelhetik? Én nem hiszem. Éppen az, ki el- vileg a harc alapján áll, aki az egész történelemben mindig a harcot tekinti minden végbemenő dolog legbensőbb mag- vának, az könnyen Vivhatja meg becsületesen ezt a harcot és az ellenfélnek éppen oly tiszta motívumokat tulajdonit- hat, mint saját magának. Hiszen felfogása szerint a szociális harc nem oly szük- séges-e, mint a zivatar a fülledt levegöben? Aki a harcot a gonosz emberek mesterségesen előidézett művének tartja, az még gyanithat természetesen olyat, hogy a harc felidézőit becstelen, aljas indító okok vezették e gaz csinyre, a társa- dalmi béke elvetemült, galád megzavarására. De aki megér- tette, hogy a harc a szociális élet alakulásából szükségkép- pen, önként áll elő, hogy nem egyéb, mint ellentéte két állás- pontnak, amelyeknek mindegyikét egyformán a körülmé- nyek összetalálkozása hozta létre, létre kellett hoznia, aki e két különböző álláspontnak megfelelö világ- és életfelfogás különbségét az életföltételek különbségének szükségképpen való eredményeül tekinti, annak csakugyan arra a. meggyő- ződésre kell jutnia, hogy az ellenfél ugyanolyan okokból all a helyén, mint ő, hogy nem egyéni aljassag, hanem. a sors kényszerítő ereje állította azt oda, ahol az ő ellenségévé kel- lett lennie. Akkor, azt hiszem, könnyű lesz megbecsülnie benne az embert, mert nem gyanusítaní, gyalazni kívánja az ellenfelét, hanem meg akar vele harcolni, nyíltan és be- csületesen. A népek háborujában tudunk dicsekedni a genti konvencióval, mint a fejlett kultura gyümölcsével és orszá- gunk kebelében az ellenfél becsülése nélkül, tisztességtelen fegyverekkel, kíméletlenül rontunk egymásra, mint a bar- bárok. Erre nézve az angol fejlödés példát adhat. Megmu- tatja, míként kell a szociális életben pallérozott harcot foly- tatni. Remélem, a kontinensen is elismerik majd a harc neme- s'ebb formáját. mert az osztályharc lényegének mélyebb föl- fogásából szükségképpen áll elő. E dologban éppen a németek minden más nemzetnek mögötte maradnak. A német proletariátus körében megint Marx szerencsétlen szelleme müködik. Mert a legutolsó szo- ciáldemokrata riporter, aki valahonnan Galicia homályából bujt elő, ha semmi egyebet nem sajátított is el Marxból, de a maró írásmódot bizonyára elleste. És ugyanez áll a pol- gári lapnál dolgozó legutolsó riporterről is: mikor a szociál- demokráciáról van szó, a leghitványabb bánásmódot még mindig elég jónak tartják. Ezzel szemben Lassalle szavaira hivatkozom: Igazság és méltányosság még az ellenséggel see-m- ben is - és illő, hogy főként a munkásság vésse ezt mélyen a lelkébe - legföbb kötelessége az ember-nek." Akkor, - de csakis akkor - ha az emberség és erköl- csösség e parancsait követjük, ha a nemes felbuzdulások végül mégis felülkerekednek a gyűlölség aljas szenvedélyein, az osztályharc nem rombolója, hanem teremtője lehet a kul- turanak és műveltségnek. Akkor, - de csakis akkor - igaz a mondás: ,,wólsgog meg návzmv": a harc atyja minden- nek, tehát a jó dolgoknak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése