Sőt, szívem indulatát követve, nem vonakodom azt is kijelenteni, hogy ha méltányolva a fentebb mondottakat, minden haladék nélkül sietendnek visszatérni a haza iránti hűséghez s kormány iránti engedelmességhez, s ennek, jövendőbeni békés magukviseletöknek biztosítékait nyújtják, attól sem leszek idegen, hogy a múltak politikai vétségeire a béke és szeretet nevében fátyolt vessünk, azon embernek mindazáltal kivételével, ki magas egyházi állásával s a nép bizalmával istentelenül visszaélt, Isten és haza iránt tartozó kötelességeit gyalázatosan megszegve, nemcsak a román ajkú népet lázadásra elcsábította, s ezáltal annyi tömérdek pusztításnak s vérontásnak pusztítója lett, hanem még azon soha meg nem bocsájtható honárulásra is vetemedett, hogy saját hazája népének legyilkolására idegen fegyveres erőnek az országba betörését felhívni, ösztönözni és eszközölni nem iszonyodott; és ezt mind tevé úgy, hogy egyszersmind honáruló vétkeinek közepette, előttem, s az ország kormányával társaim előtt figyelmünk s vigyázatunknak mézes szavakkali elaltatására hazug képmutató szerepet játszani elég alávaló volt. Ezen embernek neve Saguna András, kinek fejére a tömérdek kiontott vér igazságos bosszút kiált, s ki, amint honárulónak van nyilatkoztatva, úgy bocsánatban e földön nem részesülhet.
Kossuth Lajos levele Drágos Jánoshoz, 1849. április 26
Deák Imre 1942. karácsonyán jelentette meg 1848 - ahogy a kortársak látták, a szabadságharc története levelekben című munkáját. A mű hiánypótló mind a mai napig - mindkét oldalról ismertet elképesztő fontosságú dokumentumokat, rengeteg meglepetéssel, elég legyen elöljáróban például annyi, hogy Metternich szerepe sokkal árnyaltabban, Kolowrat gróf szerepe pedig sokkal árnyasabban tűnik fel a korabeli dokumentumkból.Fogunk még e kötetből idézni bőségesen.
Itt van azonban egy elég egyértelmű irat, három héttel a magyar függetlenségi nyilatkozat előtt egy másik, "függőségi nyilatkozat". A dokumentum maga egyértelmű, nem igényel sok szószaporítást: ahogy a mottóból egyértelmű, hogy Saguna püspöknek nem lehet semmilyen szobra - mint volt kezdeményezve - hazánkban, Kollárnak még annyira sem. Az 1942-es jelzet szerint Kollár "németnyelvű memoranduma a budapesti Országos Levéltárban van. Geringer-iratok.1849. ev, 2108/g. szám."
Előterjesztés!
Hogyan lehetne a tótok jelenlegi legsürgősebb szükségeit
orvosolni, hogy az által vissza állítsuk a rendet és nyugalmat?
A Kárpátoktól délre évezredek óta lakik egy erős, 2 milliónál
nagyobb számú, a szláv néptörzshöz tartozó embertömeg, amely
feltűnik természetes szépségével, - eredeti erkölcse meg szokásai,
istenfélő, vallásos nép, - szorgalmuk nem ismer határt, - életvidámság költészetének az alaphangja, - gyönyörű népdalai van-
nak, - törhetetlen hűséggel ragaszkodik uralkodójához, - kellő
tisztelettel viseltetik felebbvalói iránt, de ezer éve szenved az elnyomástól. Ezt a népet hivják felsőmagyarországi szlávoknak vagy tótoknak, a vidéket pedig Szlovákiának. Ez az eddig elhagyott
nép s az ő népi sajátosságai nemcsak különleges figyelmet és
ápolást igényelnek, de azt meg is érdemlik. A mi dicsőségesen
uralkodó császárnénk, Mária Terézia adott egyszer nekik elisme-
rést,, mikor a nép egyik ellensége megrágalmazta azt a trón előtt,
e szavakkal: ,,Szeretem a tótokat, vallásos keresztények, dolgos
emberek, vitéz katonák és jó alattvalók."
Egy ilyen nagy uralkodó itélet-e még ma is büszkévé teszi a
tótokat, szívébe zárja, gyermekei és utódaiba beleoltja, mint drága
örökséget, - az nyujt neki keserü óráiban gyakran vígaszt, arra
alapozza a jobb, a mondásnak megfelelő jövőt. Ebben a várakozás-
ban nem tévedett. Anyai jóságú uralkodójának nagylelkűsége s
igazságérzete adta az egyenjogúságot ajándékul az osztrák jogar
alatt levő minden nemzetiség számára. Érthető és megbocsátható,
ha a nemzeti önérzet ébredésekor itt-ott kilengések történnek,
mert :vannak, akik tévútra vezetik embertársaikat, amiből egyrészt súrlódások és zavarok támadnak a közéletben, másrészt meg
zavarba hozzák a kormányt. Jelenleg ilyen helyzetben él a nép.
Kifelé nincs pontosan határolva és biztosítva, régóta idegen elemek-
kel keveredett össze, most meg állandóan békeb-ontó, lázító fon-
dorlatok befolyásolják. Belsőleg elválasztja őket egymástól a nyelv-
és valláskülönbség. Új eszmék és érzelmek terjesztése forrongást
idézett elő. Jelen pillanatban a nép helyzete gyors segítséget
igényel, amely egyúttal a jobb jővő megalapozása is volna, De
miután az igen fontos munka, amely magábafoglalja a külső és
belső, politikai és egyházi életet, itt tehát időre, nyugalomra és
igen nagy megfontolásra van szükség. Alulírott most röviden csak
arra szorítkozik, ami azonnali) az ami a jelen helyzetben szüksé-
gesnek és hasznosnak mutatkozik. Hogy a zavarok ki ne terjedhessenek s a még nagyobb bajok meggátlására a következő rendszabályokat ajánlja:
1. Egy cs. királyi biztos kinevezését és kiküldését Szlovákiába. Ennek olyan férfinak kell lennie, akiben úgy a kormányzat, mint a szlovákok megbíznak, pártok felett állónak, jellemesnek, józan felfogásúnak s a nép nyelvét annyira értőnek kell lennie, hogy mindenki felkereshesse őt és mindenkit megértsen. Kötelességei lennének:
a) ellenőrizze a már meglevő tisztviselői kart;
b) újat alkalmazzon, ahol szükséges;
0) küszöbölje ki az egyes megyék és községek különböző szabályrendeleteiben levő ellenmondásokat, - egyenlítse ki azokat;
d) vezesse a szlovákok felszabadítása munkáját s rendezze az előálló új helyzetet;
e) szüntesse meg 'a magyar nyelv használatát a hivatalos élet- ben s hozza be helyébe az anyanyelvet;
f) tegyen eleget az újabban felmerülő sürgős kívánságoknak, fojtsa el csírájában a lázadást és vérontást;
g) tiltson meg s akadályozzon meg a felkelőkkel minden megegyezést, levelezést és érintkezést, - általában mozdítsa elő a lehetőség szerint a rend és nyugalom helyreállítását.
2. Ö Felsége egy, lehetőleg csupán a szlovákokhoz intézett nyílt parancsban érthetően és határozottan fejezze ki, hogy az egyenjogúsítás alapelve a szlovákokra is kiterjed, - ez a nép is az osztrák birodalom testvérnépei sorába tartozik és azok közé formailag is felvétetik; nemzetiségét nemcsak elismerik és tisztelik, hanem azt minden megengedett eszköz segítségével fel is karolják. Ez annal inkább szükséges, mert az osztrák császárság új birodalmi alkotmánya egy szóval sem említi ezt a népet, ellenben más, sokkal kisebbeket kifejezetten felsorol.
3. Haladéktalan meg kell indítani egy politikai - nemzeti ujságot, melyet nyugodt, körültekintő és párthoz nem tartozó férfi szerkesszen olyan nyelven, ami nem egészen irodalmi cseh. de nem is népies szlovák, hanem az aranyközépúton volna a nyelvviták lecsendesítésére. Ez az ujság közölné a néppel a kormányrendeleteket. Nyomatnának kisebb munkákat, amelyek a népet politikai éretlenségük idején érdekeik felől kioktatnak, a kilengésektöl óvnak, előmozdítanák a reális népnevelést és műveltséget, megkönnyítenék az ipar és kereskedelem menetét stb.
4. Az egyházi anyakönyvek és jegyzőkönyvek eddig magyar nyelven történt, felette kényelmetlen vezetését a szláv vidékeken és községekben azonnal be kell szüntetni. Szlovák templomokban magyar szentbeszédeket és imákat nem lehet mondani. A szlovák anyakönyvi kivonatokhoz kereszt-, házassági- és halottlevelekhez, ha azokat külföldről kérilk, latin, német és magyar hűséges fordítást kell csatolni. Az elemi és polgári iskolákban a magyar nyelvű tanítás kényszerét meg kell szüntetni és a sok nyelvtan, meg szótár, nyelvgyakorlat és magolás helyett inkább a lelket és értelmet művelő reális tárgyakat kell bevezetni, hogy a szlovákot ezentúl ne nyelvautomatává neveljék, hanem igazán Isten adta nyelvén nevelt emberré és hasznos állampolgárrá.
Wien, 1849 márc. 22-én.
Kollár János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése