Álmodozás

Látogassa meg a  Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogatja meg Önt - rendszerváltás előtt vicc
 

"De las telenovelas" - válaszolta a román kislány a kérdésre, és igaza volt.  Bármit, amit hatékonyan szeretnénk megtanulni, vagy megtaníttatni, csak szorgalmas, mindennapos gyakorlással vihetjük véghez, vagy legalább is azzal nyerjük a rövidebb időt az eredmény eléréséhez. Ha meg olyan eszközünk van, mint a mozgókép, külön szerencse.

Tudták ezt már 1940-41-ben a Szovjetunióban is, és így nem elégedtek meg csak egy darab lengyelellenes filmmel,  amelyet régi olvasóink már ismernek. A sorozat következő darabja, a Мечта (Álmodozás) társadalomkritikai dráma ugyan,  de máris megmutatjuk azokat az elemeket,  amelyek egyértelműen a lengyelellenes propaganda részeinek tekinthetők, főleg úgy hogy ezek az elemek részben szinkronizáltak a Keleti szél-lel. A két alkotás nem egy súlycsoport - de kár volna feledni hagyni akármelyiket is.

Álmodozás

Az Álmodozás című film készítésének körülményei kissé misztikusak.  A filmet ugyan az IMDB szerint 1943 szeptemberében mutatták be a Szovjetunióban (ki tudja, hogy még máshol külföldön valaha egyáltalán) de egészen bizonyos, hogy 1941-ben készült.  1943-ban a lengyelek és a szovjetek már szövetségesek, de miért is mutatnak be egy lengyelellenes filmet, ha egyszer már szövetségesek? A válasz roppant egyszerű: ekkor teszi a lengyel emigráns kapitalista kormány Sztálint felelőssé Katynért.

Több változata is elérhető a neten a film kópiájának,  és az egyik elején  film rendezője nyilatkozik : a filmet a történelmi nevezetességű 1941. június 22-én fejezték be. A rendező pedig nem más, mint Mihail Romm.

Mihail Romm 1901-71 Az Álmodozás  rendezője

Avram Room   1 894-1976 A Keleti szél  rendezője

Szinkronrendezés ...?

Tartok attól, hogy a misztikum itt jelen esetben csak egy udvarias csend Romm egyik olyan munkája felé, amihez illik udvarias csenddel viszonyulni. De most mi inkább törjük meg egy kicsit a csendet és nézzük az egyik változatát a film főcimének, amit a Moszfilm készített. Ha nem emlékeznénk  a Moszfilmra, segítünk.

Az egyik kópia így kezdődik :

Számomra az egyik legkedvesebb film az Álmodozás.  A Nagy Honvédő Háború előestéjén játszódik, és 1941. június 22. éjszakáján készült el..

... A legkedvesebb filmem. Újra látni a vásznon a művészeket mint Radevszkaját, Asztanovot, Pljatt-ot, Boludimant, Kuzminovát, Vojnikot - ez a boldogság ...

 A Lenin-renddel kitüntetett Moszfilm stúdió alkotása, 1941

Máris egyértelmű, mikor készült. Van olyan, amelyen csak ennyi van :

 A Lenin-renddel kitüntetett Moszfilm stúdió alkotása

A kópiákon a film kerettörténét ismeretető magyarázat is különbözik.

Ez az ukrán földek újraegyesítése előtti években történt. A legszegényebb nyugat-ukrajnai falvakból emberek ezrei indultak el a városba, munkát, és boldogságot találni.

Ez az 1933-as évben történt. A szegény nyugat-ukrajnai falvakból emberek ezrei indultak el a városba, munkát, és boldogságot találni.

A film egyébként kapható DVD-n ...

Filmünk a Wang folyó olvasói által már ismert városban, a csodák városában, Lwówban játszódik, mely a film végén már Львов-ra változik
.

Lwów, Latin székesegyház

Львов, Operaház

A történet főhőse Anna (E. Kuzmina), a parasztlány, aki felkerül a városba, amely néhány érdekes jellemzővel rendelkezik.

Két börtön	Négy gyár
Harminckilenc nyilvánosház	Kétszáznegyven üzlet

Az Álmodozás tulajdonképpen nem más, mint egy családi panzió, ahol lecsúszott, depressziós, a nyomorból kitörni nem tudó emberek alkotnak igazi kelet-európai társaságot, az ő sorsukat követjük figyelemmel.

A film elején : Marzenie ...

...a végén Мечта

A Keleti szél művészgárdájából viszontlátjuk a zseniális R. Pljatt-ot, akit később ismert meg jól Magyarország mint az A tavasz 17 pillanata  Schlag lelkészét. A Keleti szél-ben ő volt Mateusz, a lengyel hatalom arrogáns képviselője, itt Janeket, a bohém és jólelkű kocsist alakítja. Az ő segítségével máris látjuk a lengyel urak egyik újabb jellemzőjét, a hiú ficsúrkodást, amely azonban már a Keleti szél-ben is megjelent.

Mateusz intéző  a Keleti szél-ben
Stanisław Komorowsky üzletember az Álmodozásban (M. Asztanov)

Komorowsky ficsúr egyébként a ficsúrkodás miatt egyszer meg is járja a kávéházban...

-Hozza ki rendesen a kávémat !	- Jaj !

Megjelenik régi ismerősünk is, a Lengyel rendőr kiegészítve a Lengyel detektívvel, ez utóbbi viszont annyira buta, hogy meg lehet alázni, és a legegyszerűbb módszerekkel lehet átverni, ha épp keres minket. A Lengyel  rendőr tevékenységéről majd kicsit később.

А Lengyel detektív azonban tesz egy kézmozdulatot, ami majd  a végén nagyon fontos lesz. Anna itt még egy kávéházban dolgozik, és látszólag az élete a saját kis elvárásaihoz képest rendben van.

Janek, a bohém, jólelkű kocsis is a panzióban lakik, ahogy Lazar (A. Kiszljakov) mérnök, a tulajdonosnő fia, valamint Wanda (A. Vojcik), a felfelé (vissza)törekvő lecsúszott újságíró. Lazar mérnöknek vannak korszakalkotó tervei, amelyeket a vállalat nem fogad el, mert sértené a külföldi részvényesek érdekeit. A vállalat magatartása ugyan tipikus kapitalista magatartás is lehetne, de  a képsorok mindent elárulnak, amikor Lazar kijön a vállalat épületéből az elutasítás után.

A lengyel ezredes félretolja Lazart ...

Ugyanez a jelenet a muszteren :

Wanda házassági hirdetést ad fel, amire Stanislaw Komorowsky üzletember jelentkezik. Wandának sokkal szimpatikusabb lenne Lazar, de a jól szituált üzletember a kapitalista társadalomban jobb parti, elmegy vele sétálni. Lazar teljesen feldúlt lelkiállapotban ér haza mindeközben, és túlcsordul a pohár : azt hazudja, hogy elfogadták a tervét. Wandának három nap múlva választ kellene adnia Komorowskynak.

Háttérben a Latin templom	Háttérben a lwówi Városháza

Wanda meghallja, hogy Lazar tervét elfogadták, elmennek egy drága étterembe, ahol eléggé furcsa testtartással táncolnak az emberek. Természetesen kiderül, hogy Lazarnak nincs elég pénze, ami kevés is van, azt az anyjától lopta. Komorowsky megalázza. Wanda elrohan Komorowskyhoz és kiderül az üzletemberről  a szörnyű valóság ..

Wanda öngyilkos lesz ... a kereszt nem véletlenül jelenik meg. Emlékszünk, a Keleti szél fontos epizódmomentuma volt.

A kis közösség sokkot kap mindezektől, Janek Annával elmegy egy őrült kocsikázásra. Az ekkor látható képsorok megint egyértelművé teszik, hogy a fő probléma nem a kapitalizmus ...

Ezek után a két legkétségbeesettebb ember, Anna és Lazar elhatározza, hogy elmennek Lengyelországból .... el a Szovjetunióba ...

... de a céljukig nem jutnak el. Letartóztatják őket a határon...


... börtönbe kerülnek, ahol megjelenik a Lengyel rendőr, és akcióba is lép. Ahogy már tudjuk, a gyengébbek és a kiszolgáltatottak ellen kínzással és terrorral.

	Emlékszünk a lengyel detektív ugyanezen mozdulatára? Itt már a mozdulat vége : ütés és kínzás.

A film vége is ütős. Lazar hazakerül Lwówba, a panzióba,  Anna pedig eltűnik. Hosszú évek után eljön 1939 arany szeptembere és Anna előkerül.  Львов-ba bevonulnak a szovjet csapatok és Anna felkeresi az Álmodozás panziót, ahol Lazar megkérdezi, mi történt vele?

- Hol volt eddig Anna? - Dolgoztam. Egy gyárban.	- Szép gyár. Hol van ez, Katowice-ban, Poznanban?
- Ott dolgozott ??	- Igen. Elindultam, mentem, mentem ... és megérkeztem.

Ha azt gondolnánk, hogy a film legalább a desztalinizáció után dobozbeli pihenést kapott, az tévedés. Az egyik kópiának olyan befejezése van, ami egyértelműsíti : az előbb ismertetett egytértelműen lengyelellenes toposzok nem jelentenek problémát.

A téma folytatása még következik ...

Plusz egy óra Hitlerért

Láttuk már, hogy a gonzó "újságírás" "értékeként" hogyan lett Mussolini antifasiszta. A napokban egy újabb gyöngyszem látott napvilágot, amely - noha valóban teljesen beleépült a spanyol köztudatba - pár másodperces elemi logikát igénylő gondolkodás után kideríthető, hogy valótlan. (Az hogy ez a tudat miképp működik, éppen Magyarországról van kevés jogunk bírálni vagy firtatni, hiszen nálunk Kádár János mindmáig a legnépszerűbb történelmi alakok egyike.)

Az alábbi főcím látott világot a napokban : (a kép szerkesztett, de a lényeget tartalmazza)

Tehát Franco Hitler iránti szimpátiájából került volna a közép-európai időzónába. Hát, némi szarkazmussal szólva, így van, Hitler pont ilyen típusú ember volt, akit épp ilyen dolgokkal megértőbbé lehetett tenni. (Hejh, ha ezt mindenki tudta volna a vérzivataros időben!)

Tiszta szerencse, hogy a cikkíró nem tudott az 1940. októberi eléggé balul sikerült hendaye-i találkozóról.

Magyar Világhíradó, 872.

Hitler dühösen vonul az órányit késő Caudillo vonata felé.

Hitler, Eberhardt von Stohrer követ, Franco

Nem elég, hogy Franco késett, még olyat is tett, ami a Hitlerrel tárgyalók közül más senkinek soha nem sikerült: ő vitte a szót. A képen is látható von Stohrer báró és Ribbentrop visszaemlékezései szerint is dührohamokkal tarkított volt a visszaút, a továbbiakban a spanyolokat Hitler ezen a találkozón a maga részéről "leírta".

Még jó hogy a cikkíró erről nem tudott, mert tán ezt is beleszőtte volna az óraátállításos csomagba.

A valóságban természetesen nagyon is nemzetközi és háborús okok szabályozták a negyvenes években többször is lezajlott spanyolországi óraátállításokat. A századfordulón az európai vasúti közlekedést még eléggé megnehezítette a kaotikus időszámításrendszer, többszöri sokszor sikertelen kísérletek történtek az egységesítésre, nem sok sikerrel. Görögország például épp a kevés vasúthálózatára hivatkozva nem akart ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Spanyolországban is többször foglalkoztak a kérdéssel, lássuk a jelen esetben minket érdeklő időszakot. A Boletin de Estado 68-as száma közli az alábbi rendeletet, amely 1940. március 8-án jelent meg:

A lényeg: a más európai országok időzónájával való összehangolás érdekében 1940. március 16-án 23 órától 60 perccel kell előreállítani az órát,  nyári időszámítás formájában. A rendeletet meglehetősen későn adták ki más európai országokhoz képest, például az e történetben fontos szerepet játszó Franciaországban már egy hónappal előbb bevezették. Így tehát Spanyolország (és Franciaország) Greenwhich-hez képest egy órával előbbre járt.

La Vanguardia, 1940. március 8.

A nyár végére azonban történt egy s más.

A szaggatott vonal egyben a német nyári és a francia nyári időszámítás közti határ is ..

Franciaország eleste után a megszállt zónában bevezették a német nyári időszámítást is, így a német nyári időszámítás plusz kettő, a francia (és a spanyol) időszámítás plusz egy órával járt előbb mint Greenwhich.
Természetesen ez az állapot újratermelte a vonatközlekedés problémáját, még nehézkesebbé téve a kettéosztott Franciaországban a közlekedést.

Le Figaro, 1942. március 8. "Ne felejtsék el előreállítani az órát!"

1942 márciusában a vichyi zónában is a német időszámítás lett hatályos, tehát Spanyolország is változtatott. Május 2-től újabb hatvan perccel előreállították az órákat.

La Vanguardia, 1942. május 8.

Lehet, az egész szóbeszéd kialakulását az idézett lap szalagcíme ihlette:

Hitler és Mussolini megbeszélése Salzburgban

Mellette a fentebb is szereplő hír az óraátállításról

Természetesen a háború végén a spanyolok újra a franciák megváltozott időzónájához igazodtak.
Ez a történet is - sajnos - jól illusztrálja Borsányi György történészprofesszor megállapítását: "A rémhírek esetében sosem az a fontos, hogy megfelelnek-e a valóságnak, hanem csak az, hogy az emberek elhiszik-e. És ha elhiszik, közvéleményt formáló tényezővé válnak."
Kár, hogy a gonzó "újságírás" lényege épp ez.

Lex Apponyi

Pesti Napló, 1899. augusztus 21
A turóci föderalisták.
Saját tudósitónktól. —
Turóc-Szent-Mártoii, aug. 21.
Hogy mi mindent főztek a tót vezérek, cseh vendégeikkel egyetemben a legutóbhi konventikulumaikon, melyeknek a Zsivéna közgyűlése adta meg a cégért, csak lassan-lassan fog kiderülni. Mindamellett azt hiszem, hogy e tanácskozásoknak egyelőre mégis csak a legnevezetesebb szülötte az a momerandum, melyet részletesen kidolgoztak s melyet állítólag az országgyűlés elé akarnak terjeszteni. E memorandum nem kevesebbet kér, mint a föderalizmust Magyarországon s minthogy a bolondságnak is megvan a maga rendszere : pontozatokba foglalja szépen, hogy miképpen kívánja ezt a gondolatát .megvalósítani. Ä memorandumon egészen megösmerszik a cseh sugalmazók hatása. Kívánják, hogy nyelvterületeJc szerint oszszák fel az ország adminisztrációját, törvénykezését, tanügyét; kívánnak tót minisztert, tót főispánokat, főbirákat. «Diplomáciái nyelvnek» nagylelkűen a magyart választják meg, de amellett minden nyelvterületnek saját színeket követelnek a magyar nemzeti szinek mellé. A kultuszminisztériumba minden nyelvnek saját külön osztályt, mely felügyeljen és vezessen a saját ügyeiben. Aztán saját külön minisztert is minden nemzetiségnek. A részletekre nézve egyelőre csak a tiszta és vegyes tót területekre van kidolgozott tervük. Tót főispánt és tót törvénykezési nyelvet kívánnak például Árva-, Liptó-, Trencsén- és Turócmegyék számára s a tót nyelv jogainak megfelelő érvényesítését a következő kevertnyelvü területeken: Bars, Hont, Nyitra, Pozsony, Sáros, Szepes. De beszéljen maga helyett a tót memorandumnak erre vonatkozó része. íme a pontozatok :
Magyarország diplomáciái nyelve magyar ; ez a kormány, a felsőbb bíróságok nyelve, ezt használják a megyei és az állami hatóságok egymás közt való érintkezésükben, ez reprezentálja Szent István birodalmát kifelé, de a nyelvi Tcerületek belíigyeiben valamennyi országos nyelv egyenjogú. Ez egyenjogúság külső jeléül minden polgár az állam zászlója mellett saját nyelve (?) zászlaját használhatja. (A tót fehér-vörös-kék.)
2. Az egyes nyelvkerületek: megyék, törvényhatóságu városok, községek, első és másodfokú törvényszékek, továbbá állami intézmények úgymint posta, vasút, közép-, szak-, polgári és népiskolák, alsóbb egyházi és világi hivatalok hivatalos nyelve az az országos nyely, mely a kerületben 80 százaléknál többet vall hívének. Ezek a tisztanyelvü kerületek. Az egyes 'kerületekben az a nyelv a hivatalos, melyet a lakosságnak legalább húsz százaléka magáénak vall: ennélfogva az ilyen kerületek hivatalnokai kötelesek birni a kerületükben élő hivatalos nyelveket, vagy a kört nyelvismereteik szerint osztják meg. A hivatalok főnökei ilyen helyeken mindenütt abból a nemzetiségből választandók, mely többségben van, de föltétlenül tudniok kell a többi nyelvet is. Ahol egy nemzetiség csak 5—20 százalékkal van képviselve, legalább egy tisztviselő legyen, ki e nyelvet teljesen bírja. Tolmács segítségével csak ott lehet működni, hol a kérdéses nyelvet a népesség 5 százalékánál kevesebb vallja a magáénak.
3. A nép-, polgári-, szak- és középiskolák tannyelve kerületük hivatalos nyelve, még pedig 80 százalék mellett kizárólagosan, kevert kerületekben arányosan felosztva, vegyesen a tantárgyak szerint.
A kerület minden nyelve általánosan kötelező tárgy.
A magyar nyelv kötelező valamennyi iskolában, kivéve a népiskola első és második osztályát, ahol pedagógiai szempontból kizárólag az anyanyelven folyik a tanítás. A közoktatásügyi minisztériumban minden nyelvnek saját külön osztálya van, mely felügyel és vezet saját ügyében. 
4. Hogy túlkapások egyes nemzetiségek rovására ne essenek, minden nemzetiségnek saját külön minisztere van nyelve védelmére, mely a nyelvügyi törvények és rendeletek pontos végrehajtására felügyel, nemzete érdekeit védi és képviseli a kormánynál, országgyűlésen stb. Statisztikai kimutatás szerint tót főispán alatt tót lenne az adminisztráció, a törvénykezés és a tanítás nyelve Árva-, Liptó-, Tren- csén-, Zólyom- és Turócvármegyékben. Kevert, tót-magyar megyék, hol túlnyomó lévén a tót elem, tót főispán alatt: Bars-, Hont-, Nyitra-, Pozsony-, Sáros- és Szepes- megyéhben.

17. § Minden iskola és minden tanitó, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a valláserkölcsös gondolkodást tartozik kifejleszteni és megerősiteni. Ennek a szempontnak az egész tanitásban érvényesülni kell; külső kifejezésül minden iskolában, jellegkülönbség nélkül, ugy a főbejárat fölött, mint megfelelő helyen a tantermekben Magyarország czimere helyezendő el, a tantermekben a magyar történetből vett falitáblák alkalmazandók, nemzeti ünnepeken pedig az épületen a magyar nemzeti czimeres zászló tüzendő ki. E jelvényeken kivül csak a törvényhatóság és a község czimere és az iskola községi, illetőleg felekezeti jellegét a törvényesen megállapitott kitételekkel megjelölő magyar nyelvü külső felirat és a tantermekben az illető hitfelekezet egyházi főpásztorainak arczképei, vallási jelvények, valláskegyeleti képek, és az oktatáshoz szükséges tanszerek alkalmazása van megengedve, melyek azonban idegen történeti vagy földrajzi vonatkozásokat nem tartalmazhatnak és csakis hazai készitmények lehetnek. A vallás- és közoktatásügyi minister a tárczája terhére gondoskodik arról, hogy az összes iskolák a magyar czimerrel és zászlóval, valamint az iskolafentartó hatóság meghallgatásával megállapitandó magyar történeti képekkel elláttassanak. E történeti képek a tantermekben kellő módon elhelyezendők és a tanitó tartozik jelentőségüket a nyelv- és értelemgyakorlatok, továbbá a földrajz és történelem tanitása során a gyermekeknek megmagyarázni.

A 1907. évi XXVII. törvénycikk , a Lex Apponyi a leginkább hazugságokkal terhelt történet a XX. századi eleji Magyarországon. A legfőbb bizonyíték erre a .tydzen hetilap fent idézett címlapja: mintha a Lex Apponyi a Benes-dekrétumokkal, a magyarság kollektív büntetésével, vagyonának elkobzásával egyenértékű élmény lenne a Gens Hungarica nemzetiségei számára !

Nos, próbáljunk belemenni a részletekbe, és vizsgáljuk meg, mi is ez valójában.
Elsőnek vegyük nagyító alá a törvény eme mondatát, a legérzékenyebb mondatot, amelyre sok rágalom és hazugság épül  :


19. § A nem magyar tanitási nyelvü elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi minister által a hitfelekezeti iskolafentartó meghallgatásával megállapitott tanitási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mérvben tanitandó, hogy a nem magyar anyanyelvü gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és irásban érthetően ki tudja fejezni.

Természetesen elképzelhető az "ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes" logikával felfogható erőszakos asszimilációs kísérletnek az idézett paragrafus, azonban sokkal egyszerűbb ha megismerjük a törvényhez kiadott tantervet, amelyet most teljes terjedelmében közzéteszünk. A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolákban című dokumentum önmagáért beszél. Pár mondat bőven elég a tartalom egésze jellemzésére:

Az elvetett kisded magnak melegségre és világosságra van szüksége, hogy terebélyes fává növekedhessék. Az idegenajkú népiskolai tanuló zsenge lelke a tanítótól várja a nevelésnek azt a melegségét és a tanításnak azt a világosságát, amelynek segítségével a magyar nyelv ismeretét megszerezheti. S ez az új ismeret csak így válik a gyermeknek egész életére szóló kincsévé. Bármilyen nyelven beszéljünk is, valamennyien tagjai vagyunk e hazában az egységes és felbonthatatlan magyar nemzetnek. A magyar nyelv az állam hivatalos nyelve, s közös törvényeinken kívül a legerősebb kapocs, amely bennünket, akik itt egymásra utalva élünk, összetart. Ez tanít meg rá, hogy egymást megértsük, megértsük, megbecsüljük, megszeressük s a haza és a nemzet szolgálatában egyesüljünk.

Villámposzt: dekadens kommunisták

Mit szólnánk ahhoz, ha egy kelet-európai kommunista vezér így öltözködne?

Pedig az 1950-es Klement Gottwald fényképekben című albumban - amely a Rákosi Mátyás élete képekben című, Nemes János szerkesztette album teljes logikai és strukturális mása - ezt a képet találjuk:

Szóval nem is egy, de két vezér szmokingban. Nemes János Rákosi Mátyás születésnapja című kötetében Rákosi eleganciája meg sem közelíti a lengyel és cseh vezért. Rákositól balra felesége, Fenya Kornyilova, jobbra Gábor Andor.

Nincs új a Nap alatt

A most következő értékelések magyarországi lapokban jelentek meg Ronald Reaganről annakidején. Mindennemű hasonlóság napjainkhoz nem a véletlen műve.

Ronald Reagan első, országos jelentőségű fellépéssorozatára a Köz- társasági Párt színeiben 1964-ben kerül sor, amikor is az ultrakonzervatív, atombombával fenyegetődző republikánus elnökjelölt, Barry Goldwater érdekében szónokolt. Színészi képességeit ügyesen vetette latba a televíziós műsorokban Goldwater érdekében. Az amerikai nép és a világ szerencséjére Goldwater súlyos vereséget szenvedett a választásokon. A republikánus kampány tulajdonképpeni győztese Ronald Reagan lett, akinek nevét az egész ország megismerte a választási hadjárat során tartott egyik televíziós beszédéből. Avar János néhány jellemző mondatot idéz Reagan híres televíziós beszédéből: „Itt állunk a szabadság utolsó szigetén az egész világon. Nincs hová menekülni, nincs hová elfutni. Vagy megvédjük itt a szabadságot, vagy elveszünk.. J’1 Sajnos ismerős szavak az utóbbi évek amerikai politikai szónoklattárából. [...] „A félelem, hogy elveszthetik, amit szereztek — szüli a konzervativizmust, a bizonytalanság érzését, azt az eltökéltséget, hogy megőrizzék a status quót. S ez nemcsak azokat keríti hatalmába, akik valóban nagy sikert aratnak, mint Ronald Reagan vagy Holmes Tuttle, hanem azokat is, akiknek sikerét csak egy jó munkahely, a saját ház, autó, televíziós készülék és gyermekeik egyetemre küldésének reménye jelzi” — írja a konzervativizmus társadalmi bázisairól Lindsey. Ezek az emberek lelkesen helyeseltek és tapsoltak, amikor Reagan beszédeiben azért ostorozta a washingtoni kormányzatot, mert az túl sok adót szed ki a „dolgozó vállalkozók” zsebéből, át akarja venni az üzleti élet irányítását, „naplopókat” pénzel stb.
Lindsey képe azonban lényeges kiegészítésre is szorul. A „populista konzervatívok”: a kis- és középnagyságú üzletek, vállalkozások tulajdonosai, a farmerek, a háztulajdonosok, a jól fizetett állásaikat féltő fizikai vagy szellemi dolgozók igaz, hogy derékhadát alkották Reagan politikai kampányainak, de korántsem ők voltak a politikai, gazdaságpolitikai irányának meghatározói. A hangadók a „big business” képviselői voltak, a klasszikus értelemben vett konzervatívok, akik már hosszabb ideje nagyobb beleszólást követeltek maguknak és egyáltalán a kaliforniai új tőkés csoportosulásnak az Egyesült Államok vezetésébe. [...] Hivatalos magyar nyelvű életrajza szerint Goldwater veresége után „Reagan kiváló politikai tanácsadók egész kis seregét gyűjtötte maga köré, gyorsított »tanfolyamokat« végzett az amerikai tagállamok politikai életéből és közigazgatásából, 1966-ban pedig bejelentette, hogy jelölteti magát Kalifornia kormányzói posztjára. Vakmerő lépés volt ez egy olyan ember részéről, aki addig még sohasem töltött be közhivatalt, és Reagan- nek persze el kellett viselni a gúnyos viccelődést a politikus jelmezét öltő színészről.”[...] (Pat) Brown ellen. Igaz, hogy Reagan már ekkor sem volt nagyon válogatós a politikai harc módszereit illetően. Brown adminisztrációját például egyszerűen azzal vádolta meg, hogy kifosztotta, kiürítette Kalifornia államkasszáját. [...] 1981 januárjában az elnök és csapata ezzel a riasztó politikai platformmal és misszionáriusi lelkülettel vette át a kormányhatalmat Washingtonban. 3000 új ember: részben tapasztalatlan, részben a hideg- háborús stratégiában nagyon is járatos Reagan-hivő költözött a Fehér Házba, a State Departmentbe és a Pentagonba. Együtt és egyszerre harcot hirdettek
— a központi állami költségvetés és mindenekelőtt a költségvetési deficit csökkentéséért, illetve a deficit folyamatos eltüntetéséért;
— az adók, különösen a magánvállalkozást sújtó adók csökkentéséért;
— az infláció leküzdéséért;
— a munkanélküliség csökkentéséért.
Ezzel egyidejűleg azonnal 39 milliárd dolláros katonai pótköltségvetést fogadtattak el a Kongresszussal, beindították az új, minden korábbinál nagyobb fegyverkezési hullámot... Az Egyesült Államok nyugati szövetségeseit is némi meglepetéssel érte az amerikai politika és az irányukban tanúsított hangnemváltozás A Die Zeit már 1981 áprilisában „Amerika ismét vezetni akar: Európának hozzá kell szoknia a Washingtonból érkező keményebb hangokhoz” címet adott washingtoni beszámolójának. A tudósító, Marion Dönhoff grófnő, a lap főszerkesztője leírja, hogy „ha valaki ma Európából Washingtonba érkezik, a látottak és tapasztaltak alapján nyugtalanság fogja el, mivel ott ma már megint csak a kelet—nyugati viszony szemüvegén át tudnak nézni, és csupán katonai kategóriákban képesek gondolkodni”

Bányász Rezső: Ronald Reagan politikai arcképéhez 

Azokban a napokban, amikor a világ békeszerető embereinek százmilliói emlékeztek meg az első atomtragédiáról, az Egyesült Államok elnöke Ronald Reagan még egy szörnyűbb, még egy borzalmasabb fegyvernek, a neutron bomba gyártásának nyitott szabad utat. Reagan elődje J. Carter a világ közvéleményének nyomására röviddel elnöksége lejárta előtt kénytelen volt elhalasztani e szörnyű fegyver gyártását, s az új elnök minden lelkiismeret furdalás nélkül elrendelte ezt. Erre harminchat évvel azután került sor, hogy — augusztus hatodikán vagyis a döntés napján — az amerikaiak ledobták az első atombombát Hirosimára. Reagan parancsát nehéz másként értékelni mint az olyan őrültek döntését, akik figyelmen kívül hagynak minden emberit, mindazt, ami az ember létével illetve nem létével kapcsolatos. Ez év augusztusában a neutronbomba feltalálója egyik nyilatkozatában e fegyverről mint humánus eszközről beszél, amely nem pusztítja el az anyagi értékeket és úgymond „csupán az emberek halnak meg". Az elmúlt évek folyamán, amikor ismeretessé vált az amerikai kormány ilyen irányú szándéka, sok neves tudós, politikus adott annak a véleményének kifejezést, hogy fordított értékű gondolkodásról, a cinizmus legfelsőbb fokáról vagyis olyasmiről van szó, ami csakis a militarizmus szörnyszülötte lehet. Az emberiségnek még eggyel több oka van arra, hogy fokozza a békéért, a nemzetközi enyhülésért folytatott harcát, hogy erőteljesebben lépjen fel mindazokkal szemben, akik semmibe veszik az emberiség béke utáni óhaját. 

A Hét, 1981 szeptember 12.

Az iskolai végzettség alapvetően befolyásolta a válaszokat. A 8 általánosnál kevesebbet végzettek 41%-a mondta Reagant győztesnek, a főiskolai, ill. egyetemi végzettséggel rendelkezőknek pedig 91%-a. Az elnök személyére vonatkozó viszonylag magas ismeretszint érezhetően csökkent, amikor ennél „nehezebb" kérdést feltéve arról tudakozódtunk, melyik párt jelöltje volt a megválasztott elnök. Kérdezettjeink 35%-a nem tudott a kérdésre felelni. (A válaszolók 64%-a mondta republikánusnak Reagant, 18% demokratának tartotta, 18% pedig más pártot említett.) Az iskolai végzettség itt is egyértelműen hatott a válaszokra: a 8 általánosnál kevesebbet végzettek 62%-a nem tudott felelni a kérdésre, míg ez az arány az egyetemi végzettségűeknél 15% volt. Az alacsonyabb iskolai végzettségűeknél viszonylag magas azok száma, akik más pártot említettek, ami szintén a tájékozottság kisebb fokára utal. jó, mert nem az enyhülés politikáját folytatta.") A válaszok iskolai végzettség szerinti bontása is a tájékoztatási eszközök állásfoglalásának a hiányára utal. A magasabb iskolai végzettségűek csoportjában (ahol az ismeretszint magasabb) Reagant 28%, Cartert 25% tartotta jobbnak. Az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőknél viszont érvényesült a „ha őt választották, biztos ő a jobb" hatása. Ez utóbbi csoportban kétszer annyian mondták Reagant kedvezőbbnek, mint Cartert.

Jel-kép 1981/2. Két rossz közül az egyik - Az amerikai elnökválasztás hazai visszhangja

Ez pedig az, hogy a republikánus vetélytársat, a manapság népszerűségének csúcsain levő Ronald Reagant mindenképpen meg kell állítani. De ki állítja meg, és főleg mivel? A demokraták az utóbbi kérdésre — úgy tűnik — az ördög minél rondább képmásának falra festésével válaszolnak. Minthogy igazán szimpatikus alternatívát, tehát vonzó — pláne hihető! — bel- és külpolitikai programot ajánlani nem képesek, kénytelenek az ellenfél pocskondiázásának taktikáját választani. Annál is inkább, mert hát az ördögűző szerepére nincs alkalmasabb „színészük”, mint a népszerűség csúszdáján mostanában soha nem tapasztalt mélységekbe visszásiklott Carter. Az elnökjelölt elnök esélyeit csupán az tartja fenn, hogy az ellenfél sem áll sokkal jobban. A legelfogultabb republikánusok sem állíthatják például, hogy az ő jelöltjük birtokában lenne a legnagyobb tőkés állam vezetéséhez szükséges kiváló kvalitásoknak. Ráadásul Reagan, aki hosszú pályafutása során nem tudott közepes cowboy-szí- nészből tehetséges politikussá válni, alighanem soksok amerikai számára ijesztő szélsőséget képvisel. Külpolitikai eszméi, főleg dühödt fegyverkezési szólamai tetszhetnek azoknak a választópolgároknak, akik még mindig az „Amerika a legerősebb” elvakító bűvöletében élnek, de bizonnyal elgondolkoztatják azokat, akik a mai vészterhes Világpolitikai viszonyok között okkal aggódnak a jövőért, Nem csoda, ha Carter és csapata főleg erre próbál rájátszani. Hiszen aligha hatástalanul mondják, s igazuk is van: ha Reagan elnökké lesz, s külpolitikai ígéreteit megkísérli betartani, az minden eddiginél fenyegetőbb viharokat hozhat a nemzetközi politikában. S nem sok reménye lehet bárkinek arra, hogy egy elnökjelölt, akinek legszűkebb stábjában szinte kivétel nélkül hétpróbás „héják” tevékenykednek, hatalomra kerülése esetén a megrendült enyhülést józan és rugalmas politikával talpra próbálná segíteni.

Népszava, 1980. augusztus 17.

Ronald Reagan szélsőségesen szovjetellenes nézetei, a cowboyfilmek mintájára „jó és rossz fiúk” megmérkőzésé- re leegyszerűsített világképe eleve elriasztotta a külföldet. Amikor pedig a SALT 2 'sommás elvetését és nukleáris fegyverkezési verseny elindítását ígérte, az amerikaiakat is aggasztani kezdte elnökké válásának lehetősége. Carter elnök természetesen rájátszott erre., háborús uszí- tónak nyilvánította vetélytár- sát. A tv-vitában is arról próbálta meggyőzni a közvéleményt, hogy az országot csakis ő mentheti meg attól a háborús kalandtól, sőt, nukleáris katasztrófától, amelybe Reagan belerántaná az Egye sült Államokat és a világot.

Népszava, 1980. november 2.

Talán ennyi elég is.

A halott ápolónő

Alig élhetett húsz tavaszt talán / És már ott hevert / Az aszfalt nyoszolyán. / Mellén keresztben összetett keze, / Őszirózsák és személyije. - idéztük Gajárszky Magdolna.versét nemrégi cikkünkben.
És ehhez is jön folytatás.

 A kép a Rubicon 2006/9-es számában jelent meg. Felvesszük a kapcsolatot a Rubicon szerkesztőségével, bízunk benne, hogy segítségükkel többet is megtudhatunk a képről magáról.