Finom história

Das Interessante Blatt, 1924. szeptember 11.

Der Genöarm als SittenkommWr. Im fashionablen «Mischen B a deorte Balatonfüred am Plattensee mißt ein inspizierender Gendarm das ihm zu k « rz sch e in en d e Badekleid einer Dame, um festzustellen, ob es den polizeilichen Vorschriften noch entspricht. (S. S. 5.)

Der Gendarm alsSittenrichterrJmBadeorteBalaton. füred am Plattensee wird eine Dame, deren Bade ­ kostüm nach den polizeilichen Borschristen zu kurz ist. aus dem Bade entfernt. (Siehe Titelbild und Seite 5.)

Csendorségi Lapok, 1925. január 1.

A csendor mint erénycsosz.
Ez alatt a cím alatt a Bécsben megjeleno Das Interessante Blatt" címu képes hetilap 1924.évi 37. számában az itt látható két képet közölte: az egyiket a címlapon, a másikat a lan belsejé ben. A képeket szószerint a következo szöveggel kisérte:
Magyarországon, úgy mint Franciaország ban a hölgyek fürdoruháját illetoleg hirtelen fel éledt az erkölcsösség, jólíehet ettol még a külön ben oly szemérmes Anglia és Amerika is megki méltettek, Rendori rendelkezések pontosan elo írják a fürdozo hölgyek fürdonadrágjának hosz szát. Ez Balatonfüreden, az ismert! magyar fürdo helyen mindenféle mulatságos jelenetre vezetett. Cimképünk azt a rendkívül kínos hivatalos eljá rást mutatja be, mikor egy csendor egy hölgy fürdoruháját a legpontosabban leméri és mivet az igen rövid, szép viselojét a fürdo strandjáról eltávolítja, felöltözfetteti és személyi adatainak megállapítása végett a legközelebbi kapitányságra viszi. Természetes, hogy ezek a rendszabályok sok derültséget keltettek, de sok bosszúságot is okoz tak, ami a magyar fürdohelyek látogatottságának aligha van elonyére."
Nem tudjuk, hogy bosszankodjunk vagy nevessünk-e mindezeken? Ha a hivatalos vizsgálat nem is állapította volna meg, akkor sem kellene bizonyítgatnunk, hogy a bécsi lapban emlí tett. vagy abhoz hasonló rendszabályok Magyar ország egyetlen helyén sem voltak kiadva. a csendor tehát sehol és semmiképen sem jöhetett abba a nevetséges helyzetbe, hogy hölgyek fürdo nadrágjait méregessé vagy hogy valakit azért, mert úszónadrágja rövid, fürdoruhában elovezessen.
Mi. akik mindezekkel tisztában vagy unk, legfeljebb elmosolyodunk annak nauivitásán, aki ezt a kacsát elhitetni igyekszik, de nem szabad el felednünk, hogy ennek a tekintélyes képes lap nak a világ minden részében sok ezer laikus olvasója van, kik között bizonyára szép számmal akadtak olyanok. akik ezeket a színpadias hir állítása képeket komolyan vették és na hozzájuk fuzött magyarázatot elhitték.
Nem vagyunk hivatva arra hogy a magyar közigazgatás vagy a magyar fürdök jó hírnevét ilyen naivitásokkal szemben amegvédelmezzük. de már a magyar csendor nevetségessé tételét szó nélkül nem hagyhatjuk.
Kétségtelen, hogy a közölt képek eredeti fényképfelvételek reprodukciói, at felvételek azombanban nem Balatonfüreden készültek. tehát ket eset lehetséges. Vaury külföldön készültek ezek a képek, azzal az átlátszó célzattal, hogy a magyar fürdoöhelyeket ilyen tisztésségesnek sehogy sem nevezbeto módon kompromittálják, vbagy pedig ittho vett reá egy jókedvü fúrdózó társaság egy tapasztalatlan, fiatal csendort, hogy magát  tréfából ezekben a kitalált helyzetekben lefényképeznt vnggenlje És ot képekkel azatán valaki visszaélt.
Akárbogy történt vs a dolog, a magyar csend örség jó hírneve okvetlen megköveteli, hogy a  való tényállás kideríttessék, nyért felkérjük olvasóinkat, hogy ha valaki e felvételek történetet vagy na képeken szereplo szegnélyek valamelyiket ianeri, azt velünk közölni szíveskedjék.

Csendorségi Lapok, 1925. május 15

A mult ér augusztus 90-án egy pestmegyei község melletti kis folyócskátan, egy budapesti társaság fürdozött. Ez a társaság reú wett egi helyi szolgálatban éppen arra portyázott fiatal csendort arra, hogy magát egy akkor kitalált és mesterségesen beállítatt helyzetben lefényképezni engedje. A képnek — melyeket f. évi 1. számunk ban , 4 csendor mint erénycsoszo cím alatt közöl. tünk — a fényképezo uiságíró révén külföldre I-r rültek, annak dokumentálására, hogy milyen bru tálisan bánik rl a magyar csendorség a fürdo vendégekkel — Balatonfüreden. Az ügy illetékes helyre került; a Telliismeretlen és nagyon ís át látszó hátteru tréfa" szereploi megkapják, amit megérdemelnek; az eset tehát minket ebbol a szempontból tovább nem érdeket. De tanulhatunk belole. Mindenekelott azt. hogy a szolgálatban álló csendor nem való a fényképezogép elé. Nem, azért, mintha a csendorség bármilyen szolgálati eljárása a nyilvánosságot vagy a megöröükítést nem tűrné: hanem azért, mert a nagyképű szi nészi pózokban rejlo komolytalanság sehogy sem állik a csendor szolgálatának komolyságához. Aki fényképet akar maaáról csináltatni. ám tegye meg szolgálaton kívül, akkor könnyebb is harál. súgjas arent vii, mint kalapban és szyeógyi 4 másik tanulság pedig az, bagy a csendor igy  sem lehet  elég bizalmatlan azokkal szembeni akiket nem ismer, mert semmivel sem élnek eaz azemberek oly könnyen, mint a mások jóhíszeműségéért, A mi csendorünket például azzat vették rá a fényképezésre, hogy a képeket egy Magyarország javára indítandó prortaganda céljaból fogják felhasználni és azokkal a magyarság seátjánt erkölesíiségét fogják a külföldnek bemutatni. Mikar aztán a képek készen voltak, nevetséggé  tettek minket velük a külföld elott. Jó tehát addig résen lenni, mert nem mindenki magyar, aki magyarul beszél.


Magyarság, 1932. szeptember 4.

Csendorségi Lapok, 1932. szeptember 15.

Csendorségi Lapok, 1932. október 1.

Finom história.
Egy angol lapban megjelent fényképet közöltünk a mult számunkban. Azt ábrázolta, hogy egy magyar csendor Siófokon elovezet két hölgyet, mert a fürdoruhájukat nem találta elég erkölcsösnek.
Hadd mondjuk el ennek a fényképnek a tör ténetét.
Grósz Bernát fotóriporter az elmult nyáron Siófokon tartózkodott. Többek között egy angol lap vállalat részére is fényképeket szállítván, szeretett volna Siófokról is elhelyezni valamit a lapjában. De mit? Javában töprengett és portyázott felajzott masinájával a strandon, amikor egyszerre — óh, Gondviselés! — csendor jelent meg a látóhatáron. Petrák Miklós örmester bajtársunk közeledett fürdo ügyeleti szolgálatban.
Grósz mesternek mentoötlete támadt. Le fog fényképezni az angoloknak egy magyar csendori brutalitást. Legalább megtátja a külföld, mi minden lehetséges azon a Magyarországon. Hogy a csendor nem hajlandó az o kedvéért botrányt rendezni? Ugyan kérem, ki fog ilyen csekélységeken fenn akadni ma, a fototechnika századában?

Grósz Bernát úr odalépett két fürdoruhás hölgyhöz, akiknek a fürdöruháját még Siófokon is elég liberálisnak találta. Közölte velük zseniális tervét s felkérta oket, sétáljanak a csendor mögött 8 amikor a fényképezogép elé érnek, lépjenek hirtelen kétoldalt melléje, mintha elozni akarnák. A pillanat alatt, amíg egy vonalban lesznek a csendorrel, o le fogja öket hátulról fényképezni.
Így is történt. Petrák ormester a második fordulónál két hölgyet hallott maga mögött beszél getni. Élénkebben haladtak, mint o s annyira el voltak merülve a beszélgetésbe, hogy talán észre sem vették ot, csak az utolsó pillanatban váltak széjjel, hogy megelozzék. Egy kissé mintha meg is lökték volna a karját, Grósz úr pedig, gyakorlott fotográfus létére, nagyszeruen eltalálta a másodpercnek azt a századrészét, amikor a pillanatzár kiváltóját meg kellett nyomnia.
A vállalkozó szellemu hölgyek egyike Neumann Regina budapesti kisasszony volt, a másiknak a ne vét. nem sikerült megállapítani. Kikérdezése alkal mával a kisasszony beismerte, hogy az egész csak úgynevezett , trükkfelvétel" volt s arról a csendor nek egyáltalán nem volt tudomása. Beismerte, hogy öt soha csendor elo nem vezette, egyébként pedig hivatalosan is megállapítást nyert, hogy Siófokon sem az idén, sem pedig tavaly fürdoruha miatt nem hogy elovezetés, de még figyelmeztetés sem történt.
Rólunk, magyarokról az utolsó tíz esztendoben annyi hazugságot terjesztettek külföldön, hogy azok között ez a legújabb siófoki hazugságocska már igazán semmiséggé törpül. Túlságosan veszélyesnek sem tartjuk, mert bizonyos, hogy legalább kétszer annyi angol helyeselt a csendornek, mint ahány a be kísért hölgyeken sajnálkozott. Közerkölcseinket sem féltjük a fürdoruhától. Ha, rajtunk állana, megenged nok, hogy mindenki addig vetközodjék, amíg az ízlése, jobban mondva, az izléstelensége megengedi. A közündor, amelyet így lehetne a leghamarább felébreszteni, hatásosabb lenne minden erkölöss . rendeletnél. Nem foghatja tehát senki reánk, hogy ósdi, ásatag elvek beszélnek belolünk és hogy ma radi ellenségei vagyunk a modern higiéniává elolé pett közpucérságnak. Egyet azonban mégsem ér tünk. Mit akart Grósz Bernát úr elérni ezzel a felvétellel?
Ha öt vagy tíz sillinget akart vele keresni, máris belátjuk, hogy ebbe nem lehet beleszólásunk. Az üzlet — üzlet. Ma, amikor világnézetté emelték az élet minden erkölcsi és anyagi javainak abból az egyetlenegy szempontból való kettéosztását és érté kelését, hogy lehet-e rajtuk keresni vagy sem, ak kor igazán nem lenne életrevaló dolog akár csak egy tízsillínges üzletrol is lemondani, csak azért, mert akadhat valaki, aki nem fog miatta kezet az emberrel.
De az is lehet, hogy Grósz úr valóban kevesli a kilencvenötszázalékos meztelenséget, amit Siófo kon látni lehet és az angol közvélemény útján akart nyomást gyakorolni a magyar kormányra minden nemu közszemérem sürgos hatályon kívül helyezése érdekében. Értésünkre kívánta adni, hogy Magyar országnak nincs helye addig a kultúrnemzetek sorá ban, amíg Schwarczné nem mutogathatja azt a test részét, amelyiket akarja. Ebben az esetben is élén ken helyeselünk. Valóban hallatlan korlátozása ez a Schwarczné emberi méltóságának. Bezzeg ÁAngliá ban! Ott, ugyebár, a ladyk már fügefalevelet is csak télen viselnek, a gentleman pedig, ha nagyon elegánsan akar egy fürdohelyen vacsorázni, este ís legfeljebb zoknit vesz és cilindert. Tökéletesen iga zat adunk Grósz úrnak: hol vagyunk mi ettol — még Siófokon is!
Lehetséges aztán még egy harmadik eset is: Grósz úrnak nem volt más célja, mint rossz hírét kelteni Magyarországnak. Ha Így van, ügyesen csinálta: nincs paragrafus, amit ráhúzhatnánk. Kár.

Béla király levele

Nem jelent túlságosan jót általában ha a mellékelt levélről írnak. Sajnos mostanában is sok hasonlóságot lehet felfedezni olyan időkkel melyek sorsdöntő válságokat generálnak, most sincs másképp. A levelet most Joó Tibor, a budapesti ostromban elhunyt tudós 1941-es Mátyás és birodalma című kötetéből idézzük.

Ennek a koncepciónak első írásbeli emléke IV. Béla királyunknak egy 1253-ban írott levele IV. Innocent pápához. Miután a tatárok tíz évvel azelött elpusztították az országot, most újabb támadásuk fenyegetett. A király a fenyegető veszély elhárítására az északkeleti határra vonult, s innen, Sárospatakról írja leve- lét a szellemi Európa és a kereszténység fejéhez segítségért, tudatában lévén annak, hogy itt nem pusztán Magyaror- szág, hanem az egész Nyugat érdeke forog kockán. Ebben a csodálatos levélben -gazdag politikai irodal- munk egyik legelső remekében - bele van már foglalva az az egész érzés- és gondolatvilág, keserűségeknek, elszántsá- goknak, telátásoknak és terveknek egész rendszere, mely az európai magyar magatartásának kísérete ezer év óta. Nemzetünk történelmének kevés fontosabb dokumen- tuma van. Magyarország - írja a király - a tatárok pusztítása folytán legnagyobbrészt pusztasággá vált és a hitetlenek úgy veszik körül, mint a karámot a kerítés.x Felsorolja a keleti és déli szomszédokat, majd a nyugati szomszédra tér rá, skitől hitünk azonossága folytán remélhetné ez az ország valaminő segítség gyümölcseit, de ehelyett a háború töviseit kénytelen érezni, s aki váratlan rablásokkalragadja el ennek az országnak a javait. Ezért, ám mégis főleg a tatárok miatt, kiktől félni a háború tapasztalatai tanítottak meg tennün- ket, mint ahogy más népeket is, kiken hasonlóképpen átvo- nultak, főpapjaink és országunk előkelőinek megkérdezése után jónak láttuk Krisztus helytartójához fordulni, mint á keresztény hit végső veszedelméten egyetlen és utolsó védel- mezőhöz, hogy te ne következzék rajtunk s még inkább mibennünk rajtatok és a többi keresztényen az, amitől tartunk. Naponta érkeznek ugyanis hírek a tatárokról, ezek pedig nemcsak ellenünk jönnek, akikre legjobban harag- szanak, mert olyan szörnyű pusztításra sem akartuk alá- vetni nekik magunkat, míg a többi erejüket megismert nép adófizetőjük lett, föleg országunk keleti szomszédai... a tatárok összeesküdtek az egész kereszténység ellen, s amint több szavahihető tanutól hallottuk, erősen eltökélték, hogy rövidesen egész Európa ellen fordítják megszámlálhatatlan seregeiket. Attól is félünk, - írja a király, kinek népe egy- szer már megpróbálta, mit jelent ellenállni, - hogy a tatá- rok közeledtére a mieink majd vonakodnak ellenségként viselni a tatárok kegyetlenségét s félelmükben akaratunk ellenére is meghódolnak, amint ezt az előbb említett szom- szédaink tették, hacsak az apostoli Szentszék körültekintő gondoskodása előrelátóan és hathatósan meg nem erősíti országunkat, hogy megbátorítsa a benne lakó népeket. Mindezt főleg két okból írtuk meg, - folytatja a király, sitt ragyog fel teljes tudatossággal a felelősség érzete és elfoga- dása, a gondviselésrendelte szerep vállalása, - hogy ne vádolhassanak bennünket sem a lehetőségek elmulasztása, sem gondatlanságunk miatt.c Ime, a magyar király tudja és vállalja azt, hogy őt vád érheti, ha mulasztást követ el országának, mint Európa kapujának védelmében. S ő büsz- kén és keserűen hivatkozhat rá, hogy va lehetőségek elmu- lasztása dolgában azt mondjuk, hogy megtettük mindazt, amit lehetőségeink között tapasztalataink alapján ebten a dologban tenni lehet, amikor személyünket és javainkat kitettük a tatárok akkor még nem ismert erejének és gonosz- ságának. Hanyagságunkért sem vádolhat senki tennünket. Mikor a tatárokkal országunk területén harcoltunk még, megkerestük ebben az ügyben az egész kereszténység három legfőbb udvarát, úgymint a tieteket, melyet minden keresz- i tény az összes udvarok úrnőjének és mesterének tart,s a császárit, melynek alá is vetettük volna magunkat, ha az említett veszedelem idején számbajöhető segítséget és oltal- mat adott volna nekünk. Megkerestettük a francia királyi udvart is. Ám nem kaptunk egyiktől sem semminő vigaszt vagy segítséget, csak szavakat. 

 Mindez nem vet valami túlságosan jó fényt va keresztény- ség három legfőbb udvaránakx politikai előrelátására És lelki- ismeretére, annál inkább azonban a magyar királyéra. Ő íme hajlandó lett volna függetlensége feláldozásával is hozzá- járulni Európa nagy politikai egységének megteremtéséhez, a császár hűbéreséül szegődve, ha látta volna a hajlandó- ságot ennek az egységnek a fejében a hivatásával járó fele- lősség vállalására. De méltatlan kézbe nem helyezhette, s nem is helyezte Európa kulcsát. Ő megpróbálta teljesíteni hivatását úgy, amint módjában volt, érezve S hirdetve, hogy kedve ellen való kényszerhelyzet ez a mód. Ezzel kezdődik az az egyezkedő keleti magyar politika, melyért később annyi lenézésben, gáncsban és szidalomban része- sült nemzetünk, különösen azok részéről, akik belehaj- szolták. JMi tehát ahhoz folyamodtunk, amihez tudtunk. A kereszténység javáért megaláztuk királyi fenségünket, s két leányunkat két orosz vezérhez, a harmadikat a lengyel herceghez adtuk feleségül, hogy az ő révükön s más keleti barátaink révén megtudjuk a soká lappangó híreket a tatá- rokról, hogy Így bizonyos mértékig könnyebben állhassunk ellen a tatárok próbálkozásainak és fondorlatos magatartá- sának. A kunokat is befogadtuk országunkba, S fájdalom, pogányokkal védjük manapság országunkat és pogányokkal rontjuk a hitetleneket. A keresztény hit védelme céljából továbbá kun leányt adtunk elsőszülött fiúnkhoz feleségül, hogy így nagyobb bajt kerüljünk el s módunk legyen a nák 3 kunokat megkereszteltetni, amint ezt több csetben már meg is tettük. a Az örök és legmélyebb magyar keserv hangja ez. Oly hű európainak lenni, mint senki más, érezni, hogy nekünk is Európa a hazánk, máshol nincsen immár számunkra hely, s ugyanakkor érezni e haza többi népeinek idegenkedését, azt, hogy nem fogadnak be, hogy taszítanának, ki, keletre. Csak az áldozatot fogadják el kegyesen. sKívánjuk, hogy mindezekből nyilvánvaló legyen Szentséged előtt, - írja a keresztény király a kereszténység fejének, - hogy ilyen súlyos helyzetten Európa egyetlen fejedelmétől, vagy egyet- len nemzetétől sem kaptunk semmiféle segítséget . . . a Pedig hogy Eölcsen és célravezetően tudná e segítséget felhasználni, annak a levél következő részlete fényes bizony- ságát szolgáltatja. Csak a johannita lovagok rendje fogott fegyvert, shogy országunkat és a keresztény hitet a pogá- nyok és eretnekek ellen védelmezzer, - folytatja. S most kifejti a király a védelem útját és módját. Ez a terv talán legfontosabb pontja IV. Béla levelének, mert itt mutat rá Magyarországnak, a Közép-Duna tájának geopolitikai jelentő- ségére. A johannitákat, írja, a Duna mentén helyezte els a folyamot várakkal is megerősítette. Ezzel a hellyel kapcso- latban azt reméljük, hogy ha Isten a mi és az említett test- vérek tettei által segítséget nyujt s az Apostoli Szentszék kegyességet méltóztatik mutatni, a johanniták segítségével a Dunától egészen a konstantinápolyi tengerig támogathat- juk majd a keresztény hit hajtásait s így a latin császárság- nak és a Szentföldnek is lehet majd nyujtani segítséget . . . A mi több ízben is belátott nézetünk ugyanis az, hogy üdvö- sebb nekünk is, egész Európának is, ha a Dunát várakkal erősítjük meg. Ez ugyanis az ellenállás vize, aga contra- díctionis.n Ez a kifejezés méltó, hogy szállóigévé váljon. S hogy mily fontosnak tartotta a király e felismerés elfogad- tatását, mutatja a buzgalom, mellyel bő példákat idéz. Itt védték a római birodalmat, ss mi is itt álltunk ellen tíz hóna- pig a tatároknak, holott nem voltunk felkészülve és súlyos vereség is ért bennünket s országunkat nem védte akkor jóformán sem vár, sem védősereg. Ha országunkat elfoglal- nák a tatárok, amitől Isten mentsen, nyított kapu lenne az számukra más keresztény országok felé, egyrészt azért, mert itt nincs útban tenger a keresztények felé, másrészt mert itt alkalmasabban tudják elhelyezni nagyszámú családjukat és szolganépeiket, mint bárhol másutt. E szavak Magyar- ország európai jelentőségét örök időkre érvényes módon fejezik ki, s vészkiáltásként sikoltanak a fülekbe, melyek hallanak. A család elhelyezésében pedig ki ne ismerne rá az élelmezés problémájára? A civilizáció fejlődésével termé- szetesen nem szükséges ide települni családostól, a nyers- anyagot el lehet szállítani, de a probléma változatlan: e táj az utánpótlás bázisa. Jusson eszünkbe Attila, - foly- tatja, oIsten ostoránakk késő unokája, hűséges fiaként annak az Európának, mely ellen egykor őse hadakozott, - aki keletről jött nyugat meghódítására s Magyarország közepén ütötte fel szállását, s mindazok, kik nyugatról harcoltak a császárok ellen, hogy keletet meghődítsák, tármint is szervez- ték meg seregüket, azt országunk határai közt helyezték el.c Miután így látja a helyzetet a király, nem csoda, ha arra sürgeti a pápát, hogy ne a keresztesek által alapított életképtelen stengerentúli részeketr segítse, mert sha ezeket elvesztenők, amitől Isten ments, nem ártana annyit Európa lakóinak, mint ha a mi országunkat elfoglalnák a tatárok. Istent és embert hívjuk tanulságul, - kiált a levél, - hogy ennek a dolognak oly nagy a fontossága és szükségessége, hogy ha nem tartottak volna vissza az út különböző vesze- delmei, - e veszedelmek az ellenséges nyugati szomszéd és Velence hadai képéten leselkedtek, - nemcsak a való- ban elküldött követeket küldtük volna, hanem személye- sen járultunk volna Szentséged látaihoz, hogy egész Európa színe előtt hirdessük helyzetünket... Nyissa meg tehát Szentséged atyai szívét és küldjön komoly segítséget jelentő fegyveres csapatot a hit védelmére és a köz javára ilyen nagy üldöztetés idején. Ha ebben a nagyon is meghallgat- ható és a Római Egyház összes híveire olyan nagy fontos- ságú kéréssel elutasíttatnánk, kénytelenek lennénk a szük- ségtől kényszerítve nem édes fiakként, hanem mint mos- toha gyermekek, mintegy az atyai nyájból kirekesztve, kol- dulni a segedelemért. Tegyük túl magunkat a levél érzelmi hatásán és pusztán a tényeket nézzük. Ha meg akarja magát tartani Európa, csakis itt, Magyarország területén, a Középduna táján teheti meg. Amint IV. Béla felismerte, itt az agua contradictionis. Itt szegülhet ellen Európa mindkétfajta támadásnak, mely lényegére tör: itt védheti ki az egységes szellemére irányuló csapásokat és itt háríthatja el a nemzeti sokfélesége ellen támadó egyeduralmat. Ha egy nagyhatalom itt megveti a lábát, övé Európa. Ha egy hatalom, melynek Európában másutt is országa van, még ezt a területet és népeit is magáévá teszi, oly fölényes erőre s oly kimeríthetetlen tartalékra tesz szert, hogy semmi sem állhatja útját további terjeszkedésé- nek s végül egész Európa fölötti uralmának. Ha e hatalom nem európai nemzet, akkor vége Európának teljesen. Ha európai, akkor is vége lényege szerint, mert megszűnik nem- zeti sokfélesége és annak termékeny, harmonikus feszültsége.

Kaba

S ha elbeszéli úgy, amint

Megértük ezeket mi mind:

Akad-e majd,

Ki ennyi bajt

Higgyen, hogy ez történet?

És e beszédet nem veszi

Egy őrült, rémülésteli,

Zavart ész meséjének

Petőfi: Szörnyű idő

1919. áprilisban, mialatt az Entzbruderek az ország nyugati végén gyilkolták a gyermekeket, az ország (akkori) közepén a román katonaság rendez irgalmatlan vérfürdőt.

Az 1928-ban még ismeretlen személyazonosságú Bertalan Sándor.

Hogy milyen események színhelye volt Kaba, hiteles részletességgel ma sem tudjuk. A korabeli lapokban az eseményekről semmilyen tudósítás nincs. Gonda Ferenc pontosabban nem említett helytörténeti munkája szerint a 26-ra virradó éjjelen csata fejlődött ki a magyar és a román hadsereg között, reggelre a románok a  települést elfoglalták.
Az utána következő, történészi hitelességű bizonyosságot már csak az anyakönyvek adják.

Sarkadi László földműves, Vass Lajos kisbirtokos, Vass Lajosné, Balogh József káplán, Böszörményi Róza tanítőnő, Juhász Lajos földműves 

Böszörményi Róza a messzi Nagyharsányból került ide 1911-ben.

 

I. Nagy Sándor földműves, Rosenfeld Ábris asztalos, Káhám Ábrahám talmudista, Balla Antalné, Palotai Ferenc földműves, Palotai Ferencné

Purcsin József földműves, Sarkadi János földműves, Tőzsér Eszter, Balogh Lajosné, Kun Sándor kertész, Krusvics Gyula kertész

Fidibus

Családi történet következik. Mégis, valahogy az egész huszadik századi sorsunk benne lesz. A történet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fekvő dokumentumokban nyugodott eddig. A szöveg eredeti helyesírással, a történethez nem illő egyes személyes részek elhagyásával, a korabeli, ma már ismeretlen rövidítések feloldásával így szól nagyapám saját tollából :

Az alábbiakban olyan esemény történetét ismertetem amelyről mint befejezett tényről kevesen tudnak.
A volt csendőrség híradó osztályának néhány tagja tudatosan és nagy kockázattal tevékenyen támogatta azt az ellenálló mozhalmat amely a felszabadítást és a szövetséges hatalmak mielőbbi győzelmét elémozdította. Ebbe a bizalmas természhíetű munkába híradó részről be volt avatva Bartos Ödön őrnagy, híradó osztály parancsnok, dr. Kara László százados, műszaki alosztály parancsnok, Deák Kálmán zászlóshelyettes, e levél írója akkor még főtörzsőrmester, Tassányi István főtörzsőrmester. Két utóbbi mint a forgalmakat lebonyolító rádiótávírász és Arányi Gyula őrmester szerb fordító és küldönc.

A történetből természetesen csak azt tudom leírni amiről akkori parancsnokom, Bartos őrnagy tájékoztatott és amit én végrehajtottam. 1944. január 10-ike körül parancsnokom magához hívatott és ezeket mondotta: Kudar ezredes úr /államvédelmi központtól/ az országnak sulyos helyzetéből való megmentése érdekében felkért hogy egy rádió adóállomást és megbízható távírászokat bocsássak rendelkezésére hogy Titóékkal az összeköttetést ilyen módon felvehesse. Ismerve gondolkodásmódjukat és gyakorlott szaktudásukat, erre a célra magát és Tassányit szemeltem ki. Saját bőrünket visszük a vásárra, de látjuk, hogy a német csak propagandából és visszavonulásból áll, valamit tenni kell. Titóéknak kb. 800 km-re működő Kan hívójelű rádióállomással 72 méteres hullámhosszon kell felvenni az érintkezést naponta 9, 15 és 20 órakor. Saját hívójelünk WPK ugyancsak 72 méteren. Nyílt nyelven semmit sem szabad közölni, csak kódexjelekkel. Erre holnaptól a 150 wattos adóval kezdje meg a kísérleteket, azután a forgalmakat Tassányival felváltva végezzék.. A kísérlet eredményét esetenkint nekem, ha nem volnék itt, akkor távbeszélőn Kudar ezredes vagy Korondy százados úrnak jelentse, de burkoltan, csak annyit, hogy a kísérlet eredményes, vagy eredménytelen.
A kísérlet néhány napon belül nem is sikerült s ezügyben Bartos személyesen tárgyalt Budapesten tartózkodó szerb tisztekkel. Ennek eredményeképpen január 10-én ellenállomásommal, Kannal sikerült az összeköttetést rádión felvennem.
A továbbítandó rejtjelezett rádiótáviratokat zártborítékban Deák vagy Tassányi főtörzsőrmester sajátkezű felbontására közvetlenül kaptuk Kudar Lajos századostól vagy Korondy József (sic! Helyesen Korondy Béla) századostól. Ugyanígy az általunk felvett rejtjeles táviratokat zártborítékban Kudar százados vagy Korondy százados sajátkezű felbontására címezve azonnal vitte Arányi őrmester a Böszörményi úti laktanyából az államvédelmi központba. Három hónapon keresztül csináltam ezt a kockázatos munkát. Sok éjjelembe is került ez az idő mert ha nappal a különböző zavarok miatt nem tudtuk Kannal egymást megéryeni, akkor éjjeli forgalomban állapodtunk meg, amikor jobb volt a terjdedés kevesebb volt a zavaró állomások száma. Izgulva játszottam a morsejeleket a billentyűn mert ki voltam téve annak, hogy a németek iránymérővel bemérnek és rajtaveszítünk s a szolgálati szabályzat hadicikkelyeit reánk illesztik. Mégis vállaltam ezt a fontos összekötő szerepet, mert meggyőződésem és előrelátó ösztönöm volt az, ami a bíztató erőt kölcsönözte. De bátorított az is hogy nem kell begyulladni, mert bármelyik orosz parancsnokságnál Kannra hivatkozni jó lesz.
Március 19-én a német megszállás reggelén Kudar százados telefonon ezt mondta: Fidibus, mint megsemmisíteni. Néhány nap múlva a Gestapo Bartost kikérdezte. Az én kikérdezdésem is kilátásba volt helyezve, de nem tudom miért, elmaradt. Megúsztuk, mivel gyanuba kerültünk, a további működést a laktanyából megszüntettük, de Bartos adókészüléket bocsátott Kudar ezredes rendelkezésére továbbra is, amiről én már többet nem tudok. Rangban nem voltam sok, szaktudásbeli képességemhez mérten úgy érzem mégis sokat tettem, mert közreműködésem biztosította annak lehetőségét, hogy akkor Budapesten tartózkodó szövetséges tisztek személyesne tárgyalhattak illetékes magyar urakkal.
Az eddig írtakat bizonyítani tudja Korondy József őrnagy. Jelenleg valamelyik minisztériumban van beosztva. [...] Kudart úgy tudom a nyilasok sajnos kivégezték. Tudott még az esetről Faragó altábornagy, felügyelő, Újszászi vezérőrnagy államvédelmi központ vezetője és dr. Nyerges százados. Én csak Kudar ezredessel és Korondy századossal álltam levélben és távbeszélőn összeköttetésben.
[...]
Jelenleg a Pockingi magyar táborban vagyok. Németországba nem a simpáthia hozott. 1944. szeptemberében a híradó osztályt a bombatámadások elől Rábapordányba telepítették. Itt ért bennünket az a rendelkezés hogy a családoknak is kötelezővé tették a Németországba való kitelepülést. Hadbírói eljárás volt a férfiak számára kilátásba helyezve ha családjukat nem küldik ki. Családjaink sírva indultak el bizonytalanságba. Semmit nem tudtunk róluk mindaddig, amíg 1945. áprilisában utánuk nem jöttünk mert családunk ismeretlen sorsa erre serkentett.
Most hazatérés előtt állok. Odahaza lakásom: [...] mint értesültem butoraimmal együtt aknatalálatoktól megsemmisült. Egyéb értékem és vagyonom sem volt.

1932. óta vagyok a híradó alakulatnál és azóta mindig a Böszörményi úti laktanyába voltam beosztva ahol rádiótávírászi, nyilvántartói munkát végeztem. 1944. VIII. 20-án tiszthelyettessé történt kinevezésem után a pesti híradó szárnyhoz kerültem beosztott tisztként.
Hazulról érkező hírek szerint a szüröigazoló állomásokon minden volt csendőrt kivétel nélkül visszatartanak és internálják. Mint híradós, beosztásomnál fogva sem vettem részt semmiféle politikai vagy zsidók elleni akciókban. Ilyen vonatkozásban teljesen mentesnek tudom magamat. Jövő hó folyamán szándékozom hazamenni. Most nem ugynevezett protekciót, hanem szerkesztő úr jóindulatátú befolyását arra kérem, hogy a felszabadítás érdekében kifejtett három hónapi kockázatos munkám fejében adassék meg az az előny, hogy a szüröigazoláson akadály nélkül átjuthassak és a végleges igazolásom soronkívül megtörténhessen, hogy az országot építő munkában mint szabad ember vehessek részt.

Maradok mély tisztelettel
Deák Kálmán sk. 

Valamit a szereplők utóéletéről.Az ismertebb emberek közül Faragho Gábor 1953-ban  63 évesen, Újszászy mindmáig nem tisztázott körülmények között halt meg. 

Kudar eltűnik a kitöréskor, vélhetően a nyilasok gyilkolják meg, a levélben élőnek vélt Bayer századost egészen biztosan ők.

Korondy Bélát a Rajk-per katonai mellékperében, Pálffyékkal együtt akasztják fel 1949 októberében.

Nyerges Recskre kerül, 1956-ban külföldre távozik. Kara 2002-ben halt meg, 88 éves korában, Floridában. Bartos Németországban maradt. Tassányit igazolják, 1965-ben halt meg 59 éves korában.

A ma 113 éve született Deák Kálmánt szerencsére nem igazolják, így nem veszik vissza kívánsága szerint a közigazgatásba vagy a rendőrséghez.(Ha a "szerencsére" kifejezésen csodálkoznánk, a kulccsszavak: rádió, Tito, rejtjelezés - ennél sokkal kevesebb juttatta Korondyt a bitófára) 1951-től a MÁV-nál dolgozik, az 1962-es baleset egyik életmentője. Fáradt szíve 1983-ban állt. meg.

A kormányzói intézmény

I 2. A kormányzó.
I. A KORMÁNYZÓ JOGKÖRE. — A koör- .: mányzó a király helyettese. Mint láttuk (114. 1.) p alkotmányunk történetében a nemzet ismételten fölélesztette a kormányzói intézményt olyankor. ; amikor a királyi hatalom gyakorlása ideiglenesen ; akadályokba ütközött. I i Mivel IV. Károly király 1918 nov. 13-án .az ; államügyek vitelében való minden részvételről" lemondott, a királyi hatalom gyakorlása megszűnt és még akkor is szünetelt, amikor az 1918-19. év; torzforradalmak után 1919 aug. 7-én nemzeti kor- mány vette kezébe a hatalmat. Így az 1920 febr. 16-ára összehívott nemzetgyűlésnek első feladata volt, hogy intézkedjék az államfői teendők ellá- tásáról.

Ez olyképen történt, hogy a nemzetgyűlés az 1920:I. tc.-ben kimondta: mindaddig, , amíg az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét végle- gesen rendezi és ennek alapján az államfő tisz- tét tényleg átveszi, az államtői teendők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kormányzót választ" (12. §). Így a kor- mányzó megbízatásának időtartamát nem határoz- ták meg. A nemzetgyűlés 1920 márc. 1-én 141 kö- zül 131 szavazattal Horthy Miklós volt cs. és kir. altengernagyot, a nemzeti hadsereg fővezérét választotta meg Magyarország kormányzójává (1920:II. tc.).

A kormányzót a nemzetgyűlés az 1920-I. tc.- el általában a királyi hatalomban foglalt jogok al- kotmányos gyakorlásával ruházta föl (13. §). Egy- úttal azonban felsorolta azokat a koronás királyt megillető jogokat, amelyeknek gyakorlásából a kormányzót kizárta. Sokkal szűkebben állapította meg a kormányzó jogkörét, mint amilyen jogkört Magyarország előbbi kormányzói, így Hunyadi János (1446—1452) és Szilágyi Mihály (1458) gya- koroltak (1446:VI. te.).
Azóta néhány törvény igyekezett a kormány- zó jogkörét kiterjeszteni. Így már az 1920-XVII. te. megadta a kormányzónak azt a jogot, hogy az országgyűlést elnapolhassa, de legfeljebb 30 nap- ra. Az 1933:XXIII. te. ezt a korlátozást is meg- szüntette, de a kormányzónak is épen úgy, mint egykor a királynak, az elnapolt vagy feloszlatott országgyűlést olyan időben kell összehívnia, hogy az országgyűlés az évi költségvetést az év végéig megszavazhassa. Az 1920-I. te. szerint a kormány- zó a törvényt csak egyszer küldhette vissza 60 nap alatt az országgyűlésnek. Az 1937:XIX. tc. szerint vétójogát két ízben és hat-hat hónapi idő. közben gyakorolhatja. Az 1920:I. tc. megadta a nemzetgyűlésnek a jogot, Hogy a kormányzót, ha az alkotmányt vagy a törvényeket megszegi, fele- lősségre vonhassa. Ezt a rendelkezést az 1937:XIX, tc. hatálytalanította.

Bár a kormányzó jogállása eredetileg megfe- lel a régensének, és ilyenképen a király helyettese, amióta azonban a királyi trón nincs betöltve, a kormányzó nem a király személyét, hanem a ki- rályi intézményt helyettesíti. Most tehát a kormányzó államfő. Ebből azonban nem következik, hogy Magyarország államformája köztársaság. A kormányzó és a köztársasági elnök jogállása közt lényeges különbség, hogy a kormányzó tisztének tartama nincs időhatárhoz kötve, és hogy felelős- ségre nem vonható. A kormányzó jogállásának a királyi intézményt helyettesítő jellege azt fejezi ki, hogy a kormányzói intézmény csak átmeneti, ideiglenes jeilegű és nem jelent államformát. Ma- gyarország tehát államformájára nézve ma ís ki- rályság, jóllehet az államfői méltóságot ideiglene- sen kormányzó tölti be. Ma a kormányzó jogállá- sa körülbelül megfelel a koronázatlan király jog- állásának. A koronás király jogosítványaival szemben a kormányzói jogkör korlátozásai a következők:
1. A kormányzónak nincs törvényszentesítési joga, hanem csak törvénykiállítási joga (promul- gatio) és törvénykihirdetési joga (publicatio).
2. Nemességet nem adományozhat, de címe- ket, kitüntetéseket, rendjeleket alapíthat és ado- mányozhat.
3. Az apostoli királyt a római katolikus egy- házzal szemben megillető ú. n. legfőbb kegyúri jo- got nem gyakorolhatja. Ez azonban nem jelenti a király főkegyúri jogának megszűnését. .
4. A kormányzó csak az országgyűlés hozzá- járulásával izenhet háborút és köthet békét.
5. A honvédséget az ország határain kívül csak az országgyűlés hozzájárulásával alkalmaz- hatja. Ha azonban közvetlen veszély fenyeget, a kormány felelőssége és az országgyűlésnek kése- delem nélkül kikérendő utólagos hozzájárulásával a honvédségnek az ország határain kívül való al- kalmazását is elrendelheti (1920:XVII. te.).
6. A kormányzó általános kegyelmezési joga korlátozott, a minisztereknek és a legfőbb állami számvevőszék elnökének kegyelmet csak törvény adhat (1920-XVII. te.).
7. A kormányzó személye sérthetetlen, és ugyanolyan büntetőjogi oltalomban részesül, mint a király, azonban a ,szentség és , felségiség" minősége nem illeti meg. Külső méltóságát jelentő áró) , főméltóságú" (celsitudo, Durchlaucht, Séré- nité).
8. A kormányzónak nincs udvartartása. Ré- szére az országgyűlés tiszteletdíjat állapít meg. A kormányzó mellett a hivatali tennivalókat a kor- mányzói kabinetiroda látja el, amely szervezett- leg megegyezik a király kabinetirodájával.
Egyébként a kormányzó a királyi hatalmat ugyanolyan korlátok közt gyakorolja, mint a ki- rály. Így különösen felelős miniszteri közreműkö- déssel. Személyes jogállására azonban a kormány- zó lényegesen különbözik a királytól, mert nem alkotóeleme az államnak, hanem ő is állampolgár, aki magánminőségben az államhatalomnak van alávetve.
Amikor az 1920-I. tc.-ben Hunyadi János kor- mányzóságának és a köztársasági elnökök jogállá- sának figyelembevételével szabályozták a kor- mányzó jogkörét, nem gondolták, hogy a közjogi provizórium oly hosszú lesz, hogy szinte állandó- sulni látszik. Épen ezért vált szükségessé a kor. mányzó jogkörének kiterjesztése, amit részben az 1920:XVII. és 1933:X.XIII. tc., főleg pedig a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormány. — .: zóválasztásról szóló 1937:XIX. tc. foganatosított. Ide sorozhatjuk azonban még a felsőházról szóló 1926:XXII. te.-et is, amely biztosította a kormány- zónak felsőházi tagok kinevezési jogát és úgy in. tézkedett, hogy ha a kormányzói tisztség az állam- fői hatalom gyakorlásának végleges rendezése előtt üresednék meg, akkor a halaszhatatlan államfői teendőket a minisztertanács látja el. Ugyancsak ide sorozhatjuk a kormányzóhelyettesről szóló 1942:II. te.-et, valamint az 1942:XXI. tc.-et, amely kibővítette a kormányzónak kinevezési jogát a felsőházba.
Mindezeknek figyelembevételével mondhat- juk, hogy a mostani kormányzói intézmény olyan sui generis államfői jellegűvé változott, hogy kü- lönbözik mind a régensség, mind a gyámkormány- zóság eddigi alakjaitói. Ennek a változásnak be- következésében a legnagyobb része a kormányzó érdemének van: az ő történelmi érdemeit ország- lásának huszadik évfordulóján a magyar ország- gyűlés törvénybe iktatta (1940:II. tc.).
H. A KORMÁNYZÓI TISZT MEGÜRESE- DÉSE ÉS A KORMÁNYZÓVÁLASZTÁS. — Mivel az 1920:E. tc. a kormányzói méltóságot egy- előre meg nem határozott időhöz kötötte, az 1997: XIX. te. a jogfolytonosságot azzal is meg akarta őrizni, hogy biztosította a kormányzónak az utód- ajánlási jogot, amellyel némi befolyást gyakorol utódjának választására. Utódjául ellenjegyzés nél- kül lepecsételt borítékban három nagykorú magyar állampolgárt ajánlhat. A boríték egy-egy példá- nyát a miniszterelnök jelenlétében adja át megőr- zés végett a Kúria elnökének és a két koronaőrnek. érvénytelen a kormányzó utódajánlása, ha három- nál több vagy kevesebb személyre szól.
A kormányzói tiszt megüresedése és az új. kormányzó eskütétele közé eső időre az 1937:XIX. te. országtanácsot rendel a kormányzói hatalom gyakorlására. Ez tehát a felsőházi törvényben ter- vezett minisztertanácsS helyébe lépett azzal az indokolással, hogy az államfői tisztet a végre- hajtó hatalom élén álló kormány még átmenetileg sem töltheti be. Az ilyen hatalomegyesítés ugyanis veszélyeztetné az államhatalmi ágak egyensúlyát. Az országtanács tagjai: a miniszterelnökön és az országgyűlés két házának elnökén kívül Magyar- ország hercegprímása, a Kúria és a Közigazgatási Bíróság elnökei és a honvédvezérkar főnöke. Az országtanács az országgyűlést fel nem oszlathatja. el nem napolhatja és üléseit be nem rekesztheti. A kormányt vagy valamelyik tagját nem mentheti föl állásától. Gondoskodik róla, hogy a kormány- zóválasztó országgyűlés legkésőbb a kormányzói tiszt megüresedésétől számított nyolcadik napon összeüljön. I
A kormányzóválasztás az országgyűlés két házának együttes ülésében történik. Ha a kor- mányzó élt utódajánlási jogával, a nyilatko- zatát tartalmazó borítékot az ülésen fölbont- ják. Majd az együttes ülés szavaz titko- san, hogy kíván-e más jelöltet is állítani. Az országgyűlés jelöltjeinek azt a három személyt kell tekinteni, akire a legtöbb szavazat esett. Ezek közül kiesik a jelöltségből az, aki nem kapott leg- , alább 50 szavazatot. A jelöltek közül választják meg titkos szavazással általános többséggel a kor- mányzót.
A kormányzó tisztét csak akkor gyakorolhat- ja, ha az országgyűlésen esküt tesz az alkotmány és a törvények megtartására, az ország független- ségének és területi épségének védelmére. Ez az eskü ugyanolyan alkotmánybiztosíték, mint a ki- rályi hitlevél és király eskü.

III. A KORMÁNYZÓHELYETTES. — A nagy sietséggel megalkotott 1920-I. te., amely a válságos korszakban annak idején szinte , magyar királyi köztársaságot" teremtett, egyebek közt abban is hiányos volt, hogy nem gondoskodott a kormányzó helyettesítéséről. A kormányzói jog- kör fokozatos kiterjesztésének egyik lényeges ál- lomása volt a kormányzóhelyettesről szóló 1942: H. te. Ez kimondja, hogy addig, amíg a kormány- zót tisztének személyes ellátásban távollét, beteg- ség vagy más ok akadályozza, valamint némi kor. látozással a kormányzói tiszt üresedésekor is, kor- mányzóhelyettes lássa el a kormányzói tisztet. A kormányzóhelyettes ilyenkor a kormányzó nevé- ben annak valamennyi jogát gyakorolhatja az utódajánlási jog kivételével
A kormányzóhelyettes azonban a kormányzó megbízottjaként is eljárhat. Némely kormányzói teendőket olyankor is elvégezhet, amikor a kor- mányzói hatalmát maga a kormányzó gyakorolja. A megbízást a kormányzó csak miniszterelnöki ellenjegyzéssel adhatja és bármikor visszavonhat. ja. A kormányzói hatalom egységének biztosítását célozza, hogy a kormány mindíg köteles közzé- teni és az országgyűlésnek is bejelenteni, hogy a kormányzói jogkört a kormányzóhelyettes melyik naptól kezdve gyakorolja, és melyik napon veszi át ismét a kormányzó átengedett jogkörét, A kor- mányzóhelyettes tisztét csak a megválasztásáról és eskütételéről szóló törvény kihirdetése után gyakorolhatja. Tiszte pedig az új kormányzó eskütételével megszűnik. Ha a kormányzói szék megüresedésekor kormányzóhelyettes működik, az országtanács hatásköre csak a kormányzó- választás előkészítéséhez szükséges teendőkre ter- jed ki. Ez hirdeti ki az új kormányzó megválasz- tásáról és eskütételéről szóló törvényt is.
Kormányzóhelyettest a nagykorú magyar állampolgárok közül az országgyűlés két háza együttes ülésében választ, de csak a kormányzó kívánságára. A kormányzó megválasztásra legföl- jebb három személyt ajánlhat, de ajánlhat egyet is. (Ezzel szemben utódajánlási joga — mint lát- tuk — csak akkor érvényes, ha három személyt ajánl.) A kormányzóhelyettes megválasztásához a kormányzó megerősítése szükséges. A kormány- zónak tehát döntő befolyása van a kormányzó- helyettes kiválasztásában. Az országgyűlés keze itt sokkal kötöttebb, mint a kormányzóválasztás- ban. Jelölési joga csak kisegítő akkor, ha a kor- mányzó nem élt jelölési jogával. Ekkor is legalább 150 névaláírás szükséges egy személy ijeiölésénez. Ilyenkor a választás közfelkiáltással is történhe- tik. Ha azonban szavazásra kerül sor, akkor a tör- vény minősített szavazást rendel. Általános szava- zattöbbséget kíván, föltéve, hogy a szavazatok száma az ülés megnyitásakor jelenlévő tagok szá- mának kétharmadát meghaladja.
A kormányzóhelyettest ugyanaz a cím és büntetőjogi védelem illeti meg, mint a kormány- zót.
Magyarország kormányzója 1942 febr. 15-én a miniszterelnökhöz intézett kéziratában kifejezte azt az óhaját, hogy az országgyűlés kormányzó- helyettest válasszon. Ajánlási jogával nem élt. Erre az országgyűlés 1942 febr. 19-i együttes ülé- sében közfelkiáltással a kormányzó fiát, vitéz nagybányai Horthy Istvánt, a Magyar Államvas- utak elnökét választotta meg kormányzóhelyet- tesnek. A kormányzó a választást megerősítette, s a kormányzóhelyettes még ugyanezen az ülésen az esküt letette. A választást az 1942:III. tc. iktat- ta törvénybe.

Teleki Pál "ismeretlen" búcsúlevele

Teleki Pál "ismeretlen" búcsúlevele 1941. április 4-én délután teljesen ismert volt a Pester LLoyd reggeli kiadásának olvasói előtt.

Ein ’charakteristisches Schreiben Telekis Der persönliche Sekretär des Ministerpräsidenten Ministerialrat Peter lucre, der auch intimer Freund des Grafen Paul Teleki war und sehr lange Zeit an der Seite des Ministerpräsidenten gearbeitet hat, verwahrt ein Schreiben, das Graf Teleki an ihn noch am 8. Januar 1929 gerichtet hatte, mit der Bestimmung, Ministerialrat Incze möge dieses Schreiben im Fälle des Ablebens des Grafen Paul Teleki sofort öffnen. Ministerialrat Incze hat dieses Schreiben jetzt geöffnet und sein Inhalt beleuchtet in sehr charakteristischer Weise die Individualität des Grafen Paul Teleki. Graf Paul Teleki richtete in dem Schreiben an Incze das Ersuchen, seine Beerdigung möge in der einfachsten Weise in aller Stille um 7 Uhr früh stattfinden. Das Schreiben enthält een folgenden Satz: „An meiner Beerdigung sollst außer dem Geistlichen nur Du teilnehmen. Durch Magyar Távirati Iroda soll veröffentlicht werden, daß niemand einen Kranz schicke und auch niemand an dem Leichenbegängnis teilnehme. Die Pfadfinder und die Universitätshörer sind kurz dahin zu verständigen, daß sie daheim bleiben. Die Universität ist zu verständigen, daß man mich nicht vom Universitätsgebäude aus beerdige. Auch die Professoren mögen daheim bleiben. Man möge mich je eher in die Leichenhalle bringen, damit ich zu Hause nicht störe. Traueranzeigen sollen nicht gedruckt werden. Auf meinem Grab soll weder jetzt noch später ein Grabstein errichtet werden.

Az, hogy a történésszakma egy része tökéletesen feladja a kutatás legalapvetőbb elvi szükségszerűségeit - és aki ezt betartja, mint Borhi László, elvtelenül, nemtelenül támadja - ebben a történetben nyilvánul meg leginkább. A most szenzációként tálalt "nem ismert" tények mindegyike benne van a Teleki-kérdés kiváló kutatójának, Tilkovszky Lórántnak több könyvében. Az említett búcsúlevél is, például a Teleki Pál titokzatos halála c. kötetben.

A kormányzó arra az álláspontra helyezkedett, hogy Teleki 1929-ben írásba foglalt, Incze Péternek , halálom esetén felbontandó" utasítás- sal megőrzésre átadott azon végrendelkezését, hogy temetése anyilvánosság teljes kizárásával történjék, nemlehetérvényesíteni, mert a rendelkezését annak idején mint magánember tette, viszont most, mint az ország miniszterelnöke halt meg, s ahhoz illő temetésben kell részesülnie. Át kellett hidalni továbbá azt a nehézséget, amelyet az öngyilkosság ténye jelentett az egy- § házi szertartással történő temetés tekintetében. [...]

A szó igazi értelmében —. búcsúlevélnek csak a feleségéhez és a kormányzóhoz i
ntézett nevezhető. Ez utóbbihoz egy lemondólevél társult. Ezek a haláleset színhelyén, a hálószobában voltak találhatók. Teleki — levele fiához, Gézához, és befejezetlenül maradt levele Apor Gáborhoz nem tekinthetők a halálesettel közvetlen kapcsolat- ban lévőknek, bár nagyon fontosak annaka helyzetnek megvilá- gítása révén, amelyben a tragikus esemény bekövetkezett. Ez utóbbiak dolgozószobája íróasztalán voltak fellelhetők. Az Incze Péterhez írt levél, amelyben Teleki halála esetére rendel- kezett, nem tartozott ehhez az irategyütteshez: 1929-ben kelet- kezett, és azóta Incze magánál őrizte.[...] 

A magyar sajtó semmiféle búcsúlevélről nem tett mlítést, ellenben a kormány német nyelvű félhivatalos lapja, iPester Lloyd — nem lehetetlen, hogy éppen ködösítési szán- skkal — rövidesen hírt adott egy 1929-ből keltezett, halála ese- in felbontandó Teleki-levélről, amelynek tartalma a lap sze- fot skarakterisztikus módon világítja meg Teleki egyénisé- Bt". Ebben a csak vázlatosan ismertetett, furcsa, mindenkivel szemben ingerült kiábrándultságot tükröző levélben, amelyet annak idején barátjára, későbbi személyi titkárára, Incze Péterre bízott, arra utasítja őt, hogy rajta és a papon kívülsenkit seengedjenrészt venni temetésén. Eza sajtóközlemény feltétle- nül alkalmas lehetett annak a beállításnak alátámasztására, hogy régóta lelki beteg volt.

A megosztó emlékmű

A Ságvári téren éktelenkedő Ellenforradalmár-emlékművet, amely az új, demokratikus Magyarország mártírjainak megcsúfolása volt, a főváros ifjúsága ledöntötte talpazatáról, hogy ezentúl eggyel kevesebb emlék őrizze a reakció hőseinek dicsőségét.
Mafirt krónika, 9.

Körülbelül ebben a stílusban olvashattunk nemrég az egyik történelemhamisító blogon erről az emlékműről -amelynek a valódi elnevezése A Nemzet Vértanúinak (emlékműve) 1918-19 - valamint az egyik "független" hírportálon is megjelent az említett blog szerzőjétől egy álszakmai elfogult írás. (A szerző a saját blogján véleménycikknek nevezi. Szerinte az emlékmű a maga korában is megosztó volt, mert hiányoztak a fehérterror áldozatainak nevei.)
Nem véletlen a hangosság. Az elmúlt hetven évben  Füredi Rikárd szobrászművész alkotta emlékművön szereplő áldozatok története teljesen feledésbe merült, és még mindig erős a szellemi áramlat, amely nem akarja hogy ezek a halottak számokból újra emberré legyenek. (Zárójelben egy mondat erejéig el kell térni a szorosan vett témától: még mielőtt az 541 nevet megörökítő emlékmű alkotójáról, Füredi Rikárdról is beindulna "művészietlenség", "tehetségtelenség" stb. mantrája,  jó tudni: a többek között a Milleniumi emlékmű néhány királyszobrának, Jókai Mór, Kacsóh Pongrác síremlékének, Könyves Kálmán, XII. Károly svéd király szobrának alkotójáról van szó.)
Változtassuk tehát újra emberré a számokat, idézzük fel csak a kép bal felső sarkában levő nevek mögötti történeteket, amely az 1919-ben meggyilkolt papok egy részének története.
Szedeniker Antal plébános ügyében adjuk át a szót a korabeli kiadványoknak, például a Népszavának, amely kis hiányossággal így ismerteti a történteket:

 „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A soproni Vörös Hadsereg egy karhatalmi századát, mely Füles községben kiszállott, a fölizgatott gazdák egyrésze fegyveresen meg akarta támadni. A kísérletet a katonák megakadályozták, rendet teremtettek és a szerdán délután Sopronból kiszállott forradalmi törvényszék már ítéletet is hozott a lázadásban résztvett főcinkosok fölött. Enzbruder katonai biztos összeszedte a falu legényeit, kiválogatta közölök a leggazdagabb emberek fiait és kijelentette, hogy azon esetben, ha nem adják ki azokat, akik a lázadást szították, valamennyiüket agyonlöveti. A legények erre bevallották, hogy a lázadás értelmi szerzője Szedeniker Antal, a falu plébánosa volt, azonkívül megneveztek több mint tizenöt embert, 'akik a fegyveres támadásban aktiv resztvettek. 

Népszava, 1919. április 11.

 A forradalmi törvényszék Zsitvay Lajos elnöklete alatt ítélkezett a bűnösök fölött. A vádat Bors László képviselte. A tárgyalásokat Szedeniker plébános ügyével kezdték meg. A plébános eleinte tagadta, hogy része lett volna a lázadás kezdeményezésében, a tanuk azonban bebizonyították, hogy a történteknek ő volt az értelmi szerzője. A forradalmi törvényszék Szedeniker Antal plébánost golyó általi halálra ítélte és az ítéletet, fél órával annak kihirdetése irtán, éjjel 12 órakor, a gróf Ziehy-féle kastély előtti  térségen végrehajtották. A forradalmi törvényszék a további tizenöt cinkostársat egytől hat évig terjedő fegyházra ítélte. Az elítélteket megvasalva Sopronba hozták. A vármegyében rend van. A forradalmi törvényszék csütörtökön folytatta tárgyalásait Fülesen.

Az említett hiányosság Entzbruder ténykedéséből az az apróság, hogy ő szavatartó ember volt. Talán észrevesszük a cikkből, hogy egyszerre a falusiak milyen készségesek lettek a kérlelhetetlenül igazságos forradalmi törvényszék felé. Valószínűleg segített ebben az, hogy Entzbruder beváltotta amit igért: két gyereket, a 13 éves Drimmel Máriát és a 15 éves  Buczolich Jánost agyonlövette.

Kósa József Jászkarajenő plébánosa volt. A történteket minden forrás körülbelül ugyanúgy idézi fel: a plébános Homyik Károly káplánnal együtt hazaindult, két vöröskatona szegődött a nyomukba, s behatoltak a plébániára. A folyosóról balra nyílott az iroda, itt tartózkodott Kosa József. Az egyik Lenin-fiút, az írástudatlan, huszonkilenc éves Dobák Imrét később azonosították. Meg kell halnotok! - kiáltotta egyikük. A plébános kezét imára kulcsolva, szelíden azt mondta: „Isten rendelése ellen nem cselekedhetünk. Csak öt percet adjanak, hogy megáldhassuk egymást." „Erre nincs szükség" - kiáltotta Dobák Imre, s lelőtte a plébánost. A zajra a káplán kiszaladt a szobájából, letérdelt a földön fekvő plébános mellé, és elmondta fölötte a föloldozás szavait. Erre Dobák visszalépett a folyosóról, s lelőtte Homyikot is. Mivel a lövés nem volt halálos, még egyszer belelőtt.

Nagy Jenő lovászpatonai plébános esete különlegesebb, őt a Tanácsköztársaság bukása után pár nappal gyilkolták meg.

A patonai munkástanács megrémült, nem hitt a tanácsköztársaság bukásában, s a munkástanács elnöke Győrbe, majd Pápára futott, ahonnét 28 vörös katona társaságában másnap éjféltájban tért vissza Patonára. A falut fölriasztották, s a munkástanács elnökének vádjaira néhány fiatalembert összefogtak, többeket megsebesítettek. Negyedikén hajnali négy órakor ötletszerűen kiadták a jelszót: most menjünk a csuhásért. Sortűz alá vették a plébánia ablakait, betörték a lakás ajtaját, mire Nagy Jenő revolverével kétszer rájuk lőtt. Erre a vörös katonák behatoltak s egyikük keresztüllőtte a fiatal plébánost. Két órán át élt még ezután Nagy Jenő. Ö maga mondta el gyóntatójának a szentségek felvétele előtt a gyilkosság részleteit. « Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet » — ezek voltak az utolsó szavai.

Gyilkosa meglett. 1920 március 3-án így tudósít Az Est:

A veszprémi törvényszék halálraítélté Mayer Lajos győri születésű asztalossegédet, a ki a kommunizmus alatt agyonlőtte Nagy Jenő lovászpatonai plébánost. A halálos ítéletet a Kúria helybenhagyta és így az itéletet a minap végre is hajtották. Az eredetileg réggel hét órára kitűzött kivégzés azonban csak kilenc- órakor történt meg,; mert az .elitéit védőügyvédje, dr.Fehér Dezső Horthy Miklós kormányzóhoz fordult táviratilag kegyelemért s erre várták a választ. Az elutasító válasz fél kilenckor megérkezett,mire az elitéltet kivégezték.

 Trubinyi Lajos Tamási környéki Dunamocs község plébánosa volt. 1919-ben Tamási község története különlegesen tragikus, tökéletes példája a mondásnak: az erőszak csak nagyobb erőszakot szül.

Tolnatamási és Dunamócs község vasárnap emlékezik meg kegyeletesen az 1919-iki ellenforradalom vértanúiról. Tolnatamásiban a vörösök Kéri Józsefet, Schiller Jánost és Molnár Jánost felakasztották, Kiss A. József magyarkeszi lakost pedig válogatott kínzásokkal ölték meg. A vörösökkel vivott ütközet után a terroristák Madarász József községi rendőrt, Berta Pál mészárost és Ulrich Imre asztalosmestert végezték ki.

Dunamócs községben a vörösök Trubinyi János római katolikus plébánost akasztották fel. A két község megemlékezésén résztvesznek a hatóságok és testületek képviselői Is, valamint a környékbeli lakosság.

A fehérek "természetesen" bosszút álltak a június 1-én történtekért.   Augusztus 18-án tíz embert akasztottak fel Tamásiban, közöttük Molnár György direktóriumi elnököt, Gyenis Antal forradalmi törvényszék elnököt. Utóbbi személye az amúgy is szimbólumokkal terhelt történelmünkben is jól példázza a tragédiából tragédiába vezető utat: öt évvel azelőtt az ő lányát vette feleségül egy akkor még teljesen ismeretlen református lelkész, Tildy Zoltán. A később a szocializmust elismerő Tildy hihetőleg nem gondolt arra, hogy 1919 júniusában is már azokat gyilkolták, akikért állítólag az ő rendszere dolgozott.

A Duna-Tisza közi ellenforradalom története több okból több bejegyzést is megér majd, hiszen szinte szabályos polgárháborús helyzet állt elő. Kalocsán forrt a levegő,  a vörösőrök és a lakosság között lövöldözés alakul ki júniusban, Schwarz Mór kereskedőt június 23-án gyilkolják meg a dunapataji úton.
Vélhetően Szabó József vörösőr lelövése indíthatta meg a tűztengert.

Kalocsáról jelentik: Több rendbeli gyilkosság vádja alatt letartóztatták és a kalocsai ügyészség fogházába kísérték Sós István szentmártonkátai születésű terroristát. Sós mint terrorlegény szerepelt a rémuralom idején s a keceli ellenforradalom alkalmával lelőtte Vajay László káplánt, Árvay András földmivest és Vén András öregcsertői gazdát

A 28 éves pap mellett Orcsik István, Lajkó András, Palásti Mihály, Halász József, Sajdik György, Ónodi Imre, Salacz Gergely,  Borbélyi János, Lajkó József földmíveseket és még sok sok más földművest gyilkolt le a Tanácsköztársaság, a munkások és a parasztok állama.

Vermes Gyula  esete valószínűleg a naiv jólelkű emberről szól. A halálozás pontos körülményei nem tisztázottak, de mindegyik korabeli tudósítás erőszakos halálról szól. Hogy valóban vörösök, vagy szerbek lehettek, abból a szempontból mindegy, hogy a két áldozat életét semmi nem adhatta vissza.

Így írt a Dunántúl: Vermes és Hollóssy Jtemelése Pécs, október 2. (A Dunántúl tudósítójától.) Egy héttel ezelőtt a demarkációs vonalon túl egy erdőben két egymás melleit fekvő holttestre akadtak. Két jóbarát volt, akiket együtt avatott vértanúvá a vörösök golyója. Vermes Gyula pécsi származású papot, a keresztény szociálista párt budapesti főtitkárát és Hollóssy Ádám hírlapírót sikerült bennük felismerni, akikről julius 12. óta senki sem tudott semmit. A demarkációs vonal kőzelében támadhattak rájuk a vőrös katonák, akik lemészárolták és  kirabolták őket. A holttestek temetetlenül maradtak az erdőben és csak hosszú idő múlva akadtak rájuk a környéken lakók. A holttesteken csak ruhafoszlányok és a kiszáradt csontok jelezték az egykori embert. Vermes zsebében megtalálták az atyjának, Vanicsek József nyugalmazott postafőtisztnek Budapesten nemrég bekövetkezett haláláról szóló gyászjelentését s ennek az alapján ismerték fel.

Kutsera Ferenc szentendrei plébános esete sem deríthető fel már történészi igényeséggel elvárható bizonyossággal, a korabeli tudósítások csak abban egyeznek meg, hogy meggyilkolása után holtteste napokon át feküdt temetetlenül az 1919-es őrült időszak nyári forróságában.